Történelmi fejlődés

Régebbi írások 

Bölcsességek

Sok bölcsességet olvastam, sőt írtam is néhányat, kár hogy egyikre sem emlékszem.

Viszonylag kevés bölcsességet írtam, mert szeretek pontosan fogalmazni.

Egyetlen okos tanácsom volt, amikor azt tanácsoltam: ne fogadj meg semmilyen tanácsot. Nagyon büszke voltam magamra így azután folytattam az okoskodást.  De ha nem fogadsz meg semmilyen tanácsot, akkor ezt sem szabad megfogadnod.  Ha viszont ezt nem fogadod meg, akkor meg kell fogadnod a tanácsokat, de akkor ezt is….,itt ezen a ponton belezavarodtam……, már erre sem vagyok büszke. 

A mostani kor azért becstelenebb igazságtalanabb, mint a régi, mert most mindenki, politikusok, bírók hivatalnokok egy olyan becsületet, igazságosságot mondanak meglevőnek, ami nincs meg. 

Lehet, hogy téged nem érdekel a politika, de ez a politikát nem érdekli, az bizony keményen beleszól az életedbe. 

Az iskolában sok mindenre megtanítják a gyerekeket, csak két dologra nem: gondolkodni, meg boldognak lenni.

Szerencsére az iskolában megtanítják, hogy kétszer kettő, mennyi. Ha nem tanítanák meg, esetleg politikai kérdés lenne, akkor mindenki mást mondana erről. Lennének, akik hosszú tanulmányban bizonyítanak, hogy miért öt, vagy harminchat.  (Ha egy ilyen harminchatos ember netalán országos nagyfőnök, vagy csak annak a tanácsadója lesz, akkor gáz van.)  Lennének, akik csak úgy gondolkodás nélkül rávágnák: hét. És olyanok is lennének, akik azt mondanák: engem nem érdekel, hogy mennyi a kétszer kettő, én ilyen butaságokkal nem foglalkozom.

A hazudozás-kór úgy terjed, mint más fertőző betegség.

A boldog élet kialakítása egyszerű – az embernek csak magát kell legyőznie.

Felettébb sérelmezem, hogy mindenki a saját okosságával foglalkozik és nem az enyémmel.

Hiába sokasodnak a gyémánt darabkák, ha az a szemétkupac, amibe beleesnek, duplán nővekszik.

A betegeskedő időskor egyetlen megoldása, hogy gyerekes pozitív illúziókba ringatod magad. Megteheted azért is, mert már a rossz ellen amúgy is gyengén tudsz harcolni. De azért is, mert úgysem derül ki (előbb feldobod a szpacskert), hogy nem valósul meg.

A másvilágtól azt várom el minimálisan, hogy megtudjam milyen „logika” alapján működik a földi élet. Ha pedig csak úgy eltűnök, elmúlók, akkor azt sem veszem észre, hogy a minimális elvárásom sem teljesül. 

Egy érdekes kérdés.

Húsvét van, a feltámadás, a megújulás, az újrakezdés ünnepe. A tavasz is egyféle újrakezdés. Jézus szerintem és nemcsak szerintem, többek között forradalmár volt. Eszméi hatására egy új vallás jött létre. De nemcsak egy új vallás alakult ki, Jézus óta az emberiség, az emberi társadalom, ha lassan is, bukdácsolva is, de fejlődött. A rabszolgatartó rendszertől eljutott az újkapitalizmusig. Persze ez még messze nem a csúcs, de mégis haladás.

Magyarország utóbbi 12 évére, különösen az utolsó 7 évére ez nem mondható. Ez kis hazánk tekintetében, hanyatlási, visszalépési korszak volt.  Nagyon leegyszerűsítve az történt, hogy egy vezetői társaságot, élén a fejével, nagyon elkapta, megszállta a hatalmi betegség, majd ezután ez a társaság, nagyon elkapta, megszállta az országot, a népet, a nemzetet. Volt már ehhez hasonló helyzet nem is kevés. Ehhez hasonló, és nem ilyen. A történelem „rohanó” folyója állandóan változik, de az alapszituációk azért ismétlik magukat, csak kissé megváltozott formába. A jelenlegi magyar helyzet, rendszerváltozat ezért hasonlít sok más történelmi szituációra (maffiaállam, Rákosi rendszer, stb.), illetve ezért nem hasonlít teljesen egyikre sem. Világviszonylatban pedig inkább a pangás, a stagnálás korszaka volt.

Jelen magyar állapot szerint az uralkodó hatalom, a kormányzópárt a következő választáson sem lesz leváltva.  Reméljük, ez változik, de én itt a legvalószínűbb jelen realitásból indulok ki.

A címben szereplőkérdés pedig így szól: a magyar nép miért váltotta le a jelenleginél egy fokkal jobb vezetéseket, beleértve az első Fidesz vezetést is, és a jelen állapot szerint miért nem váltja le a jelenlegit?

Másképpen: a magyar nép miért nem váltja le a jelenlegi vezetést (rezsimet, kormányzatot) annak ellenére, hogy korábban ennél kevésbé rosszabbakat leváltott?

Megint másképpen: a korábban, normális, kritikus leváltós magyar nép, most miért nem váltja le, ezt a minden eddiginél pocsékabb vezetést?

Szerintem ez egy érdekes ellentmondás.

Persze azzal kellene kezdenem, hogy bebizonyítsam, a jelenlegi tényleg rosszabb (gyengébb teljesítményű, ország számára károsabb) mint az előző vezetések.

Ezt lehet nagyon hosszan és úgy, ahogy én, röviden indokolni. A rövid indoklás: aki itt élt ebben a hét évben és nem elfogult, aki kicsit is nyitott szemmel figyeli a történéseket, annak számára ez nyilvánvaló. Kiszámítottam, kb. kétnaponta volt egy kisebb-nagyobb galádság, botrány, ami kb. 7x170=1190 galádságot, botrányt jelentett eddig. Bár az átlagos életszínvonal nem csökkent, (nem is nőtt), de nőttek az igazságtalan különbségek, a szegények rétege nőtt. A gazdasági mutatók önmagukban nem is lennének rosszak, ha a régióba levő országok, nem teljesítenének jobban. Az oktatás, az egészségügy, és amiről el szoktak feledkezni, az igazságszolgáltatás is, meglehetősen siralmas állapotban van, inkább vissza, mint előre lépett. A demokráciaszint szintén alacsonyabb szinten van. Az ország külföldi megbecsültsége szintén romlott. És persze a korrupció minden eddiginél erősebben „virágzik”, a jellege pedig átment „kormányzópárt által vezérelt” veszélyes, aljas fajtába. Na és a manipuláció is soha nem látott csúcson van.

Szóval ezek a jelenlegi vezetés előtt sem voltak jó állapotba, (erre szokott hivatkozni a vezetés), de most mindennél rosszabb a helyzet.

Hozzá kell tenni a negatív felsorolásban nincs benne a migránsprobléma megközelítése, pl. a kerítésépítés. Méghozzá azért nincs, mert ez szerintem és az átlagember szerint sem egyértelműen negatív. Más kérdés azon manipuláció állandó kommunikációs kormányzati taktika, miszerint emiatt támadják őket. Ez az együgyűek tekintetében igen hatásos átverés - úgy tesznek, mintha csak a migránspolitika miatt támadnák őket, mindennek az lenne a hátterébe. Hatásos, mert ennek leleplezése összetett gondolkodást igényel. Itt egy duplacsavaros hazugság van, amit az együgyű már nem tud követni. Valójában, elsősorban a korrupció, a manipuláció, az antidemokratikusság, az igazságtalan különbségek, a vacak kormányzás miatt támadják őket. Összefoglalva: a nép rosszabbul, boldogtalanabbul él, miközben előre kellett volna lépni.

De térjünk vissza az alapkérdéshez: mindezek ellenére, miért nem váltja le a nép a jelenlegi vezetést, ill. a kormányzó pártokat?

Természetesen van itt egy-két fontos tényező (pl. az ellenzék állapota, pl. a választási rendszer változása, pl. a nemzetközi helyzet, stb.) miket itt nem elemzek.

Azért azt meg kell jegyezni, a magyar nép belesétált az akkor még demokratikusnak álcázott fidesz csapdájába, amikor azt kétharmaddal választotta meg. A visszaváltozott farkas nem sokáig tétlenkedett, a csapdát szépen kibetonozta, hegyes karókat vert le, szögesdróttal vette körül. Tette mindezt azzal, hogy a kétharmadával leépítette a demokráciát, többek között a választási rendszert a saját érdeke szerint írta át.

Azért tekintek el az elemzéstől, mert ezek bár fontosak, de mégis eltörpülnek a fő tényező, a fő ok mellett.

75%-ban a kérdésre ez a válasz: a magyar nép azért nem váltotta le, és váltja le a jelenlegi vezetést, mert az minden eddiginél sokkal ügyesebben mosta át a magyar nép egy jelentős részének az agyát.

Innen pedig legyen az írás címe: Az ügyes agymosás jellemzői.

Nem térek ki arra sem, hogy ezt az ügyes agymosást tudatosan, véletlenül, vagy ösztönös tehetséggel végzi a kormányzópárt. Azt azonban látni kell, az „ügyes” valójában „gátlástalanul hatékonyan antidemokratikus” fogalmával azonos. Sajnálatos módón az „ügyes” jelző szinonimája a „pofátlan” jelzőnek, ami már fogalmi szinten is eltorzítja a politikát. 

Az első nagy trükk, felismerés: nem kell az egész nép agyát átmosni, csak a legönzőbb, valamint a legostobább 20% réteget célozzuk meg, mint „célközönséget”.

Igaz, hogy ez is több további rétegből áll össze. Nagyjából azonban a két fő réteg: az érdekemberek, valamint az együgyűek.

Az érdekembereket úgy lehet lekötni, ha az érdek, egyben a függés-tojást a maximumra tágítjuk. A tojásba vannak a kedvezményezettek, bár a két réteg elválik. A sárgájába kerülnek a felsők, a menők, akik igazából jól járnak. A fehérjébe kerülnek sokan mások, akik tulajdonképpen csak azért járnak jól, mert a tojáson kívülieknek még rosszabb. Tulajdonképpen ők is jobban járnának, ha igazságos becsületes megítélés, jól működő ország lenne, azonban ennek megértése már gondolkodást igényel. A lényeg, hogy az érdektojást ki lehet tágítani, abba sokakat be lehet tuszkolni.

Egyébként, ebben többek között a Kádár rendszer is jó volt.

Egyfelől kitágítjuk az egzisztenciális függést, sok vállalkozás, (ezekben érdekelt sok ember) függ a kormányzópárttól. Itt lép be az újszerű korrupció.

Na meg az állami alkalmazottak függése, pláne hogy állandóan fenyegetve vannak. Ugyanis nemcsak a pozitív, lehetőség oldalt kell nyitni, hanem a félelemoldalt is. De nemcsak egzisztenciális anyagi dolgokról van szó, hanem hatalmiakról is. Minél kisebb a demokráciaszint, annál nagyobb a hatalmi arány, nemcsak a felső, a középvezetők szintjén, de a „portások” szintjén is. Valamint a félelemszint is annál magasabb. Szóval a hatalomra áhítozók szintén beállnak a támogatók sorába. Valamint persze azok is, akik félnek.

A mostani vezetés mindezt „tudatosan” legalábbis gyakorlatilag következetesebben teszi, a korábbi vezetések azért ennél demokratikusabbak voltak.

Ezek az érdekemberek, az anyagilag, hatalmilag lekötelezettek teszik ki a 20% betonszavazó 70%-át. Na és persze ezekből az érdekemberekből áll a kormányzópárt vezérkara, valamint a tisztikara. Nem a diktátor határozza meg a dolgokat, aljasítja le a politikát, hanem az öt támogató talpnyaló gerinctelen érdekhajhász társaság, a sok-sok nyalóka. Persze itt is elmerülhetnénk az emberi lélek rejtelmeibe és leírhatnánk az „önmagának hazudozás, a galádság megindokolása” pszichés jelenséget. Nem teszem.

De térjünk rá az együgyűek agymosására.

Ez egy fokkal még érdekesebb. Ugyanis azt talán meg lehet érteni, ha valaki a rövid távú érdeke szerint gondolkodik, cselekszik. De az együgyűek, akik nem férnek bele az érdektojásba, azok minden szempontból saját maguk, gyerekeik unokáik érdekük ellenében ténykednek, amikor egy népnyúzó társaságot támogatnak.

Miért teszik? Az alap ok nyilván az ostobaság, melynek sok további oka lehet.

De itt is több réteg van.

Először is minden pártnak van egy törzsszavazó rétege, ami meglehetős ostobaság, mármint a törzsszavazó státusz. Ugyan a törzsszavazó hűségesnek is tűnhet akár saját, akár a kívülálló szemébe is, de nem az. A probléma az, hogy egy párt vezetése, irányvonala bármikor lealjasodhat. A törzsszavazó pedig azt mondja: én a szemétség ellenére is kitartok, mert hűséges vagyok. Ez okos dolog? Hát nem az. Jobb esetben is egy rosszul értelmezett, hűség.

A jelenlegi kormányzópárt már korábban, népszerűsége csúcsán kialakított egy elég széles törzsszavazó réteget. Ehhez vehetjük a külföldön élő magyarok nagyobb részét. Szóval ők mivel nem élnek itt, nem tapasztalják a mindennapok, egyébként elkerülhető nyűgét, baját. Nyilván hallanak ezekről a bajokról, de ezt úgy veszik, hogy „ez a szokásos politikai ármánykodás” egy viszonylag rendes társaság ellen. Kétségtelen a törzsszavazó bázis kialakításában is kellően ügyes (gátlástalanul antidemokratikus) volt a jelenlegi kormánypárt.

Itt, most aktuálpolitikai szinten jegyezzük meg: a jobbik (eredetileg szélsőjobb) és a fidesz (eredetileg közép jobb) időközben helyet cserélt. Tehát a fidesz lenyúlta a szélsőségesen nacionalista, rasszista szavazókat. Ők szintén egy elfogult, betonfejű, részben érdektársaság. Épül az eszetlen betonfal.

A következő réteg azonban érdekesebb.

A következő rész címe: A diktatúra, a diktátor vonzza a cselédlelkületűeket.

Visszatérek oda, hogy jön össze a szavazók, támogatók 20%-a ami sajnos a jelenlegi fél-demokráciában már elég a hatalomhoz.  14% összejön az érdektojás (beleértve a félelmet is) kitágításból. További 3% az ostoba, legalábbis politikailag nem túl művelt, tájékozatlan törzsszavazókból jön össze. Illetve a szélsőjobbos szavazókból jön össze.

A további 3%-ot pedig a cselédlelkületűek teszik ki. Ez nem nagy réteg, de a rossz győzelme nem jöhetne létre nélkülük.

A cselédlelkületűek általában szegényebb, szerényebb viszonylag iskolázatlanabb emberek. Tehát ők valójában vesztesek, de ezt sem veszik észre. Nekem is van két ilyen ismerősöm, akik értetlenkedésem, csodálkozásom ellenéra is fidesz hívővé váltak, még azt sem lehet mondani, hogy törzsszavazók lettek volna. Mindkettejüket egyszerű dolgokkal, pl. migránsokkal lehetett manipulálni. A bonyolult dolgokat nem nagyon értették. Ebben is ügyes a jelenlegi kormányzópárt. De a lényeg mégis az, hogy a cselédlelkületű emberek igénylik, ha irányítják őket, kvázi igénylik a diktatúrát.  Az oroszoknál, például mindig is igényeltek egy cáratyuskát, ez is e jelenség része.

Mit is jelent ez? Azt, hogyha megjelenik egy antidemokratikus, demagóg, stb. politikai erő, akkor annak kapásból van egy 6%-os tábora. Ehhez jön hozzá az ügyes (pofátlanul antidemokratikus) agymosás.

Egy kicsit kevés szó jutott az egyszerű manipulációra, ami az értelmesek számára nyilvánvaló hazugság. Korábban az egyik manipulációs trükköt már említettem:

„Ez az együgyűek tekintetében igen hatásos átverés - úgy tesznek, mintha csak a migránspolitika miatt támadnák őket, mindennek az lenne a hátterébe. Hatásos, mert ennek leleplezése összetett gondolkodást igényel. Itt egy duplacsavaros hazugság van, amit az együgyű már nem tud követni. Valójában, elsősorban, a korrupció, a manipuláció, az antidemokratikusság, az igazságtalan különbségek, a vacak kormányzás miatt támadják őket.”

Vannak azonban más nyilvánvaló hazugságok (manipulációk) is. Nyilvánvalók az értelmesek számára, de egészen más a helyzet az együgyűek tekintetében. Illetve az érdek vezéreltek, tudják, hogy hazugság, de mégis igaznak állítják be, vagy kussolnak, hiszen ez az érdekük. Továbbá az együgyűek a kezükbe akadó médiából tájékozódnak, és még mindig respektálják a hivatalos hatalmat, mindezt ügyesen (pofátlanul antidemokratikusan) használta ki a jelenlegi kormányzópárt.

Akkor vonjuk le a végső következtetéseket. A magyar nép részleges elbutítása tekintetében sajnos sikeres volt a jelenlegi kormányzópárt. Így összejött az a képlet, hogy egy elbutított népet egy ravasz önérdekű vezetés (2010-2017 FIDESZ_KDNP,  O. V.) irányít, pontosabban zsákmányol ki. Megfejtettem a rejtélyt: a korábban, normális, kritikus leváltós magyar nép, most miért nem váltja le, ezt a minden eddiginél pocsékabb vezetést? A fentiek miatt.

Utóirat:

A magyar nép, hogy fog kievickélni ebből a csapdahelyzetből? Ráadásul már Gy. korszak is egy lejtmenet volt, tehát több mint 10 éve sanyargatják a magyar népet az alkalmatlan vezetői.    Hát talán úgy, hogy erősen felülmúlja önmagát. A leírt 20% csökkenése szinte lehetetlen, de talán egy kicsit ez is mozdulhat. Egy kevéssel több esély van a közömbösök egy részének felébredésében. E tanulmányban nem volt szó a közömbösség problémájáról. Sajnos, mint ez a helyzet is mutatja, legalább akkora probléma, mint az agymosás. Sőt a közömbösség kialakítását is egyféle agymosásnak tekinthetjük.

A lényeg három mondatban: mivel a fidesz támogató tábora az elmondottak miatt be van betonozva (érdektojásba betuszkoltak, a rasszisták, a jól megvezetett együgyűek), a szavazási rendszer pedig pocsék, az ellenzék is marakodó - az átlagembereknek egy lehetőségük maradt: minél több közömböst meggyőzni, hogy menjenek szavazni, de ne a jelenlegi hatalomra szavazzanak. Ugyanis a jelenlegi hatalom borzalmas, valószínűleg kevésbé rossz jöhet. Illetve ha a következők is pocsékok lesznek, akkor azokat is le kell váltani, de az aktuális feladat, a jelenlegi borzalom leváltása.

Világtörténelmi szinten, csak egy igazi demokrácia, egy rendszerváltás oldhatná meg, hogy a rossz vezetések (sajnos a vezetések zöme rossz) ne basáskodjon, sőt hatalomra se kerüljön, de ez egy másik könyvem témája.

Amire viszont kitérnék az a szemétláda vezetők elképzelése.

Ez is állandó témám. Ugyebár adva vannak ezek a diktátor jellegű, vagy és azokat szolgáló, meglehetősen gerinctelen, végső soron önző vezetők. Mi játszódhat le bennük?

 - Rendben van, én hatalmon maradok, a hatalom pedig édes, a bukás meg keserű. Az óriási vagyon és annak a szerzése is felettébb kellemes. A tudat, hogy én mind hatalomban, ravaszságban és még sok mindenben a nép felett vagyok – szintén kéjesen simogatja a hiúságom. Na de akkor is, van itt egy sor zavaró tényező. Pl. hogy ez végső soron becstelen, és az egyházi erkölcs szerint is bűnös. Talán még a másvilági büntetés is felmerül, legalábbis a keresztény vallásúak szerint. Valamint, kérdés, hogy meddig tarthat, és hogyan lesz vége. Azért diktátorok sorsa mindenki előtt ismert. Volt, akit csak szavakban vetettek meg, volt, akit tettlegesen is. Rendben van, elég sok önhazugság van: pl., hogy én nem vagyok diktátor, sőt végső soron népmentő vagyok. Vagy pl., de nekem sikerül megúszni, én ravaszságban is különb vagyok.

Azt azért érzékelni kellene, hogy több tízezer, esetleg millió ember utálja. Mondjuk, ha engem csak ezer ember utálna, én, (vagy bármely normális ember) már venném a kalapom, nem tudnám elviselni. Lehet, hogy ő azt gondolja: - nép utálata ellenére is megmentem a népet. Vagy: - igazából nem is utálnak, csak úgy tesznek. Vagy: - csak kevesen utálnak, csak százan, a nagy többség imád.

Vagy nézzük a jövőt, a történelmi megítélést. Itt is érzékelni kellene ennek már nem lesz, nem lehet jó vége. Tehát nemcsak a mostaniak utálnak, de még halálom után is, úgy emlegetnek, mint egy olyan vezetőt, aki többet ártott az országnak, mint amennyit használt. Ráadásul a saját családját is szenvedésnek teszi ki, a jelenbe, de főleg a jövőben, jelentős megvetést kell elviselniük.

Igen, ha számba vesszük az előnyöket, valamint az önáltatásokat, azok sokaságuk ellenére is eltörpülnek a hátrányok, a borzalmak mellett.  Ráadásul és itt jön a lényeg, akár így is gondolkodhatnának: - Ha már megadta a szerencse, hogy ország-vezető legyek, akkor megpróbálok becsületes demokratikus, népet tisztelő, népnek hasznos, szerény, önkritikus vezető lenni. Ha megérdemlem akkor engem is tisztelni fognak, megkapom a jutalmam.

Rejtély is meg nem is, hogy miért nem így gondolkodnak.

Folytatás is lesz, mondhatom: következik a folytatás. Szóval ezt az elmélkedést követni fogja egy másik.

Manapság nem lehet hosszú írásokkal terhelni az olvasók drága idejét, és szétszórt figyelmét, pláne olyan témával, ami egy kis gondolkodást igényel.

A folytatásba újra összefoglalom ezen írás lényegét. Kitérek arra, hogy újra büszke magyar lettem. Kitérek a világpolitika lényegére is.

NÉZZÜK AZ UTÓBBI 2 HÓNAP (2016 08. 15.- 10. 15.) BOTRÁNYAIT

 1.RÁFORDULTUNK AZ ÚJ TANÉVRE, ÚGY HOGY LÉNYEGÉBEN SEMMI SEM VÁLTOZOTT

2. AZ EGÉSZSÉGŰGY SZINTÉN MARADT A RÉGI

3. GYÜLÖLET KAMPÁNY 15 MILLIÁRDÉRT – MINDEN ELEMÉBEN A DEMOKRÁCIA SZABÁLYAIVAL ELLENKEZŐ NÉPSZAVAZÁS. ELŐTTE, TÖRVÉNYES NÉPSZAVAZÁSOK TÖRVÉNYTELEN AKADÁLYOZÁSA

3. KIDERÜL HOGY O.V. MÁR ELŐTTE MEGSZAVAZTA A KVÓTÁT

4. GYANÚS ROBBANTÁS A KÖRÚTON, DE NINCS MEG A TETTES, ELKENÉS VISZONT VAN

5. A NÉP AZ ÉRVÉNYTELENSÉG MELLETT DÖNTÖTT A KORMÁNYT EZ NEM ZAVARJA, ÜNNEPEL. MAGYARORSZÁG NEMZETKÖZI MEGÍTÉLÉSE GYENGÜL.

6. A KORMÁNY ALKOTMÁNYT MÓDÓSÍT, AZT MONDJA EHHEZ NEM KELLETT NÉPSZAVAZÁS, DE MÁSKOR AZT MONDJA, KELLETT - MINDENT  KIFORDÍTANAK AKÁR PERCENKÉNT IS. (VALÓJÁBAN, NEM KELLETT)

7. NEM HAGYJA ABBA A GYÜLÖLETKAMPÁNYT, ÚJABB MILLIÁRDOK BUGYUTA PLAKÁTOKRA, HIRDETÉSEKRE. KÖZBEN MÉGIS BEHÍV KÜLFÖLDIEKET, SOKKAL TÖBBET, MINT AMENNYIEN KIS ESÉLLYEL BEJÖHETTEK VOLNA

8. KIJÖTT A STATISZTIKA, MAGYARORSZÁG VISSZACSÚSZÁSA A GAZDASÁGI VERSENYKÉPESSÉG TERÜLETÉN.

9. TERVEZET A KÖZIGAZGATÁSI BÍRÓSÁG LÉTREHOZÁSÁRA - AZ UTOLSÓ FÜGGETLEN HATALMI ÁG BETÖRÉSE

10. KIJÖTT A STATISZTIKA, MAGYARORSZÁG KORRUPTABB LETT

11. ELŐTTE KIJÖTT A STATISZTIKA, MAGYARORSZÁGON NŐTT A SZEGÉNYSÉG

12. FARKAS FLÓRIÁN ÜGY KIVIZSGÁLATLANUL   

13. BAYER ÜGY

14. MENGYI ÜGY – FIGYELEM AZ EGYETLEN, AMINEK KÖVETKEZMÉNYE VAN

15. MATOLCSY ÚJABB BOTRÁNYAI, MOST ÉPPEN A JÓL FIZETETT BARÁTNŐ

16. MAJD A PATAI ÜGY, AZ ÁLLAMI FELÜGYELET ÜZLETELÉSE AZZAL, AKIT ELLENŐRIZNI KELLENE

17. ROGÁN HELIKOPTER ÜGY

18. ÚJABB TITKOSÍTÁSOK. PL A TAHO ÜGYBEN

19. PLAKÁT-TÖRVÉNY KÉSZÜLÉSE

20. NÉPSZABADSÁG ÜGY - SAJTÓSZABADSÁG

21. CIVILEK ELLENI ÚJABB VIZSGÁLAT NORVÉG 2, ÜGY

22. „KISEBB” ITT FEL NEM SOROLT ÜGYEK (bankügyek, Mészáros ügyek, stb.)

VONJUK LE A KONKLÚZIÓKAT

1.      60 nap alatt kb. 22 ügy, átlagosan 3 naponta egy ügy.

Évente kb. 120 ügy a kisebbeket nem számolva. 8 év alatt kb. 960 ügy.

A következmények nélküli ügyek, és a következményekkel járó ügyek aránya

20 : 1

2.      Nem lehet követni, nem lehet a végére járni, egyre csak halmozódik.

3.      Hihetetlen tempójú rombolás, még akkor is, ha vannak folyamatos régen kezdődött, régóta tartó ügyek – viszont ezek folytatódnak. Vannak viszont új botrányok. Régen is sok botrány volt, de most minden rekord megdől.

BUTASÁG AZT MONDANI: AZOK IS LOPTAK EZEK IS LOPNAK – MERT NEM MINDEGY HOGY MENNYIT.

4.      E TENDENCIA HOVÁ VEZET?

5.      EMBER HIÁBA MONDOD: ÖNMAGÁBAN EGYIK ÚGY SEM INGATJA MEG A NORMÁLIS RENDSZERT – AZ ÁRADATOT, AZ ÖSSZHATÁST NÉZZED!

6.       Lemegy mindez a mindennapokba? Természetesen csak rövid távon szinte észrevétlenül. A rendszerváltó országok között is sikerült hátra csúszni. A lopások miatt a középen levőknek, szegényebbeknek kevesebb jut. Ennél is nagyobb baj hogy a saját hasznot néző, egyébként protekcióval kiválasztott tehetségtelen állami (önkormányzati) vezetés rossz intézkedéseket hoz, rosszul működő, ellenségeskedő országot alakít ki.  

A megvezetés a nyilvánvaló lényeg.

A jelen népszavazási helyzet probléma (közügy) jól példázza a gondolkodási törvényt: keresd meg a helyzet, probléma lényegét, velejét és vigyázz, hogy a fontos, de másodlagos tényezők, ne nyomják el a lényeget 

1.  A jelen népszavazási helyzet, probléma lényege, veleje: a jelen népszavazással annak propagandájával, megvezetik, átverik a magyar népet, valamint a demokráciát is.

1a) Nincs jótékony megvezetés, átverés. Kiváltképp nincs, ha egyébként sem egyértelműen jótékony az átverés.

A jelen megvezetés, átverés egyértelműen kitetszik a plakáterdőből, a propaganda füzetekből. A kormányhirdetésekből, a kormány médiából (eredetileg közszolgálati média) áradó kijelentésekből. Valamint nemcsak ezek számából, hanem abból, hogy azok túlzásokat csúsztatásokat tartalmaznak. Ez egyébként akkor is manipuláció, ha nincs kifejezett hazugság. Tehát anélkül, hogy megvizsgálnánk a fontos, de másodlagos problémákat, már ezek szerint is megítélhetjük, ez esetben elítélhetjük a helyzetet.

Még egy kisiskolás gyermek is levonhatja a következtetést: ezzel az egész közlés-áradattal egyértelműen irányítani akarnak, nem az én véleményemre kíváncsiak, vagyis a megvezetés a cél.

Egy fideszes ismerősöm azzal érvelt, ha a cél jó, akkor az szentesíti, a megvezetés, a bárgyú manipuláció eszközét. Én azt mondom, még a jó cél sem szentesíthet minden eszközt. Még egyszer mondom: nincs jótékony megvezetés, átverés. A normális ember személy szerint sem tud elfogadni semmilyen megvezetést, átverést 

2. A helyzet, ügy fontos, de másodlagos problémakörei:

2a) A tagállamok részvétele, szerepe az EU irányításában. (Tulajdonképpen erről szól a népszavazási kérdés.)

2b) A migráns-probléma megoldásai.                      

2d) A rosszak harca, vagyis az EU tehetetlensége, kontra a magyar kormány „téves” politikája. Persze tehetetlenség, hiba, tévedés helyett, érdekről, önzésről is beszélhetünk.

2e) A jelen magyar kormány teljes regnálásának az értékelése. (Többek között, a demokrácia-leépítés, a korrupció, a protekció problémája. A hibás, vagy elmaradt átszervezések problémája.)

2f)  A népszavazás problémája általában. Hogyan lehet lejáratni és tisztelni a népszavazást.

   Ezeket a fontos, de népszavazás szempontjából másodlagos problémákat nemcsak azért nem elemzem, mert meglehetősen összetett kérdések, hanem ezért nem, mert a jelen népszavazás szempontjából másodlagos problémák.

Másfelől azt ki lehet jelenteni, hogy a szakaszerű részletes elemzés nem egyezne, a jelen magyar kormány a leírt problémákkal (2a-2f) kapcsolatos véleményével, ténykedésével. Vagyis a „jó cél” is vitatható.

Ismétlem a legfontosabb, a lényeg: a magyar népet megvezetik, átverik.

 Utóirat:

Én egyébként örülnék egy olyan miniszterelnöknek, kormánynak, aki azt mondaná:  - Át kellene szervezni az EU döntéshozó mechanizmusát, többek között nagyobb beleszólást kell adni a tagállamok népeinek. (népeinek és nem kormányainak)

A jelen magyar miniszterelnök, kormány azonban nem ezt mondja.

Annak is örülnék, ha a miniszterelnök, kormány ezt mondaná: Aggódóm Európa hosszabb távú jövője miatt, (nem elsősorban Magyarország jövője miatt) mert a jelenlegi migránspolitika hosszabb távon sok problémát okozhat.

A jelen magyar miniszterelnök, kormány azonban nem ezt mondja. 

Persze e külpolitikánál is fontosabb lenne a belföldi problémák megoldása.

Második utóirat:

Van itt azonban egy érdekes,inkább fura ellentmondás. Mondhatná ezt a kormány: minket nem érdekel az EU és annak bolond politikája, mi kerítést építünk, mi nem fogadunk be senkit, stb. De akkor azt is kellene mondani: minket nem érdekel az EU és annak támogatásai sem. Ezt két okból nem mondhatják, egyrészt elvesztenék a támogatásokat. Másrészt, akkor nem lenne kivel harcolni.

Ezt is mondhatná: minket elsősorban az EU érdekel, az EU-val együttműködve szeretnénk átalakítani az EU-t. Ezt pedig azért nem mondhatják, mert akkor nem lenne kivel harcolni.

Ezért a kettő valamiféle keverékét mondják, teszik, logikátlan undorító katyvasz jön ki.

A nemzetközi politika (külpolitika) alapvetései, az ideális jövő, optimális állapot központú elemzés szerint.

1. Többet ér, sok kis ország (nép, nemzet) őszinte szövetsége, mint nagy országok álságos szövetsége. A nagy országok, (államok uniója, ill. birodalmak) ideje fokozatosan leáldozik, kis országokra bomlanak fel,  ez egy helyes, támogatandó  folyamat.                                                                                                 

2. Közepes szorosságú  demokratikus világszövetségre van szükség, nem egyéb uniókra. Közepes szorosságú azt jelenti, hogy van egy átírt, kibővített, helyes  nemzetközi jog, valamint egy ténylegesen demokratikus világparlament alapján működőik az együttműködés. (Szorosabb mint a jelenlegi, de nem föderáció.)                                                                                                           

3. A közvetlen demokrácia rendszerét nemcsak az egyes országokon belül kell létrehozni, de ki kell terjeszteni a nemzetközi szövetségre is.                                  

4. Az emberi jogok átírt, bővített változata érvényes a népekre, nemzetekre is. Nézzük bármelyik felújított emberi alapjogot, és az „egyén” helyére tegyük be a „nép (nemzet)” szót.

5. Az EU, ill. a jelenlegi ENSZ megmutatta mit kell másképpen csinálni.

A korrupció-vakság.

Egy felmérés szerint, (végre végeztek fontos felmérést) a nép szerint a korrupció nem nagyon fontos, nem e szerint ítélkezik. Bár a jelenlegi vezetést még az előző vezetésnél is korruptabbnak találják, de e miatt nem fogják leváltani.

Már elmondtam hogy korrupció (lop a néptől), a demokráciahiány (lenézi, ledegradálja a népet), a manipuláció (hazudik a népnek) jelzi egy vezetés alkalmasságát a tekintetben hogy képes e a nép számára hasznosan vezetni az országot. És ha egy vezetés rossz, alkalmatlan, akkor minden rossz.

A másik pedig hogy mennyire legyünk szigorúak, mi kell ahhoz, hogy leváltsunk egy vezetést?

        Az egyik legnagyobb ostobaság:- de a másik vezetés sem lesz jobb.

Itt viszont visszakanyarodnék a korrupcióhoz, pontosabban ahhoz, hogy miért nem tartják fontosnak. Én egyébként már sejtettem, hogy van ez a két általános emberi, magyaros sületlenség (akinek nem inge ne vegye magára), de most egy felmérés is kimutatta.

Az egyik: minden vezetés korrupt, tehát nem érdemes a korrupcióval foglalkozni.

A másik ehhez hasonló: oly sok a korrupció, hogy már nem tudom követni, már nem érdekel.

Mindkét indokra azt mondom: hűha, ez már a mélymagyar. Gondolkodtam, hogy két ilyen „mélyen szántó” gondolatot érdemes e cáfolni. Hiszen aki nem érti meg, hogy kétszer kettő, négy, annak hiába magyarázzák, hosszasan, akkor sem érti meg. Elképesztő, hogy sok ilyen, társadalmilag analfabéta ember van.

Azért mondanék egy-két ellenérvet, előre is elnézést kérek a banalitás miatt.

a)      Ha egy nekünk ártó dologgal nem foglalkozunk, akkor az úgy marad, mi szenvedünk, az ártók, egyébként hasznosulók, röhögnek a markukba.

b)      Éppen azért kell vele foglalkozni, azért fontos, mert sok van belőle, mert éppen ideje csökkenteni, jó esetben megszüntetni. Ha nem foglalkozunk vele, akkor egyre sokasodik, erősödik, dagad a rossz.

c)      Látszólag sok minden fontosabb a család, a magánélet, a szórakozás, a munka, stb., mint a társadalmi jelenségek, folyamatok, törvények, stb.. Ha egy kicsit is alaposabban utánagondolunk, akkor rájöhetünk, a társadalmi  folyamatok jelenségek, törvények mindent, a magánéletet, a családi életet, stb. jelentősen befolyásolnak - a boldogságunk-boldogtalanságunk 60%-a a társadalomból ered. Valamint a gyerekeink. unokáinké is. Ha értelmesen akarunk élni, akkor foglalkozni kell olyan dolgokkal, mint korrupció, mint manipuláció, mint demokrácia, mint vezetés-leváltás.

d)     Aki egy kicsit is értelmes és elfogulatlan akar lenni, az a minimális odafigyeléssel is képes a közügyekben eltájékozódni. Pl. éppen most néztem meg OV és VG. vitáját, attól függetlenül, hogy egyikkel se tartozom azonos eszmei közösségben, rögtön kiderült, hogy ki a hazudós, és ez nem a jobbikos volt. A legfelső vezető, egyszerűen nem a kérdésre válaszolt.  F társaság már azon az érvelései szinten van, hogy a tények nem érdeklik. Azért is nekem van igazam, beee - szinten. Vagy: én vagyok a hatalmon ezért nekem van igazam, beee – szinten vannak. 

Nem értem, hogyan nem képes sok ember, a minimális figyelmet szentelni, az életét meghatározó ügyekre. Sötét, korlátolt, bezárkózó, önző, kisstílű – bár ezek is eszembe jutnak, de nem mondom ki.

Maradjunk abban, hogy ez, rejtély.

e)      Azért a II. világháborús német katonák nem sok büszkeséget érezhettek később, a háború után. Hogy jön ez ide? Úgy, hogy egyszer minden direkt, vagy indirekt szolgának (kollaboránsnak) el kell számolni a lelkiismeretével.

Vicces kijelentések.

OV „nagyvezér” bizonyos a nép egyszerű fiaitól hangzó kijelentéseket viccesnek tart. Pl. azt, hogy ő és a vezetése egyszer legalább az életben gyakoroljon már őszinte önkritikát: elnézést tévedtünk, elég sokat tévedünk, főleg azért mert senkire sem hallgatunk, de igyekszünk megváltozni. Valami ilyesmit jelent a bocsánatkérés, de nem is ez a lényeg, ebben a történetben.

Nem ez a lényeg, hanem az, hogy viccesnek találja a nép követeléseit – mert nincs mögötte hatalom. A mondat második részét nem mondta ki, de szükségszerűen, gondolta. Az ő egykori kijelentését: „szovjet katonák menjenek haza” a szovjet vezetők nem találták viccesnek, pedig annak találhatták volna, mert nem volt mögötte hatalom, legfeljebb népakarat. Mit is jelent ez pontosan? Csak annyit, hogy az egykori szovjet vezetők (fúj bolsevik diktátorok) demokratikusabbak voltak, mint OV és társasága. Mert a demokratikusságnak sok mérhető feltétele van, de van egy sokkal egyszerűbb: ki mennyire tiszteli a népet, a népakaratot, a lelke mélyén. És ez bizonyos megnyilvánulásokból meglátható, megérezhető. A népnek való hazudozás, avagy a manipuláció mértéke, szintén egy néptiszteletet mutató tényező. Ha valaki pedig ki is mondja, akkor ennél nyilvánvalóbb bizonyíték nincs.

Csináltak mostanában egy felmérést, melynek lényege: bizonyos társadalmi jelenségeket milyen fontosnak tart a közvélemény, egyszerűbben a nép. Pl. a „korrupció” csak a hatodik helyre került. Szerintem a „demokrácia” sem kerülne előbbre, inkább hátrább. És a „manipuláció” hasonlóan.

Elnézést kérek kedves nép, (akinek nem inge ne vegye magára), de van itt egy egyszerű összefüggés, amit még a nem túl értelmes emberek is megérthetnének: ha egy vezetés rossz, és ezt leginkább mutatja, hogy hajlandó meglopni a népet, vagyis korrupt és hajlandó kinevetni, és ledegradálni a népet, vagyis diktatórikus – nos, ha egy vezetés rossz, akkor minden rossz. Akkor rossz az egészségügy, az oktatás, akkor nem lesz a jólétben igazi előrelépés, akkor nem lesz igazi biztonság. Ugyanis a rossz vezetés nem képes hosszabb távon, összességében jó döntéseket hozni, jól irányítani. Lehet tehát, hogy önmagában sem a korrupció, sem a demokrácia, sem a manipuláció, nem annyira fontos, de ezek jelezik egyértelműen a vezetés alkalmasságát, tehát ezek mégis fontosak.

          A migrációs válság néhány további szelete röviden.

1  Az arab térség háborúinak elemzése. Ennek kapcsán a valóságos érdekviszonyok, érdekszövetségek feltárása. Ezzel kapcsolatban elemezni szükséges az USA, ill. EU politikáját. Minderről természetesen könyveket lehetne írni. Itt csak néhány gondolatébresztő lényeg-gondolat felvillantásáról van szó.

Többek között azt a feltevést is érdemes lenne elemezni, hogy bizonyos új-feudalista társadalmak előrelépésére, az igazi demokrácia felé haladására a szocialista rendszer (puha diktatúra) alkalmasabb, mint a kapitalista, ill. új-kapitalista rendszer.

Az szinte bizonyos, hogy az USA és csatlósa EU, új-kapitalizmust (nagytőkés világrendet) bebetonozó, elit csoportokat preferáló, ill. nagyhatalmi politizálása, semmilyen problémát nem képes megoldani, csak elmélyíti a konfliktusokat.

2     A világtörténelem hódításainak kétharmada nem fegyverrel, hanem szabályozatlan „békés” bevándorlással történt.  Sok esetben viszont az őslakosság, ill. annak kultúrája sérült, lassan eltűnt. A jelen migráció (kvázi népvándorlás) összes okát fel kell tárni. Nem kihagyva az egyik lehetséges okot: Európa szándékos legyengítését, továbbá, hogy ez kiknek állhat érdekében.

3   A vándorlás közvetlen motivációit, többek között az embercsempészetet is meg kellene szüntetni. A migráció közvetlen lefékezése, kordába terelése, a határok megfelelő védelme, stb., egy összehangolt megoldástervet igényelne, de erről már szó volt.

4     Ami valóban elképesztő, az alábbi, sajnos a vezetők szájából is gyakran elhangzó mondat: ez megoldhatatlan probléma. Pl. Svájc, USA, Szaúd Arábia, hogy oldja meg? Szóval az EU számára, ez megoldhatatlan probléma, akkor mi lesz, ha mondjuk, fegyveresen támadják meg? Mi lesz, ha egy komolyabb természeti katasztrófa  vagy hasonló, ennél komolyabb probléma érinti?  A máskor oly erélyes rendőrség, hatóságok most felettébb elnézőek. A tüntetők ellen, a rendetlenkedő futball-drukkerek ellen, és még lehetne sorolni kik ellen oly határozottan fellépő rendőrség, hatóságok, pontosabban azok vezetői, most valahogy feltűnően lágyszívűek lettek. A keményen fellépő, a mindent megoldó vezetés, most hirtelen nagyon elbizonytalanodott.

5    A hirtelen ellágyulás, a befogadás elsődleges indoka: ne legyünk már önzők legyünk már empatikusak (érdekes ezt a tüntetők kapcsán ritkán mondja a vezetés) - nézzük azt mi a jó a szegény menekülteknek. Eltekintve attól, hogy szegény menekültek egy része nem is annyira szegény menekült, nézzük: hosszabb távon mi a jó a menekülteknek és a menekültek népeinek? Mely népek (átlagosan, általában) valóban méltatlanul sanyarú helyzetben vannak. Hosszabb távon eme elvándorló embereknek, de főleg az otthon maradt embereknek, népeknek sem jó, a szabályozatlan befogadás. A szülőföldön való boldogulás, szabályozott mérsékelt fluktuáció mellett – bizonyíthatóan ez a legjobb változat. Persze ne gondolkodjunk megvalósíthatatlan frázisokban: nyomorult háborúzó országok helyzetének javítása évekbe telik – az egyének sokasága nem tud addig várni, nem is várható el. A szabályozatlan befogadás azonban biztosan rossz (hosszasan lehetne sorolni a hátulütőit) megoldás, tehát semmiképpen sem lehet, még átmenetileg sem lehet, megoldás.

6     Az iszlámvallás és az eltérő kultúra elemzése, abból a szempontból is szükséges, hogy milyen integrációs problémákat okoznak. Ilyen nehézséget okozhat, pl. a vallási fanatizmus, az eltérő műveltség, az eltérő szokások, a nők munkavállalása, stb..  Lehetnek olyan migránsok, csoportok melyek ezen eltéréseket le tudják annyira vetkőzni, hogy ne okozzon komoly problémát, más emberek, csoportok nem képesek levetkőzni, több nemzedéken át sem képesek integrálódni.

7      Kétségkívül a terrorizmus-veszély is növekszik. Az viszont kérdés, hogy milyen mértékben köthető közvetlenül a migrációhoz. Szintén elemzés szükséges. A migrációtól függetlenül is csökkenteni kellene a szélsőséges iszlamista terrorizmust. Már említettem, hogy általában nem a vallás, ideológia hozza létre a hitvány embereket, hanem többnyire fordítva történik. Az elvakultak, a tehetségtelen nagyravágyók valamint, a rossz helyzetüket hibásan felmérők, keresnek maguknak megfelelő igazoló vallást, ideológiát, melyet még ki is fordítanak. Az is igaz, hogy van erre alkalmasabb és kevésbé alkalmasabb, vallás, ideológia. Az is igaz, hogy a „rossz helyzetből” való reális szabadulás, a helyes út megjelenése, csökkentené a terrorizmust. Persze a biztonságpolitikát is szükséges fejleszteni, de azért ennek lehetnek visszaélései, ill. vannak korlátai.

8     A gazdasági szelet szintén fontos, vagyis elemezni szükséges, hogy a hosszabb távon is, a mindenkinek előnyős munkaerő-vándorlás mikor jön létre. Pl. valóban szükség van ilyen mértékű képzetlen munkaerőre? Illetve, a népességalakulás, a demográfiai problémák szempontjából is szükséges elemezni a migrációt.

9      Vannak azonban sikeres „bevándorló” országok, társadalmak is. Pl. Ausztrália, pl. Kanada. A világtörténelem egy óriási népvándorlási folyamat. A világ országainak nagyobb része keverék ország, Magyarországot is beleértve.  A turizmus és a külföldi munkavállalás is egyfajta bevándorlás. A globalizálódás, (emberek, anyagok információk, stb. gyors átvitele, terjedése), szükségszerűen felerősíti a folyamatot. Viszont a mesterséges globalizáció (törekvés arra, hogy szűk csoportok irányítsák a világot, a népeket), az előzővel ellentétes folyamat.

10   Franciaország nyitottsága már legalább hetven éve probléma, főleg a franciáknak. A gyarmatosító országok kénytelenek nyitottak lenni. „A szolgákat adott esetben be kell fogadni, csak úgy tudnak szolgálni”

11    Végső soron, folyamatosan a harmadik világ, a nyomorgó, háborús térségek helyzetén kell javítani, ez lenne az emberiség többségének érdeke. Viszont, nem egyes befolyásosak érdeke. A helyes, a valódi segítség, ugyancsak sokkönyvnyi elemzést igényel. A helyes valódi segítség egyik alapvető feltétele, a megújított valóban helyes és teljes nemzetközi jog, erről még szó lesz.

12  A migráció, a migránsok kiváló ellenségkép (manipuláció) alanyok. A manipuláció, az ellenségkép célja nem a megoldás, hanem a trágyakeverés, valamint a valós problémák elfedése. Az ellenségkép alapja egyébként a kollektív elítélés, melynek nyilvánvaló igazságtalanságát korunkban már kezdik felismerni, sajnos elég lassan. Tulajdonképpen a vezetés teljes spektruma kihasználja a maga politikai hasznának és manipulációjának kiépítésében a migráns válság zavaros, megoldatlan helyzetét. A következtetés adja magát: már ezért sem áll érdekében a vezetésnek megoldani a problémát.

13    Nemcsak az ártó a hibás, de az is, aki hagyja magát.

14    A keresztény embereknek, egyáltalán az embereknek, irgalmasnak, befogadónak kell lenni, de nem azokkal, akik a kenyeret, kővel hálálják meg. Ilyenek is vannak a migránsok között, de vannak igazi rászorulók is. A keresztény embereknek, egyáltalán az embereknek, irgalmasnak, befogadónak kell lenni, de nem azokkal, akik a kenyeret, kővel hálálják meg. Ilyenek is vannak a migránsok között, de vannak igazi rászorulók is. A gazdag országok, gazdag népek, persze könnyebben lehetnek könyörületesek, mint a náluk kétszer-háromszor silányabban élő közép, kelet dél európaiak.

15   A migráció sok problémával jár, de ne csináljunk úgy mintha a migránsok, egy boldog, gazdag, igazságos, barátságos társadalmat rombolnának szét. A migránsok, (kisebb részt szándékosan, nagyobb részt akaratlanul, egyébként mindegy), rossz esetben, egy problémákkal, igazságtalansággal, bűnözéssel küszködő társadalmat egy fokkal még rosszabbá, élhetetlenebbé tesznek. Azért tudják „rosszabbá” tenni, mert a „hiányos”, társadalomnak gyenge a védekezőképessége.

16   Jóhiszeműen nézve, a két egyszerű nézet, az „engedékeny”, valamint a „szigorú” harcol egymással. Engedékeny: fogadjunk be viszonylag sok menekültet, mindenki legyen befogadó, alakítsunk ki házon belül állomásokat, stb.. Szigorúbb: csak kevés menekültet, nagyon megválogatva, egyébként tartsuk őket házon kívül, aki nem akar, annak nem kötelező befogadni.

Elméletileg az arany középút, a helyes út. Azonban ez tipikusan ama helyzet, amikor az engedékeny nézet, biztosan rossz megoldás, sőt, nem is megoldás.

Jóhiszeműen csak erről a nézet-harcról van szó, valószínűleg azonban a háttérből komoly érdekek mozgatják a harcot.

Jó, rendben van, a problémakör kétségtelenül szerteágazó, de mi itt a tanulság?

Egy biztos: a bevándorlásnak, a befogadásnak, mérsékeltnek és szabályozottnak kell lenni. Ehhez pedig minimálisan el kell tűnni a szívóhatásnak, ehhez pedig a „végső befogadó” országoknak kellene „lezárni” az országukat. Továbbá a szabályozott befogadás feltétele, a migránsok pontos és sokoldalú csoportosítása.

Továbbá az is biztos, hogy hiba egy szeletet kiragadni és a szerint ítélkezni.

Továbbá az is biztos, hogy a jelen válság, többek között az európai vezetés alkalmatlanságát mutatja.

Természetesen nemcsak a migráns válság elfogadhatatlan kezelése utal a vezetés általános alkalmatlanságára.

A menekült-migráns válságnak, mint általában a nagy kiterjedt válságoknak, legalább 50 fontos szelete van.

Kirajzolódik egy alapvető, általános, ostobaság, tehetetlenség – ezzel a szelettel kezdeném. Alig számít, hogy milyen hatalmi, egyéb önös érdekek vannak a háttérben, a népnek, népeknek ártalmas végeredmény a lényeg. Engem, személy szerint nemcsak az ártalmas következmény idegesít, de a hihetetlen, átlátható ostobasághalmaz úgy nyomja a fejemet, mintha valóságos durungok lennének rajta, de ez talán egyéni probléma. Akkor nézzük, miről beszélek.

Minden e témájú elemzésnek ezzel a mondattal kellene kezdődni: Amíg a befogadó országok, elsősorban Németország, nem zárják le egyértelműen a befogadást, (a határt), addig nem lehet megoldani a menekült-migráns válságot. Hiába építenek húsz kerítést, hoznak ötven szabályt, amíg a nyomorgó, csak nyomorát vesztő előtt, ott van egy kedvező cél, addig rendületlenül tör e cél felé. Mindent akadályozót, csak fölösleges akadályozónak fog tekinteni, amúgy teljesen logikusan, jogosan.

A másik mondat, amivel kezdeni kellene az elemzéseket: A jelen szabályozatlan befogadás mindenkinek, a menekülteknek is ártalmas. A szabályozott befogadás első lépcsője, hogy a befogadók lezárják ezt a szabályozatlan „bevándorlós” befogadást.

Kétségtelenül a német lezárás, egyben a vándorlós befogadás teljes lezárása, európai összefogást igényel. Az európai országok együttműködésének a lényege, hogy mindenki a lehetőség szerint lezárja a saját országát, persze Németország is, az újabb bejövők megakadályozása céljából. Nemcsak fizikai zárról, van szó, de lelki értelmi, meggyőzésről is: - így nem fogadunk be, ne is gyertek. Természetesen az itt rekedt szerencsétlen embereket be kell fogadni.

Szóval, kedves olvasó, most már július, augusztus, szeptember közepe, kettő és fél hónapja tart ez a váláság, de ezek a mondatok nemhogy minden elemzés első megállapításai lennének, de nyomatékkal szinte el sem hangzanak. Rengeteg vita, ilyen-olyan, újságírói, politikusi érvelés jön létre, de a lényeg kimarad.

Mi következik ebből?  Az, hogy ez már egy új magasabb lépcsője a politikai osztály (vezetés) romlásának. Ez azt jelenti, hogy a politikai osztály (vezetés), a valóságos realitástól, manipulációból, butaságból, teljes mértékben elfordult.

Persze nem maradhat ki a nagytőke vonatkozás, szelet sem. Már a 19. századtól, vagy talán korábbtól, minden jelentős válságban a figyelmes szemlélő felfedezheti a nagytőke vonatkozást. A jelen menekült-migráns válságban is ott van, konkrétan a német nagytőke, mely olcsó munkaerőre spekulál, a haszon imádatában, mindent feláldozva, még a német népet is. (A háttér háborúban is ott van a nagytőke vonatkozás.)

A probléma, hogy mindez le van öntve egy szociál-liberál jóságos, humánus álszent cukormázzal. Sokan, csak sajnálni lehet őket, őszintén hisznek ebben az álságos cukormázban. Az álságosság ott lepleződik le, hogy csak tüneti kezelésekről van szó, hosszabb távon mélyülnek a problémák, pl. a különbségek is nőnek. Tehát a haszonimádat nagyon jól el van rejtve. Tulajdonképpen a kapitalizmus: a nagytőke és a politikai vezetés rejtett szövetségének rendszere. Már jó ideje az amúgy kíméletlen nagytőke, a szociál-liberál álszent eszmék emberek, pártok, média mögé bújva ténykedik. Ez az anarchikus diktatúra-demokrácia fajta Mindez nem jelenti azt, hogy a másik vonal, a klasszikus (általában nemzeti) diktatúra-demokrácia fajta, egy jottányival is jobb lenne.

Azt tapasztalhatjuk, hogy a frázisok elfedik, sőt befedik az ésszerűséget, a logikát. Pl. e konkrét válság kapcsán is ezt tapasztaljuk.

Legyünk irgalmasak, befogadók – de nem kérnek a mi befogadásunkból. A hosszú út alatt viszont betegek lesznek. Mindenképpen rendezett befogadás kellene, a befogadók és a befogadtak számára is ez lenne az előnyős. A megoldások csakis eme, egyszerű logikus megállapításokból következhetnek.

De nem erről szól a történet, hanem, mint mindig, a hatalmi előnyök összegyűjtögetéséről szól, gyakran frázisok puffogtatásával.    

Az ostobaság, az ésszerűtlenség növekedésének tendenciájával folytatnám. A magyar ésszerűtlenségre akár legyinthetünk is – megszokott - de például a német ésszerűtlenség elég megdöbbentő. Mint mondtam, elsősorban mindig a vezetés a felelős. Szóval a racionális, precíz, szervezett, szigorú németek most meglepően, sőt érthetetlenül ostobán, ésszerűtlenül, zavarosan beszélnek, viselkednek. Néhány német ésszerűtlenség:

A német kultúrától távol álló, ez esetben a bevándorlók felé megnyilvánuló majomszeretet - vagyis olyan engedékenység, mely a kedvezményezettnek is árthat. Ez esetben, a bevándorlóknak, vagy azok népeinek ártó engedékenységről van szó.

Az ellentmondó nyilatkozatokról ne is beszéljünk.

Ugyancsak érthetetlen, hogy ha már a németekre (elsősorban a német vezetésre) rájött a jótékonyság, akkor azt miért nem az őket csodáló, tőlük függő, közép, kelet, dél európai nemzetek felé gyakorolják.

Arra is gondolniuk kellene, hogy ezzel a viselkedéssel vajon nem járatják le, az ésszerűséget, a precizitást, a szervezettséget, a szabályokat és annak követését.

Nemcsak az a baj, hogy van itt igazságtalan aspektus, de a német beengedő politika konkrétan is sok galibát okoz a többi átengedő országnak. Ez egyfajta szomszédi érzéketlenség.

A nélkül nincs megoldás, hogy a németek, előbb, vagy utóbb lezárják a határaikat.

Mint mondtam itt a frázisok befedik az ésszerűséget és a logikát. 

Ugyanakkor az is zavart keltő, hogy nem lehet tudni, mi van a német emberek lelke mélyén.

Nem így ismertük meg az átlagos német ember, társadalmi érzéseit, és ez a látszólagos teljes fordulat, érthetetlen, és félelmet keltő.

Szerintem a precíz, szervezett, ésszerű német nép, vezetés, kevésbé ijesztő, mint egy egészen másmilyen német nép.

Éppen az lenne a pontos közvélemény-kutatások egyik értelme, hogy megmutassa a különböző véleménycsoportokat. A népeket, nemzeteket nemcsak egymással, de önmagukkal is szembesítse.

Találhatunk magyarázó okokat erre zavaros ésszerűtlen viselkedésre, pl. a német nagytőke által sugallt, liberális jóságos, álszent nézetrendszer, lehet az egyik ok.

Azt is hozzá kell tenni: a német (angol francia, stb.) nép, mivel már többször átélt hasonló „bevándorlásokat”, - másképp gondolkodik, mint pl. egy átlagos magyar, vagy közép európai.

Ugyanakkor van itt egy puszta ostobaságnövekedés, mely a válság kapcsán derül ki, és nemcsak a németekre gondolok, de egész Európára. Ez egy olyan ostobaságnövekedés, mely egyelőre jóindulatúnak látszik. Vajon lehetséges e jóindulatú ostobaság?  Ugyanis az ostobaság minimálisan igazságtalansággal jár.

Minden ostobaság, ésszerűtlenség, zavarosság növekedés, egyben igazságtalanság növekedés ijesztő, még akkor is, ha a jóindulat köntösébe jelenik meg.

Ismétlem: az anarchikus vonásokat, az anarchikus „diktatúra irányt”, is fel lehet fedezni e válság kapcsán.

A háború szeletét, elsősorban egy a jelenleginél normálisabb nemzetközi jog tudná megoldani. Többek között véget kell vetni a nagyhatalmi és az arrogáns hódító jellegű politikának (tevékenységeknek).

Az USA elhibázott önző politikája megint egy másik szelet. 

Az EU határainak problémáját egy normális mindenkire érvényes szabályozás tudná megoldani. Nincs ilyen szabályozás, hiába van EU parlament, és hatalmas apparátus.

Van még Iszlám-vallás szelet is. Illetve, eltérő kultúra szelet is van.

Van még terrorizmus szelet is.

Van még embercsempész szelet is.

Továbbá, van még a hasznos, ill. haszontalan nemzetközi munkaerő-vándorlás szelet is.

Mindezeket hosszabban kellene elemezni. 

Nézzük ezt a szeletet: a feudalizmus és a kapitalizmus is, az óriási, aránytalan igazságtalan vagyoni, ill. életszínvonal, ill. hatalmi különbségek rendszere. Nemcsak a nemzeten belül jön létre ez a probléma, de nemzetközi szintéren is, nemcsak egyének, de országok nemzetek között is. Lehetett volna kimondottan különbségcsökkentő (valójában igazságosan visszaadó) politika. Az elvett természeti erőforrásokat, a természetrombolás kárait, az áron aluli bérmunkát, a vámok elmaradását, a „fejlett” nyugat, elfelejtette kompenzálni – ezt akár rejtett kizsákmányolásnak is nevezhetjük. A kompenzáció elmaradása önmagában is különbségnövelő. Másfelől, az aránytalanság egy olyan dolog melyet nehéz bizonyítani, a normális igazságérzetnek, viszont nyilvánvaló.

Már régóta várható volt, hogy az egyre növekvő óriásira dagadt különbség, valahogy robban. Ugyanis a jelenlegi menekült-migráns válságnak a nyomor, (nem háború, nem a vallás) a legfőbb motorja. Azt egy általános iskolás is látja, hogy már most sem a háborús menekültek teszik ki a többséget, hanem a nyomor elől menekülők és ennek önmagától nem lesz vége. Minimálisan tízmilliók jönnének, ha nincs korlát.

Valójában világrendszer-váltásra, új nemzetközi jogra, új ENSZ-re lenne szükség, de erre még visszatérek.

Jöjjön egy általános, kérdésben feltett szelet: miért nincs jelenleg olyan politikai erő, olyan eszmerendszer, mely a normális többséget (pl. az arab többséget) maga mögé tudná állítani?

 És végül egy másik általános, kérdésben feltett szelet: miért nem alakult ki még a ideológiáktól, vallásoktól, frázisoktól mentes, összesített emberiség-boldogságot néző reálpolitika?

Először is úgy oldanám fel az ellenmondást, hogy egy ideológiának azért kellene lenni: ez az összesített emberiség-boldogságot néző reálpolitika. De mire is gondolok?

Mint mondtam rengeteg ostobaság frázis repked a levegőben, mocskát szétszórva. Viszont nem látni, olyan elemzést mely elindulna A-tól, végigmenne az összes szcenárión, amely végigvenné, hogy hosszabb távon hogyan hat, pl. a migráció, bevándorlás az összes érintett csoportra, nemzetre, és eljutna Z-ig. A jelen tendencia mellett, mi lesz az európai népekkel, milyen valóságos kellemetlenségek, vagy előnyök léphetnek fel. Pl. a kerítés látványa nem komoly kellemetlenség, a verés az elzárás, komoly kellemetlenség. Mi lesz a bevándorlókkal, ők vajon összességében jól, vagy rosszul járnak. Mi lesz az otthon maradt arab és más emberekkel, népekkel, Ők vajon összességében jól, vagy rosszul járnak. Az elemző, ebbe az elemzésben nem keverne bele semmit fölöslegest, (értéket, vallást), csakis a szélesen vett életszínvonal alakulást nézné, melynek, az anyagi életszínvonalon felül, része a biztonság igazságosság, stb. Viszont ezek megállapítása objektív mérésen alapulnának, nem hadoválásokon. Szóval részletesen elemezné, a különböző csoportok népek boldogság alakulását, majd ezeket összesítené. Kik, hányan, járnak jól, még jobban, és kik faragnak, erősebben vagy gyengébben, rá.

A szakértői elemzés és a népi vélemények összesítése kijelentené az alapvetéseket:

-  A jelenlegi tendencia, az emberiség-boldogság szempontjából nem jó, elfogadhatatlan.

 - Amíg a befogadó országok, elsősorban Németország, nem zárják le egyértelműen a befogadást, addig nem lehet megoldani a menekült-migráns válságot.

 - A jelen szabályozatlan befogadás mindenkinek, a menekülteknek is ártalmas. A szabályozott befogadás első lépcsője, hogy a befogadók lezárják ezt a szabályozatlan „bevándorlós” befogadást.

Utána hasonló részletes, (fölösleges frázisoktól mentes) elemzéssel kiderítené, az emberiség-boldogság szempontból mely megoldás lenne a viszonylag optimális.

Majd elkészítene egy tervet. A határozott kijelentés itt is megtörténne:  - ez a jó, ezt kell gyorsan hatékonyan tenni.

Majd elkészülne a törvény, elindulna a végrehajtás.

Kb. ez az emberiség-boldogság reálpolitika. A feltett kérdés pedig: annak ellenére, hogy e politika jó, ésszerű, miért nem alakult ki? Miért nem e felé haladunk?  

Szóval sok szelet van, de mi lenne itt a lényeg? A szükséges új rendszer lényege.

Össze kellene gyűjteni e szeletek elemzését, valamint a nagy nyilvánosság előtt meg kellene azokat jeleníteni. Majd tovább szelektálni, ill. lényegesíteni kellene az elemező szeleteket.

Illetve, valószínűleg készülnének jó átfogó elemzések, olyanok melyekről az előzőekben beszéltem.  

Mindezt egy korszerű, népszavazási közvélemény-kutatási rendszer is meg tudná csinálni, melynek működési mechanizmusa, a szelektálásra lenne kitalálva.

Végül is pontos tervet kellene alkotni időhatárokkal is (nemcsak nagyjából ködösen) és a terven belül is, pontosan ki kell jelölni az elsődleges feladatokat. Ebben már a tudományos vezetésnek is segíteni kellene. A pontos terv egyébként azt jelenti, hogy időhatárokra lebontva a pontosan meg vannak határozva a feladatok.

Többek között, a szükséges népszavazások kérdéseit, menetét is meg kell határozni – a sokat emlegetett népszavazási rendszer, erre is képes lenne.

Egyszerűbben a lényeg: a középhosszú (átgondolt, de nem sok hónapig tartó), közös tervezés után a népszavazás, képes kijelenteni: Az alapvetéseket. Majd: ez nem jó, ez elfogadhatatlan. Illetve: ez a jó, ezt kell gyorsan hatékonyan tenni.

Mindez jelenleg persze csak álom, nemhogy közeledne a társadalom, a rendszer e tervszerűség felé, de távolodik attól.

Jelenleg tipikusan a vezetés szükségszerű negatívumai hatnak, elsősorban a szemét szőnyeg alá seprése, ill. ide-oda tologatása történik. Vagy diktatórikus (nem összesített nép-boldogság), sokszor hibás döntések születnek.

Alapvető változtatás, olyan mit pl. a nemzetközi jog, pontosítása, bővítése, nincs. 

A jelen helyzet (népvándorlás, egyebek.) alapvetései.

1. A jelen helyzet alapvető oka:

Él kb. egy milliárd ember a földön, aki éhezik, nyomorog, akinek nemcsak a háború miatt, de egyéb okokból is abszolút bizonytalan és kilátástalan az élete. Nincs veszteni valójuk. Viszont ezek az emberek, és ez új, tudnak utazni, mozogni, és van mobiljuk, ami arra jó, hogy félig igaz és hamis információt (önmagát beteljesítő jóslat) közvetítsen, valamint egyféle együttműködést tesz lehetővé. Pl. egyszerre már neki mernek vágni.

Amit biztosan tudnak: otthon, biztosan borzalmas reménytelen az élet. Már vártak éveket, most már biztos, hogy nem javul. Egy hazájukhoz közeli menekülttáborba, borzalmas, reménytelen az élet. Egy európai menekülttáborba egy kicsit kevésbé borzalmas és reménytelen az élet. Egy fejlett nyugati országban akár jó is lehet.

Az egyszerű emberi logika, ezt diktálja: indulj el nyugatra és menj, amíg tudsz.

Ez tehát az alapvető ok, a többi csak erre kapcsolódik rá, ezt erősíti.

Eme mellékes okok:

A direkt háborúk.

A szélsőséges iszlamisták üldöző tevékenysége.

A direkt terroristák és vallásterjesztők tevékenysége.

Az embercsempészek szintén felbujtó tevékenysége.

A gyenge tehetetlen, egymást utáló, összefogásra képtelen Európa.

Sok ostoba, álszenten, felelőtlenül kegyetlen emberek és vezetők, akik szintén motiválják ezt a hosszú embertelen, és kevés reménnyel kecsegtető vándorlást.

Amíg alapproblémát: él kábé egy milliárd ember a földön, aki éhezik, nyomorog, akinek nemcsak a háború miatt, de egyéb okokból is abszolút bizonytalan és kilátástalan az élete - nem oldják meg, addig csak mérsékelni lehet a problémát, a kapcsolódó problémák részbeni megoldásaival, megoldani nem.  Nyilvánvalóan, milliárd embert nem tud befogadni, főleg nem integrálni képtelen, a fejlett világ.

A megoldás csakis hosszú távú, de sürgősen el kell kezdeni: szükség van egy emberségesebb igazságosabb új nyugati rendszerre, rendszerváltásra, mely képes kezelni pl. a háborúzási okokat. Amely rendszer valóságos elérendő célként jelenik meg az emberek előtt, a nyomorgó emberek előtt is, az iszlám hívők előtt is. Amely rendszer alapja az igazságos hatalmi vagyoni elosztás, valamint a közvetlen demokrácia.

2. Egyetlen mondattal le lehet leplezni az álszenteskedő nyugati álláspontot.

Kedves látszólag befogadó vezetők, tessenek talán a Törökből, Görögből, Olaszból, a nagy gyűjtőhelyekről, közvetlenül, hajóval, busszal, saját országukba (Német, Svéd, stb.) vinni a szegény menekülteket, Miért tetszenek olyan kegyetlennek lenni, hogy kiteszik a szegény menekülteket, anyákat és gyerekeket is, ennek a hosszú kíméletlen akár halállal járó útnak.

3.  Addig is amíg az új politikai gazdasági rendszert nem hozzák létre két fő feladat van e tekintetben.

Az egyik az arab lőporos országok minimális stabilizálása, kevesebb, de segítőbb beleszólással, a saját kisebb diktatúrájuk engedésével.

A másik egy mérsékelt, szabályozott, normális menetű bevándorlás létrehozása. Melynek egyik eleme a nagy gyűjtőhelyekről való közvetlen szállítás, a hosszú kíméletlen vándorlás leállítása. Egyébként, aki a migráció hasznossága mellett érvel annak is el kell ismerni, hogy szabályozatlan özönszerű, mindenki menjen, migráció semmiképpen sem lehet jó.

Természetesen ehhez európai összefogás kellene.

4. Egyébként javaslom, hogy az EU nevét változtassák EUdeLeMUGYOFSZéNeH - re Ami ennek a rövidítése: Egymást Utáló, de Leginkább a Magyarokat Utáló, Gyűlölködést, Ostobaságot Fröcsögő Széthúzó Nemzetek Halmaza

5. Megint megbizonyosodott korunkban a rosszak harcának vagyunk tanúi. Ez sajnos nem csillagok háborúja, nem a jó és a sötét oldal harca. Jelenleg, legalábbis nagyobb erővel rendelkezők, csak a különböző sötét oldalakon vannak.

6. Az biztos, hogy F H (Fidesz haveri) magyar politikai erőt sikerült megint külföldi segítséggel bebetonozni. Már ezerszer elmondtam, hogy mindenhol mindenért ütni-vágni, rossz taktika. A fölösleges, lepergő ütések csak megerősítik az egyébként valóban zsarnokoskodó társaságot. Mindenki látja F emberek és vezérük végre Európa megmentőjének szerepében tetszeleghet, ez ízléstelen, de azok a hibásak, akik alájuk tették a lovat. Lenne elég dolog, amiért lehet, kell őket kritizálni. Mindenért kritizálni, azért is, amiért csak kicsit hibásak, pl. bevándorlás-politika - a hasznukra válik.

7. Összeszámoltam a bevándorlás ügyben elhangzó hazugságokat, ostobaságokat (törvényeket is beleértve), és az elfogadható igazságokat.

A külföldi vezetők által mondott, tett ostobaságok, hazugságok: 64 

Igaz mondások, helyes tettek: 11

A magyar vezetők által mondott, tett ostobaságok, hazugságok: 23.

Igaz mondások, helyes tettek: 11 - be kell ismerni, bevándorlás-politikában jobb az arány, mint külföldön.

A nép szájból elhangzó ostobaságokat lényegében két csoportba lehet foglalni: szegény-szegény migránsok, nekik mindent szabad. Illetve: takarodjatok, mocskos kulturálatlan betolakodók. Mindkét tábor óriási. A harmadik, a viszonylag sok szempontú, igazságot mondó tábor, nagyon szűk.

8. A külföld is hazudik, de mindenki a saját hazugságait seperje el, a saját háza elől. Kár, hogy a O. V. kedvenc filmje nem a „Tanú”. E történetbe ott lépünk be, h. O.V., vagy valamelyik talpnyalója, teljesen mindegy, kiáll a „nyilvánosság” elé, s ezt mondja: - Magyarország megint magára maradt, de mi kitartunk, megvédjük a határaink. Miközben ezt mondja, elhalad mögötte egy busz, ami Ausztriába viszi a bevándorlókat.Este pedig újra leadták a Tanú c. filmet, egyébként százszor is meg lehet nézni. A film csúcsa, legalábbis szerintem, amikor az intézet egyetlen narancsát megeszi a gyerek, és azt is ki kell cserélni citromra. És itt jön a jól ismert mondat: kicsit savanyú……. Viszont nemsokára jön egy másik csúcs. A siker ünneplése közben Pelikán valami ilyesmit mond Virág elvtársnak:  Azért ez túlzás, mégiscsak csaltunk. Mire Virág elvtárs valami ilyesmit válaszol: Ugyan már, kit csaptunk be? Magunkat? (mi tudjuk mi az igazság). A tudósokat? Ők megkapták a plecsnijüket. Az imperialistákat csaptuk be, de őket nagyon.Visszatérve: megvédjük a határainkat és egyebek – jól becsapjuk a gaz nyugatot.

9. Él kb. egy milliárd ember a földön, aki éhezik, nyomorog, akinek nemcsak a háború miatt, de egyéb okokból is abszolút bizonytalan és kilátástalan az élete. Nincs veszteni valójuk.

Tulajdonképpen, most hogy konfliktus felszínre hozta a sok szemetet, nem azon kell csodálkozni, hogy ez a konfliktus miért most jött létre, hanem azon, hogy eddig miért nem jött létre.

10. Nagyon nagy mákja lesz Európának, ha elkerül egy világháború-szerűséget. Nem azért mert ez egy megoldhatatlan probléma. Hanem azért mert oly sok gyűlölet hazugság, közömbösség, álszenteskedés potenciál halmozódott fel, hogy azok úgy viselkednek, mint a lőpor-szemcsék, elég egy szikra, és sssss, beindul a folyamat. Sokáig nem értettem, hogy az első világháború, az emberi ostobaság csúcsa, miért robbant ki. Most már értem.

11. Néhány társadalmi törvényszerűség:

Önmaguktól nem jönnek létre problémák. A problémákat, az emberek állítják elő. A nagy problémákat is az emberek állítják elő. Igaz az erdőtüzet már nem lehet kannákkal eloltani, rendszerváltás kell hozzá.

Úgy néz ki, hogy az ostobaságok, gyűlölködések, egyéb rosszak összeadódnak, és lőporszemcsék módjára viselkednek. Egy-egy vezető ostobasága gyűlölködése egy-két millió lőporszemcsének felel meg. Úgy néz ki, hogy e helyzetben a jóságok, okosságok már nem tudnak összeadódni, elillannak a légkörbe. Ezért legalább arra vigyázzon mindenki, hogy saját maga ostobaságával, gyűlölködésével ne gyarapítsa a lőporszemcséket.  

Jelenleg is szenvedünk a történelmi, társadalmi kórságtól: az államot is átszövő korrupciós hálózatok kiterjedése, az egészséges társadalom kárára.

Nevezhetjük ezt másképp is, pl.: az állami és civil mutyi hálózat összefonódása és erősödése.

Vagy, pl.: a központi hatalomból kiinduló seftelő érdekhálózatok erősödése.

Vagy, pl.: a korrupció tisztességtelenség, mint a gyomnövények elburjánzása.

Történelmi kórság, mert az ókortól napjainkig szinte minden társadalmi fajtában, rendszer változatban létrejöhet ez a betegség. Pontosabban van egy természetes, alacsony korrupciós szint, ami nem nevezhető még betegségnek, az erősödés, a kiterjedés jelenti a betegséget. Például az ember nagyon jól együtt tud élni, mondjuk egymillió baktériummal, de ha ez megduplázódik az már betegség.

Jelenleg F kormány alatt ez már elég komoly betegség, és egyre csak erősödik.

A magyar népmesékből is ismert, a pénzt kérő ajtónálló, aki csak kenőpénz ellenében engedi a király elé a delikvenst.  Ez jelképezheti e betegség kezdetét. A hálózatba bevonódik az őr felettese, mert ő szemet huny, viszont ö is kap a kenőpénzből. Azután más állami alkalmazottak is bevonódnak. De a civil oldalon is bevonódnak emberek, mert terjed a híre hogy aki „lefizet” az boldogul, aki nem, az nem. Azért tettem a lefizet szót idézőjelbe, mert sok módon lehet lefizetni. Szívességgel is, protekcióval is, benyaló dicsérettel is, egyebekkel.  Szóval egyre több ember vonódik be a korrupciós hálózatba, de a van egy másik terjedés is, az élet egyre több területére terjed ki a korrupciós hálózat. Nem áll meg az ajtónál, ajtónállónál, egyre több ember, kér és ad hálapénzt. Az orvos a rendőr, továbbá bármilyen elbíráló, egészen a miniszterig. Sőt az államtól független területeken, pl. magángazdaság területén is erősödik. Ugyanis valójában nincs a hatalomtól, az államtó független terület, sokféle hatás van, akkor is, ha nem nyilvánvaló.

A korrupció kihat az általános tisztességre, sőt, kihat a közbiztonságra. 

A trafik mutyi trafikjai ellen arányosan sokkal több rablást követtek el, mint más kisboltok ellen. Ez, ez is, az elemzőnek több összefüggést mutat meg. Többek között kikövetkeztethető a rablók egyik motivációja: ha ö, a hatalom segítségével lophatott, akkor nekem is szabad. A lopás, csalás, rablás erkölcsileg elfogadott érvényesülés, csak ügyesen kell csinálni. Illetve, lopott dolgot ellopni, nem bűn.

A betegségnek, avagy a „minőségi hátraugrásnak” két jellemzője is van.

Addig nem betegség, amíg nem lesz a köztudat része, csak esetlegesen alakul ki.

Ellenben ha, nemcsak az alkalom szüli a tolvajt, pontosabban a korrumpálót és a korrumpáltat, de amikor csak lehet, megteremtik az alkalmat – akkor már betegségről beszélhetünk.

Még biztosabb jele a korrupciós betegségnek, ha tervezetten, szervezetten folynak ezek az ügyek. Ez viszont, egy érdekes dolog. Viszonylag ritka eset, hogy szereplők összeülnek, kvázi összeesküdnek és megtervezik a korrupciót. Példának vegyük a trafik mutyit, mert az annyira jellemző.   Valakik persze azért fejben végiggondolták például a trafik mutyit, ezt, meg azt lépjük, a reakció várhatóan ez, meg az lesz, a mi reakciónk erre, az meg, amaz lesz, ilyen és olyan törvényt kell módosítani, és így tovább.

Tehát van egy terv, kevesen tudnak is róla, de a korrupciós szereplők többsége direkt módón nincs bevonva az összeesküvésbe. A szereplők többsége a közös érdekek mentén gondolkodik. és szinte magától tudja, hogy mit kell tennie. Úgy is mondhatjuk, első két alkalommal kap valamilyen üzenetet, de harmadik alkalomtól már üzenet sem kell, tudja mi a dolga. Vegyünk például egy kisebb rangú állami tisztviselőt, aki a közvetlen döntést hozza. Valaki, felettes kétszer rászól, ejnye, ez nem jó, inkább így kéne, de harmadszor már rá se kell szólni, esetleg csak jelezni kell, és emberünk tudja mi a dolga.

Nevezzük ezt: részben tervezett, részben érdeklogika mentén szervezett korrupciónak.

A társadalom korrupciós betegségéről akkor beszélhetünk, ha az nem alkalomszerű, állami területről kiinduló, tervezett, érdek logika mentén szervezett.

Ha végig nézzük például a magyar történelmet, akkor megállapítható: szinte minden korban, minden rendszerben a korrupciós betegség határán mozogtunk. A Kádár rendszerben is a korrupciós betegség határán mozogtunk. A Gy. kormány alatt, ami már kapitalizmus volt, szintén a korrupciós betegség határán mozogtunk. Most viszont egyértelműen betegek vagyunk, tehát előre léptünk, pontosabban hátra.

Nem feltétlen a korrupció mennyiségi növekedéséről van szó, hiszen előfordulhat, hogy a korrupciót monopolizálják, csak a saját korrupciójukat engedik, minden mást tiltanak. Ekkor a mennyiség nem feltétlen nő. A fő jellemző - állami területről kiinduló, tervezett, érdek logika mentén szervezett – egyértelműen most F uralkodás alatt érte el a már-már professzionális szintet.

Itt térek ki a sokat emlegetett, vezetés, hatalom, kormány, stb. fogalmára. Nos, ez a vezetés, elméletileg a nép is lehet. Adott körülmények között, a nép is képes lenne sok törvényt meghozni (javasolni, jóváhagyni, stb.)  - ez lenne a magasabb demokráciaszint. Elvégre a demokrácia jelentése: néphatalom.

Miért is betegség az elburjánzott korrupció, amely együtt jár a becstelenség a tisztességtelenség, a bűnözés elburjánzásával?

Egyszerűen, azért, káros a korrupció, mert a jó, a hasznos, összességében alig tud érvényesülni, a rossz annál inkább.

Az ok és a megoldás is viszonylag egyszerű, bár, ahogy vesszük.  Egy hatalom, egy vezetés, egy kormány, különböző eszközökkel, módokon gátolhatja a korrupciót, és más módokon, gerjesztheti. Ha vezetés törvényekkel, intézkedésekkel gátolja a korrupciót akkor határ alatt tartható, ha nem gátolja, akkor elburjánzik. A korrupció olyan, mint az elgazosodás a földeken, elég, ha gazda egy darabig nem figyel, máris elburjánzik.

F hatalom, vezetés, kormány azért rosszabb, mint az elődei, mert sokkal inkább gerjeszti a korrupciót Legalábbis a saját érdekű, a haveri kör, a klikk korrupcióját. Amit gátol, az a klikken kívüliek korrupciója, de ez nem más, mint a korrupció kisajátítása. Összességében terjed és erősödik a korrupció, beleértve a protekciót és egyebeket. Sajátossága még ama pofátlanság, ahogy mindezt teszi.  F hatalom, vezetés, a klikkrendszer kiépítésével gerjeszti és terjeszti a korrupciós betegséget.  A kollégiumi szobatársak rendszere, a focicsapatból válogatott minisztérium, a trafik mutyi, a föld mutyi, az igazságtalan pályázatok, a nyertesek hovatartozása, a megmagyarázatlan meggazdagodások, a gyerekkori barátok és a vej milliárdjai, és még száz példa. Erre mondom, hogy ekkora pofátlanság halmaz még nem volt.

Most inkább elkeseredéssel, mintsem haraggal próbálom elmondani, kedves jó emberek, én elismerem, hogy szükség volt a külföldi nagytőke korlátozására hogy kevésbé fosszák ki Magyarországot. Elismerem, hogy javultak a GDP és más makró adatok.  Talán az is jó volt, hogy megpróbálták egy kicsit a nemzeti önérzetet erősíteni, ami nem nagyon sikerült. De könyörgöm miért nem lehetett mindezt úgy tenni, hogy közben nem növelik az amúgy is igazságtalan vagyoni különbségeket? Hogy közben nem építik le a demokráciát? Hogy közben nem alakítanak ki klikkrendszert? Kedves drága F emberek, és általában kedves drága emberek, hogyan lehet magukkal megértetni, hogy ezek hosszabb távon mindent elrontanak?

A migráció és a menekültek problémája.

Először arra gondoltam, hogy egy hosszabb tanulmányt írok, a témáról, erről a súlyos problémakörről. Meg is írtam, de csak gondoltban, mert eszembe jutott, hogy a kutya sem olvassa el. Ezért csak a tanulmány az elemzés fejezetteinek címét írom le, kiegészítve egy- két fontosabb mondattal.

 Hát ezt már alaposan elrontotta az USA és a „fejlett” világ.

Ezt már nagyon nehéz lesz megoldani.

Aki az életét menti, aki csak a láncait az éhségét a nyomorát vesztheti el, az mindenre képes.

Ha romlik a legalsó világ helyzete, ha egyre többen lesznek a fenti helyzetben levők, akkor azok minden eszközzel, minden áron el akarnak jutni, az akár egy fokkal jobb világba.

Illetve a bármilyen eszközök, közé tartozik a terrorizmus, a merényletek elkövetése, avagy a háborúzás. Minden nem védekező harc háború borzalom. Viszont több alapmotiváció mozgathatja e borzalmat. Többek között a reménytelen nyomor a kilátástalan élet. Ez nem felmentő csak enyhítő körülmény.

 A főbb hibák, a romlás lényegesebb okai.

A világ lassan halad hanyatlás útján. Ennek egy fontos és már évtizedekkel ezelőtt megjósolható összetevője, a leginkább lemaradt, a vesztes világ tragédiája és reakciója, beleértve az erőszakos, természetellenes népvándorlást, migrációt.

Megmondom őszintén én gyorsabb összeomlásra, válság-dominósor borulásra, avagy válság- láncreakcióra számítottam. Bár mindig megjegyeztem hogy a válságlánc egy fontos eleme a természet lehetséges összeomlása. Nos úgy néz ki, hogy hálát adhatunk a természetnek Istennek, a természet még egészen jó bírja, hogy folyamatosan rombolják. A lényeg, hogy egyelőre csak egy lassú hanyatlást tapasztalhatunk, az is elsősorban az is, az un. fejlett világra és a legfejletlenebb világra koncentrálódik. Bár nem lehet tudni, mikor gyorsul erősödik fel az összeomlás. Nagyobb természeti katasztrófa (beleértve a természeti kincsek elapadását is), vagy egy részleges  világháború, vagy egy újabb pénzügyi-gazdasági válság, mindez beindíthatja a válság-láncreakciót.  

A lassú összeomlás egy fontos összetevője a természetellenes migráció.

Az USA, és fejlett világ, elhibázott elmaradott országokat kezelő külpolitikája, rövidítve USAFV-EOK, eleve rossz alapelvekből indult ki. A történelmi léptékben rövid távú érdek (hosszabb távon ráfaragás) hajtotta ezt a külpolitikát. Főleg az USA részéről. Továbbá a világ elit országokra és alattvaló országokra való felbontása, az olló szétnyitása motiválta a külpolitikát, legalábbis a lelkek mélyén, a háttérben ezek voltak a motivációk.

Mára már a világszövetségnek beleérve az ENSZ-t is, sokkal fejlettebbnek, demokratikusabbnak kellene lenni.

Persze az okokról, a hibákról még sokat lehetne beszélni.

Felvetődik az USA ínstabilizáló felelőssége. Lehet hogy az USA, legalábbis időszakosan hasznosul?

A továbbiak a jó külpolitikáról szólnak, de ezzel megmutatják a lényegesebb hibákat is. 

A fejlett világnak először is magát kellene megreformálni, kvázi rendszerváltás kellene, ahhoz, hogy merőben más külpolitikát folytasson.

A helyzet két okból is szinte reménytelen.  Az egyik ok az előbb említett teljes szemléletváltás és rendszerváltás elmaradása. A másik, az hogy már egy nagyon rossz helyzetet kellene visszafordítani. Persze az ember soha nem adhatja fel: meg kell próbálni elkerülni nagyobb bajt.

Mi lenne hát a jó külpolitika?

Egyébként van, kívánatos, egyensúlyi lassú, tervezett migráció is.

Aminek kialakítására szintén nem törekedett az USAFV

Az egyensúlyi migráció elemei:

Az elmaradott világba túlnépesedés van, a fejlett villába népesedés-fogyás van. Tehát valamivel többen jöhetnek a fejlett világba, mint visszafele.

Azért a fordított áramlásnak is nagyobbnak kellene lenni. A fejlett világból való emberáramlást be lehet illeszteni a következetes, békés, igazi segítségbe.  Nevezzük ezt rövidítve: KBIS-nek Tehát: következetes, békés igazi segítség.

A következő elem, a migráció legyen lassú és egyenletes. Ahhoz hogy ne akarjanak sokan elmenni, ehhez szintén szükséges a KBIS.

A következő elem, a befogadó országok ne csak a szorgalmas takarítókat és a sport és egyéb zseniket fogadják be, hanem minden munkavállaló rétegből arányosan fogadjanak be.

Most mivel tervezetlen és rossz a migráció aránya, a kibocsátó országok is, panaszkodnak nekik is rossz, és befogadó országok is panaszkodnak. A befogadó országok számára éppen a túl nagy volumen és a tervezetlenség, ellenőrizhetetlenség, a probléma.

Ha jó és tervezett a migráció, akkor mindkét fél jól járhat.

A viszonylag lassabb migrációt viszont csak jó külpolitikával és KBIS által lehet elérni

Milyen lenne a KBIS (következetes, békés, igazi segítség)?

Néhány eleme:

1. Szinte soha ne kelts harcos konfliktust, pláne ne támadj katonai erővel.

2. Ezért szinte végsőkig egyezkedni kell az ottani diktátorokkal. Illetve a diktátori erőket kell valahogy jobb belátásra bírni. A diktátornak is van hasznos oldala: viszonylag stabil, rendezett országot biztosít. Csak akkor szabad elzavarni a diktátort, ha helyette biztosan jobb és stabil kormányzó erő lép hatalomra.

3. Tudni kell, hogy a történelmi társadalmi fejlődést csak némileg lehet felgyorsítani, pl. egy feudális szakaszban levő ország nem fog évek alatt átlépni az államkapitalizmusba.

4. Jó példát kellene mutatni. A segített ország polgárainak véleménye legyen ez: ez igen, ez egy igazságos követendő társadalom, rendszer.

5. Soha ne használd ki, ne zsákmányold ki, sem direkt, sem indirekt, az elmaradott országot.

6. Elsősorban az oktatást segítsd. Másodsorban az egészségügyet. Törekedj arra, hogy saját innovatív termelése legyen a segített országnak. Alkalmazkodj az adott kultúrához. Mindezt komoly humán, technikai és pénz eszközök bevetésével kell tenni.

Ne csinálj belőlük bérmunkás országot

A politikai intézményrendszer átalakítása csak ezután jöhet, de nem erőszakosan.

 Nagyjából ez lenne a KBIS. Nos az elmúlt és a mostani segítség ettől nagyon-nagyon messze van. Szinte ennek az ellentéte.

 Nos röviden, ez lenne a lényeg. Egyszerű –vagy nem?

 Tisztelettel: társadalom vakitfed

Elmélkedés a hatalmas nyilvánvaló tömeges társadalmi rendkívül ártalmas ostobaságokról.

A második világháború elején több országba kiállt egy ember a nép elé és lényegében ezt mondta: mi lerohanjuk, és gyarmattá tesszük a fél világot, de nemcsak az afrikai egyéb elmaradott országokat, hanem fejlett, technikailag is fejlett országokat. És a nép ezt elhitte, tapsolt, éljenzett és ment katonának. Azt gondolom, hogy ennél nagyobb, nyilvánvaló, tömeges társadalmi, ártalmas ostobaság nem létezhet. Nagyon egyszerű lett volna a hatalmas kockázatot, a szinte biztos bukást kikövetkeztetni.  - És ha nem sikerül, akkor viszont kinyírnak minket – többek között ezt a kockázatot is be kellett volna kalkulálni.

A hatalmas, társadalmi ostobasághoz egyébként kell egy közlő (ő csak mellékszereplő) aki kitalálja az ostobaságot, kellenek terjesztő társak, ők már inkább főszereplők, és kell hozzá az ostoba hiszékeny nép. A történetben az ostoba, hiszékeny nép (tisztelet a kivételeknek) a legnagyobb főszereplő. Mert mégis ő hiszi el.

A második világháborús maximális ostobaság azt üzeni: az ember képes a lehető legnagyobb nyilvánvaló, tömeges, ártalmas ostobaságra. Ha erre képes volt, akkor ne csodálkozzunk, például F politikai erő és a hívei ostobaságain.  Illetve csodálkozhatunk, de azért ámulatunk viszonylagossá válik. Most éppen a – beszéljünk a halálbüntetésről – ostobaságon ámuldozok.

De mielőtt erre rátérnék, még visszatérnék a sok ezer hatalmas, nyilvánvaló tömeges ostobaságokra. Ugyanis ezek száma, sajnos sok ezerre tehető.  Furcsa, de a legtöbb nyilvánvaló ostobaság nehezen bizonyítható, hiszen éppen attól ostobaság, hogy mentesítve van az értelemtől. Ha valaki gondolkozik rajta, akkor nyilvánvaló az ostobaság, viszont ha nem gondolkozik rajta akkor sok oldalnyi bizonyíték, érvelés sem győzi meg. Ugyanis meg se hallgatja, el sem olvassa, vagy csak nagyon felületesen elfogultan. A fő ok tehát: sokak hihetetlenül felületes felelőtlen elfogult közügyekhez való hozzáállása. Ezt pedig a vezetés, például oktatás által nem fogja orvosolni, mert nem érdeke. A nép, vagyis annak jelentős része pedig önmagától nem ébred rá, hogy ez probléma, tehát marad a közügyek tekintetében, társadalmi kérdésekben, hiszékeny és ostoba.

Foglaljuk össze: rengeteg sok ezer hatalmas tömeges ártalmas nyilvánvaló ostobaság van.

Ezek bár nyilvánvalók és megoldhatók lennének, szinte nem bizonyíthatók. Ezek fennmaradnak, illetve ha egyik-másik ki is esik, (kiderül és megoldódik) a helyett is, újabb hatalmas nyilvánvaló ostobaságok keletkeznek.

Akkor térjünk rá a - beszéljünk a halálbüntetésről - ostobaságára

Miért is ostobaság?

1. A kormány többször határozottan kijelentette: nem akar a halálbüntetés ügyében változást. Sőt pontosabb elemzést sem tett közre e témában a kormány.

Viszont azt akarja, hogy beszéljünk róla.

2. Általában az értelmes ember arról beszél, amit meg akar változtatni, amivel célja terve van.

Különösen, ha a közügyről van szó. Ezzel a logikával több ezer közügyről (adózás, költségvetés, korrupció, szegénység tömegközlekedés igazságügy, pártfinanszírozás, korházak adóssága, stb., stb.) ki lehetne jelenteni: na akkor beszéljünk róla, csak úgy, nincs változtatási terv. De nemcsak úgy szokásosan, mert ezekről azért beszélgetünk, hanem intenzívebben beszéljünk. De mindenről nem lehet intenzíven beszélni csak a legfontosabb olyan problémákról, amelyekben változás tervezett, vagy nagyon égető probléma, de a halálbüntetés messze van ettől.

3. De mit is jelent, ha a kormány azt mondja: erről beszéljünk, de úgy sem lesz változás. Azt jelenti: nyugodtan locsogjatok, úgysem lesz belőle semmi.

4. Én már azt sem értem, hogy mit jelent: beszéljünk róla.

F vezetők azt gondolják, hogy ezután találkozik két ember, majd azt mondják egymásnak: - te nekünk azt javasolták, hogy beszéljünk a halálbüntetésről, akkor beszéljünk róla. Lehet, hogy így képzelik el?

Egyébként beszélnek róla az emberek, csak nem magáról a témáról, hanem erről: mi ez? Mit is akar a kormány?

5. Ez - beszéljünk a halálbüntetésről - akkora ostobaság, hogy még értelmezni is nehéz. Az értelmes emberek pl. az EU politikusok nem is tudták értelmezni. Csak hebegtek-habogtak, mire F emberek győztesnek érezték magukat.

Elém áll egy bolond és azt mondja:- kruttyinfity. Mire én elkezdek hebegni-habogni. Mire ő ezt mondja: látod milyen ostoba vagy.

6. Nyilvánvaló, hogy a valós ok, a figyelemleterelés (elég sok mindenről szeretné a kormány elterelni a figyelmet), vagyis ez egy manipulációs trükk.

Visszatérnék, általános szinten, a nyilvánvaló ostobaságokra.

Bár F pártnak van még vagy ötven hatalmas nyilvánvaló ostobasága (ez is bizonyítja, hogy a világon sok ezer, vagy millió ostobaság lehet) ezt választottam ki, hiszen sok ezer, de még csak ötven példát sem lehet felhozni.  

Erről az ostobaságról mondjuk hallott 5 millió ember, ebből mondjuk hárommillió, azt mondja: ez hatalmas ostobaság. Van, azonban kb.. másfél-millió F hívő, ők nem tartják ostobaságnak. Ez a másfél-millió ember hiszékenysége butasága, annak ellenére, hogy a duplája ellenkező véleményen van, elég ahhoz ez az ostobaság éljen, viruljon és kifejtse káros hatását, mely szerencsére ez esetben nem túl nagy.

Tulajdonképpen nem hiszékenységről van szó, hanem ezek az emberek:

a) Konkrét érdekek kötik az adott erőhöz, vagyis önzők.

b) Félnek, gyávák

c) Felületesek, felelőtlenek, tájékozatlanok

d) Kényelmesek, és félnek felülvizsgálni magukat és az elfogult előítéletes beskatulyázás alapján döntenek.

e) És csak ezután jön a szubjektivitás, és a hiszékenység.

Nevezzük ezeket a társadalmi éretlenség elmeinek. Ezek ez emberek: társadalmilag éretlenek.

Leírható egy újabb törvényszerűség: ha lakosságban nem a többség, csak egy jelentős kisebbség, relatív többség, adott esetben akár 20% ember társadalmilag éretlen, kvázi hiszékeny, akkor már élnek és virulnak a hatalmas, nyilvánvaló, ártalmas, tömeges ostobaságok. Az ilyen társadalomban nem alakul ki igazi demokrácia, viszont szinte táptalaja a diktatúra kialakulásának.

Nyílt levél a Fideszt kritizáló szocialista, liberális, ellenzéki pártoknak, médiának, sajtónak, politizáló embereknek.

Leírom a lényeget, mert manapság nem szokás a dolgokat végig olvasni.

Jómagam pártatlan (néha közömbösnek mondott) átlagos emberke vagyok, ezért közvetlen tapasztalatom van, hogyan lehetne a magam fajtáját megfogni. Ugyanis állandóan azon sóhajtoznak: ha azokat a közömbös milliókat meg lehetne fogni. Íme, egy jó megoldás. Ide kapcsolódik, miért mondják a közömbös milliók?: minden politikus hazudik, az elmúlt huszonöt évet, mindent ki kell dobni

A kommunikáción kell változtatni, de nem átverősen. Valóban meg kell változtatni a gondolkodásmódot és ez által a cselekvést is. Két alapvető hiba van a gondolkodásmódban egyben a kommunikációban.

Az első, mostanában egyre gyakrabban hallani olvasni, látni olyan közlést melynek lényege: hát ami itt folyik az borzalmas, ilyen még nálunk nem volt, ilyen máshol nem létezhet, ez szörnyűség. (Ez tehát rossz.)

Hibás, téves, mert az állítás egyik fele igaz, mármint, hogy ami itt folyik, az borzalmas. Az állítás másik fele, ami általában nem direkt, de kivehető állítás: ilyen még nálunk nem volt, máshol sincs ilyen borzalom – nos, ez a két indirekt állítás sajnos nem igaz. Mi következik ebből? A válasz előtt térjünk rá a második hibára, mert az előző volt az első hiba.

Mostanában, jó ideje, a Fideszt kritizáló közlések lényege: hát ez borzalmas intézkedés volt, és amit a Fidesz mond, tesz minden borzalmas. (Ez tehát rossz.) Az állítás első fele általában igaz, a másik fele - amit a Fidesz tesz, mond, minden borzalmas – nos, ez, nem igaz.

Na ilyenkor mit gondol a magam fajta, átlagos, pártatlan (gyakran közömbös) ember: Ha az állítás egyik fele nem igaz, akkor miért lenne igaz a másik fele. Vagy ezt gondolja: lám ez a közlő ez a politizáló is hazudik, téved, szinte mindegyik hazudik, minden oldal hazudik, az egész reménytelen.

A megoldás felettébb egyszerű, a hibákat ki kell javítani. Gondolkodási, kritizálási, kommunikációs váltásra van szükség, melynek lényege:

1. A közlések lényege legyen ez: amit a Fidesz tesz mond (mellesleg nem Orbánozni, hanem Fideszezni kell), az borzalmas, de a múltban is voltak hasonló nagyságrendű csak másféle szörnyűségek. Illetve külföldön is voltak, vannak hasonló nagyságrendű, de másféle szörnyűségek.  Illetve, amit Fidesz tett mondott az borzalmas volt, és sok borzalmas dolgot művelt,  de azért voltak neki kevésbé borzalmas, sőt elfogadható, közepes intézkedései is.

Ennek a kommunikációnak nemcsak az, az előnye, hogy igaz, kiegyensúlyozott, annak is látszik, de a védekezés taktikáját is megtöri.  Ugyanis a Fidesz védekezés gyakran pont erre alapul: külföldön még borzalmasabb dolgok vannak. Illetve azért sok jó dolgot tettünk. Persze a védekezés itt elhallgat, és az nem emeli ki: na, de amit mi tettünk, teszünk, az sem piskóta.

Tehát még egyszer, a helyes kommunikációs stratégia, most helyes sorrendben: persze külföldön is vannak borzalmas dolgok, de amit a Fidesz művel az is borzalmas. Azért mert külföldön voltak, vannak borzalmas dolgok, és nálunk is a múltban voltak borzalmas dolgok, nem nézhetjük el a mostani hazai borzalmakat.

Illetve, a másik vonatkozás: Elismerjük hogy voltak a Fidesznek elfogadható, sőt közepesnek mondható intézkedései törvényei,  elismerjük hogy a gazdaság területén vannak eredményei, de amit a demokrácia leépítés, az úri Magyarország kiépítése, a társadalom hatalmi vagyoni, erkölcsi megosztása, a szegénység növelése, a korrupció, a hazudozás, az állam lealjasítása területén tesz, - az borzalmas. Azért mert a Fidesznek voltak elfogadható dolgai nem nézhetjük el a borzalmas dolgait. Mi magyarok nem nézhetjük el, függetlenül a külföldtől.

Egyébként azért kell leszokni az Orbánozásról és rátérni a Fideszezésre, mert most egy fidi katona, tiszt, azt gondolja a lelke mélyén: legrosszabb esetben majd Orbánra nyomjuk a felelősséget, úgyis mindenki őt figyeli, én tehát aljaskodhatok. Tisztában kell lenni minden Fideszesnek a saját felelősségével, mert valóban van felelőssége.

Kb. ez a lényeg, ez az igaz, és a nyerő gondolkodásmód és kommunikációs stratégia.

Megpróbáltam érthetően, egyszerűen elmondani, aki nem látja a fontosságát, vagy a megértéshez nincs elég esze - azzal nem tudok mit kezdeni.

Persze a legfontosabb: a politika nemcsak a kommunikációs trükközésből és hatalomra kerülésből, áll. Valóságos, a társadalom számára hasznos cselekvéseket is létre kell hozni.

Most pedig megemlítenék néhány hazai múltbéli borzalmat és néhány külföldi borzalmat, azoknak, akik elhiszik, hogy csak most és csak nálunk, vannak borzalmak.

Most olyanokat ne is emlegessünk, mint Észak Korea, vagy iszlám állam borzalmai. Afrikai nyomor borzalmak, a különbségeket hatalmasra tágító fejlett nyugati politika. Az igazságtalan vietnami, iraki háború. Az izraeli háború minimum ötven éve tart, és remény sincs a befejezésre. Az arab világ lőporos hordó. Mindennek köze van a fejlett nyugathoz, és azt mondhatjuk rájuk: borzalmak. A nemzetközi pénzügyi rendszernek, mely többek között Magyarországra is kötelező, szintén vannak olyan igazságtalan, gazdaságtalan részei, melyre azt lehet mondani: ezek borzalmak. Számomra az is borzalom volt, amikor kiderült, hogy az amerikai titkosszolgálat annyira elpofátlanodott, hogy európai vezető politikusokat hallgatott le. Hihetetlen dolgokat enged meg magának, a fejlett nyugat zászlós hajója. Az is borzalom, csakhogy, egy közelít említsek, hogy a fejlett nyugat Koszovó tekintetében és kelet-Ukrajna tekintetében ugyanazon helyzetre, merőben ellentétes álláspontra állt. Azt se merném állítani, hogy fejlett nyugat bizonyos rétegei (feketék, arab bevándorlók, stb..) nem érzik a helyzetüket borzalmasnak.

És akkor jöjjön csak egy hazai, de hatalmas borzalom, a közelmúltból, de nem a Fidesz érából. 2008 táján a magyar társadalom arra ébredt (a társadalom mindig későn és viszonylag hirtelen ébred), hogy itt áll egy eladósodott, egy tönkrement országban, annak ellenére, hogy a rendszerváltó országok között is, ő volt a legnagyobb EU talpnyaló, a leglelkesebb liberális, piacgazdaság hívő, a külföldi nagytőke legforróbb barátja. Ez hatalmas borzalom volt, akkora hogy magyar nép képtelen volt lenyelni – el is zavarta a liberális erőket. Ez egy kihagyhatatlan kiindulópont, még most is tart, és még évekig tart a hatása. És azóta a nép, végképp kételkedik a nyugatban, az EU-ban, a bankszférában, és jogosan, mert ezeknek azért volt közük ehhez a borzalomhoz.  Ezt lovagolta meg a Fidesz, sajnos hamisan játszva.

                            Egy személyre zsugorodott vakitfed társaság. 

Ami fentről lesugárzik, vagy pontosabban: lefolyik.

 De mi is folyik le? Nos erre még visszatérek.

A lefolyás egyik útja, hogy a haver, magához hasonló haver beosztottat választ, vagy gerinctelen talpnyalót, vagy ostobát. Persze jelenleg még előfordulhat, hogy alulról jövő választások is vannak, akkor az ostobák, vagy azzá mosott emberek választják a főnökeiket - de ez is egyfajta lefolyás, amennyiben az agymosás és az alattvalók kiválasztása mégis felülről jön.

A másik útja, hogy a legfelső vezetés bizonyos fajta rendszert épít. Rendszerépítés: a nagyon fontos mechanizmusok (választási rendszer, törvényhozási rendszer, stb.) kialakítása, törvények által.

A harmadik útja, a szellemiség, a hangulat lefolyása. Vagyis a felső vezetés stílusa, szellemisége nyilvánvalóan hat az alattuk levőkre, az egyébként közömbös hivatalnokokra is, a magáncégekre is, a bankikra is és végül az egész társadalomra.

De mi is folyik le?

Ha azt mondom: demokráciarombolás – akkor azt nem mindenki érti.

Ha azt mondom: becstelenség, korrupció, protekció, hazudozás – akkor sokan konkrétumot kérnek, viszont figyelmük itt már végett ér. Legfeljebb álmosan azt motyogják: lehet, de az is lehet, hogy csak, az egy fokkal sem jobb ellenfelek, felfújásairól van szó.

Most itt, eleve felejtsük el azokat, elég sokan vannak, akik benne vannak a fidi buliban, mert nyilván őket nem lehet meggyőzni. Azoknak mondom, akik még igazi (nem elvakult) szimpatizánsok, fél-szimpatizánsok.

Szóval van egy ország, ne is legyen ez a kis hazánk.

Szóval van egy ország, melyben a legfelső vezetést a kollégiumi szobatársak alkotják.

Van egy ország melyben a legfelső vezető szülőfalujában egy drága stadion épül, véletlenül éppen a legfelső vezető  (gyerekkori) házának a szomszédságába.

Van egy ország melyben a legfelső vezető fiatalkori cimboráiból, köztük az egyik falubeli cimborájából lesz, lesznek a leggazdagabb nagyvállalkozók.

Van egy ország melyben a legfelső vezető vejéből lesz az egyik leggazdagabb nagyvállalkozó.

Van egy ország, melyben a legfelső vezetők, leszámítva maguk által nyitott jogi kiskapukat, nem tudnak elszámolni az egyébként óriási vagyonukkal.

Van egy ország melyben a külügyminisztérium menő pozícióit, talán már heten is vannak, a miniszter, a kispályás focicsapat társainak osztja szét.

Van egy ország melyben egyszer a legfelső vezető azt ígérte: a bürokrácia csökken, a vezetők jövedelme csökken. Végeredménybe ennek az ellenkezője történt és történik.

Van egy ország melyben a kormányzati kommunikáció, manipuláció (csúsztatás) leírhatatlan új szintre lépett. A pofátlanság új szintje. Itt már csak arra megy a játék: bizonyos f emberek, ez a réteg, éppen akkor, nagyjából elhiggye az éppen elmondott mondatokat. Vagy már ez sem érdekes, csak az, hogy muszáj valamit mondani, muszáj valamire hivatkozni. A többségnek mosolygósan odakacsintanak: te is tudod és is tudom, mindenki tudja, hogy csúsztatunk (hazudunk),  de úgysem tehetsz semmit. Ez már a nyilvánvaló manipuláció, abból is a legigénytelenebb. Mint mondtam, az a kisebb baj, hogy manipulálnak és a butábbját meg is vezetik. A nagyobb baj az, hogy ezt üzenik: emberek a hazudozás, a becstelenség természetes, tessék nyugodtan.  

Van egy ország melyben az adott hatalmi és vagyoni nyerészkedést szolgáló törvények, születnek. Tehát nem az általános nyerészkedést, hanem az adott egyedi nyerészkedést szolgáló törvények. Ez is egy új szintje, a rafinált zsarnokságnak.

Van egy ilyen ország, valahol Amerikában, Ázsiában, Afrikában? Nem, ez már ott is durva lenne. Pontosabban, vannak ennél nagyobb diktatúrák, de nincs ennél rafináltabb és pofátlanabb rendszer. Akkor hol is van ez az ország?

Ami tehát lefolyik a legfelső szintről, a második sorba, majd a hivatalokba, a magánvállalkozásokba, a  bankokba, és mindenhová,  az röviden: a hatalmas pofátlanság.

Lefolyik (lesugárzik), például, azt jelenti, hogy egy bankban, vagy bárhol átvernek, ott természetesen aljas szemét emberekről van szó, semmi sem menti fel őket. De mégis, ha egy kicsit becsületesebb lenne a felülről lefolyó közfelfogás, akkor nem kéthetente vernének át, csak mondjuk kéthavonta. Tehát minden adott tisztességtelen károsításra kijelenthető: szemét alak, de hát miért csodálkozunk, felül is ez megy.

Nem az a baj hogy valahol van egy mérgező hulladék lerakóhely. Az a baj, hogy azt széthordja a szél, az eső a talajvíz. Szétterjed, minden mérgezővé válik. A mérgező levegő és víz elpusztítja a becsületes hasznos élőlényeket, viszont a szemét élősködő aljas alakok kivirágoznak. Áttételesen értettem.

Amikor ezeket leírom, attól félek a legjobban, hogy később, évek múlva, más kormányok alatt, ugyanezen iromány, kisebb változtatásokkal, megállja a helyét.

Hát ez már aztán sok, sokk.

Valahol dél-Amerikában elképesztő panama rajzolódik ki.

A demokráciarombolás, a klikk rendszer, elérkezett a gyakorlati következmények szakaszába.

Innen messziről, csak mosolygunk, csodálkozunk, az ottaniaknak nyilván nem oly vidám.

Szegény ottaniak, nem gondolták volna, hogy a 21. századba ide jutnak. Mit vétettek szegények, hogy egymás után ilyen vezetések sújtják őket, ugyanis e panamáról is kiderült a legfelső körök nyakig benne vannak. Valami, bróker botránynak indult de azután sok minden kiderült.

Vagy 150 milliárd pénzt sikáltak el, elképesztő mennyiség. Vagy többet. Ehhez képest hol vannak a régi tízmilliós Nokiás pénzek. És többi is, legfeljebb 1-2 milliárd. Piskóta. A trafik mutyi szafaládé. Ez 150 milliárd.

Hová lett ez a hatalmas összeg? Még a külföldi sikkasztások, amikért már az ottani politikusok börtönbe ülnek, azok is pimflik ehhez képest. Azért ezek a fiúk nem aprózzák el.

Kiáll a dél-Amerikai miniszterelnök és kezével a szája körül babrálva, magyarázkodik. Aki egy kicsit ért a testbeszéd pszichológiájához, az tudja mit jelent ez.

Persze a beszéd tartalma is árulkodik. És nemcsak az övé, az egész társaságé.  Megbánás, önkritika egy száll se, legjobb védekezés a támadás. Például, azt mondja: biztonságos papírokba, állampapírokba volt, egyébként az állam pénze, tehát semmiképpen nem veszhetett el az állam pénze - a miniszterelnök azonban mégis aggódni kezdett a közpénz elvesztésén és kiadta a parancsot, kivenni. Meglepődve tapasztalták utólag, hogy a pár milliárd kápéba jött meg. Ó mily véletlen és apró figyelmetlenség. (Lehet, hogy nem állampapírba volt a pénz? És nem is szabályos állami pénz volt? Milyen papírokról van szó? De hogy is lehet ilyent gondolni). Szóval aggódni kezdett a közpénzért, ó be gondos gazda. De azzal, hogy kápéba kivették, ahelyett hogy betettek volna - 15-30 ezer többnyire kisembert kvázi tönkretettek. Ügy látszik a konkrét kisemberek konkrét pénze nem közpénz. Ha konkréttá válnak a kisemberek, akkor már nem is érdekesek. A konkrét kisemberek, a valóságos kisemberek ebben a rendszerben valahogy soha nem jelentik a nemzetet, a közt, keményen dolgozó embereket. Csak a szövegelésben, van valami megfoghatatlan tömeg, nemzet, aminek nagyon nézik az érdekét. Valójában a lenézés, a semmibe nézés, a hülyének nézés, büdös légköre áraszt el mindent.

Jó, de hol van a 150 milliárd?  És hogy juthatott idáig a dolog?

Szegény ottaniak, azért ezt nem érdemelték meg, mármint, hogy egyik vezetés rosszabb, mint a másik és egyre romlik. Mert rendben van az emberek választanak, és talán sejtik is, hogy nem lesz egészen oké. De arra ki gondolna, hogy egyszerűen lopni, csalni, és abból hazardírozni fognak, és nem is kicsibe.

Hogy jön ide a demokrácia, és a klikk rendszer? Több egyszerű összefüggés van.

Pl. a demokráciarombolás, és a nép kifosztása is, a nép lenézéséből ered.  Prózai okok is vannak. A diktatúrában és a klikk rendszerben a főnök, tehetségtelen, semmihez sem értő talpnyalókat nevez ki, akik persze gyenge és népellenes dolgokat művelnek.  Továbbá, a centralizálás (ami a demokráciarombolásból ered) azt jelenti, hogy lényegében kevés ember dönt, intézkedik, a szolgahad semmit nem mer az igazi urak nélkül tenni. Vagyis a kevés úr, bármilyen okos lehetne, (lehetne, de nem az) nem érthet mindenhez, és ideje energiája is korlátozott – gyengébb ellenőrzés, rosszabb döntés.

Szegény ottani nép, de ha megint megválasztják ezeket, akkor tényleg megérdemlik.

Az is igaz, hogy a másik választható társaság még arra sem volt képes, hogy elismerje a hibáját, a szélsőséges neoliberális politikáját. A harmadik társaság pedig szintén demokráciaellenes, és rasszista.

Akkor tehát, mégis: szegény ottani nép.  De azért aki ezekre a mostaniakra szavaz, az már tényleg ….

A koszovói helyzet (anno jugoszláviai háború) és a 2014-15-ös ukrajnai helyzet összehasonlítása.

Egyfelől sok azonosságot találunk. Másfelől azt tapasztaljuk, hogy az USA és az EU pont ellenkezően, tehát önmagát meghazudtolóan viselkedik.

Egyébként elképesztő azon igazodás, nemcsak a politikusok, de a sajtó részéről is, ahogy az irányadó állásponthoz igazodnak, attól függetlenül, hogy az igaz, igazságos, vagy sem. Ez azért megkérdőjelezi a sajtószabadság jelentőségét. Egyébként az öncenzúra sokkal erősebb, mint gondolnánk, de azért van e mögött félelem is, mert a jelenlegi hatalom, ha nem is direkt erőszakkal, inkább sunyi módón de azért tud ártani, ha akar. Az biztos, hogy az őszinteséget nem dicsérik meg.

Visszatérve, az azonosság: az ország egy területén egy jelentős kisebbség többségbe (részben számbeli, kulturális többségbe, és ennél is fontosabb, akarati többségbe) került. A többség kialakulásnak oka mindkét esetben a szomszédos anyaország megléte, vagyis egy a szomszédba szorult kisebbségről (ill. adott területen többségről) van szó. A kisebbség (többség) alapvetően békés úton került a területre, akár az erdélyi magyarságot és még sok nemzetiséget ide sorolhatnánk.

Egyfelől azt állapíthatjuk meg, hogy szerencsére elindult egy tendencia, a békés kis etnikumok, országok leszakadása, egy-egy ország ketté, vagy több felé szakadása. Összességében az látszik hogy a kis országok kialakulása, hosszabb távon, jó tendencia. Mindenképpen az rajzolódik ki, hogy a válás nem rossz megoldás, főleg, ha békés.  Jobb, mint az ellenségeskedő, kényszerű együttélés. A példázat (a házasságbontás) abban is hasonlít, hogy a válás akkor jó, ha békés, de ha békétlen, akkor átmenetileg az adott esetben, rossz megoldás. Csakhogy, az hogy békés, vagy háborús, a feleken múlik, na meg a nemzetközi jogon.

El kell ismerni, hogy az egész országnak, (többségi nemzetnek) fájdalmas és sértő a válás. Viszont az embereknek meg kell érteni, a következőket: egyrészt, ez egy kétélű dolog. Úgy értve, hogy a válás, a kiválás lehetősége egyszer sért, máskor mikor a mi népünk autonómiájáról szól, kedvező. Továbbá, jobb a békés válás, mint az ellenséges együttlét. Egy ellenséges terület szinte nem is nevezhető az ország részének.

Azt, viszont is megállapíthatjuk, hogy egyszerűen hiányzik az idevágó, minden hasonló esetre vonatkoztatható nemzetközi jog. Vagyis, hogy az esetek igazságosan és egyenlő elvek szabályok alapján legyenek elbírálva. Ez a jogállamiság alapja. Szóval ez etnikai problémák, autonómiák, és háborúk megítélését illetően hiányzik az elfogadható, jónak nevezhető, nemzetközi jog. És kinek kellene ezt megalkotni, a „főnöknek”, (USA és EU és fejlett kapitalista országok), persze olyant, amit a világ többsége elfogad.

Viszont nem véletlenül hiányzik ez, mert így mindig az adott érdekeinek megfelelően tud viselkedni a főnök. Itt viszont visszaérkeztünk a kiindulóponthoz, vagyis hogy kettő nagyon is hasonló helyzetet (Koszovó, Ukrajna), pont ellentétesen ítél meg az USA és az EU. Mindkét esetben elérkezett azon szakasz, amikor több okból, a kisebbség (adott területen többség) ki akart szakadni, el akart válni, és mindkét esetben sajnos békétlen válás alakult ki. Az, hogy a szomszédos anyaország így vagy úgy valamennyire segíti a saját népét, szinte természetes.

Az USA és EU Koszovó kapcsán, azt támogatta: váljon ki, legyen független, döntsön a népszavazás. Ukrajnában szinte ennek az ellentétét támogatja: nemzeti függetlenség megsértése, az anyaország agressziója – ilyen érvek hangoznak el. Nem egyszerű ostobaság ez a köpönyegforgatás, elsősorban az USA, nagyhatalmi érdeke áll a háttérben. Egyébként, ha már szelektálunk, pont fordítva lett volna ésszerű, ugyanis Koszovóba láthatjuk, hogy milyen helyzet alakult ki. És valószínűleg egy független orosz-ukrajna egész jó megoldást eredményezne hosszabb távon. Hogy a jövőben melyik nagyhatalom (USA, Oroszország, Kína, stb.) fenyegeti majd a világot, sajnos ezt nem tudhatjuk. A jelenlegi demokratikus szinten bármelyik bevadulhat. Tulajdonképpen a nagyhatalmakat is meg kellene szüntetni. De ez csak okoskodás, mert a jog alapelve az egyenlő alapú elbírálás. Szóval egyelőre, alapvető nemzetközi jogok, és jogalkalmazások hiányoznak.

Befejezésül elmondhatjuk a világ még mindig rendkívül alacsony színvonalon, kisebb, és rövid távú érdekek mentén működik. Rendkívül sok hazugság és rossz megoldás van, még a nagyobb ügyekben is. Viszonylag egyszerű igazságokat és egyszerű megoldásokat sem képes az ember, az emberiség létrehozni.

A rosszak harcába (és szövetségébe) kerültünk bele, a történelem többnyire erről szól. Az USA, EU elégtelensége, nem mentesíti többek között a jelenleg regnáló magyar politikai erő elégtelenségét.

Filozofálás az eszközökről és a célokról.

 Az alapvetéseket soha nem szabad kifelejteni. Ez esetben pedig nem más, mint: a rosszak harcának vagyunk áldozatai. Korábban tévesen azt mondtam: a rosszak harcába keveredetünk. Ez téves megfogalmazás, mert nem csak úgy véletlenül belekeveredtünk, valójában a rosszak azért harcolnak, hogy eldöntsék: melyikük szipolyozzon ki bennünket. Az viszont igaz megállapítás volt, hogy több társaságra is érthetjük: rosszak. Ez esetben mondjuk azt, hogy a rosszak a Fidesz társaság és vele szemben az USA. Attól hogy F társaság szemben áll egy rosszal, attól ő még nem jó, mert a rosszak azért harcolnak…., de ezt már mondtam. Ugyanakkor, a háttérben, a kizsákmányolásban megegyeznek, tehát csak félig komoly ez a harc.

Azért soroljunk fel néhány „rosszalkodást” az USA (vezetés, állam, kormány) legújabb ténykedéseiből. Tehát nem a népről, hanem a vezetésről van szó. De mégis néhány általános rosszalkodást is említsünk. Az USA a nagytőkeajnározás-politika és a nagytőkés világrendszer legerősebb stabil háttér-hatalma. Az USA olyan igazságtan háborúkat folytatott, mint: Vietnam, mint Irak. És még lehetne sorolni, mind a mai napig. Jelenleg is támogatja az Izraelt, katonailag is. Az USA a harmadik világban enyhén szólva olyan ellenszenvnek örvend, hogy lejáratja a nyugati világot.

Az USA olyan pénzügyi politikát támogat, mely károsítja a világot, még a szövetségeseket is. Az USA képes lehallgatni mindenkit, még a vele szövetséges legmagasabb vezetőket is. A titkosszolgálat hihetetlen magas szinten dolgozik. De mi is az a titkosszolgálat, és kik szeretik alkalmazni?  Az USA belül sem stabil, és nem igazságos, pl. jelenleg is gyakoriak a faji, etnikai megkülönböztetések.  Az USA megengedi magának, hogy kínozzon, hogy semmibe vegye az emberi jogokat. Az USA megengedi magának, hogy kidolgozzon és bevessen más országokat átpolitizáló, felforgató, többnyire titkos akciótervet.

(Itt azért megjegyzem: az üres lőporos raktárba akár fáklyák százait is be lehet dobni. A teli lőporos raktár felrobbantásához elég egy szikra.)

Szóval mindezt megengedi magának az USA, vagyis elveszti a hitelességét, arra hogy magát az erkölcs, az igazság bajnokának állítsa be.

Az USA legbátrabb kritikáját maguk az amerikai filmek képviselik. Most itt nem a semmitmondó borzadmányokra gondolok, bár arra is gondolhatnék. Arra gondolok, hogy van jó pár, komoly, értelmes amerikai film, mely valóban, mélyen, keményen kritizálja az amerikai társadalmat, az amerikai rendszert. Készült már film a lehallgatásokról, a kínzásokról, a piszkos amerikai titkosszolgálatról, a jogrendszerük gyengeségeiről, a kirekesztésről, az egyenlőtlenségekről, az igazságtalan amerikai harcokról és még sorolhatnám. Ha megengedik, hogy az ilyen filmek megjelenjenek, és helyesen megengedik, akkor miért probléma, ha bárki is, ehhez hasonló véleményt megfogalmaz??  Én ezt sem értem. (Egyébként értem, de ebbe most nem megyek bele.)

Másfelől az USA legfőbb érve: az USA érdekeinek érdekében minden megengedhető. Ez egy őszinte beszéd, de ne felejtsük el, értelmezni.

Valójában mindebből nem az USA népe profitál, hanem a vezetése, beleértve a magángazdasági nagytőkés réteget, mely ugyanolyan erős háttérhatalom, mint a legitim kormányzat.

Szóval értelmezzük ezt - a nemzeti érdek mindenek felett – politikát. Az USA (vagy más soviniszta ország érdeke) előrébb való, mint a világ érdeke – e szörnyűséget vallják sokan az USA vezetői között, és az emberekre is kezd átragadni.

Ez egyébként sovinizmus (túlzott nacionalizmus) alapelve.

Az alábbiak ezek szerint nem is az USA kritikája, hanem a sovinizmus kritikája, és csak közvetve az USA kritikája.

A jövő, a fejlődés útja a békés kis országok kialakulása, értelemszerűen ezek a nagyobb országokból (pl. Jugoszlávia, Ukrajna, stb.) tudnak leválni. Európában ez a folyamat bevált, és Csehszlovákia példája mutatja, hogy a békétlen válás nem szükségszerű. A békés, kis országok tudnak igazán közepes szorosságú demokratikus világszövetséget kialakítani ez szintén a fejlődés (a jobb jövő) egyetlen útja. A nagyhatalmak, a birodalmak (USA, Kína, Oroszország, stb.) már a nagyságuk miatt is a fejlődés gátját jelentik. És állandó birodalmi, rátelepedési és háborús veszélyforrást is jelentenek a nagyhatalmak. E nagyhatalmak (birodalmak) közül is jelenleg az USA mutatkozik a legaktívabbnak, a leginkább világuralomra törőnek, és ez önmagában is félelmetes, függetlenül a lehetséges jó szándéktól. 

Az USA (vagy bármely soviniszta ország) emberekből áll, a föld többi országa is emberekből áll, a megkínzottak is emberek. Ez egy konkrét példa, a cél és az eszköz, vitájára.

Egyáltalán fontos, hogy megállapítsuk, mi az eszköz és mi a cél?

Nem fontos, de nem is nagyon lehet megállapítani. A rosszat tevő hivatkozhat arra, hogy a cél jó volt, csak az eszköz rossz. Vagyis, ez megengedhető. De ha az eszköz rossz, akkor az ugyanolyan szenvedéseket, károkat idézhet elő, mintha a cél lenne rossz. Ugyanis a legfőbb természetes, kvázi isteni cél: sok ember, minél több ember boldogsága (kellemes élete). Ezek szerint mindegy, hogy az eszköz, avagy a cél gátolja, a legfőbb célt.

A rossz cél, jó eszközzel, szintén rossz. A legrosszabb, a rossz cél, rossz eszközzel. Csak a jó cél, jó eszközzel, lehet jó, sőt az is feltétel, hogy a célnak illeszkedni kell a legfőbb célhoz, az emberek boldogságához.

Az USA érdeke, mint legfőbb cél, azt jelenti, hogy a többi földi ember boldogsága, ill. szenvedése, halála nem számít, feláldozható, a legfőbb cél érdekében.

Akkor térjünk rá arra, hogy alig állapítható meg: mi a cél, mi az eszköz. Főleg az egyének, és csoportok vonatkozásában.

Sok ember számára maga a különbség és hatalom a cél, és minden más, eszköz. Ők ugyan azt mondják, a hatalom, a hatalmas különbség csak eszköz, de nem mondják meg, mi a cél. Vagy hazudnak.

Valószínű, hogy a kínzásokkal egyetértők számára is a hatalom, (még ezt is megtehetem, megalázhatom) a cél. Persze nemcsak amerikaiak között vannak ilyenek, magyarok is vannak, kiváltképp a politikusok között.  A „népérdek” mindig jó indoknak tűnik. De a kínzások példájából látható: olyan népérdek nincs, mely egyes emberek igazságtalan szenvedésből, táplálkozik. És az is kétséges erkölcsileg, ha a népérdekre hivatkozó, anyagi és hatalmi előnyre tesz szert.

A férfiak számára, általában a szex, maga a cél (ez viszonylag ártalmatlan cél), a nők számára általában, a szex csak eszköz.

Sok kifacsart gondolkodású emberi cél van. Szinte minden előléphet célként, (cél, ami érdekében minden eszköz bevethető). Egy mániás számára az előléphet célként, hogy mindennap vásároljon. Vagy, hogy gyűjtse a szemetet. És még lehetne sorolni. Persze ő ezeket eszköznek állítja be, de azt már nem tudja megmondani, hogy mi a cél. Ezek, un. pótcselekvésekből kialakuló, rejtett, fő célok.

Sok ember számára maga hatalom a cél, mások számára a vagyon, megint mások számára, a manipuláció. Szóval ezek nem eszközök a boldogság elérésére, hanem önmaguk adnak örömöt, boldogságot, nem kevés beteg lelkű embernek.

Egy megoldás lenne. Nem kellenének pótcselekvések, rejtett célok, ha az igazi legfőbb célt fogadná el minden ember. Ez pedig: minél több ember (és állat is) legyen minél boldogabb.

Végezetül visszatérek a rosszak harcára. F politikai erő (inkább rabanda) kritizálja Amerikát, csakhogy rossz kiindulásból. Mert az amerikai típusú rendszerekkel nem az a baj, hogy sok bennük a demokrácia, hanem az, hogy kevés. A rossz kiindulással viszont elsősorban magát járatja le, és sajnos elvesznek az igazság elemek.

Attól, hogy a F rabanda kritizálja Amerikát, ez egyik rosszat, nem válik jóvá, hiszen a rosszak harcáról van szó.

Egyébként a rosszak harca elsősorban nem a felismerhetetlensége miatt veszélyes, hanem azért mert a konc, a szenvedő harmadik, nem tud kikecmeregni belőle. Ugyanis ha elkezd küzdeni az egyik rossz ellen, akkor a másik rossznak akaratlanul is a szövetségese lesz. Ami végső soron cseberből, vederbe esést jelent.

A cigány-helyzetről szóló tévés szócsata, mint jellemző vita.

Lényegtelen hogy melyik tévében és kik voltak a résztvevők. Talán még a pártszimpátiájuk is lényegtelen, én ezt a jobboldalt, baloldalt amúgy is egy hablagynak tartom

A lényeg hogy a cigánykérdés alapvető problémái a következők:

1. A szegénység és annak következményei. (A szegénység problémakörének egyik lényege viszont, a túlzott és igazságtalan vagyoni és hatalmi különbségek. Ugyanakkor ez is továbbtagolható alapvető problémakörökre.)

2. Az előítélet. (Természetesen ez is továbbtagolható.)

3. A kulturális (etnikai karakter) különbségek. (Persze mondanom se kell szintén tovább tagolható.)

4. Alapvető probléma, az autonómia, az erőszakos integrálás, a békés megegyezéses integrálás, és közömbös integrálás – mikor, kikkel melyiket kérdése. Ez összefügg a kulturális különbségekkel. Egyébként, valójában közömbös integrálás nem létezik.

5. És van a foglalkoztatottság kiterjedt problémaköre, mely mindennel összefügg

A vitatkozók nagyjából két oldalra szakadtak.

Az egyik oldal váltig hajtogatta: csakis a szegénység és az előítélet a probléma. A többi, pl. a kulturális különbségek problémája, az smafu, az legenda. Egyébként érdekes módón a túlzott és igazságtalan különbségekre nem tértek ki. Egyébként ezt minden oldal elmázolja. Néha megemlítik, de ezek csak olyan elmázoló emlegetések. A liberálisok pedig kifejezetten zavaros ellentmondásba vannak e kérdéssel (túlzott és igazságtalan különbségek) kapcsolatban, nem véletlenül. Továbbá, ezen oldal szerint, integrálni kell, csak úgy általában integrálni, vagyis szerintük: van közömbös általános integrálás. Ami valójában nincs.

De a másik oldal sem volt jobb. Szerintük a szegénység és annak következményei nem nagyon számítanak. És egyébként az előítélet sem lényeges. A különbségekkel kapcsolatban szintén elkenő kijelentéseket tettek.

Nem akarok a részletekbe belemenni, a lényeg, hogy van egy problémakör, mely több további problémakörből áll össze. Az embereknek az „okosoknak” csak annyit kellene mondani: igen ez négy-öt közel egyforma problémából áll össze, mindegyik lényeges, mindet meg kell oldani ahhoz, hogy az egész rendeződjön. Persze az lehet, sőt szükségszerűen lehet, hogy ideiglenesen az egyik probléma megoldása felerősödik, egy másiké elhanyagolódik. De ez csak átmeneti állapot, idővel az elhanyagolt tényezőket is erősíteni kell. Az összes tényezőt figyelembe kell venni.  Szóval az okosoknak mindössze erre kellene rájönni: a nagy társadalmi problémák több tényezőből állnak össze.  De nem, - ennyi eszük sincs, vagy inkább az elfogulatlanságuk hiányzik. Ragaszkodnak, és nemcsak ezek a vitatkozók és nemcsak a cigánykérdésben, de minden „okos” és mindenben, hogy csak általuk választott probléma, a probléma.

Így nem haladunk sehová.

A választás után megint rájöttem valamire. A magyar néplélek, nemzetkarakter egyik tulajdonsága: szolgálat, szolgálat, szolgálat, majd hirtelen váltás. Természetesen nem mindenkiről beszélek, hanem sokakról, mondjuk a relatív meghatározó többségről. Mondhatjuk ez történelmi tulajdonság. Bár mindig el lehet gondolkodni, hogy ez mennyire az adott helyzet generálódása (általában ez generálódik), vagy tulajdonság. Részben kulturális tulajdonság, mert a gyerekek gyakran hallanak ilyen mondatokat otthon: - nincs mit tenni urak mindig is voltak. - Az előzők se voltak jobbak. - A következők se lesznek jobbak. – Az urak mindig is loptak csaltak, hazudtak. És hasonlókat hallanak a gyerekek, ezért már gyerekkorban rögzül (ott tud igazán) ez a  - csendesen szolgálni, nem politizálni – felfogás, ami egy tulajdonság, sőt néptulajdonság.

Persze nyilván nemcsak a magyarok tulajdonsága ez, és többféle változata van, viszont vannak olyan népek melyeknél kevesebb ember szenved ebben a tévhitben, tehát nem az emberiségre jellemző tulajdonságról van szó. Egyébként is nekünk magunkat kell kijavítani.

Elgondolkodtató például hogy a magyarok milyen sokáig kiszolgálták a Habsburg uralkodókat  Pontosabban, nem állandó, folyamatos és többségi ellenállást bizonyít a történelem. Mint például Svájcban. Nálunk szakaszos robbanásszerű felkelések voltak. Ezeket le lehet verni. A folyamatossal nehezebb elbánni. Nálunk a XX. században még utakat, tereket neveztek el a Habsburg uralkodókról.

Az utolsó csatlósok voltunk, és nem egyszer.

A hirtelen váltás (üssük agyon, de legalábbis kergessük el a gaz urakat) pedig éppen a túl hosszan tartó már belső türelmet elfogyasztó szolgálatból, tűrésből ered. Mondhatjuk: az elfojtás egyszer csak kirobban.

Sokan persze egyszerű érdekből, gyakran csak vélt érdekből szolgálnak. De én most a másik nagy rétegről, a kulturális hagyományok miatt bekábultakról, beszélek.

Szóval nálunk ez van:  - szolgálat, viszonylagos tisztelet – szolgálat, ők a vezetők – szolgálat, nem politizálunk – szolgálat, nem politizálunk – szolgálat tűrés – szolgálat, tűrés – szolgálat, tűrés – (ez kb. hét, nyolc év) – majd robbanás, üssük agyon az urakat.

A normális ez lenne - bizakodás szolgálat – szolgálat, de a hibák felvetése – erőszakmentes, de határozott elégedetlenség – fokozottabb elégedetlenség – majd szelíd leváltás.

Nemcsak az egyenletesség miatt normálisabb, de így a rossz vezetés nem keseríti tovább az emberek életét.  

–        Jó de a következők sem jobbak – szól a felvetés. Azért az egy kicsit számít, ha a vezetés tudja: már kisebb hibák miatt is leváltásra, kerül. Pontosabban, a magát nyeregben érző vezetés, hihetetlen mértékben képes elpimaszodni.

Más kérdés, hogy magam részéről el se tudom képzelni: hogyan lehet tűrni, szolgálni és nem politizálni. Persze nem pártpolitizálásra gondolok, hanem a közügyek átgondolásra. El se tudom képzelni, hogy bárki a gondolkodása során ne lukadjon ki minduntalan a közállapotokra. Persze én azt se értem, anyagi érdekből, hogyan dobhatja el valaki a meggyőződését és a becsületét. Igaz, önigazolásban nagyon jó az ember.

Gondolatok választás után

O. V. beszélt a liberalizmusról és ennek kapcsán felkeveredett a zavaros iszap. Pontosabban még a szokásosnál is zavarosabb lett.  Valójában mindenki mást ért liberalizmus alatt, és ebből adódik a katyvasz. A fő baj tehát ez: gondolati és fogalmi káosz van, és ez nemcsak a liberalizmus fogalmára érvényes.  Kissé kapcsolódik a téma a nagytőke ajnározáshoz, amiről már elkezdtem elmélkedni, és azt, mint ígértem, folytatni szeretném. A katyvasz elsődleges oka: a pártok politikusok (szinte mindegyik, nemcsak O.V) állandó köpönyegforgatása és félrebeszélése. További okok: nehogy már tisztán lásson a nép.

Nyilvánvalóan senki, én sem, tudom a katyvaszt megszüntetni, ezért csak néhány világító gyertyát gyújtanék, hátha valami kiderül. A demokrácia, az emberi jogok, a jogállam, teljesen rendbe lenne (persze ha helyesen értelmezik), de ez nem azonos a liberalizmussal. Sajnos azok is keverik a posványt akik, a kettő közé egyenlőséget tesznek. O. V. elvei és tettei nem azért hibásak, mert a liberalizmust bírálják, hanem azért mert a demokráciát és a jogállamot gyengítik. A jelen ideológiák és pártok (liberalista, lib-szocialista, konzervatív) mind, már gátolják a demokrácia és a jogállam további fejlődését, de másképpen. Ezek csak gátolják, a további fejlődést, viszont a diktatúra-erősödés (O.V.jut eszembe), nemcsak gátlás, hanem alacsonyabb szint, illetve visszalépkedés.

Ugyanakkor a kapitalista rendszerrel, (valójában nagytőke-befolyásolt rendszerrel) sok baj van, ez nem vitás. De nem azért, amiért O. V. mondja, hanem pont az ellenkezője miatt: még mindig kevés a demokrácia és a jogállam. És persze a nagytőkeérdek kiszolgálása miatt. Ugyanakkor az is igaz, hogy történelmileg és jelenleg is a liberalizmus, mint ideológia (nem könnyű egy értelmezhető és általánosítható világnézetet összehozni a katyvaszból) általában a nagytőke ajnározó nézetet is magába foglalja, ami rossz.  Szóval zavaros a helyzet, negyed igazságok kavarognak, szinte mindenki távol van az igazságtól, de talán O.V. áll a legtávolabb, bár negyed-igazságokat ő is mond.  

Egyértelműen rossz törvényt hozott a jelen kormányzó társaság, tudjuk mely párt, mely emberekről van szó.

Itt most konkrétan a gázbiztonsági előírásokra gondolok, de erre még visszatérek.

Sok törvényt hozott a jelenleg uralkodó társaság, tudjuk mely pártról, mely emberekről van szó, valószínűleg van a törvények között jó és rossz. Na-na, mi az, hogy rossz? Már én is úgy beszélek, mintha a rossz törvények, természetesek és megbocsáthatók lennének. Nem kedves polgártársak, ideje elfelejteni az ősi kelet-európai birka felfogást, mi szerint: hát mindig is szemétkedik az aktuális uralkodó, hát mindig voltak rossz törvények, akkor természetes, hogy most is vannak. Nem kedves ismerősök: ami dühítő ostoba értelmetlenség, azt meg kell szüntetni. Igazság szerint egyetlenegy rossz törvény sem természetes, egyetlenegy rossz törvény sem bocsátható meg. Pláne, egy ennyire rossz és sokakat érintő törvényt. Mi magyarok egymással szemben nagyon szigorúak vagyunk, de az uralkodóknak nagyon sokat elnézünk. Nekem elég akár egy nyilvánvalóan rossz törvény, hogy nehezteljek a vezetőre. Mert megkérdem: miért is nem akar ezen változtatni? Az, hogy véletlenül tudatlanságból létre hozza, talán még magyarázható, de az, hogy nem hajlandó kijavítani, már nem tolerálható.

Nem vadonatúj, de azért egyértelműen a jelen (2014) uralkodó törvénye, nevezzük: gázbiztonsági előírásoknak. Egyfelől a társasház gázvezetékét érinti, másfelől gázkazánt cserélnénk, és így kerültem kétszeresen is lehetetlen helyzetbe. Nem egyedül, a fél országot érinti előbb-utóbb. Rossz a törvény mert szigorú, szinte betarthatatlan, másfelől nem tesz mellé semmilyen lépcsőzetességet, sem segítséget. De ami ennél is nagyobb baj lényegében ezt a törvényt senki nem ellenőrzi. Ami azt jelenti, hogy a tisztességes, törvénytisztelő ember ráfarag, balek lesz belőle, a tisztességtelen esetleg a csókos jól jár. Mindenféle visszaélés is lehetséges. Tipikus túlszabályozott és egyben látszat törvény. Ráadásul a jó szándékú becsületes besétálhat csapdába, őt büntetik meg. Tehát egyben: becsületes ráfarag, becstelen markába röhög – típusú törvény.

Most persze azt várná a kedves olvasó, hogy mondjam el a trükköt, az egyéni megoldást. De kérem, pontosan erről van szó, ez a birkaság a beletörődés útja: az egyéni trükközés. Én nem erősítem a birkaságot. A zsarnok vezető ugyanis röhög a markába: ezek már megint nem egységesen akarnak valamit, hanem egyenként. Így könnyű őket birkaságba tartani.

Szóval ezt be kell fejezni: a vezetőkkel szembe, a rendszerrel szembe, és magunkkal szembe elnézőek vagyunk, viszont nem vagyunk segítőkészek és együttműködők az embertársunkkal szembe.

Miről szeretnék még a jövőben elmélkedni?

A birkaságról.

Arról is, hogy van igazi nyugalom, kényelem, béke és látszat nyugalom, béke, kényelem.

És arról is, hogy a dán élelmiszer-termelő (paraszt) miért képes szövetkezetet létrehozni és a magyar miért nem képes. És mi köze ennek ahhoz, hogy Dánia fejlettebb és boldogabb ország.

Gondolatok a választásról.

Ha valaki utálja a politikát, viszont szeret gondolkodni, akkor közelítsen az értelem oldaláról a kérdéshez. Nem szavazok erre, vagy arra, vagy egyáltalán, nem választok, mert a vágyam, célom valószínűleg nem érem el, nem kerül be a parlamentbe, nem lesz győztes, stb.- helyes ez a gondolat? 

Most tekintsünk el attól, hogy egy kis-pártnak már az is győzelem, ha kap, mondjuk ötezer szavazatot. Visszatérve, lényegében ez azt jelenti: csak a biztosra megyek, bizonytalan dolgokba bele sem kezdek. Valóban erről szól az emberi vágy, cél, terv (mindegy, hogy minek nevezzük)?  Ha erről szólna, akkor az ember, még mindig egy bizonyos főemlős tagjaként makogna, az erdő szélén.  Az emberi vágyak, célok 95%-a többé-kevésbé bizonytalan megvalósulású, ezek szerint, ezeket mind törölni kell. Ugyanakkor törölni kellene, a „megpróbálom”, a „próba-szerencse”, a „megküzdők érte”, a „tervszerű haladás” fogalmakat is. A magánéletünkbe, nagyon helyesen, sok bizonytalan kimenetelű, ámde hasznosnak vélt dologba belevágunk.  A közéletbe is nyugodtan megtehetjük, hacsak nem keresünk, a lustaságunkra és önzésünkre ürügyet. 

Vegyük már észre, hogy soha nem volt még ennyire zavaros, átláthatatlan a választás.

Hogy ez trükk, vagy csak átgondolatlanság, az a választópolgár, azaz a nép szempontjából mindegy. A választópolgár kötelessége, hogy az adott helyzetben, ahhoz képest a lehető legjobban válasszon. Azt válassza, ami hosszabb távon jó az országnak, nemzetnek, mert ez hosszabb távon azonos a saját érdekével, és ne hagyja magát átverni.

Kétségkívül ez a választási átláthatatlanság a fidesnek kedvez, lehet ez egy újabb hatalomszerzési akció, az átláthatatlan választás bevezetéséért mindenképpen a fides a felelős. De ha elég érett a nép, visszafele is elsülhet a puska.

Viszonylag optimális esetben van öt-tíz ismert párt, ezeknek van olyan saját és értékelhető programja, amit a választók már választás előtt megismerhetnek. Ezek szerint és a múltjuk alapján választanak a választók, és persze a pártok be is tartják a programjukat. 

Értékelhető program: nem frázisegyveleg, hanem konkrétumok. Továbbá, nyilatkozat a valóságos politikai töréspontokról: nagytőke ajnározás, vagy korlátozás. A vagyoni különbségek növelése, vagy csökkentése. Stb..

A múltban volt öt-tíz párt a programjuk csak részben volt értékelhető, és ismert, valamint azt csak részben tartották be. Most harminc párt van, gyakorlatilag nincs értékelhető ismert program (nem lehet megismerni) és nagy valószínűséggel nem tartják be programjukat.  Tehát ez rosszabb választási rendszer.

Az én választásomhoz minimálisan ki kell rajzolódnia: A adott párt csökkenteni kívánja a vagyoni, hatalmi különbségeket. Nem nagytőke-ajnározó. A hazai kis és középvállalkozókat valóban támogatni kívánja. Az államot fontosnak és fejleszthetőnek tartja. Az innovációt fontosnak tartja, inkább előre néz, mint vissza. A demokráciát, a közvetlen demokráciát fontosnak tartja, a népet valóban tiszteli. Viszonylag messze áll tőle a korrupció és klikkrendszer. Viszonylag keveset hazudik, és nagyképűsködik. Nem vall agyament irreális, a világtól elszakító nézeteket. (Látható, hogy a fides, emeszpé, jobik nálam nem jöhet szóba.)

Van egy sereg ismeretlen kis-párt, akiről nem tudunk semmit.

Korlátozott szűkös és szubjektív információk az új kispártokról, talán segít a választásban.

Először is azt látni kell, hogy van egy sereg új kicsi, pl. a nemzetiségiek, akik egy társadalmi csoport érdekérvényesítői szeretnének lenni. Nem mindegy hogy egy „program” az egész országról gondolkodik, vagy egy csoport érdekéről. Az utóbbinak is lenne értelme, ugyanakkor más megoldás lenne szükséges. Aki nem ennek a csoportnak a tagja, annak ilyenre nem érdemes szavaznia.

Az átlag- választónak azokat az igazi pártokat kell nézni, akik az egész országról gondolkodhatnak, hogy jól, rosszul, az más kérdés.

Az egyik kavar, hogy kettő szociáldemokrata párt van. Az egyik: SZOCIÁLDEMOKRATÁK MAGYAR POLGÁRI PÁRTJA  (ez a Schmuck féle párt)  ----- a másik ------ MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT (erről nem lehet szinte semmit tudni, lehet hogy valami régi társaság, de hogy indulhat? Viszont  a választás zavarosságára jellemző.)

És ki kell térni egy hatalmas kavarodásra, mely valószínűleg nem véletlen.

Három párt neve erősen keverhető, és keverik is:

ÖSSZEFOGÁS PÁRT  -----------EGYÜTT 2014 PÁRT ------ ------- MAGYAR SZOCIALISTA PÁRT, EGYÜTT - A KORSZAKVÁLTÓK PÁRTJA, DEMOKRATIKUS KOALÍCIÓ, PÁRBESZÉD MAGYARORSZÁGÉRT PÁRT, MAGYAR LIBERÁLIS PÁRT. Szóval itt olyan kavar van, ami könnyen átverheti a  választót.  Az újságcikkekben is kavarják, főleg a két utóbbi pártot. Kinek az érdeke itt kavarni? Az biztos, hogy a hosszú nevű, emeszpét is magába foglaló, a károsult. A lényeg hogy ez három különböző párt.

Ezek után jöjjön a „pártok”kategorizált felsorolása.

Valójában nem pártok, csak érdekképviseleti civil szervezetek:  

MAGYARORSZÁGI CIGÁNYPÁRT 

MCF ROMA ÖSSZEFOGÁS PÁRT 

EURÓPAI ROMA KERESZTÉNYEK JOBBLÉTÉÉRT DEMOKRATIKUS PÁRT

 (Bár talán egy roma pártnak be kellene jutni, mivel a romakérdés, több mint nemzetiségi kérdés. Ugyanakkor a pártok programjában kellene szerepelni a romakérdés megoldásának, de ilyen sincs.)

ORSZÁGOS ROMA ÖNKORMÁNYZAT 

1 - MAGYARORSZÁGI ROMÁNOK ORSZÁGOS ÖNKORMÁNYZATA

2 - ORSZÁGOS RUSZIN ÖNKORMÁNYZAT 

3 - ORSZÁGOS LENGYEL ÖNKORMÁNYZAT

4 - ORSZÁGOS SZLOVÁK ÖNKORMÁNYZAT

 5 - ORSZÁGOS HORVÁT ÖNKORMÁNYZAT

7 - MAGYARORSZÁGI NÉMETEK ORSZÁGOS ÖNKORMÁNYZATA 

8 - ORSZÁGOS SZLOVÉN ÖNKORMÁNYZAT

9 - SZERB ORSZÁGOS ÖNKORMÁNYZAT

10 - ORSZÁGOS ÖRMÉNY ÖNKORMÁNYZAT

11 - UKRÁN ORSZÁGOS ÖNKORMÁNYZAT

12 - BOLGÁR ORSZÁGOS ÖNKORMÁNYZAT 

13 - MAGYARORSZÁGI GÖRÖGÖK ORSZÁGOS ÖNKORMÁNYZATA

HATÁRON TÚLI MAGYAROK PÁRTJA 

MAGYAR GAZDASÁG PÁRT  (mivel ez a horgászok és másodsorban a természetbarátok pártja ezért érdekképviseleti szervezet)

Szintén nem igazi pártok, csak egyes társadalmi területek fejlesztéséért küzdő civil szervezetek:

SPORTOS ÉS EGÉSZSÉGES MAGYARORSZÁGÉRT PÁRT

EGYÜTT 2014 PÁRT  (Az idegenforgalom fejlesztése, annak is azon része mely a bulizással függ össze, gyanúsan kamu párt.)

Csak ezután jönnek a pártok, akikre az átlagos polgárnak elvileg szavazni érdemes. Viszont csak elvileg, mert gyakorlatilag azért érdemes átgondolni a dolgokat.

A fideshez hasonlók:

Természetesen: FIDESZ - MAGYAR POLGÁRI SZÖVETSÉG, KERESZTÉNYDEMOKRATA NÉPPÁRT 

ÖSSZEFOGÁS PÁRT 

Gyanúsan: MAGYAR REPUBLIKÁNUS POLITIKAI PÁRT  (nagyjából a fides frázisai köszönnek ránk a programból, kivéve, hogy ők megváltoztatnák a fides alkotmányt. Viszont ezen alkotmány elég zavarosnak tűnik.)

A jobbikhoz hasonlók is kissé.

A jobikhoz hasonlók:

Természetesen: JOBBIK MAGYARORSZÁGÉRT MOZGALOM

A HAZA NEM ELADÓ MOZGALOM PÁRT 

MAGYAR CSELEKVŐ PÁRT 

Gyanúsan: REND, SZABADSÁG, JÓLÉT PÁRT (valóban semmit nem találni róluk)

Az emeszpéhez hasonlók:

Természetesen: MAGYAR SZOCIALISTA PÁRT, EGYÜTT - A KORSZAKVÁLTÓK PÁRTJA, DEMOKRATIKUS KOALÍCIÓ, PÁRBESZÉD MAGYARORSZÁGÉRT PÁRT, MAGYAR LIBERÁLIS PÁRT 

Gyanúsan: JÓLÉT ÉS SZABADSÁG DEMOKRATA KÖZÖSSÉG (JESZ-MDF) 

Gyanúsan: ELÉGEDETLENEK PÁRTJA  (elsősorban a fides kormánnyal elégedetlen)

 Egyéb, számomra fenntartásokkal rokonszenvesek:

 LEHET MÁS A POLITIKA  (LMP)

 SERES MÁRIA SZÖVETSÉGESEI  (legfőbb célja a közvetlen demokrácia erősítése)

SZABAD MAGYAROK PÁRTJA 

NEMZETI ÉRDEKÉRT PÁRT

MAGYAR MUNKÁSPÁRT (erős fenntartásokkal) 

 ZÖLDEK PÁRTJA

És a független egyéni jelöltek, mint politikai formáció, demokratikus, ezért számomra szimpatikus.  

Egyéb számomra közömbös pártok (sok a frázis,  nincs széles program, nincs valós töréspont melletti állásfoglalás, nem lehet tudni, mit akarnak)

FÜGGETLEN KISGAZDA- FÖLDMUNKÁS ÉS POLGÁRI PÁRT 8 - ÚJ DIMENZIÓ PÁRT  (hasonló a régi kisgazdákhoz) (itt is van egy kavar – új dimenzió párt)

ÚJ DIMENZIÓ PÁRT (állítólag a fiatalok pártja)

JÓLÉT ÉS SZABADSÁG DEMOKRATA KÖZÖSSÉG (JESZ -  MDF)

MAGYAR DEMOKRATIKUS UNIÓ

ÚJ MAGYARORSZÁG PÁRT 

SZOCIÁLDEMOKRATÁK MAGYAR POLGÁRI PÁRTJA 

ELÉGEDETLENEK PÁRTJA

KÖZÖSSÉG A TÁRSADALMI IGAZSÁGOSSÁGÉRT NÉPPÁRT (Gondolkoztam, hogy melyik kategóriába tegyem, mert máshová is tehető.  Szili Katalin révén, pl. az emeszpéhez hasonló. Végül is idetettem) 

MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT

SZABAD VÁLASZTÓK PÁRTJA

Valójában három kategóriát állapíthatunk meg: régi pártok, ezek többsége leszerepelt------ érdekképviseleti szervezetek, nem igazi pártok------- kamu pártok --------- és olyan pártok melyekből akár is alakulhatnak a jövő jó demokratikus pártjai.  Mivel létezik ez az utolsó csoport, lehet hogy a fides öngólt rúgott és valójában egy demokráciát erősítő választási rendszer jött létre.

Visszatérve: mit tegyen a bizonytalan választópolgár, vagy a dühös, legszívesebben otthonmaradó, ha el akarja kerülni az átverést?

Bontsuk háromfelé a választókat:

A biztos szavazók, akiknek megvan a jelöltjük és arra szavaznak.

A bizonytalan szavazók, akik elmennek szavazni, de nincs biztos jelöltjük (egyik sem igazán szimpatikus) sok, és az éppen ható impresszióegyveleg alapján választanak.

És harmadik csoport, akinek egyik párt sem, sőt talán az egész rendszer sem szimpatikus, ezért el sem mennek szavazni.

Az első csoporttal nem kell foglalkozni.

A másik két csoportnak mindenképpen el kell kerülni, hogy a megosztás trükkje bejöjjön, vagyis a többiek lehetséges, vagy valós rosszasága miatt a fidesre szavazzanak. És nekik, a gondolkodóknak azt is el kell kerülni, hogy a távolmaradási trükkel verjék át őket. Ugyanis a távolmaradók annak a malmára hajtják a vizet, amely pártnak a legnagyobb a biztos szavazók tábora, ki lehet találni melyik párt ez.

Azt is látni kell, hogy egyáltalán nem mindegy hogy választás után milyen arányok alakulnak ki. Nem mindegy hogy egy kispárt bejut, vagy sem. Nem mindegy hogy azok a kispártok, melyek nem jutnak be, de 1, v. 4%-ot kapnak. Nem mindegy, hogy aki nyer, annak csak relatív és igen kis többsége van, vagy utcahosszal nyer.

Tehát, akik nem mennének el, a régiek közül egyik sem elfogadható, azok az új kispártok miatt menjenek el. Válasszanak magunknak rokonszenves új kispártot.

És akik elmennének de bizonytalanok, ők ne hagyják magukat átverni. Sok átverés lehet, pl. hogy egy kamu kispárttal elcsábítják őket, a kérdőjeles régitől. Nem kell bedőlni, lehet új kispártra szavazni, de az lehetőleg ne kamu párt legyen. 

A helyzet változatlan, kettő rossz harcába keveredtünk bele.

Az egyik rossz a fides, -  a másik rossz a nagytőke és annak támogatói, úgy, mint az ellenzék törzshada (emeszpé, bajnaiv társaság, összemorgás, stb.)  és a hatalmas nemzetközi alap, amin nyugszik. Az üléspont határozza meg az álláspontot, pontosabban a fizetéspont határozza meg az álláspontot.

A magyar politikai erők (párt, média, politikai intézet, alapítvány, stb.) legalább felét (ki lehet találni melyik felét) az éppen Soros nagytőkések pénzelik. Van itt egy alapvető tény, amit mindenki lát, még a jónép is és ami meghatározó. 2008-ig a magyarok voltak a legnagyobb nagytőke ajnározók, ennek ellenére 2008-ban a legrosszabbul álltunk, az induláshoz képest mindenképpen. Igaz a görögök még rosszabbul jártak. Akik óvatosan bántak a nagytőkével, lengyelek szlovénok, stb., azok haladtak.  A nagytőke nem éppen hálás, sőt …. természetű. Sok más baj is van ezzel az un, „baloldallal” amely valóban megmaradt nagytőke ajnározónak.

A jobbik szintén rosszabbik, egyébként, ha hatalomra kerülnének a fideshez hasonló dolgokat művelnének, de annál is rosszabb lenne.  

És miért rossz a fides?

A fides valóságos programja: mi vagyunk a felsőbbrendű elit, ezért hatalomba kell maradni. Továbbá, a pártbaráti klikkrendszer (vazallusrendszer, protekciós rendszer, stb.) kialakítása. Persze minden vezetés többé-kevésbé klikkrendszert próbál kialakítani, de nem mindegy, hogy többé, vagy kevésbé. A fides, többé. Ehhez kell a hatalomba-maradás, ehhez a jónép kedvébe kell járni. Továbbá, ahhoz, hogy haverok is odaférjenek, a külföldi nagytőkéseket kicsit félre kell lökni.  Önmagában ezeknek van jó oldala, igaz sokkal több is lehetne. Aminek nincs jó oldala az, a klikkrendszer és hatalomba maradás miatti alacsonyabb demokráciaszint kialakítás. Továbbá, a klikkrendszer miatt szükséges a jó nagy gazdagréteg (pl. a nekik kedvező adózás), mely a másik oldalon nagyon-nagy szegény-réteget generál. Vagyis nőttek a különbségek, mely különbségek az aránytalanságuk miatt is igazságtalanok. Ez a lényeg, a többi hadova a szociális rendszerről, igazságos adózásról, mindez bla-bla. Az állam, igazságszolgáltatás egészségügy, stb., is rosszabbul működik, legalábbis nem javult. A klikkrendszer valójában protekciós rendszer. És milyen is az a protekciós rendszer? Az ember, a kisember ritkán találkozik tisztán a protekcióval, bár mindenütt ott van, de amikor találkozik, akkor nagyot üt. Kb. 7 év kell, hogy az emberek többsége, a nép  megutálja a protekciós rendszert, és elzavarja a képviselőit.

Ugyanakkor nem „hibáztatható” a fides, hogy a nagytőkefüggésből vissza akar venni (adósságcsökkentés, egyes nagy külföldi cégek adóztatása, stb.)  bár ügyesebben, diplomatikusabban is csinálhatta volna. Azért sem hibáztatható, hogy hitel-visszafizetési szakban nincs beruházás, hiszen a beruházás hitelfelvételi szakban lehetséges és nem visszafizetési szakban. Az várható volt, hogy a külföldi nagytőke visszavág, és előveszi az árfolyamrontás fegyverét. A lényeg, hogy nem a kis hibái miatt kell valakit támadni, hanem a nagy hibái miatt.  Például valóban nagy hiba lehet ez a Paks ügy.

Hát ebben a Paks ügyben valóban a politikától mentes, vagyis sok tudósnak, szakembernek kellett volna dönteni. De hát éppen ez is baja az antidemokratikus (én vagyok az okostojás) vezetésnek, hogy csak kevés szakembert kérdez meg, azok is azt mondják, amit a zsarnok hallani akar, ha egyáltalán megkérdez.

Visszatérve, ha két rossz harcába keveredik az ember, akkor könnyen megtévedhet, mert azt gondolhatja: aki a rossz ellen harcol, az, jó. De nem jó, mert arról szól a harc, hogy ki fossza ki az istenadta népet. Legokosabb mindkettő rosszat elutasítani, de a cinkos és hazug közöny, a struccpolitika ennél is rosszabb. Én egy kis pártra fogok szavazni, van valami lpm, vagy plm. 

Négy párt jobb, mint két párt, a négyévenként leváltás jobb, mint a nyolcévenkénti.  De a közvetlen demokráciát semmi sem pótolhatja. Ezek bizonyítható, igaz hosszasan, tételek.

Már korábban is hallottam, hogy sokan úgy szavaznak, ahogy a többség. Eddig azt hittem, hogy ez egy vicc, de nemrégiben két diplomás „ismerősöm” is közölte: úgy szavazok, ahogy a többség - ???? 

Ráadásul eme emberek, még az egységes konszenzust, is üdvözítőnek tartják. Micsoda ostobaság mondhatnám, ha nem jönnének életemből elő olyan emlékek, mikor én is csak azért tettem fel a kezem, mert a többiek feltették. Vagy azért nem tettem fel, mert mások se tették fel. Én is akkor úgy gondoltam, hogy nem rontom el a többiek akaratát, tehát jóindulatú vagyok. És még arra is gondoltam, semmi értelme hogy én egyedül ellenkezzek, és ebben benne volt egy kis gyávaság is.

Ma már tanulmányozva a demokrácia alapvetéseit másképp gondolom.Kezdjük, azzal, hogy az ilyen ember úgy szavaz, hogy nincs határozott véleménye, nem látja át teljesen azt amiről szavaz, tehát nagy valószínűséggel hibás döntéshez járulhat hozzá. Ennél már az is jobb, ha nem szavaz, el se megy, vagy tartózkodik.  

Vagy ami még rosszabb, van véleménye, de azt aláveti a többség véleményének, még akkor is, ha az ellenkezik a saját véleményével, tehát maga ellen szavaz.

A többség véleményét nem szavazás előtt kell elfogadni, hanem utána. A demokrácia jósága akkor érvényesül, ha mindenki a saját maga által átgondolt elfogadott véleménye szerint szavaz.

Az egységes konszenzusról pedig azon egységes vastaps jut eszembe, mikor a tömeg egységesen kiáltotta: éljen Rákosi, éljen Rákosi. Vagy: Éljen Hitler, Éljen Hitler. Valójában az egységes konszenzus azt jelzi, hogy baj van a demokráciával. Azt jelzi, hogy a kisebbség, (néha a többség) nem meri elmondani a véleményét. Nem jelenik meg a kisebbség, ami sokszor majdnem ötven százalék, véleménye és ez probléma. Mert ugyan a többség dönt, és azt mindenkinek be kell tartani, de a kisebbség érdeksérelmét is enyhíteni kell. És mert ha jelentős az ellenzők tábora, akkor olyan döntésről van szó, amit gyakrabban kell felülvizsgálni, amennyiben egyáltalán felülvizsgálható.

Ma már úgy gondolom, hogy van értelme annak is, ha adott esetben én egyedül, vagy csak kis százalék ellenkezik. Mert lehet, hogy a kisebbségből többség lesz, de ha nem is, akkor sem mindegy, hogy milyen szavazati arányok jönnek ki.

De elemezzünk néhány esetet logikusan.

Nézzük azt az esetet, mikor mindenki úgy megy el szavazni, ahogy a többség. Tehát felteszik a kérdést, először: ki szavaz mellette. És akkor mindenki körülnéz, hogy szavaznak a többiek, mivel a többi is a többire vár, ezért ebben az esetben soha nem lesz semmi megszavazva. Ugyanez a helyzet, ha csak kisebbségnek van határozott véleménye. Vegyünk az egyszerűség kedvéért egy kilenctagú szavazást, csak háromnak van határozott véleménye és a példában ez a három, egyetért. A többi (akik úgy szavaznak, mint a többség) körülnéznek, megállapítják hogy a három nem a többség, a többség nemmel szavaz, és ők is nemmel szavaznak. Vagyis soha nem lesz igen.

Azaz, viszont mindig mindent megszavaznak, ha úgy teszik fel az első kérdést: ki szavaz ellene. A helyzet ugyanaz a többségre várók, megállapítják, hogy a többség nem szavaz ellene, erre ők se teszik fel a kezüket, vagyis a dolog mindig meg lesz szavazva. Tehát az egész azon múlik, hogyan teszik fel az első kérdést, abban az esetben, ha oly ostobákból áll a szavazótagság többsége, aki úgy szavaz, ahogy a többség.

A birkanyájba szavaznak. Felteszik a kérdést: ki ért egyet azzal, hogy Z vezető le legyen váltva. Erre a birkák egymásra nézve hallgatnak. Z vezető marad. A másik esetben a kérdés: ki ért egyet azzal, hogy Z vezető maradjon. A birkák csak bámulnak. Megállapítást nyer, hogy Z vezető maradását senki nem akarja, tehát mennie kell.

Érdekes eset, ha a határozott véleményűek közül pont egyenlő a helyeslők és az ellenzők aránya. Mondjuk kilenc tag közül, négy-négy. A másik érdekes eset, hogy amikor pl. országos népszavazásnál, amikor legfeljebb sejteni lehet hogyan szavaz a többség, hogyan latolgathat eme „mindig a többséggel tartó” szavazó. Ezen helyezetek elég nagy fejtörést, okozhatnak azoknak, akik úgy akarnak szavazni, mint a többség. Már amennyiben van mit törni a fejében. Egyáltalán akkor minek megy szavazni, hiszen a tartozódás, is egyfajta véleménynyilvánítás.

Ugyanakkor a demokrácia alapvetéseit már általános iskolában kellene tanítani. A mai napig nem tanítják, de vajon miért?

 Ez csak egy szelet, mert.

Akiket nem érdekel a politika, következésképp, akiket nem érdekel a közösség.

Akik a rövid távú érdekeik mentén szavaznak, ami nem ugyanaz mintha a hosszabb távú érdekeik mentén szavaznának.

Az utálatból szavazók.

Aki pofára szavaznak

Aki beveszik a frázis maszlagokat.

Akik a többséggel akarnak tartani, akik ez által nyertesnek képzelik magukat.

 Ha nagyon őszinték akarunk lenni, akkor megállapíthatjuk a szavazók egyik fele egyszerűen érdekszavazó, az állása, a vállalkozása, valamely hasznot adó ismerőse, és más egyéni érdek miatt szavaz egyik vagy másik pártra. Természetesen ez nem igazi pozitív szavazat, semmi köze ahhoz hogy a többség számára legjobb legalkalmasabb kerüljön hatalomra.

A szavazók további harmada aki utálatból szavaz, a másik oldalon nincs olyan akit alkalmasnak tartana. Tulajdonképpen ez sem igazi szavazat. Kettő vagy több rossz közül melyik a kevésbé rossz – szavazással az a baj, hogy a kevésbé rossz,  is rossz., tehát a rossz kerül hatalomra. Ráadásul általában kiderül, hogy aki most kevésbé rossznak látszik az a megválasztása után sokat romlik.  

A maradékból lejön a pofára szavazók tábora és a többi komolytalan elem. Mondjuk a szavazók 5% aki valóba komoly szavazónak mondható. Viszont ők sem tudnak szavazni, mert pl. nincsenek értékelhető programok, vagy ha vannak is azokat nem tartják be.

Gondolatok a társadalomról. 

Megjegyzések a trafik ügyhöz.

Emlékezzünk a trafikügyre. Ugyan ez már unalmas, nem nagy ügy, lerágott csont – mondják sokan. De nem ezt mondjuk mi. A dolog úgy áll, tisztelt hölgyeim és uraim – elnézést a fennkölt vezérünk utánzásáért – hogy vannak kis ügyek melyeket a pofátlansági faktor, tesz nagy üggyé. Pofátlansági faktor, de mi magyarok azt is mondhatjuk: ez annyira ijesztő, hogy nem lehet elfelejteni.

Nézzünk egy példát. Mondjuk valakitől, ellopnak egy doboz cigit. Cigit, hogy aktuálisak legyünk. Nem nagy ügy, legfeljebb ezer forint manapság annyit ér, mint tíz forint. De ez nyílt lopás, vagyis az illető látja, sokan látják, hogy a másik, aki ráadásul jó ismerőse, zsebébe teszi a cigit. Ez már egy kicsit furává teszi a lopást, de még nem lenne baj, ha rászólásra, elnézést kérne, és visszaadná. De felettébb fura és ijesztő fordulat, ha rászólunk a tolvajra, mire ő azt válaszolja:  - mi van, mit kötekedsz, én nem loptam el semmit.

- De hát kilóg a zsebedből és egyébként is több ezren látták. Ő viszont továbbra is magabiztosan állítja: - itt nem történt lopás, mindez csak kötekedés, inkább nézzek magamba, stb..

A kérdés, hogy ezt a nem nagy ügyet el tudjuk e felejteni? Egy doboz cigi ugyan már. És csak egy eset, miközben ezer tettből kellene ítélni. De a kérdés az, hogy ennek a jó ismerősünknek, el lehet felejteni az abszolút pofátlanságát? Nem lesz mindig az bennünk, hogy aki erre képes az ki tudja mire képes? A kérdésre a válasz: de bennünk marad. Vagyis sajnos ez nem egy kisiklás, hanem olyan kisiklás, amit ha akarnának, akkor sem tudnának a normális emberek elfelejteni. Hiába nem nagy ügy – ezt az embert el kell kerülni – ez a nézet alakul ki, a normális emberben. 

1. Tegnap bent voltam Marcsi néninél a kisboltban és nagyon panaszkodott. Azt mondja, elveszik tőle a dohánytermékek árusítását. Amúgy is kevés jön be ebből a kisboltból, de így még kevesebb lesz. Pláne, hogy most már 10% lesz az árrés, ez már elég nagy veszteség. Bezzeg ezt csak utólag hirdették ki, miután a saját cimborák között szétosztották a jó trafik-helyeket. Na és hogyan kell a komoly tiltakozás lehetőségét elvenni? Úgy hogy még az adatokat sem adják ki. Hoztak egy törvényt, ami tovább nehezítette az adatkérést.

2. Mellesleg, minden embernek „jogában áll” megtudni, milyen világban, országban él, és ez csak adatok birtokában lehetséges. Minden embernek „jogában áll” objektív véleményt kialakítani, a viszonylag legjobb vezetést választani, és ez csak adatok birtokában lehetséges.

Az adatok ismerete talán bekavarhat, veszélybe kerülhet a cél: te csak úgy legyél, ne láss át semmit, ne nagyon pofázz.

3. Ne csináljunk úgy, mintha ez párszáz trafikosnak okozna kárt. Nem itt legalább tízezer, kiskereskedő, kisvendéglős károsodik. A nagyokat nem sajnáljuk, ebben egyetértünk.

4. Ne csináljunk úgy, mintha ez nem lett volna előre kitalálva? Miért csak a pályázat után jelentették be az árrés emelését? És miért hozták meg sürgősen az adatszolgáltatás további nehezítését? 

5. A magyarországi rafkosók régi módszere a nyílt hazugság. Ez egy elég érdekes dolog, mert a hazugság meghatározása: a hamis dolog oly módón való tálalása, hogy az igaznak tűnjön. A nyílt hazugság pedig kb. ez: én hazudok, de nem nagyon titkolom. Te is tudod én is tudom hogy hazudok, de úgy sem tehetsz semmit.  Ennek van egy tipikus arckifejezése, a szájszélen megjelenő kaján vigyor. Meg kell nézni a tisztelt vezetőinket és a fő szolgákat, hányszor jelenik meg az arcukon ez a kifejezés. Visszatérve, addig, hogy te is tudod én is tudom, hogy ez átverés, csak bohózat, vicc. Viszont az a része, hogy „gyakorlatilag úgysem tehetsz semmit”, ez már zsarnokság.

Ja itt jut eszembe a másik állandóan elsütött rafkóság: de lehet pereskedni. Mintha nem tudná mindenki: egy per három-négy évig tart, sok pénzbe idő kerül, és nem biztos, hogy nyersz. Sőt ha az állam ellen pereskedsz, vagy valamilyen bennfentes ember ellen, akkor alig van esélyed.

Szerintem az egy komoly kérdés: a két rossz közül melyik a rosszabb, a normális hazugság, vagy a nyílt hazugság?

A normális hazugság lehet tévedés is. Nem biztos, hogy ez a vége: úgysem tehetsz semmit. Itt talán érdemes vitázni. Viszont nehezebb rájönni. A nyílt hazugságnál, tudod hogy át vagy verve, de azt is tudod, nem tehetsz semmit, már minden le van zongorázva. A nyílt hazugság pl. a pávatánc és azzal való dicsekvés. Viszont a magyar néppel szemben is vannak pávatáncok, itt van pl. ez a trafik ügy.

Szóval ez kétségkívül őszintébb, de lényegében azonos ezzel: én ezt akarom, és fogd be pofád. Mert ez is őszinte. Azért nem vagyok teljesen őszinte, mert a nyílt zsarnokságot nem engedi a törvény. Egyébként ha muszáj,  azt is megváltoztatom. De előnye, hogy tíz, húsz, ötven év múlva erre egyértelműen azt fogják mondani: ez diktatúra volt. Ezzel szemben a normális hazugságról lehet, hogy soha nem derül ki, hogy az szándékos hazugság volt. Az egyszer ki fog derülni, hogy hazugság volt, csak az nem, hogy szándékos volt.

Viszont ott van harmadik alapeset, az öszödi beszéd. A nyílt hazugságot nem csak homályosan ismerem be - ez pl. a trafik ügy. A hazugságot egy-egy az egybe beismerem, ez az öszödi beszéd. Csakhogy az öszödi beszéd nem a népnek szólt, csak a haveroknak. Ha a népnek mondta volna, akkor azt mondom, hogy a hazugságfajták közül a legkevésbé rossz. Így viszont filózhatunk, hogy melyik a legkevésbé rossz.

Vagy ne is fílózzunk, mondjuk azt, hogy minden hazudozót ………..

De ő, vagy ő azért hazudik, hogy egy kiló hússal többet tudj vásárolni. Ez nem igaz, de elfogadom, akkor pedig azt mondom: figyú, nekem az a kiló hús nem ér annyit, hogy hülyének tartsanak.

6. Visszatérve, az hogy ez a trafik ügy, az utólag hozott áremeléssel, és adattiltással nyilvánvaló kamu rizsa, vetítés, nem vitás. Nyílt púder, hantagolyó gurítás. Valójában a klikk rendszer kiépítéséről (vazallus rendszer, klientúra rendszer, uram-bátyám rendszer, stb.) szól. És nemcsak ez.

7. Képzeljük el, hogy normális világban élünk, úgy mint ahogy John L. énekelte.

Ezekkel a fránya dohányzókkal, beleértve magamat is, valamit tenni kellene, ez nem vitás. Rombolják az egészségük, nő az egészségügy kiadása, csökken a munkaképesség, büdös, stb..

Igaz hogy akkor már ott van az alkohol kérdése, ami hasonló.

Talán, ha kevesebb idegesítő dolog lenne, kevesebbet dohányoznának az emberek.

Amúgy pedig ez is olyan dolog, amit nem lehet erőből gyorsan lerendezni. De hát a jelenlegi vezetés nem ismer ilyent. A fokozatosság átmenet, nem az erőssége.

Szóval  szerény véleményem szerint elég lett volna egy olyan törvény, hogy dohányárút csak a kiskereskedők árusíthatnak. Minden kiskereskedő kaphatott volna koncessziót. Ez is csökkentette volna az árusító helyek számát, és javította volna az ellenőrizhetőséget. Na vajon miért nem ezt a megoldást választották?

Van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez trafik téma, ami a dohányzáscsökkentés vonatkozást érinti, gyakorlatilag nem nagyon fog működni, pl. feketekereskedelem miatt. Pl. hogy kartonszámmal veszik a cigit. Pl. a pult alóli árusítás. A nagyobb árrés azt is jelenti, hogy érdemes a forgalmat növelni.

8. Számomra ez az aktuális vezetés nem közepes, hanem kétarcú. Van egy viszonylag jó oldala. Ez az adósságcsökkentés. Ez a multik, bankok, stb. korlátozása. És volt még néhány jó húzásuk. Ez az irány, mint irány, bár a gyakorlat lehetne jobb is, rendben van. Hozzátéve, hogy ezért ez nagytőke ellenesség nem olyan nagy, mint amekkorának beállítják. A népet nem, csak a nagytőkéseket szorongatják – ezért ennek csak a fele igaz. Ami pedig az un. szabadságharcot illeti: a nép szabadsága, nem azonos a vezetés szabadságával.

De van egy sötét arc is, és van túlsúlyba: A klikk rendszer kiépítése. A demokráciaszint csökkentése, még akkor is, ha csináltak is néhány szemfényvesztő akciót. Szaporodnak, mert előtte sem volt kevés, a nem működő rendszerek. Beleértve az államot is. A fokozatosság, az átmenetek hiánya. A főlényes, uralkodói stílus, a nyílt hazudások. Mondjuk úgy hogy ezek a szokásosnál is jellemzőbbek erre a vezetésre. Ha összeszámolnánk, akkor kétszáz példát is lehet hozni.

És hát mindezeket cáfolják, de annyira nyilvánvalók, hogy az embereknek ez lejön. Hozzátéve, hogy a nem működő rendszerek kiépítése nyilvánvalóan nem cél, hanem következmény. A centralizált vezetés, a klikkrendszer, a demokráciahiány következménye.

9. A lehetségesnél magasabban vagy alacsonyabban alakult az életszínvonal? Az nem vitás hogy egy valóban tré helyzetet vettek át. Ha a másik társaság csinálta volna, akkor sem állnánk jobban. A nemzetközi kapitalista rendszer is pocsék az EU is csapnivaló, igaz egyik sem váltható le gyorsan.

Ugyanakkor csinálhatták volna, sokkal jobban. Mi a túróért demokráciaellenesek? Az nem magyarázat, hogy a nagytőke korlátozáshoz, diktatúra szükséges. Sőt, ha demokrácia-erősítők lettek volna, akkor jobban állna az ország. Akkor a világ demokratikus erői melléjük állt volna. Ráadásul akkor, pozitív előjellel kerülhettek volna be a történelemkönyvekbe. De ezt már elpuskázták. Azért demokráciaellenesek, mert akarhatnék nagyképű emberkék. Én elhiszem nekik, hogy nem is értik ezt a vádat, hiszen számukra érzelmileg ez egy idegen dolog. Mondjuk a rossz szakácsnak akinek, elroncsolódtak az ízlelőbimbói azt mondjuk: ez a leves rossz. Megkóstolja a levest, és csodálkozva kérdi: mi a baj ezzel a levessel? Kb. így van a Fidesz a demokráciával.

Eme oldal fő baja, hogy nem érti miért fontos a demokrácia, leépíti a demokráciát. És ez nem apróság.

A másik oldal fő baja, hogy úgy tesz, mintha a nyugaton, az EU-ban minden rendben lenne. Mintha a nemzetközi kapitalista rendszerrel, és a nemzetközi pénzügyi rendszerrel nem lenne baj. És ez nem apróság.

Egyébként pedig egyik oldalnak sincs normális elképzelése arról, hogy lehet az államot tisztességessé és működőképessé tenni. És ez sem apróság.

10 Az egyetlen elgondolkoztató kérdés, mert a többi világos: mi szerint ítéljük meg a vezetéseket? E szerint: a másik sem volt jobb, sőt rosszabb volt. A másik se lett volna jobb.  A másik se lesz jobb. Melyik a kevésbé rossz.

Vagy e szerint: csinálhatták volna sokkal (tehát nem kevéssel) jobban.

Ha ez elsőt választjuk, akkor gyakorlatilag alacsonyra tesszük a mércét, az soha nem kerül magasabbra, állandóan hitvány vezetések uralmát kell elszenvedni.

Ha másodikat választjuk, akkor közepesre, magasabbra teszzük a mércét. A magyar szavazók fele nem szavaz, nagyobb részük ezért: ezek közül egy sem érdemli meg, hogy vezető legyen. Viszont ekkor aktuálisan azzal szembesülünk, hogy egyszerűen nincs olyan társaság, amely ezt magasabb, valójában csak közepes mércét átugorja. Nem megy el szavazni, és így mégis a gyenge társaságok kerülnek hatalomra.

Mit tegyünk, ez valóban egy dilemma. Én a viszonylag legnormálisabb kis-pártra szavazok.

Sokan nem találják ezt jónak, de szerintem tévednek. 

11. Ne legyünk álszentek és valljuk be, a szavazók egyharmada, merő egyéni érdekből szavaz, mert már benne van a klikkbe. Pl. benne van, mint állami alkalmazott, vagy annak rokona mert ha kormányváltás jönne, valószínűleg elveszítené  a munkáját.

Egy jelentős rész azt gondolja: majd én is bekerülök a tojásba, a klikkbe. Én is uram-bátyám leszek. Nekik azt üzenem a tojás már dugig tele van, szinte szétreped, abba már nem férnek bele sokan.

Van még egy rész, akik szintén klikk, vagyis rövid távú anyagi érdek alapon szavaznak, de ők a leváltott klikk újbóli hatalomra jutása miatt puposkodnak. 

Azután jönnek a pofára (ez olyan szimpatikus fiú, annak meg ki nem állhatom a pofáját) menő szavazók. Azután jönnek a névre menő szavazók. Pl. a baloldal, a szocialisták, az jól hangzik, én is szocialista vagyok, miközben azt sem veszik észre, hogy azok már régen nem szocialisták. Persze ez a másik, minden oldalra is igaz.

Azután jönnek, akik hisznek a választási programban, de azokat nem tartják be.

És végül jön a vívódó, gondolkodó rész, akinek a nagyobb része el sem megy szavazni.

Ja és van még egy „nagyon okos” rész, akik nem politizálnak, akiket  a köz ügyei hidegen hagynak. Talán az gondolják, a köz ügyei őket nem érinti? Vagy mazochisták?

A másik nagyon okos társaság, akik csak azért szavaznak egy pártra, mert feltehetőleg az fog nyerni. Négyévente legalább egyszer bent vagyok a győztesek között – gondolják. De egy napos győzelem megér 1460 napos vereséget?

A kormányzóképesség emlegetése, megint egy érthetetlen dolog. Mert akkor választhatok: biztosan pocsékul, ámde stabilan kormányoz, rossz törvényeket hoz. Vagy lehet, hogy nem tud kormányozni, nem hoz törvényeket. Nálam egy százalékkal az utóbbi nyer.

12. Az adott lehetőségek között a legjobbat kell választani. De már szinte nincsenek lehetőségek.  Sokat gondolkodtam, érdemes e kispártra szavazni. Ha például megjelenik a választási szavazólapon hogy LMMP, ha egyáltalán megjelenik. Ha választási programjuk szimpatikus és még nem járatták le magukat, akkor miért ne. Pontosabban ez a legkevésbé rossz. És ha nem jön be? Eddig még soha nem jött be, vagyis vagy nem nyert, vagy csalódtam benne. De ha nem szavazok, akkor is helybenhagyom valakik győzelmét. Végül is rendszerváltásra lenne szükség. De addig is legkevésbé rosszra kell szavazni.

Minden nép megérdemli a maga vezetését. Ez már azért túlzás, ezeket nem érdemeltük meg.

 Valaki:

- Végre hazajöttem a hajtásból, az utcáról, a melóból, az ügyintézésből, a vásárlásból (nyolc óra munka most jöhet a nyolc óra szórakozás) Lezöttyenek, (lökd ide a sört), kikészültem, csak semmi további idegesítés, semmi komolyság, semmi politika. 

Szóval végre hazajöttem. Tévé, faszabuk, játék, szex, mulatós. Lezöttyenek a jó hűvös fotelbe, de miért van ilyen kiaszott meleg.  Bezzeg ha tél lenne, akkor hideg lenne. Egyébként is bunkók az emberek, akárki is a miniszterelnök. Rohadjanak meg az ellenségeim, ma is megtalált egy újabb. De azért ez az ügy sincs lefutva. Nem érdekelnek, arra sem érdemesek, hogy odatartsam nekik. Viszont a főnöknek nyalni kell, bármennyire is utálom, ha kirúg, nem találok másik munkát.  Ráadásul, belegondolva végső soron nem is hasznos a munkám, legalábbis az embereknek nem hasznos. Nem lesz itt soha semmilyen fejlődés. Hű bameg a gyerekkel is foglalkozni kellene. Több gyerek nem lesz, az hétszentség.  Mindegy, majd foglalkozom vele máskor. Na és a büntetés, ami egy hete jött, azt is be kellene, de akkor, hogy fizetem be és vissza a többit. Holnap nem tudom, egész hétre el vagyok havazva, nem baj holnap is hazajövök, legfeljebb majd este. Fű ez az anyajegy vagy mi nő itt a bőrömön, orvoshoz kéne menni, de bonyolult. Két hónap a várakozás, na tudod mikor.

Ez folyik a tovább öt évben, majd:

 - Hü bameg azt mondta az, orvos hogy két hónapom van hátra.

Korház műszerek, faarcú orvosok, éterszag, fájdalom.

Két hónap múlva:

 - Hü bameg pár perc múlva meghalok. Miért is éltem?

Száz év múlva, a valaki ükunokája:

- Végre hazajöttem a hajtásból, az utcáról, a melóból, az ügyintézésből, a vásárlásból (nyolc óra munka most jöhet a nyolc óra szórakozás) Lezöttyenek, (lökd ide a sört), kikészültem, csak semmi további idegesítés, semmi komolyság, semmi politika.