2010. Horribile dictu!

Horribile dictu!

/Epistola a la’ rococo, E.A.P. nyomában/

Jóskám! – reggel jött a posta, békém jócskán megtaposta.

Megtaposta? - jó korán kis híján frászt hozta rám.

Igric volt, egy irka-firkász? – ilyen néptől mégis mit vársz?

Nagy mérgemre ittam ám!

Katkád, egy kis kékharisnya? – tisztességét másnak adta?…

Másnak adta? - ostobán bánt el veled cimborám…

Horribile dictu, ember! – józan, asszonyt? - férfit sem ver.

Billog billeg homlokán.

Földi-lét az égi-gonddal frigyre lép, de csak bolond hal;

rá, ha átkok rontanak, bosszú? - fájó kontra csak.

Élőt sirat, nem a holtat? Szakadt ingre választ, folt ad.

Foltot? - végből osztanak.

Ne halj Jóska! – annyi szent, hogy: élet búsan pont úgy elfogy…

Alattad, ha part szakad, minden tiltott út szabad.

Kutya harap, ám a szőre? - gyógyír legtöbb betegségre.

Hagyd hüvelyben kardodat!

Mindenható és Szentlélek! - mondj le róla, mondj le, kérlek!

Bölcs, bolondra nem figyel, s bár nem minden: wery vell! -

meg se halld, ha varjú károg: - Minek egy nő helyett három!?

Harapást a szőrivel…!

Intelem, a jó tanácsok közhelyek, s ha nem vigyázok,

szószátyárnak nincs hitel, abból aprót sem hiszel.

S ha nincs elég bokros gondja? - dolgát ember maga rontja.

Maga rontja mindig el.

Gyászos kedv helyett, ha szépet: mosolyogni lát az élet,

nem vesz semmit tőled el, papnál kelendőbb leszel;

s minden szomszéd asszony, s lánya, farát feléd, megriszálja.

Szőrrel gyógyulj! Lóra fel!

2010. április 25. Balázs S. T.