2003. Hadüzenet

Hadüzenet

HADÜZENET 2003

Ha megérett bennem s rám tört a gondolat,

Mindig tennem kellett s tettem a dolgomat.

Fedél nélkül

Reggelim az én ebédem, ebédem a vacsorám.

Ha van, jut is, ha nincs úgyis… de ki figyel oda rám?

Kutyám elől az adagját én soha el nem eszem,

magaménak is a felét inkább eléje teszem.

Cipőm talpán a szél fütyül, nyakamba eső csorog,

órámon az idő megállt, legalább is ácsorog.

El nem rakok a zsebembe kezem helyett soha mást,

melegedőhelyem ez, meg nem bírom a rohanást.

Reggelente az újságot szorgalmasan olvasom,

kormányéhoz? - mily szánalmas, kicsinyes az én bajom.

Ország - imázs, ünnepségek, új autó, új negyed

- kormányzati – oly fontosak! - kapkodom a fejemet.

Több mint rózsás a helyzetem, irigyeim nincsenek,

arcpirítót hivatali ajtókon kilincselek.

Nagy fa alatt széles padon újságom a takaróm,

rendszerváltás vigyáz reám – Ő az én Jóakaróm.

2002.

Frissítve: 2007. december 19.

Kárpátok alatt

Fáj. A holnap réme kéz-lábat gúzsba köt,

Elevenünkbe vág kötél, a megkötött.

Kínzó fájó kötés, mint a gályabilincs,

Bezárt ajtó, melyről letörött a kilincs.

Átdübörög rajtunk az élet szekere,

Sárba tapos, sosem tudod, hogy szeret-e?

Ledönt, vagy felemel? Te, ki állva maradsz,

Rázd le magadról a rád tapasztott sarat.

Törd le az igádat, bilincsedet sorba,

Ne foglald átkodat imába holnapra!

Szemünkön hályog, homlokunkon billog,

Ne tűrd!... hisz felettünk száz keselyű vijjog!

Lóbálja sarki szél, - fújjon talpa alatt -

A gazt, az árulót, a renegát magyart,

Aki népet, hazát kelengyeként kínál,

Ne teremje sírját kereszt, csak a hínár!

Földünk ma még miénk, szívünk csak érte fél,

Marad együtt e nép, vagy széthordja a szél?

Megmarad a Haza idegen talp alatt?

Isten óvd magyart, itt! A Kárpátok alatt.

2003. február 28.

Mottó:

Stockholmban az írás bizony megköttetett…

Kilencszázhúszat írt ismét a történelem…

Ördögszekér

Ördögszekeret hoz a szél,

szalad, rohan, messze a cél.

Fityiszt mutat - azzal felér -

neki nem kell víz, se kenyér.

Lába földet kotorja,

szél háta a motorja.

Átgurul a Glóbuszon,

csak így gyalog, nem buszon.

Gurul szótlan, le, meg fel,

süvít a szél rendesen.

Felemeli, forgatja,

fogában tartja fogva.

Küldetés ez,… passzió?

Mi benne a ráció?

Pihenést ad? - mennyit ad

fogadó,… egy kerti pad?

Ellenállni? - mit tehet? -

minden mindegy, egyre megy?

Mi a végcél? Mi a juss?

- Tudod miért, s hova juss?

- Ördögszekér! Állj meg, mesélj!

Ellenség vagy barát a szél?

Megáll, rám néz, de nem beszél.

Fújja, viszi a szembeszél.

2003. február l0./2005.október 12.

Mi a poólitika?

1. kép

Csótó L. jó komám, megkérdezte egyszer:

– Politika Téged valóban érdekel?

Amikor félbambán szemem ráemeltem,

Kérdését feltette, még egyszer, ott helyben:

– Mi a politika? Kettő-e vagy három?

– Azt hiszem, hogy tudom – hebegem, szám tátom.

– Dehogy tudod Te azt, a szemed leírja,

Nem próbáltad még, mert nincs kezeden híja.

– Akkor hát Te mondd meg, mi az a nagy Titok?

Amit, ha elárulsz, biztosan megtudok.

