Két csoport kerül egymással szembe:

nagyüzem tulajdonosok városi szegénység

nagybirtokosok, kereskedők és földnélküli parasztok, együttlakók

pénzváltók rabszolgák

A válságból egyetlen kiút van, a hódítás. Új keleti területek elfoglalásával új nyersanyaglelőhelyek és piacok jöhetnek létre. Az anyaország államai már nem képesek a görögök egyesítésére, ezért a görög nép a Makedón királyban, II. Fülöpben bízik. II. Fülöp új típusú sereget hoz létre, ez a flanx (6x6 méteres, lándzsával felszerelt nehézfegyverzetű gyalogság, az oldalakon gyorsan mozgó lovassággal). Fülöp célja Görögország leigázása és Perzsia meghódítása. A görög nép megoszlik, a demokrácia ellenségei támogatják Fülöp tervét, a demokrácia hívei ellenzik. I.e. 338-ban Fülöp legyőzi a görögöket a khairóneiai csatában. I.e. 335-ben Perzsia meghódítására készülve meghal, útóda fia, Nagy Sándor lesz.

Nagy Sándor birodalma és a hellenisztikus kultúra

I.e. 334-ben Nagy Sándor egy 35000 fős makedón-görög sereg élén elindul Perzsia meghódítására, 7 évi harc után sikerül neki. Az i.e. 331 gangamélai csata után III. Dareiosz már nem tudja tartani tovább birodalmát. Nagy Sándor birodalma az Industól a Dunáig, a Kaszpi-tengertől a Nílus torkolatáig terjed. Egyiptomban megalapítja Alexandriát, a róla elnevezett 60 város legnagyobbikát. Birodalmát új úthálózattal és katonai támaszpontokkal erősítette meg. Hivatalossá tette a görög nyelvet, új pénzt vezetett be és szorgalmazta a makedón katonák perzsa nőkkel való házasságkötését. Ezért a szuzai mennyegzőn 1000 görög katona kötött házasságot. I.e. 323-ben Karthágó és Szicília meghódítására készülve 33 évesen maláriában halt meg.

Halála után birodalma három részre szakadt. Makedóniát – Antigonosz uralta, Ázsiát – Szeleukosz, Egyiptomot – Tolemaiosz.

Hellenisztikus kultúra: Nagy Sándor hódításától a római hódításig tartó időszak. A gazdasági fejlődés az Égei-tengertől kiterjed az Indiai-óceáni területekre. Az gazdaság központja Görögországtól keletre tolódik.

Fejlődik a mezőgazdasági technika: öntözés, trágyázás, állattenyésztés, gyümölcsök és vetésforgó meghonosítása (nem marad föld kihasználatlanul).

A kis-ázsiai államok is bekapcsolódnak a kereskedelembe.

A rabszolgatartó nagyüzemi gazdálkodás visszaszorítja a kisárutermelést, így a parasztok, kézművesek, kiskereskedők elszegényednek. Megszűnik a demokrácia, a lakosok már nem a poliszok szabad állampolgárai, hanem egyeduralkodók alattvalói.

A hellenisztikus államok a görög kultúrákat összekapcsolták a keletivel. Az ismeretlen meghódításához, az új kereskedelmi kapcsolatokhoz, gazdasági, földrajzi, csillagászati és történelmi ismeretekre volt szükség. Így az eddig csak véletlenül irányított tudomány helyére az egzakt, tudatos kutatás lép.

Létrejön a világ első tudományos központja és intézményrendszere az alexandriai musszeionban és könyvtárban.

A klasszikus kor görög műveltsége

Vallás: a görögök istenvilágának emberi jellege van. Az isteneket emberi alakban képzelték el, és emberi tulajdonságokkal, hibákkal és erényekkel ruházták fel. Az Olümposz hegyén laktak és arisztokratikus társadalmat alkottak. Hatalmasok voltak, de nem mindenhatók. Főistenük Zeusz, felesége Héra, a hadak istene Árész, a tudományok és a bölcsesség istennője Pallasz Athéné.

Az istenekről szóló színes történetek a mítoszok, ezek gyűjteménye a mitológia.

Olimpiai játékok: i.e. 776-tól rendezik. Ezek a játékok nem csak a fizikai erő megnyilvánulása, hanem a torna művészete is. A görögök felfogása szerint a műveltséghez mind a test mind a szellem fejlettsége hozzátartozott.

Filozófia (bölcsesség szeretete):

1. Ion filozófia: a világot egységesnek tartják – materialisták (az anyag és a szellem közül az anyag elsődlegességét vallják). Őselemei a világnak: a tűz, a víz, a levegő és a végtelen. Hérokleitosz – a dialektika előfutára. Tanításai az ellentétek egységéről és a harcáról szóltak. Démokritosz – az atomelmélet megalkotója. Tanításai szerint a világ atomokból épül fel, amelyek egymáshoz ütődnek, mozognak, ezáltal jönnek létre vagy szűnnek meg a világ jelenségei.

2. Szofista filozófia: természeti és társadalmi törvényeket különbőztet meg. Szókratész – erkölcstannal foglalkozik, általános érvényű erkölcsi alapelveket fogalmaz meg. Platón – ideatannal foglalkozik. Idealizmusának a lényege: minden létező dolognak az égen túli területen van a maga tökéletes formája ñ mindaz ami a földön van csak a tökéletesnek egy tökéletlen változata. Arisztotelész – Platón tanítványa volt, de elítéli az idealizmust és a tapasztalható valóságot a szubsztanciát helyezi előtérbe. A jelenségek lényegét magukban a jelenségekben keresi.

3. Hellenisztikus-sztoikus filozófia: az egyéni élet problémaival foglalkoztak. Zénón – két alapelve „légy hű magadhoz”, és a szenvedélymentesség. Epikurosz – ő a boldogságban keresi az emberi élet üdvét.

Tudományok:

Mértan, geometria:

Püthagorasz alapelve: a dolgok természete, lényege a szám. Bizonyítja az irracionális számok létezését.

Eukleidész: a geometria alapkérdéseivel foglalkozott.

Arkhimédész (Nagy Sándor nevelője, tanítója): összeköti a matematikát és a fizikát, fölfedezte a fajsúly törvényét.

Orvostudomány:

Hippokratész rájön, hogy a betegségek természetes okokra vezethetők vissza. Ismeri az agy működését és szerepét, valamint az idegműködést.

Történetírás:

Hérodotosz: a történetírás atyja. Fő műve a Görög – Perzsa háborúk története.

Művészetek:

Építészet: az oszlopos építkezés a jellemző. Dór oszlop – zömök, talapzat nélküli, dísztelen, ión oszlopok – magas, karcsú, felül csigavonalakban lehajlik, korinthoszi oszlopok – díszes oszlopfő, ünnepélyes jellegű.

Szobrászat: az emberi test részletes ábrázolására törekedtek.

Pheidiász (a görögök legnagyobb szobrásza) – Pallasz Athéné és a Zeuszról készített szobrok, ezek 10 –12 méteres szobrok, aranyból, márványból, elefántcsontból készültek.

Mürón (másik híres görög szobrász) – a diszkoszvető.

Festészet: II. Fülöp sírkamrájában találtak mitológiai és vadászjeleneteket ábrázoló freskókat.

Mozaikfestészet – Sándor mozaik, 24m² alapterületű volt. Nagy Sándor és a Perzsák csatáját ábrázolta.

Vázafestészet: i.e. 500-ig úgynevezett „fekete alakos” volt. Itt vörös alapon fekete minták voltak, i.e. 500-tól úgynevezett „vörös alakos” festészet, itt fekete alapon vörös színű minták voltak.

Róma kialakulása, a köztársaság megszilárdulása és a hódítások kezdete

I.e. II. évezredben indul meg az Itáliai népvándorlás, ekkor latin törzsek szállják meg az Appennin-félsziget nyugati részét (Appennin-félsziget = a csizma).

I.e. I. évezred, az Adriai-tenger felől az ilirilek, Kis-Ázsiából az etruszkok, délről pedig a görög gyarmatosítok jöttek.

Rómát i.e. 753-ban latin pásztorok alapították. A monda szerint Romulus és Remus a városalapítók.

Róma i.e. 500-ig királyság, az állam élén a király állt, ő volt egy személyben a főpap, hadvezér, főbíró. Mellette állt a szenátus a vének tanácsa. Van népgyűlés, de csak az előkelők vehetnek részt benne.

Társadalma: felső réteg: patríciusok – ők voltak a legnagyobb földbirtokosok, kezükben volt a politikai, gazdasági és a papi hatalom. A patríciusok kíséretéhez tartoztak a cliensek – patríciusok alá helyezték magukat, és a politikai harcban a patríciusokat támogatták.

Plebejusok: kézművesek, kereskedők, parasztok.

Korai köztársaság: i.e. 510-ben elűzik az utolsó királyt (összesen 7 volt belőlük). A hatalom a magisztrátus kezébe került (kormányzati tisztviselők összessége), a magisztrátus élén állt a két consul. Ők vezették a népgyűlést, háborúban irányították a hadsereget. Egy évre szólt a megbízatásuk, és ellenőriztek egymás munkáját (a rómaiak nem akartak újra királyságot).

Praetorok – bíráskodtak, a quesztorok – pénzügyi szakemberek, az aedilisek – városépítők.

Népgyűlés: törvényeket hoz, dönt háború és béke kérdésében, hivatalnokokat választ.

Szenátus: a legfőbb politikai döntések meghozója. 300 tagú, a legtekintélyesebb családok képviselői alkották.

A római állam hivatalos elnevezése a köztársaság korában S.P.Q.R. – Senatus Popolus Que Romana.

A gazdag plebejusok sérelmezik, hogy nem kapnak politikai jogokat ezért megindul a harc a patríciusok és a plebejusok között a hatalomért. A cliensek a patríciusokat támogatják.

- I.e. V. században a plebejusok elérik, hogy a néptribunusokat (népképviselők) válasszanak

- I.e. 450-ben írásba foglalják a törvényeket. Ezek a 12 táblás törvények.

- I.e. 367-ben plebejus is lehet consul.

- I.e. III. században a plebejusok földhöz juthatnak, mert az 500 római holdban (125 hektár) maximálják az állami földből bérelhető birtok nagyságát.

- I.e. III. században plebejus is lehet főpap, és bejuthatnak a szenátusba is.

A hódítások kezdete: Róma Itália ura lesz. I.e. 396-ban a rómaiak elfoglalják Veii-t az etruszkok fővárosát, kiűzik Rómából a kelta gallokat és legyőzik a latin szövetségeseket (leigázásuk után jogokat kaptak Rómától ezért lettek szövetségesek, Rómának szüksége volt segítségre a további hódításaihoz).

I.e. 272-ben Pirrhosz hellenisztikus uralkodó felett arattak győzelmet, és ezzel egész Itáliára kiterjesztik uralmukat.

A Földközi-tenger medencéjének meghódítása

Az I. pun háború: az első pun háború (i.e. 264 – i.e.241) célja Szicília megszerzése volt (jelentős mezőgazdasági terület volt). Szicília ekkor Karthágó kezén volt, amelynek lakói a punok. Az első háború szárazföldön és vízen is Róma győzelmével végződik. A punok fővezére Hamilcar vereséget szenved, Szicília pedig római provincia (tartomány) lesz.

A II. pun háború (i.e. 218 – i.e. 201), „Hannibáli háború”: Hannibál szövetséget akar létrehozni a gallokkal, mert tudja, hogy Rómát egyedül nem győzheti le. Ezért vállalja az Alpokon való átkelést. Gallok csak kis számban csatlakoznak a pun sereghez. I.e. 216-ban Cannae-nál Róma súlyos vereséget szenved (80000 római esik el a harcban). Róma a vereség után rendezi sorait és Cornelius Scipio (kornéliusz szcípió) i.e. 202-ben legyőzi Hannibált Záma-nál.

A III. pun háború (i.e. 149 – i.e. 146), azért került sor rá, mert Róma kifogásolta, hogy a punok az engedélye nélkül fogtak fegyvert a területükre betörő numidákkal szemben. Scipio Aemiliánus körbezárja Karthágót, az ostromot 200000-ből kb. 50000 élik túl, őket eladják rabszolgának, a várost porig rombolják, a területet pedig sóval hintik be. A terület Afrika néven lett provincia. A Hellenisztikus kelet meghódítása (i.e. 197 – i.e. 146). Róma i.e. 197-ben megtámadja Makedóniát és felszabadítja a görögöket. Ezután visszaszorítja Szíriát. I.e. 148-ban ismét Makedónia ellen fordul, megfosztja a függetlenségétől, és Római tartománnyá teszi. I.e. 146-ban Görögország Achaia néven lesz provincia.

Gazdasági – társadalmi változások a nagy hódítások után Rómában, ezek hatása a köztársaság politikai viszonyaira

A földközi-tengeri medence meghódítása után Róma világbirodalommá válik. Területe tízszeresére nőtt. Átalakult az egész gazdaság és a társadalom.

Az átalakulás okai:

1. Hatalmas zsákmány: a meghódított területről főleg nemesfémek, nyersanyagok és késztermékek kerülnek nagy mennyiségben Rómába.

2. Rabszolgák számának a növekedése: a római hadijog a legyőzött népeket rabszolgává tette. A rabszolgák állami vagy magántulajdonban voltak. Állami tulajdonú rabszolgák: bányákban, közmunkáknál, vízvezetékek és utak építésénél foglalkoztatták őket, továbbá hivatal- és templomszolgák, tűzoltók, börtönfelügyelők és a hóhérok is voltak. Magántulajdonú rabszolgák: kézműves munkát, földművelést, háztartási munkát végeztek, továbbá voltak még írnokok, titkárok, orvosok, tanítók. Ezen kívül magán- és állami tulajdonban voltak még a gladiátorok, ezek harcra kiképzett harcos rabszolgák voltak.

3. Két uralkodó réteg ellentéte; a szenátus kezében a politikai hatalom volt, a gazdasági hatalom a kereskedők és a pénzarisztokrácia kezében volt. A pénzarisztokrácia volt a lovagok rendje. Kereskedelmi, bérleti és uzsora ügyletekkel foglalkoztak, és óriási haszonra tettek szert. A gazdasági hatalom mellé meg akarják szerezni a politikai hatalmat is.

4. A régi római életideál hanyatlása. Cató szerint a római polgárt az ősi szokás, hagyomány, a tisztelet és az erkölcs irányítja. Legfőbb erényeik a férfierő, a méltányos magatartás és a hűség. Mindez már a múlté.

Mezőgazdaság: a nagybirtokok fejlődése az i. e. II. században két úton haladt: az egyik volt a tönkrement közép- és kisparaszti birtokok felvásárlása, a másik pedig az állami föld, az úgynevezett közföldek elfoglalása. A szenátori rend tagjai elfoglalták Közép-Itália és Campania értékes területeit is. Ott mezőgazdasággal és legelőgazdálkodással foglalkoztak, úgynevezett latifundiumokat hoztak létre.

Ipar: a kézműiparban kialakulnak az egyszerű árutermelés feltételei. Rómában és Campaniaban szakosodik az ipar. Ipartestületek, úgynevezett kollégiumok jönnek létre. Az ipar a helyi szükségleteket elégíti ki.

Reform kísérletek Rómában a köztársaság válságának megoldására

Gracchus testvérek reformmozgalma: céljuk a parasztság hanyatlásának megállítása volt. I. e. 133-ban Tiberius Gracchus földreformjában javasolta, hogy az állami földből csak 1000 római holdat lehessen bérelni, az így felszabadult területeket 30 római holdas parcellánként osszák szét a nincstelenek között. Javaslatát a szenátus ellenzi. Tiberiust híveivel (300) együtt megölték.

I. e. 1234-ban Gaius Gracchust néptribunussá választják. Célja az athéni típusú demokrácia megvalósítása Rómában.

Javaslatai:

· a földreform törvényének kiegészítése

· az itáliai szövetségeseknek a római polgárjog megadása

· a hatalom a szenátus kezéből a népgyűlés kezébe kerüljön

A szenátus ellenzi a javaslatait. Caiust híveivel (3000) együtt megölték.

Néppártiak (populares): intézkedéseik nem mindig a nép érdekeit szolgálják, főként a saját céljaikat akarják elérni a nép felhasználásával, de harcolnak a földreform továbbviteléért, a szenátus hatalmának korlátozásáért és az itáliai szövetségesek egyenjogúsításáért.

Szenátoriak (optimaták): semmi változást nem akarnak, mert szerintük minden úgy a legjobb, ahogy van.

Marius hadseregreformja: a paraszti hadsereget zsoldos hadsereggel váltja fel. A hadseregbe belépők 16 évi szolgálatot vállalnak fel. A szolgálat letelte után földet kapnak, amelyen életük végéig gazdálkodhatnak. Ezzel Marius a földreformot is megoldja.

A római köztársaság válságának elmélyülése és Julius Caesar egyeduralma

I.e. II. és i.e. I. század forduló éveiben külső és belső válság egyaránt jellemzi a birodalmat.

Ennek jelei:

· szicíliai rabszolgafelkelés

· kalózháborúk

· itáliai szövetségesek polgárjogi felkelése Þ Róma kénytelen megadni az itáliai szövetségeseknek a teljes római polgárjogot, amely kiterjed tisztségviselésre, szavazásra, házasságkötésre és kereskedelemre

· i.e. 83 Sulla diktatúra (erőszakon alapuló kormányzás). Az optimata párti Sulla a hatalom eszközeivel helyreállítja a szenátus hatalmát, politikai ellenfeleit megölette és diktatúrát vezetett be.

· i.e. 74 – 71 Spartacus-rabszolgafelkelés. Capuaból egy gladiátorkaszárnyából indult ki 78 fővel. A rabszolgák célja visszatérni hazájukba. Észak felé az Alpokon át akarják elhagyni Itáliát. Eközben számuk 60 000-re nőtt. A kormánycsapatok kezdetben nem bírnak velük. Az átkelés nem sikerül, ezért Szicília felé indulnak. Eközben kisebb egységekre bomlanak szét, nincs fegyverük, élelmük, így a római légiók már könnyen legyőzik őket. A felkelők utolsó maradékát Brundisimmnál Gassus veri le, itt hal meg Spartacus is. Megtorlásként 6000 rabszolgát feszítenek keresztre a Via Appián (Róma és Capua között vezető hadi út).

I. e. 60-ban Julius Caesar (hadvezér, a néppárt vezetője), Crassus és Pompeius létrehozták az első triumvirátusnak nevezett titkos szövetséget. I. e. 59-ben Caesar consul lesz, földosztást hajt végre, meghódítja Galliát és Britanniát, és római egyeduralomra tör. Crassus a keleti harcokban elesett. Pompeius kibékült a szenátussal, és szembe fordult Caesarral. A triumvirátus felbomlik.

I.e. 48-ban Caesar seregeivel átkel a Rubico folyón (átkelése előtt mondja: a kocka el van vetve.), és megtámadja Rómát. Ezzel megkezdődik a polgárháború (egy országon belül egy vagy több érdekcsoport fegyveres harca). Caesar legyőzi a Pompeiust, bevonul Rómába (római bevonulásakor mondta: Jöttem, láttam, győztem), és katonai monarchiát hoz létre.

Intézkedései:

· földet és gabonát oszt a rászorulóknak

· nagyszabású építkezésekbe kezd, és ezzel munkát biztosít a városi szegényeknek

· a tartományok szabad polgárainak megadja a római polgárjogokat

· csökkenti a tartományok és a Róma közti különbségeket

· saját emberiből újjászervezi a szenátust

· letelepítette a kiszolgált katonákat

· új naptárat vezet be (szökőév)

Uralma diktatúrává alakult.

I.e. 44 március 15-én (március idusán) egy köztársaságpárti összeesküvés áldozata lesz.

A köztársaság bukása. Augustus uralmi rendszere: a principatus

.e. 43-ban létrejött a második triumvirátus Octavianus (Caesar unokaöccse, fogadott fia), Antoniusz, Lepidusz között. A birodalom kettéválik, a nyugati részeket Rómából Octavianus, a keleti részt Alexandriából Antonius és Kleopátra irányította. I.e. 31-ben az actiumi csatában Octavianus legyőzi Antoniuszt és magához ragadja a hatalmat. Ő lesz a consul és a hadseregparancsnok az imperátor. Felveszi a néptribunusi és a főpapi (pontifex maximus) tisztséget, majd felveszi az „Augustus” (fenséges, istentől gyarapított férfiú) nevet és a princeps címet (rangelső szenátor). Ő lett a birodalom első császára. Hatalmi szervezete a kettős uralom (császár plusz a szenátus), amely valójában nem érvényesül, mert mind a szenátus mind a népgyűlés elvesztette jelentőségét.

Intézkedései:

· csökkentette a hadsereg létszámát, 25 légiót hagy meg (kb. 150 000 fő)

· létrehozta a testőrgárdát és a városi rendőrséget

· hivatal szervezetet alakit ki

· igyekszik visszaszorítani a rabszolgafelszabadítást

· megköti a pax Augsta-t (pax – béke ), ebben Róma vezető szerepét biztosítja a többi tartomány felett, megköti még a pax Romana-t is ez pedig Róma műveltség terjesztő szerepét hangsúlyozza.

Fő eszméje a rendek egyetértése, amelyen a lovagrend és a szenátori rend szövetségét érti.

Meghódítja Hispániát és Pannóniát.

Külpoitikai végrendelete: a rómaiaknak nem szabad átlépni a Duna-Rajna-Eufrátesz védelmi vonalat.

A császárság első századainak gazdasági, társadalmi és politikai viszonyai

A császárság első két százada a római birodalom virágkora. A Julius Claudius családból származó Caligula és Néró (véreskezű zsarnokok), akik a monarchiára törekedtek, és akikkel lázadás végzett. A Flavius uralkodó családból származott Vespasianus, aki felvilágosult szellemű monarchiát vezetett be.

Ezután következett a „jó császárok” kora.

Traianus uralkodása alatt volt a legnagyobb kiterjedésű a birodalom, ez 3,5 millió km² és 70 – 80 millió lakost jelentett.

Hadrianus megerősíti a határvédelmet, a kormányzást pedig jól képzett és fizettet hivatalnokokra bízza, akiket a császári tanács irányított.

Marcus Aurelius a filozófus császár, akinek a parthusokkal és a germánokkal kellett állandó harcot vívnia.

A II. században a római birodalom a legszervezettebb civilizáció a világon, amely a lakosainak magas életszínvonalat biztosított.

Ennek alapja a mezőgazdaság, amely a tartományokban fejlett.

Mezőgazdaság:

· veteményes kertgazdálkodás

· szőlő, gyümölcs, olajbogyó termesztés

A császári és a magán nagybirtokok kisebb résztét rabszolgák művelik, nagyobb részét szabad bérlők, colonusok. A földért terménnyel (általában a termés ¹/₃, ¹/₅ része) és robottal tartoztak (évi 6, 12 nap).

Ipar: a legfejlettebb volt a hellenisztikus tartományokban. Itáliában kerámia, üveg és olajmécses készítés a jelentős.

Szárazföldi és tengeri utakat építenek ki például a borostyánkő utat, amely a Balti-tengerhez vezetett vagy a selyem utat, amely Kínába vezetett, de létezett még a tömjén út, ami Arábiába vezetett. Indiából gyöngyöt, fűszert, nádcukrot, Afrikából aranyat, elefántcsontot és ébenfát hoztak be.

Pannónia: 212-ben Caracalla császár az összes tartomány szabad lakosának megadja a római polgárjogot. A legfontosabb határtartománnyá Pannónia vált. Területén 50 000 fő (24 000 katona) állomásozott. Fővárosa Aquincum. Hadriánus az első helytartója. A katonaság mindenben előnyt élvezett a polgári lakossággal szemben.

A szellemi élet a társadalom első századaiban, a kereszténység kialakulása

Vallás: a római műveltség első sorban a görög műveltségből merített, így a római azonossá vált a görög vallással. A görög isteneknek megvolt a római megfelelőjük: Zeusz – Jupiter, Héra – Juno, Pallasz Athéné – Minerva, Árész – Mars.

A római vallás már nem tudta kielégíteni az emberek vallási igényeit, ezért idegen kultuszok és vallások jelennek meg, amelyeket vagy eltűrnek, vagy tiltanak.

A kereszténység kialakulása: i.e. II. században bekövetkezett gazdasági válság a vallást is érintette, és ekkor alakult ki a keresztény vallás a zsidó vallásból. Az újszövetség tanítása szerint Heródes, a zsidók királya uralkodásának az utolsó éveiben született Jézus Krisztus, az Istentől küldött megváltó, messiás.

Jézust az ellenségei lázítással vádolják be Poncius Pilátusnál, aki ezért keresztre feszítteti (ezen ítélet kapcsán mondta: mosom kezeimet).

Jézus tanítványai azt hirdették, hogy a messiás feltámadt és az ő jövetelét várják.

Az első keresztény gyülekezetet Jeruzsálemben volt, és innen terjedt a római birodalom többi részébe.

Hirdették a felebaráti szeretetet és mindenki egyenlőségét. A keresztény közösségbe a rabszolgákat és a szegényeket is felvették, segítették a nélkülözőket. Összejöveteleiken a Bibliát magyarázták.

A szertartásokat vándorprédikátorok tartották. Kezdetben a kereszténység csak a szegények között terjedt, a II. – III. században már a jómódúak között is. Terjedése nem volt akadálytalan, mert a császárok féltették a hatalmukat Jézustól, és kegyetlenül üldözték a keresztényeket. 313-ban Nagy Konstantin császár kiadja a türelmi rendeletet, amely engedélyezi a szabad vallásgyakorlást, így a kereszténység rövidesen államvallás lesz.

Egyházszervezet kialakulása: kezdetben kisebb, egymástól független – laza – gyülekezetek jönnek létre vándorprédikátorok vezetésével. Ebből alakulnak ki a nagyobb, egységesen irányított közösségek a püspökök és papok vezetésével. Végül kiépül az egyházi hierarchia (hatalom), amelynek élén a Róma püspöke áll – ő lesz a pápa.

Tudomány: egyedül a jog az, amely a rómaiaknak köszönheti létét, az ősi törzsi szokásokból, a város és kereskedelmi jogból és a birodalmi közigazgatás szervezetéből vált tudománnyá. Konzervatív, az egyéni érdekeket alárendeli a közösség érdekeinek.

Az európai jogrendszer alapjává válik.

Technika: kiépítik a birodalomban az úthálózatot, amely Rómát minden tartománnyal összeköti. Összesen 80000 km hosszú utat építenek. Kereskedelmi célból használják, megkönnyíti a hadsereg vonulását, és lehetővé válik, hogy a császár utasításai minden tartományba eljussanak. Kiépítik a limest (a birodalom katonai véderő vonalát), fejlett vízvezeték hálózattal és csatornarendszerrel rendelkeztek.

A Nyugatrómai Birodalom válsága és bukása

· A IV. századra megváltozik a társadalom szerkezete. A szenátori és a lovagrend egységes nagybirtokos arisztokráciává olvad össze, és az összes vezető tisztséget megszerzi magának. Javul a rabszolgák helyzete, a számuk csökken, mert véget értek a hódítások.

· A mezőgazdaságban már többnyire colonusok, szabad bérlők dolgoznak, a földért terménnyel és robottal tartoznak.

· Az iparban is a lesüllyedt szabadokat foglalkoztatják.

· A rabszolgák félszabad állapotba emelkedtek, a szabadok félrabszolga állapotba süllyedtek le.

· A 370-es években megindul a népvándorlás. Ezt az Ázsiából Európába törő lovas nomád hunok indítják el. A hunok maguk előtt hajszolják a nyugati gótokat, akik a római birodalom területén keresnek menedéket. Utoljára Nagy Theodósiusnak sikerült egyesíteni a birodalmat, de halála után 395-ben a római birodalom kettészakadt.

· A Nyugatrómai császárság központja Róma marad, és nem tudják megakadályozni a barbárok betörését (barbároknak azokat nevezzük, akik nem bírták felvenni a görög-római műveltséget). A vandálok, a nyugati gótok és a germánok többször végigdúlják Rómát és Itáliát.

· A Keletrómai császárság központja Bizánc (Konstantinápoly, Isztambul), erős központosított hatalmat tart fenn, és meg tudja akadályozni a barbárok betöréseit.

· A hunok vezére Attila az egész világ meghódítására törekszik. Nyíllal felszerelt könnyű lovassága előnyt jelent a lándzsával harcoló nehézlovassággal szemben. Attila korai halála véget vet a hunok sikereinek, így az igazi veszélyt Róma számára már a germánok jelentik akik kívülről is és belülről is zaklatják a birodalmat. A római légiók eredménytelenek velük szemben, mert megváltozott a hadsereg összetétele. A tartományokból származó katonák nem tekintik hazájuknak Rómát és nem hajlandók harcolni érte.

· Az utolsó Nyugatrómai császár a 12 esztendős Romulus Augustulusnak a hatalma már csak Itáliára terjed ki. Testőrparancsnoka, a germán Odoaker, elűzi a trónról, és ő lesz Itália ura. Így 476-ban a Nyugatrómai birodalom elbukik. Ettől az időponttól számítjuk az ókor végét, és a középkor kezdetét.

A feudális gazdaság és társadalom kialakulása és jellemzése

A feudalizmus a középkor jellegzetes társadalmi rendszere, amelyben a hatalom alapja a föld (feudum).

Az európai a hanyatló római rabszolgatartó és a felbomlás előtt álló germán ősközösségi társadalom egyesüléséből jött létre.

A Nyugatrómai birodalom bukása után a germán törzsi király lett Róma uralkodója, aki új központi államszervezetet alakított ki. Ennek magját a fegyveres kíséret és a volt római előkelők alkották. A germán hódítok kisajátították a földterület ¹/₃ vagy ²/₃ részét. Az előkelők colonusokkal vagy rabszolgákkal műveltették meg a földet, a nemzetségek egyszerű tagjai maguk művelték osztó földközösségben (a szántóföldeket évente újraosztották). Az erdőt, a legelőt, a halászó vizeket és a vadászterületeket közösen használták.

A germán nemzetségi szabadság alapja és feltétele az évenkénti személyes hadbavonulás. Aki nem bírta a katonáskodást, vagy nincs akivel távollétében megművelné a földjét, az kénytelen lemondani szabadságáról. Saját magát és birtokát felajánlja egy gazdag patrónusnak, aki megszabadítja őt a hadi kötelezettségtől, de cserébe terményszolgáltatást követel. Az így kialakuló társadalmi rend a feudális vagy más szóval a hűbéri társadalom.

A társadalom két rétege a földesurak és a jobbágyok.

· Földesurak: király, fegyveres kíséret, volt római előkelők, germán törzs és nemzetségfők (akik felvették a kereszténységet), később a főpapok.

· Jobbágyok: felszabadított rabszolgák, lesüllyedt szabadok.

A föld a földesúr tulajdona. Csak kis részt tart saját kezelésben – ez a majorság –, a fennmaradó földterületet a jobbágyok használják, akik ezért terményjáradékkal, robottal, ajándékkal, – később – pénzadóval tartoztak a földesúrnak.

Kialakul a hűbérlánc. A király katonai szolgálatért és hűségért földet adományoz kísérete tagjainak. Az adományozott is adhat földet a saját vazallusának. A hűbériség kétoldalú kötelezettség, amely a hűbéres részéről katonai szolgálatot és hűséget követel, a hűbérúr részéről pedig pártfogást és védelmet. A legfőbb hűbérúr a király.

A feudális gazdálkodás jellemzői: a mezőgazdaságban elterjed a nehéz eke használata, amely megforgatja a földet. A lófogatolásnál alkalmazzák a szügyhámot, a kengyelt és a patkolást. A kétnyomásos gazdálkodás felváltja a háromnyomásos.

Ipar: kezdetleges, természeti vagy más szóval önellátó gazdálkodást folytattak. Ez azt jelenti, hogy mindent a jobbágy állít elő, amire a saját és a földesúr családjának szüksége van.

Nyugat-Európa politikai viszonyainak alakulása a korai középkorban

A feudalizmus Európában kb. 500 évig tartott. A legjellegzetesebb formát a germán frankok által megszállt Galliában öltötte. A Meroving uralkodó családból származó Klodvig uralkodása alatt a frankok kiűzték Galliából a nyugati gótokat, és a germán törzsekkel elismertették fennhatóságukat, felvették a kereszténységet, ezért Róma is támogatta őket.

Klodvig után a Karoling dinasztiából származó Martell Károly erősítette meg a királyi hatalmat. Adó fizetésére kényszerítette a germán törzseket. 732 Politicsnál megállította a Párizs felé tartó arab hadsereget. Hadseregreformot vezetett be. A hadsereg főegysége a nehézpáncélos lovasság volt, amelynek a felszerelése rendkívül sokba került ezért Martell Károly a királyi és egyházi birtokokból katonai szolgálathoz kötött földeket jutat a szabadok részére. Itt is kialakul a hűbéresség, a hűbéri lánc. Károly fia Kis Pippin 751-ben királlyá koronáztatja magát a pápa segítségével, így a frank királyság és a római pápaság közt szoros kapcsolat jön létre.

Pippin fia Nagy Károly (768-814), kiváló hadvezér a frank birodalom megalapítója. 800-ban császárrá koronázzák.

Az államigazgatás központja a királyi palota.

Legfőbb tisztségek: a palotagróf – tisztsége: a király helyettese és a legfőbb bíró, főkancellár – tisztsége: kamarás a kincstár vezetője, főmarsall – tisztsége: királyi lovasság parancsnoka.

Károly a birodalmat tartományokra osztotta, amelyek élen a grófok és algrófok álltak. A birodalomban elterjed a háromnyomásos gazdálkodás, és önellátó gazdálkodást folytatnak.

Károly halála után a birodalom felbomlik, unokái 843-ban a Verduni szerződésben három részre osztják, Lothár kapja Itáliát és a Rajnától délre terjedő területeket, Kopasz Károly Franciaországot, Németh Lajos a német területeket.

A magyar nép eredete, vándorlása és a honfoglalás

A magyarság története kb. 6000 évvel ezelőtt kezdődött, ebből őseink kb. 5000 évet töltöttek az Urál vidéki és kelet-európai szállásokon, és 1100 évet a Kárpát-medencében.

· Uráli őshaza: az Urál-hegység és az Ob folyó közötti terület, i.e. V. évezredben éltek itt őseink. Itt a szamojédokkal és a finnugorokkal éltek együtt. Halásztak, vadásztak, erre utalnak Uráli eredetű szavaink, pl.: hal, háló, íj, nyíl, tűz, főz.

· Finnugor őshaza: Urál-hegységtől nyugatra az Ob és az Irtis folyó közti ligetes, sztyeppés terület, i.e. IV. évezredben éltek itt őseink. Kezdetben halászattal, vadászattal foglalkoztak, majd a II. évezredben úgynevezett gazdasági forradalom megy végbe, elterjed a réz és a bronzművesség, megjelenik az állattenyésztés és a földművesség. Itt iráni népekkel is kapcsolatba kerültünk, akiktől az állattenyésztést tanultuk. Finnugor szavaink: ház, lak, ajtó, ágy.

· Ugor őshaza: az Irtis, Ob, Dobol folyó területei, i.e. II. évezredben éltek itt őseink.

I. e. 1500 körül a finnugor egység felbomlik, és a finnugor területen szóródnak szét.

Finnugor ágak: permi, volgai, ugor (a magyarok ősei).

A magyarok ősei áttértek a legeltető, (nomád) állattartásra, és az Uráltól keletre eső sztyeppvidékre húzódtak.

· Magna Hungaria vagy Baskír őshaza: a Káma, Volga folyók valamint az Urál hegység által határolt terület, i. e. 500 – i. u. 500-ig éltek itt őseink. Török népekkel kerültek kapcsolatba. Megjelent a törzsszervezet „hét magyar”.

· Levédia, melyet az Azori-tenger, Don, Donyec folyók határoltak, VIII században éltek itt őseink. Itt a magyarok a Kazár Birodalom fennhatósága alá tartoztak, amely egységes államszervezettel rendelkezett. Nagy változások a magyarság életében. A földművelésben megjelenik az eke használata, a kertgazdálkodás és szőlőtermesztés, és megkezdődött a sertés- szarvasmarha- és baromfitenyésztés. Kialakult a kettős fejedelemség, az egyik volt a főfejedelem (kündü), és a másik az alfejedelem (gyula). Bolgár, török népekkel kerültek kapcsolatba, melynek hatása a szellemi életben érvényesült, ekkor jelenik meg a rovásírás.

830 körül belháború rázza meg a Kazár Birodalmat, ennek következtében a kazár-magyar viszony megromlik, és a magyarok elhagyják Levédiát.

· Etelköz, amit a Dnyeper és Dnyeszter folyók határoltak, 830 – 895 között éltek itt őseink. Kialakult 7+1 kiépítésű magyar törzsszövetség: Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi + Kabar. Csökken a földművelés és nő az állattenyésztés jelentősége. A magyarok egy része kalandozó zsákmányszerző hadjáratokba kezd. A főfejedelem Etelközben Álmos.

Mivel a magyarok jó harcosok a környező uralkodók gyakran hívták őket segíteni egymás elleni harcukban, pl. 892-ben a keleti frankokat támogatták. Szvatopluk morva fejedelemmel szemben. 894-ben a bizánciak oldalán harcoltak a bolgárokkal szemben. 894-ben már Szvatoplukot támogatják a keleti frankokkal szemben. A harc a mai Dunántúl területén folyt. Szvatopluk meghal, és az itt harcoló magyarok úgy döntenek, hogy nem térnek vissza Etelközbe. Előkésztik az etelközi magyarok átköltözését. A magyar fősereg 895-ben Árpád vezetésével kell át a Vereckei-hágón. Az Etelközben élő magyarok átköltözését besenyő és bolgár támadás zavarja meg. A katonai védelem nélkül maradt nép a Délkeleti-Kárpátok-hágóin át jut a Kárpát-medencébe. Az etelközi vereség miatt a magyarok megölik (feláldozzák) Álmost, a főfejedelem pedig Árpád lesz. Az alfejedelem Kurszán, aki a Honfoglalás hadműveleteit irányította. 895-ben a Dunától keletre eső területek és Erdély kerül magyar uralom alá. 899-ben elfoglalják a Dunántúlt. 900 – 906 között felbomlik a Nagymorva birodalom, és a morvák északnyugati felvidéki területei is a magyarok uralma alá kerültek. Azután békét kötnek a nyugati szlávokkal, és adófizetőikké teszik a bolgárokat. 907-ben legyőzik a bajorokat, és ezzel fejeződik be a honfoglalás.

Összefoglalás: