Erdély fejedelmei

Horvát származású nemes, eredeti neve: Utyeszenics, aki nagyszerű katonai, papi, politikai diplomáciai képességekkel rendelkezett. Számtalan tisztséget töltött be: volt királyi tanácsos, helytartó, kormányzó és erdélyi vajda, élete utolsó évében megkapta az esztergomi érsek és a bíboros címeket is. Fiatalon még Corvin Jánost szolgálta, majd Szapolyai Jánost.

Szerette volna, ha a Mohács után kettőbe szakadt államot sikerül egyesíteni, ezért győzte meg Szapolyait, hogy halála esetén a Habsburgokat tegye meg örökösének (Váradi béke - 1538). 1540-től a csecsemő királyfi gyámja, s megvédi Budát az ostromló császáriaktól, majd 1542-vel kezdődően megszervezi az Erdélyi Fejedelemséget. Élete végéig Erdély legbefolyásosabb vezetője és védelmezője volt. 1551-ben ráveszi Izabellát és fiát a lemondásra , s az Erdélyből való távozásra, ő maga pedig átadja Erdélyt a császáriaknak. Habsburg Ferdinánd egyfelől megjutalmazza, címekkel halmozza őt el, de ugyanakkor a császár emberei gyanakvóak a baráttal szemben, mert tartanak ettől a kiváló politikustól, aki mellesleg a törököknek is megküldi az erdélyiek adóját. Ezért Martinuzzit saját alvinci kastélyában a császáriak meggyilkolják.

János Zsigmond (1540 - 1571) uralkodott: 1540 - 1571 (fejedelem: 1570 dec - 1571 márc)

Magyarország választott királya II. János néven, bár ténylegesen nem uralkodott Magyarországon. Erdély első fejedelme, Szapolyai János és Jagelló Izabella fia. Szolimán szultán "fiává fogadta", ennek ellenére csupán Erdélyt s a "Részeket" birtokolta a királyi örökségből (az anyjával együtt). 1551-ben még gyerekként távozott Erdélyből, amikor Fráter György a Habsburgok kezére juttatta Erdélyt. Ám később, az 1552-1556 –os török hadjáratok után Erdély újra török kézre került, így János Zsigmond anyjával együtt 1556 –ban visszatérhetett a tartományba, és az ifjú Szapolyai sarj fejedelemként kezdhette meg uralkodását. Fejedelemsége első éveiben (1556-1565) a Magyar Királysággal vívott harcot, a határvonal kedvezőbb meghúzása érdekében. Bár ezen harcokban végül vereséget szenvedett és a Habsburgokkal egyezséget kényszerült kötni, mégis megőrizte Erdély különállását, sőt az 1570 –es Speieri Egyezményben elérte Erdély nemzetközi elismerését. Az egyezménytől kezdődően János Zsigmond Erdély fejedelmeként – és nem Magyarország királyaként – szerepelt a történetírásban.

Művelt, humanista fejedelem, aki fogékony az új iránt: katolikusnak született, a Reformáció hatására áttért lutheránusnak, később reformátusnak, és végül unitáriusként halt meg. Uralkodásában még az is jelentős, hogy Erdély számára kijelölte az utódai által is járható külpolitikai irányt: Erdély akkor élhet békességben, "ha egy részt a német, másrészt a török barátságát bírja". Főleg az utódai számára volt fontos az is, hogy 1566-ban Szolimán szultántól szövetséglevelet szerzett, amely tartalmazza Erdély számára a szabad fejedelemválasztás jogát. Gyakorlatilag az ő fejedelemsége idején alakult ki a fejedelmi hatáskör, s a fejedelemség sajátos intézményei is ezalatt születtek meg.

Uralkodása alatt fogadta el az erdélyi diéta a protestáns felekezetek egyenjogúságát, kiteljesedett a Reformáció Erdélyben és kialakult a négy "elfogadott vallás" rendszere. Halála előtt kevéssel mondott le a "megválasztott király" címről, a Habsburgok javára, biztosítva magának az erdélyi fejedelem méltóságát, hogy a császáriak nem szólnak bele Erdély ügyeibe.

Báthory István (1533 - 1586) uralkodott: 1571 - 1586

A Báthory család somlyai (Szilágysomlyó) ágából származik, már az apja erdélyi vajda volt. Báthory István előbb Habsburg Ferdinánd, majd Izabella és János Zsigmond híve. Olasz egyetemet végzett, reneszánsz műveltséggel bíró államférfi volt, aki nagyszerű diplomáciai és katonai képességekkel rendelkezett. Volt váradi főkapitány (akárcsak György barát), ez egy nagyon fontos bizalmi állás, hiszen Várad Erdély jelentős nyugati erőssége (végvára - kapuja). 1571-es megválasztásakor arra kérte őt az erdélyi országgyűlés, hogy "tartsa tiszteletben az ország intézményeit, az országot szabadságában és vallásában megőrizze és mindenkinek igazságot szolgáltasson". Ő ezt megígérte és uralkodása egész idején meg is tartotta. Tisztában volt azzal, hogy a helyes út Erdély számára, a német és a török közötti egyensúly megtartása. Ezért óvott a török szövetségbe vetett túlzott reményektől: "a török a más kosarába nem szed epret". 1575-ben Kerelőszentpálnál legyőzte a Habsburgok által támogatott trónkövetelőt, Békés Gáspárt, s ezután sem belső, sem külső erő nem vonta kétségbe uralmát. 1576-ban a lengyelek királynak választják s ezért lengyel földre távozik, de Erdélyről a távolból is igyekszik gondoskodni, Lengyelországban is fenntartja az Erdélyi Kancelláriát. Maga helyettkormányzónak hagyja Erdélyben saját testvérbátyját, Kristófot. Báthory Kristóf halála után annak kiskorú fia Zsigmond áll a fejedelemség élén. Rendbeszedte az erdélyi fejedelmek birtokait, biztosítva az abból befolyó jövedelmeket. Művelt, humanistaként támogatta az oktatást: iskolákat és jezsuita főiskolát létesített Kolozsváron. Katolikus volta ellenére fenntartotta a négy vallás rendszerét is Erdélyben. A lengyelek legnagyobb királyaik közé sorolják Báthory Istvánt nem kis részben azért, mert a Livónia birtoklásáért vívott háborúban (1579-1582) részben erdélyi segédcsapatok bevetésével jelentős győzelmet aratott IV. Iván orosz cár hadserege felett.

Középbírtokos nemesi családból származik, aki jelentős pályát futott be: a bécsi udvarban volt apród, (innen a németek, a Habsburgok iránti elkötelezettsége), később unokaöccse - Báthory Zsigmond fejedelem - legfőbb tanácsadója, váradi főkapitány s így jut jelentős birtokhoz.

Az ő javaslatára mondja fel Zsigmond a Portával való szövetséget és számol le a törökpárti erdélyi főurakkal. Bocskai résztvevője a havasalföldi hadjáratnak és a gyurgyevói győzelemnek. Mivel a továbbiakban Erdély nem kap elegendő támogatást Bécstől a törökök ellen, emiatt Bocskai visszavonul bihari birtokára, tartózkodva a közszerepléstől s tiltakozva a Basta-féle pusztítások ellen. Ezért rendelik Bécsbe Bocskait. Az események hatására németbarátból meggyőződéses törökpárti lesz, s erdélyi és magyarországi elégedetlenkedők egyaránt vezetőjüknek akarják. Szolgálatába fogadja a hajdúkat (kiket később saját birtokára letelepít) és Álmosdnál megveri az ellene küldött császári csapatokat. Bocskait előbb Erdély fejedelmévé választják, majd 1605 április 20 -án a szerencsi országgyűlésen Magyarország fejedelmévé is. Később 1605. december 12-én Bocskai 9254 hajdújának kollektív nemesi jogokat és adómentességet kap a fegyveres szolgálat fejében és Szabolcs vármegye déli részén (Kálló, Nánás, Dorog, Varjas, Hadháza, Vámospércs, Sima, Vid) telepíti le őket. A Dunántúlon a Némethy Gergely vezette hajdúk érnek el sikereket (Sümeg, Körmend, Sziszek, Kőszeg, Veszprém, Palota, Tata). Némethy meghódolásra szólítja fel Krajnát, Karintát és Stájerországot.

1605. novemberében Lalla Mehmed nagyvezír a szultán nevében díszes koronát küldött Bocskainak, ő azonban - bár a koronát nem küldte vissza - nem koronáztatta meg magát, mert nem akart végleg szakítani a Habsburgokkal. A török szövetséget csak kényszerűségből vállalta, mert belátta, hogy nem harcolhat egyszerre két császár ellen.

Saját állítása szerint, azért ragadott kardot, mert az ország vallási, politikai sérelmek érték a császáriak részéről: embereket üldöztek protestáns voltuk miatt, másokat koholt vádakkal ítéltek halálra s vagyonukat is elkobozták a Habsburgok. Összefogásra szólította fel az erdélyieket és a magyarországiakat, s ő maga megígérte, hogy: "előbb nem teszi hüvelyébe a kardját, míg a magyar boldog állapotra nem jut". (Vagyis vissza nem szerzi az ország nyugalmát, szabadságát.) Bocskai közvetített a császár és a szultán között a 15 éves háborút lezáró zsitvatoroki béke megkötése érdekében. Hajdúival győzött a császáriak felett, kikényszerítve Rudolftól a bécsi békét. Ebben a császár elismeri az erdélyiek fejedelemválasztó jogát; Bocskai birtokolhat egyes kelet-magyarországi megyéket és a fontos Tisza menti várat, Tokajt. Hajdúit (az egykori végvári vitézeket, katonáskodásra, nyájörzésre felfogadható bujdosókat-szegénylegényeket) a saját birtokain alapított hajdúvárosokban megtelepítette, s a hajdúk katonai szolgálatuk ellenében székelyekéhez hasonló szabadságot nyernek. Végrendeletében utódai lelkére köti, hogy őrizzék meg Erdély függetlenségét, s ha majd a magyar korona ismét magyar kézbe kerül, akkor az erdélyiek is egyesüljenek a nemzeti királysággal. Hirtelen bekövetkező halála megakadályozta abban, hogy folytassa eredményes uralkodását.

Rákóczi Zsigmond (1544-1608) Uralkodott: 1607-1608

Ő a Rákoczi család vagyonának megalapozója, a dinasztia első fejedelme. Egy sor tisztséget töltött be fejedelemsége előtt: volt kapitány, később hadvezér Bocskai seregében, végül a fejedelem helyettese. Ugyan Bocskai István halálos ágyán Homonnai Drugeth Bálintot választotta utódául, ám ennek dacára az erdélyi országgyűlés mégis Rákóczit választja fejedelemül. Rákóczinak rövid uralkodása alatt a legfőbb gondja a Bécsi béke be nem tartása miatt lázadozó hajdúk lecsillapítása. Nagy András vezetésével ugyanis a hajdúk 16 ezer fős csapata a Tisza mellől Miskolcra menetel, hogy jelentős erővé duzzadva tiltakozzon kiváltságaik megnyirbálása ellen. Rákóczi végül Inárcson köt alkut velük, melyben megígéri lemondását, és a hajdúk által támogatott Báthory Gábor fejedelemmé jelölését, valamint kiváltságaik tiszteletben tartását.

Báthory Gábor (1589-1613) uralkodott: 1608-1613

A nagynevű Báthory családból való utolsó fejedelem a hajdúk támogatásával nyerte el a trónt, s Bethlen Gábor is őt támogatta. Báthory Gábor, ha kellett protestánsnak ha kellett katolikusnak mutatta magát, a néhány évig tartó uralkodását állandó nyugtalanság jellemezte. Belső és külső ellenségei jócskán voltak: a szászok azért fordultak ellene, mert Szebent (szabad királyi várost) katonákkal elfoglalta.

Hatalma kezdetén egy katolikus főrendi összeesküvés indult ellene, melyben Kendi István és Kornis Boldizsár főurak megpróbálták félreállítani a fejedelmet és Erdélyt a Habsburgoknak átadni. Az öszeesküvést Bárthory leleplezte, a két vezetőt kivégeztette. Ezt követően haragja a katolikus szászok ellen fordul, akiket az összeesküvés támogatásával vádol. Büntető hadjárata során elfoglalja a szászok fővárosát Szebent, és megnyírbálja a szászok kiváltságait. Ezt követően eluralkodnak rajta nagyravágyó tervei, melyben Havasalföld és Moldva ura kíván lenni. Radu havasalföldi vajdával több csatát vív, melyekben a brassói szászok (Weis Mihály főbíróval az élen) Radut támogatják. Bár a Földvári csatában végül legyőzi őket (1612 okt.) és az északról betörő osztrák erők is kivonulnak Erdélyből - a temesvári pasa hadainak megjelenésére - ám végül a törökök elvesztik vele szemben bizalmukat. (Uralkodása végén Báthory közeledni próbált Bécshez.) A szeszélyes fejedelmet az addig hűen szolgáló emberei is sorra elhagyják, még a legfőbb segítőtársa, Bethlen Gábor is, kénytelen életét mentve a török oltalmát kérni. Mivel Báthory, hogy visszanyerje a török pártfogását, még Váradot is hajlandó lenne átengedni a töröknek, ezért a saját hajdúi végeznek vele.

Bethlen Gábor (1580-1629) uralkodott: 1613 - 1629

Középnemesi családból emelkedett ki, s vált a XVII. századi magyar történelem legjelentősebb személyiségévé. Fiatalon szolgálta Báthory Zsigmond fejedelmet, aztán Székely Mózest támogatta, aki Basta ellenében a Porta támogatásával próbálta megmenteni Erdélyt a pusztulástól. Uralkodását Erdély aranykoraként szokták emlegetni.

Bethlen többször kényszerült a törökhöz menekülni az őt fenyegető veszedelmek miatt. Diplomatának is kiváló volt, aki a szultántól kijárta Bocskai számára a fejedelmi megerősítést, jóváhagyást. Báthory Gábornak is támogatója és tanácsadója, s ő is a Bethlen támogatásával nyerte el a fejedelemséget. Viszont amikor Báthory a Portától elpártolva Bécshez folyamodik, Bethlen kénytelen ismét a török oltalmát keresni (élete nincs biztonságban a kiszámíthatatlan fejedelem miatt). Ekkor török biztatásra (sőt utasítás- ra) választják az erdélyiek fejedelemnek Bethlen Gábort. Rendkívül nehéz helyzetben került trónra: le kellett csendesítenie a szászokat, helyre kellet állítania a belső rendet, rendeznie kellett országa viszonyát Béccsel, le kellett szerelnie a török túlzó követeléseit, s végül helyre kellett állítania az állam (a fejedelem) elapadt jövedelmi forrásait (birtokokat és pénzbevételeket).

Mindezeknek sikeresen tett eleget, sőt központosított államszervezetet épített ki. Kiváló gazdaként helyreállította Erdély anyagi jólétét, s az állam bevételei is megnőttek, hogy Mátyás király után először tudott hadsereget fenntartani. A 30 éves háborúban Bethlen több hadjáratot vezetett a császáriak ellen (1619-1621, 123 és 1626). A hadjáratokat lezáró békékben biztosította Magyarország keleti részének Erdélyhez való csatolását a hét vármegye területét. A fejedelemség gazdaságának felvirágoztatására külföldi telepeseket fogadott be az országba. Megszilárdította a három erdélyi nemzet unióját, s intézkedett az igazságszolgáltatás menetének megjavításáról. Iskolákat és főiskolákat alapított és támogatott. A legjelentősebb általa alapított főiskola a gyulafehérvári. Támogatta az erdélyi ifjak nyugati egyetemi tanulmányait - főleg a fejlett és protestáns államokba, mint Anglia vagy Hollandia, mert tisztában volt azzal, hogy jól képzett és művelt szakemberekre, értelmiségre van szüksége az országnak. Gyulafehérváron fejedelmi nyomdát is létrehozott, s a fejedelmi székvárost jelentős politikai-művelődési központtá tette. 1626-ban kötötte második házasságát (mivel már évek óta megözvegyült), Brandeburgi Katalinnal, s rövidesen feleségét jelölte ki utódául is. Még házasságával is diplomai célokat követett: hogy az angol-holland-dán szövetséget megnyerje a Habsburgok ellen. Résztvett a harminc éves háborúban (1618-1648) de csak addig amíg a törökök támogatták ebben. Egész életében a magyar állam egységének és függetlenségének helyreállítása foglalkoztatta, de sajnos a két hatalmas birodalom között vergődő kis állam - az Erdélyi Fejedelemség - ereje, a nagy fejedelem erőfeszítései ellenére sem volt elegendő. Éppen Bethlen Gábor személyiségének köszönhetően Erdély jelentős szereplőjévé vált az európai politikának. Betegsége miatt hozzáfog politikai végrendelete megírásához, s annak befejezése után pár nappal, alig 49 évesen halt meg Erdély legnagyobb fejedelme.

Brandenburgi Katalin (1604 - 1649) uralkodott: 1629 nov -1630 szept.

A brandenburgi választófejedelem lánya és Bethlen Gábor második felesége. A nagy fejedelem halála után az ifjú özvegy alig pár hónapig ült az erdélyi trónon, s ez idő alatt is a diéta kormányzót rendelt melléje, sőt növekedett a beleszólása a fejedelmi tanácsnak a kormányzásba is. Nem ismerte a helyi viszonyokat, nem beszélt magyarul, nem értett a kormányzáshoz, skegyencei befolyása alatt állt, végül 1630 szeptemberében lemondott, azzal a feltétellel, ha megtarthatja a férjétől kapott ajándékokat, s a férje után járó örökséget. Erdélyből előbb Magyarországra távozott, utóbb áttért a katolikus vallásra majd egy szász hercegnek lett a felesége.

Bethlen István (1593 - 1648) uralkodott: 1630 szept - 1630 nov.

Bethlen Gábor öccse, előbb helyi majd országos tisztségeket tölt be annak fejedelemsége alatt. Bátyja halála után Brandenburgi Katalin mellett Erdély kormányzója, akit az erdélyiek a fejedelemasszony lemondása után választanak fejedelemnek. Alig két hónap múltán Bethlen István lemond a fejedelemségről I. Rákoczi György javára. Pár év múlva meggondolja magát s török segítséggel megpróbálja visszavenni Erdélyt, de Szalontánál Rákoczi seregei megállítják.

I. Rákóczi György (1593 - 1648) uralkodott: 1630 - 1648

Rákoczi Zsigmond erdélyi fejedelem fia, Felső-Magyarország legnagyobb református földbirtokosa. Bethlen Gábor híve, akit a nagy fejedelem halálát követő évben a segesvári diéta választott fejedelemnek. Fejedelemként kiváló gazdának bizonyult, aki visszaszerezte a magánkézbe került kincstári birtokokat. Feleségével, Lorántffy Zsuzsannával együtt támogatta a protestantizmust, számos iskolát alapítottak és pártfogoltak. (Ujjászervezték a sárospataki és a gyulafehérvári kollégiumokat.) Külpolitikájában támogatta a havasalföldi és a moldvai fejedelmeket, sőt ha kelett, kettejük között békebíróként is fellépett. Végig megmaradt a török hűségben, s abban is követte Bethlen Gábor példáját, hogy szövetkezett a Habsburgok ellenségeivel (svédek meg franciák), s harcolt a 30 éves háborűban. A császáriakkal kötött linzi békében biztosította a keletmagyarországi megyék Erdélyhez csatolását, valamint a magyarországi protestánsok szabad vallásgyakorlását. Uralkodásának vége felé, magának - illetve családjának - biztosítani próbálja a lengyel trónt is. I. Rákoczi György katonai, politikaidiplomáciai erőfeszítéseinek köszönhetően a 30 éves háborút lezáró békeszerződésbe Erdélyt is belefoglalják. Még életében megválasztja utódának nagyobbik fiát.

II. Rákóczi György (1621 - 1660) uralkodott: 1648 - 1660

Már apja idejében jelentős tisztségeket töltött be: váradi főkapitány és Bihar vármegye főispánja, s megválasztott erdélyi fejedelem. Feleségével, aki Báthory leány volt, óriási birtokot kap hozományul. Uralkodóként ő is célul tűzi ki a lengyel korona megszerzését, ám ezen törekvése végül a törökkel való szembenállást, majd az oszmánok iszonyú bosszúhadjáratát vonta Erdélyre. A lengyel trón megszerzésére tett kísérlete előtt Havasalföldet és Moldvát is ellenőrzése alá vonta. Fejedelemsége korában jelent meg az összegyűjtött erdélyi törvénytár, az országgyűlési határozatokat tartalmazó törvénykönyv.

Uralkodásának legfőbb eseménye 1657-ben történt, amikor a szultán engedélye és jóváhagyása nélkülLengyelország meghódítására indított hadjáratot, de a kezdeti sikerek után az erdélyi sereg zöme, Kemény János fővezérrel együtt, tatár fogságba esett. Csak óriási váltságdíj ellenében szabadulnak meg az erdélyi foglyok, és az ország egészen leszegényedik míg kifizetik a tatárok által kért összegeket.

Rákóczit a török megfosztja trónjától az engedély nélküli a lengyel hadjárat miatt, és a szultánhoz hű rendekkel Rhédey Ferencet választatja meg. Ám Rákóczi nem hajlandó átadni a hatalmat és Wesselényi nádor, illetve Zrínyi Miklós javaslatára újra fejedelemmé választatja magát. (A két magyar főúr Erdéllyel összefogva a török önerőböl - Habsburg segítség nélküli - kiűzését tervezi, az Ausztriával rivális Rajnai Szövetség támogatásával.) Rákóczi engedetlenségére válaszul a török- tatár csapatok feldúlják Erdélyt. (Erdély romlása) és gondoskodnak arról, hogy egy törökbarát fejedelem foglalja el Erdély trónját Barcsay Ákos személyében. (1658 szept.) Rákóczi azonban Barcsayt sem fogadja el, és a Garbói csatában (1659) legyőzi. Ekkor harmadszor is fejedelemmé választják. A szultán azonban 1660 -ban újabb támadást indít Rákóczi ellen, melyben végül Köprülü nagyvezér a szászfenesi csatában (1660 máj. 22) végleg legyőzi a fejedelmet. Az ütközetben Rákóczi halálos sebet kap, és Váradon meghal. A török hadjárat beveszi Váradot is, mely 3 évtizedre az oszmánok kezére kerül. Rákóczi halálával azonban Erdély török elleni lázadása nem ér véget, mivel az oszmánok elleni harcot a fejedelem hűséges fővezére Kemény János veszi kezébe, és fejedelemként száll szembe a szultánnal.

Rhédei Ferenc (1610 - 1667) gubernátor: 1652 - 1658

Erdélyi főúr, II. Rákóczi György tanácsosa, a lengyelországi hadjárat során az erdélyi hadak egyik alvezére. Amikor a Porta a lengyel hadjárat miatt megfosztja Rákóczit trónjától, akkor az erdélyi országgyűlés Rhédeit választja meg fejedelemnek, de ő alig két hónap múlva le is mondott a visszatért Rákóczi javára.

Barcsay Ákos (1610-1661) gubernátor-fejedelem: 1658 - 1660 dec.

Előkelő erdélyi családból származik, aki előbb Bethlen Gábort szolgálta, később a két Rákóczit. A lengyelországi hadjárat idején fejedelmi helytartó Erdélyben. 1658-ban az országgyűlés a török nyomására választja meg fejedelemnek, s őt a Porta végig támogatja a trónfosztott Rákóczival szemben. Barcsay, a kényszerből lett fejedelem, II. Rákóczi György halála után lemondott a befolyásosabb Kemény János javára, aki ennek ellenére megöleti őt.

Kemény János (1607-1662) uralkodott: 1661 jan - 1662 jan.

Régi erdélyi főnemesi családból származik, aki jelentős személyiség volt, s aki fontos tisztségeket töltött be a Rákócziak fejedelemsége idején. Az 1657-es lengyel hadjárat idején az erdélyi sereg fővezére, ki maga is csak óriási váltságdíj kifizetése után szabadul a fogságból. Kétéves bahcsiszeráji fogságában írta meg emlékiratait. Szabadulása után tartózkodik a közéleti tevékenységtől, s csak II. Rákóczi György halála és Várad eleste után lép fel ismét: a császáriak támogatásával, s az erdélyiek bizalmát is bírva lesz fejedelem, a törökök bábjának számító Barcsay ellenében. A Porta viszont nem ismeri el fejedelemnek, ezért kér Lipót császártól támogatást. A lemondott Barcsay helyett a török újabb fejedelmet nevez ki, Apafi Mihályt, akit haddal is támogatnak. A két erdélyi fejedelem közötti döntő csatát - Nagyszöllősnél - Apafi nyeri meg, s Kemény is elesik az ütközetben.

I. Apafi Mihály (1632-1690) uralkodott: 1661 - 1690

Apafi a szerencsétlen lengyel hadjárat után négy évig volt tatár fogságban. A Kemény János ellen küldött török sereg parancsnoka megteszi őt Erdély fejedelmének - 1661 őszén - s, majd Kemény legyőzése és halála után ő lesz az egyedüli és "utolsó" erdélyi fejedelem. Bár a fejedelemséget kényszerből vállalta el, hosszú uralkodása viszonylagos jólétet és békességet hozott Erdély számára. Ezalatt igyekezett betartani a szultánnak tett hűségesküjét, bár a Habsburgokhoz is próbált közeledni. A Porta többször is kényszerítette, hogy vazallusként sereggel vegyen részt a császáriak elleni török hadjáratokban. Ezeknek az utasításoknak Apafi csak vonakodva tett eleget: például az 1683-as Bécs elleni hadjárat idején is kapcsolatban állott az ostromolt császárváros védőivel. Apafi a tudományok iránt érdeklődő olvasott ember volt, aki ezért szeretett visszahúzódni kedvenc könyvei és kisérleti eszközei társaságába. Így juthatott a fejedelemség irányításában jelentős szerephez Teleki Mihály kancellár és a fejedelemmé, Bornemissza Anna. Mivel Bécs alatt a törökök vereséget szenvedtek, majd 1686-ban Buda is felszabadult a másfél évszázados oszmán uralom alól, a visszavonuló törököket üldöző császári seregek a következő évben már Erdélyben telelnek. 1688-ban Apafi és az erdélyi diéta (kényszer hatására) lemond a Porta védnökségéről és Lipót császárt ismerik el örökletes királynak. 1690-ben meghalt I. Apafi Mihály fejedelem, s a fiát: kijelölt és megválasztott utódát a császáriak rövidesen eltávolítják Erdélyből.

II. Apafi Mihály (1676 - 1713) szimbolikus uralkodása: 1690 - 1701

Apja még 1681-ben fejedelemmé választatta, de mivel még kiskorú volt apja halálakor, ezért egy kormányzótanács intézkedik helyette. Lipót császár Bécsbe viteti, ahol hercegi címet kapott és éves anyagi juttatást. Ott fejezi be életét viszonylag fiatalon. Ténylegesen nem uralkodott, sem része nem volt az uralkodásban.

Thököly Imre (1657 - 1705) uralkodása: 1690 szept. 22 - 1690 okt. 25

Felső-magyarországi nemes, aki a Habsburg uralommal elégedetlen kuruc seregek vezetője az 1670-es és 1680-as évek fordulóján. Zrinyi Ilona férje és II. Rákóczi Ferenc nevelőapja. 1682-1685 között a török támogatásával kuruc csapataival kiűzi az osztrákokat a Felvidékről, és létrehozza a török vazallitásban három évig fennálló Felső-magyarország fejedelemséget. Magyarország ekkor átmenetileg (1682-1685) négy részre szakad. Thökölynek jelentős szerepe volt abban, hogy a bécsi udvar - meghátrálva a magyaroktól - az 1681 -es soproni országgyűlésen kimondta a protestánsok szabad vallásgyakorlatát, enyhített az adókon, és megszüntette a magyarokat elnyomó kormányzóságot. (nádori rendszer visszaállítása)

Thököly fejedelemségének az 1683 -as Bécs elleni sikertelen török támadást követő osztrák támadás vetett véget. 1683 -ba ugyanis megkezdődött a török kiűzése Magarországról. Ennek során az osztrák hadak kiszorítják fejedelemségéből. 1690-ben, I. Apafi Mihály halála után, a Porta Thököly Imrét teszi meg Erdély fejedelmének. Thököly kuruc csapataival váratlanul érkezik Erdélybe, legyőzi a császáriakat s a németbarát erdélyieket Zernyestnél. Ténylegesen csupán egyetlen hónapig lesz Erdély fejedelme, ugyanis Bádeni Lajos osztrák csapatai élén végleg elűzi a tartományból. Erdély gubernátora 1692 -től Bánffy György lesz. A császáriak hosszú időre berendezkednek. Bevezetik a Habsburg Birodalomba bekebelezett Erdély alkotmányának számító "Lipót féle hitlevelet", (Diploma Leopoldinum - 1691).

II. Rákóczi Ferenc (1676 - 1735) uralkododott: 1704 - 1711