– Legyen, ha akarod, elmondok egy mesét,

Ahhoz, hogy megtanuld, talán nem lesz kevés.

2. kép

János, a jó gazda, mindenhol hallotta,

Poólitika így, úgy, s lyukadt az oldala,

Amit oly gyakran hall, mi van a szó mögött?

Ügyvédhez ment el hát, kíváncsin, szerfölött.

– Ügyvéd Úr! Instálom, kérem tisztelettel,

Világítsa elmém, Ön egy tanult ember.

Mi is lenne az a poólitika? - Kérem!

Meg kell-e ijednem, nem kell tőle félnem?

– Hát, a tudománynak megvagyon az ára,

Ennek éppen itten, pont egy tehén. Mára.

– Egy egész tehéné? Igen komoly dolog! –

János gazda bévül, rettentően dohog.

Fukar hírében állt éppen ez a gazda,

De a kíváncsiság rettentőn zavarta.

– Ebadta! Ha ennyi, megadom az árát,

Asszony meg ne tudja! - Pohár borért kárál.

Tenyérbe tenyeret - alkura pecsét lett -

Magyarázat pedig ígyen szólt, ekképpen:

– Mi a poólitika? - Gazduram, az nem más,

Rettentő hazugság, rettenetes csalás.

János gazda, bizony, leesett a székrül.

– Ez hát a tudomány, s ennyi sokba kerül?

Alku, alku – tartom! Meghozom az árát.

Holnap lesz Keviben épp’ a heti vásár.

3. kép

Egész éjjel izzadt, gond az eszét vette,

Hogy az ügyvéd úr őt így palira vette.

Nagy soká aludt el, reggelre már pontra

Megoldást az éjjel, éjjel megálmodta:

- Megláthatja falu meg az ország-világ,

Hogy kell gyakorolni fránya poólitikát!

4. kép

Indult a tehénnel, hóna alatt kakas,

Alig, hogy érkezett, jött az első pasas:

– Mennyi a tehénke? Egyezzünk az árban!

– Tehénkét s a kakast nem adom, csak párban,

Két pengő a tehén, kétszáz a kakasom,

Ennyi biz’a, punktum! Ennyiért odadom!

– Bolond Istók kendtek, megveszett reggelre?

Bolond gombát evett, maga istenverte?!

Így morgott a másik, harmadik is sorba,

Becsületen hála, nem esett nagy csorba.

Végre megjött ő is, az igazi vevő:

– A tehén fejésre, kakas levesbe kő!

Nekem mindegy balga, hogy mi a bolondja,

Egyezségünket, azt írjuk le papírra!

A szatyrokból plajbászt, irkát kaptak elő,

Csúszott a bor, a szó, zöldült a legelő.

Már - már esteledett, mire az asztalnak,

Kocsmaajtónak is Isten áldjon!-t mondtak.

5. kép

Hazafelé János nótált és füttyögött,

Vásárfiát hozott be a háta mögött.

– Sikerült a vásár? Fizetség is megvót?

Mind a kettő e’kelt, nem útközben meghótt?

– Megvót, megvót, ehun, itt csörög az ára –

Ütött a zsebére – nem lett semmi kár ma!

6. kép

Másnap, már délelőtt elment az ügyvédhez,

Peckes, új lajbiban, nem csak úgy gyüszmékelt.

– Megvót az egyezség, árát is meghoztam! -

Tiszta fényes nappal, nem este titokban.

Had lássa a világ, milyen a tisztesség,

Ihol a két pengő, ihol a fizetség!

– Mi ez? – Tán farkapénz? Vigye el a kánya!

Nem ez az egyezség, kétszáz volt az ára!

De a mi Jánosunk nagyon gondos vala,

Ügyvéd orra alá hites papírt tola.

Elkékült, elzöldült ettől a jogtudor,

Keletkezett nyakán egyből egy jó dudor.

– Ez csúnya becsapás, ez már nem tisztesség,

Mondhatom a nevén: tiszta gazemberség!

Micsoda álnokság, micsoda nagy csalás!

Haramia kelmed, útonálló talán?

– Dehogy az, jó Uram! Ez csupán fifika,

Ön tanított meg rá: ez a poólitika!

7. kép

Kocsma felé János vígan fütyörészett,

Hogy így helybenhagyta kényes tisztességet.

S mivel a mi gazdánk saját esze ura –

Szerzett tudományát életnek tanulta.

S ha befektette, nem tátott szájjal várta,

Fizetségért elment gyalog a vásárba.

8. kép

– Igaz ez egy szóig, így esett valóban,

Magam hallottam ezt nemrég az ivóban.

Nem Jánostól, mert hát, nem volt ő már akkor,

Az unokájától kedd reggel, pont hatkor.

Fejezi be László, jó öreg cimborám,

Víg kedvre derülvén maga termelt borán.

- János öröksége most neki kamatol,

Előleg egy feles, kísérő: forralt bor.

Íme a történet, de hátra maradt még

Egy csacska apróság, apró figyelmesség.

Mert amit hallottál, Te sem kaptad ingyen,

Hoci a pénztárcát, kocsit, gatyát, inget!

2002. szeptember 23. / 2007. december 31.

In nomine…

/gyónási titok/

– In nomine... fiam, mi bűnt követtél el?

Miben botlott meg a gyarló földi lépted?

– Amire készülünk - /mint a kerge juhok/

ha meg nem gyónom, még pokolra jutok.

– Mi nyomja lelkedet, mondd! - el mit követtél?

Egyedül tetted, vagy csoportos bűnösként?

– Baj még nem történt meg, de bennünk a szándék,

amiért itt és most feloldozást várnék.

- Sok mindent megéltem. Halljam a szavadat!

- Törvényt kell alkotni, ha törik, ha szakad…

– Mi ebben a vétek? Olyan rossz a Törvény? -

amitől poklot félsz, vagy elragad az örvény?

– Talán nem olyan rossz. A bűn nem abban van,

mögöttes szándékkal, azzal van a nagy baj…

Mondani sem merem, csak halkan megsúgom,

nehogy a Jó Isten füléhez eljusson:

(- Kórház-, egészségre pontot teszünk végre, s

lesz sok tolvajkulcs az OEP- pénztárgépbe…!.....!)

– A, kirelejzumát! E’, fiam, nem semmi!

Ezt hogy gondoltátok? Szabad ilyet tenni?!

– A párt, a frakció, pénzpiaci helyzet,

koalíció is folyton erre gerjeszt!

– Én fel nem oldozlak! Nincs hozzá hatalmam,

kisebbért Rómában zsinatot tartanak!

Ehhez az sem elég! Legbiztosabb lenne,

ki bocsánatot vár, menjen fel a mennybe!

De csak a kapuig! – hol Péter apostol

penitenciát oszt, az őrhelyén posztol.

Ha kicsit bóbiskol, visszaküld szavazni,

de hogyha megérti!?! – tanulj meg szaladni,

mert, amikor mérges, híjj! - nagyon goromba,

félek nem bocsát meg,... elküld a pokolba.

2003. június 23.

Mottó:

Vasárnap lőn, s a szorgalmasok

éjfél után leadták a voksot…

(…és azóta is…/ megjegyzés 2008./)

Valahol a Balkánon

A tanyámon vígan élek,

Miniszterrel sem cserélek.

Legeltetem lovam, nyájam,

Kulacsomra forr a szájam.

Gáton, fűben heverészek,

Fűzpipámon nincsen fészek.

Lesgetem a felleg útját,

Te mész, visznek égi pajtás?

És az Isten ege alatt

Pénztárcám csak apad, apad.

De még így sem cserélnék,

Jobb gazda egy cselédnél.

Miniszter Úr! Az Ön zsebe

Pénztárcával, hánnyal tele?

Politikus fenomén,

Bilincs kattan a kezén.

Azaz kattan – na! - ha volna

Kit ő, más sem okolhatna.

Így azután kezen - kéztől,

Nem kell félni lánccsörgéstől.

2002. szeptember 20./2008.

Készítette: