A tojásárus hosszúnapja

Az ember szinte belezuhan a hömpölygő írásba. Tesz még néhány kétségbeesett kísérletet, hogy megkapaszkodjon a parton, mivel az ismeretlen, a szürke számtalan árnyalatában megjelenő, furcsa világ inkább taszító, mint csábító, de magával ragadja az áradó, szövevényes szöveg, tekergő mondataival: „Valaha ugyanitt egy bánatos múlt századi mosónő tűnt el a teknőjéből gomolygó gőzben ugyanúgy, ahogyan most leheletének jégvirágai között Angéla.” (kiadói ismertetés)

Berniczky Éva első kötetének egyetlen mondatát sem lehet átugrani, mert mindegyikben történik valami. Ráadásul ezek a történések kiszámíthatatlanok: a mondat elején nem lehet tudni, hova kanyarodik a vége. Változatos és gazdag próza, utánozhatatlanul friss a kortárs magyar irodalomban. (Új Könyvpiac)