Második Tételsor

A felvilágosodott abszolutizmus, Mária Terézia és II. József

A felvilágosult abszolutizmus lényege, hogy az uralkodók a felvilágosodás néhány gondolatát magukévá

téve felülről reformokat hoznak létre. A reformokkal az a céljuk, hogy csökkentse közép és kelet-Európa

térségében a gazdasági elmaradást, megakadályozzák a forradalmi mozgalmakat és konzerválják a feudalizmust.

A felvilágosult abszolutizmus képviselői: II. Frigyes Porosz király, Mária Terézia és II József Osztrák császár és

magyar király, Nagy Péter és Nagy Katalin orosz cár.

Reformjaik, rendeleteik: jobbágyrendeleteikkel könnyítettek a jobbágyság helyzetén, szétválasztották az

egyházat és az államot, merkantilista gazdaságpolitikát folytattak, nagyobb gondolatszabadságot engedélyeztek,

amivel elősegítették a kultúrát és a tudományt.

Magyarországnak a Habsburg-házhoz és a Habsburg birodalomhoz való viszonyát a progmatica

sanctió szabályozta, ezt az alaptörvényt1723-ban fogadta el a rendi országgyűlés Pozsonyban. Ebben a fiú

örökös nélkül maradt II. Károly az ellenzéki urakat cím, rang és pénzadományokkal megnyerve azt fogadtatta el,

hogy a magyar trón női ágon is örökölhető, másrészt Magyarország fölosztatlanul és elválaszthatatlanul része a

birodalomnak, így lett Magyarország királya Mária Terézia.

Mária Terézia: (1740-1780) nem volt a felvilágosodás híve, de felvilágosodott tanácsadói javaslatára

a felvilágosodás szellemében uralkodott.

Legjelentősebb rendeletei: 1797-ben adta ki szabályrendeletét, az urbáriumot, mellyel rendezte a jobbágyok

haszonvételeit és szolgáltatásait. A rendelet kiadásának előzményei: a XVIII. Században a piaci lehetőségeket

egyre jobban földesurak nagymértékben növelték majorságaikat (a század végére a szántóterületek 30-40%-a

volt földesúr saját kezelésű birtoka). Mivel a földesúri földeket továbbra is robottal művelték. A jobbágyság

robotterhe oly mértékben meg növekedett, hogy az már a jobbágygazdaság fenntartását zavarta és a jobbágyok

állami adózóképességét veszélyeztették. Az urbárium az egyházi tized és állami adók mellett fenntartotta a

kilencedet, a pénztartozást a jobbágyok és zsellérek számára egyaránt 1 Ft-ba határozta meg. A munka

kötelezettséget egy egész telep után évi 52 nap igás, vagy 100 nap gyalogrobotban szabta meg. A résztelkesek

ennek arányában. A jobbágyrendeletek jelentőssége, hogy törvényes helyzetet teremtett a földesúr és a jobbágy

között.

1754-ben kiadott vámrendeletek kettős vámhatárt húzott (a Habsburgok merkantilista gazdaságpolitikát

folytattak). Az első vámhatár (külső) a Habsburg birodalomból zárta ki a külföldi iparcikket. A belső vámhatárt,

Magyarországot választotta el az örökös tartományoktól. Az intézkedés célja az volt, hogy a birodalmon belül

tartsák az olcsó-magyar élelmiszert és nyersanyagot, de a Cseh és Osztrák manufaktúráknak viszont ne legyen

versenytársa.

1777-ben a Ratio Educatiónis közoktatás politikai rendelet, mely az alsó és középfokú oktatás rendjét

szabályozta és elrendelte, hogy 6-12 éves kor között minden gyerek járjon iskolába. Kevés volt azonban a tanár

és az iskola, a német nyelv erőltetése pedig ellenérzést szült.

II. József: (1780-1790) 40 éves hosszú várakozás után került trónra, eszményképe az egységállam

volt, ezért eltérő fejlettségű, nyelvű és alkotmányú országaiból egységes birodalmat akart létrehozni. Ezt

abszolutisztikus eszközökkel akarta megvalósítani, ezért a magyar koronával meg sem koronáztatta magát, ezért

ő volt a kalapos király.

Legjelentősebb rendeletei: egyházpolitikai jellegűek voltak az első rendeletei. Ez a katolikus egyház világi

hatalmát korlátozták: türelmi rendeletével biztosította a protestáns szabad vallásgyakorlását és hivatalviselését, a

pápai bullák magyarországi kihirdetését uralkodói engedélyhez kötötte, kivette a cenzúrát az egyház kezéből,

feloszlatta azokat az apáca és szerzetesrendeket, amelyeket nem végeztek valamilyen hasznos munkát.

Meg akarta adóztatni a világi és egyházi nagybirtokokat, ezért először a magyar történelembe elrendelték

népszámlálást és birtok összeírást, a Latin helyett a Német nyelvet tette hivatalossá, jobbágyrendeletébe

megtiltotta a jobbágynév használatát, biztosította a jobbágyok szabad költözködését és pályaválasztását.

II. József nyelvrendelete és a birtokosok megadóztatására tett kísérlete a nemesség körében óriási

felháborodást keltett. A magyar nemesség körében felébredt a nacionalizmus és a nemzeti érzés, ami

külsőségekben nyilvánult meg. A nemesség tüntető módon magyarul beszélt, magyarosan öltözködött és minden

módon hangsúlyozta magyarságát. II. József egy ideig ugyan kitudta kapcsolni a rendeket és a rendi

intézményeket, de teveihez nem tudott szilárd társadalmi bázist teremteni. A császár minden országában

fellángolt a nyílt elégedetlenség széteséssel fenyegette a birodalmat. Az 1789-ben megindult török ellenes

háború (Oroszországgal szövetségben). Az Osztrákok háborút indítottak Törökország ellen, annak Balkáni

birtokaiért. A háború nehézségeit csak fokozza a nagy emberveszteség, a kudarc okozott. A parasztság számára

nélkülözést is hozott. A kudarcoktól, betegségektől megtört császár halálos ágyán minden rendeletét visszavonta,

kivéve a türelmi és a jobbágyrendeletet.

A Francia polgári forradalom a XVIII.sz.-ban

A XVIII.sz. végére az abszolutisztikus állam csődbe jutott, fizetésképtelenné vált. Az államadóságok, a

hadsereg, az udvar költségei fedezetlenek maradtak. XVI.Lajos a hiányt hosszú időn keresztül az államadósság

növelésével pótolta. Az 1780-as évek végére az államadósságok már az évi bevételek többszörösét tették ki. Az

állam hitelképtelenné vált.

Az állam csődje azért szembetűnő, mert Franciaország, Anglia mellet a kontinens leggazdagabb és

legnépesebb országa volt.

A társadalom feudális, alapját a születési előjog és a földbirtok vagyona adta. A társadalom rendjei:

papság és nemesség (kiváltságosok rendje, a társadalom 21%-át alkotják), meg a polgárság (ide tartozok a

manufaktúrák munkássága és a paraszt is, a társadalom 98%-át alkotja, csak kötelességei vannak).

XVI.Lajos az állam csődjét úgy akarta megoldani, hogy 175 évi szünet után összehívja a rendi

országgyűlést. A gyűlés megnyitását választási küzdelmek előzték meg, aminek eredménye, hogy a 3.rend annyi

képviselőt küldhet a rendi gyűlésbe (600 főt), mint az első két kiváltságos rend (300-300 fő).

1789 május 5.-én nyitotta meg a király a rendi országgyűlést. A király pénzt és hadsereget kért, amit a

3.rend csak akkor volt hajlandó megszavazni, ha a rendi gyűlés, alkotmányozó nemzetgyűléssé válik. A király

válaszul bezáratta a 3.rend gyűléstermét. A képviselők erre átvonultak a labdaházba és megesküdtek, hogy addig

nem oszlanak szét, amíg ki nem dolgozzák az új alkotmányt. A rendi gyűlés tehát alkotmányozó nemzetgyűléssé

vált. A király visszavágásra készült, csapatokat vont össze Versailles körül. Ennek hírére a párizsi nép félreverte

a harangokat, kifosztotta a fegyverboltokat, majd a hozzájuk ált gárdistákkal heves ostrom után elfoglalták és

földig rombolták a Bastille épületét. Minderre 1789 július 14.én került sor. Győzött a polgári forradalom.

A párizsi városházán a polgárság ragadta magához a hatalmat és első dolga volt, hogy az élet és vagyon

biztosítása érdekében nemzetőrséget, vagyis saját katonai erőt szervezett. A forradalom megteremtette a maga

szimbólumait és a párizsi kék-piros és a Búrbonok fehér színéből megszületett a tricolor , a 3 színű nemzeti

zászló.

A párizsi események hírére a vidéki városokban és falvakban is forradalmi események játszódtak le. A

falvak népe kegyetlen bosszút ált az évszázados elnyomásért. A nemzetgyűlés felismerte, hogy ezt a mozgalmat

nem tudja erőszakkal elfojtani, ezért augusztus 4.-én eltörölte a feudális címeket, rangokat, kiváltságokat és

augusztus 16.-án elfogadta az emberi és polgári jogok nyilatkozatát: a nyilatkozat az Amerikai függetlenségi

nyilatkozat mintájára készült és benne a felvilágosodás gondolatai mutathatók ki. Megfogalmazza az alapvető

emberi jogokat: - szabadság, - tulajdon, - biztonság, - elnyomással való szembeállás. Kimondja a törvény előtti

egyenlőséget és az ártatlanság védelmét. A gondolat, vélemény, vallás, sajtószabadság, gyülekezési szabadság, a

közteherviselés. A 17 pontból világosan kiderül, hogy a nyilatkozat a nagypolgárság érdekeit védi, mert

megfogalmazza, hogy a tulajdon szent és sérthetetlen, tulajdonától megfosztani, csak előzetes kártalanítás

fejében lehet.

A király nem akarta elfogadni a gyökeres fordulatot és újabb csapatokat von össze Versailles körül, mire

a párizsi asszonyok Versailles-be vonultak és arra kényszeríttették a királyt, hogy családjával és a

nemzetgyűléssel Párizsba költözzék.

1791-re elkészült az új polgári alkotmány, melynek értelmében Franciaország államformája alkotmányos

monarchia lett. Megvalósították a törvény előtti egyenlősséget, a közteherviselést, a szólás- és sajtószabadságot,

az egyházi birtokokat kártalanítás nélkül nemzeti tulajdonba vették és árúba bocsátották, a választójogot

meghatározott összegű adó (centis) fizetéséhez, tulajdonhoz kötötték. A katolikus egyházat az állam

tartozékának tekintették, a papokat az állam fizette.

Az alkotmány megjelenése után a törvényhozó nemzetgyűlésben csak a 3.rend (polgárság) képviselőit

találjuk: nagy polgárság: az alkotmányos monarchia hívei, befejezetnek tekintik a forradalmat. Közép

polgárság: kis polgárok: jakobinusok, nevüket klubhelységükről, a Szent Jakab kolostorról kapták,

köztársaságpártiak.

A forradalom és ellenforradalom erői közötti összeütközés siettette, hogy mindkét fél úgy látta, hogy

célját csak háborúval érheti el. A király vesztes háborút, a zsirondisták győztes háborút akartak. Nem akartak

háborút a nagypolgárok, mert ők voltak a hatalmon, és a jakobinusok, mert katonai vereségtől tartottak.

A háborús pártiak győznek, mert 1792 áprilisában Franciaország hadat üzen Ausztriának és

Poroszországnak, ezzel egy 1825-ig tartó szakadatlan háború kezdődött. A háború Porosz győzelmekkel

kezdődött, mert a király összejátszott az ellenséggel, ezért családjával együtt a Tampe börtönébe zárták. Az

ellenség Párizshoz közeledett. A Párizsi nép a börtönbe zárt gyanúsok között népítéletet tartott. Szept. 20.-án

Valmi dombjainál megállította a Porosz előrenyomulást.

A Valmi győzelem napján ült össze a forradalom új törvényhozó testülete, a Konvent, mely első

tevékenysége a köztársaság kikiáltása volt. A konventbe a harc a jakobinusok és a zsirondisták között folyt.

Jakobinusok: azt hirdették, hogy a győzelem még messze és radikális rendszabályokra van szükség.

Vezetőjük: Robespierre, Marat, Danton.

Zsirondisták: befejezetnek tekintették a forradalmat, elleneztek minden olyan lépést, mely korlátozná a

jómódú polgárság érdekeit.

A jakobinusok és a zsirondisták közötti ellentét a király kezében éleződött ki. Miután előkerültek a király

áru8lásának a bizonyítékai a konvent vád alá helyezte és egyetlen szótöbbséggel XVI.Lajost halálraítélték, és

1793 januárjában végre is hajtották.

A király kivégzése mozgósította a forradalom külső és belső ellenségeit. Nyugat-Franciaországban a

papság vezetésével királypárti felkelés tört ki, Anglia vezetésével pedig Európai szövetség jött létre a forradalmi

Franciaország ellen. A külső támadás következménye, hogy az ellenség újból francia földön jár, és veszélybe

kerültek a forradalom eddigi eredményei. A jakobinusok rendkívüli intézkedéseket sürgettek, a zsirondisták

ellenszegültek és megkísérelték Marat és Danton vád alá helyezését. A párizsi nép azonban másként döntött és

1793 jún.2.-án a konventet 80 ezer fegyveres vette körül, mire az megszavazta a zsirondisták letartóztatását. A

hatalmat a jakobinus vették át, létrejött a jakobinus diktatúra: a hatalom végletes koncentrációja, eszköze a

terror, a haditörvények kíméletlen bevezetése. Az új kormány a közjóléti bizottság lett, mely a hadsereghez

kormánybiztosokat küldött ki, akik a gyanús vagy vereséget szenvedett tábornokokat letartóztatták. Tömeges

kivégzéseket rendeltek el. A diktatúra intézkedései: az egyház és az emigráns arisztokrácia birtokait kiárusították

a parasztok között, a közösségi földeket ingyen osztogatták. A gyarmatokon eltörölték a rabszolgaságot. Új

forradalmi naptárt vezettek be. Először a történelemben elrendelték a népfölkelést (az általános mozgósítást).

1793 végére elkészül az új jakobinus alkotmány. Az alkotmány értelmében: minden 21 évet betöltő

Francia férfi választójogot kapott. A kereslet-kínálat egyensúlyozása érdekében maximálták az árakat és a

béreket.

A diktatúra bukásának okai, az új tömeghadsereg leverte az ellenforradalmi felkeléseket és kiűzte az

ellenséget az ország területéről. A katonai győzelem feleslegessé tette a terrort. nem volt egység a jakobinusok

táborán belül, a mérsékeltek Danton vezetésével a terror és a gazdasági kötöttségek enyhítését követelte, míg a

másik oldal a terror fokozására törekedett. Robespierer először a túlzókat, majd a mérsékelteket is vérpadra

küldte.

Az ár és bér maximálása miatt a diktatúra elvesztette tömegbázisát. Robespiere az egykori harcostársak

kivégeztetésével elszigetelődött a konvent és 1794-ben újra vád alá helyezik Robespieret és társait. Elítélték és

kivégezték őket, ami a diktatúra végét jelentette.

A forradalom visszakanyarodott oda, ahonnan elindult, a hatalom ismét a nagypolgárság kezébe került.

A független Magyar állam bukása, az ország 3 részre szakadása.

Mátyás halála után a központi hatalom fölbomlik. A főurak, az erélytelenségéről közismert Cseh királyt,

2.Ulálszlót hívják meg a trónra (dobzse). Újból kiéleződnek az ellentétek a fő-és köznemesek között. A bárók,

azaz a főurak a magasabb jövedelmekért és méltóságokért küzdöttek egymással, ugyanakkor óvták hatalmukat a

köznemesek ellen. Az 1505-ös Rákosi országgyűlésen a nemesség a trónutódlás kérdésében 2 pártra szakad.

Köznemesi párt: vezetője Szapolyai János, Magyar királyt akarnak. Főnemesi párt: vezetője Bátori István,

Habsburg királyt akarnak.

