Bemutatkozás

Balázs Sándor Turza /alias B.A.S.A./:

Az ezredforduló – ami felé hol várakozással, hol teljes közönnyel tekintettem – gyökeres változást hozott életemben. Én, a technokrata, az anyagi lét óceánjain hajózó cserzett bőrű időutazó, belefásulva a vad viharok csípős-sóslevegőjébe - megtapasztalva az eldurvult értelmetlenséget:

Láttam házat, cifrapalotákat, s

- minek is mondjam, nem értené –

amiért élt, és amiért meghalt

mára minden az enyészeté.

-, csendesebb édes vizű tavakra, szelíd folyók békéjére vágytam. Szikrázó napsütésre, árnyas patakpartokra. Régóta bennem szunnyadó ösztönöknek engedve húztam fel lelkem zsilipjeit, árbocaim vitorláit. Írni kezdtem. Verseket. Csak úgy, mint régen ifjúkoromban. Ösztönösen. Először megnyugvással töltött el, majd lassan igazi örömforrássá vált, és beágyazódott hétköz és ünnepnapjaimba, életem szerves egysége lett. Előbb írtam, majd szorgalmasan elkezdtem tanulni. Elkezdtem tanulni egy új mesterséget. Az írás kifejezetten egyszemélyes vállalkozás, amit az egyik lehető legjobb társaságban – magvas gondolataink társaságában – lehet művelni, méghozzá a nap bármely órájában. Sírig tartó elfoglaltságot kínál. Pontosabban: ép elménk határáig. Az is igaz, számomra a kettő között nincs különbség.

Hat éve Szigethalom számomra a békeszigete. Édesvizű tavam: Zsuzsi a párom, árnyas patakpartjaim a gyermekeim: Gyuri, Bence, Anita, unokáim: Dani, Barni, Marci, Peti, Ádi.

Szelíd folyóm: az IRKA, amelyen barátaimmal hajózunk, őszinte evezőcsapásokkal. Szikrázó napsütés: a sikereink, tudásunk mindennapi gyarapodása, és amikor hasznára lehetünk azoknak akiket, amit szolgálunk. „Mert valamiképpen a hazának ártani nem szabad, azonképpen annak használni, mikor lehetne /és nem tesszük/ nagy vétek!” /Bod Péter/

Élvezem az élet ritka-szép perceit, s

viselem, ha rossz, tűröm, ha magány,

örülni, sírni se tanítson senki itt,

keresztet vessen mindenki magán.

Büszkeségem magyar, az álmom felhevít

akkor, ha érted álmodom: Hazám.

Eladó festmények online vására

Készítette: