Társadalomfejlődés

Társadalomfejlődés

Társadalomkritika

Társadalomismeret

 Részlet a tanulmányból

Tisztelt Olvasó

Sajnos az emberi történelem 80%-ban arról szól, hogy kettő (vagy több) rossz hatalmi erő nyüstöli a népet. És ez a kettő rossz egymást is üti, harcol egymással. Ugyanakkor a népnyüstölés vonatkozásában, direkt szövetségben, vagy indirekt módón, de összekacsintanak.  Korunkban és napjainkban is ez a helyzet, a rosszak harca dúl.

Valójában több rossz, van, csak akkor az elemzés már követhetetlenné válik, ezért le kell szűkíteni kettő rosszra.

Rossz hatalmi erő: aki összességében nyüstöli a népet, árt neki, nem a fejlődés, a lehetséges szélesen értelmezett életszínvonal-emelés útján halad. Rossz hatalmi erő egyszerűen: rossz.

Még akkor is nehéz az elemzés, ha az elemző maximálisan (addig, hogy az igazságtartalom ne vesszen el) leegyszerűsíti, lesarkítja az elemzést. De miért is nehéz az elemzés? Egyrészt, azért mert a két rossz egymás elleni harcának van egy olyan aspektusa: én nem engedem a népet nyüstölni, én védem meg a másik oldaltól. Tehát mindkettő ezt mondja, 90%-ben ez csak frázis, de 10%-ban van tényszerű valóságtartalma. Ez azért jelentősen bonyolíthatja az elemzést, mert ezen aspektus (én védem meg a népet a másiktól) pozitívumként könyvelhető el, ugyanakkor alapjában véve, összességében, mindkettő nyüstöli.

Azt hogy ez a kettő rossz, egymást kritizálva, igazságokat, igazságrészleteket is mond, az elemezhetőség miatt ki kell hagyni az elemzésből. (Ha pl., a gazemberek egymást szapulják, akkor kétségkívül igazságfoszlányokat is mondanak.) Ugyanakkor önmagukat csak dicsérik, a másikat csak szapulják.

Leginkább a teljes önkritikahiány, világít rá, hogy itt a rosszak harcáról van szó.

Ugyanakkor, bár igazságrészleteket is tartalmaz a kritika, de alapjában véve ürügyes támadásról van szó, vagyis az igazi okok és elérendő célok, a háttérben rejtőznek. Azonban a logikus, alapos elemző mégis rájöhet a támadás igazi okára és elérendő céljára, vannak azért árulkodó jelek, összefüggések. Egyébként a rosszak harca döntően, végső fokon a hatalomról és vagyonról szól.

Továbbá könnyen kiderül a felek rosszasága, ha megnézzük, a védekezésük milyen badarságokra épül.

Pl., azt mondja az nyhntsz: juj nincs demokrácia, meg nincs jogállamiság, hiányoznak az emberi jogok, de azt is mondja, gyorsan építsd le az államot, csökkentsd a költségvetést. Ők ezek szerint nem látják az ellentmondást.

A fhe pedig ilyeneket mond: de hát máshol is ez van. Azért mert máshol is tré helyzet az nem jelenti azt, hogy nálunk is annak kell lenni. Egyébként pedig össze lehet válogatni összes vacakságot, mindenhonnan a legrosszabbat.

Még gyakrabban ezt mondja: nincs konkrétum, tessék kérem konkrét demokrácia-sértést mutatni. Tehát ők azt várják, hogy konkrétan mutassanak rá, pl. ez az ember azért szenvedett hátrányt, mert nem tagja klubnak, avagy a vezető párthoz közeli emberrel került szembe. Először is elárulom kedves fhe, ilyen ezrével volt, van és lesz, csakhogy ezt még nehezebb konkrétan bizonyítani, mint az antidemokratikus törvényeket. De nem is ez a lényeg, és én csodálom, hogy jogi végzettségűek mondják a badarságokat. Ugyanis a jog jelentős része a megelőzésről szól, ill. a veszélyeztetés büntetéséről szól, éppen ezért, mert a megtörtént bajt már nem lehet orvosolni, ill., hogy azt sokszor nehezebb bizonyítani. Ezért hát elárulom kedves fhe, a demokráciát biztosító törvények is, döntően, megelőző törvények.

Egyébként pedig nincs jelentősége annak, hogy mit mondanak, mert a közlés és a realizálódott valóság napjainkban sajnos elég messze áll egymástól.

Másrészt azt lehet ilyenkor csak eldönteni: melyik a kevésbé rossz, melyik nyüstöli összességében kevésbé a népet. És ez a döntés (melyik rosszabb, melyik hamisabb) logikailag irracionális. Ugyanis a rossz hamis és a másik rossz, hamis között igen picike, szinte értékelhetetlen különbség van.

Pl. X naponta egyszer vág pofon Y naponta tízszer. Mégis irracionális azt mondani X jó, őt választom.  Viszont még irracionálisabb a helyzet, ha X négyszer, Y ötször vág pofon. Értékelhető különbség a jó, az igaz és a rossz, hamis között van.

Az egyik rossz hatalmi erő napjainkban: a nyugati hatalmak (beleértve az EU-t) és a nagytőke szövetsége. Rövidítve, a mi rövidítésünk: nyhntsz.

A másik rossz hatalmi erő, a Fidesz hatalmi erő, a mi rövidítésünk: fhe

Mint mondtam ez egy nagyon leegyszerűsített sarkított elemzés, mert nyilván az nyhntsz sem egységes: A fhe pedig más rosszakkal is harcban, ill. összevetésben áll, pl. az ellenzékkel, a szélsőjobbal, a liberálszocialistákkal, a leváltott magyar vezetéssel, a korábbi magyar vezetésekkel, stb.. Az említettek sajnos szintén a rosszak közé sorolhatók, de ezen elemzésben nem róluk lesz szó.

(Átvitt értelemben a rosszak küzdelmébe lehet venni az államkapitalista rendszer (jelen állapotban), a szocialista rendszer, az iszlám rendszer, a kínai szocializmus, tehát a volt és a jelenlegi rendszerek „harcát”, mivel egyik sem jár igazán a fejlődés, a nép, népek felemelésének útján.)

Itt azonban, a magyar szempontból aktuális főharcról és összevetésről van szó, az nyhntsz és a fhe összevetéséről.

Az nyhntsz, mint külföldi hatalmi erő (rossz hatalmi erő) összességében nyüstöli magyar népet, a fhe, mint belföldi hatalmi erő (rossz hatalmi erő) szintén nyüstöli és ez a kettő „harcban” áll egymással.

Az egyszerűség miatt harcról beszélünk, bár nyilván szövetségben is állnak egymással. Az egyszerűség miatt csak a magyar népről beszélünk, bár nyilván azért más népekre is kiterjeszthető, legalábbis az nyhntsz vonatkozásában.

Ki lehetne még térni arra, hogy nagyrendszert, az államkapitalizmust az nyhntsz tartja fenn, a fhe csak rendszerváltozatot csinál, mely rendszerváltozat azért a nagyrendszer keretein belül mozog. De erre sem térünk ki.

A fhe elemzését kezdjük ezzel: egy nagy jó-pontot érdemel, azért mert felismerte, hogy a nagyrendszerrel baj van, főleg baj van a rendszer pénzügyi al-rendszerével, változtatni kell, és bár ezt ügyetlenül zavarosan félreérthetően kommunikálta, magáért a felismerésért kaphat egy nagy jó-pontot. (Az más kérdés, hogy a változtatásokat, többnyire rossz irányba tette, ezért megkapja a maga rossz pontjait.)

A fhe még egy nagy jó-pontot kap tőlünk azért, mert az adósságcsapdából való kikászálódást a legfőbb feladatnak, célnak tekinti. Bár ezt is ügyetlenül, (lehetett volna jobban is csinálni) tette, teszi, de ezért megérdemli a jó-pontot. Az, hogy megdóztatta a multikat, államisította a magánnyugdíjakat, stb. összességében és végső soron rendben levő dolgok, többek között ezért érdemel jó-pontokat.

Korábban úgy vélekedtünk, hogy azért is megérdemel egy jó-pontot, hogy a termelést megpróbálta, próbálja növelni. Pl. a közmunkarendszer, pl. söralátéten elférő adóbevallás.  Valójában most már úgy látjuk, hogy e téren lényegileg alig tett valamit, és amit tett az sem sokat ér. Az elemzésbe nem térünk ki arra, hogy a hatalmi erők hogy értékelik magukat és a másikat. Pl. hogy, a fhe az adóreformot termelésnövelőnek tekinti, nem számít, mert valójában ez az adóreform csak az igazságtalan aránytalan vagyoni különbségeket növeli. 

Sőt, de előtte még egy kis jó-pontot kaphat a néhány jó irányba tett lépéséért. Pl. az erkölcsi oktatás bevezetése, pl. magyar állampolgárság felvételének könnyítése, stb..

Ezután egy hosszú lista következne melynek elnevezése: fölösleges (nem ártó, de nem is használó) törvények, intézkedések. De mint tudjuk ami fölösleges, az káros, ha másért nem, azért mert elveszi az energiát a jó elől.

És itt már következhetnek a rossz pontok. Alig tett valamit a termelésnövekedésért, de a húsbavágóan sürgős feladatot, az állam reformját (ami nem az állam leépítése) elhanyagolta, hanyagolja és ezért bizony kettő nagy rossz-pontot érdemel. És még idevehetjük: a rengeteg pocsék törvényt lényegileg változatlanul hagyta, hagyja.

Véssünk be egy újabb kis rosszpontot, mert elhanyagolja az innovációt, és a kis és középvállalkozókat nem támogatja kellőképpen.

Persze mondható, de hát szegény mit tegyen, ha nincs pénz. Nincs pénz, de legalább a pénzbe nem kerülő átszervezéseket megcsinálhatná.

Nyilván a fhe önmagát másképpen, a nagy reformernek látja. Itt azonban mi értékelünk (megpróbálunk elfogulatlanul értékelni) és mi nem látunk érdemleges változtatást.  

Egy nagy rossz-pontot érdemel, mert végső soron növelte az igazságtalan aránytalan jövedelmi, vagyoni különbségeket.  Az adóreformot már említettem, de a fhe erőre mindig is jellemző volt a felső-középosztály preferálása, az uram-bátyám rendszer, amit úgy is lefordíthatunk: a szegényebb rétegek, az alsó tömegek nem érdekesek, azokat elhanyagolja. Nekem aztán magyarázhatják, de akkor is kifordított logika, vagy manipuláció, hogy nekem és az emberek döntő többségének, a szegénység határán táncoló sokmillió embernek úgy lesz jó, ha egy viszonylag szűk rétegnek, akiknek eddig is jobb volt, még jobb lesz. Semmi értelme: ikszet támogatom, hogy ipszilonnak jó legyen – elgondolásnak, pontosabban egy saját összetartó, felsőbbrendű osztály (középosztály) kialakítása az igazi cél, csak akkor nem kellene köntörfalazni. Ha pedig a kis és középvállalkozókat támogatják, akkor abból ne hagyják ki a kisvállalkozókat.

És itt jön a demokrácia kérdése. Valójában az történt, hogy a 100-as skálán, az államkapitalista rendszerből adódó demokráciaszint kb. 50-es. (Tehát nemhogy a maximális de még a felét is alig éri el.) Magyarország demokráciaszintje a fhe előtt kb. 45-ös szinten mozgott. Ezt rontotta le a fhe, kb. 40-es szintre. Tehát arról nincs szó, hogy volt egy egészséges teljes demokrácia, aminek a fhe szanaszét törte a gerincét, inkább volt egy sánta, púpos demokrácia, akinek a fhe eltörte az egyik kezét. De azért ez az 5%-os demokráciarontás igencsak jelentős, ezért a fhe kettő nagy rosszpontot érdemel. 

Az, hogy erről a fhe, mit mond, nem számít, ők nyilvánvalóan egy végtelenbe futó vitát folytatnának, és ez sikerülne is, mivel a politika nem alkotta meg a demokráciaszint objektív mérését. (Nincs objektív demokrácia-mérés, ez viszont inkább az nyhntsz hibája.)

Mi azonban megalkottuk, és valóban alaposan mértünk, mérlegeltünk. Tény, hogy szűkítették a népszavazási lehetőségeket, és egy népszavazást sem kezdeményeztek, bár adott lett volna. Tény, hogy az intézményi közvetlen demokráciát (az állampolgári panaszok javaslatok érdemben való elbírálását) tovább rontották. Tény, hogy centralizálták hatalmat, valóban szűkítették a független testületek függetlenségét, és hatáskörét, pl. alkotmánybíróságét. Tény, hogy antidemokratikusabb lett a választási rendszer, kevesebb, új (kisebb) párt (új eszmékkel, programokkal) juthat be, ráadásul a legnagyobb párt még a korábbinál is előnyösebb helyzetbe kerül, mint a többi. Tény hogy, az emberek, okulva, az előző miniszterelnök leválthatatlanságából azt várták, hogy az idő előtti leválthatóság területén tesznek valamit. Ez bezzeg, nem véletlenül elmaradt. Tény, hogy a saját emberiek, (még a korábbinál is, és ami a kétharmados győzelemből eredt volna), minden pozíciót elfoglaltak és alaposan be is betonozták őket. (Aminek egyébként később megisszák a levét, mert a fhe főnökség sem tudja őket leváltani. Itt most a demokráciáról igen hosszan lehetne elmélkedni. Pl. a független testületek függetlensége a főhatalomtól, az csak az egyik dolog, a másik dolog hogy más hatalmaktól is függetlenek legyenek, viszont, a népérdektől soha ne legyenek függetlenek. A 9 év viszont azt eredményezi, hogy a népérdektől is képesek függetlenedni.)

A fhe egyik érve: de hát máshol is. Ez nem érv, mert az hogy máshol is tré a helyzet, nem jelenti azt, hogy nálunk is vacaknak kell lenni. Másfelől, a tendencia (a kiinduló helyzethez képest, az alakulás) a legfontosabb, és ez a tendencia a demokráciaszint vonatkozásában negatív. A másik érv a kétharmados helyzet, csakhogy ezt is félremagyarázzák.

A Tisztelt Olvasó persze megkérdezheti, a demokráciának mi köze van a nép nyüstöléséhez. Egyrészt rosszabb, a hatalomnak kedvezőbb, a népérdektől távolabb álló döntések, törvények születnek, nagy valószínűséggel. De azért vannak itt konkrétabb dolgok is. Pl. a kisember az állammal, vagy egy fhe politikai erőhöz közelállóval, pereskedik, akkor nagyobb eséllyel kaphat igazságtalan ítéletet, és alig lesz jogorvoslat. Pl. a kisember, elmegy a hivatalba elintézni, és még inkább kvázi „kirúgják”, még a korábbinál is gyorsabban. Pl., mert az államnak nincs pénze, és ami van az a saját híveknek, kell, mert ilyen ukáz jön föntről, stb.. És szinte nincs hová fordulni. Tehát ne legyenek kétségeink, a demokráciahiány, az bizony a nép nyüstölésében realizálódik.

Az emberek általában azt várják, hogy a mindennapi életük, ha nem is az anyagi fogyasztás területén, de a közbiztonság, a munkabiztonság, ez egészségügy, az igazságszolgáltatás területén valamit javuljon. Abba talán már belenyugodtak, hogy nem lesz több pénzük, nem lesz fényesebb életük, de abba nem, hogy nem lehet megbecsültebb, barátságosabb életük. Hogy a rendőrség, a hivatalok, a hatóságok, a törvényekkel támogatva, ne piszkálja őket, sőt vegye őket emberszámba, és a jóindulatú embert valamennyire azért védje is meg. A jót és a rosszat ne keverjék össze. Mindebben, amihez nem kell pénz, csak átszervezés, hozzáállás, nincs előrelépés, sőt jelei, foszlányai, reménysugarai, sincsenek az előrelépésnek. Ez pedig az aktuális ország-vezetést minősíti. Fel kell tenni a kérdést: a fhe ténykedései jellemzően a nép érdekét szolgálják, vagy saját hatalmuk megerősítését?

És még egy megjegyzés: a fhe változtató politikája, akkor lett volna (lenne, mert még nem késő) eredményes, akkor kerülnének pozitívan a történelemkönyvekbe, ha világ demokratikus erői melléjük állnának. Persze ezzel az antidemokratikus ténykedéssel, ezt kizárják.

Itt most ki kellene térni arra, hogy jaj hát a Ft árfolyama, jaj a benzinár, jaj a követelt megszorítások, stb.. ezek valóban népnyúzó dolgok, csakhogy el kell dönteni, hogy ezek melyik rossztól jönnek. Az eladósodás részben az előző hatalom bűne, részben a nyhntsz bűne. Az előző kurzust viszont nem vesszük bele ezen elemzésbe.  Csak annyit jegyzünk meg: az összesített rosszak, a népnek ártók versenyében, ez a liberálszocialista társaság jó eséllyel pályázhatna az elsőségre.

Szóval itt csak az nyhntsz és a fhe összevetésről van szó, és ebben az összevetésben, az eladósodás vonatkozásában, az nyhntsz felelőssége sokkal nagyobb, mint a fhe felelőssége.  És nemcsak az eladósodás, és ebből következő megszorítások, de pl. a forintrángatás, ebből következő áremelések, a befektetések betétek értékvesztése, stb. mindezek elsősorban az nyhntsz felelőssége.

A fhe hatalomnak kevés elhanyagolható felelőssége van az eladósodásban. Kezelhetné valamivel jobban diplomatikusabban a helyzetet, ezért még egy kis rossz-pontot kaphat.  De azért ne cseréljük fel a felelősséget. És ne cseréljük fel az okokat és a következményeket. És ne legyenek kétségeink, ha az a stréber (az nyhntsz vonatkozásában stréber) liberálszocialista társaság marad hatalmon, közel ugyanez lenne a helyzet. Az nyhntsz ugyanis a stréberekkel, bár más okból (mert hagyják magukat), de ugyanúgy kicseszik, mint a rendetlenkedőkkel. Talán nem is a kicseszés a legjobb szó. Mondjuk ezt: érdekeinek megfelelően, fölényét kihasználva, udvariasan, de keményen, kvázi kegyetlenül (a segítség és az ártatlan nép nyomora számára irreleváns) viselkedik. Tehát, messze nem, Róbert bácsi, sőt ez már inkább diktátori viselkedés.  Erre pont Magyarország a legjobb példa, mert 18 évig a legnagyobb stréber volt, aztán láttuk mire jutott, pl. 2008-ban. Talán fhe éppen e meggondolásból (akkor talán ez ellenkezője bejön), választotta a rendetlenkedő taktikát, de ez sem jön be. A legjobb taktika a három, de inkább 10 lépés távolság, de erről már lekéstünk, a 10 lépésről mindenképpen.

A fhe tehát kapott hat rosszpontot, valamint kettő és fél jó-pontot, vagyis összességében ártott a népnek.

Az nyhntsz értékelését kezdjük ezen ismétléssel: és nemcsak az eladósodás, és ebből következő megszorítások, de pl. a forintrángatás, ebből következő áremelések, a befektetések betétek értékvesztése, stb. mindezek elsősorban az nyhntsz felelőssége. És a megszorításokat is az nyhntsz követeli.

Az nyhntsz hallani sem akar az alapvető változásokról, szerinte minden nagyjából rendben van, szinte tökéletes a rendszer, bár neki lenne módja leginkább változtatni. Az nyhntsz nem változtat, csak stabilizál, de a lejtmenetbe haladó rendszert stabilizálja, a lejtmenetet stabilizálja.

Most ne is térjünk ki olyan nagy dogokra, mint: iraki háború, Vietnam, Afganisztán, Közel-Kelet, nyomorgó Afrika, demokrácia, természetrombolás, rejtett kizsákmányolás, lehetséges válság-láncreakció, stb..

Azaz mégis ki kell térni, hiszen most már megállapítható: végső soron a pénz, azaz a munka jelentős része, ezekre háborúkra megy el, a ráadásul igazságtalan háborúkra. És a sornak nincs vége, itt van a nyakunkon a következő, az iráni háború. És a másik nagy, háttér, pénz, ill. munkaszivattyú az nem más, mint a természetrombolás hatása.

Arra azonban kitérhetünk, hogy gyalázatos igazságtalan jövedelmeket, a spekulációt, a termeléstől függetlenül ugráló árfolyamokat, az egyoldalú (uzsora) hitelt engedő, a népnek ártó, az elfogadott pénzügyi rendszer.

Az államkapitalista rendszer országainak többsége el van adósodva, sőt ez egyoldalú (uzsora) hitel.

Az országok többségében nagy a munkanélküliség és hatalmas a bizonytalanság. A bizonytalanságban élő ember fél, aki fél, az nem lehet szabad. Tehát a biztonság, és biztonság-szabadság deficit hatalmas.

Az elmúlt négy évben volt kettő gyalázatos pénzügyi-gazdasági válság (a második most is tart), melyek tovább rontották biztonságot, a termelés és az életszínvonal csökkent és csökken. 

Emlékezzünk a bankárok (ráadásul az amerikai bankárok) valamit elcsesztek (a szokásosnál is kapzsibbak voltak, túlhiteleztek), erre az adófizetők pénzéből konszolidálták, vezetők, a bankokat.  És persze a kisbetétesek is ráfaragtak. És a végén kik jártak jól: a nagybefektetők, a bankárok, a nagytőke. Ez igazi népnyüstölés.

A mostani válság, csak látszólag tisztességesebb, valójában hasonlóan pofátlan és népnyüstölő. A nagybefektetők, a bankárok (és főleg megint az amerikai nagytőkések) verik plattot: el vagytok adósodva, most azonnal adjátok vissza a pénzünket, csökkentsétek a nép, népek életszínvonalát, követeljük az emberek nyomorát. A többlettermelésből (termelés csak kicsit csökken a fogyasztás jelentősen), biztosan vissza lehet adni a pénzünket. Ha nem adjátok vissza, akkor jön az államcsőd, a bankcsőd. Tehát nem finoman, fokozatosan kérik a pénzüket, hanem drasztikusan népnyúzóan (ez van az udvariasság és a frázisok mögött), és teszik ezt úgy, hogy egyáltalán vitatható, hogy ez a pénz jár nekik. Ugyanis az eladósodásba ők sem ártatlanok, rosszul, rossz mértékben hiteleztek.  Továbbá, ugyanis ez tulajdonképpen egyoldalú (uzsora) hitel.  Továbbá, ugyanis ez nem egy korábbi fogyasztáslemondással, termeléstöbblettel járó hitel, amelynek a visszaadása csak kompenzálja az igazságtalanságot. A másik oldalon, a visszakérő oldalon nincs olyan termelő, aki lemondott a fogyasztásáról, mivel mindenki a nagytőkének van eladósodva. És olyan sincs, akinek a nyomorral szemben emelkedik a fogyasztása, csak a nagytőke pénze nő.

Egy példázat. X ellop Y-tól egymilliót, de nem bukik le, nem bizonyítható. Majd később X, Y-nak kölcsönadja „szabályos” szerződéssel a lopott pénzt. És a szerződés szerint visszaköveteli. Mit mond erről a jog, mit mond erről a közgazdaság, és mit mond erről az erkölcs? 

De itt már hatalomról, háborúról, és nem a pénzről van szó.

Az nyhntsz vezetők pedig végeredményben azt mondják: ez így rendben van.

Mindez pedig magyar népet erősen érinti, ahogy humorista mondta, ide minden rossz duplán gyűrűzik be, de már egyszer a jó is begyürüzhetne.

Most az a kérdés hogy az itt felsorolt és döntően a nyhntsz jóvoltából kialakuló népnyüstölés (csak a magyar népről van szó), mekkora és hány rossz pontot ér.

Szerintünk, hat kemény nagy rossz-pontot mindenképpen megérdemelnek.

Az nyhntsz egyik jó-pontja abból adódik, hogy a korábbi hibát igaz elkésve és csak részben, és nem segítőkészen, de azért kompenzálja. Ez pedig nem más, mint a költségvetési hiány szigorítása.  Végső soron ez hasznos a magyar népnek, minél előbb ki kell szabadulni ebből az adósságcsapdából, (teljesen meg kellene szüntetni a költségvetési hiányt).

Egy jó-pontot érdemel azért, mert nem engedi, legalábbis fékezi a fhe általi demokrácia-rontást.

És még egy jó-pont azért vannak uniós támogatások, bár ettől sem kell elájulni, mert a szabad tőke, ember, munka, áramlás valószínűleg sokkal többet hoz a konyhájukra, ezért ez csak kis jó-pont.

Hat rosszpont áll szemben kettő és fél jó-ponttal.

De most mire jó ez az elemzés? Kiderült mindkettő rossz nyüstöli a népet. Teljesen mindegy, hogy ez, vagy az egy kicsit rosszabb, mert nincs szignifikáns különbség. Az nyhntsz-t nem lehet leváltani, a fhe hatalmat majd évek múlva talán, de kérdés: lesz e nála jobb. Ettől függetlenül arra kérjük a Tisztelt Olvasót, ne forduljon el a politikától, a tisztánlátás így, vagy úgy, de meghozza a gyümölcsét.

Van itt azonban egy a történelmet végigkísérő komoly kérdés: van e joga egy vezetésnek, annak híveinek, az országot, a népet, egy bizonytalan, 50%-os, vagy akár 20%-os eséllyel vesztes, harcba  vinni? A válasz az, hogy csak abban az esetben, ha ez a harc, biztosan a jó harca a rossz ellen. Márpedig az előző elemzésből, nem az derült ki, hogy itt az egyértelmű jó áll szemben az egyértelmű rosszal. Ugyanakkor megalázkodni sem kell, létezik békés, de gerinces magatartás.

Folytassuk onnan, hogy akár örülnünk kellene, hogy az nyhntsz nem engedi a demokráciarontást. Akár, de azért van itt néhány dolog. Először is tegyük világossá, a nemzeti bank (jegybank) körüli hercehurca nem a testületek függetlenségéről, a vezetés decentralizációjáról szól.  A jegybankot, minden jegybankot az nyhntsz, és főleg a nagytőke hídfőállásává kívánja tenni.

Azután itt van a nemzetek közötti egyenlőség, és ez is tény: nincs egyenlőség, pl az unión belül. Vannak egyenlőbbek az egyenlőnél, és kevésbé egyenlők, az egyenlőnél, és  Magyarország az utóbbiak közé tartozik.

Sokaknak erről a „gyarmatosítás” szó jut eszükbe, nekünk viszont a „konc” szó. Van néhány ország, és Magyarország ott van közöttük, melyeket a nagyhatalmak a történelem folyamán egyfajta koncként, áldozati bárányként kezeltek, kezelnek. Ez egyfajta antipátiából ered, ill., az antipátia ötvöződik a „konc” gyengeségével, de tudomásul kell vennünk, hogy ez a büdös nagy helyzet. Az antipátiáról és a koncvetésről nem a nemzet, pontosabban annak vezetése, (az egymást váltó vezetések összessége, átlaga) tehet, de a gyengeségről, igen. Amit a kis ország tehet: a viszonylagos gazdasági és politikai erősség, önállóság, fejlettség, a demokratikus, jó erőkkel való szövetség, az egyéb erőktől való lehető legnagyobb távolság. Magyarország nem ezt tette.

A konc odavetésének célja, módja sokféle lehet. Napjainkban is fennáll a gyanú, hogy egyfajta példastatuálásként, egyfajta ellenségképként, ill. hogy az európai válságot elódázzák, Magyarországot megint koncként kezelik. Trianontól kezdve, itt sok minden eszünkbe juthat. (Konc: pl. a veszekedő hiénák közé „valamelyik hiéna” bedob egy darab húst, amin egy darabig elvannak, ideig-óráig látszólagos béke van.)

Egy másik kifejezés, ill. elv jut itt az eszünkbe: jogegyenlőségen alapuló közepes szorosságú világszövetség, és szabályozott, igazságos, országok (nemzetek) közötti verseny.  Van e megoldás, lehetséges e előrelépés, amíg ez nincs?

Nehéz megmondani, mi várható, hiszen jószerivel, azt sem tudja az egyén, hogy ő jól, avagy rosszul él. Vannak csendesebb, békésebb időszakok, akkor az egyénnek úgy tűnik: nagyjából minden rendben van. Azután jön egy-két kisebb-nagyobb baj, akkor úgy tűnik: minden pocsék, semmi sincs rendben. Attól viszont valóban félhetünk, úgy csúszunk egy rosszabb életbe, hogy észre sem vesszük.

Tisztelt Olvasó

Nem akarunk senkit megsérteni, de amit a tisztelt olvasó, jelenleg e témában, mármint a közélet, politika, gazdaság, társadalom, stb. olvas, hall, lát, tanul, stb., annak a döntő többsége hamisság. És most nem a szokásos hatalomnövelési, hatalommegtartási manipulációkra gondolunk (bár arra is gondolhatnánk), hanem a jelen társadalomtudomány alapvetően hamis kiindulásaira.

1. Itt van mindjárt, hogy a főcímhez kapcsolódjunk, „a társadalomfejlődés” elbagatellizálása, és félremagyarázása. A társadalomfejlődéssel való foglalkozás elhanyagolása, sok oldalról közelíthető meg. Pl., onnan, hogy az éppen aktuális állami vezetések, rezsimek állandóan variálnak, reformálnak, csak éppen ezek egyike sem szól igazi alapvető változásról. Ha a rendszer, egy épület hasonlatot használjuk, akkor állandóan átfestik falakat, állandóan máshová tologatják a bútorokat, de nem csinálnak alapvető szerkezeti változásokat, főleg nem következetes változásokat. A társadalomtudomány és annak oktatása szempontjából is tetten érhető az elhanyagolás, mivelhogy a társadalomfejlődésről, az amúgy is kevés tananyag minimális része szól, és persze jelentős kutatás sem folyik e témákban. Megfoghatjuk, onnan is, hogy még mindig ez az általános kiindulópont: a jelen rendszer nem tökéletes, de nincs nála jobb. Amely kiindulás, azon kívül, hogy nyilvánvaló baromság, egyszerűen ledegradálja a társadalomfejlődést, mint elméletet, és mint gyakorlatot.

A világ legfontosabb dolga, feladata, a társadalomfejlődés el van bagatellizálva. De miért is a világ legfontosabb dolga - ezt is sok oldalról lehet megközelíteni.

Egy megközelítés: ha stagnál, netán enyhén hanyatlik a társadalomfejlődés, akkor nagy valószínűséggel kialakulhat a válság-láncreakció, melynek végeredménye a világgazdasági válsággal, a világháborúval, a világjárvánnyal, a világzülléssel, járó világkatasztrófa.

2. Továbbá, „az arányos és igazságos vagyoni és hatalmi különbségek” elbagatellizálása, és félremagyarázása.

3. Továbbá „a demokrácia” félremagyarázása, mely a demokrácia-felfogások sokféleségéből, zavarosságából ered. De ez azt is jelenti, hogy a különböző demokrácia-felfogások 95%-a helytelen, ill. az elméletben és gyakorlatban megjelenő demokrácia-felfogások 95%-a helytelen, legalábbis hiányos.   

4. Továbbá az egész gazdaság félreértett, félremagyarázott, ugyanis minden jelenség folyamatot a pénzből vezetnek le, elemeznek, miközben elsősorban a termelésből, fogyasztásból kellene levezetni, elemezni. Vagyis, hogy kapcsolódjunk: „a termelés, munka, fogyasztás” elbagatellizálása és félremagyarázása.

5. Továbbá, „az optimális (tudományosan megállapított) értékek, arányok, egyensúlyok” fontosságát is elbagatellizálják, és félremagyarázzák.

6. Továbbá elbagatellizált és félremagyarázott „a kapitalisták legfelső csoportjának (a nagytőke, a nagy-befektetők, a globális gazdasági erők, stb.)” problémája.

Sorolhatnám még, de már ez a hat alapvetően hibás kiindulás (hibás kiindulásból hibás elemzés következtetés kerekedik ki) is elég ahhoz, hogy a jelen társadalomtudomány összességében, általában (eltekintve a kivételes részletektől) hamis legyen.

Ez a tanulmány annyiban tér el, az ortodox, általános, szokásos, jellemző, hivatalos elemzésektől, tanulmányoktól (amelyek egyébként kiteszik a megjelenő tanulmányok elemzések, tananyagok 95%-át), hogy a felsorolt problémaköröket nem bagatellizálja el, kiemelt problémáknak tekinti, és ezeket megpróbálja, nem félre, és felületesen, de helyesen és alaposan elemezni és értelmezni.

Tisztelt Olvasó

Még mindig és egyfolytában a társadalom lényegét, a helyes kiindulásokat próbáljuk megfogalmazni.

Kétségkívül csakis a jólétből, a boldogságból, a szélesen értelmezett életszínvonalból lehet kiindulni. Jelen fejlettségi állapotba, negatív irányból megközelítve és leegyszerűsítve: sok ember nyomoráról, szenvedéséről és idő előtti haláláról beszélünk. Pontosabban, olyan társadalom kialakítására kell törekedni, melyben a nyomor, a testi, lelki szenvedés, az idő előtti halál minimalizálódik, a szélesen értelmezett életszínvonal a lehető legmagasabb.

A kiindulási lényeget a következő példázattal mutatjuk meg.

A magyar nép (a magyar lakosság, kivéve a leggazdagabb, a leghatalmasabb 5%-ot), mint egy ember, meddig süllyed a fekáliába.

Hozzátéve, hogy már 5cm süllyedés is sok ember nyomorát, szenvedését, idő előtti halálát jelenti, az életszínvonal süllyedését jelenti, persze a fekáliából való kiemelkedés ennek ellenkezőjét jelenti.

Kezdjük, ott hogy az államkapitalista rendszer (pl. a nyugat-európai társadalom) 1992-ben derékig volt a fekáliában.  Ami egyébként nem rossz (csak félig van a kakiban, nem teljesen), ez még közel volt az államkapitalista rendszer csúcspontjához.  Az induló magyar rendszerváltozat, ekkor is már hasig volt a fekáliában. Időközben a nyugat-európai társadalom (az államkapitalizmus) mellig süllyedt a fekáliában, mi magyarok, viszont nyakig süllyedtünk.

Tehát volt egy külső nyomás a süllyedésre, de ez nem kivédhetetlen nyomás, mert mi akár lassabban is süllyedhettünk volna. Mi viszont gyorsabban süllyedtünk és sajnos süllyedünk, mint a ránk ható környezet.

Hibás tehát azon kiindulópont, mely szerint külföldön (a nagy rendszerben) minden rendben van, csak velünk, magyarokkal van baj. De az is hibás kiindulás, hogy velünk magyarokkal, (a magyar vezetéssel, rendszerváltozattal) nincs semmi baj, mi csak azok a fránya külső körülmények kényszerítenek a kakiba.

És most írjuk ki minden politizáló falára az első kiindulást, melyet minden mondata előtt el kell olvasni: a külföld (alapvető rendszer) 45%-ban, a belföldi vezetés (rendszerváltozat) 45%-ban, a belföldi nép 10%-ban hibás.

Ezek után már csak az aktuális vezetés (rezsim, kormányzat, stb.) felelősségét kell megállapítani.

A következő falra írandó kiindulás: az aktuális, az éppen regnáló vezetés (rezsim, kormányzat) a süllyedésért való felelőssége, okolhatósága, 20 -35% között van, annak függvényében, hogy mekkora a süllyedés. Viszont ez már hatalmas felelősség, adott esetben (nagy süllyedésnél) bűn. A jelenben, a jelen vezetés egyébként arányos felelőssége megduplázódik a „változtathatóság lehetősége” miatt.

Az indoklás pedig nagyon egyszerű, és nem is politikából, hanem a logikából ered. Ugyanis a korábbi vezetéseket, már hiába okoljuk, kritizáljuk, azokon már nem lehet változtatni. Tehát a regnáló vezetés viszonylag nagyobb felelőssége (mert lehet, hogy az előtte való vezetések 30 cm-es süllyedéseket okoztak, ő pedig csak 5cm-est okozott) a „változtathatóság lehetőségéből” ered.

Visszatérve a példára és ránk, magyarokra.

Itt kb. 22 évről és hat, ill. három rezsimről van szó, amennyiben összevonjuk a rezsimeket. Az első rezsim alatt, hastól mellig merültünk a kakiba, a becstelen rossz privatizáció és indulás miatt. Utána minden rezsim rátett egy-két lapáttal, még az első F rezsim is, 5cm-t még alattuk is süllyedtünk. Kétségkívül a Gy féle (harmadik liberál-szocialista) rezsim volt a nagy süllyedésokozó, alattuk már vállig (nyakaljig) ültünk a kakiban. Most pedig az új F rezsim alatt tovább, már nyakig, vagyis állig süllyedtünk a kakiba. Az vitaható, hogy egy-egy rezsim 30 vagy csak 5 centis süllyedést csinált, de az nem hogy mindegyik süllyedést okozott.  És lehet hogy a jelen rezsim csak 5 centivel növelte a merülést, az előtte való pedig 30 centivel, de a jelenben mégis a jelenlegi rezsimnek van a legnagyobb felelőssége a „változtathatóság lehetősége” miatt.

És megállapíthatjuk, téves az a kiindulás, mely szerint: minden felelősség a jelen vezetésé. Mert az átvett helyzet is számít. De az a kiindulás is téves, miszerint az átvett helyzet mindent meghatároz, azaz a jelen vezetésnek (rezsim, kormányzat) nincs, vagy csak arányos a felelőssége.

Tisztelt olvasó, ezek után nem nehéz megállapítani, hogy a jelenlegi politikai elemzések, vélemények, tananyagok, stb. 95%-a hamis, mivel téves kiindulásból ered. Ha pedig ezek hamisak, akkor szükség van legalább egy olyan tanulmányra, (ez lenne az), mely a helyes kiindulásokból indul ki.

Társadalomfejlődés, társadalomkritika, társadalomismeret.

A jelenlegi társadalmi-gazdasági rendszer alapvető átalakítására van szükség.

Tisztelt Olvasó!

Először is azt javasoljuk, mindenki nézzen magába és rangsorolja a közelmúltban vagy akár a jelen perceiben levő kellemetlen, boldogtalan (szorongást, félelmet, dühöt, bánatot, stb. keltő) érzéseinek okait.

Ehhez adunk némi segítséget.

Sokféle kategorizálás lehet, de talán a következő kettő alapvető rész különböztethető meg:

A magánszférához kapcsolódó okok, ill. a saját hibáimból eredő okok.

A társadalomból, pontosabban a társadalmi rendszerből eredő okok, ezek közül is azok, melyek nem a saját hibámból erednek. Jellemzően a társadalmi rendszerből eredő igazi okok nem egyéni hibákból adódnak, legalábbis, ha a jóindulatú, becsületes többséget vesszük alapul. „Nem a saját hibámból erednek” – erre még vissza kell térni.

Itt és most csak a társadalmi rendszerből eredő elégedetlenséggel, boldogtalansággal foglalkozunk. Tehát akkor mitől is szoronganak, félnek, dühöngnek, boldogtalanok általában az emberek?

Pl., a bizonytalanságból (közbiztonság, munkabiztonság, létbiztonság, a jövő biztonsága) eredő okok.

Pl. félek, hogy megszűnik a munkám, kitesznek (ezért sok mindent benyelek), mert a nagyarányú munkanélküliség miatt erősen kétséges, hogy munkához jutok. A munkanélküliség és a társadalmi rendszer között oksági kapcsolat van.

Pl., félek, hogy meglopnak, ellopják az autómat, betörnek hozzám, megvernek, becsapnak, stb.. A közbiztonság és a társadalmi rendszer között oksági kapcsolat van.

Pl., félek, hogy bankba tett megtakarításom, értékét veszti, netán eltűnik. Ha pedig nem a bankba tartom, akkor is ráfaragok. Ez is szorosan összefügg a társadalmi rendszerrel.

Pl. az egészségügyi problémáim szintén szorongással, félelemmel, stb. töltenek el, de ezeknek is van egy társadalmi rendszer vonatkozásuk. Mégpedig: erősen lehetséges, hogy gyenge színvonalú ellátást kapok, netán félrekezelnek, hiányosan kezelnek, ráadásul rengeteget kell várakoznom és bosszankodnom. Vagyis gyenge az egészségügyi rendszer, gyenge az egészségügyi ellátás

Pl.. jön az újév, minden ár emelkedik, az adók is magasabbak lesznek, ez sem éppen kellemes érzés.

Évközben pedig jön majd a szokásos pénzügyi-gazdasági válság. Mondanom sem kell, ezek is a társadalmi rendszer problémák közé sorolandók.

Pl., félek, hogy elveszik a nyugdíjam, hogy az állam még kevesebbet segít, viszont többet kér.

Pl. konkrét megélhetési fizetési gondjaim is vannak. Pl., miből fogom a jövő héten kifizetni a gyerek kirándulását, a másik tartozásom pedig miből adom vissza.

Pl. az állammal, a hatóságokkal, a hivatalokkal, az igazságszolgáltatással, stb. jelen napjaimban is éppen konfliktusban vagyok (vagy nemrég voltam), szerintem az állam igazságtalan, felületes, netán hatalmaskodó, rosszul kezeli az ügyemet, ami persze dühítő, elkeserítő. Természetesen ez is a társadalmi rendszerből ered.

Pl. magáncégekkel is vannak (voltak) ilyen idegesítő ügyeim, viszont az államtól nem várható szinte semmilyen segítség.

Pl., a helyzet nemhogy javulna, de egyre rosszabb lesz, és mindez a fejem fölött zajlik, semmit sem tudok tenni. Persze ez a kényszeríttet semmittevés, motiválatlanság is rettentően elkeserítő, és persze lényegileg a társadalmi rendszerből ered.

Pl. a furcsa időjárás is egyre több gondot okoz, és persze ez is szorongással tölt el. Még erre sem mondható, hogy a társadalmi rendszertől független probléma.

Pl. máshol, nem kevés helyen még rosszabb a helyzet, igazságtalan háborúk folynak, nyomor, éhezés van, ami persze nyomasztó és erre sem lehet azt mondani, hogy független a társadalmi rendszertől, akár a mi rendszerünktől.

Tehát, a javaslatunk, hogy minden tisztelt olvasó csináljon egy statisztikát, a következő szempontok alapján. Az összes boldogtalanságom-elégedetlenségem mekkora aránya ered a társadalmi rendszerből? Akár felére is csökkenhetne a boldogtalanságom-elégedetlenségem, ha jobb lenne a társadalmi rendszer? Mellékesen pedig: valóban ez lenne a tökéletes demokrácia, a rendszerek csúcsa?

Röviden azért visszatérnék: a valódi társadalmi problémák nem a saját hibából erednek - problémára. Nem egyéni hibák, legalábbis ha az átlagos jóindulatú becsületes többséget nézzük. Pl. az átlagos jóindulatú, becsületes többség nem tett semmi olyant, ami miatt az áremelések, adóemelések, pénzügyi válságok kialakulhatnak, de azok jönnek és persze elsősorban az átlagosokat, a kicsiket (nem a gazdagokat, hatalmasokat) sújtják.  Szóval a felsoroltak jönnek, és vannak, bármennyire is csendes, rendes, a többség. Nem kell elhinni azokat baromságokat, melyek azt sugallják, hogy bizony mindig a jónép a hibás.

Ezek után megállapítható: a társadalomfejlődés a legfontosabb dolog a világon, a jelenlegi társadalmi-gazdasági rendszer alapvető átalakítására van szükség. A tanulmány alapvető kiindulópontja: a társadalmi-gazdasági rendszer alapvető átalakítására van szükség.