A gyenge királyi hatalom nem tudta megvédeni a jobbágyokat a nemesek önkényétől. A nagybirtokosok

elhurcolták egymás jobbágyait. A köznemesek megtiltották a jobbágyok szabad költözködését. A mezővárosok

kiváltságait megnyirbálták, az adót újból egyenként kellett fizetniük, e költségeket kiterjesztették a bérelt

földekre is. Megvonták a jobbágyok vadászati és madarászati jogát. A parasztság ellenállása a Dózsa-féle

parasztháborúban fog kirobbanni.

A parasztháború keresztes háborúként kezdődött. 1513-ban meghalt 2.Gyula pápa és Rómában

pápaválasztásra került sor, a pápaválasztáson az esztergomi érsek Bakócz Tamás is elindult, de nem őt, hanem

egy Olasz bíborost választottak pápává, aki 10.Teo néven kezdte meg uralkodását (felépíti a Szent Péter

Székesegyházat). Az új pápa, hogy kiengesztelje ellenfelét, megbízza azzal, hogy szervezzen keresztes háborút,

a török ellen. A pápai bullát 1514 áprilisában kihirdeti a Magyarországi templomokban. A hadbavonulók a

Rákos-mezején gyülekeztek és vezérükké Dózsa Györgyöt nevezik ki. A hadba indító parancs késik, a nemesség

a nyári munkák kezdetével nem engedik parasztjaikat hadba vonulni, illetve a hadba vonultakat az otthon maradt

családtagok zaklatásával akarták hazatérésre kényszeríteni. ennek hírére a parasztok saját uraik ellen fordulnak,

itt válik a keresztesháborúból parasztháborúvá. A parasztok a Maros-menti várakat beveszik, majd Temesvárt

veszik ostrom alá. A várat védő Bátori legnagyobb ellenfelétől Szapolyaitól kér segítséget, és együttes erővel

leverik a parasztokat. Következik a megtorlás, 10 napig folyt a kivégzés. A Werbőczy által szerkesztett 3-as

könyvben, tripantiumban a jobbágyokat örökösen röghöz kötötték. 2.Ulászló halála után fia, 2.Lajos kerül a

trónra (9 éves). Közben a török birodalom élére 2.Szulejmán kerül, akit világhódító tervek foglalkoztatnak.

1521-ben elfoglalta az ország déli kapuját, Nándorfehérvárt. A nagy déli végvár elfoglalása szabaddá tette az utat

az ország belseje és Bécs felé. A megosztott, egymással versengő európai hatalmak a pápa ismételt felszólítása

ellenére sem nyújtottak segítséget Magyarországnak a nagy hódítók ellen. 2.Lajos a magyar nemesség színe

javával (kb.15 ezer fővel) 1526 augusztus 29.-én ott maradt a mohácsi síkon. 1526-ban a török végigrabolja a

Duna-Tisza közét, a Dunántúl dél-keleti részét, majd bevonul Budára és a tél közeledtével kivonul az országból.

Miután 2.Lajos Magyar király Mohácsnál meghalt Magyarországon királyválasztásra került sor. A

főnemesek Habsburg Ferdinándot emelték a trónra Pozsonyba, a köznemesek pedig a Székesfehérvári

országgyűlésen a leggazdagabb főurat, Szapolyai Jánost választották királlyá. Ezzel megkezdődik a harc a két

király között, az ország területeinek kizárólagos birtoklásáért.

1527-ben Ferdinánd támadást indít Szapolyai ellen és több csatában le is győzi. Szapolyai

Lengyelországba menekül, és a töröktől kér segítséget. 1529-ben a török ismét magyar területre lép, de nem

maradt itt. A harcok váltakozó szerencsével folytak, míg a két király belátta, hogy nem tudja legyőzni egymást,

ezért 1538-ban Váradon békét kötöttek. A felek megegyeztek abba, hogy Szapolyai halála után az egész ország

Ferdinánd jogara alatt fog egyesülni, még akkor is, ha Szapolyainak fia születik. Emellett elismerte a fennálló

határviszonyokat. Szapolyai megnősül, elveszi a Lengyel királylányt, Izabellát, akitől fia születik. A kis János

Zsigmond 2 hetes, amikor apja meghal. Halála előtt híveit felesketi, hogy segítik fiát trónra juttatni. Ferdinánd

fegyverrel sietett érvényt szerezni a váradi békének, ezért Buda ellen vonult. Zsigmond gyámja, Fráter György a

töröktől kért segítséget, aki Buda alatt megverte Ferdinánd seregét, és csellel elfoglalja a várat. Ezzel 1541-ben

Buda megszállásával az ország 3 részre szakad:

Magyar királyság: az ország nyugati, észak-nyugati területei. Új központi hivatalok jönnek létre, ezeket

kormányszékeknek nevezik. Közülük a legfontosabbak a helytartóságok, ez intézi a közigazgatást, a kamara

Pozsonyban gazdasági ügyeket intéz. Az országgyűlés elveszíti jelentőségét, a rendek kiszorulnak a hatalomból.

Török hódoltság: Duna-Tisza köze, a Dunántúl dél-keleti része beolvad a Török birodalomba.

Erdélyi fejedelemség: török hűbéres állam. Évi meghatározott adót fizet a töröknek. Fejedelmét csak a

török szultán hozzájárulásával választhatnak. Nem folytathatnak önálló külpolitikát, viszont a belpolitika teljesen

önálló. Fejedelem 1.János Zsigmond.

A Hunyadiak harca a török terjeszkedés ellen, Mátyás harca a központi hatalom megerősítéséért.

A kis-ázsiai török törzseket Ozmán vezér szervezte katonaállammá. A szultán hatalma despotikus, minden

meghódított föld az ő tulajdona lett. Ő volt a legfőbb főpap (kalifa) és ő a legfőbb hadvezér is. Az állami gépezet legfőbb

része a hadsereg volt, amely két fontos fegyvernemre oszlott. A lovas katonák (szpálnik) szolgálatukért földbirtokokat

kaptak, de ez nem volt örökíthető és a szultán bármikor visszavehette. A másik fegyvernem a gyalogság (janicsárok), zsoldos

katonák voltak, akiket toboroztak, vagy már gyermekkoruktól katonának nevelték őket, jellemzőjük, a fanatizmus. A

termelőmunkát a felköltözött parasztok végezték, ők 1/10-et, a nem mohamedán jogfosztottak 20-25%-ot a termelésből

leadtak (harácsot fizettek).

A törökök a 14. sz. közepén léptek Európa földjére. 1389-ben Szerbia majd 1396-ban a nikápolyi csatában

Luxemburgi Zsigmond, magyar király szenvedett tőlük vereséget. A 15.sz.-ban Bulgária és Albánia kerül fennhatóságuk alá.

1453-ban elfoglalják Bizáncot és Isztanbul néven, a Török birodalom fővárosává teszik.

A 15.sz.-ban Magyarország déli határánál megjelenik a török veszély. A törökökkel Hunyadi János veszi fel a harcot.

Hunyadi apja Luxemburgi Zsigmond udvari vitéze volt, akinek a király az erdélyi Hunyad várát adományozta, innen a

Hunyadi név. 1 Ulászló hunyadi Jánosra és öccsére bízta az Al-Duna vaskapu szakaszának védelmét. Sikerei jutalmául

Szörényi bán lett. Későbbi birtokadományok következtében 4 millió hold föld birtokosa (28 vár, 24 város, 1000-nél több

falu). Birtokai jövedelméből saját hadsereget szervezett, seregének magját Cseh és Lengyel zsoldosok alkották, de jelentős

szerepe volt a seregbe familiárisainak is. Minden nagy győzelmét a nép segítségével aratott. Keresztes háborút hirdetett, ahol

hadba hívta a városlakokat és a jobbágyokat is. Legjelentősebb győzelmei: 1442 Gyulafehérvár: itt használta először a huszita

szekérvárat. 1443 hosszúhadjárat: célja a Balkán államokkal összefogva a török kiűzése Európából. A csapatok Belgrád alatt

keltek át a Dunán és elfoglalták Nist. Útközben csatlakoztak hozzájuk Szerb, Albán, Bolgár és Bosnyák felkelők. Hunyadi

hada eljutott egészen a Balkán hegységig, csak a beálló tél állította meg az előrenyomulást. A török ezután egy 10 évre szóló

előnyös békét ajánlott, amit meg is kötöttek Drinápolyban. Ám a pápa és az európai államok a háború folytatására

ösztönözték. Azt ígérték, hogy a velencei és a bizánci hajók megakadályozzák a török átkelését Európába. Ehelyett azonban a

velenceiek átszállították a törököket. Következménye, hogy 1444-ben a várnai csatavesztés, ahol 1 Ulászló is meghal. 5.

Ulászló (4 éves ekkor) nagykorúságáig Hunyadi Jánost kormányzóvá választja az országgyűlés.

1445-1453 Hunyadi kormányzóssága: megerősíti a királyi hatalmat, a bárókat lemondatta az országos tisztségeikről,

visszaadatta velük az Avarok idején lefoglalt birtokokat és gondoskodott a királyi jövedelmek beszedéséről. Eközben készült

a török elleni nagy támadásra, 1448-ban azonban mégis vereséget szenvedett Rigómezőnél.

1453-ben miután Hunyadit lemondatták a kormányzósságról 5.László foglalta el a trónt (a török elfoglalja Bizáncot).

A török Magyarországra készül. 1456 Nándorfehérvári diadal (déli harangszó), a táborban kitör a pestis, amibe Hunyadi is

meghal. Hunyadi János halála után a garai-chilei liga kísérletet tesz a Hunyadi család hatalmának megtörésére. A cselszövő

Chileit azonban Hunyadi hívei felkoncolják. A király 5. László, Hunyadi László kivégzésével állt bosszút nagybátyja

haláláért. Ezután Prágába menekül, ahova túszként magával viszi Mátyást. A király váratlan halála után az 1458-as

királyválasztó országgyűlésen Mátyást választották királlyá.

Mátyás felszámolta a feudális anarchiát és megerősítette a királyi hatalmat: megfékezte a bárókat, az álltaluk

kisajátított felségjogokat visszaszerezte, a széthordott királyi jövedelmeket visszavette és leváltotta az országos

méltóságokról őket, a bárók helyett a köznemesi származású híveire támaszkodott.

Gazdaságpolitikája: az állam kiegyensúlyozott működésének hátterét az árutermelés és a pénzgazdálkodás fejlődése

biztosította. Mátyás évi jövedelme évi 1 millió aranyforint volt (a gazdaságilag fejlettebb Anglia sem rendelkezett ennél több

jövedelemmel). Ebből az összegből 500 ezer aranyforint volt a jobbágyok által fizetett szolgáltatások összege. Mátyás új

adókat vezetett be, a kapuadó helyett a füstpénzt, amit jobbágyháztartásonként szedett be (a telekaprózódás következtében

előfordult, hogy egy jobbágytelken több család is lakott). Új adó volt még az évi 1 aranyforintos rendkívüli hadiadó, amit

évente többször is beszedett. Ezek az adók igen súlyos terheket róttak a parasztságra, ugyanakkor biztonságot nyújtott nekik.

A király azáltal, hogy támogatta a szabad költözködést a mezővárosok megerősödtek. A városi polgárságtól beszedett adó

alig volt évi 100 ezer aranyforint. Mindez azt mutatja, hogy a polgárság kis létszámú, ezért a központosítás anyagi terhei a

jobbágyságra nehezültek.

A központi hatalom támaszai az állandó zsoldos sereg, amit fekete-seregnek neveznek. A másik támasza a királytól

függő hivatalszervezet. Kormányzati reformja során fokozatosan csökkentette a bárókból álló királyi tanács befolyását. A

legfontosabb államügyeket a nagykancellárja intézte. A gazdasági ügyek legfőbb irányítója a kincstartóság volt. Az

igazságszolgáltatás legfelsőbb szintű szerve a király bírósága volt.

Az intézmények élére Mátyás többnyire köznemesi, polgári származású szakembereket, időnként pedig jobbágyi

sorból származó embereket választott. 1471-től egyre ritkábban hívta össze az országgyűlést, abszolutizmus módszerekkel

kormányzott.

Külpolitika: a törökkel szemben védekezik, megerősíti az ország déli határait. Célja, a Cseh királyi cím mellett a

Német-római cím megszerzése is. Többször vezet hadjáratot nyugat felé, 1485-ben Bécset el is foglalja. A császári címet nem

sikerül megszereznie. 1490-ben végül meghal.

Mátyás próbálkozásai Magyarországon csak részsikereket hoztak, maradandó akkor lett volna a központosítás, ha a

rendektől független jövedelem állt volna a rendelkezésre. Ilyen jövedelme a nyugat-európai kortársuralkodóknak a városi

polgárságtól származó jövedelme volt, nálunk azonban a város kis létszáma és lélek száma miatt a városi jövedelmek

eltörpültek a jobbágyoktól származó jövedelmek mellett. Ezért Mátyás a bárókkal, főnemesekkel szemben legfeljebb a

köznemességre támaszkodhatott.

A kiegyezés politikai tartalma és gazdasági következményei

1849 és 1865 között a Habsburg udvar teljesen kikapcsolta a kormányzásból a törvényes magyar hatóságokat.

Győzelmét arra akarta felhasználni, hogy egy teljesen egységes Osztrák birodalmat teremtsen. A cél érdekében először a

katonai terror és megtorlás eszközeit alkalmazta. Haynau, akit a császár tejhatalommal ruházott föl százakat ítélt halálra és

végeztetett ki. Köztük október 6-án, Aradon 13 honvédtábornokot, pesten Gróf Batthyányi Lajos, az első felelős magyar

kormány miniszterelnökét. (13 aradi vértanú nevei: -Knézics Károly, -Nagysándor József, -Damjanich János, -Aulich Lajos,

-Lachner György, -Pöltenberg Ernő, -Leiningen-Westenburg Károly, -Török Ignác, -Vécsey Károly, -Kiss Ernő, -Schweidel

József, -Dessewffy Arisztid, -Lázár Vilmos) Közel 2000 embert záratott várbörtönbe és kényszeríttet emigrációra. A rendszer

kegyetlenkedése nemzetközi felháborodást váltott ki. Ferenc József 1850 nyarán véget vet Haynau rémuralmának és a

katonai diktatúra szerepkörét, a Bécsből irányított polgári kormányzat, a Bahrendszer vette át.

A Bach rendszer intézkedései:

- Megszünteti a nemesi vármegyéket.

- Az országot kerületekre osztja.

- Bevezették az osztrák adórendszert, amivel az adó a kétszeresére nőtt.

- Bevezették az osztrák jogrendszert.

- A közoktatást a katolikus egyház fennhatósága alá rendelték.

- Az élet minden területén nyílt Germanizálás folyt.

Mindez nem csak a magyarokat, hanem a nemzetiségieket is sújtotta („azt kapták jutalomból, amit a magyarok

büntetésből”). 1848 legnagyobb vívmányát, a jobbágyfelszabadítását-már viszont nem merték visszacsinálni. A Bach

rendszernek Magyarországon nem volt társadalmi bázisa, támogatója. A birtokos nemesség úgynevezett passzív ellenállásba

vonult. Ez azt jelentette, hogy kijátszották a rendeleteket, nem vállaltak hivatalt, visszavonultak vidéki birtokaikra és

megpróbáltak gazdálkodni. Nem támogatták a rendszert a nemzetiségiek sem, mert nem kaptak nemzeti jogokat. Belső

támogató híján a rendszer arra kényszerült, hogy többségében idegen, osztrák hivatalnokgárdát és hadsereget tartson fenn,

ami nagy anyagi terhet rótt az államháztartásra. Amikor aztán napirendre került az Olasz egység kérdése és az Osztrák

hadsereg 1859-ben Solferinánál vereséget szenvedett Bachnak mennie kellett.

Az uralkodó felfüggesztette az abszolutisztikus kormányzást és új alkotmányt akart adni népeinek, ez volt az

úgynevezett „októberi diploma”, amit a magyar országgyűlés nem fogadott el. Az uralkodó visszatért a nyílt

abszolutizmushoz.

A kiegyezés előzményei: a magyar birtokos nemesség azért hajlott a kiegyezésre, mert gazdasági nehézségeik voltak

és ezek csak nőttek. nem jól gazdálkodott, nem tudta visszafizetni a felvett hiteleket, birtokát elárverezték, Dzsentrivé váltak.

Egyetlen vágya és reménye a hivatal maradt, hivatalhoz viszont elvtagadás nélkül csak a kiegyezéssel juthatott.

A bécsi udvar azért hajlott a kiegyezésre, mert kiszorult Olaszországból és Németországból, a Német egység

megteremtéséért folytatott porosz-osztrák háborúban 1899-ban Königgrätznél az osztrákok csúfos vereséget szenvedtek. A

Habsburgok rájöttek arra, hogy nagyhatalmi szerepüket csak Magyarország közreműködésével tudják fenntartani.

Ezt a kétoldalú hajlandóságot ismerte fel Deák Ferenc, aki 1865-ben a Pesti Napló húsvéti számában kezdeményező

lépéseket tett az úgynevezett húsvéti cikkben „enged a 48-ból” kilátásba helyezte az1848-as törvények országgyűlési

felülvizsgálatát és az összbirodalom értékeivel való összeegyeztetését. A húsvéti cikk hatására Ferenc József összehívta a

magyar országgyűlést és megkezdődtek a kiegyezésről szóló tárgyalások. 1867 elején Gróf Andrássy Gyulát kinevezték a

magyar kormány miniszterelnökévé, az országgyűlés megszavazta a kiegyezést tartalmazó törvénycikkeket. 1867 nyarán

magyar királlyá koronázzák Ferenc Józsefet. A kiegyezés a Habsburg birodalmat dualista alapon szervezte újjá, e szerint az

Osztrák-Magyar Monarchia 2 önálló állam, de közös az uralkodó és a 2 államnak vannak közös ügyeik.

Ezek: a külügy, a hadügy és a kettő fedezetéül szolgáló pénzügy. Ezeket közös minisztériumok intézik. Magyarország a

közös ügyekhez 30%-kal járult hozzá, ez volt a kvóta. A két ország egymással vámunióra lépett, de ezt 10 évenként meg kell

ujjítani.

A kiegyezést a Habsburg birodalom 2 legerősebb nemzete kötötte, anélkül, hogy a többi nemzetiséget bevonták

volna. A kiegyezés jelentőssége, hogy kialakultak Magyarországon a kapitalista termelési viszonyok.

A kiegyezés gazdasági következménye, hogy Magyarország a századfordulóra agrár országból agráripari országgá fejlődik a

századfordulóra. A vámunió egyszerre hat fejlesztő és gátló tényezőként a magyar gazdaságra. A vámunió lehetővé tette,

hogy nagyarányú külföldi tőke áramoljon be az országba, ami meggyorsította a gazdasági élet fejlődését. Kialakultak a

Magyar hitelszervezetek is, a magyarok is vittek ki tőkét a Balkán-félsziget irányában, de ez a behozott tőkének csak a 2%-a

volt. A kiegyezés után vasútépítési láz kezdődött Magyarországon, melynek eredménye a megsokszorozódott vasúthálózat. A

vámunió a magyar ipar szerkezetét kiegyensúlyozatlanná tette, mert csak azok az iparágak fejlődtek, melyek a

mezőgazdasághoz kapcsolódnak (cukor, szesz, malom, konzerv, hús), illetve fejlődött még a bányászat, a kohászat és az

építőipar, ami a városiasodással van összefüggésben. Azok az iparágak melyek Ausztriában és Csehországban fejlettek voltak

Magyarországon továbbra sem fejlődött. Egyértelműen fejlődik a Magyar mezőgazdaság, mely Porosz úton kapitalizálódik,

ennek lényege, hogy megmarad a feudális kis eredetű nagybirtok, ez gépesít és bérmunkásokat alkalmaz. Elterjed a

vetésforgó, a kapásnövények és az istállózó állattenyésztés.

Korai feudalizmus Magyarországon

A korai feudális ál lam III. Béla idején éli fénykorát. A föld többsége a király tulajdonában volt. A király

hatalma és az ország katonai ereje a királyi birtokon és a várszervezeten alapult. A várgazdaságokban

főleg katonai, illetőleg munka- és termékjáradékra kötelezett népek éltek. A várjobbágyok felső rétege

bizonyos földtulajdonnal is rendelkezett. A szabad pásztorok utódai lesüllyedtek, hisz nem volt földjük. A

király, az egyházi és világi nagybirtokosok a szabad földközösségek földjeit beolvasztották saját birtokaikba.

A közszabadok másik csoportja saját földjén dolgozott, megőrizte gazdasági és jogi önállóságát, adó helyett

hadviselési kötelezettségei voltak. A király hatalma tehát a birtok- és vármegyerendszeren alapult. A várnépek

tisztjeivé főként a papok, nagybirtokosok és a várjobbágyok váltak. A termelés főként a földesúr saját kezelésű

szolgai munkaerővel és az úr munkaeszközeivel művelt gazdaságában, az ún. prediumon folyt. A predium

elindult a faluvá fejlődés útján. Egy prediumhoz 30-60 ember tartozott. Középpontjában a nagybirtokos háza

állt, körülötte a szolgák viskói voltak E gazdaságok mellett már megtalálhatók a parasztgazdaságok is. A XII.

század Magyarországára az önellátó, természeti gazdálkodás volt a jellemző. A földművelés vadtalajváltó

rendszerben történt. Ez azt jelenti, hogy mindig az a rész lett a szántó, amelyet előzőleg az ott legelő állatokkal

„trágyáztattak” Az emberek önellátók voltak, de a földesúr és saját igényeik kielégítésére több szakmájuk is

volt. A szűcsök, tímárok, kenyérsütők, szakácsok, kővágók, molnárok, mészárosok, esztergályosok, fazekasok,

ácsok mezőgazdasági tevékenységeket is folytattak.

Magyarország intenzíven kapcsolódott be a külkereskedelembe is, a keresztes hadjáratok és a szentföldi

zarándoklatok hatására. Királyain már ekkorra is sok más népet telepítettek hazánkba, annak ellenére, hogy a

magyarok létszáma is magas volt. Besenyő, izmaelita, francia, vallon, flamand, olasz és német telepesek

(hospes) érkeztek.

Kálmán halálát követően megnőtt a bizánci befolyás, ami III. Béla ( 1172-96) trónra kerülésével megszűnt.

Eleinte nem nagyon bíztak benne Azonban hatalmának megszilárdítása után (rosszakarói öccsét, Gézát küldték

ellene trónkövetelőnek) visszafoglalta Horvátországot Bizánctól, valamint Dalmáciát és a Szerémséget.

A király a jövedelmét egyre inkább pénzben vagy veretlen ezüstben kapta meg. A természeti gazdálkodás

mellett egyre nagyobb szerepet kapott az árutermelés és a pénzgazdálkodás. III. Béla után fiai András és Imre

között trónviszály keletkezett. A trónt Imre örökölte. Ezt a testvérháborút használták ki a főurak, hogy új

birtokadományokhoz jussanak. Ez persze a támogatásukért cserébe kapták. Így nem is csoda, hogy az uralkodó

tekintélye rohamosan csökkent. A fivérek közti vetélkedésnek Imre korai halála vetett véget, de II. András

(1205-35) trónja már korántsem volt oly szilárd mint apjáé. A birtokok fogyatkoztak, hisz szorgalmasan

adományozgatta a főuraknak, ennek hatására a vármegyerendszer felbomlott, nem volt képes ellátni a

közigazgatási és katonai feladatait. Volt olyan is, hogy egész vármegyéket adományozott. Ez

következményekkel járt, egyre csökkent azoknak a jószágoknak a száma, amelyekkel épp annak a katonai

erőnek ellátását biztosították, amely féken tarthatta volna a nagyurakat. Ők pedig erőszakos eszközöktől sem

riadtak vissza, hogy gyarapíthassák vagyonukat. Később kereszteshadjáratot szervezett a Szentföldre, illetőleg

több hadjáratot Halicsba. András a fiát akarta Halics uralkodójává tenni, de a magyar uralom gyorsan le lett

rázva. A királyi jövedelem ekkor a regálejövedelmekből a kamara hasznából jött össze (pénzverési illeték),

inkább ezekre próbált támaszkodni András. Azonban a pénz rontása is állandósult, ami elégedetlenséget váltott

ki. A papság a tizedet már pénzben követelte. A királytól függő kis- és középbirtokosokat szervienseknek

nevezték (királyi vitézek). A nagybirtokos a hatalmuk alá akarták vonni őket, az a veszély fenyegette a

szervienseket (a várjobbágyokkal együtt), hogy a nagybirtokosok magánhadseregében kell majd harcolniuk.

(bandérium) Kihangsúlyozták, hogy ők a király szolgái, másnak nem engedelmeskednek. Engedélyük volt

arra, hogy bejárjanak a királyi udvarba. Felettük az uralkodó vagy a nádor ítélt. 1221-ben a király elhatározta,

hogy az eladományozott földeket visszaveszi. De az elégedetlenség már túl nagy volt. A főurak egy része ezt

arra használta fel, hogy a népmozgalom segítségével vetélytársait kiszorítsa a hatalomból. Így került sor az

Aranybulla kiadására.

Aranybulla ( 1222)

A fehérvári törvénylátó napon az ellenzéki főurak és a szerviensek a várnépek és a

parasztok segítségével kikényszeríttették a királyt, hogy jogaikat törvényben, az Aranybullában erősítse meg.

Forrás: http://www.doksi.hu31 cikkelyből állt, a legtöbb a szerviensek kiváltságait erősítette. Kimondta a szerviensek adómentességét.

Megengedte nekik, hogy javaikról szabadon végrendelkezhetnek. Csak jószágaik egynegyedéhez nem

nyúlhattak hozzá, mert ez a leányaiké kell hogy legyen. Megígérte, hogy külföldi hadjáratokra szervienseknek

nem kell saját költségükön elkísérni az uralkodót. A várjobbágyokat biztosította arról, hogy szabadságaikat

megtartja, vármegyéket pedig többet nem fog eladományozni. Ígéretet tett arra , hogy a királyi jövedelmeket

nem fogja bérbe adni, s ezentúl jó pénzt fog veretni. Megtiltották azt, hogy az egyházi tizedet pénzben kérjék.

Végül a nagybirtokosok jogot kaptak arra, hogy ha András vagy utódai a törvény rendelkezéseit nem tartanák

be, hűtlenség vétke nélkül ellenállhatnak. Ezen pontok nagy része nem valósult meg. Az egyházé lett a

sókereskedelem joga. II. András nem nyugodott bele hatalmának ekkora korlátozásába. Amikor 1231-ben újra

megismételték a rendelkezéseket, az ellenállási záradékot az esztergomi érsek kiátkozási joga váltotta fel. A

szerviensek jogaik védelmében szolgabírókat választhattak, ezzel létrejöttek a nemesi vármegyék. Ezek nem

voltak annyira erősek, de egyre több lett belőlük. A király az élükre ispánt nevezett ki.

Tatárjárás: II. András birtokadományozó politikájának legélesebb ellenzője fia, IV. Béla ( 1235-70) volt.

Már ifjabb királyként, az egyház támogatásával visszaszerezte apja adományainak egy részét. Céljául a

hatalom megszilárdítását tűzte ki, a királyi tekintély visszaállítását. Befogadta az országba (főleg a haderő

megerősítése céljából) a kunokat, akik a tatárok elől menekültek. A visszavételekkel szinte az egész főúri

osztályt maga ellen fordította, ha nem az egészet. Julianus barát hírt hozott a tatárok közeledéséről, akik már

megverték a volgai bolgárokat, és épp Magyarország ellen készültek. Dzsingisz kán fia, a hatalma egy részét

öröklő Batu, és a híres mongol vezér, Szubutáj vezetésével indultak ellenünk. A magyarok azonban nem

készültek fel kellőképpen, a főurak közönyösen fogadták a hírt. IV. Béla megerősítette az északkeleti határt

ahogy tudta, de a tatárok nagy erők összevonásával 1241 m árciusában áttörték a V ereckei-hágót.

Elfoglalták Erdélyt, és Batu kán Muhi mellett hatalmas csapást mért Béla seregére. (ápr. 11-12) Még Bélának

is alig sikerült megmenekülnie. Ekkor már kun segítségre se számíthattunk, mert 1241-ben királyuk, Kötöny

meggyilkolása után kivonultak az országból. A Dunántúlt is végigdúlták a mongolok, a befagyott Duna jegén

átkelve. Bélát üldözték, aki Ausztria felé menekült, majd egyszer csak váratlanul 1242 m árciusában

visszafordultak. Vélemények szerint azért, hogy Batu részt vehessen az Ögödej nagy kán halálát követő nagy

kán választáson, mások szerint pedig azért, hogy inkább a Dél-Oroszországi területeken akartak erősödni.

Az o rszág ú jjáépítése: A király hozzálátott az élet, a munka feltételeinek megteremtéséhez. Az

elnéptelenedett országrészeket betelepítette. Az Alföldre behívta a kunokat, a Felvidékre cseh és morva, az

ország nyugati részébe német telepeseket hívott /hospes/. Erdélyben románok találtak otthont. IV. Béla maga is

adományozott földbirtokokat, de feltételként kővárak építésére, páncélos seregek állítására kötelezte a

birtokosokat. Szövetséget kötött a halicsi fejedelemséggel.

1267-ben Béla törvényeket hozott létre. Megerősítette a szerviensek jogait. Politikáját úgy alakította, hogy

felkészüljön egy esetleges újabb mongol támadásra. Ez a törvény nevezte először a szervienseket nemeseknek,

a nagybirtokosokat báróknak. IV. Béla szövetségeseinek tartotta a városokat is. Kiváltságleveleket adott,

megadta a szabad (vámmentes) kereskedelem jogát, kőfalak építését engedélyezte. Jelentőssé vált Selmec- és

Besztercebánya. A vármegyék várjobbágyainak egy része felemelkedett a szerviensek közé, jelentősebb

hányaduk a várbirtokot megkaparintó földesúr fennhatósága alá került. A jobbágyok szabad költözködési jogot

kaptak. (1298-as t örvények) A bárók hatalma tovább erősödött a király politikája következtében, hisz

megújultak a birtokadományozások. A köznemesek valamelyik nagyúr szolgálatába állottak, ők alkották a báró

udvarát, részt vettek a birtok irányításában, harcoltak seregében. (Nagybirtokosok familiárisai.)

A familiárisok várnagyok, gazdasági ügyeket intéző udvarbírók, számadó deákok, a magánhadseregek katonái

lettek. Megtartották birtokaikat, s szolgálataikért ellátást és fizetséget kaptak. A familiárisi esküt sokszor

kikényszerítették az előkelők. A hatalmuk növelésére várépítési verseny bontakozott ki. IV.Béla védelmi

szempontokat előtérbe helyezve kénytelen volt támogatni a főurak megerősödését. Ellensúlyozásként a tole

függő kunokra támaszkodhatott. Fiát Istvánt egy kun előkelő megkeresztelt lányával házasította össze.

Másrészt a familiárisi függésbe került kis- és középbirtokosok mozgalmai jelentettek esélyt a nagyúri hatalom

korlátozására. A főúri igazságszolgáltatást akarták elkerülni, hogy átveszik a széteső királyi vármegye

igazságszolgáltatási szerepét. A királyi vármegyékből nemesi megyék lettek. IV. Béla halála után a bárói

csoportok harca jellemezte az ország belső életét. A királyi hatalom tekintélye a mélypontra zuhant.

Utolsó Árpád házi királyaink, V. István (1270-1272), IV. (Kun) László (1272-1290) és III. András (1290-

1301) tehetetlenek voltak a bárók hatalmával szemben. Megszerezték a jobbágyak feletti bíráskodás, az

úriszék jogát is. A királyi birtokrendszer teljesen szétzilálódott, a bárók országrésznyi területeket szereztek

meg maguknak. Az Árpád-ház k ihalt ( 1301), kialakult a feudális anarchia, amelynek kialakulásának

megakadályozására III. András sem volt képes.

A köztáraság válsága és a császárság kialakulása

A nagy hódító háborúk Róma gazdasági életét átalakították, a kisparaszti gazdaságok tönkrementek és

ezeket a nagybirtokosok vásárolták fel. Óriási nagybirtokok, úgynevezett tatifundiumok jöttek létre, amely csak

rabszolgaerővel dolgoztatott.

A szabad parasztság száma gyorsan csökken, a tönkre ment parasztok a városba költöztek és eladták

politikai jogukat (ebből éltek). Őket nevezzük antiploretároknak. A parasztság számának a csökkenése a

hadsereg létszámának a csökkenését is eredményezte, ami a hadsereg vállságához vezetett.

Vállságba került a politikai szervezet is, mert miközben a Római birodalommá fejlődik, a hivatalok és

intézmények egy városállam szervei maradtak.

A vállság megoldására a Grachuszok tettek kísérletet. Kísérletük eredménye, hogy kb. 60 ezer proletár

jutott földhöz. A hadsereg reformját Máriusznak sikerült megoldania, aki létrehozta a zsoldos hadsereget. A

zsoldos hadsereg létrejötte a katonai diktatúra veszélyét rejtette magába. A hadsereg bekapcsolódik abba a

küzdelembe, ami a szenátori és a néppárt között folyt.

A katonai diktatúrát először Sulla hozta létre, ezt követően lemondott hatalmáról. Halála után fokozatosan

hatályonkívül helyezték a szenátori rend tekintélyét erősítő törvényeket, majd i.e. 60-ban Július Caesar,

Pompeius és Crassus létrehozták az első triumvirátust. Ezzel megszerezték a politikai hatalmat, a szövetség

azomban Crassus halála után fölbomlott. Pompeius és Caesar között megindult a harc a hatalomért, amiből

Caesar került ki győztesen. Katonai diktatúrát hozott létre i.e.44-ben azonban a szenátori rend tagjai

összeesküvést szerveztek ellene, Brútus és Cassius segítségével maggyilkolták. Az ezt követő polgárháborúban

i.e.43-ban Octavianus, Antónius és Lepidus létrehozták a 2. triumvirátust. Hadseregük i.e.42-ben Philippinél

legyőzte a köztársasági erőket. Ezt követően azonban egymás ellen fordultak és először szorították ki, majd

i.e.31-ben Actiumnál Octavianus legyőzte Antonius és Kleopátra seregét. Octavianus Augusztuszként a Római

birodalom első császára lett. A császárság első 300 éve a principátus kora (princes = Róma első embere)

Augusztusz meghagyta a köztársasági hivatalnokokat, de jogkörüket a saját kezébe vonta. A szenátussal

együtt kormányzott, de első szavazatával ő irányította azt. A szenátus összeállításának a joga is az ő kezébe volt.

Ő volt a hadsereg főparancsnoka és a főpapi tisztséget is ő töltötte be. Ő volt a legfőbb főpap, ezeket a

tisztségeket 5 évenként újjította meg a szenátus. Halála után utóda, Fibérius már uralkodása egész idejére

megkapta az uralkodáshoz szükséges felhatalmazásokat.

A hódító háborúk a császárkorban is tovább folynak, az utolsó nagy hódító császár Trajanus volt, aki

meghódította és a birodalomhoz csatolta Erdélyt, az akkori Dáciát. A birodalom legnagyobb kiterjedését a 2.sz-

ra éri el.

Északi határa Skócia és a Rajna-Duna vonala, a Fekete-tenger. Keleti határa Kis-Ázsia és a Földközi-

tenger keleti medencéje. Déli határa Afrika északi parti sávja.

A 3.sz.-tól Róma újból védekező háborút folytat, az őt támadó barbár népekkel. A 3.sz.-ra Dioclatianus

császár került hatalomra, aki a császári hatalom nyílt diktatórikus formáját hozza létre, amit dóminusnak szokás

nevezni (dóminus = úr). Jupiter leszármazottjaként uralkodott minden alattvalóján. Hatalmának alapja a hadsereg

volt, melynek létszámát és zsoldját megemelte. A szenátus politikai jelentősége teljesen megszűnt. A

kormányzás megkönnyítése érdekében a birodalmat 4 részre osztotta és társuralkodókat nevezett ki maga mellé.

Uralkodása idején került sor az utolsó nagy keresztényüldözésre. Azért üldözték őket, mert megtagadták az

áldozatok bemutatását a császárszobrok előtt. 313 Milame Nagy Constantin rendeletében megszünteti a

keresztényüldözést. A kereszténység államvallás lesz. A 3.sz.-ra befejeződtek a hódító háborúk, ami súlyos

gazdasági problémákat eredményez a birodalom nyugati felében, mert a rabszolgák száma folyamatosan

csökkent, ezért munkaerőhiány keletkezett. A birtokokon colonusokat alkalmaztak (colonus = felszabadított

rabszolga, aki a birtokostól földet kap és ezért a termény egyharmadával adózik), de ezek röghöz kötése is

megkezdődött. A városokban is rossz volt a helyzet, az ipar és a kereskedelem súlyos pénzhiányt idézett elő,

ezért az adók nagy részét terményben kellet fizetni. Az adók hiánya a császári hatalom gyengülését

eredményezte. A hadsereg elbarbárosodik, a gyenge császári hatalom nem tudta fenntartani rendfenntartó

szerepét. Mindez a hatalom kettészakadását eredményezte (395):

Nyugat-Római birodalom:

Központja Róma, Milánó majd Ravenna. A gazdasági élet hanyatlik, gazdasági, politikai vállság. A barbár népek

támadásai a birodalom bukását eredményezi 476-ban. Egy Odoaker nevű Germán vezér Romulusz Augusztuszt

megfosztja a tróntól.

Kelet-Római birodalom:

Konstantinápolyban (Bizánc) tovább fejlődik a gazdaság. Erős a hatalom, a barbár népeket lefizetik. 1000 évvel

éli túl a másik birodalom bukását 1453. Az Oszmán Török foglalja el Konstantinápolyt.

A Magyar nép eredete, vándorlása és államalapítás

Népünk őstörténetéről nincsenek írásos emlékeink. Az első írásos emlékek honfoglalás koraiak. Ezt a kort

elsősorban a Magyar nyelv fejlődéséből, a nyelvtörténeti elemzésből ismerhetjük meg. A Magyar nyelv Finn Ugor

eredetű, ezt bizonyítja a közös szókincs (testrész, rokoni kapcsolat), a nyelvszerkezeti sajátosságok (ragok, névutók, stb.)

és a hangsúlyozás. A Magyar nép a Finn – Ugor népek az ugorághoz tartozik, legközelebbik a Vogulok és az Osztjákok.

A Finn – Ugor őshaza Nyugat-Szibéria az Ob folyó alsó folyása melletti erdős terület volt. Itt éltek a Finn – Ugor

népek az i.e. 6. évezredben. Zsákmányoló életmódot folytattak, erre utalnak Finn – Ugor eredetű szavaink (méz, viasz,

hal).

I.e.2. évezredben délebbre húzódtak, az Ugorok az erdőövezetből kiértek a sztyepp övezetbe. Itt a zsákmányoló

életmódot felváltotta a termelő életmód, a földművelés és az állattenyésztés.

I.e.500 és 500 között az Ural Keleti oldaláról őseink, átköltöztek az Ural hegység Nyugati oldalára, a mai

Baskíriába (Magna Hungária). Továbbköltözésük után egyes csoportjaink itt maradtak, a 13.sz.-ban itt talál rájuk Juliánus

barát. Itt tartózkodásuk alatt továbbfejlődött a földművelés. Megismerték a vaspapucsos faekét. Valószínűleg itt alakölt ki

a 7 magyar törzs: -Nyék, -Megyer, -Kurtgyarmat, -Tarján, -Jenő, -Ker, -Keszi.

A 8.sz. közepén a Don vidékére, Levédiába költöztek. Itt a Kazár birodalom fennhatósága alatt éltek, ami évi

meghatározott adófizetést és katonai szolgálatot jelentett. A Kazár fejedelem a törzsek élére kendet (fejedelmet) állított a

tényleges hatalom azonban a nép vezető rétegéből kiválasztott gyula (hadvezér) kezében volt. Levédiában Bolgár –

Török eredetű népekkel kerülünk kapcsolatba, és hatásukra tovább fejlődik a földművelés (disznó, búza, rozs).

A 9.sz.-ban a 7 Magyar törzs akikhez 8.-ként csatlakozik a Kabarok törzse, elszakad a Kazár fejedelemségtől,

tovább vándorol Etelközbe. Erről már írásos emlékek vannak.

862-től többször jártak nyugaton, zsákmányszerző harcaik során nem egyszer nyugatiakkal szövetkeztek. A 890-

es években sikeres hadjáratot vezettek a Morvák, a Frankok és a Bolgárok ellen. Etelközt azért kellet elhagyni, mert

váratlan Besenyő támadás érte (kihasználva a magyarok távollétét). Etelközt gyorsan kelet elhagyni, közben valószínűleg

tetemes veszteség érte a Magyarokat mind emberben mind anyagiakban. A fő sereg Árpád gyula vezetésével a Verckei

hágón keresztül érkezett. Más törzsek és seregek a Déli – Kárpátok hágóin keresztül nyomultak be a Kárpát-medencébe.

A honfoglalás: 895-ben kezdődött és a századfordulóra fejeződött be. A magyarok a Kárpát-medencébe Szláv és

Avar néptöredékeket találtak. Számukat a történészek 2000 főre, míg a magyarokét 400-500 ezer főre becsülik. A

nagyfejedelem Kurszán volt, ő volt a kündü. A gyula tisztséget pedig Árpád töltötte be. A Kurszán halála után Árpád lett a

fejedelem, a gyula tisztség pedig az Erdélyi törzsfőre szállt. A letelepedés törzs és nemzetség szerint történt és

lakóhelyüket lakatlan sávok, gyepük védték. A gyepű elve védte az egész országot.

Társadalom: a személyi függés tartotta össze, élén a nagyfejedelemmel. Tőle függnek az úrnak nevezett törzsfők,

az uraktól a bőnek nevezett nemzetségfők. Mindjájuk rendelkezik fegyveres kísérete. A termelőmunkát az inek, a

különböző jogállású szolgáltató népek (szabadok, félszabadok, rabszolgák) és a közrendű szabad magyarok végezték.

A határvidékre letelepült törzsek a 10. század közepén kalandozó hadjáratokat folytattak., melynek iránya Nyugat-

Európa egészen a Pireneusokig, Dél-Európában pedig Bizáncig. A nyugati évkönyvek 43 kalandozó hadjáratot

örökítettek meg. A kalandozások célja a zsákmányszerzés, a tájékozódás és a szomszédok megfélemlítése volt. Kezdeti

sikereik oka a magyarok ismeretlen harcodora és Nyugat-Európa feudális széttagoltsága volt. A vereségek oka, hogy 1

Ottó Német-Római császár felszámolja a feudális anarchiát, illetve kiismerik a magyarok harcmodorát. Következmény

933 Merzeburg és 955 Ausburg a kalandozó magyarok veresége. A kalandozások és a zsákmányszerzés tovább növelte

a vagyoni különbségeket. Az osztályviszonyok kialakulása szükségessé tette az államhatalom megszervezését, de ezt

igényelte a külpolitikai helyzet is, mert a magyar nép feudális államok között keresztény népek szomszédságában élt,

amiért változatni kellet a szomszéd népek közti viszonyon.

A feudális állam megszervezéséhez Géza fejedelem kezd hozzá (972-997):

- Követet küld a Német-Római császárhoz és a békekötés fejébe Morvaországi, és Ausztriai területekről mond le.

- A császártól hittérítő papokat kért, akik hozzákezdtek a hittérítéshez.

- A papokkal együtt lovagok is érkeztek, akik a fejedelem katonai kíséretét erősítették.

- Megerősítette a fejedelmi hatalmat.

- Elvette az Erdélyi gyula leányát, Saroltát, így a keleti országrész is a birtokába került.

- Leverte az ellene lázadó dunántúli törzsfőket, szállásterületeiket elvette és a nemzettség tagjait, széttelepítette.

- A szomszédos országokkal jószomszédi kapcsolatot épített ki, amit házassági kapcsolatokkal erősített meg.

- Egyik leányát a Velencei dózséval, a másikat egy Lengyel hercegnek adta.

Az államszervező tevékenységet fia, 1 István is folytatta (997-1038). Az ellene lázadó törzsi vezéreket, Koppányt

és Ajtonyt leveri, ezzel az egész ország ura lett (az ország területeinek 4/5-öd része az övé volt. 1000-ben a pápától kért

koronával magkoronáztatja magát, ezzel formailag is megalakult a Magyar állam. Hatalmának alapja a föld volt. Ezen a

hatalmas birtokon királyi vármegyéket alapít (egy-egy vár és a hozzá tartozó terület).

A vármegye élén az ispán állt. Feladata volt a közigazgatás, a gazdaság irányítása, a vármegye katonai védelme.

Ennek fejébe a vármegyében összegyűjtött termékek 1/3-adát kapta. István korában az önellátó gazdálkodás volt a

jellemző. A vármegyében éltek a várkatonák és tisztjeik, a várjobbágyok, akik a védelmet biztosították. A várjobbágyok

szolgálatukért földet kaptak. Itt éltek még a különböző jogállású szolgáltató népek, akik a termelőmunkát végezték. A

királynak nem volt állandó székhelye, kíséretével járta az országot, az egyes megyék udvarházaiban szálltak meg és

felélték az ott összegyűjtött élelmet.

Forrás: http://www.doksi.hu

István tovább folytatta a hittérítést és kiépítette a feudális egyházszervezetet. 10 püspökséget alapított meg, ezek

közül Kalocsát és Esztergomot érseki rangra emelt. Ezzel elkerülte, hogy az egyház Német érseki fennhatóság alá

kerüljön. Az egyház óriási fölbirtokokat kapott.

István törvényi védik a magántulajdont, és tovább építi az egyházszervezetet:

- Aki egy tyúk értékénél nagyobbat lopott, annak levágták a kezét.

- Minden 10 falu köteles volt templomot építeni.

- Vasárnap kötelező volt a mise kivéve a tűz őrzőinek.

- Elrendelte az egyházi tizedet.

István történelmi jelentősége, hogy felismerte, hogy Magyarország csak akkor maradhat fent, ha beilleszkedik a környező

országok feudális sorába.

A nagy földrajzi felfedezések és a tőkésipar kialakulása a 16.sz.-i nyugat-Európában

A középkorban a Földközi-tenger volt a tengeri kereskedelem egyik központja (Levantei). A genovai és

velencei hajósok évszázadokon keresztül szállították Kis-Ázsiából Európába a luxuscikkeket (selyem, porcelán,

fűszerek). A kelettel folytatott kereskedelem kiszívta Európából az aranyat, úgynevezett aranyéhség jött létre,

ezért új aranylelőhelyek után kellett nézni.

1453-ban a törökök elfoglalják Konstantinápolyt, a kelettel folytatott kereskedelem haszna így az ő

kezükbe folyt. Ezért a földközi-tengeri hajósok más úton akartak eljutni Indiába. Mindez a nagy földrajzi

felfedezések megindulását eredményezte. A felfedezések sikerét elősegítette a hajózási technika fejlődése: a

15.sz.-ra elterjedt egy új típusú hajó, összetett vitorlázatú, 3 árbocos, magas felépítményű, hátsó kormányos,

mély járatú, 200-500 tonna. Arab közvetítéssel elterjedt az iránytű használata. Egy új hajózási műszer, az

asztrolágot feltalálják. Felelevenedik egy régi Hellenisztikus nézet, mely szerint a föld, gömb alakú.

Az első gyarmatosítók a Spanyolok és a Portugálok voltak. A 12.sz.-ba bekapcsolódnak a Hollandok és

az Angolok is. A Portugálok Afrika körülhajózásával akarnak eljutni Indiába. Diáz Bertalan eljut a Jóreménység

fokáig. Vasco De Gamma 1498-ban Afrika körülhajózásával elérte India partjait. A Portugálok kereskedő

telepeket létesítettek Indiába és a Fűszereket 700-800%-os haszonnal adták tovább. A Spanyol szolgálatban álló

Kolombusz Kristóf 1492 augusztus 3.-án 3 hajóval a Ninaval, Pintoval, és a Szanta Mariával. Nyugat felé

hajózva akart eljutni kelet felé Indiába. Október 12.-én partra szállt Szan-Szalvadorban, még háromszor járt

Amerikában, végig abban a meggyőződésben, hogy Indiába jutott. Ezért nevezte el az itt élőket Indiánoknak.

Amerigó Vespucci tudatosította, hogy egy új kontinensről van szó, amit ő új világnak, róla pedig a kortársak

Amerikának nevezték el. Megellán bizonyítja be, hogy a föld, gömb alakú.

Közép-és dél Amerikában a hódító Spanyolok fejlett Indián kultúrákat találtak, az Azték, a Maja és az

Inka birodalmat, ahol a nemesfémeket (arany, ezüst) az építészeti dekorációként és kultuszi célokra használták.

Az Indiánok az elején még szívesen fogadták a hódítókat, mikor azonban világossá vált, hogy kincseikre törnek

fegyvert fogtak ellenük. A 2 Amerika 70-80 milliós fős lakossága a 16.sz.végére, 10 millióra csökkent.

A felfedezések következményei: - körvonalazódik a világ, - a tengeri kereskedelem súlypontja a Fekete-

tengerről átmegy az Atlanti-óceánra. Európa új mezőgazdasági kultúrákkal ismerkedik meg. Ezek a burgonya,

kukorica, paprika, paradicsom, dohány, tök, vanília, stb..

1521 és 1601 között 16 ezer tonna ezüst és 200 tonna arany érkezik Amerikából Európába. A nagy

mennyiségű nemesfém megfertőzi az árakat, és úgynevezett árforradalom jön létre. Rohamosan nő a

mezőgazdasági termékek, főleg a gabona ára. Kisseb ütembe nőttek az ipar cikkek árai. A kialakuló világpiac, a

növekvő kereslet arra készteti a vállalkozókat, hogy olyan iparszervezeti formát hozzanak létre, ahol mennyiségi

termelés folyik. Így jönnek létre a manufaktúrák. A manufaktúra olyan üzem, melyben bérmunkások dolgoznak,

a tulajdonos nyersanyagával és termelő eszközeivel. A manufaktúrában munkamegosztás van. Mindenki egy-egy

részfeladatot végez, amibe begyakorolja magát, ami mennyiségi termelést eredményez.

Az első manufaktúrák a 17.sz.-ban jöttek létre Angliában, azért mert itt játszódott le először az eredeti

tőkefelhalmozódás.

Eredeti tőkefelhalmozódás: az a folyamat, mely során egyesek kezén tőkék halmozódnak fel, másrészt

szabad bérmunkások tömegei keletkeznek. Angliában a tőke a tengeri kereskedelemből, a kalózkodásból és a

gyarmatosításból származik. A szabad munkaerő a bekerítések következménye.

Bekerítés: a posztó iránti növekvő kereslet arra késztette a földbirtokosokat és gazdag parasztokat, hogy a

növénytermesztés helyett áttérjenek a juhtenyésztésre. Ehhez területekre volt szükség, ezért fölbontották a bérleti

szerződéseket a parasztokkal. A föld nélküli parasztok nagy tömegű munkaerőt jelentettek. A földet árkokkal és

sövényekkel vették körül, innen a bekerítés szó.

A földnélküli parasztok számára egyetlen lehetőség maradt az, hogy a manufaktúrákba bérmunkásként

dolgozzanak. A 16-18 órás munkaidő nem volt vonzó, ezért bandákba verődtek, raboltak, fosztogattak egész

Angliában. Az államhatalom az úgynevezett véres törvényekkel kényszeríttette őket a munkára.

Rákóczi szabadságharc

1683-ban a Törökök újból megkísérelték Bécs elfoglalását. A közel 200 ezres áradatot csak nagy nehézségek árán

sikerült feltartóztatni. Bécs Török ostroma alapvető változást hozott a Habsburgok Török politikájában, a védekezést

felváltotta az aktív támadó politika. 1683-ban a pápai udvar közreműködésével Török ellenes szövetség alakult, az

úgynevezett szent-liga. Ezzel megkezdődött Magyarország felszabadítása. Az idegen (Osztrák, Német, Lengyel) hadsereghez

nagy számban csatlakoztak magyarok is.

A felszabadító háború 1,5 évtizedig tartott. 1686-ban 150 éves Török megszállás után felszabadult Buda. A háborút

az 1699-es béke zárja. A Temesvidék kivételével az egész ország felszabadult. Annak, hogy idegen hadsereg szabadítja fel az

országot igen nagy ára volt. I Lipót osztrák császár a számára kedvező erőviszonyokat a rendi hatalom megtörésére használta

fel. Az 1687-es Soproni országgyűlésen a Magyar rendek arra kényszerülnek, hogy hálából lemondjanak a szabad

királyválasztás jogáról és az aranybulla ellenállási záradékáról. A törököktől visszafoglalt területekből az udvar bőkezűen

osztogatott az idegeneknek (császári tábornokoknak, hadseregszállítóknak). A Magyar nemes csak akkor kapta vissza, ha a

birtokjogát igazoló oklevelet bemutatja, illetve birtoka akkori értékének 10%-át kievő úgynevezett fegyverváltságot fizet.

Még nagyobb árat fizetett a jobbágyság. Magyarország 1,5 évtizedig a hadak országútja volt. Évről-évre 60-80 ezres fős

hadsereget kellett elszállásolni, természetben ellátni és elszállítani. A kíméletlen adóztatás és a katonai visszaélések miatt,

már 1697-ben parasztelkelésre került sor Hegyalján. Az elégedetlenkedő parasztok és kisnemesek az erdőkbe az un. „zöld

várakba” húzódtak. Őket nevezzük Dózsa kereszteseire utalva a krusz, kereszt szóból utalva kurucoknak.

A szabadságharc 1700 elején néhány felső-magyarországi főúr Habsburg összeesküvésével kezdődött. Az

összeesküvés az udvar tudomására jutott. Gróf Bercsényi Miklósnak sikerült Lengyelországba menekülnie, de II Rákóczi

Ferencet letartóztatták. A Bécsújhelyi börtönbe zárták, ahonnan felesége segítségével megszökött Lengyelországba és Brezán

várában találkozik Bercsényivel. Itt keresik fel őket 1703 elején Rákóczi Tarpai jobbágyai, hogy vállalják a szabadságharc

vezetését.

A szabadságharc 1703 májusában, a Tiszaháti parasztfelkeléssel kezdődött. Az első nagy katonai sikerek hatására a

nemesség is Rákóczi oldalára állt. Létrejött egy nemzeti összefogás a parasztok és a nemek között, de mást-mást értettek a

maguk szabadságán. A nemesek rendi jogaikat, a parasztok a Rákóczi és Bercsényi által megígért jobbágyfelszabadítást.

1707 elejére az erősebb várak kivételével az egész ország kuruc kézre került. A katonai sikereket elősegítette, hogy a

Habsburgok katonai erejét az ekkor folyó Spanyol örökösödési háború kötötte le. (Spanyol örökösödési háború: az utolsó

Spanyol Habsburg a trónt XIV.Lajos unokájára hagyta. XIV.Lajos egyesíteni akarta Francia-és Spanyolországot, ami az

Európai erőegyensúlyt felborította volna. Ezért Anglia a gyengébb Osztrák Habsburgok, akik szintén meg akarták szerezni a

Spanyol trónt beavatkozik a háborúba. Innen számítjuk az Angol Erőegyensúly politikát. A háború 1704-ben a Franciák

Höchstadt-i vereségével ért véget, XIV.Lajosnak le kellet mondani a két ország egyesítéséről.)

a kuruc hadak győzelmei elsöpörték a Habsburg államhatalmát, ezért a 1705-ös Széchenyi országgyűlésen

létrehozták a rendi konföderációt, azaz a felkent rendek szövetségét. Ennek vezérlő fejedelmévé II.Rákóczi Ferencet

választották. A fejedelem mellé egy 28 fős szenátust állítottak. Ennek elnöke Bercsényi lett. Még tovább lépek az 1707-es

Ónodi országgyűlésen, ahol kimondták a Habsburg ház trónfosztását és kimondták Magyarország függetlenségét.

A felkelés sorsa nagymértékben függött a hadsereg nagyságától és ütőképességétől. Rákóczi hadserege néhány hónap

alatt, szinte a semmiből jött létre. 1703 őszén már elérte a 70 ezer főt, volt olyan időszak amikor meghaladta a 100 ezret. A

szabadságharc hanyatló szakaszában (1708 után) alig érte el a 30 ezer főt. 2 fegyverneme volt, a gyalogság és a lovasság. A

hadsereg nagy része inreguláris, mezei hadsereg volt. Nem volt katonailag képzett, nem volt egyöntetű fegyverzete és

ruházata. A csapatok legtöbbje nem ismerte a fegyelmet és könnyen szétfutott. Mivel a tisztikar sőt a főrangból álló tábornoki

kar sem volt katonailag képzett, minden sorsdöntő csatát elvesztettek (1704 Nagyszombat, 1708 Trecsén, 1710 Romhány).

A szabadságharc bukásának okai: a szabadságharc elhúzódása 1703-1711. Felszínre hozta a gazdasági, társadalmi és

külpolitikai ellentmondásokat. Magyarország egymagában nem számíthatott sikerre a Habsburgokkal szemben. Rákóczi ezért

kért támogatást XIV.Lajos Francia királytól, de a Franciák Höstadti veresége szétfoszlatta a katonai együttműködés

reményét. XIV.Lajos ezután is támogatta ugyan Rákóczit, pénzzel és katonai tanácsadókkal., de sohasem ismerte el forma

szerinti szövetségesének.

Rákóczi állama külpolitikailag elszigetelődött, ezen nem segített a Török harcosokkal lekötött Orosz cár (Nagy Péter)

segítsége sem. Ugyanakkor a nyugati hadszíntéren felszabaduló császári csapatokat Magyarországon vetették be. A hosszúra

nyúló háború a kuruc és labanc hadak vonulása, eltartása kimerítette az ország anyagi erejét, a termelés csökkent, a Rákóczi

által veretett pénz értékét vesztette. Kiéleződtek a társadalmi ellentétek is, a nemesek nem hajtották végre a

jobbágyfelszabadítást, a parasztok elkedvtelenedtek. A hadsereg létszáma csökken a nemesi vezérek közül sokan lettek

árulók, mások a béke lehetőségét keresték. Rákóczi Lengyelországba megy, hogy Nagy Péterrel találkozzon. Átadta a

hatalmat a kuruc hadak akkori főgenerálisának: Károlyi Sándornak. Károlyi elfogadja az udvar békeajánlatát és 1711-ben a

majrényi-síkon leteszi a fegyvert. 1711-ben összeül az utolsó kuruc országgyűlés és megkötik a szatmári békét. A békében I

József minden biztosíték nélkül ígéretet tesz Magyarország és Erdély alkotmányának megtartására, a Habsburg hűségre

visszatérőknek pedig „személyökre és jószágukra” kegyelmet ígér. Rákóczi nem fogadja el a felkínált kegyelmet, birtokairól

lemondva élete végéig száműzetésben élt. 1735-ben a Törökországi Rodostóban halt meg.

A római köztársaság kialakulása és válsága

I. e. 2. évezred Ithalikuszi népek telepednek le az Appenin félszigetre. Közülük a legjelentősebbek a

Latinok és a Szabinok. A Dóm várost i.e. 753-ban alapítják a Tiberisz folyó torkolatától 25 km-re, a mocsarakból

kiemelkedő dombokon. Róma Etruszk uralom alá került, államformája i.e. 753- i.e. 510-ig királyság. 7 darab

Etruszk királya van Rómának.

Társadalma: rabszolgatartók, szabadok (patríciusok – gazdagok, kliensek – engedelmesek, plebejusok –

parasztok iparosok kereskedők) és rabszolgák (kezdetben háztárási majd klasszikus).

Az Etruszk királyság alatt Róma falusias településből városállammá fejlődött. Ekkor épült a cloaca

maxima (szennyvízcsatorna). A kapitóliumon a 3 főisten tiszteletére emelt templom és városfal. A városfejlesztő

politika fellendíti az ipar és kereskedelem fejlődését. A patríciusok kihasználva a nép idegengyűlöletét a néppel

összefogva i.e. 510-ben elűzi az utolsó Etruszk királyt és létrehozzák az arisztokratikus köztársaságot.

Élén 2 konzul állt és megbízásuk 1 évre szólt, ellenőrizték egymást. Ők hívták össze a szenátust (300 fős

vének tanácsa) és a népgyűlést (veszély esetén diktátort választanak fél évre). A hivatalokat csak a patríciusok

tölthették be, közülük kerültek ki a szenátus és a népgyűlés tagjai.

Társadalom:

A korai időszakban kizárólag az álam által elismert 300 nemzettség tagjai rendelkeztek politikai jogokkal. Az

i.e.4.sz.-tól a plebejusok leggazdagabb képviselőivel kibővült a testület. Rómában tehát a régi szenátori rend az

optimaták (legjobbak) rendelkeztek a legnagyobb földbirtokokkal, mely hatalmuk gazdasági alapja volt. A

gazdagok másik csoportja a hódító háborúk során meggazdagodó iparos és kereskedő réteg az újgazdagok más

néven a lovagok. Ők a néppárt sorait erősítették. A régi- és újgazdagokat együtt nobilitusnak nevezzük és ők

vagyonuk alapján gyakorolták a hatalmat. A szenátus létszáma Sulla katonai diktatúrájáig (i.e. 82-től i.e.79-ig)

változatlan maradt, de a diktátor 600-ra növelte a tagok számát, ám Caesar diktatúrája idején ez a szám 900 főre

emelkedett. A lovagrend a grachusok fellépéseitől kezdve részt vett a politikai küzdelmekben és súlyos vereséget

szenvedtek (Sulla 1600, a 2. triumvirátus 2000 tagját végezték ki). A létszám a köztársaságikor végén 20 ezer fő

volt.

Az alsó réteg közé kezdetben a plebejusok (politikai jogokkal nem rendelkező szabadok), a kliensek (régi

patríciusok, engedelmesek) és a rabszolgák tartoztak. Fontos változást jelentett az i.e. 5.sz.-ban, hogy a

plebejusok harcot indítottak a patríciusok ellen, melynek célja a politikai egyenjogúság volt.

A harc állomásai:

I.e.494 kivonulás a szent hegyre, melynek következménye a néptribunusi intézmény felállítása, melynek

személye szent és sérthetetlen. Vétójoguk volt, de ez katonai ügyekre nem terjedt ki.

I.e.451-450 a törvények írásba foglalása (12 táblás törvények).

I.e.5.sz. közepe a római polgárokat vagyon szerint 5 osztályba sorolták, és ezek alapján állították fel a centúriak

szerinti népgyűlést.

I.e.445 érvényes lett a házasság a patríciusok és a plebejusok között.

I.e.367 a Lacinius–féle földtörvény (maximum 235 hold föld).

I.e.366 az egyik konzol plebejus, a másik patrícius.

I.e.326 az adósrabszolgaság eltörlése.

I.e.300 minden hivatal megnyílik a plebejusok előtt.

I.e.287 szenátori jóváhagyásra eltörlik a népgyűlési tanácsot.

Jogilag megszűnik a különbség, de a római polgárság csak a jómódú plebejusoknak jelentett előnyt. Ők

összeolvadtak a patríciusokkal és egy új osztályt, a nobilitást alkották meg, mely vagyon alapján gyakorolta a

hatalmat.

