XXI. századi pionírok dala
/Az elmúlt századok zűrzavara után/
Óvd meg Isten nemzetem bölcsőjét, otthonát,
dicsősége ragyogjon évezredeken át.
Történelem kerekét forgató őserő,
bástya volt e Hon tatárt, törököt szenvedő.
Szilárd, kit a Szentkereszt oltalma, vértje véd,
sebe, mit testvér, ellen ejt fájó gyatra kép…
Talpra áll, mindig felállt, ha térdre kényszerült,
fűti ősi honfi láng, s Alföld - i kékegünk.
Szeresd Isten a magyar-népet és nemzetét,
lakja ősi földjét bár, világot szerte szét.
Határt ível, egybeforr, s a híre messze száll,
küldetése ötvenhat, a szabadsága: vár.
S ha fellobog végeken az ősi szittya tűz,
jakobinus-zászlaját a szirtfokára tűz.
Renegát se lesz, se pénz, se bilincshez kovács,
mely gúzsba köt, s idegen acélhoz nyújt kovát.
S jöhet száz, s jöhet ezer, akárhány millió
acsarkodó ellenünk, nem győzhet csak a jó.
S várból nem lesz kőhalom, sem vérbe fojtott gőz,
Bánk-szelleme őrködik! - kit senki le nem győz.
S lesz munka, kenyér, gyermek sok, s nyelvünk, ami szent,
összeköt és csak miénk, s meghalljuk mit üzent:
- Légy hű nyáj, vagy pásztora, s bízd megtartó szavát
földnek, ahol Árpád népe otthonra talált.
S bár volt rossz-kor, lesz még jobb, szilárdabb, mint a kő,
turáni átok sírba száll, hitünk égre nő.
Egy nem lesz: feladás; ha magyar kart karba font,
egységes nép, s kultúrája megvédi a hont.
Lobbanjon fel fáklyaláng, lobogjon a hitünk! -
a Föld minden népének újbékét üzenünk.
Függetlenséget Uram! - megtartó akarást
adj, s csüggednénk, védd velünk legszentebbet: Hazánk!
2012. október 9./ 2013. dec. 09./2014. febr.-15. Balázs S. T.
U.i.:
Unokák gyermekhada kísérjen el, amint
termőáldást sírunkra a Nap sugara hint.
Magyarföldbe vetett mag új, magyarmagot hoz,
légy hozzá hű, s hű maradsz ősödhöz, magadhoz