Embedded Files
TESTVÉRPORTÁL
Teljes tanulmány
https://sites.google.com/site/vakitfed/my-forms
A Forms and Docs alatt látható, olvasható a teljes tanulmány.
Nem vagyok különösebben okos, művelt ember, egyetlen különlegességem: állandóan a lényegen gondolkodom.
A társadalomfejlődésről szóló, ajánlott könyv az alábbi link alatt olvasható:
https://sites.google.com/site/tarsadalomfejlodeshaboru/home
Alapvetések.
A mai nappal megnyitom az új rovatom, melynek címe: alapvetések. E rovatban az általam leginkább lényegesnek tartott gondolatokat írom le, mutatom be. Sajnos most már csak egyedül küzdök (nem harcolok), mert eszmetársaim elhunytak.
Tisztelt Olvasó, engem egész életemben a lényeg, az alapvetések érdekeltek. Lassan évekig, fokozatosan közeledtem a világ-spirál középpontjához, persze nem értem el. Értekezhetnék itt térről, időről, ősrobbanásról, evolúcióról, Istenről, de nem ez a lényeg. A lényeg az emberi boldogság, ennek pedig legfontosabb eleme a társadalom, a rendszer, ennek pedig legfontosabb eleme az emberi és társadalmi alapvetések. Visszatérve, ha van Isten és Ő csak jó lehet, hiszen ördög is van, akkor Ő sem azt kérné tőlünk hogy őt imádjuk, vele foglalkozzunk, hanem azt hogy alkotását, aminek a legfontosabb része az ember, az emberek, - egyre tökéletesítsük.
Hazugságáradat van, ez tény. Sok okos ember úgy gondolja, hogy van néhány aljas gonosz, de nagyon ravasz ember és azok csatlósai, mindezek ármánykodása okozza a világ bajainak többségét. Szóval kevés sunyi ravasz ámde óriási hatalommal, vagyonnal rendelkező ember általában titkos működése a lényegi probléma. Én nem vagyok okos, azonban egészen másképpen gondolom. Hozzá kell tennem, magam sem tudom, miért de engem már vagy húsz éve az alapvetések érdekelnek, ezeken gondolkodom. Úgy gondolom, hogyha az emberek 99% jó lenne, akkor képes lenne eme gonosz 1% aljas működését megakadályozni. Én úgy gondolom, hogy ez az aljas 1% úgy lubickol az emberiség talaján, mint ahogy a koszos környezetbe virgoncodnak a kórokozók, élősködők. Tehát a koszos környezettel, az emberekkel van a lényegi probléma. Ha koszos a környezet, hiába szüntetik meg a kórokozókat, élősködőket, azok mindig újratermelődnek.
A logika sor pedig ez:
1. Vannak az emberek alapvető (gyakori általános) hibái, melyek egyénekként nem nagyok, de összesítve igen. Egyébként ezek bizonyos fokig javíthatók, itt jönne az elemi oktatás szerepe.
Ebből következik--------- a 2.
2. A vezetők szükségszerű negatívumai. Azért következik az általános emberi hibákból a vezetők hibái, mert ezek az emberek ezen hibákkal kapnak hatalmat és hatalmat adó vagyont, miáltal hibáik felerősödnek kiterjednek. És létrejön a legkárosabb elsődleges vezetői negatívum: a hatalom és vagyon mindennél a népérdeknél is fontosabb lesz.
Ebből következik----------- a 3.
4. Az alapvető rendszerhibák. A rendszerhibák azért következnek mindezekből, mert:
A vezetők szükségszerű negatívumai rendszerhibákhoz vezetnek, mert a vezetők készítik a törvényeket, csinálják a rendszert. Mert az emberek nem is merik fel a rendszer, a rendszerhibák fontosságát. Nem ismerik fel, hogy hiába várnak jó vezetésre, nekik kellene a jó döntéshozó mechanizmust kikényszeríteni.
Mindez kiteszi azon táptalajt, melyen nagyon jól megélnek bizonyos aljas gonosz emberek. Akik egyébként magukat nem tartják annak. A fő baj azonban a táptalaj megléte. Hiába leplezik le a gonoszokat, ha táptalaj megmarad.
Mindez egy kicsit bővebben.
Az alapvető leggyakoribb általános (egyénenként nem nagy, de összességében annál nagyobb) emberi hibákat is fel kell sorolni.
A négy legfontosabb (jó oktatással neveléssel lehet javítani).
1. Az ember a részletek ismeretében rendkívül zseniális, de az alapvetéseket, a lényeget
egyszerűen nem ismeri. Azt sem ismeri fel, hogy nem ismeri az alapvetéseket, e hibáját ki sem akarja javítani.
2. Az ember szeret a nyilvánosság előtt locsi-fecsizni, lódítani, pontatlanul, átgondolatlanul beszélni, csúsztatni (történhet ez szóban, írásban, stb..), nem ismeri fel ennek a rendkívüli károsságát. Nem ismeri köztudat elszennyeződésének károsságát.
3. Az általános presztízsharcosság. Mindenki fontos, elismert akar lenni. Az emberek általában elégedetlenek a megbecsültségükkel. Ha ez túlzott, akkor felerősödnek az emberi hibák
4. Az ember a kelleténél egy fél fokkal önzőbb.
Egyebek, amiken szintén lehet javítani, jó oktatással neveléssel.
5. Kellemetlen fárasztó, de szükséges munkák, illetve konfliktusok elkerülése.
6. Irigység (gyerekeknél látszik)
7. Nagyobb a sértődékenység szintje, mint amekkora általunk adott sértések szintje. Kettős mérce szerint (ha mi kapjuk, ha mi adjuk) értékeljük a sértéseket.
8. Nagy és egyre növekvő vágyak. (A boldogságkiegyenlítő mechanizmusból is ered)
9. A társadalom fontosságát általában nem ismerik fel.
10. Átgondolatlanság.
11. Hajlamos az értékrend torzulásra
12. Stb..
Mennyire és hogyan küzdhetők le ezek?
Ha nem teljesen, akkor számolni kell velük.
Néhány szükségszerű hiba, de ezeknek van jó oldala is.
Az ember csak saját helyzetéből képes kiindulni.
A boldogságkiegyenlítő rendszer rossz oldala.
A vezetők szükségszerű negatívumai.
1. A vezető számára legfontosabb a saját hatalmának, rendelkező vagyonának megtartása, növelése. Ezért utál, ellenez, akadályoz mindent, ami az elsődleges célját gátolhatja.
Ezért akadályozza:
1. A demokrácia, a közvetlen demokrácia kialakulását
2. Az értelmes, a rendszert, társadalmat értő nép kialakulását
3. A társadalmi igazságok meglátását, a tiszta viszonyok kialakulását.
4. Az egyenlő feltételű igazságos elbírálást, hatalmi vagyoni elosztást.
5. A jelen rendszer alapvető megváltoztatását, a lényegi fejlődést.
6. Azon erőket, hangokat melyek hatalmát, vagyonát veszélyeztetik
7. Stb..
Az emberi és vezetői alapvető hibákból erednek a rendszer alapvető hibái.
Pl., abból hogy az alábbi alapvető rendszerhibák fontosságát nem ismerik fel az emberek.
A vezetők pedig - hát ők készítik a törvényeket, ők alakítják a rendszert.
1. Az oktatási rendszer alapvető hibái. Csak úgy lehet kitörni a körből, ha alapvetően másképp oktatjuk, neveljük a gyerekeket.
2. A demokrácia és közvetlen demokrácia (döntéshozó mechanizmus) ismeretének, fejlesztésének hiánya, rendszermegoldása.
3. Az igazságtalan és aránytalan vagyoni különbségek fontosságát károsságát sem ismerik fel, nincs rendszermegoldás.
4 . A pénzügyi és gazdasági hazugságok, hazug megoldások gátolják a hasznos termelést. És persze az igazságos elosztást.
5. A nagytőke ajnározás-korlátozás problémáját nem ismerik, nincs rendszermegoldás.
6. A helyes értékrend, szükségletrend rendszermegoldása. Vagyis az igazságosság biztonság önrendelkezés, egészség tudás természetvédelem nagyobb megbecsülése, az anyagi javak kisebb imádata.
7. Az állam optimális nagysága ereje, hatékony működése.
8. A rendszerszerű hazugságáradat.
Stb..
Ebből a sorból, ha valaki e kettő fogalmát és történelmét ismeri, akkor nagyjából érti a politikát, a társadalmi történéseket. Szóval ismerni kell, a demokrácia és közvetlen demokrácia, valamint a nagytőkeajnározás-nagytőkekorlátozás fogalmát és történelmi folyamatát. Aki ezeket nem ismeri, lexikálisan tudhat bármily sokat, valójában semmit se tud a politikáról. Aki semmit se tud politikáról, az nem érti a világot. Aki pedig ismeri ezeket csak letagadja az hazug és bűnös.
Na de itt van még a mujejő-reviszer, azaz, az elfogulatlan vélemény.
Politizáljunk, azaz mondjunk véleményt a közügyekről, de tegyük azt értelmesen, elfogulatlanul. Aki elfogult véleményt mond, ő hamis valótlan véleményt mond, ő árt az embertársainak. Az ártás közvetett úton (torz vélemény, torz vélemények, torz társadalom, torz rendszer, az egyének is, leginkább a kisemberek károsodnak) jön létre, de létrejön.
Ha az egyik nagyképű profi politikus, politikai vezető, belenéz az interneten megjelenő politikai véleményekbe, az gondolja: na ez az alja pórnép, ezek nem érdemelnek jobbat. Ezt gondolja, (persze nem ezt mondja): és sajnos igaza is van. Az más kérdés, hogy lényegében, tartalmilag ő sem politizál színvonalasabban, legfeljebb formailag, vagyishogy nem más, mint egy diplomatikus dumagép. A vezető politikusok: diplomatikus dumagépek, de lényegében elfogultak. Mindent halál magabiztosan megmagyaráznak, csakhogy gyakran maguknak is ellentmondanak, (mást mondanak, mint kettő perccel, héttel, hónappal, évvel ezelőtt) és ez már önmagában is gyenge politizálást jelent. Szóval, ha nekik lehet, akkor nekünk egyszerű kisembereknek is lehet – gondolják sokan, de tévesen. Nem, mi kisemberek nem engedhetjük meg magunknak a színvonaltalan politizálást, mi különbek vagyunk náluk.
Szóval a legfontosabb az elfogulatlanság.
De kezdjük talán azokkal, akinek a mondanivalóját így lehet összefoglalni: nagy szahara az egész világ, az egész értelmetlen, az emberiség el fog rohadni, és egyébként minden hazugság. Ez így oké: csak akkor ezek az emberek miért írják le ezt? Mert ha semmi értelme semminek, akkor az ő kis véleményüknek sincs semmi értelme. Vagyis ha valaki veszi fáradtságot, hogy a maga kis-nagy igazságát közölje, akkor nyilván meghallgatókra és helyeslőkre számít, vagyis mégis a világ értelmét keresi. Tehát aki egyáltalán ír és olvas, ő már hisz abban hogy van, ill. lehet értelmes világ.
De folytassuk az ellentáborral, akik szerint minden jelenlegi nagyjából szép és jó. Illetve még többen vallják: amúgy a világ a rendszer nagyon klassz, csak hát ez a Magyarország, vagy ez a párt, ez a vezető, ez viszont borzalmas. Az ő kiindulópontjuk is rossz.
Ahogy a másik ellentábor kiindulópontja is rossz, miszerint: van egy remek ország egy remek párt, egy remek vezető, csak hát az a fránya világ nem engedi, az mindig alátesz.
A felsoroltak mind elfogultak.
1. Mivel senki és semmi nem lehet tökéletes, mindenhol vannak hibák, ezért minden oldalnak kijár a kritika, de persze arányosan, a viszonylag jót, és a viszonylag rosszat azért meg kell különböztetni. Elfogult, aki nem így tesz.
2. És mivel senki nem lehet tökéletes természetesen önkritikának is kell lenni. Értelmetlenül hamisan elfogultan politizál, akinek nincs önkritikája és, vagy másoktól se vár el önkritikát. És, vagy mások önkritikáját támadási ürügyként kezeli. Ugyanakkor különbséget kell tenni, a rejtett bűn beismerése és az önkritika között.
3. Visszatérve: legyünk elfogulatlanok, ne gyűlöletből politizáljunk. A személyes szimpátiát és ellenszenvet ki kell zárni.
4. Senki, semmi nem tökéletes, de mindenkiben mindenben fel lehet fedezni valami pozitívumot. Aki állandóan egy embert, egy pártot szidalmaz, ő biztosan elfogult. Egyrészt már az is baj hogy egyénekben, személyekben gondolkodik, de erre még visszatérek. Másrészt ezért mindenkiben lehet találni valamilyen pozitívumot is, és ezt már az elfogulatlanság miatt is keresni és találni kell.
Miért is baj a személyekben való gondolkodás? Egy ember semmit se tud tenni, ha nem támogatják. A támogatók táborát centrikus egyre nagyobb körök mentén lehet modellezni. Fővezér, alvezérek, középvezetők, a politikai erő belső és külső magja, az aktív kisemberek, a passzívan (beleegyezően, elfogadóan) támogató kisemberek. A lényeg, hogy nem egy-egy ember csinálja a politikát, hanem a társadalom. És itt visszacsatlakozhatunk a kezdeti elmélkedéshez vagyishogy, nekünk kisembereknek, miért kell értelmesen színvonalasan elfogulatlanul politizálni. Másfelől mi kisemberek azért sem engedhetjük meg handabandázást magunknak (szemben a politikussal, vezetővel, politizáló gazdagokkal), mert végül is, mi kisemberek faragunk rá.
4. Azért a vezető, vezetők arányosan (jóval) magasabb felelősségét nem lehet elmosni. De felelőssége van a mögötte álló embereknek is a távolság arányában. A legkisebb felelőssége a rosszat támogató „ismeretlen” kisembernek van, de neki is van felelőssége. Az elfogulatlan ezzel is tisztában van.
6. De van egy másik oka is annak, hogy nem lehet személyekben gondolkodva politizálni. A módszereket, mechanizmusokat, és elveket kell elsősorban (ötszörös erővel) kritizálni, azután ezen módszereket mechanizmusokat elveket valló embercsoportokat, politikai erőket (kétszeres erővel) és csak ezután jöhet a név szerinti személyes kritika. Látszólag nem fontos a sorrend, az arány, de valójában nagyon fontos. Aki nem tartja be, ő értelmetlenül, hamisan politizál.
Hiába váltunk le politikai erőket, pártokat, embereket, ha a módszerek, mechanizmusok, elvek megmaradnak, akkor más, „új”, de lényegében hasonlóan rossz emberek, emberek, pártok, politikai erők lépnek a helyükbe.
7. Az elfogulatlan embernek, politizálónak tisztában kell lenni a kritika fajtájával és céljával.
A kritizálónak és kritika fogadójának is tisztában kellene lenni.
A kritikát az különbözteti meg a szidalmazástól, hogy a kritikának van egy „változtatási” célja.
Van a „szeretném, hogy még jobb legyél” típusú kritika. Tulajdonképpen ez a támogatás első lépcsője, tehát
Van „ez az utolsó figyelmeztetés” típusú kritika.
És van a „tűnjön el” típusú kritika. Ez csak akkor nem rosszindulatú, ha kiegészül elfogadható megoldási javaslattal.
8. Ha elfogulatlanok akarunk lenni, akkor nem tartozhatunk klikkbe, csapatba. Legalábbis szolgai módon nem tartozhatunk. Csak az lehet elfogulatlan, akinek van saját meggyőződésű, gerinces önálló véleménye. Akit konkrét érdekek fűznek valahová, annak kétségkívül nehéz dolga van, nagy valószínűséggel nem tud elfogulatlan lenni.
9. Az elfogulatlan nem ragad ki egy-két történést, cselevést, esetet. Elfogult, aki néhány kiragadott esetből ítélkezik. Ezért az elfogulatlannak nagyjából minden cselekvést, történést, esetet, tényezőt, vonatkozást ismernie kell és ráadásul ezeket összegeznie is kell. Ezért az elfogulatlansághoz tudásra is szükség van.
10. Aki idáig eljut, neki már lényegében el kell jutnia a rendszer, a rendszerfejlődés, a fejlődés lehetséges jobb jövő gondolatáig. Minden eddigi okfejtés ide vezet.
A rendszerkritikának kell lenni a vélemény fókuszában, a rendszerelemzésnek kell lenni a dominánsnak. A kiindulásnak, a rendszernek kell lenni.
11. Az elfogulatlan, ha nem is mindig hangosan, de legalább magában hozzáteszi: na de itt van még a mujejő-reviszer.
Miért is szükséges, hogy a rendszer legyen a kiindulás, legalábbis, ha közügyekről van szó?
Csak az szeret, épít, segít, aki kritizál, véleményez, és ha elfogadható javaslatot (nem azt, hogy menjen a pokolba) is mellé tesz, és eléggé udvarias, akkor szinte biztosan jóindulatról van szó. Ugyanis lehet zrikálásból is kritizálni. Valahogy a kritizálónak és kritikát fogadónak is éreztetni ill. érezni kell, hogy jóindulatú kritikáról, véleményről van szó. A szeretet első jele, az aggódás és a kritika. Akit nem kedvelünk, aki közömbös számunkra, őt jó messzire elkerüljük. Akit kedvelünk, őt képtelen vagyunk elkerülni, és ha rossz útra téved, akkor a lelkiismeretünk, azt mondja, kiabálja: menj oda és próbáld meg a helyes útra terelni.
Ami ide fele igaz, az általában visszafele is igaz, vagyis megállapítható: ha valaki normális jóindulatú ember akar lenni, aki hasznos tagja akar lenni a társadalomnak, annak kötelező a rendszert kritizálni. Tehát nemcsak hogy lehet, szabad a rendszert kritizálni, de kötelező. És miért pont a rendszert? Egyszerűen azért, mert ez az, ami igazán hatékony. Egyrészt az emberek megsértődnek, és kialakul a dafkehatás. A rendszer szerencsére nem tud megsértődni, bár sok politikus szinte személyes sértésnek veszi, ha a rendszert kritizálják. Manapság is még, ez (a rendszer kritikája) a legnagyobb politikai bűn, sajnos még itt tartunk. Amit dicsérni kellene (a rendszerkritikát) azt el akarják tüntetni, ez önmagában is legfeljebb gyenge szint.
A javaslatom, hogy minden vezető nagybetűvel írja ki a falára: aki a rendszert kritizálja, nem nekem akar ártani. Ha tehetséges, bölcs vagyok, akkor a jobb rendszerben még inkább érvényesülök, és még szeretni is fognak. És a történelem is úgy fog számon tartani, mint tiszteletre méltó embert.
(Pszt, lehet, hogy ez a baj: nem bölcsek a vezetők?)
Visszatérve, ami ennél is fontosabb, az embereket le lehet váltani, meg lehet őket büntetni, de ha a rendszer (a módszerek, mechanizmusok, elvek összefüggő halmaza) marad, akkor a leváltott emberek helyébe újak lépnek. A felsorolt nyolc pont egyébként a rendszerhez vezet. Rendszerfejlődés nélkül nincs társadalmi fejlődés és a többség nem halad sehová. És ha nincs előrehaladás, akkor a hanyatlás (és ez konkrét halálokban, szenvedésekben mérhető) bekövetkezik.
Az elfogulatlan, ha nem is mindig hangosan, de legalább magában hozzáteszi: na de itt van még a mujejő-reviszer.
Szükség van a rövid határozott véleményre. A vélemény lehet rövid, határozott, de nem lehet felületes, elkapkodott. Manapság a vélemények 90%-a felületes, elkapkodott, többek között, azért mert ilyen véleményadó mechanizmusok alakultak ki. Pl. egy sajtótájékoztatás. Pl. egy politikai műsor, ahol szinte ki van szabva, egy ügy, egy perc. Ki sem próbálják, hátha nézett és érdekes lenne a hosszabb vélemény, az alaposabb kibeszélés. A felületes, elkapkodott vélemény nem lehet elfogulatlan.
Ugyanakkor kétségkívül, a túl hosszú vélemény, elkenődéssel, határozatlansággal párosul. A megoldás, hogy a rövid vélemény, kritika után hozzátesszük: na de még itt van a mujejő-reviszer. A mujejö-reviszer ennek a rövidítése: múlt, jelen, jövő, rendszer, világ, szerintem. És akkor így hangzik a mondat: na de itt van még, a múlt, a jelen, a jövő, a rendszer, a világ, és mindez szerintem. A „szerintem” az jelenti: mindez csak az én szerény véleményem, csak a népakarat döntheti el, mennyiben igaz ez. A népakarat, persze nem népszavazással, de azzal, hogy mennyien és mennyiben fogadják el, lehet ez csak néhány ember. Hiszen az ember nem magának közli a véleményét, mert akkor ki sem mondaná (le sem írná).
Egyébként, pedig aki csak múltat nézi ő csak elfogult, lehet, mint ahogy az is, aki csak a jelent nézi, ill., aki csak a jövőt nézi. Másképpen, nem lehet elfogulatlan, aki kihagyja akár a múltat, akár a jelent, akár a jövőt. (De egyébként a jövő a legfontosabb.) A jelen: leginkább a közelmúltat, közeljövőt, a közeli világot, az országot és az aktuális vezetést jelenti.
Továbbá elfogult, aki kihagyja, kifelejti a véleményéből a rendszert, és a világot.
Ezért, már amikor kialakítjuk véleményünk, tegyük hozzá magunkban: na de itt van még a mujejö-reviszer. És amikor kimondjuk a rövid, határozott véleményünk, akkor tegyük hozzá lehetőleg hangosan, de legalább magunkban: na de itt van még a mujejö-reviszer.
Tisztelt Emberek.
Legalább a demokrácia kérdésében ne hagyjuk magunkat átverni. Ugyanis a mindenkori hatalom, uralkodó osztály, nem véletlenül megpróbálja a demokrácia fogalmát, elméletét zavarossá tenni, ezzel a diktatúrákat, a részbeni, a hiányos demokráciákat, demokráciának beállítani.
Az elmélet tulajdonképpen nagyon egyszerű, ketté kell választani a különböző fogalmakat, vonatkozásokat.
Ki hozza a döntéseket - ez a demokrácia lényege. Pontosabban: demokrácia, (népuralom), amennyiben nép a közösség többsége, minél nagyobb hányada hozza a döntéseket.
És a másik vonatkozás: milyenek a döntések - ez csak összefügg a demokráciával, de nem a demokrácia lényege. Pontosabban: a döntések népérdekűek (többségérdekűek, a kisebbségek jelentős károsodása nélkül) – vagy nem népérdekűek. Tehát az, hogy népérdekűek, avagy nem népérdekűek a döntések, bármilyen furcsa első hallásra, ez nem a demokrácia lényege.
Adott esetben az is előfordulhat, hogy a nép a többség nem népérdekű döntést, döntéseket hoz, ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs demokrácia.
Ugyanakkor sok-sok módón lehet bizonyítani, hogy a nép, a többség által hozott döntések, a leginkább népérdekűek, ha a döntéshozás helyes elvei, szabályai be vannak tartva.
De miért is kelt az uralkodó osztály szándékosan zavart a demokrácia elméletében és gyakorlatában? El akarják hitetni, és ez sikerül is nekik, hogy a demokrácia nem arról szól, hogy ki hozza a döntéseket, vagyis akár ők az uralkodó osztály is hozhatja döntéseket, így a demokrácia látszata alatt megőrzik hatalmukat. Jelenleg is ez a helyzet: az uralkodó osztály a demokrácia, a népuralom látszata alatt uralkodik.
De még a kisiskolás gyerek is rájöhet: vagy a nép uralkodik, vagy egy szűk csoport. És mivel jelenleg (a múltban szintén) egy szűk csoport uralkodik, hozza döntéseket, ezért nem uralkodhat a nép.
A demokrácia lényege az igazi demokrácia: a közvetlen demokrácia.
Először is Tisztelt Emberek ne hagyják magukat átverni ezzel: rendben van, nincs igazi közvetlen demokrácia, de nem is lehet, többek között a nép is alkalmatlan, a mechanizmus is kialíthatatlan stb.. Az uralkodó osztály nem véletlenül járatja le a demokráciát. Tisztelt emberek, bízzunk magunkban, a nép, vagyis mi magunk, helyes döntéshozási elvek szabályok mellett alkalmasak vagyunk a döntéshozásra, és manapság már a mechanizmusok is kialakíthatók.
Néhány további átverés a demokráciával kapcsolatban.
A szólás é véleménynyilvánítás szabadsága, a demokrácia. Ez akkor lenne igaz, ha ezeket a véleményeket összesítve bevonnánk a döntéshozásba. De mivel ez jelenleg nincs így, mindenki beszélhet, amit akar, csak a kutya sem figyel oda, ezért ez egy átvágás.
Az alapvető emberi jogok, a jogállam, a demokrácia. Eltekintve attól, hogy ezen jogok jelentős részben csak deklarált, de gyakorlatilag nem érvényesülő jogok, csak arról van szó, hogy az uralkodó osztály milyen döntéseket, népérdekű, vagy kevésbé népérdekű döntéseket hoz. Tehát nem a demokrácia (népuralom) megvalósulásáról van szó. Egyébként pedig a döntések, törvények, jogok lehetnének ennél sokkal inkább a népet szolgálóbbak és valóságosan érvényesülők. A jelenlegi életszínvonal, a nép életszínvonala (beleértve a szabadságot, önrendelkezést és a biztonságot is) a törvények, döntések rosszasága miatt jóval alacsonyabb, a lehetségesnél.
A legnagyobb átverés azonban: a képviseleti demokrácia, a demokrácia.
A képviselő nem a nép véleményét képviseli, nem is tudja, mert ahhoz egy népszavazási rendszer kellene, tehát a képviselő legfeljebb választott vezető, uralkodó. Alapjában véve tehát nem népuralomról, hanem egy szűk csoport uralkodásáról van szó. A képviseleti demokrácia helyes (nem félrevezető) megnevezése: „választott” uralkodók uralma. De nem véletlenül tettem a „választott” szót idézőjelbe, mert még ez sem egyértelmű.
A következő igazság rajzolódik ki: ha egy szűk, vagy szélesebb csoport uralkodik (tehát nem a nép, a többség), akkor legfeljebb 50%-os (tehát nem teljes) demokráciáról lehet szó, viszont ez az 50%-os demokrácia sok-sok oknál, tényezőnél fogva, ennél alacsonyabb szintű is lehet.
A sok tényező egyike az, hogy az uralkodókat a nép választja ill., leváltja. Persze ez sem mindegy milyen választékból, minek alapján (pl. hazug programok alapján) és hogyan választhat, ill. mikor, hogyan válthat le. Továbbá, hány vezetőt választhat. Továbbá, mekkora, a szúk vagy szélesebb uralkodó osztályról van szó, és ezek belső döntéshozása mennyire demokratikus. Továbbá, hogy a nép csak ideiglenesen adja át a hatalmat vagy véglegesen az uralkodó csoportnak, csoportoknak. Merthogy jelenleg kénytelen véglegesen átadni a csoportoknak. Egy-egy csoportot leválthat, de annak helyébe kénytelen egy másikat választani. Szóval sok-sok tényező van, ha ezek mind rendben vannak, akkor a demokráciaszint 50%-os. Ha ezek többé-kevésbé rosszak, hiányosak, akkor a demokráciaszint akár nullára is apadhat. És a különböző demokráciaszinteket így is nevezhetjük: részbeni demokrácia, puha diktatúra, kemény diktatúra, stb.. Jelenleg hamis elnevezés: teljes demokrácia, vagy demokrácia - mert messze nincs teljes demokrácia. 80%-os demokrácia, akkor lesz, ha majd a lehető legnagyobb és jól működő (ennek is sok feltétele van) közvetlen demokrácia, ill. demokratikus rendszer lesz.
Ugyanakkor a demokráciatudomány egy komoly tudomány, sok ismerettel
a vakitfed tanulmányban szerepelnek ezen ismeretek
http://sites.google.com/site/vakitfed/my-forms - de a lényegét mindenkinek ismernie kell, ez pedig: a nép, a többség, hozza a döntéseket. A demokrácia a legjobb döntéshozó mechanizmus. Ez a lényege és nem más, aki mást állít a demokrácia középpontjába, az lejáratja, eltorzítja a demokráciát.
Az igazi demokrata, aki nemcsak közli a saját véleményét, de elfogadja, sőt gyűjti és összesíti mások (mindenki) véleményét.
videó - kattints
Page updated
Google Sites
Report abuse