Az i.e.5.sz.-ben Róma még védekező háborúkat folytatott, azonban az i.e.4.sz.-ban már hódító háborúba kezdett,

hogy egyre szaporodó lakossága földigényét kielégíthesse. Ebben a században kiterjeszti hatalmát Itália nagy

részére. Az i.e.3.sz.-ban Dél-itáliai Görög gyarmatvárosokat foglalt el, ezzel egész Itália ura lett. Ezután

Carthagóval került összeütközésbe, akit az 1, 2 majd a 3. Pun háborúban győz le. Meghódította a Földközi-

tenger nyugati medencéjét. Az i.e.2.sz.-ban Róma figyelme kelet felé irányul, meghódította Macedóniát,

Görögországot és Szíriát. E hódítások hatására a Római köztársaság a Földközi-tenger medencéjének vezető

nagyhatalma lett.

Az 1848-1849-es polgári forradalom és szabadságharc Magyarországon

Az 1840-es évek közepére Magyarországon mind a maradi, mind a haladó erők pártokba tömörültek. Először 1846 az udvar

politikáját támogatók pártja, a konzervatív párt jött létre Gróf Apponyi György vezetésével. 1847-ben megalakult az ellenzéki párt is Gróf

Batthyányi Lajos vezetésével. Programjai az úgynevezett ellenzéki nyilatkozat, melyben a jobbágyfelszabadítást, a közteherviselést és az

ősiség eltörlését követelte.

A két párt erőpróbája az utolsó rendi országgyűlésen volt47-48-ban, ahol csak mérsékelt reformok születtek. Az hogy

Magyarországon 1848-ban forradalom robbant ki, a renden kívüli erőknek köszönhető, meg annak, hogy 1848. Február. 27-én Párizsban

kitört a forradalom, mely átterjedt az egész Európára.

Március 3.-ára a Párizsi forradalom híre eljutott Pozsonyba, ahol Kossuth megfogalmazta felirati javaslatát, melyben

jobbágyfelszabadítást, közteherviselést és független felelős nemzeti kormány követel. A javaslatot mind az alsó, mind a felsőtábla is

elfogadta és egy országgyűlési küldöttség, vitte Bécsbe, hogy a király aláírásával szentesítse. Közben március 13-án Bécsbe is kitört a

forradalom, aminek hatására V. Ferdinánd aláírta a felirati javaslatot. A bécsi forradalom híre március 15-re eljutott Pestre, ahol lejátszódtak

a forradalmi események, melyben a kezdeményező szerepet a márciusi ifjak (Petőfi, Irinyi, Jókai, Bulyovszki, Vasvár) játszották. Közben az

országgyűlés Pozsonyba törvényalkotó munkába kezdett, az új törvényeket V. Ferdinánd április 11-én aláírásával szentesített.

Az 1848-as áprilisi törvények:

1. Eltörölték az ősiség törvényét.

2. Felszabadították a jobbágyokat, azonnali és kötelező örökváltsággal.

3. A választójogot a korabeli Európába egyedülállóan alacsony vagyoni cenzushoz kötötték. (minden egynegyed telekkel rendelkező

jobbágy választó és választható volt.

4. Cenzúra eltörlése.

5. Közteherviselés.

A nemzeti függetlenségünk legfőbb biztosítéka: a népképviseleti alapon választott országgyűlés és a független felelős magyar

kormány, melynek elnöke Gróf Batthányi Lajos. Kossuth a pénzügyminiszteri tárcát, Deák az igazságügyi és Széchenyi pedig a

közmunkaügyi tárcát kapta.

1848 április végén lépett hivatalba az új kormány, melynek programja a rend és a béke biztosítása volt. Meg kellett szilárdítani

a forradalom eredményeit, ezt viszont 2 erő akadályozta meg, a bécsi udvar és a nemzetiségek.

A bécsi udvar 48 márciusában csak kényszerűségből engedett, csak az alkalmat várta hogy visszamondhassa mindazt, amit a

király esküjével is szentesítet. Még nem lépett fel nyíltan a forradalom ellen, de arra bíztatta a nemzetiségieket (Szerbek, Horvátok,

Románok), hogy forduljanak a magyarok ellen. 1848 nyarán már véres harcok folytak a Dél-vidéken a Szerbekkel és Dráva mögött

támadásra készen állt Jellasics, a Horváth bán. A kormány politikai támasza ebben a helyzetben, a 48 júniusában választott új népképviseleti

országgyűlés volt, mely megtette az első védelmi intézkedéseket. Kossuth javaslatára az országgyűlés megszavazott 200 ezer újoncot és a

felállításához szükséges hadihiteleket, valamint fölállították az első 10 önkéntesből álló honvéd zászlóaljat.

A szembenálló erők 48 szeptemberében nyíltan is összecsaptak. Az udvar biztosítására Jellasics 40 ezer emberével átkelt a

Dráván és rabolva, fosztogatva elindul Buda felé. A Batthányi kormány lemond, helyét az Országos Honvédelmi Bizottmány veszi át,

melynek elnöke Kossuth lesz. Az OHB vállalja a forradalmi honvédelmet. Szeptember 29-én a velencei tó mellet Pákozd és Sukaro között, a

javarészt újoncokból és felkelőkből álló magyar sereg megállította Jellasicsot. A Bán az oldalvédelmez hátrahagyva kitakarodott az

országból.

Október 4-én V. Ferdinánd feloszlatta az országgyűlést és az akkor éppen menekülő Jellasicsot kinevezte Magyarország katonai

biztosává, és a reguláris Osztrák erők bevetésére készült, amibe az október 6-ai bécsi forradalom megakadályozta. A bécsi forradalom

leverése után a lemondatták V. Ferdinándot és helyébe a 18 éves Ferenc Józsefet állították, akit a 48-as törvények semmiben sem feszélyezte.

1848 decemberében megindul az Osztrák támadás Magyarország ellen. Windischgätz vezetésével 50 ezer fős sereg indul Buda

felé, amit 2-3 hét alatt el is ér, mert Görgey Artúr, akinek 25 ezer fős seregével megkellet, volna védenie a Dunántúlt, de azt kardcsapás

nélkül feladta. Az OHB Debrecenbe költözik, ahonnan újult erővel folytatták a katonai erőfeszítéseket.

A szabadságharc első katonai győzelmeit Bem Apó aratta, aki 48-49 telén Erdélyből űzte ki az Osztrák csapatokat és az első

ízben beavatkozó Orosz csapatokat is. Görgey ugyanebben az időben felső Magyarországra hátrált és kemény téli menetelések és ütközetek

után 49 februárjában harcedzett sereggel megérkezett a Tiszához. Kossuth ugyanide vonta össze a dél-vidéki harcokban kitűnt Damjanich

vezette sereget is. A sikeres összpontosítás után mintegy 50 ezer honvéddal kezdetét vette az ellentámadás, az úgynevezett tavaszi hadjárat.

A cél gyűrűbe vonni és megsemmisíteni az Osztrák sereget. Az átkaroló támadás Kápolnánál nem sikerült, de ennek hírére az udvar

megsemmisíti a magyar alkotmányt (Olmütz). 49 áprilisában a magyar seregek jelentős győzelmeket aratnak (Hatvan, Tápióbicske, Isaszeg,

Gödöllő térségében). A vereségek hatására az udvar elcsapta Windischgätzet és a helyét Welden tábornok töltötte be. Az Osztrákoknak

azonban sikerült a gyűrűből kiszabadulni és Bécs felé indultak. Az őket üldöző Magyar seregek nem Bécs felé indultak, hanem Komárom

fölmentése után Buda felszabadításához kezdtek. Így egy ütőképes hadsereg hagyta el az országot, akiket akármikor vissza lehetett rendelni.

A katonai sikereket Kossuth politikai sikerekre akarta átváltani. Az országgyűlés 49 április 14-én debreceni nagytemplomában

elfogadtatta a függetlenségi nyilatkozatot, melyben kimondták a Habsburg ház trónfosztását és Magyarország függetlenségét. Kossuthot

kormányzó elnökké választották, megalakult az új kormány Szemere Bertalan elnökletével.

49 áprilisában az udvar belátta, hogy egyedül nem képes a magyar forradalmat leverni, ezért I. Miklós Orosz cárhoz fordult

segítségért. Június elején megindult a császári és cári hadsereg összehangolt támadása. 360 ezer sorkatonával szemben 170 ezer, részben

képzetlen és felszereletlen magyar honvéd állt. A kormány általános népfölkelést, keresztesháborút hirdetett, de ez sem segített.

Magyarország magára hagyottan állt Orosz-osztrák túlerővel szemben. A kormány Pestről Szegedre, majd Aradra menekült, minden fronton

vereség következett. Görgeyé volt az egyetlen harcképes sereg és megígérte, hogy mindent elkövet a körülményekhez képest tisztes

feltételek kiharcolásáért. Magának követelte viszont a legfőbb polgári és katonai hatalmat. A Kossuth és a Szemere kormány augusztus 11-én

lemondott és Görgey a tejhatalom birtokában augusztus 13-án Világosnál, feltétel nélkül letette a fegyvert.

Az Angol polgári forradalom

Polgári forradalom: vezetője a polgárság, célja a feudális társadalom megdöntése.

Anglia a XVII.sz. elején Európa gazdaságilag legfejlettebb területe volt. Itt jönnek létre az első

manufaktúrák. Jelentős szerepet tölt be a tengeri kereskedelem is. Mindez a polgárság létszámának növekedését,

gazdasági megerősödését eredményezte.

A parasztság kisebbik része a mezőgazdaság tőkés átalakulása miatt földjének tulajdonosává válik.

Nagyobbik része a földjétől megfosztva bérmunkássá lett. A nemesség 2 részre tagolódik, a régi nemesség

megtartja a szokásait és feudális kiváltságait, a nemesség másik része az újnemesség (dzsentrik) polgári

foglalkozásra térnek át.

I Erzsébet halála után a Stuart Mária utódai, I Jakab, majd I Károly kerül a trónra. A Stuartok arra

törekedtek, hogy minden hatalmat a maguk kezébe vegyenek. Abszolutisztikusan (=önkényuralom) uralkodnak.

A parlamentet ritkán hívták össze, az adókat önkényesen vetették ki és az Anglikán egyház fejeként még egyházi

kérdésekben is a maguk akaratát érvényesítették. I Jakab és fia I Károly anyagi követeléseit a parlament

sorozatosan megtagadta. A dühös uralkodó 1629-1640-ig nem hívta össze a parlamentet. A polgárság a királlyal

először eszmei síkon, vallási mozgalom formájában csapott össze. A vallási mozgalom a puritán egyház volt

(purusz=tiszta), célja megtisztítani az anglikán vallást a katolikus maradványoktól. 2 irányzata volt:

Presbiteriánusok: céljuk a püspöki hatalom eltörlése, az egyház vezetését választott testületekre, a presbiterekre

akarták bízni, társadalmi bázisuk a gazdagabb polgárok. Indepensek: (függetlenek) minden egyházközösséget

önálónak tekintenek és semmilyen emberi előírást nem fogadnak el.

I Károly kegyetlenül üldözte a puritánokat. 1640-ben I károly kénytelen volt összehívni az Angol

parlamentet , mert sorozatos vereséget szenvedett a Skótoktól. A háború oka, hogy I Károly meg akarta szüntetni

a Skót egyház önálóságát, mire a Skótok hitük és függetlenségük védelmében fegyvert fogtak. I Károly ellenük

küldött csapatai csúfosan szétfutottak. Az Angol parlament 2 egyházból állt: Felsőházi lordok háza: tagjai

arisztokraták, püspökök, támogatják a királyt, az abszolutizmust. Alsó ház: újnemesség és a

polgárságképviselőiből állt, ellenzi az abszolutizmust.

A király a parlamenttől új hadsereg és új adók megszavazását kérdte, amit az alsóház ellenzett. Ezért a

király 3 hét huzavona után föloszlatta a parlamentet, ez volt az úgynevezett rövid parlament. De a Skótok

betörtek Angliába, ezért Károly ősszel, hogy folytathassa a háborút újból összehívta a parlamentet, amely1653-ig

együtt maradt, ez volt a hosszú parlament. A parlament erőviszonyai: király támogatói a papság, a régi nemesség

és a hadsereg. Parlament: mögötte áll a hajóhad, a városi polgárság, szabad parasztság, a dél-keleti országrész

fejlett ipara.

A király és a parlament közötti harc nyílt szakításhoz vezetett. 1642-ben a király hadseregével kivonult

Londonból, és megkezdődött a polgárháború, mely kezdetben a király sikereit hozta, mert a királypártiak föl

voltak készülve a háborúra. A fordulat akkor következett be, amikor a parlament megbízta Cromwel Olivért

azzal, hogy szervezze újjá a hadsereget. Cromwel hadseregét szabadparasztokból és kézművesekből szervezte

újjá. Az újmintájú hadsereg lovassereg volt, vallási fanatizmus és szigorú fegyelem jellemezte. Jelszavuk „bízzál

Istenbe és tartsd szárazon a puskaport”. A polgárháború végül a parlament győzelmével végződött. Mivel I

Károly veresége ellenére is ragaszkodott abszolutisztikus királyi jogaihoz. A parlament törvény elé állította

halálra ítélték és kivégezték. Anglia 1649-ben köztársaság lett.

A győzelem felszínre hozta és kiélezte a győztesek táborán belüli ellentéteket a mérsékeltebb

presbiteriánusok és a radikálisabb independensek között. Harcukban Cromwel és a hadserege döntött. Bevonult

Londonba szétverette a parlamentet és katonai diktatúrát hozott létre. A hadsereget arra használta fel, hogy létre

hozta Anglia, Skócia és Írország politikai egységét, a későbbi Nagy-Britanniát. Cromwel fokozta a flottaépítést

és megszavaztatta az új hajózási törvényt a navigation act-ot, melynek értelmében Angliába árút csak Angol hajó

vihet, vagy annak az országnak a hajója ahonnan az áru származik. A törvény a tenger fuvarosai, a Hollandok

ellen irányult és sorozatos tengeri háborúhoz vezetett.

Cromwel halála után (1660) a katonai diktatúra rendszere összeomlott. Visszajöttek a Stuartok (II Károly

és II Jakab) akik korlátlan hatalomra törekedtek, ezért a parlament Orániai Vilmost Hollandia Kormányzóját, II

Jakab vejét hívta meg a trónra. 1688-1689-ben egy vérnélküli rendszerváltás játszódik le Angliában, melyet

dicsőséges forradalom néven neveztek. Orániai Vilmos erős hadsereggel száll partra Angliában, mindenki

behódol neki II Jakab Fr.o.-ba menekül Vilmost mielőtt megkoronázzák aláíratják vele az un. jognyilatkozatot,

mellyel lemond a hatalomról.

Létrejött Angliában az alkotmányos monarchia: a király uralkodik, de nem kormányoz. Törvényhozó

hatalom: parlament itt születnek a törvények és övék a hadsereg és a pénzügyek feletti ellenőrzésének joga.

Végrehajtó hatalom a kormány: tagjait a választásokon többségbe jutott párt soraiból a király nevezi ki, de a

parlamentnek tartoznak felelősséggel. A miniszterelnök a többségbe jutott párt vezetője. Bírói hatalom: a

független bíróságok kezében van (független a parlamenttől, a királytól és a kormánytól). Így biztosították

Angliában a teljes személy- és vagyonbiztonságot. Az Angol polgári forradalom eredménye a nagyfokú

gazdasági fejlődés.

Az Anjouk

1301-ben 3. Andrással kihal az Árpádház férfi ága. 1301-1308 interregnum (uralkodó nélküli állapot),

pedig az országnak sohasem volt ennyi megkoronázott királya. Trónviszályok kezdődnek, amiből a pápa által

támogatott nápolyi Anjouk család tagja, Károly Róbert kerül ki győztesen. A királynak tényleges hatalma nem

volt, mert az ország jelentős része a hatalmas birtokú tartományurak, bárók kezében voltak (Aba Amádé, Borsa

Kopasz, Csák Máté, Kán László). A királyi hatalom megszilárdításához fegyverrel kellet leverni őket, amit a

papok és köznemesek is támogattak. Egymás ellen játszották ki, és verték le a bárókat. A támogatásért cserébe a

köznemeseknek földet adott, cserébe bizonyos számú feltételeket kellet kiállítani, de megengedte nekik, hogy a

csapatot saját címeres zászlójuk alatt vezessék hadba. Ezt az új hadszervezetet az olasz bandiersz (zászló) szóból

banderiális hadseregnek nevezzük.

Azok a nemesek, akik nem tudtak kiállítani minimum 50 főnyi csapatot, személyesen hadbavonuló

kisbirtokosokkal együtt a vármegyei bandiriumokhoz tartoztak.

A királyi hatalom megszilárdítását segítette elő az új gazdaságpolitika. A megfogyatkozó királyi

magánbirtokokról származó jövedelmek mellet megnőtt a szerepük az egész ország területén a királyi felségjog

alapján szedett jövedelmeknek, a regáléknak. A regálék közül a legjelentősebbek:

1. Bányamonopólium: nemesfémet bányászni csak a királyt illeti meg. Károly Róbert

lemondott a bányabér egyharmadáról a földtulajdonos javára.

2. A pénzverés monopóliuma: a kibányászott nemesércet be kellet váltani a király által

veretett pénzre, a haszon 35-40% volt. A király Firenzei mintára értékálló aranypénzt veret,

ez volt az aranyforint, váltópénze 16 ezüst garas volt. 1 garas 6 ezüst dinárt ért. Így a király

elesett a kamara használatától, ezért bevezette a jobbágyok első állami adóját.

3. Kapuadó: jobbágyporaként szedett be és értéke évi 18 ezüst dinár volt.

4. Harmincadvány: minden külkereskedelmi forgalomba kerülő áru 3,33%-a volt a királyé.

1335-ben a Visegrádi királytalálkozón a Cseh és Lengyel királlyal kereskedelmi megállapodást kötött,

ennek alapján létrehozták a Bécset elkerülő kereskedelmi útvonalat. 3.Kázmér, Lengyel király és Károly Róbert

között megállapodás született, melynek alapján 3.Kázmér halála után a Lengyel trónt K.R. fia, Nagy Lajos

örökli.

Károly Róbert halála után fia, 1 Nagy Lajos került a trónra. Példaképe a világhódító Nagy Sándor volt.

Uralkodása alatt csupán 3 békés éve volt. 2 ízben indított hadjáratot Nápoly ellen, ezt követően Dalmácia

területére, a Balkánra és Moldvába vezetett hódító hadjáratokat. Ő volt az első királyaink közül, aki megütközött

a Törökkel. 1370-ben 3.Kázmér halála után Lengyel király is lett, ezzel létrejött a Lengyel-magyar perszonális

unió (perszona=személy). A két országot csak a király személye tartja össze.

Nagy Lajos hódító hadjárataihoz a nagybirtokosok banderiális hadseregeit veszi igénybe, amiért újjab

földterületeket adományoz. Ezzel a nagybirtokos réteg uralkodása alatt tovább növelte vagyonát és

hatalmát. Az újjonan megszerzett területekre úgy csábítja el a köznemes a jobbágyait, hogy nem szedi be

tőle a kilencedet. Mindez az ellentétek, kiéleződéséhez vezet a fő- és a köznemesek között, ezért Nagy Lajos

királyunk 1351-ben felújítatta 2. Andrásnak a szerviensek érdekeit védő 1222-es aranybullát, kivéve a 3.

pontot. Az ősiség törvényeit a törvény módosítja, a nemesi végrendelkezésről szóló törvényt. A birtokot

eladni, vagy más módon elidegeníteni, csak a közvetlen rokon, vagy ha az nincs az oldalágú rokon örökli.

Kilenced törvénye kimondja (1849), hogy a nemesi birtokos köteles a jobbágyaitól a kilencedet beszedni,

mert ha az nem szedi be, a király fogja azt a saját javára beszedni. Az egy és ugyanazon szabadság

törvénye, amely azt mondja ki, hogy minden nemesnek ugyanazon jogai és kiváltságai vannak.

Az I világháború és a háborút lezáró Versailles-Washingtoni békerendszer

A 19-20. Század fordulóján az európai hatalmak két szövetségi rendszerbe tömörültek, az 1882-ben létrejött

hármasszövetség, vagy Központi hatalmak (Németország, Osztrák-Magyar monarchia és Olaszország) és az Antant hatalmak

(Francia, Anglia, Orosz). Az első világháború ez a két szövetség között folyik. A háborút kiváltó közvetlen ok (latinul: cassus

béli) az, hogy 1914. június 28-án szarajevói merénylet történt. Egy Szerb anarchista diák megölte több lövéssel Ferenc

Ferdinánd trónörököst és feleségét. Szarajevó megmaradhatott volna két állam konfliktusának, ám a nagyhatalmak közti

ellentétek következtében azonnal háborúba lendült a szövetségi rendszerek háborús gépezete. A Német kormányzati körök

elhatározták, hogy még akkor sem állnak egy esetleges Osztrák-Magyar katonai akció útjába Szerbia ellen, ha ez általános

háborúhoz vezet. Június 23-án a monarchia 10 pontból álló ultimátumot nyújtott át a Szerb kormánynak, amely az ország

szuverenitását sértő követeléseket is tartalmazott. Miután Szerbia a követeléseket visszautasította 1914 július 28-án a

Monarchia hadat üzen Szerbiának, majd augusztus első napjaiban, szövetségi kötelezettségeinek megfelelően a nagyhatalmak

sorra háborúba léptek. A távol-keleten Japán is hadba lép és megkezdi a Német gyarmatok elfoglalását. Olaszország,

Románia és Bulgária semlegességi nyilatkozatot tesz.

A szembenálló csoportosulások erőviszonyaik:

Központi hatalmak: egy tömbbe helyezkedtek el, ez előnyt jelent a hadseregek mozgatásában, de hátrányt, mert bekerítés,

blokád veszélye áll fen. 1914-re jobban fel voltak készülve a háborúra, de bizonyos ipari nyersanyagokból és élelmiszerből

behozatalra szorultak.

Antant: gazdasági erejük meghaladta a másik félét, népességük is kétszerese volt, de nem volt még felkészülve a háborúra.

A hadviselő hatalmak haditervei: a Központi hatalmaké a Schlieffen-terv volt (villámháború terve volt, a terv az

Orosz mozgósítás vontatottságára épült, a Németek 6 hét alatt le akarták rohanni Franciaországot, majd erőik keletre történő

átcsoportosításával Oroszország lerohanása volt a cél). Antant: haditervük kiváló volt, mert az idő nekik dolgozott.

Hadműveletek: 1914-re három fronton és a tengereken folyt a háború. A Német hadvezetés óriási erőket

koncentrálva nagyarányú offenzívát indít Párizs elfoglalására. szeptember 3-án elérték a Marne folyót, 20 km-re közelítve

meg Párizst, itt azonban a Francia ellentámadás megállásra kényszeríttette őket, ezután a két hadsereg a lövészárkokba ásták

be magukat. Megkezdődött az állóháború. Közben az Orosz hadvezetés, mely jóval hamarabb befejezte a mozgósítást,

erőteljes hadműveletekbe kezdett Poroszországba és Dalmáciába, a háború tehát kétfrontos háborúvá vált, ami a

villámháborús terv kudarcát jelentette.

1915 Olaszország belép a háborúba az Antant oldalán. A Német hadvezetés a keleti hadszíntéren akar döntést

kicsikarni, Németország és a Monarchia hadserege Gorlitzénél áttörték a frontot, és 150 km-rel szorították hátrább az

Oroszokat. 1915 végére egész Lengyelország a központi hatalmak kezére került. október végén Bulgária belépett a háborúba

a Központi hatalmak oldalán. 1916 a Németek újból nyugaton kísérleteznek, ostrom alá veszik Verdun erődjét. Az áttörés

azonban nem sikerül, a Verduni vérszivattyú 1 millió emberéletet követelt. 1916 nyarán, a keleti hadszíntéren az Orosz

haderő váratlanul újabb támadásba lendül és áttörte az Osztrák-Magyar frontot. Háborúba lépett Románia az Antant oldalán.

A nyugati hadszíntéren a Brit erők támadást indítottak a Somme folyónál, itt vetettek be először páncélosokat, de a gépek

csatája újabb 1 millió áldozatot követelt, de a hadi helyzet változatlan maradt. A háborús áldozatok azért ilyen nagy, mert

ilyen fegyverzettel és katonai erővel még nem vívtak háborút. Ezek a fegyverek: ismétlő rendszerű lőfegyverek, géppuskák,

könnyű-és nehézágyú, harcigáz lángszóró, aknavető, kézigránát, tank. A nagy véráldozatok elgondolkodtatták a szembenálló

feleket és kísérletet tettek a háború befejezésére. A Központi hatalmak 1916-os decemberi békeajánlatát az Antant

visszautasította, mert Németország a háborút, az eddigi hódításainak megtartásával szerette volna lezárni. 1917 volt a fordulat

éve az I. világháborúban, mert Németország bejelentette a korlátlan tengeralattjáró háborút, vagyis hogy a hadiövezetben

minden ellenséges kereskedelmi hajót elsüllyeszt. Ennek elsősorban az USA hajói estek áldozatául, különösen nagy

felháborodást keltett a Lusitania nevű Angol hajó elsüllyesztése, melyen 100 amerikai állampolgár is tartózkodott. Erre

hivatkozva az USA belépett a háborúba az Antant oldalán, a tényleges ok azonban az, hogy a korábban nyújtott árú és

pénzhitelei miatt az USA érdekelt volt az Antant győzelmében. Az Olasz hadsereg fölbomlik, Olaszország harcképtelenné

válik. Oroszországban, 1917 februárjában polgári demokratikus, de októberben szocialista forradalom játszódik le, és ezért

1918 márciusában kilép a háborúból. 1918 Januárjában Wilson Amerikai elnök meghirdette az Egyesült Államok 14 pontból

álló békejavaslatát. A javaslat nagy nemzetközi vízhangot keltett és nem fogadták el, mert a kormányok mindenáron győzni

akartak, hogy ők diktálhassák a békefeltételeket. 1918-ban Német offenzíva indul nyugaton, a második Marúi csatába a

Franciák újból megállították az előrenyomulást. Közben amerikai csapatok szálltak partra Franciaországban. 1918 nyarán az

Antant sikeres ellentámadást indított a Németek ellen. A támadásban 600 páncélos és 2000 repülőgépet vetettek be, ekkor

bekövetkezett a Német katonai összeomlás. Németország vereségét meggyorsította, hogy szövetségesei is sorra kapituláltak.

A Monarchia november 3-án, Németország november 11-én írta alá a fegyverszünetet.

A háborút a Versailles-Washingtoni békerendszer zárta le. A Párizs környéki békék átrajzolták közép-és kelet-

Európa térképét. A washingtoni konferencián a távol-kelti érdekszférák elkülönítésére került sor. A békekonferencia 1919

januárjában kezdődött Párizsban. A konferencián a vesztesek nem lehettek jelen, képviselőik egyetlen dolga az volt, hogy a

nekik átnyújtott békediktátumokat aláírják. A győztesek diktáltak, míg a vesztesek kénytelenek voltak elfogadni a

feltételeket. A vesztes Központi hatalmak valamennyi országának a vereségért területet és befolyásövezet, jóvátételt, a haderő

csökkentését és egyéb korlátozásokat kellett fizetniük. A Németek Wersailesben kötöttek békét. A béke értelmében Elzász-

Lotaringiát visszacsatolták Franciaországhoz, a Saar vidéket pedig 15 évre nemzetközi ellenőrzés alá helyezték. A Rajna

vidéket demilitarizálták (fegyvermentes övezet), elvették Németország gyarmatait, és jóvátétel fizetésére kötelezték.

Hadseregét 100 ezer főre korlátozták, elválasztották Németországtól Kelet-Poroszországot egy úgynevezett

Lengyelfolyosóval, melynek kikötővárosa Gdansk.

Magyarországgal 1920 június 4-én, a Versailessi Trianos nevű kötötték a békét, Ausztriával Sain-Germenben,

Bulgáriával Neu-alyban és a Törökökkel Seuresben kötötték a békét. A győztesek a béke megóvása érdekében létrehozták

a népszövetséget, amely az egyesült nemzetek szervezetek (ENSZ) elődje volt.

Az ipari forradalom és társadalmi következményei

Azt a történelmi változást, mely során a manufaktúra korszak régi szerszámait felváltották a gépek, a manufaktúra

helyét átveszi a gyár ipari forradalomnak nevezzük. Az ipari forradalom a XVIII.sz. végén Angliából indult ki, azért mert itt

jöttek létre a feltételek.

Az Angol polgári forradalom korán elhárította a fejlődés politikai akadályait. Anglia 1688-től alkotmányos

monarchia.

Az egyre növekvő gyarmatbirodalom, a tengeri kereskedelem jelentő tőkéket halmozott fel. Az 1694-től működő

Angol bank jól működő hitelszervezetet teremtett.

A bekerítések következtében nagy tömegű, olcsó munkaerő keletkezett. A gazdag vas és szénbányák az iparfejlődés

legfontosabb nyersanyagát biztosították.

Az ipari forradalom a könnyűiparban, azon belül is a textiliparban kezdődött. Az első gépek a fonó és szövő gépek

voltak. Feltalálásukra az ösztönzött, hogy megnőtt a kereslet az olcsó és könnyű viseletű pamutvászon iránt. Alapanyagát, a

gyapotot korlátlan mennyiségben termelték Indiában és az Amerikai ültetvényeken. A kézi fonás és szövés nem tudta az

igényeket kielégíteni.

Az ipari forradalom kibontakozását James Watt találmánya, a gőzgép tette lehetővé. A gőzgépet alkalmazták a

textiliparban, szénbányászatban, kohászatban és az ipar sok más területén, de a legforradalmibb változást a közlekedés terén

idézett elő. Stephenson találmánya a gőzmozdony, Fúlton találmánya a gőzhajó. Az első műutak a Skót mérnök Mac Adam

tervei alatt készültek. A hírközlést Morse találmánya, a távíró forradalmasította. A nehézipar találmányai a magaskoho és a

kokszolás.

Az első gépek egyedi, kézzel gyártott, drága gépek voltak. Anglia elsőként jutott el a gépgyártás gépesítéséhez.

Elterjedtek a forgácsoló gépek. A kötelező szabványméretek bevezetésével megoldották az alkatrész utánpótlást is.

Az ipari forradalom a XIX.sz.-ban kisseb-nagyobb késéssel Európa többi országába és Észak-Amerikába is

lejátszódott.

Az ipari forradalom következményei:

- a mezőgazdasági és ipari termelés növekedése

- a pusztító járványok felszámolása

- a közegészségügy megszervezése következtében a népesség addig példátlan arányban megszaporodott (Anglia lakossága

1740 és 1850 között megháromszorozódott)

- urbanizáció, városiasodás játszódott le (a falu munkaerő feleslege a városokba költözött és nagy ipari városok jönnek létre,

Pl.: Machester lakossága 30 év alatt 35 ezerről 350 ezerre nőtt.)

Megváltozik a falusi és a városi lakosság aránya a város javára. A népesedés és városiasodás meggyorsította a

mezőgazdaság fejlődését: a 3 nyomásos gazdálkodást felváltotta a vetésforgó. Megjelennek az első gépek: arató-, vető-és

cséplőgép. Elterjed a tömegélelmezés szembotjából fontos burgonya

Az ipari forradalom hatására a társadalom szerkezete is átalakult, alapvető változás következett be az egyes osztályok és

rétegek egymáshoz való viszonyában. A parasztság %-aránya csökkent, a társadalom mindinkább 2 alapvető osztályra

polarizálódik:

Az ipari forradalom első évtizedeiben a munkásosztály helyzete rossz volt. A nagy munkaerő kínálat miatt a

munkabérek a létminimum alatt maradtak. Nem voltak munkásvédő törvények, a napi munkaerő 16-18 óra volt, rosszak

voltak az élet-és munkakörülmények. Olcsósága miatt előszeretettel alkalmazták a női - és a gyerekmunkát.

A munkások kezdetben azt hitték, hogy a gép veszi el a munkájukat, ezért az első munkásmozgalmak , az

ösztönös mozgalmak az úgynevezett géprombolások voltak. A munkások fokozatosan rájöttek arra, hogy érdekeik

védelmében szervezett mozgalomra van szükség. Az első munkásszervezetek a szakszervezetek voltak, melyeket

szakmánként alapítottak. Majdnem minden országban először a nyomdászok, asztalosok és szabók voltak. A szakszervezetek

a munkások élet- és munkakörülmények javításáért harcoltak.

Az első munkáspárt az Angliában megalakuló Chartista párt volt. Nevét onnan kapta, hogy vezetői egy jogbiztosító

népalkotmányt, Angolul Chartert- dolgoztak ki, ebben a munkásosztály részére politikai jogokat, általános egyenlő és titkos

választójogokat követeltek. A XIX.sz. elején már akadtak olyan gondolkodók, akik a keresztény humanizmus talaján állva

enyhíteni akartak a munkásság nyomorúságos helyzetén, őket nevezzük utópista szocialistáknak. Szocialisták azért voltak,

mert egy közösségi társadalmat akartak létrehozni, ahol nincsenek ekkora különbségek. Utópistáknak ezért nevezzük őket,

mert a megvalósítást illetően elképzeléseik irreálisak voltak (elnevezésük a XVI.sz.-i híres író és politikus Murus Tamás

utópia című művére utal, amiben a szerző egy sehol-sincs szigetország tökéletes társadalmát írta le). Képviselőjük Owen,

Forier és Sait-Simon. A tudományos szocialzmus megteremtői a XIX.sz. közepén Marx és Angels voltak. A marxizmus

alaptétele, hogy a történelmet osztályharcok történetének minősítette és az utolsó nagy ellentmondás a munka és tőke

harcának eredményeként a kapitalizmus elpusztul és létrejön az osztálynélküli társadalom. A munkásosztály feladata

forradalommal megdönteni a tőkések hatalmát és létrehozni a proletár diktatúrát.

Munkás (proletár): munkaerején kívül

nincs semmilye, munkaerejét a gazdasági

kényszer miatt kénytelen eladni.

Tőkés (burzsoá): az alapvető termelési eszközök

(gyárak, gépek, bankok) a kezében vannak, a kapitalista

társadalom uralkodó osztálya érdekei védelmében

minden eddiginél erősebb államhatalmat hoz létre.

Hogyan jutott hatalomra a démosz (köznép) az ókori Athénban, az Athéni demokrácia államszervezete és

az Demokrácia jelentősége.

Az Ókori Görögország 2 legjelentősebb városállama Spárta és Athén volt. Spárta államformája

arisztokratikus köztársaság. Athénben az i.e. 5. sz.-a létrejön a Démosz uralma a demokrácia.

Athén, mint tengeri nagyhatalom bekapcsolódik az i.e. 8-6. sz.-g tartó Görög gyarmatosításba, ami az ipar

és kereskedelem továbbfejlődését segítette elő. A gyarmatosításból elsősorban az arisztokrácia járt jól. Az

elaprózódó kisparaszti birtokok nem győzik a versenyt a nagybirtokokkal. Egyre jobban eladósodnak, elveszítik

birtokaikat, egyre jobban eladósodnak, elveszítik birtokaikat, nagy részük adósrabszolgává válik.

A gyarmatosítás fejlesztőlég hat az iparra és a kereskedelemre. Így az eddig jelentéktelen iparos és

kereskedő réteg gazdaságilag megerősödik. A politikai hatalom viszont az arisztokrácia kezében volt. Az iparos

és kereskedő réteg a gazdasági hatalom mellé politikai jogokat is akart, ezért összefogott az adósrabszolgaság

miatt elégedetlen parasztsággal. Őket nevezzük démosznak, vagyis köznépnek. Az i.e. 7. sz.-ban a démosz

megkezdi harcát az arisztokrácia ellen, célja a politikai egyenjogúság megteremtése volt.

A harc állomásai:

I. e. 621-ben Drahon Archon írásba foglalja a törvényeket (igen szigorúak), írott törvények révén korlátozzák az

arisztokrácia önkényét.

I. e. 594-ben Szolon Archon reformokat vezetett be: - eltörölte az adósrabszolgaságot, - a lefoglalt földeket

visszaadta a tulajdonosnak, - Athén és Attika lakosságát vagyoni alapon 4 osztályba sorolta és vagyon szerint

állapította meg a jogokat és kötelezettségeket, - esküdtbíróságot hozott létre, ahol a legszegényebbek is

felebezhettek. Ezzel létrejött Athénban a timokrácia, vagyis a vagyon szerinti hatalomgyakorlás

Szolon reformjai egyensúlyi helyzetet teremtettek. Athénban az arisztokrácia birtokolta a földet és a

politikai hatalom nagy részét, de a gazdasági hatalom jelentős része az ipar és a kereskedelem a démosz kezében

volt. Az arisztokrácia már, a démosz még nem volt olyan erős, hogy politikai hatalmat gyakorolhassa. Ekkor

egyes arisztokraták, akik maguk is érdekeltek voltak a kereskedelem és az ipar fejlődésében erőszakos úton

magukhoz ragadták a hatalmat és létrehozták a zsarnokságot, a türanniszt. A zsarnok a démosz érdekében

politizált, tovább fejlesztve az ipart és a kereskedelmet. Felbomlik az egyensúly, megerősödik a démosz

gazdasági hatalma. Elzavarják az utolsó zsarnokokat is (i.e. 510), a nép a maga kezébe veszi a politikai hatalmat,

létrehozza a demokráciát, a népuralmat.

Az Athéni államot Kleiszthenész szervezte ujjá. Athént és Attikát 10 kerületre (phülékre) osztotta. A

kerületek határait úgy állapította meg, hogy abba mindenféle lakóhelyű, foglalkozású és társadalmi helyzetű

ember kerüljön. Minden kerület 50 képviselőt küldött az 500-ak tanácsába. Athén államformája tehát

demokratikus köztársaság.

Az államhatalom szervei:

Törvényhozó hatalom: a népgyűlés, mely elfogadja vagy elveti a törvényjavaslatokat. Tagja minden 18. Év

feletti Athéni polgár, kivéve nők, idegenek, rabszolgák. Döntött minden fontos kérdésben: háború, béke,

bérletek. Sorsolással választották, és havonta 3-4-szer üléseztek.

Végrehajtó hatalom: az 500-ak tanácsa. Gondoskodott a népgyűlési határozatok végrehajtásáról, kidolgozta és

a népgyűlés elé t6erjesztette a javaslatokat. Tagjai 1 évig voltak hivatalba és ezalatt fizetést kaptak, hogy a

legszegényebbek is vállalhassák a hivatalt.

Igazságszolgáltató szervei az esküdt bíróság: tagjai 30 év feletti Athéniak, közülük kerülnek ki sorsolással és

megbízatásuk 1 napra szólt, és ezért napi díjat kaptak.

Államfője nem volt az Athéni demokráciának. Periklész vezető szerepét nem tisztségeinek, hanem személyes

adottságainak köszönhette.

Tisztségviselők: 9 archon állt az állam élén, de ezek nem politikai tisztségviselők, hanem miután

Görögországban nincs örökletes papság, ők vezetik az egyházi szertartásokat és állami ünnepségeket. 10

stratégoszt (hadvezért) választanak, ezt a tisztséget 1 évnél tovább is be lehetett tölteni.

A demokrácia az ókori világ leghaladóbb államformája. Teljejogú polgárok számára politikailag teljes

demokráciát biztosított. A népgyűlésen minden athéni polgár közvetlenül avatkozhatott bele a közösség ügyeibe,

viszont az állam kizárta a demokráciából a nőket, idegeneket és a rabszolgákat. Gazdasági egyenlőséget

természetesen még szabad polgárai számára sem tudott biztosítani, egyre nagyobb mértékben vette igénybe a

rabszolgák munkáját.

Reformkor (Széchenyi és Kossuth reformkori programjai)

A Napóleoni háború idején egész Európa hadba állt. A hadseregeknek élelemre volt szüksége. A hosszú háborúban

a magyar nemesség jól járt, a sok fegyverbe álló katona fölverte az élelmiszer árakat. Nem volt olyan szemetes, rossz

minőségű gabona amit ne lehetett volna eladni jó áron. A bevételeket azonban csak kevés birtokos költötte gazdaságának

korszerűsítésére, inkább fényűzésre fordították (nemesi kurják sorai épültek) vagy gyűjtötték a ládafiába. A háború az állam

eladósodásához, egyre gyorsuló pénzromlásához, inflációhoz vezetett. A felgyülemlett bankók nagy mértékben

leértéktelenedtek, devalválódtak. A nemesség elveszítette fölhalmozott kézpénzének nagy részét.

1815 Vaterlo, a Napóleoni háború végét jelenti, Nyugat-Európában megjelenik az olcsó, jó minőségű tengeren-

túli gabona. A szemetes, földszagú, hagyományos módon termelt gabonának nem akadt vevője. A köznemesség értékesítési

gondokkal küzdött és rájött arra, hogy polgári átalakulásra van szükség, ezért a reformmozgalom vezetőjévé válik.

A Napóleoni háború befejezése után a politikai légkört Európában a Szent-szövetség határozta meg. I Ferenc

abszolutisztikusan kormányoz, nem hívja össze az országgyűlést (1812-1825). A Szent-szövetség ellen az 1820-as években

forradalmi mozgalmak indultak, ezek hatására I Ferenc 1825-ben újra összehívta az országgyűlést. Ezen az országgyűlésen

tűnt fel Gróf Széchenyi István, a reformmozgalom megindítója azzal, hogy birtokai egyévi jövedelmét ajánlotta fel a Magyar

Tudományos Akadémia megteremtésének.

Gróf Széchenyi István arisztokrata származású dúsgazdag nagybirtokos család sarja, gyermekévei a bécsi

palotában és a Nagycenki kastélyba telnek. Huszártiszt a Napóleoni háborúk idején, könnyelmű, léha életet él, mint minden

rangj abeli ifjú. Megcsömörlik ettől az életmódtól és heves lelkiismeret furdalások közepette más életmódra tér át, hasznára

akar lenni hazájának. Tudatos önműveléssel és utazásokkal készük új életére. Barátjával Báró Wesselényi Miklóssal nyugat-

európai körutazáson vesz részt. Eljutnak Angliába is, ahol éppen folyik az ipari forradalom. Hazatérve rádöbben

Magyarország elmaradottságára, és az Angliai tapasztalatok alapján, változásokat akar. 1830-ban kész programmal áll elő, a

Hitel című munkájával, amit 1831-ben a Világ és 1832-ben a Stádium követ.

A Hitel azért állt programja középpontjában, mert a birtokos nemességnek hitelre lenne szüksége ahhoz, hogy birtokát

modernizálhassa. A hitelt azonban még a nagy vagyonú Széchenyitől is megtagadták egy bécsi bankba, mert a nemesi

birtokot eladni, elárverezni az ősiség törvénye miatt nem lehetett (ősiség törvénye: 1351 I Nagy Lajos, a nemesi birtokokat

egyenes vagy oldalági rokonok öröklik, ha a nemzettség kihal, akkor a visszaszáll a királyra. Eladni, vagy más módon

elidegeníteni nem lehetett), ezért Széchenyi az ősiség törvényének eltörlését követelt. A törvény eltörlése maga után vonta

volna a nemesek földvásárlásának jogát és a nemesek adóztatását. Javasolja még a robot és a jobbágyok más feudális

kötöttségének megszüntetését. Programjának hiányossága, hogy fel sem veti a Habsburgoktól való elszakadás gondolatát,

programját a bécsi udvar támogatásával akarta megvalósítani az arisztokrácia vezetésével. A reform gondolatát azonban,

mind az udvar, mind az arisztokrácia elveti, viszont kedvező fogadtatásra talál a köznemesség körében.

Széchenyi nevéhez sok konkrét kezdeményezés fűződik: a lóverseny szorgalmazása a lótenyésztés

érdekében, a Duna-Tisza szabályozása, a Lánc-híd építése, az Első Pesti hengermalom alapítása, a dunai és a

balatoni gőzhajózás megindítása. Széchenyi történelmi jelentőssége: programjával felrázza a nemzetet és

megindítja a reformkort.

Az első reformországgyűlés 1832-36-os volt Pozsonyba. Központi témája a jobbágyképzés volt, ezt Kölcsey,

Wesselényi és Deák vezette. Liberális javaslata az önkéntes örökváltság volt. Ez azt jelentette, hogy a jobbágyok

földesurukkal szabadon egyezkedve, pénzzel örökre megválthatják szolgáltatásaikat és területeiket. A földesúr így pénzhez

juthatott volna, amit birtoka korszerűsítésére fordíthat. Az országgyűlés elfogadta ugyan ezt a javaslatot, de a király

elutasította. Ezen az országgyűlésen tűnt fel a reformeszmék továbbvivője Kossuth Lajos, egy távolba lévő főúr követeként.

Kossuth azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy az országgyűlésen elhangzottakról kézzel írt és másolt országgyűlési

beszámolókról számolt be, amit később lenyomatokkal sokszorosított. Ezeket a tudósításokat megyei követek viszik a

megyékbe, ahol kézről kézre adták őket. A reform eszmék terjedése kézről kézre ment. Ez az udvart erőszakra kényszeríttette

és letartóztatta, elítélte majd börtönbe zárták Jellasicsot, Wesselényit és Kossuthot. Az udvar elszámolta magát, mert az

elitéltek a nemzet mártírjai lettek, erre az udvar megrettent és taktikát változtatott. 1839-1840-es országgyűlésen törvénybe

iktatták az önkéntes örökváltságot, és amnesztiát adtak a politikai foglyoknak.

A kiszabadult Kossuthot megbízzák a Pesti Hírlap főszerkesztői tisztségével, mert a cenzúra eszközével akarták

ellenőrizni. Kossuth felismerte a sajtó közvélemény sajtó szerepét és a lap hasábjain és vezércikkeiben fejti ki a reformkor

programjait.

Már az első cikkekben jobbágyfelszabadítást követel, mégpedig állami kárpótlással. A program másik lényeges

pontja a közteherviselés, vagyis a nemesi adómentesség felszámolása. Megfogalmazza még népképviselet elvét, vagyis a

jobbágyok politikai jogokkal való felruházását. Az érdekegyesítés programjának megfogalmazása azt jelenti, hogy a

jobbágyságot az udvar oldaláról a nemesség oldalára akarja állítani. Független Magyarországot akar, de függetlenség alatt

nem a Habsburg udvartól való elszakadást érti, hanem csak a többi Habsburg országtól való nagyobb politikai és gazdasági

önállóságot ért.

Programja megvalósítását a köznemességtő várta. Gazdasági programjai: Az önáló magyar ipar megteremtése,

önálló vámterületekkel. A ’43-44-es évi országgyűlésen az udvar a védővámok bevezetését előíró törvényjavaslatot

visszautasította. Erre válaszul az ellenzék létrehozta a védegyletet: tagjai becsületszóra megfogadták, hogy 6 éven át magyar

iparcikkeket vásárolnak, még akkor is, ha drágább és nem olyan jó minőségű, mint a külföldi termék. Az 1843-44-es

országgyűlésen törvénybe iktatták a magyar nyelv államnyelvként való használatát (törvényhozás, igazságszolgáltatás,

oktatás és az egész hivatali élet nyelve).

Kossuth publicisztikája és társadalmi tevékenysége az első perctől fogva a vélemények kereszttüzében állt. Széchenyi

kezdettől fogva idegenkedve nézte Kossuth működését. A kelet-népe című vitairatában nyíltan megtámadta Kossuthot, azzal

vádolta, hogy „a szívhez szól ahelyett, hogy az észhez szólna” és a Kossuthi modor „Sírba dönti a magyart”. Széchenyi ekkor

már fékezni akarta a mozgalmat, mert nem akart az udvarral ujjat húzni és félreértve az udvar kétszínű taktikáját, a felülről

jövő reformokban bízott.