Anglia szigetország, vagyis az a tény, hogy minden oldalról tenger veszi körül mindig alapvetően határozta meg viszonyát az öreg kontinenshez. Nevét egy germán népcsoportról, az angolokról kapta, akik az 5. és 6. században telepedtek le ezen a területen. Legnagyobb városa London, mely egyben az Egyesült Királyság fővárosa is. Anglia a világ egyik legbefolyásosabb kulturális központja. Innen ered az angol nyelv, az anglikán egyház és az angol jogrendszer, mely számos országban alapul szolgál. Fővárosa London volt a Brit Birodalom központja, maga az ország pedig az ipari forradalom bölcsője. Anglia volt az első iparosodott ország és a Royal Society, az Egyesült Királyság tudományos akadémiájának otthona, mely a modern kísérletezésen alapuló tudományok megalapítója volt. Szintén ide köthető az első parlamenti demokrácia megalakulása és egyéb, a jogrendszert, közigazgatást érintő újítások is.
Act of Supremacy: Egyházi kérdéseket rendezô törvény VIII. Henrik idején (1534-ben), mely az uralkodót tette meg az anglikán egyház világi fejévé. A Mária alatt visszavont törvényt (1554) I. Erzsébet uralkodása idején megújították, sôt lehetôvé vált, hogy "jó születésű emberek" az uralkodó vezetésével az egyházi ügyekben bíráskodjanak.
Agincourt-i csata: A százéves háború során, 1415-ben az V. Henrik vezette angol sereg súlyos vereséget mért a túlerôben lévô franciákra, akik lovassággal támadtak az angol gyalogosok és íjászok ellen. A gyôzelem határsára a parlament megszavazta a háború folytatásához szükséges pénzügyi támogatást, és V. Henrik megkezdte Franciaország meghódítását.
Angliai csata (Battle of Britain): Légi összecsapások az angol és a német légierô között Dél-Anglia és London légterében 1940-ben. A németek Anglia megszállását kívánták a bombázásokkal elôkészíteni, a szeptember 15-én lezajlott légicsata azonban az angolok olyan arányú gyôzelmével ért véget, hogy Hitlernek le kellett mondania az angliai partraszállás tervérôl. Az áldozatok száma angol részrôl 43 000 halott és 51 000 sebesült.
Anglikán egyház (Church of England): A brit államegyház. 1534-ben keletkezett, amikor VIII. Henrik függetlenítette magát a pápától. Végleges szervezeti formája 1559-ben alakult ki. Az anglikán egyház protestáns, fôként kálvinista vonásokat vett át, szervezetében és a vallásgyakorlatban azonban megtartotta a katolikus formákat. Angolszászok: az 5. és 6. században Angliába betört germán törzsek összefoglaló elnevezése, közülük Beda történetíró az angolokat, a szászokat és a jütöket nevezi meg. A 6. és 7. században hét kis királyságot alapítottak (angolszász heptarchia): Kent, Essex, Wessex, Sussex, Kelet-Anglia, Mercia és Észak-Humbria. A dán normannok elleni harcban elôször 825–29-ben Egbert wessexi király alatt egyesültek. A 10. században kialakult az egységes angolszász állam (973: Edgár királyt Anglia királyává koronázzák), ezt azonban 1066-ban normann lovagok zúzzák szét (Hódító Vilmos).
Anjou–Plantagenet ház: (1154-1399) Elsô uralkodója II. Henrik, I. Henrik unokája. A dinasztia utolsó uralkodója II. Richárd, akit nemesi felkelés kényszerített lemondásra. Ez vetette el a késôbbi Rózsák háborújának magvát. II. Richard helyére a trónon ugyanis a III. Edwardtól származó IV. Henrik került 1399-ben.
Bayeux-i faliszônyeg: A hastingsi csatának (1066) és az azt megelôzô eseményeknek művészien hímzett megjelenítése. A 230 láb hosszú és 20 hüvelyk széles vászonból készült szônyeget Odó bayeux-i püspök rendelte új katedrálisa számára, amelyet 1077-ben szenteltek fel. A faliszônyeg Canterburyben készült. Harold normandiai látogatásának ábrázolásával kezdôdik, aki Hitvalló Edward megbízásából járt a kontinensen, és ez alkalomból hűségesküt tett Normandiai Vilmosnak. Különösen értékes forrás, mivel hűen ábrázolja a korabeli haditechnikát, a hajózás fejlettségét, a társadalmi rétegzôdést és az öltözködési kultúrát nézve.
Békebíróságok: A helyi bíróságok legfontosabb intézményei a 13. századtól. Tagjai nemesek, akik kötelesek a békét fenntartani és a seriff munkáját segíteni. 1330-tól a békebírák feladatai közé tartozik a bűnüldözés és a gyanúsítottak bebörtönzése is. Késôbb minden grófságban egy lord lesz a békebírák vezetôje, aki mellett 3-4 jogértô személy működött. Vizsgálatot rendelhettek el, folytathattak le és gyanúsítottat hallgathattak ki. A békebírói hatáskör egyre bôvült: a hűtlenség és felségsértés eseteinek kivételével csaknem minden ügyre kiterjedt.
Bekerítések (enclosures): A 15–18. századi Angliában a földbirtokosok erőszakosan kisajátították a paraszti közös földeket, elsősorban juhtenyésztés céljára. A így megszerzett földterületet körbekerítették. A földjüket elveszítő parasztok biztosítottak munkaerő-utánpótlást a városokban fejlődésnek induló ipar számára.
Blois-i egyezmény: 1572-ben kötött védelmi szövetség Anglia és Franciaország között, amelyben – a spanyol beavatkozást megelôzendô – kölcsönös támogatásukról biztosították egymást arra az esetre, ha harmadik ország támadná meg valamelyiküket. Ez a szövetség az angol külpolitika jelentős irányváltása volt.
Bosworth-i csata: A Lancaster- és a York-házzal is rokonságban álló Tudor Henrik 1485-ben a leicestershire-i Bosworth mezején győzte le III. Richárd seregeit. Habár a bosworth-i csatát a rózsák háborújának lezárásaként emlegetik, VII. Henriknek még számos összeesküvéssel és lázadással kellett megbirkóznia, míg uralmát megszilárdította.
Britannia: Az Anglia területén 43–410 között alakított római tartomány elnevezése.
Britek: Kelta törzsek csoportja, i. e. kb. az 1. évezredben vándoroltak be Angliába. A rómaiak minden Angliában élô kelta törzset így neveztek, ma Nagy-Britannia lakosainak hivatalos elnevezése.
Búr háború: Az 1899–1902-ig zajló angol–búr háború, melynek során Anglia fennhatósága alá került a dél-afrikai Transzváli Búr Köztársaság és Orange Szabad Állam. A háború konkrét célja az angol gyarmatbirodalom kiterjesztésén kívül a dél-afrikai Rand-hegységben felfedezett arany- és gyémántmezők megszerzése volt.
Canterburyi érsek: Az anglikán egyház vallási vezetője.
Chartizmus: A munkásság politikai mozgalma Angliában az 1830–1850-es években. Nevét az 1838-ban közzétett People’s Charter című dokumentumról kapta, amelyben a titkos szavazást, a férfiak általános válsztójogát, évenkénti szavazást, a képviselők vagyoni cenzusának eltörlését és a képviselők díjazását követelték. A mozgalom 1832 -re elérte, hogy a cenzus (szavazás előfeltételéül szabott vagyoni helyzet) mérséklődjön, így a munkásság nagy része szavazati joghoz jusson.
Clarendoni dekrétumok: II. Henrik kísérlete 1164-ben, hogy visszaállítsa az uralkodó fennhatóságát az egyház fölött bíráskodási ügyekben. Ezek szerint a papság csak az uralkodó engedélyével tarthat fenn kapcsolatot Rómával; a pápai udvarhoz csak azután lehet fellebbezni, hogy a megfelelő királyi bíróság tárgyalta az ügyet; a bűncselekményt elkövető egyházi személyeket a királyi bíróság előtt vonják felelősségre, és büntetésük megegyezik a világi személyekével.
Clarendoni Törvénykönyv: 1661–1665 között elfogadott törvények, melyek megtisztították a városi önkormányzatokat a puritánoktól és törvényeket hozott az anglikán papokról, tanítókról. A törvény célja a nem anglikánok kizárása a helyi önkormányzatokból és az anglikán egyház felsőbbségének megerősítése.
Common law: II. Henrik uralkodása idején (1154–1189) kialakult angol közjog rendszere, amely a különböző királyi bíróságokat "közös" joggyakorlat keretei közé szorította.
Commonwealth of Nations (Nemzetközösség): 1947 óta ez a neve az 1926–31 között (westminsteri statútum) Brit Nemzetközösség néven létrehozott országközösségnek. Függetlenségük elnyerése után a volt brti gyarmatok is csatlakozhattak a Nemzetközösséghez.
Copyholder: A középkori angol törvények szerint röghöz kötött személy, aki a földbirtokos majorságának megművelése fejében a birtokostól bizonyos földdarabot kapott használatra. Később a szokás, majd a törvény biztosította a földdarab birtoklását.
Covenant [with God] (Szövetség [Istennel]): skót presbiteriánusok 1581-ben kötött véd- és dacszövetsége. 1637–38-ban megújították az angol uralmi törekvésekkel szemben.
Crécyi csata: A százéves háborúban III. Edward angol és VI. Fülöp francia király csatája 1346-ban Calais mellett, ahol az angol íjászok súlyos vereséget mértek a francia seregre. Az angolok ebben a csatában vetettek be először ágyút és puskaport. Az angol fősereg vezére III. Edward fia, a Fekete Herceg volt.
Csillagkamarai Bíróság (Starchamber): A királyi fôbíróságok egyike. Eredetileg a királyi tanács tagjaiból állt. Nevét a Westminsterben található csillagteremrôl kapta, ahol eredetileg összeült. A Stuart-korszakban rendszeresen (hetente háromszor) ülésezett, és egyre bôvülô ítélkezési jogkörrel rendelkezett, azonban nem hozhatott halálos illetve vagyonvesztéses ítéletet. 1641-ben a Hosszú Parlament számolta fel.
Csonka Parlament: Miután Cromwell 1648. december 2-án hadserege élén bevonult Londonba, a királlyal kiegyezni kívánó presbiteriánus képviselôket börtönbe vetette, illetve hazaküldte, s 80 independens képviselôbôl megalakította az úgynevezett Csonka Parlamentet, amely 1649-ben köztársasággá nyilvánította Angliát, megszüntette a lordok házát és saját tagjai közül Államtanácsot nevezett ki. Ez az Államtanács ítélte el I. Károlyt.
Danegeld: Az az adó, amelyet az angol területeken a vikingeknek fizettek a béke megôrzése fejében. A 9. század derekán említik a források elôször. II. Ethelred vetette ki országosan 991 és 1012, majd 1012 és 1051 között. Ebbôl fedezték a hajóhad és az uralkodó személyes testôrségének fenntartási költségeit. A normann uralkodók alatt rendszeres adóvá vált. 1162 után megszűnt.
Danelaw (a dán törvények területe): Az a terület, ahol a dán hódítók joga és szokásai érvényesültek. A kifejezést elôször Nagy Kanut uralkodása alatt használták a 11. század elsô felében, noha a dánok letelepedése már a 9. században elkezdôdött. Az elsôsorban Kelet-Merciában letelepedô dánok 878-ban Nagy Alfréd angol király edingtoni gyôzelmét követôen megegyeztek Anglia felosztásáról és a nekik jutott területeken érvényesült a danelaw.
Dicsôséges Forradalom: A történetírás így nevezi az angol polgári forradalom legvégső szakaszát, vagyis az 1688–89. évi trónváltást, amikor a polgári parlament elűzte II. Jakabot és II. Máriát, s helyettük III. Vilmost ültette az alkotmányos monarchia trónjára. Valójában nem forradalom, hanem államcsíny a polgári viszonyok gyôzelemre vitele és megszilárdítása érdekében.
Diggerek: Az angol polgári forradalom szélsôségesen baloldali nézeteket valló, kommunisztikus elképzeléseket hirdetô irányzatának követôi. Programjuk egyik jelentôs eleme a földfoglalás. A mozgalmat 1650-ben katonai erôvel felszámolták.
Dissenterek (nonkonformisták): Az anglikán egyházon kívül álló protestánsok. Az üldözés éveit követôen, az 1689. évi türelmi törvény után egyenjogúak, azóta nevezik ôket "másként gondolkodóknak" (dissenters).
Domesday Book (Ítéletnapi könyv): 1085-ben I. Vilmos által elrendelt országos vagyonösszeírás, amelyben nyilvántartásba vették a királyság földterületeit, a rajta élô embereket, azok minden vagyonát és a szolgáltatásokat, amellyekkel tartoztak. Az információkat kiküldött biztosok gyűjtötték be a grófságokban, majd két kötetbe rendezték: az elsôben az északi és nyugati területeket kivéve Anglia nagy részérôl vannak adatok, a második könyvben Essex, Suffolk és Norfolk területeit dolgozták fel.
Domínium: elôbb a brit világbirodalom önkormányzatot szerzô gyarmatainak, majd a brit Nemzetközösséghez tartozó, de politikailag messzemenôen szuverén országoknak politikai státusza.
Egyesülési törvény (Act of Union): Az 1707-es törvény Anglia, Wales, Skócia egyesítésével Nagy-Britannia létrehozását mondta ki. Írország csatlakozásával (1800) az állam hivatalos megnevezése: Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királysága.
Entente Cordiale (szívélyes megegyezés): 1904-ben kötött, elsôsorban gyarmati egyezmény az érdekszférák elhatárolására, amelyben Franciaország elismerte Anglia jogát Egyiptomhoz, Anglia pedig Franciaország fennhatóságát Marokkó felett. A két hatalom kölcsönös diplomáciai segítségnyújtásban állapodott meg. Anglia az 1888-as megegyezés alapján biztosította a szabad hajózást a Szuezi-csatornán.
Fabianus Társaság: Angol reformista szocialisták 1884-ben alakult társasága. A szocializmus elérését az állam által bevezetett reformok útján tartották megvalósíthatónak. Elleneztek mindenfajta erôszakot. Nevüket Fabius Maximus Cunctatorról, a római diktátorról és hadvezérrôl kapták, aki halogató taktikával ért el hadisikereket.
Fekete halál: Az 1348–1350 közötti bubópestisjárvány elnevezése. Az emberi lakóhelyeket kedvelô fekete patkányok hordozták a pestisbaktériumokat terjesztô bolhákat, így a halandóság a népes városokban volt a legnagyobb. A betegség fô tünetei a láz, valamint kiütések a hónaljon és az ágyék táján, melyek megjelenése után öt-hat nappal a beteg meghalt.
Fényes elszigeteltség (splendid isolation): Nagy-Britannia által a 19. század második harmadától a 20. század elejéig követett külpolitikai alapelv. Lényege, hogy Anglia a kontinentális szövetségektôl távol maradva az európai egyensúlyt kívánta megőrizni. Ezt gyarmatbirodalma, flottája, gazdasági ereje, valamint szigetországjellege tette lehetővé.
Fine Gael: Egyesült Írország Pártja. Az ír politikai élet meghatározó jelentôségű pártja. A Sinn Fein mérsékelt szárnyából 1932-ben kivált polgári konzervatív párt.
Freeholder: Személyében szabad ember a középkori Angliában, aki szabadon bérelhet földet, és a Magna Carta biztosítja jogát a szabadsághoz.
Furcsa háború: A második világháború 1939. szeptember–1940. április közötti szakasza. Franciaország és Nagy-Bitannia a Németországgal fennálló hadiállapot ellenére nem folytattak semmilyen harci tevékenységet. A furcsa háborúnak a Dánia és Norvégia elleni német támadás vetett véget.
Gentry: Pontosan meg nem meghatározott társadalmi rang, amely a peerek alatti társadalmi réteget jelöli. Lovagok, fegyvernökök, úriemberek tartoznak ide. Gyűjtônevükön nemesek. Közös ismérvük az volt, hogy földbirtokuk jövedelmébôl kétkezi munka végzése nélkül éltek meg. A kapitalista termelés megindulása után a saját birtokán árutermelést folytató újnemesség elnevezése Angliában.
Habeas Corpus Act: Az 1679-ben kiadott törvény a személyes szabadság védelmét biztosította az önkényes letartóztatásokkal szemben. A középkori letartóztatási parancs latin kezdôszavai után kapta elnevezését ("Van teste"). Máig érvényben van, az állam veszélyeztetése esetén azonban (háború, sztrájk) felfüggeszthetô.
