A capitoliumi ötemeletes insula

A harangtorony és a korábbi templom freskóval díszetett kápolnája szépen megmaradt és megőrizte a római kori épület belső, udvari homlokzatát is. A Krisztust ábrázoló freskó a XIV. század-ban készült. Ma ez a részlet, az előtte lévő házrész elbontása miatt, az utcáról is látható. Maga az insula téglából és római betonból készült a II. században, nagyjából egy időben a Traianus-féle "mercati"-val. A földszinti rész ma, a századok alatt feltöltődött talajszint miatt 9 méterre a járdaszint alatt fekszik. Ezen a szinten valószínűleg üzletek voltak, a különböző emeletek is más és más funkciókat láttak el. Az üzletek (taverna) boltozatos bejáratai fölötti ablaksor arra utal, hogy a boltok gazdái üzletecskéjük felett alakították ki szűkös otthonaikat. Az üzletek fölé fából készült mennyezetet húztak, így különítve el egy teret lakásuk számára. Ez a fából készült mennyezet/padlózat mára természetesn már eltűnt. A tabernák egy olyan udvarra néztek, melyet egy pilaszterekre támaszkodó árkádos folyosó vett körül.

A felsőbbi szintek is sokablakosak, ami azt jelzi, hogy nem gazdagok lakta előkelő épülettel, hanem kicsinyke lakások sokaságával van dolgunk, amelyek egy szűk folyosóra nyilván a levegőt és a világosságot nem kaphatták egy nyitott atriumból, hanem az utcára nyíló ablakokon keresztül. Ezeken az ablakpárkányokon virágzott Róma egyik virágoskertje, itt honosodott meg a cserépben nevelt zöld növény, virág tartásának szokása. Ez visszavarázsolta a vidéki életet a szűk sikátorok közé, de egyszersmind veszélyeztette az alatta járókat a fejükre potyogó cserpek esőjével.

Az első három emelet hátsó homlokzatával a domboldal csaknem függőleges falához támaszkodik. A második szint, ami ma részben az utcaszinten áll, valaha magasföldszint volt. A harmadik emeleten lévő, travertin tömbökön nyugvó balkonokra a domboldalról lépcsősor vezetett fel. A legfelső szinthez tartozó tágasabb lakásokat római mesteremberek lakhatták.

Az emeletek magasságával az insulában szinte arányosan csökkennek a lakóterek méretei. Az alsó szinten tágasabb, a felső szinten pedig szűk folyosóról nyíló, cellaszerű egyhelyiséges apró lakások nyiltak. Feltételezik, hogy az utóbbiban, mivel elrendezése a Palatinus rabszolga-negyedének elrendezésére hasonlít, ugyancsak rabszolgák laktak. A legfelső szinthez ugyanis derékszögben csatlakozott egy magánlakrész, ami az Arx irányába foglalta el a domboldalt, s feltehetően az ehhez tartozó személyzet lakott a szűk cellácskákban.

Az insula teljes megjelenésében alátámasztja azokat az értesüléseket, amik Martialis és Juvenalis köléteményeiben jelennek meg. Martialis a "ducentas scalas"-ra, a kétszáz lépcsőre panaszkodik, amit meg kell másznia, hogy lakóhelyül szolgáló celláját elérje.

"Haec per ducentas cum domum tulit scalas

Seque obserata clusit anxius cella

Gulosus ille, postero die vendit."

(Martialis, Epigr. XII. 20.)

Juvenalis pedig a tűz- és összeomlás fenyegette épületekről beszél.

Kiszámították, hogy az épületben meglepően sokan, nagyjából 380-an lakhattak. Maga az insula, az itt lakók életkörülményei, amelyek korántsem nevezhetők se kényelmesnek, se igazán humánusnak, a császárkor II. századára, mint ostiai példák is mutatják széles körben jellemzőek voltak. Ha a mai körülményekhez akarnánk a szegények szálláshelyeit hasonlítani, amolyan kevéssé komfortos kollégiumhoz viszonyíthatnánk.

vissza