Orbanisztán börtönfalának téglái 1.

A diktatúra csapdái Orbán uralkodásán keresztül bemutatva.

Azzal kezdem, hogy Orbán, illetve a hozzá hasonlatos diktátorok, - akik huzamosabb ideig megválasztásra kerülnek, tehát viszonylag sok hívük van, akik körül sok tappnyaló hajladozik, - elvesztik a realitás-érzékük.

Nem teljesen, de jelentősen elvesztik és a közvetlen embereik is, és a távolabbi híveik is elvesztik a realitás-érzékük. Hogy-hogy nem veszik észre? Mi a céljuk? Miért nem látják? Miért hazudoznak, csalnak ezek a diktátorok, és a híveik?

Hát azért, mert elvesztik a realitás-érzékük, mindent sokkal szebbnek, jobbnak látnak, mint amilyen az valójában. Mondhatjuk, bediliznek, flúgosak lesznek, meghülyülnek. Azért a diktátor és főemberei annyira nem vesztik el az eszüket, h, rafinált trükkös manipulációval csalásokkal ne verjék át a jó népet. És közben szépen módszeresen vagyont, hatalmat harácsoljanak. Ehhez pedig értelem, legalábbis rafinéria szükséges. Ezt egy flúgos, egy realitását elvesztő nem tudja megcsinálni. Akkor most bediliztek, vagy sem. Ez sajátos diktátori meghülyülés; saját magát a valóságot torznak látja, de azt a részét hogyan lehet a hatalmat megtartani, fokozni nagyon is reálisan elemzi. Ez egy ellentmondás, de ez az ellentmondás, ez a fura, aljas lelki, jellembeli állapot, ami megmagyarázza ezen emberek viselkedését. Valójában ennél is egyszerűbb a megoldás: az említett rafinált trükkös hazugságokat, valójában a flúgos diktátor, és agyament emberei elhiszik. Még pontosabban az általuk előállított hazug „valóságot” nem a manipuláció miatt találják ki, hanem önmaguk dicséretére (amibe hisznek), de egyúttal kihasználják azok manipulációs hatását is.

Ezt az egészet folytassuk, 2022 decemberében tartott Orbán évértékelő egy részletével.

Tulajdonképpen Orbán annyi baromságot, önellentmondást, valótlanságot mondott életében főleg az utóbbi években h  egy-két mondat kiragadása téves látszatot kelt. Azt a téves látszatot, hogy alig mondott baromságot. Ennek ellenére vállalva a téves látszat ódiumát, mégis a példa kedvéért bevállalom.

A kérdés arra irányult, hogy a forint hektikus árfolyamváltozása miatt nem lenne e előnyösebb bevezetni az Eurót.

„A miniszterelnök azt mondta, a forint árfolyamának hektikus változása érv az euróövezethez csatlakozás mellett. Ugyanakkor a csatlakozás lelassítja a gazdasági növekedést. Ha a magyar gazdaság növekedni akar és felzárkózni, akkor jobb, ha az eurózónán kívül marad, ha a stabilitást fontosabbnak tartja, mint a fölzárkózást, akkor jobb, ha belép. A miniszterelnök szerint a gyors fölzárkózás a fontosabb, és ezért nem javasolja a csatlakozást.”

Először is egy abszolút magabiztos ember Orbán-király mondta ezt. A szolgalelkűek számára az állandó fölényes magabiztosság az okosság jele. Én viszont eme emberek személyétől is tartok, véleményüket pedig erősen felülvizsgálandónak tartom.  Ez az én véleményem, ami maga az igazság – ilyen jellege, üzenete van a kijelentésnek, hiszen nincs arra való utalás, h. miből gondolja ezt. Arra való utalás sincs, hogy egy picit is kételkedne, vagy, hogy egy picit is megfontolná a kérdésbe rejlő opciót. Ő ebben, az egyébként óriási baromságban holt biztos és punktum, ez lesz. Cselesen azt mondja a végén „ezt javaslom”; de nem mondja kinek mikor, (a javaslatnak lenne egy elfogadása), vagyis minden értelmes, ő maga is tudja, ez a „javaslom” egy blöff, a naivoknak szóló frázis. Ami pedig a kijelentés tartalmát illeti ez az egyik, a magyar gazdaságot tönkretevő baromság. Tehát ez nem egy kis hazugság, átverés, hanem ez  a „rángatott gazdaság a jó” egy súlyos károsító elmélet és gyakorlat. És ha ez folytatódik, akkor esély sincs, h. a magyar gazdaság talpra álljon. Én nem tudom, eredetileg hogy keletkezett ezen agymenése, miszerint: a pénzügyi és árfolyam stabilitás, a felzárkózás (gyorsabb növekedés) ellen hat, vagyis a rángatás biztosítja a növekedést. Szerinte a növekedés feltétlen rángatással jár. Szóval ezt a marhaságot gondolja Orbán, és mivel ő a diktátor ez lesz a kormány véleménye is, és sajnos gyakorlata is.

Valójában ennek az ellenkezője igaz. A növekedés egyik legnagyobb ellensége a pénzügyi egyensúlytalanság, (árfolyam-ingadozás, stb.) az kimondottan gazdasági hanyatlást okoz.

Nem lehet tudni, miből jött ez (a rángatás szükséges) a káros elképzelés, de Orbán arra sem képes, h eljusson ama gondolatik, hogy a jelenlegi gazdasági válság, infláció, árfolyam-romlás az elhibázott gazdaságpolitika, többek között a rángatás következménye.

Azért nem jut ez eszébe, mert az ő hibbant agyába, az van, hogy a szuper kormányzása alatt full gazdasági és egyéb növekedés jött létre, ill. a jelen válság sem a kormányzásnak hibája, hanem mindenféle más tényezők okozták.

Ismétlem: Orbán eme baromságot (és minden más baromságot) nem manipulációs célzattal találja ki, ő ezekben valóban hisz, - torz öntelt flúgos gondolatai, emberei támogatásával így vágják haza Magyarországot.

Még annyit, h. egy ilyen alak kártevése többrétű. Az hogy a közpénzből a maga javára családja javára, haverjai számára elcsal, ellop pénzeket az csak az egyik része a kártevésnek. A pökhendi pofátlan, dühítő viselkedése a másik. Az hogy rossz törvényeket hoz, rossz rendszert, rossz politikát, rossz gazdaságot alakít ki, a harmadik és a legnagyobb része a kártevésének.

A diktatúra csapdái Orbán uralkodásán keresztül bemutatva.

Szintén általam is többször taglalt téma.

Szóval néhány emlékeztető:

Az igazi demokratikus döntéshozás egyszerűen: sok okos ember, jó szakember, hozzáértő, legalábbis a dolog által már érintett ember hoz döntést, szavazással – optimális esetben elfogulatlanul, csak az ügyre koncentrálva. A népszavazásnak, népválasztásnak pedig két jelentősége van. Az egyik az, hogy az előbb említett demokratikus testületek is hajlamosak elsilányulni, ezeket a nép, népszavazás, ellenőrzi, kontrollálja, leváltja, stb. Másrészt vannak olyan kérdések mikor a nép-ízlés válik az első számú szemponttá. Pl. legyenek e toronyházak Budapesten?

És ne felejtsük el, a demokratikus döntés kizárja a diktatórikus döntést.  

A diktatórikus döntés, a mérce másik végén van, elvileg mindenben ellentétes a demokratikus döntéssel. Szóval kevés ember, stb…. és a döntés maga is általában rossz, helytelen igazságtalan, stb.

(Hozzátéve, hogy a manipulációval elbutított, félrevezetett nép, még ha formailag népszavaz, de valójában, nem azt csinál. Ugyanis ilyenkor a nép nem a saját véleményét „mondja” hanem a vezetés véleményét, tehát ez diktatórikus döntés. Tehát szükséges az objektív tájékoztatás.”

És egy, további fontos tudnivaló a diktatúráról.

Sokan azt gondolják h. csakis az a diktatúra, ha az embereket figyeli a rendőrség, a kritikájuk miatt börtönbe kerülnek, stb.. Ez a kemény diktatúra. Viszont döntéshozási szempontból (és ez a lényeg), a diktatúra, a centralizált döntéshozás, - olyan döntéshozás melyben a nép, az érintettek, a független szakemberek véleménye nem oszt és nem szoroz. Ezek többnyire hibás döntések lesznek.

Magyarországon, az Orbán-Fidesz éra alatt nincs kemény diktatúra, bár a jogállamiság gyakran sérül, de a fő baj mégis az  h. döntéshozási szempontból ez bizony egy erős diktatúra.

Magyarországon ezekben az években tulajdonképpen egy ember (ráadásul felettébb hatalomvágyó alak) döntött, dönt minden lényeges kérdésben.

Bár nincsenek politikai üldözöttek (egy kevés azért van), szóval a hatalom ezt az állapotot csak mérsékelt erőszakkal, inkább manipulációval érte el, de döntéshozási szempontból ez diktatúra.  Vagyis, általában rossz döntések születnek.

Miért hibásak a diktátor döntései? – erről is volt már szó.

Lehet h. ő népmentőnek képzeli magát, de ezért azt is gondolja: egy kis harácsolás nem árt, Különben is a népmentő státuszom csak sok pénzzel, gazdasági hatalommal, sok manipulációval, és egyéb hatalmi trükkel tudom fenntartani. Tehát lehet h. eredetileg nem volt egy buta és rosszindulatú ember, bár a hatalomimádattal mindig is ki volt tömve, de „a népmentős szerepem csak hatalmi trükközéssel tudom fenntartani” alapfelfogás kifordítja a jellemét. Mert ilyenkor pont a hatalom-megtartás érdekét helyezi mindenek fölébe a nép érdekének fölébe is.

De persze a diktátor lelkének is van vagy tíz bugyra, vannak felsők meg az alsók, és megszületnek az önigazoló, védekező kifogások.

Ráadásul ott vannak a talpnyalók, akik még rátesznek egy lapáttal diktátori torzulásoknak.

Milyen önigazoló kifogást gyárt pl. a diktátor arra  a tényre, hogy tényszerűen adatok szerint is hanyatlik az ország:

„Nem is hanyatlik. Ez csak átmeneti, nemsokára javulni fog. Az ellenségek csinálták.”

(Ezek tehát nemcsak a népnek gyártott kifogások, de a hatalom saját magát is ezzel nyugtatja.)

Milyen önigazoló kifogást gyárt arra, h. a diktátor politikájával sokan elégedetlenek és sokan személyesen is gyűlölik a diktátort? „Engem, minket csak az elfogult ellenségékeskedők, az aljasok, az ostobáak a félrevezettek, utálnak, kritizálnak, eme utálat, elégedetlenség nem számít, sőt ez inkább a kiválóságunkat igazolja. Hiszen a rossz hamis aljas emberek elítélő véleménye téves, tehát éppen az igazságom a kiválóságom igazolja.” Hát valami ilyesmi kifogást gyárt a diktátor. Ugyanakkor meg kell jegyezni, normális ember nem tudja elviselni, ha több ezren gyűlölik, függetlenül attól h mit gondol az őt utálókról, a diktátor simán elviseli.

Mivel ön-igazolja, ezért nem zavarja, ha saját magának is ellentmond, nem zavarják a logikai lehetetlenségek, sem a leleplező adatok?

Mindenre van válasz frázisa, ha történetesen nem tagadja le.   Sok válasz-frázis van a talonba, csak elő kell venni valamelyiket. Pl.: nem igazak az adatok, Vagy: közben megváltozott a helyzet. 

Ráadásul ez az Orbán egy olyan strrucc-dacc emberke. Aki elmegy a falig vagy a szakadékig. Aki egy tapodtat sem enged. Aki azért is meghosszabbít, aki azért is azt épít, sőt kétszer akkorát, aki a legkisebb kompromisszumra sem képes. Akinek fikarcnyi önkritikája sincs. Aki nem felejt, lehet, hogy csak később, de bosszút áll. Ugyanakkor ezt elég ügyesen csinálja, a buták számára alig láthatóan.

Orbán egyik jó kivehető felfogása, motivációja: „Én, mi (magyarok) soha nem tévedünk. Én, mi (magyarok) mindent tudunk. ”.

Egy másik: „Nehogy már nekem, nekünk (magyaroknak) bárki parancsolgasson.”

És persze ami ezekből a mondatokból kiderül, Orbán magát azonosítja a nagy népvezérrel, sőt magát azonosítja Magyarországgal. Ez olyasmi felfogás, amit a totális diktátorok vallanak, tudjuk, kikről van szó. Ő a maga nép, és egyébként is a világ esze, tehát nincs szükség konzultációra, vitára, közös döntésre, demokráciára. Erre a torz felfogásra jön rá a másik torzulás, miszerint a hatalommegtartási szempont fontosabb lesz, mint a nép érdeke.

Szóval eme felfogások mentén szervezi Orbán a hatalmát a kormányzást, ami lerombolja, leégeti Magyarországot. (Tulajdonképpen  a magyarokat az égeti le, hogy állandóan újra választják ezt a pojácát – de erről még lesz szó.)

Továbbá ami a kormányzás szempontjából nagyon fontos, van benne egy „Én azért is jobban tudom, és azért is másképp csinálom” struccosság. Ami gyakorlatilag is egyértelműen kiderült, hiszen ha az EU balra ment, akkor Orbán és Mo. jobbra, ha jobbra ment, akkor mi balra. Ha az EU, a világ hozott egy intézkedést pl. a Covid kapcsán x időben, akkor Orbán és Mo. biztosan más intézkedést hozott, de aztán később y időben, elkésve mégis kénytelenek volt (voltunk), szinte ugyanazt  meglépni, de már veszteségekkel, máskor pedig csak azért is, teljesen kihagytuk.  Ami miatt sajnos Magyarország sokat károsodott, az a „azért is okosabb vagyok azért is mást csinálok” Orbán féle felfogás.

Orbán a körülmények korlátozása miatt nem tudott (reméljük nem is tud) tipikus véreskezű diktátorrá válni.

De már a fiatal Orbánból is sugárzott, a mérhetetlen gőg, hatalomvágy, a hatalmas önző egója ott terpeszkedett körülötte. Minden értelmes ember észrevette, sokan szóltak is. Pl, V. Havel, Viccek is születtek, emlékezzünk pl. Hofi viccére. „Mi a különbség az isten és Orbán között? …. Isten, nem akar Orbán lenni.” Tehát a viselkedésből, a gesztusaiból és a politikájából az intézkedéseiből kiderült, hogy Orbán a tipikus önkritika nélküli diktátori jellemmel bír.

Valójában Orbán, ha valamelyik orosz „tagállamában” lenne diktátor vagy pl. Észak-Koreában akkor olyan diktatúrát csinálna, h a fél ország munkatáborba lenne. Ami visszafogja, az nyugati liberális viszonylagos demokrácia, illetve az EU korlátozó hatása.

De itt azért meg kell állni, és meg kell állapítani: ez tipikus diktátori gőgős, magabiztos jellem a magyar társadalom többségét nemhogy riasztotta volna, sőt vonzotta. Nyilván nem egy szerető vonzódás ez inkább amolyan behódolás. A silány gerinctelen szolgalelkű emberek nyíltan, vagy kevésbé nyíltan kedvelik azokat, akik előtt behódolhatnak, az erős, kemény, gőgős uralkodókat. Kedvelik az olyan uralkodókat, akik lehetővé teszik a diktatórikus légkörbe való élést, ők ugyanis szeretnek ilyen légkörbe élni.

Az hogy magyarok sokasága Orbán-párti, bizonyítja azt hogy milyen ezen diktatúra párti alakok lelke, jelleme.  

De más probléma is van ezzel a pávatáncossal.

Gondoljunk csak bele milyen előélettel érkezett a  legfelső vezető pozícióba. Ő maga is elmesélte, tudjuk is milyen egyszerű, viszonylag könnyű fiatalkora volt. Mondhatjuk h átlagosan könnyű, sőt talán egy fokkal könnyebb.

Néhány edzőtábor, jogi egyetem kollégium. Szerintem mivel a lexikális intelligenciája, és a munkabírása is jó, elég könnyedén abszolválta az egyetemi vizsgákat. Az elit kollégium pedig szintén egy szerencsés körülmény, ahogy a  Soros ösztöndíj is, és Oxford is. Volt még talán fél év vagy egy év katonai szolgálta az egyetemi zászlóaljba, de erről tudhatjuk, hogy inkább nyaralásnak fogható fel mintsem komoly katonai szolgálatnak.  

És ezután sőt eközben rögtön már bele is került az uralkodók közé, már így fiatalon nehézség nélkül hatalom került a kezébe. És azóta is, egyfolytában éli az uralkodók életét.

Soroljuk fel mi az, amit más átlagos ember megtanul, megszenved, de Orbán nem. Orbánnak az ölébe hullott az óriási hatalom, és így egy csomó fontos dolgot nem tudott megtanulni.

Általában nem tanulta meg a nehézségek leküzdését és a sajnos a hálát sem.

Nem tanulta meg h az emberek általában nem hobbiból harcolnak, hanem mert kénytelenek harcolni és eközben gyakran veszítenek is.

Nem tanulta meg az igazi szegénységet, az igazi nélkülözést, ez ebből eredő küzdést.

Tudvalevő h a technikai érdeklődése, műszaki érzéke is alacsony. Valószínűleg ez az alak soha nem javított meg egy villanykapcsolót, soha nem cserélt kereket. Nem döntő, de ezért ez is egy általános intelligencia rosszpont. Azért az ország vezetőnek ismerni kell a technika alapjait, tudnia kell mi az innováció, mi a gazdaság motorja.

De közgazdasági tudása is hiányos. Nemcsak az iskolai végzettsége miatt. Ez az alak egyáltalán nem dolgozott hétköznapi munkahelyen közösségben, valós gazdasági környezetben. Soha nem kellett huzamosabb ideig gazdálkodnia, általában nem élt átlagos hétköznapi életet. Még akkora gazdálkodási tapasztalat sincs mint egy agglegénynek, aki kénytelen a fizetését beosztani.

Azt nem tudjuk, h. a humán pl.. az irodalmi műveltsége mekkora, nem lehet tudni, de az látszik, h. a mentális intelligenciája meglehetősen gyenge.

Tulajdonképpen Orbán leragadt a gyökereknél, a gyerekkori neveltetésére nem ragadt rá semmi plusz, megmaradt begyepesedett, makacs firnyákos parasztnak. (A parasztokkal semmi bajom, de a begyepesedett parasztokkal már van.)

Ellenben kiválóan megtanulta a hatalmi trükköket, a pártfordulásokat, a manipulációs technikákat, a gerinctelen alvezérek kiválasztását, és minden hasonlót. Megtanulta és alkalmazta, emlékezzünk, pl. hogy hányszor váltott pártot, ideológiát, szövetségeseket. Saját maga is beismeri, hogy egy érdek-táncos, egy pávatáncos, és van amikor  szinte naponta táncol máshova.  

Összegezve, soha nem volt komolyabb nehézsége, hosszabb ideig soha nem nézett szembe a hétköznapi ember hétköznap problémáival Egyszerűen nem tudja milyen a hétköznapi élet. A jogi egyetemen kívül (jogászként soha nem dolgozott) nincs semmilyen szakirányú képesítése.

Szóval nulla gyakorlati élet, zéró nehézség, nulla gazdálkodás, szinte semmi közgazdasági, technikai ismeret.

Persze ez önmagában nem jelenti a diktátori jellem kialakulását, hiszen ismerünk olyan diktátorokat is akik komoly harcok nehézségek után váltak diktátorrá.

Az előéletnek csak abban van jelentősége, h milyen típusú diktátor alakul ki az illetőből. Pl., egy Hitler típusú vagy egy Orbán (Kim Dzsongun) típusú.   Ugyanis Kim Dzsongun is ahogy Orbán is,  szinte az iskolapadból a jólétből került az ország-vezető pozícióba. Ettől nem lett kisebb diktátor, mint harcoló nagyapja csak a stílusa lett más. Az biztos, h a vezetői jellemnek az ölbe hulló hatalom sem tesz jót, ahogy a sok stressz sem.

Ugyanakkor Orbán karaktere, - a magabiztos, gőgős, szájkaratés, begyepesedett makacs, rafinált, begyepesedett paraszt, vajdaszerű pocakos uraság, karaktere – több népréteg számára vonzó, szimpatikus. Főleg a vidéki viszonylag iskolázatlan rétegek számára. Szimpatikus azért is mert maguk közülinek érzik tartják. Én egyébként sokáig azt gondoltam, hogy potrohának növekedése árt a népszerűségének. Aztán rájöttem megint rossz szemszögből közelítettem meg a kérdést. Nem az iskolázatlan vidéki magyar emberek szemszögéből, mert számukra a nagy has egyfajta tekintélyt sugárzó, státuszszimbólum, és még inkább ellepi a hunyorgó agysejtjeiket eme gondolat: de hiszen ez a Viktor olyan, mint mi.

Orbán tulajdonképpen egy szakmában kapott komoly szakmai tapasztalatokat, ismereteket és nem más, mint a hatalommegtartási ismertek. Mondhatjuk úgy alakult a szerencsés élete, karrierje hogy kiváló hatalom-technikai szakember lett. Szerintem ez egy ártalmas tudás, tudomány, olyan mint a hamiskártyások tudása, de kétségkívül egyfajta tudás. És úgy néz ki Orbán ebben a szakmában (hatalommegtartás, kvázi hamiskártyás) tehetséges.

Először is Orbán és manipulátor-csapata rájött arra, h. nem kell az egész népet manipulálni, elég ha 2-3 millió embert a szavazótáborba tartanak és további 2-3 millió a közömbösök (otthon maradók) közé terelnek.

Látszólag a viszonylag bugyuta réteget manipulálják bugyuta propagandával. Ez így van, de mindez nagyon precízen ki volt és van mérve.  Ki van számítva: milyen rétegeknek, hogyan milyen bugyutaságokat kell mondani, illetve előttük elhallgatni ahhoz, hogy ezek Fidesz hívők legyenek és maradjanak. Nem muszáj, h teljesen elhiggyék a baromságokat, elég ha azt gondolják, mondják: talán ez nekem a legjobb.

Otrombán, bugyután, de a magyar viszonyoknak megfelelően „ügyesen” eredményesen manipulálnak.

Köztudott pl. az állami média egyoldalú hatékony propagandája, amit egyszerűen csak hazugsággyárnak neveznek. Erre sokan azt mondják: ugyan, manapság szinte senki nem nézi, hallgatja ezt a médiaszektort, annyi mást lehet nézni, hallgatni. Igen csak azt felejtik el, hogy pont a Fidesz hívők nézik, hallgatják az állami médiát. (Nem mondok közszolgálati médiát, mert ez csak elvileg az.) Visszatérve, ez is egy „jó” húzás volt a köz-manipuláció szempontjából.  De jó húzás az is hogy a Fidesz-hívők között állandóan, sűrűn közvélemény- kutatják, hogy melyik bugyutaságra hogyan reagálnak. Szinte mindennap hallom, az éppen aktuális bugyutaságról; ház ez akkora baromság h visszafele sül el. Igen az átlagos, értelmes embereknél valóban visszafele sül el. De ez pont az a bugyutaság és pont úgy van tálalva, ahogy a Fidesz hívők végeredményben beveszik, elfogadják.  És nemcsak egy konkrét népbutítás folyik, hanem általános is. Ráadásul ki vannak számítva a manipulálható rétegek, és az is, hogy e rétegeket milyen mondatokkal, plakátokkal, milyen intézkedésekkel, pontosan, hogyan lehet hatékonyan birkásítani.

Még sok mindenről lehetne itt beszélni, pl. a falusi Misi bácsi hálózatról, a választási trükkökről, a Kubatov listákról, stb.. A lényeg, h. a Fidesz és kormány manipulációja magas szinten szervezett, és ez Orbán „érdeme”, - ha nem is ő maga, de „kiváló” manipulációs szakemberivel képes a magyarokat a baromság-karámba terelni.

Továbbá Orbán abban is jó, hogy igen hatékonyan jól választja ki a mameluk alvezéreit. Hatalomtechnikai szempontból jó választja ki  az embereit, és jól sakkozik velük. Az biztos viszonylag igen kevés embere fordult ellene. Kevés a hűtlen kilógó ember, összetart  a  banda, ami Orbánt „dicséri”. Nem tudni, hogyan választ, talán a kutyahűséget nézi a szemekben, vagy a megalázkodó gesztusokat, de tény, h. képes a gerinctelen nyalókákat kiválasztani.

És hát azt sem lehet letagadni, mert gyakorlati tény, h alvezérei előtt van tekintélye, tehát rendelkezik a tekintélyesség képességével. Nem a bölcsessége, jósága miatt, de valami,  amiatt figyelnek rá az emberek, félnek tőle, és kétségtelen a diktátoroknak eme tulajdonsággal is bírni kell.

De azért nem szeretnék minden bajt Orbán nyakába varrni. Hamis történelmi tanulság kerekedne ki abból, h megállapítást nyerne, miszerint egy ember legyen az Orbán, vagy Hitler, vagy bármely más diktátor, képes egymaga egy országot népet romba dönteni. Szó sincs erről, ehhez nagyon sok ember közreműködése szükséges és nép vagyis az emberek többségének  közreműködése (beleegyezése) is szükséges. Mekkora ebben az egészben a szerencse-faktor? Pl. lehetséges, hogyha Hitler maghal az 1. világháborúban, akkor másképp alakul Németország sorsa, létre sem jön a 2. világháború és a világtörténelem is másképp alakul? Én nem gondolnám, mert sok más tényező is egy irányba mutatott. Azt gondolom, akkor egy Göring-szerű alak került volna hatalomra, lehet h egy kicsit szelídebben kevésbé véresen, de akkor is megtörtént volna a 2. világháború. A történelmi események folyója, pontosabban a folyó medrét sok nagy erő (tényező) vájja ki, nem néhány ember. Az a néhány meghatározó ember csak a sok nagy tényező egyike.

Ugyanez a helyzet Orbánnal és a Fidesszel. Ha nem ő, akkor jött volna egy Lázár, egy Rogán féle alak és létrehozott volna egy ehhez hasonló maffia-piripócs átverős diktatúrát. Már azért is, mert sajnos ez van benne a magyar népbe, a megalkuvó értelmiségbe, fiatal karrierista rétegbe. És persze a sok nagy tényező egyike, vagy akár több is a nemzetközi helyzetből ered. Tehát, ha például, Orbán focista marad, akkor is létrejött volna egy magyar hanyatlás. Kicsit rövidebb ideig tartana, talán kisebb lenne a lecsúszásunk, de a tényezők szerint a magyaroknak Európa aljára kell csúszni.

De térjünk rá a címbe szereplő „diktatúra csapdákra”

A lényeg, hogy van egy viszonylag okos, de mégis átlagos, saját elgondolásaihoz ragaszkodó ember, aki szinte egyszemélyes döntéshozási helyzetbe kerül az ország fontosabb ügyeit tekintve. Ez az ország, valamint a jövő szempontjából egy biztos buktahelyzet, csapdahelyzet. Egyfelől jön a torzulás, miszerint a hatalommegtartás lesz az elsődleges. Másfelől ezeket a saját mániákat, saját felfogásokat, saját hiányosságokat, nem tudja levetkőzni, még egy normális ember sem, nemhogy egy Orbán féle alak.

Ha már történelmi tapasztalat,  az  Orbán-Fidesz féle történet nagyon pontosan, szépen példázza, h, a diktatórikus kormányzás, miért rossz. Kezdve a nép társadalmi elbutulásától, folytatva demokrácia csökkenésével, a gazdaság visszaesésével, a nemzetközi (régiós) lemaradással, egészen Magyarország és a magyar nép nemzetközi státuszának és megítélésnek romlásáig. Egyszerűbben Orbán-Fidesz uralkodásának a közepén a magyarok viszonylag rabságban élnek, viszonylag nyomorognak, viszonylag megvetik őket a világban, ráadásul ezzel a többség nincs is tisztában. Legalábbis nem látja veszélyt, a romlást teljes nagyságában, nem jut el addig, h. ezt a vezetést le kell váltani.

Ha megnézzük milyen stratégiai és taktikai hibák során jutott Magyarország eddig, akkor csak meg kell nézni Orbán jellemének hibáit, téves felfogásait.  Pl. azt, hogy a gőgös torz felfogásai „nehogy már nekem, nekünk parancsolgassak” milyen EU-s konfliktusokhoz, és szankciókhoz vezettek.

Vagy a „nehogy máshoz hasonlítsunk, én, mi mindent jobban tudunk” felfogás milyen elkésett, elhibázott intézkedéseket jelentett. Vagy „aki nekem szolgál, bókol, az mindent megkap, annak mindent szabad, aki kritizál, azt kinyírom” torz felfogásból milyen tehetségtelen gazemberek kerültek pozícióba, gazdagodtak meg, és hány tehetséges becsületes került a süllyesztőbe. De ez a torz felfogás is „a munkaalapú gazdaság orbáni lényege, az innováció csak elhangolható körülmény) óriási gazdasági károkat okozott.

Vagy itt van ez a másik torz felfogás „pénzt bármikor lehet csinálni, az sem baj, ha rángatjuk a pénzügyeket és spekulálunk, csak építsünk nagy épületeket, stadionokat”  ez szintén padlóra tette a magyar gazdaságot. De a leginkább eme ártalmas felfogás „nyugati dekadens, liberális társadalmak hanyatlanak, a keleti diktatúrákban van a potencia, a demokrácia amúgy is utálatos”, felfogás vezérelte Orbáni politika sokat ártott Magyarország nemzetközi státuszának. Úgy is mondhatjuk Orbán megvalósuló hüleségei és féligazságai padlóra tették Magyarországot.

Ez volt a fő baj, de a gyakorlati Fidesz kormányzás során  tapasztalhattuk a diktatúra másik két baját is. Az egyik az alkalmatlan alrendszerek megoldások intézkedések sora keserítette az életet, mely intézkedéseket a hűséges, de amúgy meglehetősen ostoba fidesznyik középvezetők találtak ki. Nemcsak az ostobaságuk volt a probléma, hanem az is, hogy, nem a népnek való, hanem a feletteseiknek való megfelelés vezérelte őket. A másik baj, h. elvileg lettek volna, helyes logikus intézkedések (pl. kezdetben a közmunka kiterjesztése), csak ezeket is annyira centralizáltan, mereven, az érintettek és a független szakemberek bevonása nélkül alkalmazták, h ezen intézkedések is befuccsoltak. 

A direkt lopás kára ezekhez az irányítási hibák kárához képest, szinte semmi.

A diktatúra fő baja, h. a diktátor (néhány ember) baromságai megvalósulhatnak, és tönkre tehetik az országot, nemzetet, népet. Az igazi demokrácia legfőbb előnye hogy a diktátor (néhány ember) baromságai nem valósulhatnak meg.

Mivel ez a befejező-kiegészítő rész, ki kell térnem a rendszerváltás utáni hibákra, és Gy. korszakra.

A múlt néhány omladozó, de nyakunkon maradt téglája

Az alapvető  összehasonlítás csakis  a régiós összehasonlítás a rendszerváltó országokkal való összehasonlítás lehet. De nyilván azt is számításba kell venni, h. Magyarország a Kádár rendszerben volt eme országok között összességében a legfejlettebb. Tehát a viszonylagosságot figyelembe kell venni. Azért is tévútra vihet a viszonyítás nélküli elemzés, mert belevisz az összemosás hibájába. Vagyis könnyen kijelenthetjük: á Magyarország mindig is a tolvaj, tehetségtelen vezetők országa volt, ezek már évtizedes, évszázados bajok. Egyik kutya másik eb.

Ez a fajta összemosás nem visz sehová, nagyjából ezt üzeni: nincs mit tenni, nyugodjunk bele. Persze az embert sokszor elkapja a reménytelenség érzése, de mégsem szabad ebbe a „nincs mit tenni, nyugodjunk bele” érzésbe beleragadni.

Már azért sem, mert a rossz oldal, akik akarva-akaratlanul tovább rontanák a pl. Magyarország állapotát.

Ők kitartóan folytatják a lassú, de következetes tönkretevő tevékenységük. Tehát viszonyítva kell elemezni, értékelni. Meg kell állapítani, hogy azok kevésbé voltak rosszak, egyébként pedig olyan és amolyan hibákat követtek el, - a mostaniak pedig két fokkal rosszabbak és  ilyen és emilyen hibákat követnek el. Nem mindegy, hogy a rossz, mennyire rossz, nem mindegy, hogy valaki náthás, vagy rákos. Az is gyakori azonban, hogy a megjelenő, választható kettő vagy több rossz szinte egyformán rossz. Szinte, de ezért nem teljesen.

Van azonban  „a legkevésbé rossz kiválasztásnak” elve. Ami azt jelenti, hogy az átgondolt választások során az új kiválasztott vezetés, ha nem is sokkal, de egy fokkal jobb lesz, mint a régi, és így mégis történik valamilyen fejlődés.

Ez szerintem jó elv és több országban pl. a rendszerváltó országokban be is jött, kivéve Magyarországot és Bulgáriát.

Mivel, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Horvátország, Románia összességében előre lépdelt, Magyarország pedig lemaradt, főleg ha a kedvező indulási pozíciót is figyelembe vesszük. És ennek a lemaradásnak a nagyobb részét az Orbán-Fidesz rezsim alatt szenvedtük el.

Az is jó kérdés h. más országokban miért jött be a „kevésbé rosszat választva való előrehaladás” és Magyarországon miért nem? Nálunk, miért az ellenkezője történt, vagyis a látszólag kevésbé rosszakról kiderült, h. ők a legrosszabbak? Kiderült, h. ők voltak a rosszabbak, így a lassú fejlődés helyett, lassú hanyatlás következett be. És hogy miért tudott ez létre jönni?

Két dolog kellett hozzá egy felületes átgondolatlanul választó nép,(magamat is beleértve). De még inkább az kellett h. ezek a vezetők, vezetések jól átverték a népet, ráadásul hatalomra jutásuk után nem azt kezdték tenni, amire a nép értelmesebb része számított, és amit ígértek. Ráadásul az utolsó átverő (Orbán-Fidesz), rögtön a hatalomba jutás után (hasonlóan, mint Hitler és bandája)  elkezdte átmosni a nép agyát. Tehát megállapíthatjuk: Magyarország kivételes hanyatlásának egyik oka, az a gazember Orbán-Fidesz banda, amelyik egy átlagos vezetésnél sokkal inkább rafináltabb, hatalomvágyóbb, pofátlanabb.  

Visszatérve oda, h. nem szabad az összemosás (túlzott általánosítás) hibájába esni, mert az nem vezet sehová.

A lényeget egy hasonlattal tudom megvilágítani: Adva van egy nem nagyon súlyos beteg (magyar nemzet)  akit egymás után több orvos is kezel (rendszerváltás utáni kormányok). de a beteg állapota inkább kicsit romlik mintsem javul, mert ezek az orvosok gyenge-közepes munkát végeznek, ami nem elég a beteg állapotának javítására sőt, az egy kevéssel rosszabbodik, gyengül. Ezeket az orvosokat helyesen le is váltja a beteg.  Majd jön az utolsó „doktor” (Orbán-Fidesz rezsim) aki egyértelműen félrekezel, és a beteg súlyos állapotba kerül. A súlyos állapotának egyik tünete, h.  a beteg ennek ellenére ragaszkodik a sarlatán orvosához. Pontosabban már annyira beteg, h. ellenkezni sem tud.

Ebben a szituba, nyilvánvaló összemosást felelősség elkenést követünk el, ha az Orbán-Fidesz éra előtti vezetések hibáit felnagyítjuk.

Ezzel együtt én mégis beszélek ezekről a hibákról, tévelygésekről, de csak röviden lényegesítve.

Tulajdonképpen a rendszerváltás utáni kor egyik alapvető hibája a neoliberalizmus túlzott térhódítása volt Magyarországon.  Akkoriban a Fidesz is neoliberális politikát folytatott, a szocialisták is, sőt még az un, konzervatívok is. Ne felejtsük el, hogy Magyarországon volt az egyik legkíméletlenebb legkevésbé demokratikus privatizáció.   Később pedig a Gy. kormány is neoliberális politikát folyatatott.   Ez a neoliberalizmus valóban egy zavaros, téves eszmetákolmány. Mindenre van nagyon hangzatos frázisa, látszólag demokratikus, szociálisan érzékeny, népbarát, de valójában egyik sem.  A neoliberalizmus valójában a piacgazdaság és a nagy különbségek politikája, valamint a szociális érzéketlenség és a közvetlen demokrácia elvetésének politikája. És már a Fidesz előtt is volt korrupció, volt manipuláció, és az egészségügy, oktatás elhanyagolása is létezett, sőt nagytőke talpnyalás is virult.  Tulajdonképpen a Fidesz ugyanezt a politikát folytatta, csak mindent beszorzott hárommal, de átcsomagolta, más propagandát tett mellé. Cselesen szapulni kezdte azt a neoliberalizmust, ami tripla erővel folytatott. De azért belekevert egy kis kommunista rendszert is, amit szintén szidalmazni kezdett.  Főleg az amúgy is gyenge demokráciát kezdte szélsebesen lebontani. Ötöd akkora demokrácia szintet hozott létre, mint ami korábban volt. Tulajdonképpen ez már nem is demokráciaszint, inkább diktatúra szint.  A hazudozást, manipulációt, (pl. a közmédia teljes bekebelezése), a korrupciót nem háromszorosára, de tízszeresére növelte. A többit, (szociális érzéketlenséget, közegészségügy, közoktatás elhanyagolását, nagytőke-nyalást,  KKV szektor elhanyagolását, a környezetvédelem elhanyagolását, az innováció elhanyagolását) pedig kb. a háromszorosára.  Csak mindezt átcsomagolta és mellé tette, az ellenségkép-kártyát, a nacionalizmus-kártyát, a vallás-kártyát.  Magához terelte a szélső jobbot, a naiv konzervatívokat, általában az iskolázatlanokat, az ügyeskedőket, sőt még a cigányságot is.  Mondjuk ki, a cigányság, Orbánt a saját vezérének tekinti.

Az viszont egy külön tanulmányt érdemelne, h. ezeket az egymást ütő, rétegeket, téglákat mi ragasztja össze.  Tulajdonképpen nem ragadnak össze, csak jól elvannak egymás mellett. Pontosabban az „összetartó erő” h mindegyiknek szimpatikus ez a maffia-piripócs, neoliberális-kommunista diktatúraszerűség, és számukra szimpatikus annak a vezetője, ez  a  pocokos lókupec-stílusú, lukat hasba beszélő alak.

Az egyetlen összetartó erő maga Orbán és talán még a társadalmi intelligencia hiánya.

Visszatérve, tehát az Orbán-Fidesz előtti, de a rendszerváltás utáni vezetések lényegében ugyanazokat a hibákat követték el, mint Orbán–Fidesz, csak kisebb mértékben. Viszont ezeknek a vezetéseknek nem bocsátott meg a nép, ezekért a hibákért leváltotta őket. Az Orbán-Fidesz banda ugyanazon hibák háromszorosát, ötszörösét, tízszeresét követi el, mégis mindig újra választják. Hát ilyen ereje van a propagandának, a manipulációnak.

Tehát ismétlem azoknak akik „minden vezetés egyformán hitvány banda” gondolattól nem tudnak szabadulni: a vezetések nem egyformán hitványak, és ha nem különböztetjük meg őket, ekkor fejlődés helyett hanyatlás lesz.

Orbanisztán kialakulásának fázisai és elnevezések

Bejöttek a jóslataim, de ez az a dicsőség, amiről szívesen lemondana az ember, mert a rossz jóslatának beigazolódása nem túl kellemes.

Minden jel szerint az előző, eléggé nyomasztó írásom többnyire lényegében igaz.

Tulajdonképpen nemcsak dicsérni jöttem magam, de az előző  írásom azért kiegészítésre pontosításra szorul.

Abban népbetegségről, mélylélektani okokról, motivációkról, a néplélektani betegségéről írtam ezeket a kifejezéseket használtam, de nem adtam pontosabb nevet ennek a betegségnek.

Most itt pótolnám. Először egy hosszabb  elnevezést fogalmazok meg, aztán megpróbálom lerövidíteni.

Az első név, mert kettő is van:

A szabadságszerető nép átállítása manipulációval diktatúra elfogadó néppé. Rövidebben:  Manipuláció miatti diktatúra-elfogadás (MMD)

A másik: Kifordított lelkületű nép kifordított szemlélete viselkedése. Rövidebben: Kifordított nép-szemlélet, nép-viselkedés. Még rövidebben (mivel a szemléletből következi a viselkedés): Kifordított nép-szemlélet.(KN)

Ugyanez hosszabban: a „kifordított” szó utal arra, hogy itt valami kórós beteges dologról van szó.  Arra is utal, hogy ez egy szándékos tudatos „készítmény” nem csak úgy magától jött létre. Arra nem utal, h. ezt elsősorban manipulációval érték el, de ezt most itt elmondom. Akár ez is lehetne a neve: Manipuláció általi kifordított népszemlélet (MÁKN)

Az előző írásomban taglaltam, hogy a nép lelki betegsége miatt a nép nem reagál a vezetés (elnyomó uralkodók) szemétségire, hibáira. Ezt is egy kicsit korrigálnom kell: vagy nem reagál, vagy fordítva reagál; minél több az uralkodói hiba, szemétkedés, elnyomás, pofátlanság, annál erősebb az alattvalói kötödés.

Sajnos erre sincs megfelelő szó, mert a „felnézés, tisztelet imádat” szavak nem pontosan fedik a többség érzéseit. De a „félelem” sem. Ez egyfajta keverékérzés, van benne, felnézés, utálkozó-félelem, az erő elismerése, és beletörődés is. Én a  „kötödés” kifejezést használom.

Visszatérve ez egy kifordított állapot viselkedés: az elnyomás, pofátlanság, stb. nem az ellenkezést növeli, hanem a kötödést.

Csak megjegyzem, ez azért nem a Stockholm szindróma, mert ott a fogva-tartó „jótetteit” ítélik meg túlzottan hálálkodva.  Ellenben a magyar nép az Orbán-Fidesz banda rossztetteit ítéli meg fordítottan, hálálkodva.

Jelenleg már ott tartunk, h. a nép észre sem veszi,  helyzetének romlását, sőt nem ritkán fordítva értékeli. Valójában a helyzet ennél rosszabb, látható, érezhető a hanyatlás, a visszafele lépdelés, méghozzá minden területen.

Az ország egyre inkább tönkremegy. A szélesebben vett életszínvonal egyre inkább csökken. A nép mentális, értelmi és főleg társadalmi intelligenciája szintje folyamatosan csökken. Az Orbán-Fidesz ország-rohasztó vezetése egyre népszerűbb lesz, ráadásul ők is egyre magabiztosabbak lesznek.

A kövér diktátor egyre magabiztosabban süllyed saját világába, és a hívei egyre inkább imádják. Tulajdonképpen a kövér diktátor világa egy féligazságokra (inkább negyed-igazságokról van szó)  épülő, de egészében, összességében hamis világ. Ö a saját negyed-igazságaiban szentül hisz, és ennek megfelelően olyan meggyőzően adja elő, hogy összességében ostoba hívei el is hiszik. Elhiszik, mert a nagyvezér adja elő meggyőzően, másrészt nekik is elég a negyed igazság, ahhoz hogy azt gondolják; mindent tudnak.

Visszatérve tehát az ördög bábja Orbán-világész állapota is romlik, de sajnos diktátori készsége nem romlik.

Azt mondhatjuk, ennyire szomorú helyzet ritkán adódik, mondjuk a náci Németországban. De ott azért Hitler azért lassan megtört. A mi kis kövér diktátorunk, fonák jellem, mazochista p.cs, a borzalmak bomlott agyában átfordulnak tündérország szépségeire, és csak dagad-dagad és egyre magabiztosabbá válik.

A kifordított népszemlélet

Agylágyító, észsorvasztó, szétverni való téglák.

Nézzünk néhány folyamatot, amely a magyar nép betegségét pontosabban a „kifordított népszemléletet” igazolja

Az előző írásban többek között felsoroltam a választásokat, pontosabban h. magyar nép hétszer, négyévente leváltotta az alkalmatlan vezetést, majd jött a Fidesz-Orbán korszak és a  duplán pofátlan, hibát hibára halmozó vezetést már negyedik esetben újra választja.

Persze az is egyfajta bizonyíték hogy állandóan szembe megyünk az EU-val, vagyis ez ama eset, mikor mindenki szembejön az autópályán.

Itt és most azonban a következő folyamatot vázolom.

Nos a Fidesz-Orbán megnyerte a 2010-s választást, ez még rendben van. Már az első négy évben elkezdte a pofátlan hazudozásait, a hibás intézkedéseit, az autokrácia kiépítését. De a 2014-s választást mégis megnyerte. A következő négy évben rátett egy lapáttal, még több pofátlanság kiépítette a NER korrupciós maffia rendszerét, sok-sok agyament intézkedés törvény. De ekkor már a  magyar nép már beteg volt, nem teljesen, de részben. Így az alkalmatlan elnyomók 2018-ban újra győztek. A negatív sorozat azonban folytatódott. Nézzük mi történt 2019-2020-2021, illetve 2022 elején. A világ egyik vagy talán legrosszabb járványkezelése történt, pofátlan, csalások korrupciók történtek,mondhatjuk a halottak betegek könnyein gazdagodtak meg a Fidesz csalók.. A világ egyik legrosszabb  halálozási aránya jött létre. Erkölcsi botrányok.  Magyarországot lehagyják a versenytársai pl. a visegrádi országok. (Az önkormányzati választások megmozdul valami. Ráadásul az ellenzék, ha nem is hiba nélkül, de összefog, minden körzetbe közös egy jelölt indul.) Na de a Fidesz Orbán oldalon tovább folytatódnak a hibák aljaskodások.  Összeomlik a Keleti nyitás politikája, ennek ellenére a kormány ragaszkodik ehhez az elcseszett politikájához, az előnytelen beruházásokhoz. Az EU egyre jobban megveti és szankcionálja a magyar kormányt, de ezzel együtt Magyarországot. Először néppárt rúgta ki,  azután egyre inkább  kirekesztett státuszba került, oly annyira h mindenki megkapta az EU-s pénzeket kivéve Magyarország, megjegyzem jogosan.

A kormány az elbaltázott gazdaságpolitikájára és pénzügyi politikájára is rátett egy lapáttal, infláció-gerjesztő pénzügyi politikát folytatott. Az infláció és forintromlás már a választás előtt elkezdődött.  A választási kampány soha nem volt ennyire aljas bugyuta hazugságokra épített.

Ennek ellenére a Fidesz-Orbán rezsim soha nem látott arányban győzött. Ez mit jelez?

Természetesen a kifordított népszemlélet  betegségét.

Kifordított népszemlélet nagyon egyszerűen: Minél rosszabb, minél nagyobb a vezetés szemétkedése, bűnlajstroma, annál nagyobb a népszerűsége.    

 De menjünk tovább az sokak által imádott kormány Fidesz-Orbán rezsim folytatja a gödörbe botorkálását. A forintromlás az infláció komoly szintet ért el. A Kormány egy sereg propaganda „sziklájáról” (rezsi csökkentés,  kiderült, hogy hazugság. egy sereg megszorítást kénytelen hozni, de azt is rosszul logikátlanul teszi. A nyomorgók éhezők éhező gyerekek száma duplájára nő. Persze önkritika nulla.

Pont az értékes ágazatokat rohasztják le, egészségügy, oktatás, környezetvédelem, innováció, demokrácia.

A közügyekhez értő és azért felelős állampolgárokat nevelő oktatásnak (általános iskola, középiskola, felső iskola) minden problémasorban és minden fontos feladatsorban benne kell lenni. Jelenleg nincs ilyen oktatás, amit az is bizonyít, h a fiatalok döntő többsége alig ért a közügyekhez,  és ami ennél is nagyobb baj, nem is érti miért is fontos része ez az életnek, a tudásnak, a gondolkodásnak. Sok fiatalt ismerek, Magyarországon régen nem volt ekkora közéleti közügyi sötétség. A közösségi szellemiség soha nem volt ilyen alacsony a fiatalok körében, ami nyilván az oktatás bűne. Az közoktatás minden tudás, közismeret, köztudati állapot, népvélemény, népviselkedés alapja.

Fontos megjegyezni, h. az öntudatos társadalmilag művelt népnek szinte mindenre lenne ellenszere. A hibás, hiányos oktatást a pedagógusok is, de a szülők is otthon kiegészíthetik.

A manipuláció ellenszere, a sokoldalú tájékozódás és az önálló gondolkodás.

A rossz, zsarnoki uralkodás ellenszere, az vezetés leváltása, ill. elzavarása. Általában a legkisebb rossz kiválasztása, támogatása. Szélsőséges esetben az egységes össznépi cselekvés.

Persze ehhez kell egy öntudatos, társadalmilag művelt nép, és ez itt a bökkenő. 

Ami viszont nagy baj, h a társadalomtudományok, (szociológia, politológia, stb.) nem ismerik ezt a betegséget, a kifordított népszemlélet betegséget, vagy bagatellizálják, mindkettő probléma.

Pontosabban, ezt a nép-lélektani betegséget ezt a nép-pszichózist sem ismerik, a társadalom-pszichológia tudomány szörnyen alacsony szinten pislákol.

Vagyis a nép a saját betegségét nem ismeri. Szenved benne, valamit érez, de nem tudja hogy pontosan miről van szó. Hogy is tudhatná, ha a társadalomtudomány, a társadalompszichológia ilyen gyengén muzsikál.

A közömbösség margójára.

Felsorolás; miért nyomasztó az életbevágó  hétköznapi politizálás?

A közömbösség téglái, undorító, hitvány, lassan döglesztő téglák.

Hétköznapi politizálás:

Sokoldalú alapos tájékozódás után, alapos önálló átgondolás az alábbiakról:

1. A közügyekről, az aktuális társadalmi történésekről.

2. A vezetések, főleg az aktuális vezetések értékelése.

Illetve vélemény a leváltásról, a kisember tennivalójáról.

Közügy az is h. a környéken, kerületben mit lehetne, kellene tenni, de az is, hogy a világ történései milyen irányúak, mit lehet tenni. De az elsődleges szempont, az ország helyzete, a nép helyzete.

3. Alapos tájékozódás: több média, ill. minden oldal, az ellenoldal médiája véleménye is. Minden főbb tájékoztatási irány átgondolása, az aktuális hatalomtájékoztatásnak, ténykedésének is, a  vizsgálata, kritizálása. 

4. Saját környezet felmérése, ill. saját tapasztalat társadalmi szempontból.

5. Fontos, igaz statisztikai adatok keresése, tanulmányozása. Tényszerű átgondolás és logikai átgondolás. Jelen társadalmi folyamatok elhelyezése történelmi tendenciában.  Társadalmi témájú kulturális, szellemi termékek fogyasztása.

Miért nyomasztó a politizálás sok ember számára:

1. Tudják, érzik, ha jól akarják csinálni, akkor gondolkodást, figyelmet szellemi energiát igénylő dolog.

2. Száraz, ugyanakkor mégis érzelmekbe vágó.

3. Az ember többnyire tudat alatt érzi, hogy a döntései fontosak, vagyis felelősséget érez, ami nem egy laza szórakoztató dolog.

4. A szolgalelkűek, a gyávák, a felületesek, a felületesen önteltek, az ostobák, az önzők nem szeretnek a közügyekről gondolkodni, ill. nem szeretnek önállóan gondolkodni. Illetve tájékozódás, gondolkodás nélkül is okosnak hiszik magukat. És még kevésbé szeretnek a gondolkodás után önállóan, bátran, a hatalommal szemben cselekedni.

5. A politizálás, sok konfliktussal jár, szóval be kell vállalni a konfliktusokat.

6. Az ember őszinte önálló politizálás közben sokszor vesztesnek érezheti magát. Nagyon ritkán érzi azt, h igen az én véleményem számított, győzött.

(Összességében: egy munkaszerű tevékenység, mégsem fizetnek érte, és viszonylag kevés sikert ad.)

7 Ráadásul a fülébe csengenek ezek a gyakran hallott mondatok:

7a. Úgyis az van, amit az urak akarnak, a nép beleszólása csak színjáték.

7b. A politika egy mocskos dolog.

7c. A politizálás nem is fontos, a kultúra, a magánélet, sokkal fontosabb.

7d Én nem politizálok, de a saját területemen jó vagyok.

7e A társadalom, a politika csak a keretet adja, az a lényeg, h ebbe a keretrendszerbe, ki mennyire ügyes.

7f Aki sokat ugrál az megütheti a bokáját. Éljünk békességbe ez a lényeg.

A fentiek cáfolata:

Első pont: A belefektetett energia megtérülne, ha valóban egy jobb, demokratikusabb társadalom építésébe fektetik be.

Magasabb életszínvonal boldogabb élet csak igazi demokráciába alakulhat ki, mert ha a nép nem szeret, nem tud politizálni akkor megakadályozza az igazi demokrácia kialakulását, illetve emiatt a magasabb életszínvonal, boldogabb élet sem alakulhat ki.

Ha jó politizálunk, akkor kialakítható olyan köztudat, h. a politizálás szinte szórakoztató tevékenység, kevés bosszút forraló konfliktussal jár, sőt dicséretes dolog lesz.

A népszavazások a politikai rendezvények valóságos ünnepek lehetnek.

A 2. pont önmagában is ellentmondás: ami érzelmekbe vágó nem lehet száraz.

A 3 pont, ill. a 6. pont a rejtett felelősségtudat ellentmond annak, hogy a politika, politizálás nem fontos dolog.

A 7. pont minden pontja külön-külön is cáfolható lenne.

Összevontan viszont ezek önbeteljesítő gondolatok.

Egy hasonlattal: Beteszi a gyerekét egy intézetbe, majd kijelenti: ugye hogy nem fontos a gyereknevelés, lám én sem nevelem, mégis elvan a gyerek.

Ez a „valahogy csak elvannak a dolgok” egy vicces, de őrült, de mégis általános emberi gondolat.

Ez a gondolat sehol sem kerül elő: „lehetne jobb is”, a „valahogy elvagyunk elevickélünk” gondolat viszont gyakran irányadó, illetve „a környezetemhez képest legyek jó, más nem érdekel” gondolat szintén meghatározó.

Baromság mindkettő, hiszen ama társadalom hoz létre boldogabb életet, amelyikbe a „lehetne jobb is” gondolat a meghatározó. Ugyanis ebbe a „valahogy elvagyunk” gondolatba benne van a hanyatlás elfogadása is. 

Mi van a politizálás utálata mögött?

Az hogy az embereket, emberek többségét nyomasztja a nagyobb felelősségtudat, és kicsit olyanok, mint a 4. pontba levő típusok. de ezt nem vallják be, inkább ürügyeket keresnek. 

Az egyik gondolkodásbeli, nézetbeli alapkérdés.

Elmélkedés a begyep. nézetű emberekről.

Vajon az ember általában a saját felfogásához, nézetéhez igazítja a világból kapott érzékelt tapasztalásait, vagy a világból szerzett tapasztalások szerint alakítja a felfogását, nézetét?

(Felfogás, nézet, világnézet: egy viszonylag stabilabb gondolat, amely szerint kategorizálja a világot, főleg a világ nem tárgyszerű, hanem elvontabb (jó-rossz, igazságos-igazságtalan) oldalát. )

Korábban már felvetődött a kérdés így: azt kell nézni, ki mondja, vagy csak azt, mit mond?

Azt gondolom, hogy az emberek 75%-ban a meglevő nézetükhöz alakítják a világból jövő tapasztalásuk.  Egyrészt a tapasztalt tény okát is egy szelekció alapján határozzák meg,  - azon okot hagyják meg, ami igazodik a nézetükhöz. A tapasztalat, tény megítélése, és várható következménye is a meglevő nézetükhöz igazodik, így a cselekvésük, viselkedésük is sajnos a nézetük szerint alakul, legalábbis többnyire.

A fennmaradó 25% azon kevés eset, amikor éppen kialakul valamiről a nézetük, (fiatalkor, illetve új dolgok) ill. azon még ritkább esetek, amikor a kialakuló nézetük megváltozik. Ez utóbbi nagyon ritka, főleg a korlátolt, begyepesedésre hajlamos emberek esetében.

Meg kell jegyezni, h. a felfogás, nézet kialakulás is gyakran nem tapasztalat szerint történik, hanem a tisztelt, félt ember gondolkodás nélküli követése, vagy éppen az elutasítása miatt. Talán meglepő, de az emberek egyharmada úgy alakítja ki a nézetét, h az általa butának rossznak tartott ember ellenkezőjét gondolja szinte automatikusan. (Dafke jelenség) Szinte automatikus gondolkodás, mikor már megvan, milyen nézetre akar kilukadni, de úgy tesz, mintha ehhez gondolkodással jutna el. Egy másik rész nézetváltozása, pártfordulása pedig nem a gondolatai új igazságok felismerése alapján történik, hanem az érdekváltozás miatt.

A lényeg az h. a stabil nézetre szükség van, másfelől senki nem képes állandó erős önkontrollra, nézet-módósításra, de a 75-25% nagyon sok. Aki ilyen és sajnos a magyar nép 90%-a ilyen a begyep gondolkodású, az nem képes jó döntéseket hozni, jó vezetéseket választani. Akkor miért vagyok mégis az igazi demokrácia híve? Több okból, de az egyik az h. reményeim szerint meg lehet tanulni, legalábbis részben, a társadalmi intelligenciát, és a begyep gondolkodás elkerülését.

Valójában a társadalmilag intelligens ember (Magyar honban nagyon kevés van) a nézetét legalább 50%-ban a valós tényekhez tapasztalásokhoz igazítja. Ugyanakkor összegez is, tehát nem hetente vált nézetet. De ha tartósan a meglevő nézetétől eltérő tapasztalást szerez, amit elfogulatlanul képes értékelni, akkor a meglevő nézetén is képes változtatni.

Viszont a „begyep” emberek, nem képesek a nézetváltásra.

Kettős csapdába vannak: egyfelől amikor jön a tény a tapasztalás már azt is előítélet nélkül kellene elemezni, megítélni. Másrészt, ha ezek a tények tapasztalatok elérnek bizonyos mennyiséget, akkor az addigi igaznak tartott, sokszor megvédett, kiharcolt nézetét kellene revideálni, reformálni, átalakítani.  Hát ehhez nagyfokú önkritika, intelligencia rugalmasság szükséges, ami magyar emberek igen kis részében található meg.

Konkrétan nézzük meg azt a példát, h. a magyarok harmada miért marad Orbán-Fidesz hívő annak ellenére, h. a sorozatos tapasztalása szerint ez egy alkalmatlan elzavarásra érdemes banda. Ráadásul az érdekforgó önhazudtoló banda. Tulajdonképpen a hűséges Fidesz hívők követik a hűtlen, ide-oda táncoló bálványukat, ami teljes őrület.

