Kivágattatik

Kivágattatik… 2004

Rímfaragó, rege - regős,

Tollforgató, nem mesehős,

Akinek egy térdre-kényszer

Pennát nyom kezébe hétszer.

EGYSZER FENN….

Ha forog a kerék, akármelyik pontja,

egyszer fenn, egyszer lenn. Neki ez a dolga.

Sok pont, és sok élet járja útját vele,

akár úton fut, vagy egy helyben teker- e.

Az óriáskerék nagyon fentre mehet,

szinte az orrával túrhatja az eget,

de amikor fordul, szörnyű egy rossz érzés.

Gyomor a torokban: Hogy lesz földet érés?

Úton járva mehetsz tengelyig a sárba’,

ép kerék fontosabb, kevésbé a márka!

Előbb-utóbb kijutsz Te is az aszfaltra,

és a sarat, mocskot felvered magasba!….

A mozgás: változás; ez maga az Élet.

Örüld, vagy szenvedd el, jobb, mint hogyha féled.

És mire megtudod, mi is ez az egész,…!…?

tovább nincs fent, se lent, mert megáll a kerék…

2003 július 17.

GARABONCIÁS

Garabonciás deák,

kijárta az iskolát.

Iskolát, az életét,

kímélte a két kezét.

Lábát sose. Bandukolt,

ment, mindenhol otthon volt,

fűzfa sípon furulyált,

le sem ült, ha meg sem állt.

Szél hátára felkapott,

csak úgy szőrén, jó nagyot

kéménylukba szellentett -

mókázta az esteket.

Megállt, ha volt, lehuppant,

örült meleg szűk sutnak,

mikor ágyba bújhatott,

lóbőrt húzott ugyanott.

Vállán kopott tarisznya,

hátán, boton a csizma,

úrnak fityiszt mutatott,

papnak is, és mulatott.

Száz várost járt, száz mezőt,

kereste a lelhetőt…

Tréfára volt mindig ok,

füttyös kedvvel nótázott…

Lantot fogott, pengetett,

faragta a rímeket.

Szánt árvát, sok szegényke! -

pénzt lopott a zsebébe.

Kapzsi kupec sírhatott,

ha tőle vett lovakot,.. s

kocsmába ment,… s kártyázott,

sok balek,… sok ráfázott.

Szűkmarokba parazsat,

bugyogóba darazsat,

lakkcipőbe kavicsot

dugott,… és csak vigyorgott.

Múlatta az életét,

kímélte a két kezét.

ment sok hegyen, völgyön át.

Mint a tücsök, muzsikált.

A vén garabonciás,

járt, járta az iskolát.

Erre is volt? – hol lehet?

Milyen álmot kergetett?

Rég nem látta senki már,

idő lepi a nyomát…

Mikor, miért élhetett? -

talán,… nem is létezett.

2003 szeptember 19.

A vén FAKÓ

Csontja zörög, szegény gebém

kese lábú a FAKÓ

hámtól kopott öreglegény

élő való, nem faló.

Nyereg hátát régen törte.

Zabla íze savanyú?

Eljárt az idő fölötte?

Hej!...Az élet sanyarú…

Táltos volt még Őkegyelme

nem is olyan nagyon rég,

sehol nem járt őgyelegve,

porzott a csillagos ég.

Rögöt rúgott a Tejútról,

trappolta a földtekét,

kiflit harapott a Holdból,

lóként élte életét...

Szegény gebém tenni akar,

kéri kérőn szelíden:

- Csak egy teknő tűzparazsat

hozzál gazdám elibem!

Erdőt vágok, sok ölnyit én,

teszem dolgom, rendezem…

Máglyát rakok, vöröslik ég,

pattog a tűz rendesen…

Teknő telik, izzik a fa…

Felszippantja: Ennyi kell!

Szőrét rázza: -Nyi-ha-ha-ha!

Hogy éljünk, ahhoz enni k e l l!

És a vén ló, öreg F A K Ó,

mint a mesék hajnalán

aranyszőrt vált, s ver a patkó

szikrát az Ég oldalán.

- Édes gazdám! Nő a szárnyam,

hozd a nyerget ízibe!

Pattanj fel rám, s rúgja lábam

a Világot felibe!

FAKÓ röpül szembe széllel,

várja Őt a messzeség,

ez a vén ló ifjú hévvel

viszi terhét, szekerét.

Nem vár hálát. Fizetségként

nem kér dollárt, aranyat,

akkor mit is,.. mit is?… Még kér!

M i n d e n n a p i parazsat.

2003 november 16.

Ómen

Aeneas… a heros Latiumhoz érve,

Latinustól lányát, Laviniát kérte.

S lépett frigyre, s kapott igen nagy hozományt,..

az ellent legyőzni, s fiának koronát.

A trójai hős és latin király sarja

volt, aki Rómához alapokat rakta,

Mert e híres törzsből jött a leszármazott

híres ikerpár, mely Várost alapított.

Romolust és Rémust Vesta - papnő szülte,

úgy mondták mindkettő Mars isten gyermeke.

Zsarnok Amulius két ártatlan lelket

Tiberis partján egy kosárba fektetett.

A megáradt folyó, Palatinust adta

otthonul, s bízta rá vad anyafarkasra…

Farkastejből táplált - tűzben megedzett vas -

bajvíváshoz kedvük, erejük hatalmas.

Amulius vére ékítette egét

Numitornak, s ismét korona a fejét,

mikor unokái,… erejükkel élve,

zsarnokot megölték;… meg is lett a bére.

- Építsetek várost, hét dombok egyikén,

Látni szeretném még, ameddig élek én….

Verseny tiszta legyen, mint a hegyi kéktó,

legkülönb építsen, kihez nincsen méltó!

Versengést végül is Romolus megnyerte.

Etruszk - szokás szerint, népének kedvére

választott két marhát: bikát, egy tehenet,

az ősi rítusnak így tegyen eleget…

Romolus marháit eke elé fogta,

s legtetején vont a Palatinus dombra

négyszöget, jó mélyet,… látható barázdát;

jelölvén a határt: a Róma - quadratát.

Cliensek, híveik, plebejus is akadt

munkára fogható, rakták is a falat,

védeni polgárok házát és életét,

óvja majd a vagyont, ne hordják szerte-szét.

A fal csak nőttön - nőtt, s irigység Remusban

munkálkodott, feszült, nem maradt titokban.

Sokáig nem bírta, s hogy szemét elérte,

Gúnyolódás kevés,… azzal be nem érte…

Fogadásból tette, vagy csupán virtusból?

Félek, nem tudjuk meg írott papiruszból…

A rege, a monda szájról szállt sok szájra,

hogy történt az ugrás, és mi lett az ára…

Rémus futott, ugrott,… falon által jutott,

fizetség várta hol földet ért, ugyanott.

Nem tudjuk, mi volt rossz, véletlen, akarat? -

holtával őrzi most az átugrott falat.

Celer a barát, vagy Romolus tette-e?

Mert aki látta is, nem tudom hitte –e?

Testvér a testvérnek hogy lehet gyilkosa?

Ily’ végfejletnek hogy…hogy lehet indoka?

- Pusztuljon el mind az, aki Róma falát

engedélyünk nélkül lépi, ugorja át!

Így szólt Romulus, és évszázadok során

hatott, és ma is él, eleven hagyomány.

Coriolánus és Allarik, Attila,

történelem a nagy neveket sorolja.

Félte az idegen, tisztelte a testvér,

ne pusztítson halál, ne hulljon a test,… vér.

Ősi példaérték sokkal több, mintha jós

próféciál, hiszen sosem maradt adós

az átok, az Ómen! - időn, közön, teren;

hogy falat ugróknak intő példa legyen.

2003 augusztus 07 / 2007. december 31.

JULIS

Itt hagyott a hűtlen, Julcsa az a csalfa,

ezért roskadtam itt bamba egymagamba.

Átokverte mamlasz, egyedül egy lócán,

nem ettem még ugyan, nem élek galócán.

Fáj a szívem, még hogy! - olyan szűk a helye,

ha megkísért Julcsám gömbölyded kebele…

Szorítja hat vaspánt; nyakamba akasztva,

korcs kutya koloncát húzom a latyakba’.

Hát még ha bőrének illata, a selyme,

- nem bírok magammal – ha az jut eszembe.

Utcára nem merem kitenni a lábam,

ilyen szégyen esett, és pont itt énnálam?

Álomra hajtani fejemet nem merem,

gyökeret vert belül, bennem a félelem.

Félek az álomtól: Juli mindig piszkál.

- Minek kell bort inni, szóda nélkül, tisztán?

Csak ülök a lócán, lógatom a lábam,

elbúsult képemet meg se borotváltam.

Vágyam Julcsám, után semmi sem űzi el,

egy-két kancsó ha nincs, nincs tele seprűvel.

Nagyobb baj a bajban, a!, a borom fogytán.

Szomszédot megkérem, kocs!- kocsmából hoz tán’?

Nem nézem az időt, napsütést, zivatart,

- hhh! - csak búsulom Julist. Míg a borom kitart…

2004 május 02.

Magyar valóstorta

Polipitikusok polipityizálnak.Tán’ tolongnak jobbra, balra barna

árnyak…

Blabla-hablatyolnak, adnak csip-csup ügynek,

tényleg pofozkodnak, vagy csak hülyülgetnek?

Szemem a dobozon, fülem kételkedik,

én vagyok a dilis, vagy épp e két elit?Jól betanulhatták szalagon,

lemezen,nem csodálkozom már sem azon, sem ezen.

Bariton szólót zeng, rá kontráz a szoprán,

az orrból dől a szleng, sok akad toporgyán.

Vigéc esküdözik, nem övé a gatya, ki tudj’?- hány milliárd, se Fiú, se Atya.

Ülepem laposon, kigúvad a szemem

képre, ismerősre. Magázzam?

Tegezem.

Még a vakoknak is szemet szúr a szajré,

oly’ vastag a bőr, hogy nem üt át a

majré.

Szégyenpír sem színez rózsákat az

arcra,

csak a konc, a zsákmány; többi? – el a francba!

Ha mind e sok mocskot még meg is felezem,

ezt a Magyar-valót, felét se szeretem…

Valóstorta röpül. Lehet, kő van benne?

Van kit pofán vágni! Végre

örülhetne

Ő. Aki csak drukkolt, igazolt a tette:

azt a fránya követ tortába rejtette.

2003. szeptember 03./2008