Embedded Files
Közvetlen demokrácia és a társadalomtudomány.
A jövő legnagyobb kérdése, hogyan lehet a közvetlen demokráciát (a nép által hozott döntéseket) összeegyeztetni a független, elfogulatlan társadalomtudományos véleményekkel.
Ez a jövő kérdése, mert jelenleg a közérdekű döntéseket nem a nép, és nem is az elfogulatlan társadalomtudomány hozza, hanem bizonyos csoportok melyek pártoknak ill. frakcióknak nevezik magukat, és melyek elsősorban a saját hatalmi vagyoni érdekeik mentén döntenek. Illetve olyan homályos arcú, leválthatatlan, még inkább önös érdektől vezérelt csoportok hozzák, melyeket pl. nagytőkéseknek, nevezhetünk.
Ugyanakkor a jelennek is fontos kérdése, amennyiben szükséges radikális átalakításban gondolkodunk, mert ebben az esetben, a jövő határozza meg a jelen lépéseit.
Reméljük, létrejön, létre kell hozni (törekedni szükséges) olyan elfogulatlan társadalomtudományt, (társadalomtudományos vezetést), mely objektív ismérvek, tényezők alapján meghatározza, pl. az állam optimális nagyságát szerepét, a nagytőke optimális nagyságát szerepét, korlátozásának módjait, a nemzet optimális függetlenségét, az optimális hitelezést, stb., stb..
Ugyanakkor szükség van közvetlen demokráciára (népszavazásokra, stb.) is, erről már sok helyen, sokat beszéltünk, ezért az alábbi összeegyeztetések szükségesek:
a) A szakmai kérdéseket a társadalomtudomány hozza, az ízlésbeli kérdéseket (ezekből is meglehetősen sok van) a nép hozza. A vegyes (a szakmai és ízlésbeli aspektus keveredik) kérdéseket megosztottan pl. 50-50%-os arányban (szavazóegységes módszer) hozzák.
b) A társadalomtudomány a népszavazás előtti tájékoztatás meggyőzés egyik fontos szereplője, a döntéseket ugyan a nép hozza, de objektív társadalomtudományos tájékoztatás alapján. (Pontosabban az objektív tudományos elfogulatlan tájékoztatás is erősen jelen lesz, mert jelenleg hiányzik. Végső soron itt feladatokról gondolkodunk.)
c) A társadalomtudomány optimális értékeinek, arányainak kialakításakor figyelembe veszi a nép véleményét, igényét, keresletét, ez is egy tényező, ismérv a sok közül.
d) A társadalomtudomány egyik ága, éppen a közvetlen demokrácia optimális kialakítása.
e) Végső soron a nép véleménye akarata kijelöli a szakmai, tudományos vezetés működésének kereteit, valamint a jogalkalmazó szervek működésének kereteit, majd a nép önként (egy kisebbség kényszerrel) aláveti magát a szakmai törvényeknek és a jogalkalmazó szerveknek. A jelentős döntéshozásokban viszont közvetlenül vesz részt a nép.
Szóval az elfogulatlan társadalomtudományt és a közvetlen demokráciát össze lehet egyeztetni. Ellenben a jelenlegi uralkodó érdekcsoportok (pártok, nagytőke) zsigerből „utálnak” mindent (közvetlen demokráciát és elfogulatlan társadalomtudományt), ami korlátozhatja az érdekeik érvényesítését.
Az átalakításnak (a jelen rendszer lebontásának) tehát két iránya, ága lehet: a jelen vezetés átalakítása független tudományos vezetésé. Illetve a független és megalkuvás nélküli társadalomtudomány kialakítása, és annak bevonása a döntéshozásba, jogalkotásba. Ennek egyik mellékága a vezetés decentralizálása, a valóságos fékeket és ellensúlyokat képező intézmények, testületek.
A rendszer-átalakítás másik ága: a közvetlen demokrácia kialakítása. Ennek első lépcsője a közvetlen demokrácia tisztázása és propagálása.
A pártok a jövőben remélhetőleg nem hatalmi erők lesznek, hanem eszmeközösségek.
A probléma ott van, hogy jelenleg érdekközösségek, az emberek jelentős része, nem a közös eszmék miatt, hanem a hatalmi és vagyoni előnyök megszerzése miatt lép be a pártokba, és végül is ez a pártok jelenlegi célja, lényege. Viszonylag tisztességes azon kevés párt mely csak a hatalomra törekszik, ezek még eszmeközösségek. Viszont nincs hatalom vagyon nélkül, a hatalom és a vagyon szétválaszthatatlan.
Mégis mi választja el a liberálist, és az ál-demokratát, az igazi demokratától, (a közvetlen demokrácia hívétől)? Az igazi demokrata megfontolásra és a köztörvények alakítására alkalmasnak tart minden véleményt, amennyiben a vélemények a demokrácia szabályainak megfelelően vannak összesítve. (A liberálisok, és más látszat-demokraták szerint mindenki ordibáljon eredménytelenül össze-vissza a vakvilágba, szólásszabadság jegyében, a háttérben viszont, kizárólag a saját véleményük érvényesítésére törekednek.) Az igazi demokrata nem ahhoz ragaszkodik, hogy a kizárólag a saját véleménye alakítsa a törvényeket, döntéseket, hanem ahhoz, hogy mindenkinek a véleménye, beleértve saját véleményét is, alakítsa a törvényeket, döntéseket. Végső soron ragaszkodik a saját véleményének érvényesüléséhez, de van annyira értelmes, hogy felfogja, csak a demokrácia szabályai szerinti szavazásba bevont véleménye érvényesülhet.
Azt is tudja, hogy a „nem” szavazatok (látszólag eltűnő vélemények) is érvényesülnek, mert kijelölik a többség akaratának határait.
Az igazi demokrata tisztában van azzal, hogy egy figyelembe vett (pl. ügydöntő népszavazásba beillesztett leszavazott vélemény) vélemény többet ér, mint egy olyan vélemény (lehet az bármilyen jó, éles, ismert, stb.) aminek nincs hatása a döntésekre.
Az igazi demokrata csak úgy veszi át mások véleményét, ha az alapos átgondolás után megegyezik a saját önálló véleményével, tehát az igazi demokratának van saját önálló véleménye.
Az igazi demokrata nem az emberektől, de egyes véleményektől, cselekvésektől szigetelődik el.
Az igazi demokrata megpróbálja mások véleményét, tetteit elfogulatlanul értékelni mely többek között az érzelmek viszonylagos kizárását jelenti és azt is, hogy az ügyek, és nem az emberek mentén dönt.
Az igazi demokrata az ügyek mentén alakít ki véleményt és nem egyéni szimpátia alapján. Nem azt nézi, ki mondja, de azt, mit mond. A látszat-demokrata az nézi, ki mondja, és nem azt, mit mond.
A téves nézet pedig nagyjából így szól: hiába mond és tesz, valaki (valakik) időnként elfogadható dolgokat, ha az összesített osztályzata pocsék, ha egészében az ember (csoport) rossz, aljas sunyi, önző, diktatórikus, stb.. Érdekes módón többek között ez az előítéletesség, a rasszizmus kiindulópontja. E nézet az előítéletes rasszista nézetek, a feloldhatatlan konfliktusok, a kompromisszumképtelenség, a harcok, háborúk alapja.
Megállapíthatom e róla, hogy ő rossz, aljas, sunyi önző, stb. ember általában? Mert akkor az én ítéletem a megdönthetetlen ítélet. Vagy akkor bárki, bárkiről ugyanazt megállapíthatja, pl. az általam utált ember, rólam. Ne felejtsük el, a másik ugyanolyan jogosan gondolhatja rólunk azt, amit mi róla.
Az igazi demokrata, akárcsak az igazságos tanár, az emberekről, csoportokról, megállapít egy összesített osztályzatot és ettől függetlenül minden aktuális vélemény, cselekvést külön értékel. Az összesített osztályzat az aktuális vélemények cselekvések értékelésnek összesítése után jön ki, azonban az aktuális értékelésekbe nem számítja bele az összesített osztályzatot. Az összesített értékelést és annak „szankcióját” nem keveri össze az aktuális értékeléssel és annak „szankciójával”.
Egyébként a megjavulás lehetőségét sem szabad bárkitől elvenni.
Nem az ügyek mentén döntők, vagyis akkor bármit is mond, tesz az ellenfél, akár olyant, amivel én egyetértek, nekem ellent kell mondanom. És ő is ugyanezt teszi, ez az állandó konfliktus forrása.
Az igazi demokratát érdeklik a közügyek, közvetlen érdek nélkül is hajlandó véleményt mondani, szavazni, tehát nem önző. Az igazi demokratát érdeklik a közügyek, mert hajlandó véleményt mondani, tehát nem szkeptikus, legfeljebb röviden, sarkosan fejezi ki az elkeseredését, elégedetlenségét, és azt, hogy a megoldást nehéznek találja.
Az igazi demokrata nemcsak azt tartja fontosnak, milyen döntések születnek, de azt is, hogyan születnek a döntések, mert tudja a döntések jósága attól függ, hogy a nép, a többség hozza a döntéseket.
Az igazi demokrata legfőbb társadalmi célja: a tiszta (nem torzított, ledegradált, manipulált, stb.) közvetlen demokrácia kialakítása.
Az igazi demokrata nem szívesen lép be pártba, eszmeközösségbe, klikkbe, úgysem, mint szimpatizáns, mert az mégis a saját független véleményének kordába terelését jelenti. Szinte minden párt eszmeközösség, klikk kimondott, kimondatlan célja, ha az önös érdekek célját el is felejtjük: majd mi leszünk az élcsapat, akik majd megmutatják, megmondják, akik irányítanak. Nos az igazi demokrata ezt az „élcsapat” elképzelést elutasítja. Legfeljebb azokhoz társul tartósan, akik a közvetlen demokrácia hívei.
Az igazi demokratának is vannak alapelvei, világnézete, és örül annak, ha az, sok emberéhez hasonló (nem akar mindenáron különcködni), de mégsem vesz részt eszmeközösségekbe, pártokba, klikkekbe, mert tudja, hogy azok akarva-akaratlanul korlátozzák a közvetlen demokráciát.
Az igazi demokrata ugyanakkor elismeri az emberek azon jogát, hogy pártokba, eszmeközösségekbe tömörüljenek, de a közvetlen demokráciát mindig megvédi.
Az igazi demokraták és a pártok, eszmeközösségek viszonya, mert azért valahogy viszonyulni szükséges.
Az igazi demokrata mindenkivel hajlandó akár tevőlegesen is együttműködni, aki, akik betartják a közvetlen demokrácia elveit, szabályait, függetlenül attól, hogy milyen véleményt képviselnek. E szerint azon pártokkal, eszmeközösségekkel is hajlandó együttműködni, akik betartják a közvetlen demokrácia elveit, szabályait, függetlenül attól, hogy azok milyen eszméket, véleményeket képviselnek. Ellenben jelenleg a pártok (szinte minden párt) nem tartják be a demokrácia elveit, szabályait, bár magukat trükkösen demokratának állítják, de a valóságos céljuk, a kizárólagos véleményük érvényesítése, ráadásul többnyire hatalmi, vagyoni haszonszerzés céljából. A pártok, szinte minden párt, a demokrácia trükkös kisajátítására, eltorzítására törekszik. Az igazi demokrata azonban türelmes és nem előítéletes, ezért a közvetlen demokrácia keretén belül együttműködik azon pártokkal, melyek komolyan betartják, demokrácia elveit és szabályait. Nem is tudna mást tenni, mert párttagság, pártszimpátia, stb. alapján senkit sem lehet kizárni a népszavazásokból.
A közvetlen demokrácia közössége egy olyan közösség, amelyben a tagokat egyetlen kapocs tarja össze: a közvetlen demokráciában való hit, ill. annak tudása, hogy ez a legjobb döntéshozó mechanizmus, mely végső soron mindenkinek, a közvetlen demokrácia híveinek is hasznos.
A közvetlen demokrácia akkor jöhet létre, ha a közvetlen demokrácia hívei, az igazi demokraták, sokan vannak.
A pártok a következő módokon tagolódhatnak be a közvetlen demokrácia szövetségébe.
Egyfelől segíthetnének a független népszavazási, közvélemény-kutatási rendszert kialakítani.
Másfelől felkérhetik a tagjaikat, szimpatizánsaikat, hogy vegyenek részt a népszavazásokban (a kialakítandó népszavazási rendszerben.)
Továbbá a párt belő döntéshozását a közvetlen demokrácia rendszerében szervezhetnék meg.
(Egy ilyen pártba sokan belépnének, mint tagok, ill. szimpatizánsok. De már annak a tudata is sok szimpatizánst hozna, hogy az emberek megtudnák, hogy e párt a közvetlen demokrácia barátja.
Nem lehetetlen, hogy eszmeközösség párt rátelepedés nélkül támogassa a közvetlen demokráciát, amennyiben a saját véleményét szét tudja választani, a közvetlen demokráciától. A szükséges hozzáállás: nekünk eszmeközösségnek van saját határozott véleményünk, de ezt csakis úgy szeretnénk érvényesíteni, hogy sok embert meggyőzünk, akik belépve a szavazási rendszerbe a mi véleményünket szavazzák meg.
Demokrácia és társadalomismeret
Forms and Docs alatt ovasható, látható a teljes tanulmány.
Választási rendszer, előzetes regisztráció.
Választási rendszer, előzetes regisztráció.
Ehhez is hozzászólunk (vakitfed társaság, vakitfed google oldalak) annál is inkább, mert viszonylag egyszerű a probléma, de azért tíz percet rá kell szánni. A politikusok, politikával foglalkozók a jelek szerint csak kétperces átgondolásra képesek, ez azért kevés.
Könnyebb egy rossz javaslatot elvetni, mint a rossz törvényt módosítani, nem beszélve arról, hogy a rossz törvény addig is árt, amíg nem módosítják.
Ezen javaslat ellen van legalább kettő komoly érv, mellette pedig valójában nincs logikus, közérdekű érv.
Ellene szóló érvek.
1. Nekünk állampolgároknak kétszer kell elmennünk, (egyszer szavazni, egyszer pedig valahová bejelentkezni) fáradoznunk, ahhoz hogy szavazzunk. Jó lenne, ha az időnket, energiánkat nem pocsékolnák fölöslegesen.
2. Van egy sereg állampolgár, aki különböző okokból, a választás előtt napokkal, hetekkel úgy gondolja, hogy ő nem szavaz. Így persze a bejelentkezés időpocsékolás a számára, tehát nem megy el. Majd valamilyen oknál fogva (sokféle ok lehet, akár a választás napján is keletkezhet) mégis úgy dönt, elmenne. Csakhogy akkor már késő.
3. Az átszavazás rossz megoldása. A javaslat szerint, a szavazás előtt legalább kettő héttel be kell jelenteni a szavazási igényt, és azt is, hol akar szavazni az illető. Tehát a „tudatos” szavazó jó előre elmegy regisztrálni, mindenképpen szavazni akar, de éppen úgy alakul, hogy aznap el kell utaznia, vagy más okból nem tud a bejelentett helyen szavazni. Így kieseik a szavazásból.
Valószínűleg a fentiek miatt tovább csökken az amúgy is alacsony szavazói létszám.
A mellette szóló logikátlan, bugyuta „érvek”.
1. Egyszer el kell menni, regisztrálni, na bumm, egy tudatos szavazótól ez elvárható, így szól az „érv”.
Ezen logika mentén a tudatos szavazótól sok minden elvárható. Avagy, minél többet követelünk a szavazótól, annál inkább bizonyítja a tudatosságát. Szóval akkor ne is egy helyre kelljen menni, mondjuk, elő lehet írni középiskolai végzettséget is, ezer forint befizetését és egy hátra-bukfenc szabályos végrehajtását. Ha tudatos a szavazó, akkor ez neki semmi. Tehát ezen logika hibás: ez egy tudatos szavazótól semmi.
2. Nem lehet másképpen megoldani, szól a következő „érv”.
Tehát volt, van egy választói névjegyzék, amit, a hozzáférhető adatok alapján felújítanak, kiegészítenek, az új szavazókkal, a külföldi szavazókkal, stb.. De mivel ez valószínűleg hiányos lesz, mindenkinek, de elsősorban az új szavazóknak, a kettős állampolgároknak, a külföldön tartózkodóknak, a lakhelyet, tartózkodási helyet változtatóknak, a médián és más fórumokon keresztül, többszörösen, kiemelten felhívják a figyelmét: a biztos szavazás érdekében menjenek el kijelölt helyekre, adategyeztetésre. Ennek előnye, hogy azon sokmillió szavazónak, akinek nem változott semmilye, nem új szavazók, nem kell elmenniük sehová, nem kell előzetesen regisztrálni, akár a választás napján is eldönthetik, hogy akarnak-e szavazni. Ez megvalósítható, tehát van egyszerűbb módszer.
3. Következő „érv”: az átszavazás (ezen a helyen már vesztettünk, de ott még lehet esélyünk, menjünk oda) megszüntetése. Rendben van, meg kell szüntetni, de ez rossz módszer (lásd az előző részt), annál is inkább, mert lehetnek, jobb módszerek. Pl. nem két héttel, csak két nappal kell előre bejelenteni a máshol szavazást. Vagy pl., rendben van, bejelentés nélkül máshol szavaz, de ez a szavazat bejelentett lakhelyére vonatkozik. Az átszavazók voksait, szavazási körzetenként külön kell gyűjteni, és átszállítani. A lényeg, hogy az átszavazás, ezen módszerű megszüntetése sem igazi indok, többet veszítünk a réven, mint nyerünk a vámon.
4. Ne fordulhasson az elő, hogy választás napján pl. négy babkonzervért, rávesznek embereket, hogy egy meghatározott pártra szavazzanak. Egy kicsit bonyolultabb, de ezzel nem szűnik meg a visszaélés. Mondjuk, most kapsz kettő babkonzervet, hogy elmenjél regisztrálni, és választás napján kapsz még kettőt, ha X pártra szavazol. Sajnos minden párt élhet ezen csalásokkal. A megoldás itt a szigorúbb ellenőrzés. És talán nem ártana olyan légkört kialakítani, hogy az emberek érezzék a választás fontosságát. Mert amíg az emberek legyintenek: ezek sem tartják be programjukat, mindegy kik kerülnek oda – addig értéktelen lesz a választás, függetlenül a babkonzervtől. Valójában a legnagyobb választási csalás, ha a hatalomra kerülő párt nem tartja be azon programját, mely alapján rá szavaztak.
5. Ezzel kiszűrődnek a felelőtlen populista ígéretek, tisztul a választás – így szól az „érv”.
Ezt a problémakört mélyebbről kell kezdeni. A problémakör szélesebb értelemben: jelenleg miért nem lehet a választási programok alapján választani. Ez egy nagyon komoly problémakör, ebben egyetértés lehet.
a. Mert vannak konkrét felelőtlen populista ígéretek. Ez azonban a problémakör töredéke, annál is inkább, mert erre a választók döntő többsége nem vevő. Azért ne becsüljük le annyira választók összességét (a lebecsülők önmagukat jellemzik), hogy ilyen ígéretek (pl. 13. nyugdíjadás, 14. nyugdíjadás) alapján válasszanak. Az ilyen ígéretek inkább lejáratják az ígérgetőt. Ellenben az alábbiak annál nagyobb problémák.
b. Hiányosak és túl általánosak a választási programok.
c. Az általános ígéreteket, (pl. jelentősen csökkentjük a munkanélküliséget, rövid időn belül közbiztonság lesz, stb..) nem tartják be. A kijelölt stratégiai prioritásokat sem tartják be.
d. Ellenben olyan komoly intézkedéseket hoznak, sőt olyan politikai irányokat követnek, melyekről a választás előtt szó sem volt.
Mindez bizonyos mértékig elkerülhetetlen, hiszen az aktuális, főleg a nemzetközi helyzethez alkalmazkodni kell, rugalmasnak kell lenni. De igen kevesen gondolták, pl., hogy az új hatalom, ahelyett hogy államot racionalizálná, elkezd alkotmányozni. És azt még kevésbé, hogy ilyen alkotmányt hoz létre. Ez csak egy példa a sok közül. Itt sem a rugalmas reagálás kényszere működött.
Tehát a mobilitás, a reakcióképesség miatt nem lehet pontosan betartani a programot, csakhogy e betartatlanság mértéke, ami meghatározó. Nálunk már oly hatalmas betartatlanság mértéke, hogy tulajdonképpen folyamatos választási csalásról beszélhetünk.
A megoldás egy szigorú etikai (és esetleg jogi) szabályzat arról, hogy minimálisan mit kell tartalmazni egy programnak. És arról, mikor beszélhetünk betartatlanságról, kvázi választási csalásról.
Visszatérve az érvre, miszerint a regisztráció jelentős részben megoldja a populista ígéretek problémáját. Azt kell mondani, hogy még az a.) pontban említett problémát sem oldja meg, esetleg igen kevéssé befolyásolja. Mert a választás korábbi szakaszában is lehet populista ígéreteket tenni, ami egyeseket, keveseket a választásra (regisztrációra) motivál Mert az utolsó napokban tett ígéretek a regisztráltak közül egyeseket, keveseket azért befolyásolnak. A többi b, c., d., nagyobb problémát meg egyáltalán nem oldja meg.
6. Csökken az adminisztráció, és kevesebb tévedés lehet, szól a következő „érv”.
Nézzük csak. Először is egy meglehetősen költséges felvilágosítás szükséges: vigyázat emberek, megváltozott a szavazás, el kell menni, regisztrálni.
Mindenkinek egy levelet kell küldeni, azzal, hogy megváltozott a szavazás. Újabb adminisztráció, költség, és hibalehetőség. Ugyanakkor van itt egy ellentmondás: pont azokat nem tudják értesíteni a regisztrációs kötelezettségről, akiket leginkább kellene, az új, ill. a máshol szavazókat. Ha viszont felderítik ezen embereket, és levélcímüket, akkor már ezen erővel készíthetnek egy jó szavazási névjegyzéket is.
Utána, elmennek az emberek regisztrálni. Helység kell, adminisztrátorok kellenek, ha nincs nyitva, elállnak szavazástól. Ha sorba állás van, mi van. Ebben a listába is lehet hiba. Van itt megint egy ellentmondás: valószínűleg a döntő többség a lejárat előtti héten megy el szavazni (pl., hogy biztos legyen a szavazás helyében), tehát hiába van akár egy éves idő, valószínűleg torlódás lesz.
Utána, ezen regisztrációs listát még le kell ellenőrizni, hogy akik regisztrálták magukat, azok valóban szavazásra jogosultak. Újabb adminisztráció, újabb hibalehetőség. Mi van, ha valaki regisztrálta magát, de nem jogosult. Levelezés.
Az új lista szerint ki kell küldeni a szavazás értesítőjét, ez csak a régi munka. Viszont a szelektált értesítés újabb hibalehetőséget hordoz magába.
Spórolás, hogy a végső értesítők pl. harmadát, nem kell kiküldeni.
A lényeg, hogy összességében adminisztrációsan nincs spórolás, egyszerűsítés, hibalehetőség-csökkenés, sőt ez egy bürokratikusabb, drágább több tévedést magában hordozó rendszer.
Tehát ezen érvek, (több nincs) nem érvek, legfeljebb ürügyek, látszatérvek arra, hogy bevezessék eme baromságot.
De akkor miért akarják bevezetni.
Mert valóban nincs idejük, vagy nincs tehetségük, hogy mindezt kb. 10 percben, átgondolják. Másokra meg nem hallgatnak.
Vagy átgondolják, tudják, hogy rossz, de hasznot remélnek. Pl., arra számít F párt, hogy az ő szavazóik, híveik, mert „tudatosabbak”, mert több az aktivista, sokkal inkább elmennek regisztrálni, és szavazni, mint más pártok szavazói.
Egy kicsit azért érdemes elgondolkodni a „tudatos” szavazók táborán.
Nem véletlenül tettük idézőjelbe, a „tudatos” szót. Abba vitába nem mennénk bele, hogy ezen
„tudatos” szavazók mely rétegből (szegények, közép, stb.) kerülnek ki. Egyáltalán nem biztos, hogy a középosztályból. De mit is jelent ez az egész. Azt jelenti, hogy ezen emberek érzelmi kötödés mentén, vagy személyek iránt, vagy az ideológia iránt éreznek szimpátiát, szavaznak Vagy azért kötődnek a párthoz, mert a kapcsolatból protekciós hasznot remélnek. Tehát ezen emberek nem a párt aktuális valóságos teljesítménye, ill. programja alapján szavaznak. Egyszerűbben ezen emberek elfogultak. És ez bizony probléma, mert így, nem a legjobb párt, a legjobb vezetés lesz kiválasztva. Tehát ezen „tudatos” szavazók ésszerű, közérdekű tudatossága nagyon is kétséges. És kiderül, hogy az un. bizonytalanok, a mérlegelők, a nem elkötelezettek, akik valójában hasznos és tudatos szavazók.
Mindebből pedig két dolog következik:
Az egyik: meglehetősen rossz azon választási rendszer mely a „tudatos” szavazóknak kedvez, és a kevésbé „tudatosok” a nem elkötelezettek hátrányba kerülnek.
A másik: meglehetősen negatívan jellemző egy párt számára, ha a szavazói között nagyarányú a „tudatos”, valójában elfogult szavazó. Ill., ha ilyen párt kerül hatalomra, akkor mi elfogulatlanok jogosan félhetünk: talán nem a legjobbak határozzák meg sorsunk.
Demokrácia rovat.
Page updated
Google Sites
Report abuse