Európában Anglia volt az első olyan ország, ahol jelentősen csökkent az uralkodók befolyása és hatalma. Ebben a tekintetben kiemelkedően fontos szakaszhatárt jelentett az angol polgári forradalom, melynek végén 1689 -ben létrejöhetett az alkotmányos monarchia rendszere (1689: Jognyilatkozat, angolul "Bill of Rights") Ebben az új berendezkedésben a király helyett a parlament kezébe került az ország vezetése, és a főnemesi kegyencek helyett az "új nemesség" illetve a feltörekvő polgárság kezdte birtokolni az igazi hatalmat. Ám majdnem egy évszázaddal később III. György még egyszer utoljára megkísérelte kezébe venni az irányítást, és visszaállítani a királyság intézményének régi fényét. Kísérlete kudarcot vallott, és Anglia elveszítette egyik legfontosabb gyarmatát, Amerikát.
A fentiek alapján tehát elmondható, hogy Angliában a normann hódítás (1066) illetve III. György király uralkodása (1760-1820) közti évszázadok jelentették a királyság intézményének igazi "virágkorát"! Ezen majd nyolc évszázadban hat uralkodói dinasztia váltotta egymást: normann, Anjou-Plantagenet, Lancester és York, Tudor, Stuart, Hannover! Leghosszabb ideig az Anjou-Plantagenet család ülhetett az ország trónján, 245 éven keresztül (1154-1399) mely idő alatt Anglia hosszú háborút vívott Franciaországgal, résztvett a keresztes hadjáratokban, polgárháborúkat, parasztlázadásokat élt meg, és közben kialakította saját feudális rendszerét, lovagi kultúráját, hűbériségét, jogrendszerét, majd megvetette rendiségének és parlamentarizmusának alapjait (Magna Charta Libertátum: 1215) A vérzivataros korszakot tetézte a nagy pestis járvány (1346) majd a történelem leghosszabb fegyveres konfliktusa, a 100 éves háború (1337-1453). Az Anjou-Plantagenet dinasztia később két ágra szakadt (Lancaster - York) akik közt újabb pusztító polgárháború dúlt (Rózsák háborúja: 1455-1485) A harcból végül egy új uralkodócsalád, a Tudor emelkedett ki, és vette át Anglia irányítását 118 esztendőre.
Az öt Tudor-házi koronás fő (VII Henrik, VIII. Henrik, VI. Edward, I. Mária és I. Erzsébet) megkezdte Anglia felemelését, és az országot európai nagyhatalommá tették, mely már bekapcsolódott a nagy földrajzi felfedezésekbe, sőt gyarmatosításokra is képes lett. Az ország elszakadt a pápai irányítástól, a kontinens meghatározó erejévé vált. Ugyanakkor a Tudorok után megjelenő Stuartok alatt megindult a belső átalakulás is, mely új korszakot hozott a szigetország számára. Kirobbant a világtörténelem első polgári forradalma, melynek révén Anglia - majdnem fél évszázados küzdelem után - lerázta a középkor kötelékeit és a világon elsőként modern alkotmányos monarchiává alakult. A spanyol örökösödési háborúban (1701-1714) bebizonyította: új rendszere életképes, és a világ vitathatatlanul élen járó hatalmasságai közé tartozik. Az 1714-ben trónra lépő új uralkodói dinasztia a Hannover-ház folytatta Anglia nagyhatalmi törekvéseit, és Napoleon legyőzésével végleg bebiztosította európai elsőségét. Az ipari forradalom nem véletlenül épp Angliában indult meg, egy hosszú fejlődési folyamat megkoronázásaként!