Forum Romanum

Rövid történeti áttekintés

A Forum rövid története:

A város alapításakor a római dombokra költözött a lakosság, a lakott helyek közötti tér meglehetősen barátságtalan, mocsaras volt. A természetes vízfo-lyásokkal is rendelkező, a Tiberis felé lejtő, szabálytalan négyszög alakú terület ugyan állattartásra nagyjából lehetőséget adott, de más hasznosításra már kevésbé. A betelepülők nem a völgyekben, hanem a magaslatokon laktak. A környező dombok lakossága mintegy három évszázadon keresztül arra használta ezt a bokros-zsombékos részt, hogy ide temette halottait. Középponti elhelyezkedése azonban a város természetes centrumaként magától értetődően tette központtá. Az etruszk királyok korában kezdődött meg a város urbanizálása, a Forum helyén lévő mocsarat lecsapolták és mint központi térre, a gazdasági élet központja mellé ide költöztették az állami élet legfontosabb kultikus- politikai- és kereskedelmi és intézményeit. Az újonnan kialakított ér adott ezután otthont a politikai gyűlések mellett a bíráskodásnak, a nyilvános temetéseknek és játékoknak. Kevesen tudják, de itt tartották az első viadalokat és versenyeket is. A nyitott teret lassan benépesítették az államiságot jelképező legfontosabb középületek, körülvették a legelőkelőbbek magánházai, megépültek a legfontosabb piacok. A forum városközponttá szervezését e a római irodalmi hagyomány a második királyhoz, Numa Pompiliushoz köti, neki tulajdonítják, hogy királyi rezidenciáját a megtisztított Forum területére építtette. A területet az etruszk Tarquinius dinasztia alatt kövezték ki először, s ekkor lett a hivatali élet központjává is. Ettől kezdve itt álltak a nép elé győztes hadvezérként, szónokként, népvezérként Romulus dicső unokái, a Catók, Scipiók Gracchusok, s itt hömpölygött a hősök elkorcsosult utódaként a szájhősök, ingyenélők, tolvajok, ügyeskedők városi tömege -- ahogy Cicero nevezte őket --, Romulus söpredéke is.

Rendkívül fontos volt a Forum fejlődése és használhatósága tekintetében, hogy a Tarquiniusok lecsapolták a Velabrumot.

Ha valaki Róma utazik, egyetlen dolgot nem szokott elmulasztani: megnézni a város, az antik város szívét, a Forum Romanumot. Ez a minden kétséget kizáróan érdekes romterület a turistákat úgy vonzza, mint a mágnes. A legtöbben egy kiesen romantikus romhalmazt látnak benne, az elszántabbak útikönyvekkel felfegyverkezve igyekeznek kihámozni a látszólagos összevisszaságot, s csak kevesen akadnak, akik látni és érezni is tudják, milyenek voltak, milyen funkciókat láttak el az egyes kőtörmelék-halmok. Az idő nem bánt kegyesen a nagy idők tanújával, a valaha dicső Imperium központjával. Vannak, akiknek csalódás, képzeletük által fel nem építhető az antik világ egyik legdíszesebb tere, az ókori politika legfényesebb díszlete. De akár tetszik, akár nem, még a legközömbösebbek is elfogódottan csúszkálnak és botladoznak a századok koptatta köveken: itt járt valaha Caesar, itt szónokolt Cicero, császárokat gyilkoltak rajta, békéről és háborúról döntöttek. Vérben edzett katonák ide tértek Iuppiternek öltözött hadvezérük mögött birodalomhódító útjukról, s míg égtek az áldozati lángok, éljenzett a tömeg, csörrent a vért és pénz, megdobbant a birodalom szíve: ez Róma, a világ közepe.

Mostanában intenzív régészeti feltáró munka kezdődött a Forumon, különösen a császári Forumok rekonstruálásával igyekeznek újrateremteni az antik világ központját. Nem egyszerű munka, ugyanis ezek a maradványok több méter mélyen vannak a mai talajszint alatt, ráadásul egymás feletti régészeti statigráfiai rétegekben. Azaz egyes történelmi korok épületei egymásra épültek. A középkori épületegyüttesek ráépültek az antik romokra, s Romulus utódainak fővárosának nemes és kevésbé nemes anyagából készültek.

Magának a Forumnak az áttekintése önmagában sem könnyű feladat, hiszen csak a Forum Romanumon több mint félszáz nevezetesebb maradvány van. Egyesek könnyedén beazonosíthatók a források alapján, mások régészeti talányt, még mások élénk régész- filológus vitát keltenek. Tegyünk hát kísérletet a régészet, a filológia és az ókortudomány topográfiai kutatásainak segítségével ezek rekonstruálásra!

Maga a Forum Romanum egy csaknem szabályos négyszög alaprajzú tér, ami a századok során fokozatosan terjeszkedett, sokszor leégett, számtalanszor meg-rongálta emlékeit a földrengés, a Tiberis szinte éves rendszerességgel elöntötte, pusztult a polgárháborúkban, kirabolták idegen hódítók, de mindig újjáépült.

A királykori Forum:

A VI. századtól kezdődött meg a politikai intézmények kiépítése,a gyűlések helyének, a Comitiuimnak és a senatus gyülekezési helyének, a Curia Hostiliának felállításával. Ebből az időből származik a Lapis Niger is.

A köztársasági Forum

története a Kr. e.V. századdal kezdődik. Annak ellenére, hogy a Birodalom még csak formálódóban van, s fiatal köztársaság pénze inkább a hadikapacitás fejlesztésére, mintsem pompás középületekre kellett, a Forumon folyamatos az építkezés.Felállítják a Rostrát, a szónoki emelvényt. Ettől délebbre még mindig funkcionált a piac, és idetelepültek a pénzváltók is. Ekkor épült fel az első szentély, Saturnusnak, az idő urának, de a római hitvilágban a vetés istenének temploma, majd a Dioscurosok, Castor és Pollux első temploma. A IV. század a gallok támadásáról híres.Akkor, a tradicionális időrend szerintKr. e.390-ben, a városleégett. Újjáépítésekor az épületek átépítése mellett a magaslatok megerősítése volt a cél. A III. században felépült a Forum első komoly középülete, első basilicája, a Basilica Porcia, amit a következő században a Basilica Aemilia (Kr. e.179) követett. A Kr. e. II. század a városi építészet virágkora. A központi tér egységes arculatot nyert az azt két oldalról lezáró basilikák által. Az I. században megépült a Tabularium (Kr. e. 78), ezzel fennséges hátteret ad a tér rövid oldalai lezárásának. Caesar alatt megkezdődött a köztársassági forum radikális átalakítása. A dictator átépíttette az egész Forumot, leromboltatta a Comitiát, kialakította a Forum Juliumot (vagy Iulianumot) és megépíttette a Basilica Iuliát. A Forum Iulianum miatt a Curiát és a Rostzrát másik helyen kellett újra felépíteni. Ezzel a Forum hosszú oldalai teljesen új képet nyertek. Augustus alatt emléket emeltettek az actiumi csatánakés a császárkultusz első megnyilvánulási formájaként megépült a megistenült Caesar temploma. A köztársasági Forum politikai súlya a császárok forumaira került, a Forum Magnum a szakrális intézmények és emlékhelyek gyűjtőhelyeként funkcionált.

A császárkor

tovább szélesítette a Forumot, leginkább azonban az egyes császár-forumok szélesítik és terjesztiktovább, maga a Forum Romanum alig változik. Ez a változás egyáltalán nem látványos. Az istenné emelt császárok templomai, az emlékoszlopok és diadalívek nem változtatnak a tér szerkezetén. Hosszú évtizedekig egyetlen basilica sem épül, új épületei mind a kultuszhoz kötődnek. A Kr. u. I. században Tiberius helyreállíttatta a Castor és Pollux templomot.Nero alatt (64-ben), amikor csaknem az egész város a tűz martaléka lett,maga a Forum is leégett. Újjáépítik, majd felépül ezen a helyen Vespasianus és Titus temploma, valamint a Titus diadalív és Juturna, a vizek védelmezőjének szentélye. Hadrianus templomot emeltetett Athénének, azAthenaeumot, felépült Antoninus és Faustina temploma, végül újjáépítették a Vesta templomot is.

Acsászárkor utolsó nagy építke-zései a III. század-ban zajlanak itt: fel-állítják Septimius Severus diadalívét, Diocletianus újjáé-píti a Curiát.A IV. században megé-pül még a Romu-lus templom ésaz utolsó nagy közé-pület Maxentius- (Constantinus-) ba-silica. A tetrarchia császárai uralmuk tízéves évfordulóján emlékoszlopkkal díszítik a déli oldalt, a tér közepén elhelyezik I. Constantinus lovas szobrát. Az utolsónak felállított emlék a VI. századból való: Phocas császár oszlopa. Ezzel a Forum története gyakorlatilag véget ért. Sorsa több követő évszazadon keresztül a felejtés és a pusztulás volt.

A Római Birodalom nyugati tartományainak leszakadása és önálló királyságokká válása után Róma századokra elveszítette jelentőségét. A középkor nem törődött ezekkel az épületekkel, építőanyagként használta fel köveit egészen a reneszánsz és a barokk korszakig, amikor Róma nagy palotái az antik örökség márvány-díszeiből épültek fel. Ma az ókori épületeken éktelenkedő lyukak mesélnek csak az egykori márvány- és bronzdíszekről. A márványok előkerülnek a paloták és templombelsők díszítőelemeiként, a bronzok csak a csaták ágyúiból, illetve a San Pietro barokk baldachinjáról tekintenek le ránk, mit sem hagyva a képzeletnek, hogy milyen lehetett Róma a régi fényében. Sokáig "üres tér" volt a Giuseppe Vasi metszetén látható Campo Vaccino.

Ásatása több, egymástól elkülönített „lyukban” kezdődött meg, a századok alatt feltöltődött/feltöltött talajszint alól kilátszó emlékeket ásták ki, legkorábban 1788-ban, majd 1803-ban, a Septimius Severus diadalív környékén. A következő munka 1811-ben in-dult a Phocas oszlop környezetében. Ez, a Devonshire grófja által finanszírozott feltárás 1816-ig tartott. Az első komoly feltáró és régészeti munka 1836. március 15-én kezdődött meg, amikor is XVI. Gergely elrendelte a Forum feltárását. A következőkben kiástás a Saturnus templomot, a basilica Iuliát, de csak 1870-ben érték el azokat a rétegeket, amik ténylegesen a föld alá került császárkori és köztársasági épületegyüttesekhez tartozott. Nyolc évbe telt, amig a Forum központi terét feltárták. Az 1898-1910-ig terjedő időszakban ásták ki a ma is látható romok jó részét. Ekkor kötötték össze a régi ásatási területeket és alakították ki a mai régészeti terület bemutatható részét. 1980-1988 között új állagmegőrző és feltáró munka kezdődött. A restaurációs munkák után megnyitottak több régi ásatási területet, pl. Domitianus aulája a Saturnus templom mögött, és újak is kezdődtek, pl az Atrium Vestae területén. 1996-ban egy addig még soha fel nem tárt területen és mélységben kezdődött, ami az Argiletum teljes feltárását tűzte ki célul.

Mivel mai állapotában több korszak egymásra épült maradványait láthatjuk, nézzük először a teljes képét a Forumnak!