Hajózási törvény (Navigation Act): A törvény értelmében Angliába gyarmati területekrôl idegen árut, csak angol hajó hozhatott, az európai termelô ország saját hajóján szállított áruit pedig magas vámmal sújtották. Az 1651-ben meghozott törvény 200 évre megalapozta az angol kreskedelem elôjogait.
Hannover–Coburg–Windsor-ház: (1714– ) I. Annát a Stuart-házzal rokonságban álló protestáns Hannover-dinasztia követte a trónon. Elsô uralkodója I. György volt.
Home Rule (önkormányzat): Írországi számára önkormányzatot biztosító törvény. A 19. század második felétôl az írországi autonómiatörekvések új lendületet kaptak. Több ír nacionalista szervezet alakult és számos megmozdulásra került sor ebben az idôszakban. A Home Rule törvényt 1914-ben fogadta el az angol parlament, a háború miatt azonban csak 1921-ben lépett hatályba. A törvény rendelkezett a kétkamarás ír parlament felállításáról, de a pénzügyi és védelmi kérdésekben széles teret hagyott az angol törvényhozásnak, ahol az ír képviselôk továbbra is helyet kaptak.
Hosszú parlament (1640-1660): I. Károly a peerek tanácsára hívta össze 1640 novemberében, amikor a skót támadás anyagi csôdbe juttatta az udvart. A parlament elôször vád alá helyeztette Lord Staffordot, majd kimondta, hogy három évente össze kell hívni a parlamentet, s a képviselôk beleegyezése nélkül nem lehet feloszlatni. John Pym vezetésével az alsóház fokozatosan végrehajtó testületté alakult és hamarosan nyílt szakításra, majd polgárháborúra került sor köztük és az uralkodó között, aki megpróbálta 1642 januárjában letartóztatni a parlamenti ellenzék vezetôit. Cromwell 1648-ban megtisztította a mérsékelt képviselôktôl, ám 1653-ban így is szétkergette. A csonka parlamentet Cromwell halála után kétszer is összehívták, végül 1660-ban amikor az 1648-ban kizárt képviselôket újra meghívták, feloszlatta önmagát.
Husbandmen (gazdálkodó): Földtulajdonnal elvétve rendelkezô többnyire 4-12 hektáron gazdálkodó bérlô a kora újkorban. A bérleti idô tartama területenként változó volt. Nyugat-Angliában 99 éves bérleti szerzôdések, míg más területeken ideiglenes bérleti szerzôdések váltak elfogadottá.
Independensek: A puritanizmus radikális irányzata a 17. századi Angliában. A presbiteriánusokkal szemben az egyházközségek függetlenségét és autonómiáját követelték.
Jogok Kérvénye (Petition of Rights): Az angol alkotmány egyik alapjának tekintett dokumentum. Az 1628-ban összehívott parlament ebben a feliratban fogalmazta meg saját jogkörét: a király a jövôben a parlament hozzájárulása nélkül ne vethessen ki adókat. Bizonyított ok és vád nélkül, királyi parancsra ne lehessen szabad embert letartóztatni és börtönben tartani. Szüntessék meg a katonai beszállásolásokat és a polgári hadijog alkalmazását. A király kénytelen volt a petíciót elfogadni, mely régi jogokat erôsített meg.
Jogok Nyilatkozata (Declaration of Rights): 1689. február 12-én az alsóház bocsátotta ki a nyilatkozatot II. Jakab trónfosztásáról. Magában foglalja a jogokra vonatkozó követelést, az 1628. évi Petition of Rights-ot (Jogok Kérvénye) és átdolgozott formájában II. Mária és III. Vilmos szentesítése után (1689) Bill of Rights (Jogok törvénye) néven az alkotmános monarchia államtörvénye lett.
Jogok Törvénye (Bill of Rights): Az 1689-ben kiadott törvény kimondja hogy a király nem függesztheti fel a törvényeket, illetve végrehajtásukat, nem szedhet adót, békeidôben nem tarthat állandó hadsereget a parlament hozzájárulása nélkül. Deklarálja, hogy a parlament tagjait parlamenti beszédeikért és működésükért semmiféle bíróság nem vonhatja felelôsségre, csak maga a parlament illetve az a ház, amelynek tagja. Ratifikálja az 1688–89-es forradalom eredményeit. Kimondja, hogy Vilmos és Mária együttesen uralkodnak, elítéli II. Jakab kísérletét Anglia törvényeinek felforgatására. Megalapozza a parlament fôhatalmát.
Kancelláriai bíróság: A lordkancellár elnöklete alatt a Westminsterben összeülô bíróság, amely a méltányosság elvének alkalmazásával a common law-nál jóval kevésbé mereven alkalmazta a törvényeket. Jelentôsége a 16. századig fôként földbirtok-öröklési ügyekben volt.
Kelet-indiai Társaság (East-India Company): 1600-ban az indiai kereskedelemre kiváltságot kapott társaság, amely 1661-ben felségjogot kapott a meghódított területeken. Mivel a távolsági kereskedelem rendkívül költséges volt, a társaság a részvénykibocsátás rendszere szerint működött. Ez volt az utolsó nagy Erzsébet-kori kereskedelmi társaság, egyben példája a monopóliumok hasznos felhasználásának. Hivatalosan 1873-ban szűnt meg.
Kerekfejűek (Roundheads): Az angol polgári forradalom idején a parlament híveinek gúnyneve. A puritanizmus irányzatát követô kerekfejűek rövidre nyírt frizurájukról kapták nevüket.
Királyi kincstár (Exchequer): Szó szerinti jelentése: elszámolásra használt kockás abrosz. Az elsô fennmaradt kincstári számadás 1130-ból, I. Henrik idejébôl való. Késôbb bizonytalan idôszakokra felállított hivatal, amely bírói hatalommal is bírt. II. Henrik uralkodása alatt vált állandó kormányzati intézménnyé.
Konzervatív Párt: az 1832-es parlamenti reform után a tory jobbszárnyból alakították meg a nagybirtokosok pártjaként. A szabadkereskedelmi frakció (1846: Peel) leválása után Disraeli szervezi újjá liberális ellenzéki csoportok átlépése révén, de fôleg a liberális unionisták 1886-ban történt átlépésével erôsödött meg, akikkel 1912-ben egyesült (hivatalos neve: Konzervatív és Unionista Párt).
Koronagyarmat: Azon, önkormányzattal nem rendelkezô brit gyarmatok elnevezése, amelyek közvetlenül a gyarmatügyi minisztérium irányítása alá tartoznak. Például Gibraltár, Bermuda-szigetek.
Lancaster-ház: A Plantagenet-dinasztia oldalága. 1399–1471 között a rózsák háborújában Anglia trónjáért vetélkedô két fôúri család egyikeként elvérzett.
Landlord: A földesúr neve Angliában.
Lollardok: 1350 körül Hollandiában alakult betegápolórend, Angliában kb. 1375-tôl tevékenykedett. Miután felvették a kapcsolatot Wycliff híveivel, a lollardok szociális követelésekkel álltak elô, és agitációt folytattak a nép körében, ezért "eretnekség" ürügyével üldözték ôket. Az 1381. évi angliai parasztfelkelésben játszottak jelentôs szerepet.
Lord: Az angol uralkodó által adományozott, öröklôdô fônemesi cím. Többségük tagja volt az angol parlament felsôházának.
Lordkancellár: A Lordok Házának elnöke; a kormány tagja; Anglia legfôbb igazságügyi tisztségviselôje. Jogi természetű törvényjavaslatokat készít elô. Javaslatokat tett az uralkodónak a törvényszéki bírák és az egyházi személyek kinevezésére.
Lordok Háza: A parlament felsôházának elnevezése Angliában, a 19. századtól nem arisztokrata származású, fônemesi címet kapott személyek is tagjai lehetnek.
Lordprotektor: Ezt a címet vette fel Oliver Cromwell 1653-ban, amikor saját kezébe vette az ország legfôbb irányítását, feloszlatta a parlamentet, elfoglalta az uralkodói rezidenciát és a felség megszólítást követelte meg. Többször összehívta a parlamentet, ám mivel az nem volt elég engedelmes, katonai irányításra rendezkedett be. Angliát 11 katonai körzetre osztotta, s azok élére csak neki felelôs teljhatalmú kormányzókat állított.
Luddita mozgalom: Az 1810-es években elterjedt gépromboló mozgalom, amely elnevezését Ned Ludd gyári munkásról kapta, aki az elsôk között fordult a gépek ellen, mivel a munkásság bérének csökkenéséért hibáztatta ôket. A parlament egy sor szigorú törvénnyel igyekezett megakadályozni a géprombolást.
Magna Carta (Nagy Kiváltságlevél): I. János király által 1215 június 15-én kibocsátott, 61 szakaszból álló dokumentum, amely garantálta az egyház kiváltságait; meghatározta az uralkodó és a bárók között fennálló feudális kötelezettségeket; korlátozta a királyi erdôtörvények hatáskörét; elôírta, hogy a király csak a királyi tanács beleegyezésével szedhet pajzspént vagy rendkívüli hadisegélyt – kivéve, ha az uralkodó váltságdíját, elsôszülött fiának lovaggá ütését vagy elsôszülött lányának férjhez menetelét kell finanszíroznia. A polgárság érdekeit szolgáló intézkedések: az egységes mértékegységek bevezetése Angliában; békeidôben a kereskedôk mozgásának szabadsága. Kimondta, hogy szabad embert csak törvényes ítélettel lehet szabadságától vagy birtokától megfosztani; megnyitotta a bíróságokat a szabad emberek számára; felállított egy 25 tagú, bárókból álló testületet, amely a Cartában foglaltakat garantálja és a király elleni panaszokat meghallgatja. Az ellenállási záradékban kimondta, hogy amennyiben az uralkodó nem tartja meg ígéretét, a bárói testület felszólíthatja erre, majd 30 nap elteltével az alattvalók elfoglalhatják birtokait, és minden eszközzel kényszeríthetik, anélkül, hogy a lázadás bűnébe esnének. Egyedül a király és családtagjai testi épségére kell ügyelni.
Második front: Az angol–amerikai csapatok 1944. június 6-ai normandiai partraszállásával megnyitott nyugat-európai front. Célja: a német haderô megosztása és a keleti front tehermentesítése.
Metodista egyház: Az anglikán egyház evangéliumi irányzata. A John és Charles Wesley által 1739-ben alapított felekezet 1795-ben vált ki az anglikán egyházból. Kötetlen szertartások és hittételek jellemzik.
Monopólium: Az uralkodó által kibocsátott olyan jogosítvány, amely egyes javak termelésének vagy kereskedelmének kizárólagos jogát biztosítja valamely személy vagy társulás számára a kora újkori Angliában.
Moszkvai Társaság: 1555-ben alapított kereskedelmi társaság, amelynek célja, hogy az orosz területekkel fenntartsa a kereskedelmi kapcsolatokat. Számos késôbbi részvénytársaság elôdje. Az 1555-ös elsô útjára 240 részvényt bocsátottak ki darabonként 24 font értékben. A nyereséget a részvények arányában osztották fel.
Normann uralkodók: (1066–1154) Uralmuk I. Hódító Vilmossal vette kezdetét, aki az angolszász uralkodóktól elvben öröklés, gyakorlatban hódítás jogán szerezte meg a trónt. I. Henrik halála után – közvetlen fiú örököse nem lévén – hosszabb polgárháborús idôszakot lezárva, leányától, Matildától származó unokája, Anjou II. Henrik kerül a trónra.
Ópiumháborúk: Nagy-Britannia és Kína által 1839–1842 és 1856–1860 között vívott, brit gyôzelemmel végzôdött háborúk. Anglia célja a kínai kereskedelmi jogok, fôként az ópiumkereskedelem jogának megszerzése volt.
Parasztfelkelés, 1381: Az egyetlen komoly parasztmegmozdulás Anglia történetében. Wat Tyler és John Ball (prédikátor) által vezetett lázadás Essex grófságból kiindulva terjedt el Kelet-Anglia és Kent grófság területén. London feldúlása után jobbágyfelszabadítást követelve tárgyalásokba bocsátkoztak II. Richárddal. A tárgyalások során azonban Wat Tylert meggyilkolták, s II. Richárd lecsillapította a tömeget, így az békésen eloszlott. Ezután került sor a lázadás többi vezetôjének bíróság elé állítására és kivégzésére.
Peer: Az angol felsôházban részvételi és szavazati joggal rendelkezô fônemes. A 14. századtól kialakuló cím. Eredetileg azok a nemesek, akiket az uralkodó személyre szólóan hívott meg a parlamentbe. Közéjük tartoztak a hercegek, márkik, earlök, vicomt-ok és bárók, továbbá a püspökök és az érsekek. Létszámuk fokozatosan növekedett: a 15. században 40, 1603-ban 55, 1628-ban már eléri a 128 fôt. A 15. századtól általánosan elfogadottá vált, hogy a peer méltósága földbirtokhoz kötött. I. Jakabtól kezdve a címet a fônemesi család legidôsebb férfi tagja kapja. 1948-ig egyes ügyekben igazságszolgáltatási joggal is rendelkeztek. 1958 óta nôk is lehetnek peerek.
Peterloo-i vérfürdô: a manchesteri Saint Peter"s Fielden békés választási tüntetôk között 1819. augusztus 16-án rendezett vérfürdô, amelynek 11 halálos áldozata volt. A név a gyülekezési hely és Waterloo csatamezô nevének összevonásából ered, a tüntetôk ellen ugyanis a Waterloonál harcolt lovasságot vetették be.
Poitiers-i csata: 1354-ben Guines-ben a pápai közvetítô Edwardnak a francia trónigényrôl való lemondást javasolta cserében Aquitánia, Poitou, Anjou, Maine, Touraine és Calais birtokáért. A tárgyalások megrekedésével kiújult a háború, és 1356-ban Poitiers-nél a Fekete Herceg vereséget mért a franciákra, és Jó János francia királyt is foglyul ejtette.
Presbiteriánusok: Angol–Skót protestáns csoport. A presbiteriánus egyház Skóciában 1560 óta államegyház (J. Knox). Angliában a presbiteriánusok az abszolutizmus eszközéül szolgáló hierarchikus szervezetű anglikán püspöki egyházat kálvinista mintára úgy akarták megreformálni, hogy az egyház vezetése egy presbiterium kezébe kerüljön. A forradalom idején a Hosszú Parlament mérsékelt szárnyát alkották az indepensekkel szemben.
Pride-féle tisztogatás (Pride’s Purge): Thomas Pride ezredes által vezetett puccs, 1648 decemberében, amelynek során egy katonai tanács megkezdte a királlyal tárgyalni kész presbiteriánus többségű képviselôk kizárását a parlamentbôl és felelôsségre vonásukat. Ez tette lehetôvé a radikális kisebbségnek, hogy a hadsereg vezetôivel szövetségben perbe fogják az uralkodót és kivégezzék.
Privy Council (titkos tanács): A Tudorok uralkodása alatt rendkívüli jelentôségre szert tevô, az uralkodótól függô központi igazgatási szerv. Létszáma változó. A tanács élén a Lord President (elnök) áll. VIII. Henrik idejében az elnök mellett megjelenik a kancellár és a kincstáros mint a tanács vezetô tisztviselôi. A tanács hatáskörébe a törvények elôkészítése, az adóügyek és pénzügyek, az igazságszolgáltatás irányítása, kinevezések és kegyelmi ügyek, valamint a közigazgatási kérdések tartoznak.
Puritanizmus: Vallási-politikai irányzat a 16–17. századi Angliában. A reformáció alapjain álló egyházat meg akarták tisztítani minden katolikus vonástól. Két fô irányzatra bomlott: az independensekre és a presbiteriánusokra. Mindkét irányzat a monarchia ellen küzdött.
Puritánok: Nehezen meghatározható elnevezése eredetileg azon elkötelezett protestánsoknak, akik különösen ragaszkodtak a Szentírás szószerinti értelmezéséhez. A mértékletességet hirdették mind a ruházkodásban, mind az erkölcsökben és hajlottak arra, hogy ezen elképzeléseiket másokra is rákényszerítsék. Elsôsorban az evangéliumi eszme hirdetése, nem pedig egységes és kidolgozott hittételek rendszere tartotta össze ôket. Más meghatározás szerint azon emberek csoportja, akik elfogadták ugyan az uralkodó fönnhatóságát az egyház felett, és a nemzeti egyház gondolatát, azonban további reformokat vártak az anglikán egyház szerkezetében.
Puskapor-összeesküvés (Gunpowder Plot – Guy Fawkes Night): I. Jakab és családja meggyilkolására irányuló kísérlet, amelynek során néhány katolikus nemes, köztük Guy Fawkes a parlament pincéjében puskaport helyezett el (1605. november 5.). A merénylet kudarcba fulladt, résztvevôit kivégezték. Az összeesküvés további, katolikusokat sújtó intézkedésekhez vezetett.
Rohadt, vagy rothadó kerületek (Rotten Boroughs): Olyan választókerületek, amelyek lakossága annyira lecsökkent, hogy esetenként még a pár száz fôt sem érte el, mégis küldhetett képviselôt a parlamentbe. Az 1832-es választójogi reform szünteti meg ezeket.
Rövid Parlament: Az 1640. április–május folyamán ülésezô törvényhozó szerv, amelytôl I. Károly a skótok elleni háború költségeinek fedezéséhez szükséges adók megszavazását várta. A parlament azonban a polgárság és az újnemesség sérelmeit tárgyalta, ezért az uralkodó feloszlatta.
Rózsák háborúja (War of the Roses): A Lancaster-ház és a York-ház küzdelme Anglia trónjáért (1455-1485). A kortársak számára ismeretlen elnevezést Sir Walter Scott az egymással harcoló családok címerében található piros, illetve fehér rózsák miatt adta. A 30 évi háborúskodás alatt a tényleges hadműveletek mindössze hat hétig tartottak, de az egymással vetélkedô dinasztikus ágak teljesen kihaltak.
Sheriff: A középkorban a legjelentôsebb bírói, igazgatási, hadvezetési feladatkört ellátó grófsági tisztségviselô.
Sinn Fein: Az ír függetlenségért küzdô, 1905-ben alakult nacionalista párt. Vezetésével zajlott az 1916-os dublini felkelés. Titkos katonai szervezete az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA)
Stuart-ház:(1603–1714) Eredetileg skót királyi család, amely 1603-ban az I. Erzsébet által kivégzett Stuart Mária fia, Jakab személyében került az angol trónra. A Stuart-ház utolsó uralkodója a gyermektelenül meghalt I. Anna királynô, II. Jakab leánya.
Stuart Mária-féle összeesküvés: I. Erzsébet törvénytelen származása sokak szemében indokolttá tette Mária trónigényét. 1568-tól Mária angliai tartartózkodása számos összeesküvésnek volt a mozgatórugója. Az 1587-es Erzsébet meggyilkolását célzó Babington-összeesküvést követôen Máriát, akinek a tervhez való hozzájárulását tartalmazó leveleit elfogták, felségsértés vádjával elítélték és Fotheringay kastélyában lefejezték.
Szüffrazsettek: 1903 után így nevezték a polgári nôi választójogi mozgalom harcosait, fôleg az Emmeline Pankhurst vezette liga híveit (suffrage = szavazati jog). Angliában 1929-ben sikerült a 21 évesnél idôsebb nôk választójogát kivívni.
Test Act: A tanúságtételrôl szóló, 1673-ban hozott törvény, amely kimondta, hogy katonai és polgári tisztviselô csak az lehet, aki esküt tesz az anglikán egyház hittételeire, és elveti a katolikus dogmákat. Ezzel a törvénnyel mind a katolikusokat, mind a nem anglikán protestánsokat kizárták a parlamentbôl.
Tolerancia törvény: 1689-ben elfogadott törvény, mely lehetôvé tette az anglikán egyházon kívüli protestáns felekezeteknek (nonkonformista disszenter) a magán-istentisztelet tartását.
Tory: Az angol konzervatív párt és annak tagja. Az 1679–1680 folyamán alakult párt azokat tömörítette, akik ellenezték Jakab yorki herceg kizárását a trónöröklési jogból. Nevük (az Irországba betelepült angolokat kifosztó, meggyilkoló) ír rablót jelenti.
Trafalgari ütközet: Az angol flotta 1805-ben Nelson admirális vezetésével legyôzte és elpusztította az egyesült spanyol-francia flottát, ezzel jelentôs mértében csökkentve egy esetleges napóleoni invázió eshetôségét.
Trónöröklési törvény (Act of Settlement): 1701-ben elfogadott törvény, amely korlátozza az uralkodói jogokat: az uralkodó a továbbiakban nem adhat kegyelmet a parlament által elítélt személyeknek, s csak a parlament bizalmát élvezô fôtisztviselôket nevezhet ki. A törvény kimondta, hogy az uralkodó a parlament határozata folytán került a trónra, és Angliában a katolikus vallás kizárja a trónképességet.
Triennial Act: A parlament jogkörét szabályozó törvény. Az 1641-ben elfogadott törvény szerint a parlamentet nem lehet feloszlatni saját beleegyezése nélkül, háromévenként össze kell hívni, s az összehívástól számított 50 napon belül nem lehet feloszlatni.
Tudor–dinasztia: (1485–1603) Tudor VII. Henrik, Richmond grófja a Lancaster-házzal állt rokonságban. Házasságával egyesítette a rózsák háborújának két egymással vetélkedô családját. Trónra kerülése egyben a rózsák háborújának lezárulását is jelentette. A Tudor-ház utolsó uralkodója, I. Erzsébet gyermektelenül halt meg.
Union Jack: Az angol lobogó elnevezése.
Utazó bírák: A helyi bíráskodás legjelentôsebb személyiségei. Évente több alkalommal megjelentek a grófságokban, és minden nagyobb jelentôségű ügyben bíráskodtak. A vidék megbízható embereibôl (szabad parasztok, lovagok) alakult esküdtszék segítette munkájukat. Bírói hatáskörük polgári és büntetôperekre egyaránt kiterjedt.
Üdvhadsereg (Salvation Army): Nemzetközi, vallási alapokon álló, keresztény jótékonysági szervezet. William Booth angol metodista lelkész alapította 1865-ben. A szervezet felépítése katonai jellegű. Tevékenységi köre a hit terjesztése, a jótékonyság és az oktatás. Központja London.
Vasbordájúak: Oliver Cromwell által szervezett és kiképzett, kisnemesi összetételű csapat, amely a polgárháborúban a parlamenti erôk elitcsapata volt, békében pedig karhatalmi feladatokat látott el.
Választójogi reformtörvények: Az 1832. évi törvény a grófságokban korlátozott képviselethez juttatta a bérlôket, s az addigi kétszázezerrôl közel egymillióra emelte a szavazati joggal rendelkezôk számát. Az 1867. évi második választójogi reformtörvény a városi választójogosultak cenzusát formálta át oly módon, hogy választójoghoz jutott minden 21. életévét betöltött, törvényes akadály miatt ki nem zárható angol férfi, ha a városban egy éve tulajdonosként vagy bérlôként lakóházat vagy lakóházrészt birtokolt, s legalább évi 10 font bérletet fizetett. E törvény következtében a választásra jogosultak száma kétmillió-kétszázezerre emelkedett.
Viktoriánus korszak: A hannóveri dinasztiából származó Viktória királynô uralkodását (1837–1901) jelölô elnevezés. Általános fejlôdés jellemzi mind társadalmi, mind szociális téren. A királynô 64 éves uralkodása alatt az ország népessége megháromszorozódik, közegészségügyi, közoktatási és választójogi reformok kerülnek bevezetésre. Anglia ebben az idôszakban áll hatalma csúcsán.
Villein (jobbágy): a 13. századi bíróság meghatározása szerint azon elemek, akik nem jelenhetnek meg a királyi bíróság elôtt, hanem teljes mértékben a földesúri bíráskodás alá tartoznak. Gyakran robotszolgáltatással tartoztak földesuruknak. Röghöz kötött, adózásra kötelezett réteg. Szolgáltatásaikat a szokásjog határozta meg, amely gyakorlatilag az írott törvény erejével bírt.
Wergeld: Vérdíj, amit a gyilkos rokonsága fizetett a meggyilkolt rokonainak, hogy elkerülje a vérbosszút. Egyben társadalmi rangot is jelölt. Westminsteri statútum: Az 1931 szeptemberében életbelépett okmány a Brit Birodalom működését szabályozza. Elfogadja azt az elvet, hogy a domíniumok Angliával egyenjogúak. Ettôl kezdve a brit parlament határozatainak nincs hatálya a domíniumokban, és a domíniumok parlamentjei az angol törvényeknek ellentmondó törvényeket is elfogadhatnak. A birodalom új elnevezése: Brit Nemzetközösség (British Commonwealth of Nations).
Whig: Jelentése skót marhahajcsár. A torykkal szemben álló parlamenti párt tagja Angliában a 17–19. században. A whigek az alkotmányt a király és a nép közötti szerzôdésnek tekintették, és azt vallották, hogy a törvénytelen királyi intézkedésekkel szemben jogos az ellenállás. A 18. századtól a konzervatívokkal szemben álló, liberális nézeteket valló pártot jelölte, melyet 1832-tôl Liberális Pártnak neveznek.
Witan (tanácsadók): az angol uralkodó kíséretébôl kiválasztott tanácsadó testület. Egyházi és világi urak együttese, akiknek a tanácsát a király idôrôl idôre kikérte. Hivatalos funkciója nem volt. A 10–11. században a trónöröklés kérdésében játszott szerepet.
Wycliff-i tanok: A radikális oxfordi filozófus és teológus tanításai. Wycliff támadta a korabeli egyház kormányzati felépítését és a papság evilági gazdagságát. Tanítása szerint Jézus teste nincsen jelen a megszentelt ostyában és borban. Noha1382-ben mind a pápa, mind az angol egyházi zsinat elítélte, tanítványai tovább terjesztették tanait, és Wycliff a 15. századi huszita tanok elôfutára lett.
Zarándok atyák (Pilgrim Fathers): Azok az anglikán egyház eszméivel egyet nem értô puritán telepesek, akik a Mayflower hajón 1620-ban Angliából Amerikába érkeztek, s létrehozták a Plymouth nevű telepet Új-Angliában.
Yeoman: Szabad kisbirtokos paraszt, majd a földbérlô elnevezése. Eredetileg olyan hűbéri szolgáltatás alól mentes, legalább 2 font értékű földbirtokkal rendelkezô személy, aki szavazati joggal rendelkezett a parlamenti küldött személyének megválasztásakor. Elsôsorban kis- illetve középbirtokkal rendelkezô földtulajdonosok vagy tehetôs bérlôk. Közülük kerültek ki az esküdtek, a vidéki rendfenntartók és az egyházközség elôljárói. Olyan falvakban, ahol nem volt lovagi rangú személy, a legtehetôsebb yeoman családok gyakorolták az irányítást. A 18. századtól már csak bérlôt jelentett.
York-ház: A rózsák háborújában a trónöröklésért harcot folytató egyik fôúri család. Címerében fehér rózsa található. 1215-ös felkelés: Vezetôi Robert Fitz Walter és Eustace de Vesci. A felkelésben az angol bárók közel egyharmada vett részt, s elsôsorban János király durva kormányzati módszereit kifogásolták. Kihasználva János bouvines-i vereségét, 1214-ben megszegték hűbéresküjüket és elfoglalták Londont. A katonai patthelyzet lehetôvé tette a mérsékelt Langton canterburyi érsek számára, hogy egyezségre jusson a királlyal. Ezt a megállapodást rögzítette a Magna Carta.