Legalább két latort

…legalább két latort 2006

Írtam verset, klapanciát,

terem a gyom, síron virág…

Gondolkodó székemben…

Gondolkodó székemben ücsörgök

szokás szerint ebéd után,

nem is tudom, péntek vagy csütörtök

van-e, vagy még szerda csupán?

Tajtékpipámat a tóriumban

lepi a por, idő, enyész’,

füstkarikákat jó régen fújtam.

Nem izgat már ez az egész.

Poharam üres, a borkánomba’

lötyög még tán’ fél pint vörös,

napjában egyszer ennyi a norma

ha süt, ha fúj, ha ég dörög.

Szenvedélyimnek dús tengeréből

e kevés mi reám marad,

s mint egyke gyermek úgy egyvégtéből,

jó hosszában unom magam.

Szemem sarkából az udvart söpröm,

kit ugathat Szutyi kutyám?

Oly kitartóan röpköd egy böglyöm

orrom előtt, s nyakam után…

- Árgyélusát a lelkednek! – Kezdem,

mozdulatom vihart kavar,

még öt-hat légy szegi meg a kedvem,

ellenemre indul a had.

Csupasz kezem a csép hadarója;

csapkodom a dögök felét,

dugába dőlt a vélt lyukasóra;

vérszívásból több mint elég!

Bosszúságból szőtt viharfelhőmön

buknak fel az álmos percek,

vétlen lovast kígyómarás dönt föl

nyergéből, s most porban fetreng.

Pipám legottan dohánnyal tömöm,

mérgem tüze boromba hűl,

füstfelhőt fújok - kényszerű öröm -

értsen szót a goromba fül!

Időm megáll. A gondolatimban

közelmúlt fut, gyorsan pereg,

hol tejúton, majd a napban villan;

szivárvány, hol megvert sereg.

Obsitos Dávid várakat víni

sereg nélkül hadat üzen,

parittyájában a kő míly pici,

s Góliátból sose fogy el.

Sofóniásként próféciázom:

Hiszem a pénz hitet nem ér,

lelkünkre szárad, lázálom e kor.

Minden szívben van egy telér.

Lennék ember csak. Vízhordó legény,

ki szomjasnak visz friss vizet,

egy kicsit gyáva, bár olykor merész,

s a rosszért még jóval fizet.

Vágyam templomunk nagyharang tornya,

anyám táplált köldökömön.

Valóságként harangláb komorja

szürkül át a málló ködön.

Sose lennék bakó. Lator inkább,

jó fának férges gyümölcse,

kit a törvény, mert hitében gigász,

lazán fel, bitóra kötne.

Gondolatom csíp, csípnek a legyek,

lelkem lázad. Még ez enyém.

ne buta préda, légycsapó legyek,

s a gazok /inkább/ a mérgem egyék!

2005. július 14.

Apropó: Hadüzenet, Kivágattatik, és Ember csak… köteteim.

gyűlölt szenvedély

gyűlölt szenvedély e táj

kívül feslett belül zord

kegyetlenül rideg halál

meztélábhoz kesztyűt hord

nadrágjában nincsen spárga

kürtőkalap száztíz volt

hitel és a kötél drága

folt hátán egy újabb folt

kölcsön a nyár tél is kölcsön

ősz a tavasz sem övé

vigyen vegyen sokat költsön

száz bankárt nyaka köré

éjtől sem szabadult hajnal

naptól bukik el a fény

ötvenhatból sok volt sok van

hite hagyott nem erény

gyűlölt szenvedély e táj

az ég szürke sose kék

koldusokban szegény a vágy

valamit most már tenni kék

2005. december 31.

…legalább két latort

/ mai mise /

Fejembe sok gondolatot,

kezembe egy tollat

ültettél, és azt mondtad, hogy:

- Egyenesen forgasd!

Teszem nappal-éjjel, végül

velem a nyugalmam

jószerivel akkor békül,

ha szívem kiadtam…

Karomból a mozdulatom,

nyelvemről a szómat

hívja: - Talpra magyar! – hallom,

s felcsendül a Szózat.

- Uram! Ha az életemet

kéred, tudod, Tiéd.

Magyart ne hagyd el én meg ezt.

Érte mondok misét:

Nyelvét, földjét, egyben, együtt!

Illatába szélnek

őseinknek pora vegyült,

mind erről beszélnek.

Ne engedd, kit ősátok űz,

továbbdarabolja,

új félszáz év tisztítótűz

lelkét is kimossa.

Kezét fogd meg, ne odaát! -

nyugalmat és álmot

kapjon, s keserű poharát

ne igya ki már most.

Adj békét és hitet, rangot

kicsinek és nagynak

szégyenpírt és bűnbánatot

legutolsó gaznak!

Adj mosolyt az apró szájnak,

öreg alá sámlit,

meleg ételt, vetett ágyat, s

minek örül, bármit…

Munkát adj, embernek méltót,

épülést a honnak,

sehonnainak ne vétót,

emelt fejt’ a kornak.

Gyermekeink vérét ne vedd

soha ártatlanul,

óvd meg őket, kérem neved,

s áldásodat. Ha hull…

Itt véget ér az én misém,

s bocsáss el békében,

könyörgésem teljesítsd és

utolsó kérésem:

Istenem! A keresztekért

türelmet adj, nagyot.

Minden Krisztus mellé még két,

legalább két latort.

2006. január 3.

Szóval hint embert

Különült vágyak cserélnek rangot,

Lelkem hűs keble zsivajtól gajdolt.

Ádáz ellennel csörtére szállnék,

Ringyók ágyamba szolid ajándék,

Igéket csaló, hiteket hirdet.

Sóval a földet, szóval hint embert.

Székelyudvarhely 2006. február 8.

Hébe-hóba

Szán szalad a lovam után,

istrángon lóg a vén ló,

magam érzem setén-sután,

fenn a bakon elég jó…

Szegény párám hébe-hóba

kapja csak az abrakot,

nyáron sárba’, télen hóba’,

széna-szalma csak a koszt…

Coki ostor! Patkó kemény,

sok a munka, has morog,

belőle csak a szél beszél,

nem keresek más okot…

Se nem igaz, se nem ló az,

korgó gyomor elleni,

…gazda orra alá jókat

sose mer szellenteni…

2006. január 2.

Bolondult eszemmel…

Rengeteget ártott szeme a szívemnek,

Azóta nem eszem, eszem…az veszett meg,

Belém mart az átok, valami vak rozsda,

Vágyaimnak lángja zsigerem mardossa,

Bódult fejjel élem kínját a keresztnek,

Vérem tüzét hordom, viszem az eresznek,

Jártomban álmomtól botlik meg a lábom,

Bolondult eszemmel várom a halálom,

Hódolatom hagyom örökbe kegyednek,

Megyek és most enni… adok a legyeknek…

2005. november 1.