Az Erdélyi Fejedelemség rövid története:
1541 előtt Erdély a Magyar Királyság keleti tartománya volt, amelyet a király által kinevezett erdélyi vajdák kormányoztak. Ha a király erélytelen volt, előfordult, hogy a vajdák megpróbáltak önállósodni. 1526-ban is az akkori erdélyi vajda, Szapolyai János vonakodott a királyi táborba vonulni seregével, ezzel közvetve elősegítve a mohácsi tragédiát. (1526. augusztus 29-én Mohácsnál a magyar hadsereg döntő vereséget szenvedett az országra támadó törököktől.) Rövidesen megválasztották Szapolyai Jánost (a volt erdélyi vajdát) magyar királynak (1526 - 1540), majd a magyar főnemesség másik tábora egy másik királyt választott Habsburg Ferdinánd (1526 - 1564) személyében.
Ezzel a magyar állam két területre szakadt, melyek közt 1527 –ben polgárháború kezdődött. Az alig egy évig tartó háborúskodást végül a Habsburgok nyerték meg, ám az országból elmenekült Szapolyai alkut kötött a törökökkel, így a segítségükkel visszatérhetett a trónra. A vazallus királyság – a Török Birodalom hűbéreseként fennálló Magyar Királyság - 12 éven keresztül működött, 1529 és 1541 között. Ezen években tűnt fel Szapolyai udvarában az egyre nagyobb befolyásra és szerepre törekvő Martinuzzi Fráter György, aki már 1534 -ben a király kincstartója.
Később 1540-ben meghalt Szapolyai, ám fia született - János Zsigmond - és halálos ágyán az ő hűségére szólította fel Magyarország nagyurait. Ezzel Szapolyai megszegte a Ferdinánddal korábban kötött titkos alkut (Váradi béke) melyben ígéretet tett arra, hogy halála esetén átadja Erdélyt a Habsburgoknak. Az alkuszegés miatt az országra támadó Ferdinánd ellen török segítséget kérő királyné és Fráter György, kénytelen volt tudomásul venni, hogy a Magyar Királyság 1541 augusztus 29 –én három részre szakadt, mivel a Ferdinándot elűző törökök önkényesen bevonultak Budára.
1. Az ország középső része Budával együtt a török uralom alatti hódoltsági terület lett. A török hódoltság másfél évszázadig tartott, s a török által megszállt terület fokozatosan gyarapodott az újabb foglalások révén. A hódoltságot a törökök villayetekre és szandzsákokra osztották. 2. A Felvidék és a Dunántúl (az ország északi és nyugati része) megmaradt a Királyi Magyarországnak, ahol a Habsburgok uralkodtak. 3. A maradék: a Tiszántúl és Erdély önállósodott, ebből alakult ki az Erdélyi Fejedelemség, melyet 1541 és 1570 közt Keleti Királyságnak neveztek és a töröknek adót fizető hűbéres államként működött.
Erdélyben 1541-től Szapolyai özvegye (Izabella királyné) uralkodott kiskorú fia, a későbbi János Zsigmond nevében. A tényleges hatalmat György barát (Martinuzzi Fráter György) gyakorolta, aki a kormányzói címet viselte. Ő szervezte meg az Erdélyi Fejedelemség önálló intézményeit, ő csatolta a fejedelemséghez a temesi részeket és a Tiszántúlt.
Ugyan eközben pár évre a Habsburgok megkaparintották Erdélyt, de 1556-ban Izabella és János Zsigmond visszatért Erdélybe, és másfél évtizedig uralkodtak a török és a német között egyensúlyozva. János Zsigmond halála után az erdélyiek először éltek a szultántól kapott szabad fejedelemválasztás jogával, és 1571 –ben megválasztották Báthory Istvánt fejedelmüknek (1571-75). Őt később a lengyelek királyuknak választották, ezért a Báthory család több tagja váltotta egymást a kormányzásban-uralkodásban (Zsigmond, András, s az utolsó a Báthoryak közül Gábor). A Báthoryak uralkodásának idején tűnt fel Mihály vajda (Vitéz Mihály), Basta és Bocskai is. Bethlen Gábor és I. Rákóczi György fejedelemsége elhozta "Erdély aranykorát", hogy aztánApafi Mihály uralkodásának végén a Habsburgok megszerezzék, s birodalmukhoz csatolják Erdélyt is, miután előzőleg a török uralom alól felszabadított Magyarországot is bekebelezték. A kurucok "nagyságos fejedelme", II. Rákóczi Ferenc korában egy rövid időre sikerült megrendíteni az osztrák uralmat Magyarországon és Erdélyben, de a kuruc mozgalom bukása után (1711), hosszú időre a császáriak birtoklását semmi sem tudta megingatni. Erdély a fejedelemség korában a törököknek adót fizető, de azért jelentős önállósággal rendelkező állam volt. Az állam feje az országgyűlés által megválasztott és a szultán által is megerősített fejedelem volt. A hadsereg és a külügyek irányítójaként, az állam vagyonának pénzének a kezelőjeként és az igazságszolgáltatás fejeként jelentős hatalmat koncentrált kezében. A fejedelem hívta össze az országgyűlést, így az erdélyi diétával szembeni hatalma meghaladta a magyar király országgyűléshez viszonyított befolyását. Munkájában segítette a fejedelmi tanács és a kancellária. A fejedelemség fõvárosa, a legtöbb fejedelem székhelye Gyulafehérvár volt.
Az országgyűlésben (latinos néven diéta) a három erdélyi nemzet (magyar, székely és szász) súlyának megfelelően vett részt. A két császár, a német (azaz Habsburg), valamint a török szultán hatalmas birodalmai közé ékelõdött Erdélyi Fejedelemség másfél századon át állott fenn nemzeti (magyar) fejedelmei bölcsességének, vitézségének és diplomáciai adottságainak köszönhetően. A többnyelvű és többvallású Erdélyben kialakult egy olyan hatalmi egyensúly és együttműködési rendszer a három rendi nemzet és négy elfogadott vallás (magyar - székely - szász, illetve a református - lutheránus - unitárius - katolikus) között, amely egyedülálló volt a vallási és etnikai ellentétektől szenvedő Európában.
Erdély fejedelmei
Az első fejedelem:
Erdély történetének tárgyalásakor fontos kiemelni, hogy Szapolyai János Magyarország királyaként uralkodott, és fiát János Zsigmondot is magyar királlyá - nem pedig erdélyi fejedelemmé - választotta a rákosi országgyűlés 1540 szeptember 13 -án. Buda török megszállásakor a szultán a csecsemő király számára három szandzsákot jelölt ki (Tiszántúlt, Erdélyt és a Temesközt) melyek felett a nevében - vazallusaként - uralkodhatott. A kis János Zsigmond és gyámjai tehát 1541 őszén ezen térségben kezdték meg uralkodásukat kezdetben Lippán, majd Gyulafehérváron rendezve be udvartartásukat. A gyermek király azonban ekkor is a Magyarország királya címet használta, és az irányítása alatt álló területet Keleti Királyságnak nevezték. A Habsburgok, és az európai uralkodók nem ismerték el János Zsigmondot, és hadat is viseltek ellene. A változást az 1565 -ös Szatmári egyezség és az 1570 -es Speieri egyezmény hozta meg, melyekben János Zsigmond lemondott magyar királyi címéről, és felvette az Erdély fejedelme címet. Ekkortól beszélünk Erdélyi Fejedelemségről, melynek első uralkodója 1570 december 1 és 1571 március 14 közt János Zsigmond volt.
A Keleti Királyság vezetése - gyermekkorának időszakában - édesanyja Izabella és legfőbb gyámja Fráter György feladata volt.
Izabella (1541 - 1551)
A Jagelló Zsigmond lengyel király lánya, 1539-től Szapolyai János (I. János magyar király) felesége. 1540-ben megözvegyül, s csecsemő fiának, a későbbi erdélyi fejedelemnek - János Zsigmondnak - a gyámja. Néhány főúr támogatásával kormányozza a maradék országot, miután 1541-ben Buda is török uralom alá került. Előbb Lippára költözik udvarával, majd Gyulafehérvárra s a török támogatását élvezve uralkodik. Később 1551-ben Fráter György meggyőzi arról, hogy a szétszakadt ország egyesítése érdekében mondjon le fia nevében a kormányzásról a Habsburgok javára, akik a magyar koronát birtokolják, s ezután Kassára, majd Lengyelországba távozik. Mivel az erdélyiek elégedetlenek az 1551-1556 közötti Habsburg uralommal, 1556-ban visszahívják Izabellát a kiskorú fiával együtt, s ő 1559-ben bekövetkező haláláig kormányozza Erdélyt.
Martinuzzi (Fráter) György (1482 - 1551)
Horvát származású nemes, eredeti neve: Utyeszenics, aki nagyszerű katonai, papi, politikai diplomáciai képességekkel rendelkezett. Számtalan tisztséget töltött be: volt királyi tanácsos, helytartó, kormányzó és erdélyi vajda, élete utolsó évében megkapta az esztergomi érsek és a bíboros címeket is. Fiatalon még Corvin Jánost szolgálta, majd Szapolyai Jánost.
Szerette volna, ha a Mohács után kettőbe szakadt államot sikerül egyesíteni, ezért győzte meg Szapolyait, hogy halála esetén a Habsburgokat tegye meg örökösének (Váradi béke - 1538). 1540-től a csecsemő királyfi gyámja, s megvédi Budát az ostromló császáriaktól, majd 1542-vel kezdődően megszervezi az Erdélyi Fejedelemséget. Élete végéig Erdély legbefolyásosabb vezetője és védelmezője volt. 1551-ben ráveszi Izabellát és fiát a lemondásra , s az Erdélyből való távozásra, ő maga pedig átadja Erdélyt a császáriaknak. Habsburg Ferdinánd egyfelől megjutalmazza, címekkel halmozza őt el, de ugyanakkor a császár emberei gyanakvóak a baráttal szemben, mert tartanak ettől a kiváló politikustól, aki mellesleg a törököknek is megküldi az erdélyiek adóját. Ezért Martinuzzit saját alvinci kastélyában a császáriak meggyilkolják.
János Zsigmond (1540 - 1571) uralkodott: 1540 - 1571 (fejedelem: 1570 dec - 1571 márc)
Magyarország választott királya II. János néven, bár ténylegesen nem uralkodott Magyarországon. Erdély első fejedelme, Szapolyai János és Jagelló Izabella fia. Szolimán szultán "fiává fogadta", ennek ellenére csupán Erdélyt s a "Részeket" birtokolta a királyi örökségből (az anyjával együtt). 1551-ben még gyerekként távozott Erdélyből, amikor Fráter György a Habsburgok kezére juttatta Erdélyt. Ám később, az 1552-1556 –os török hadjáratok után Erdély újra török kézre került, így János Zsigmond anyjával együtt 1556 –ban visszatérhetett a tartományba, és az ifjú Szapolyai sarj fejedelemként kezdhette meg uralkodását. Fejedelemsége első éveiben (1556-1565) a Magyar Királysággal vívott harcot, a határvonal kedvezőbb meghúzása érdekében. Bár ezen harcokban végül vereséget szenvedett és a Habsburgokkal egyezséget kényszerült kötni, mégis megőrizte Erdély különállását, sőt az 1570 –es Speieri Egyezményben elérte Erdély nemzetközi elismerését. Az egyezménytől kezdődően János Zsigmond Erdély fejedelmeként – és nem Magyarország királyaként – szerepelt a történetírásban.
Művelt, humanista fejedelem, aki fogékony az új iránt: katolikusnak született, a Reformáció hatására áttért lutheránusnak, később reformátusnak, és végül unitáriusként halt meg. Uralkodásában még az is jelentős, hogy Erdély számára kijelölte az utódai által is járható külpolitikai irányt: Erdély akkor élhet békességben, "ha egy részt a német, másrészt a török barátságát bírja". Főleg az utódai számára volt fontos az is, hogy 1566-ban Szolimán szultántól szövetséglevelet szerzett, amely tartalmazza Erdély számára a szabad fejedelemválasztás jogát. Gyakorlatilag az ő fejedelemsége idején alakult ki a fejedelmi hatáskör, s a fejedelemség sajátos intézményei is ezalatt születtek meg.
Uralkodása alatt fogadta el az erdélyi diéta a protestáns felekezetek egyenjogúságát, kiteljesedett a Reformáció Erdélyben és kialakult a négy "elfogadott vallás" rendszere. Halála előtt kevéssel mondott le a "megválasztott király" címről, a Habsburgok javára, biztosítva magának az erdélyi fejedelem méltóságát, hogy a császáriak nem szólnak bele Erdély ügyeibe.
Báthory István (1533 - 1586) uralkodott: 1571 - 1586
A Báthory család somlyai (Szilágysomlyó) ágából származik, már az apja erdélyi vajda volt. Báthory István előbb Habsburg Ferdinánd, majd Izabella és János Zsigmond híve. Olasz egyetemet végzett, reneszánsz műveltséggel bíró államférfi volt, aki nagyszerű diplomáciai és katonai képességekkel rendelkezett. Volt váradi főkapitány (akárcsak György barát), ez egy nagyon fontos bizalmi állás, hiszen Várad Erdély jelentős nyugati erőssége (végvára - kapuja). 1571-es megválasztásakor arra kérte őt az erdélyi országgyűlés, hogy "tartsa tiszteletben az ország intézményeit, az országot szabadságában és vallásában megőrizze és mindenkinek igazságot szolgáltasson". Ő ezt megígérte és uralkodása egész idején meg is tartotta. Tisztában volt azzal, hogy a helyes út Erdély számára, a német és a török közötti egyensúly megtartása. Ezért óvott a török szövetségbe vetett túlzott reményektől: "a török a más kosarába nem szed epret". 1575-ben Kerelőszentpálnál legyőzte a Habsburgok által támogatott trónkövetelőt, Békés Gáspárt, s ezután sem belső, sem külső erő nem vonta kétségbe uralmát. 1576-ban a lengyelek királynak választják s ezért lengyel földre távozik, de Erdélyről a távolból is igyekszik gondoskodni, Lengyelországban is fenntartja az Erdélyi Kancelláriát. Maga helyettkormányzónak hagyja Erdélyben saját testvérbátyját, Kristófot. Báthory Kristóf halála után annak kiskorú fia Zsigmond áll a fejedelemség élén. Rendbeszedte az erdélyi fejedelmek birtokait, biztosítva az abból befolyó jövedelmeket. Művelt, humanistaként támogatta az oktatást: iskolákat és jezsuita főiskolát létesített Kolozsváron. Katolikus volta ellenére fenntartotta a négy vallás rendszerét is Erdélyben. A lengyelek legnagyobb királyaik közé sorolják Báthory Istvánt nem kis részben azért, mert a Livónia birtoklásáért vívott háborúban (1579-1582) részben erdélyi segédcsapatok bevetésével jelentős győzelmet aratott IV. Iván orosz cár hadserege felett.
Báthory Zsigmond (1572-1613) uralkodott: 1588 - 1598
Báthory Kristóf és Bocskai Erzsébet fia, 1581-től már Erdély fejedelme, de kiskorúsága miatt csak 1588-tól uralkodik önállóan. Báthory Zsigmond uralkodása alatt legfőképp a 15 éves háborúban való részvétel problémáival küszködött. Tanácsadói befolyására 1595-ben felbontja a török szövetséget és Rudolf császárral szövetkezik, és leszámol a törökbarát erdélyi főurakkal. A 15 éves háborúban (1591-1606) szövetkezik Moldva és Havasalföld vajdáival a török ellen. A törököktől több erdélyi volt végvárat foglal vissza, majd Vitéz Mihály vajdával együttműködve fényes győzelmet arat a törökön Gyurgyevónál (Giurgiu). Bár a székelyeknek volt oroszlánrészük a törökellenes harcokban, még sem nyerték vissza a János Zsigmond alatt elvesztett szabadságukat, ezért Báthory ellen lázadoztak. Mivel 1596-ban Mezőkeresztesnél az erdélyi és a magyarországi seregek vereséget szenvedtek a törököktől, Báthory Zsigmond a Porta bosszújától tartva lemond a fejedelemségről, átadva Erdélyt a császáriaknak. Rövidesen azonban visszatér a fejedelemségbe és visszatér a török hűségére. Két évvel később a törökbarát Báthory András javára mond le a trónról. Báthory Zsigmond harmadszor 1601-ben tér vissza a fejedelemségbe, SZÉKELY Mózes nevű hűséges vezére hívására, de Basta császári parancsnok és Mihály Vajda egyesült seregei Goroszlónál legyőzik őt, majd 1602-ben végleg eltávozik Erdélyből s a Habsburgok elleni harcot Székely Mózesre hagyva még egy jó évtizedig élt Csehországban a császártól kapott kegyelemkenyéren.
Báthory András (1566-1599) uralkodott: 1599 márc - 1599 nov.
Apja testvérének - Báthory Istvánnak - a lengyelországi udvarában nőtt fel és fiatalon gyors egyházi karriert futott be: 1583-ban püspök, majd rövidesen bíboros. 1599 márciusában foglalja el az erdélyi fejedelmi tisztséget, miután rokona, Báthory Zsigmond lemond az ő javára. Erélytelen uralkodó, aki szövetkezett a havasalföldi és a moldvai vajdákkal. Mivel Rudolf császárt zavarja, hogy a Báthoryak még mindig bírják Erdélyt, ezért Vitéz Mihályt kéri fel, hogy meghódítsa Erdélyt a császáriak számára. Mihály vajda benyomul Erdélybe, a maga oldalára állítja a Báthoryakkal elégedetlen székelyeket, majd Szeben mellett legyőzi Báthory Andrást. A vesztes fejedelem lengyel földre akar menekülni, de útközben csíki székelyek elfogják és végeznek vele.
Vitéz Mihály (1557-1601) uralkodott: 1599 nov. - 1600 okt.
Havasalföldi fejedelmi családból származik, aki 1593 őszén vásárolja meg a trónt, s lesz Havasalföld uralkodója. 1595-ben felmondja a töröknek tett hűségesküt, s Báthory Zsigmond hűbéresévé válik és szövetkezik vele a török ellen. Az erdélyi és havasalföldi sereg együtt legyőzi a törököket 1595 őszén (Gyurgyevó). Báthory Zs. első lemondása után Vitéz Mihály, Rudolf császárt ismeri el felettesének. 1599 őszén Rudolf utasítására, de valójában saját céljait követve, benyomul Erdélybe, s a székelyeknek szabadságot ígérve, a maga oldalára állítja őket, Báthory András ellenében. Báthory András legyőzése után császári helytartóként veszi birtokába Erdélyt, amelyet önállóan akar birtokolni, s 1600 tavaszán a vajda kiterjeszti uralmát Moldvára is. Még ebben az évben az erdélyiek fellázadnak Mihály ellen, s éppen a császáriakat hívják segítségül és Miriszlónál legyőzik őt. Rövidesen elveszti Moldvát és még a Havasalföldet is. Mihály a császárhoz fordul ismét támogatásért, aki egy darabig ingadozik, majd pénzt ad neki zsoldosok fogadására, s melléje rendeli Basta császári generálist. Együtt legyőzik Goroszlónál Báthory Zsigmondot, majd rá néhány napra Basta megöleti Mihály vajdát, megszabadulva a kényelmetlen-, kiszámíthatatlan szövetségestől.
Székely Mózes (1550-1603) uralkodott: 1603 ápr - 1603 július
A Báthoryakat szolgáló székely előkelő, aki Mihály vajda seregében is vezérkedett, majd a Basta rémuralmával elégedetlen erdélyiek élére állt. Így lett a török támogatásával Erdély fejedelme. Pár hónapos fejedelemsége azzal ért véget, hogy Brassó mellett csatát vesztett a Habsburgokkal szövetséges Radu Serban havasalföldi vajdával szemben, ő maga is meghalt a csatában.
Basta Giorgio (1544-1607) gubernátor: 1602 - 1604
Albán származású császári katonatiszt, harcolt a törökök ellen, 1598-tól ő volt a kassai főkapitány. Miriszlónál (1600 szeptembere) legyőzi Mihályt, majd a következő év nyarán már a vajdával együtt Goroszlónál legyőzik a harmadszor is visszatért Báthory Zsigmondot. Csapataival megszállja Erdélyt, és a császár nevében 4 éven keresztül (1601-1604) teljhatalommal tartja uralma alatt.
Vezetése idején kegyetlen rémuralmat gyakorolt: katonái raboltak, gyilkoltak, egész vidékek néptelenedtek el Erdélyszerte. Az emberek annyira elszegényedtek, hogy saját magukat fogták szekérbe, igába, ezt őrizte meg a néphagyomány a "Basta szekere" néven.
Basta közreműködője és végrehajtója volt a császár azon törekvésében, hogy kiszipolyozza a tartományt. A háborúban kiürült királyi kincstárat ugyanis Rudolf császár a magyar uraktól elvett birtokok bevételeiből akarta feltölteni. A kiszemelt főurakat hűtlenséggel vádolta és elkobozta birtokaikat (különösen nagy felháborodást keltett az 1603-as, Illésházy István ellen indított per). Csak olaj volt a tűzre, hogy Rudolf katonái erőszakkal elvették a protestánsok templomait és átadták azokat a katolikusoknak. Kassán Belgiojoso gróf kassai főkapitány ágyúkat hozatott a főtérre, s így kényszerítette a városi tanácsot, hogy a lutheránusok kezén lévő Szent Erzsébet székesegyházat adják át a katolikusoknak. De Rudolfnak ez sem volt elég. 1604. tavaszán a pozsonyi országgyűlés végzéseihez utólagosan egy 22. pontot (hamis artikulus) is hozzáíratott, amely megerősítette a korábbi protestánsellenes törvényeket és megtiltotta, hogy az országgyűléseken ezentúl vallási kérdéseket tárgyaljanak. Mivel a király csak a magyar rendekkel közösen hozhatott törvényt, a 22. törvénycikk hamisításnak számított. A pohár betelt. Az elégedetlenek élére Bocskai István állt.
Bocskai István (1557-1606) uralkodott: 1605 feb - 1606 dec.
Középbírtokos nemesi családból származik, aki jelentős pályát futott be: a bécsi udvarban volt apród, (innen a németek, a Habsburgok iránti elkötelezettsége), később unokaöccse - Báthory Zsigmond fejedelem - legfőbb tanácsadója, váradi főkapitány s így jut jelentős birtokhoz.
Az ő javaslatára mondja fel Zsigmond a Portával való szövetséget és számol le a törökpárti erdélyi főurakkal. Bocskai résztvevője a havasalföldi hadjáratnak és a gyurgyevói győzelemnek. Mivel a továbbiakban Erdély nem kap elegendő támogatást Bécstől a törökök ellen, emiatt Bocskai visszavonul bihari birtokára, tartózkodva a közszerepléstől s tiltakozva a Basta-féle pusztítások ellen. Ezért rendelik Bécsbe Bocskait. Az események hatására németbarátból meggyőződéses törökpárti lesz, s erdélyi és magyarországi elégedetlenkedők egyaránt vezetőjüknek akarják. Szolgálatába fogadja a hajdúkat (kiket később saját birtokára letelepít) és Álmosdnál megveri az ellene küldött császári csapatokat. Bocskait előbb Erdély fejedelmévé választják, majd 1605 április 20 -án a szerencsi országgyűlésen Magyarország fejedelmévé is. Később 1605. december 12-én Bocskai 9254 hajdújának kollektív nemesi jogokat és adómentességet kap a fegyveres szolgálat fejében és Szabolcs vármegye déli részén (Kálló, Nánás, Dorog, Varjas, Hadháza, Vámospércs, Sima, Vid) telepíti le őket. A Dunántúlon a Némethy Gergely vezette hajdúk érnek el sikereket (Sümeg, Körmend, Sziszek, Kőszeg, Veszprém, Palota, Tata). Némethy meghódolásra szólítja fel Krajnát, Karintát és Stájerországot.
1605. novemberében Lalla Mehmed nagyvezír a szultán nevében díszes koronát küldött Bocskainak, ő azonban - bár a koronát nem küldte vissza - nem koronáztatta meg magát, mert nem akart végleg szakítani a Habsburgokkal. A török szövetséget csak kényszerűségből vállalta, mert belátta, hogy nem harcolhat egyszerre két császár ellen.
Saját állítása szerint, azért ragadott kardot, mert az ország vallási, politikai sérelmek érték a császáriak részéről: embereket üldöztek protestáns voltuk miatt, másokat koholt vádakkal ítéltek halálra s vagyonukat is elkobozták a Habsburgok. Összefogásra szólította fel az erdélyieket és a magyarországiakat, s ő maga megígérte, hogy: "előbb nem teszi hüvelyébe a kardját, míg a magyar boldog állapotra nem jut". (Vagyis vissza nem szerzi az ország nyugalmát, szabadságát.) Bocskai közvetített a császár és a szultán között a 15 éves háborút lezáró zsitvatoroki béke megkötése érdekében. Hajdúival győzött a császáriak felett, kikényszerítve Rudolftól a bécsi békét. Ebben a császár elismeri az erdélyiek fejedelemválasztó jogát; Bocskai birtokolhat egyes kelet-magyarországi megyéket és a fontos Tisza menti várat, Tokajt. Hajdúit (az egykori végvári vitézeket, katonáskodásra, nyájörzésre felfogadható bujdosókat-szegénylegényeket) a saját birtokain alapított hajdúvárosokban megtelepítette, s a hajdúk katonai szolgálatuk ellenében székelyekéhez hasonló szabadságot nyernek. Végrendeletében utódai lelkére köti, hogy őrizzék meg Erdély függetlenségét, s ha majd a magyar korona ismét magyar kézbe kerül, akkor az erdélyiek is egyesüljenek a nemzeti királysággal. Hirtelen bekövetkező halála megakadályozta abban, hogy folytassa eredményes uralkodását.
Rákóczi Zsigmond (1544-1608) Uralkodott: 1607-1608
Ő a Rákoczi család vagyonának megalapozója, a dinasztia első fejedelme. Egy sor tisztséget töltött be fejedelemsége előtt: volt kapitány, később hadvezér Bocskai seregében, végül a fejedelem helyettese. Ugyan Bocskai István halálos ágyán Homonnai Drugeth Bálintot választotta utódául, ám ennek dacára az erdélyi országgyűlés mégis Rákóczit választja fejedelemül. Rákóczinak rövid uralkodása alatt a legfőbb gondja a Bécsi béke be nem tartása miatt lázadozó hajdúk lecsillapítása. Nagy András vezetésével ugyanis a hajdúk 16 ezer fős csapata a Tisza mellől Miskolcra menetel, hogy jelentős erővé duzzadva tiltakozzon kiváltságaik megnyirbálása ellen. Rákóczi végül Inárcson köt alkut velük, melyben megígéri lemondását, és a hajdúk által támogatott Báthory Gábor fejedelemmé jelölését, valamint kiváltságaik tiszteletben tartását.
Báthory Gábor (1589-1613) uralkodott: 1608-1613
A nagynevű Báthory családból való utolsó fejedelem a hajdúk támogatásával nyerte el a trónt, s Bethlen Gábor is őt támogatta. Báthory Gábor, ha kellett protestánsnak ha kellett katolikusnak mutatta magát, a néhány évig tartó uralkodását állandó nyugtalanság jellemezte. Belső és külső ellenségei jócskán voltak: a szászok azért fordultak ellene, mert Szebent (szabad királyi várost) katonákkal elfoglalta.
Hatalma kezdetén egy katolikus főrendi összeesküvés indult ellene, melyben Kendi István és Kornis Boldizsár főurak megpróbálták félreállítani a fejedelmet és Erdélyt a Habsburgoknak átadni. Az öszeesküvést Bárthory leleplezte, a két vezetőt kivégeztette. Ezt követően haragja a katolikus szászok ellen fordul, akiket az összeesküvés támogatásával vádol. Büntető hadjárata során elfoglalja a szászok fővárosát Szebent, és megnyírbálja a szászok kiváltságait. Ezt követően eluralkodnak rajta nagyravágyó tervei, melyben Havasalföld és Moldva ura kíván lenni. Radu havasalföldi vajdával több csatát vív, melyekben a brassói szászok (Weis Mihály főbíróval az élen) Radut támogatják. Bár a Földvári csatában végül legyőzi őket (1612 okt.) és az északról betörő osztrák erők is kivonulnak Erdélyből - a temesvári pasa hadainak megjelenésére - ám végül a törökök elvesztik vele szemben bizalmukat. (Uralkodása végén Báthory közeledni próbált Bécshez.) A szeszélyes fejedelmet az addig hűen szolgáló emberei is sorra elhagyják, még a legfőbb segítőtársa, Bethlen Gábor is, kénytelen életét mentve a török oltalmát kérni. Mivel Báthory, hogy visszanyerje a török pártfogását, még Váradot is hajlandó lenne átengedni a töröknek, ezért a saját hajdúi végeznek vele.
Bethlen Gábor (1580-1629) uralkodott: 1613 - 1629
Középnemesi családból emelkedett ki, s vált a XVII. századi magyar történelem legjelentősebb személyiségévé. Fiatalon szolgálta Báthory Zsigmond fejedelmet, aztán Székely Mózest támogatta, aki Basta ellenében a Porta támogatásával próbálta megmenteni Erdélyt a pusztulástól. Uralkodását Erdély aranykoraként szokták emlegetni.
Bethlen többször kényszerült a törökhöz menekülni az őt fenyegető veszedelmek miatt. Diplomatának is kiváló volt, aki a szultántól kijárta Bocskai számára a fejedelmi megerősítést, jóváhagyást. Báthory Gábornak is támogatója és tanácsadója, s ő is a Bethlen támogatásával nyerte el a fejedelemséget. Viszont amikor Báthory a Portától elpártolva Bécshez folyamodik, Bethlen kénytelen ismét a török oltalmát keresni (élete nincs biztonságban a kiszámíthatatlan fejedelem miatt). Ekkor török biztatásra (sőt utasítás- ra) választják az erdélyiek fejedelemnek Bethlen Gábort. Rendkívül nehéz helyzetben került trónra: le kellett csendesítenie a szászokat, helyre kellet állítania a belső rendet, rendeznie kellett országa viszonyát Béccsel, le kellett szerelnie a török túlzó követeléseit, s végül helyre kellett állítania az állam (a fejedelem) elapadt jövedelmi forrásait (birtokokat és pénzbevételeket).
Mindezeknek sikeresen tett eleget, sőt központosított államszervezetet épített ki. Kiváló gazdaként helyreállította Erdély anyagi jólétét, s az állam bevételei is megnőttek, hogy Mátyás király után először tudott hadsereget fenntartani. A 30 éves háborúban Bethlen több hadjáratot vezetett a császáriak ellen (1619-1621, 123 és 1626). A hadjáratokat lezáró békékben biztosította Magyarország keleti részének Erdélyhez való csatolását a hét vármegye területét. A fejedelemség gazdaságának felvirágoztatására külföldi telepeseket fogadott be az országba. Megszilárdította a három erdélyi nemzet unióját, s intézkedett az igazságszolgáltatás menetének megjavításáról. Iskolákat és főiskolákat alapított és támogatott. A legjelentősebb általa alapított főiskola a gyulafehérvári. Támogatta az erdélyi ifjak nyugati egyetemi tanulmányait - főleg a fejlett és protestáns államokba, mint Anglia vagy Hollandia, mert tisztában volt azzal, hogy jól képzett és művelt szakemberekre, értelmiségre van szüksége az országnak. Gyulafehérváron fejedelmi nyomdát is létrehozott, s a fejedelmi székvárost jelentős politikai-művelődési központtá tette. 1626-ban kötötte második házasságát (mivel már évek óta megözvegyült), Brandeburgi Katalinnal, s rövidesen feleségét jelölte ki utódául is. Még házasságával is diplomai célokat követett: hogy az angol-holland-dán szövetséget megnyerje a Habsburgok ellen. Résztvett a harminc éves háborúban (1618-1648) de csak addig amíg a törökök támogatták ebben. Egész életében a magyar állam egységének és függetlenségének helyreállítása foglalkoztatta, de sajnos a két hatalmas birodalom között vergődő kis állam - az Erdélyi Fejedelemség - ereje, a nagy fejedelem erőfeszítései ellenére sem volt elegendő. Éppen Bethlen Gábor személyiségének köszönhetően Erdély jelentős szereplőjévé vált az európai politikának. Betegsége miatt hozzáfog politikai végrendelete megírásához, s annak befejezése után pár nappal, alig 49 évesen halt meg Erdély legnagyobb fejedelme.
Brandenburgi Katalin (1604 - 1649) uralkodott: 1629 nov -1630 szept.
A brandenburgi választófejedelem lánya és Bethlen Gábor második felesége. A nagy fejedelem halála után az ifjú özvegy alig pár hónapig ült az erdélyi trónon, s ez idő alatt is a diéta kormányzót rendelt melléje, sőt növekedett a beleszólása a fejedelmi tanácsnak a kormányzásba is. Nem ismerte a helyi viszonyokat, nem beszélt magyarul, nem értett a kormányzáshoz, skegyencei befolyása alatt állt, végül 1630 szeptemberében lemondott, azzal a feltétellel, ha megtarthatja a férjétől kapott ajándékokat, s a férje után járó örökséget. Erdélyből előbb Magyarországra távozott, utóbb áttért a katolikus vallásra majd egy szász hercegnek lett a felesége.
Bethlen István (1593 - 1648) uralkodott: 1630 szept - 1630 nov.
Bethlen Gábor öccse, előbb helyi majd országos tisztségeket tölt be annak fejedelemsége alatt. Bátyja halála után Brandenburgi Katalin mellett Erdély kormányzója, akit az erdélyiek a fejedelemasszony lemondása után választanak fejedelemnek. Alig két hónap múltán Bethlen István lemond a fejedelemségről I. Rákoczi György javára. Pár év múlva meggondolja magát s török segítséggel megpróbálja visszavenni Erdélyt, de Szalontánál Rákoczi seregei megállítják.
I. Rákóczi György (1593 - 1648) uralkodott: 1630 - 1648
Rákoczi Zsigmond erdélyi fejedelem fia, Felső-Magyarország legnagyobb református földbirtokosa. Bethlen Gábor híve, akit a nagy fejedelem halálát követő évben a segesvári diéta választott fejedelemnek. Fejedelemként kiváló gazdának bizonyult, aki visszaszerezte a magánkézbe került kincstári birtokokat. Feleségével, Lorántffy Zsuzsannával együtt támogatta a protestantizmust, számos iskolát alapítottak és pártfogoltak. (Ujjászervezték a sárospataki és a gyulafehérvári kollégiumokat.) Külpolitikájában támogatta a havasalföldi és a moldvai fejedelmeket, sőt ha kelett, kettejük között békebíróként is fellépett. Végig megmaradt a török hűségben, s abban is követte Bethlen Gábor példáját, hogy szövetkezett a Habsburgok ellenségeivel (svédek meg franciák), s harcolt a 30 éves háborűban. A császáriakkal kötött linzi békében biztosította a keletmagyarországi megyék Erdélyhez csatolását, valamint a magyarországi protestánsok szabad vallásgyakorlását. Uralkodásának vége felé, magának - illetve családjának - biztosítani próbálja a lengyel trónt is. I. Rákoczi György katonai, politikaidiplomáciai erőfeszítéseinek köszönhetően a 30 éves háborút lezáró békeszerződésbe Erdélyt is belefoglalják. Még életében megválasztja utódának nagyobbik fiát.
II. Rákóczi György (1621 - 1660) uralkodott: 1648 - 1660
Már apja idejében jelentős tisztségeket töltött be: váradi főkapitány és Bihar vármegye főispánja, s megválasztott erdélyi fejedelem. Feleségével, aki Báthory leány volt, óriási birtokot kap hozományul. Uralkodóként ő is célul tűzi ki a lengyel korona megszerzését, ám ezen törekvése végül a törökkel való szembenállást, majd az oszmánok iszonyú bosszúhadjáratát vonta Erdélyre. A lengyel trón megszerzésére tett kísérlete előtt Havasalföldet és Moldvát is ellenőrzése alá vonta. Fejedelemsége korában jelent meg az összegyűjtött erdélyi törvénytár, az országgyűlési határozatokat tartalmazó törvénykönyv.
Uralkodásának legfőbb eseménye 1657-ben történt, amikor a szultán engedélye és jóváhagyása nélkülLengyelország meghódítására indított hadjáratot, de a kezdeti sikerek után az erdélyi sereg zöme, Kemény János fővezérrel együtt, tatár fogságba esett. Csak óriási váltságdíj ellenében szabadulnak meg az erdélyi foglyok, és az ország egészen leszegényedik míg kifizetik a tatárok által kért összegeket.
Rákóczit a török megfosztja trónjától az engedély nélküli a lengyel hadjárat miatt, és a szultánhoz hű rendekkel Rhédey Ferencet választatja meg. Ám Rákóczi nem hajlandó átadni a hatalmat és Wesselényi nádor, illetve Zrínyi Miklós javaslatára újra fejedelemmé választatja magát. (A két magyar főúr Erdéllyel összefogva a török önerőböl - Habsburg segítség nélküli - kiűzését tervezi, az Ausztriával rivális Rajnai Szövetség támogatásával.) Rákóczi engedetlenségére válaszul a török- tatár csapatok feldúlják Erdélyt. (Erdély romlása) és gondoskodnak arról, hogy egy törökbarát fejedelem foglalja el Erdély trónját Barcsay Ákos személyében. (1658 szept.) Rákóczi azonban Barcsayt sem fogadja el, és a Garbói csatában (1659) legyőzi. Ekkor harmadszor is fejedelemmé választják. A szultán azonban 1660 -ban újabb támadást indít Rákóczi ellen, melyben végül Köprülü nagyvezér a szászfenesi csatában (1660 máj. 22) végleg legyőzi a fejedelmet. Az ütközetben Rákóczi halálos sebet kap, és Váradon meghal. A török hadjárat beveszi Váradot is, mely 3 évtizedre az oszmánok kezére kerül. Rákóczi halálával azonban Erdély török elleni lázadása nem ér véget, mivel az oszmánok elleni harcot a fejedelem hűséges fővezére Kemény János veszi kezébe, és fejedelemként száll szembe a szultánnal.
Rhédei Ferenc (1610 - 1667) gubernátor: 1652 - 1658
Erdélyi főúr, II. Rákóczi György tanácsosa, a lengyelországi hadjárat során az erdélyi hadak egyik alvezére. Amikor a Porta a lengyel hadjárat miatt megfosztja Rákóczit trónjától, akkor az erdélyi országgyűlés Rhédeit választja meg fejedelemnek, de ő alig két hónap múlva le is mondott a visszatért Rákóczi javára.
Barcsay Ákos (1610-1661) gubernátor-fejedelem: 1658 - 1660 dec.
Előkelő erdélyi családból származik, aki előbb Bethlen Gábort szolgálta, később a két Rákóczit. A lengyelországi hadjárat idején fejedelmi helytartó Erdélyben. 1658-ban az országgyűlés a török nyomására választja meg fejedelemnek, s őt a Porta végig támogatja a trónfosztott Rákóczival szemben. Barcsay, a kényszerből lett fejedelem, II. Rákóczi György halála után lemondott a befolyásosabb Kemény János javára, aki ennek ellenére megöleti őt.
Kemény János (1607-1662) uralkodott: 1661 jan - 1662 jan.
Régi erdélyi főnemesi családból származik, aki jelentős személyiség volt, s aki fontos tisztségeket töltött be a Rákócziak fejedelemsége idején. Az 1657-es lengyel hadjárat idején az erdélyi sereg fővezére, ki maga is csak óriási váltságdíj kifizetése után szabadul a fogságból. Kétéves bahcsiszeráji fogságában írta meg emlékiratait. Szabadulása után tartózkodik a közéleti tevékenységtől, s csak II. Rákóczi György halála és Várad eleste után lép fel ismét: a császáriak támogatásával, s az erdélyiek bizalmát is bírva lesz fejedelem, a törökök bábjának számító Barcsay ellenében. A Porta viszont nem ismeri el fejedelemnek, ezért kér Lipót császártól támogatást. A lemondott Barcsay helyett a török újabb fejedelmet nevez ki, Apafi Mihályt, akit haddal is támogatnak. A két erdélyi fejedelem közötti döntő csatát - Nagyszöllősnél - Apafi nyeri meg, s Kemény is elesik az ütközetben.
I. Apafi Mihály (1632-1690) uralkodott: 1661 - 1690
Apafi a szerencsétlen lengyel hadjárat után négy évig volt tatár fogságban. A Kemény János ellen küldött török sereg parancsnoka megteszi őt Erdély fejedelmének - 1661 őszén - s, majd Kemény legyőzése és halála után ő lesz az egyedüli és "utolsó" erdélyi fejedelem. Bár a fejedelemséget kényszerből vállalta el, hosszú uralkodása viszonylagos jólétet és békességet hozott Erdély számára. Ezalatt igyekezett betartani a szultánnak tett hűségesküjét, bár a Habsburgokhoz is próbált közeledni. A Porta többször is kényszerítette, hogy vazallusként sereggel vegyen részt a császáriak elleni török hadjáratokban. Ezeknek az utasításoknak Apafi csak vonakodva tett eleget: például az 1683-as Bécs elleni hadjárat idején is kapcsolatban állott az ostromolt császárváros védőivel. Apafi a tudományok iránt érdeklődő olvasott ember volt, aki ezért szeretett visszahúzódni kedvenc könyvei és kisérleti eszközei társaságába. Így juthatott a fejedelemség irányításában jelentős szerephez Teleki Mihály kancellár és a fejedelemmé, Bornemissza Anna. Mivel Bécs alatt a törökök vereséget szenvedtek, majd 1686-ban Buda is felszabadult a másfél évszázados oszmán uralom alól, a visszavonuló törököket üldöző császári seregek a következő évben már Erdélyben telelnek. 1688-ban Apafi és az erdélyi diéta (kényszer hatására) lemond a Porta védnökségéről és Lipót császárt ismerik el örökletes királynak. 1690-ben meghalt I. Apafi Mihály fejedelem, s a fiát: kijelölt és megválasztott utódát a császáriak rövidesen eltávolítják Erdélyből.
II. Apafi Mihály (1676 - 1713) szimbolikus uralkodása: 1690 - 1701
Apja még 1681-ben fejedelemmé választatta, de mivel még kiskorú volt apja halálakor, ezért egy kormányzótanács intézkedik helyette. Lipót császár Bécsbe viteti, ahol hercegi címet kapott és éves anyagi juttatást. Ott fejezi be életét viszonylag fiatalon. Ténylegesen nem uralkodott, sem része nem volt az uralkodásban.
Thököly Imre (1657 - 1705) uralkodása: 1690 szept. 22 - 1690 okt. 25
Felső-magyarországi nemes, aki a Habsburg uralommal elégedetlen kuruc seregek vezetője az 1670-es és 1680-as évek fordulóján. Zrinyi Ilona férje és II. Rákóczi Ferenc nevelőapja. 1682-1685 között a török támogatásával kuruc csapataival kiűzi az osztrákokat a Felvidékről, és létrehozza a török vazallitásban három évig fennálló Felső-magyarország fejedelemséget. Magyarország ekkor átmenetileg (1682-1685) négy részre szakad. Thökölynek jelentős szerepe volt abban, hogy a bécsi udvar - meghátrálva a magyaroktól - az 1681 -es soproni országgyűlésen kimondta a protestánsok szabad vallásgyakorlatát, enyhített az adókon, és megszüntette a magyarokat elnyomó kormányzóságot. (nádori rendszer visszaállítása)
Thököly fejedelemségének az 1683 -as Bécs elleni sikertelen török támadást követő osztrák támadás vetett véget. 1683 -ba ugyanis megkezdődött a török kiűzése Magarországról. Ennek során az osztrák hadak kiszorítják fejedelemségéből. 1690-ben, I. Apafi Mihály halála után, a Porta Thököly Imrét teszi meg Erdély fejedelmének. Thököly kuruc csapataival váratlanul érkezik Erdélybe, legyőzi a császáriakat s a németbarát erdélyieket Zernyestnél. Ténylegesen csupán egyetlen hónapig lesz Erdély fejedelme, ugyanis Bádeni Lajos osztrák csapatai élén végleg elűzi a tartományból. Erdély gubernátora 1692 -től Bánffy György lesz. A császáriak hosszú időre berendezkednek. Bevezetik a Habsburg Birodalomba bekebelezett Erdély alkotmányának számító "Lipót féle hitlevelet", (Diploma Leopoldinum - 1691).
II. Rákóczi Ferenc (1676 - 1735) uralkododott: 1704 - 1711
A Rákócziak családjából származik, anyja Zrínyi Ilona, (aki Munkács várát sokáig védi az ostromló császáriak ellen). A császáriak elszakítják az ifjú Rákóczit családjától, s jezsuitákra bízzák a nevelést. Rákóczi mint Felső Magyarország legnagyobb földbitokosa, a francia királytól pró bál segítséget kérni, de árulás miatt a XIV. Lajosnak címzett levele a császáriak kezébe kerül, akik ezért bebörtönzik. A fogságból kalandos úton sikerül megszöknie, s Lengyelországba menekülnie. Itt keresik fel a tiszaháti felkelők küldöttei, hogy vállalja el a Habsburg uralommal elégedetlenek mozgalmának vezetését.
II. Rákóczi Ferenc kiáltványban fordul az országhoz, majd irányításával a kurucok felszabadítják Felső-Magyarország, Tiszántúl és Erdély jelentős területeit. 1704-ben a gyulafehérvári diéta II. Rákóczi Ferencet megválasztja Erdély fejedelmének. 1705- ben a széchényi országgyűlés pedig Magyarország vezérlő fejedelmének. Rákóczi fejedelemként igyekezett megerősíteni nemzeti államát és külföldi szövetségeseket is keresni, az állam működésének gazdasági alapjait biztosítani és hadseregét jól megszervezni. A kezdeti sikerek után a kurucoktól fokozatosan elpártól a hadiszerencse: a zsibói vereség után, 1707 őszén Erdélyből is kiszorulnak.
A magyar csapatok harcértéke 1708 -tól rohamosan kezd csökkenni, már egyre kisebb létszámú császári csapatoktól is sorra vereségeket szenvednek. Az 1708-as évben Pálffy János császári tábornok a bányavárosokat tudja visszaszerezni, majd a Felvidék középső részét és a Dunántúlt. A sikeres császári tiszt "karrierje" ezen győzelmei után kezd felfelfelé ívelni. A szabadságharc kezdetén még a Spanyol örökösödési háború rajnai frontján ezredesként szolgáló Pállfy grófot ugyanis 1710 szeptember 26-án a császár kinevezi a magyarországi hadak főparancsnokává.
A szabadságharc utolsó nagy csatája 1710 január 22-én Romhánynál zajlott. A magyar győzelemnek tekintett, ám valójában inkább döntetlennek vehető csata után őszre a kurucok visszaszorulnak Északkelet-Magyarországra. 1710-re a spanyol örökösödési háborúban vereségre álló XIV. Lajos is beszünteti a magyar mozgalom támogatását.
Megkezdődnek a béketárgyalások a császáriakkal. Mialatt a fejedelem külföldön tartózkodik, hogy megnyerje az orosz cár - I. Péter - támogatását a Habsburgok ellen, ezalatt a kuruc sereg főparancsnoka, Károlyi Sándor megköti a szatmári békét (1711), s a kurucok pedig leteszik a fegyvert. II. Rákoczi Ferenc nem fogadja el ezt a békét, s reméli hogy európai segítséggel legyőzheti a császáriakat. Egy darabig Franciaországban tartózkodik, majd 1717-ben elfogadja a szultán meghívását. Törökországba megy, tehát, az őt ide is elkísérő néhány hűséges emberével. Azt remélik, hogy egy törökosztrák háború hatására visszatérhetnek Magyarországra. Rodostóban néhány embere társaságában éli a kuruc fejedelem a számkivetettek keserű életét. (Az egykori fejedelmi apród, Mikes Kelemen itt írja meg a hazavágyódásról és a hűségről beszámoló törökorszá- gi leveleit). II. RÁkoczi Ferenc., s a többi Törökországba száműzött kuruc, Rodostóban fejezi be életét.
Erdélyi fejedelmek és vajdák listája