Dardanus-féle kritikusaimhoz*
Mit ugattok, mit haraptok
Engemet, hitvány ebek!
Torkotokba, hogy megfúltok,
Oly kemény koncot vetek.
Nyirbáljatok üvegházak
Satnya sarjadékain;
A korláttalan természet
Vadvirága vagyok én.
Nem verték belém tanítók
Bottal a költészetet,
Iskolai szabályoknak
Lelkem sosem engedett.
Támaszkodjék szabályokra,
Ki szabadban félve mén.
A korláttalan természet
Vadvirága vagyok én.
Nem virítok számotokra,
Árva finnyás kóficok!
Kiknek gyönge, kényes, romlott
Gyomra mindjárt háborog;
Van azért, ki ép izléssel
Üdvezelve jön elém.
A korláttalan természet
Vadvirága vagyok én.
Hát azért nekem örökre
Szépen békét hagyjatok;
Ugysem sok gyümölcsü munka:
Falra borsót hánynotok.
S kedvetek ha jön kötődni,
Ugy kapkodjatok felém:
A természetnek tövíses
Vadvirága vagyok én.
Pest, 1844. december
Dardanus: Pompéry János újságíró (1819-1884) álneve, aki egy kritikájában botrányos stílusúnak tartotta Petőfi Diszótorban c. versét. Póriasnak, közízlést sértőnek gondolta. “Ifjabb költőink a népiességet akként kívánják kifejezni, hogy káromkodnak és virágokkal élnek, melyek a bogrács mellett csak elcsúszhatnak, de költői műben botrányosak.” Pompéry a Honderű című divatlap munkatársa volt, más írásaiban is kikelt Petőfi stílusa és költészetfelfogása ellen; különösen A helység kalapácsa című eposzparódiája miatt támadta a költőt.