Az említett folyamat miatt hűségesek.

Valamikor kialakult azon nézetük, h. ez egy alkalmas rendes társaság és nem képesek ezt megváltoztatni. Egyrészt a tapasztalásokat, azok okait, és azok megítélését is úgy szelektálják, hogy nincsenek komoly bajok, illetve amik vannak, azokban nem a szeretet vezéreik a hibásak. Másfelől, ha el is ismerik, itt is van egy kisebb baj, ott is, amott is, soha nem jön össze számukra olyan összkép, h. sok év alatt igaznak hitt, megvédett, kiharcolt nézetük emiatt megváltoztassák.

Harmadrészt pedig belekapaszkodnak a „mások se lennének jobbak” szintén hamis gondolatba (frázisba).

Vagyis három-négy kis-közepes gondolkodás-torzulásból összeáll nagyobb torzulás.

A begyep gondolkodású egyébként frázis-gondolatokban gondolkodik, és ezek szerint „érvel”. Pl. szerinte a baloldal egy  gazember sereg.  A liberálisok szintén. Nincs kivétel.  Megkérdezed: - És azok a jobboldaliak, akik nem Orbánnal tartanak? Erre is van frázis válasz: Azok nem is igazi jobboldaliak. Már megvették őket.

A végén még az is kijöhetne, h. föld lapos, ha éppen az igazolná az igazukat. Természetesen, ha tényszerűen kellene pl. iskolába felelni, olyan kérdésekre: mi a baloldal?, mi a liberális? mi a jobboldal?, mi a köztársaság? mi a demokrácia? – akkor nem tudnának értelmes választ adni. Tehát az alapokkal sincsenek tisztába, de a frázis-előkapás jól megy nekik. Tehát a „begyep” butasággal együtt jár a „magas fokú” frázis-gondolkodás.

Nagyon egyszerűen: Orbán-Fidesz érdemtelen népszerűségét, a magyarok átlagosan magas „begyep” unintelligens gondolkodásnak is köszönhetik. Persze sok másnak is, pl. a manipulációnak.

Mindehhez hozzá kell tenni: sok ember nem mer, nem akar komolyabb problémákkal szembenézni. Márpedig a társadalmi, politikai problémák komoly súlyos életeket meghatározó problémák. Nevezzük ezeket az embereket struccpolitikusoknak. Vagy felelőtleneknek, mert nem vállalják a felelősséget.

És még ezt is tegyük hozzá: Duplán hibás, bűnös az a közember, „művész”, aki karrierféltésből kussol. Ezek valószínűleg tudják, h. milyen ártalmas hatalomnak adnak zöld utat, a lapításukkal. Szóval tudatos ártásról, tudatos bűnről van szó. Az ő lapításuk azért nem egyenlő a kisember lapításával, mert néhány igaz, leleplező mondatuk is jelentős hatással bírna. Ők a dupla megalkuvók.

Magyarországon ezekből is több van, mint a többi országban. Magyarországon, a magyar népben minden hitványból egy kicsit több van átalagosan, mint más országokban.

Nyilván ezeknél is rosszabbak, akik karriervágyból, önzésből nemcsak kussolnak, de aktívan támogatják a tönkretevő uralkodókat. De itt most a kussolókról, a közömbösökről van szó.

Természetesen a „begyep”, lusta, önző, felületes, frázisokban gondolkodónak, felelőtleneknek, dupla megalkuvóknak ellenszenves a demokrácia.

Ugyanis a demokrácia az egyének szintjén azt jelenti, hogy gondolkodsz, van önálló véleményed, és azért valamilyen szinten kiállsz, azt valamilyen szinten terjeszted. Minimálisan hogy részt veszel a szavazásokon, és a saját véleményed szerint szavazol.

Két eset van, amikor elfogadható a távolmaradás.

Az egyik, amikor teljesen rossz, blöff szavazás van, ennek tipikus példája az un. „nemzeti konzultáció”. A másik, ha teljesen egyforma rosszak között kell választani. Ezen  esetekben elfogadható az átgondolt távolmaradás, de a közömbösség, az  érdektelenség soha nem bocsátható meg. 

És a legszánalmasabb réteget, (téglákat) se hagyjuk ki.

Azokat, akik tudják, hogy a közömbösségükkel, a hallgatásukkal a rosszakat az erőszakos ravasz uralkodókat támogatják, de saját lelkiismeretük nyugtatása miatt ezt a látszatmegoldást választják: én nem politizálok, nem szavazok,  otthon maradok, pártatlan maradok – mondják és teszik, miközben maguk is tudják, hogy ezzel  adott esetben, gyakran, pl.  Orbán-Fidesz uralom alatt, áttételesen  a rosszat, a zsarnokot támogatják. Tudják, hogy tévedtek, de a bátorságuk csak addig terjed, h. ne menjenek szavazni, - hát ez nem bátorság, ez még mindig gyávaság.

A következő tégla, inkább egy falrészlet: a közömbös megalkuvó értelmiségiek, művészek, közismert emberek.

Gyomorforgató elkeserítő téglák.

Mert lehet, hogy a magalkuvó művész, tudós, értelmiségi, egyéb közismert ember, nem érzi magát fontosnak, de általában eme emberekre sokan figyelnek.

Az értelmiségiek a művészek, a humoristák, a közismert emberek egyre fokozódó bénasága, hallgatása, fásultsága, reménytelensége, egyik oka,  eme érzés: ilyen népet nem érdemes jobbítani, biztatni, reformálni. Ez egy energia-szívó, lélekszívó nép.

Ugyanakkor ez egy oda-vissza sőt örvény hatású folyamat, mert a nép még kevesebb biztatást kap a jó oldalról, még inkább maga is elfásul, illetve a rosszak táborába áll. Ugyanis a rosszak jobban bírják, aktívabbak.

tehát  lehúzó örvény alakul ki.

Két sopánkodás között egy kis pszichologizálás:

A megalkuvás közömbösség okai:

Az anyagi érdek, ill. karriervesztés félelme.

Az önteltség.

A sértődöttség.

Az arcvesztés félelme.

Nézzük ezeket az okokat kicsit bővebben:

Az anyagi érdek, illetve a karrier érdek, akár bevallja, akár nem vallja be az illető, közember, művész, színész, humorista, ismert értelmiségi, stb., de mindennek köze van a megalkuváshoz, mely általában közömbösségben realizálódik.

(Azért a közömbösség gányos helyzetben több mint közömbösség: „gyilkosok között cinkos, aki néma”. Ami köznapian annyit jelent, h. minél aljasabb egy rendszer annál inkább lelkiismeretlenebb, felelőtlenebb lesz az, aki támogatja, de az is aki kussol, lapít. Ugyanis a kussolás lapítás egyfajta támogatás, helyben-hagyás, jóváhagyás. Aki nem szól, az jóváhagy.)

Szóval a piszkos érdek (anyagi karrier, stb.)természetesen motiváció, a kérdés talán: jó de mennyire?

Pl. 2022-2023 évben Magyarországon meglehetősen felelőtlen, stb., aki kussol. Főleg ha súlya lenne a szavának.

És az is kérdés az illető milyen hazugságviszonyban áll önmagával?

A másik ok az önteltség. „Én felette állok a piszkos politikának, ezeknek az aljaskodó politikusoknak, és a pór népnek is, akiről a politika szól.” Szóval ő felette áll, nem hajlandó ilyennel foglalkozni, ami szerintem színtiszta önteltség. Bár van néhány frázis ok, amikkel megtámogatják eme hazugságot. Fúj piszkos, mindenhonnan ez folyik, miért nem lehet normális békés értelmes kultúrával foglalkozni, elegem van belőle, stb..

Kitérés a „nem politizálok” baromságára.

Ezekre az ürügy-érvekre, frázis-évekre már sokszor sok szempontból válaszoltam, de itt elmondom: mindenben benne van a politika, tágabb értelemben is, az adott dolog kereteit meghatározzák pl. a törvények. Vagy például magában már az is politizálás, ha a múltról a történelemről beszélünk. Vagy a külföldről. Vagy, az egészségügyi témáról. Vagy bármiről.

(Pl. külföldön voltam és ezt meg azt láttam. Hangosan vagy csak gondolatba elkezdődik az összehasonlítás, ami gyakran eljut ide; ott jobb, itt jobb, ami eljut ide; jó a vezetésünk, nem jó a vezetésünk – értékeléshez.)

Ha bármit minősítünk, akkor egyben minősítjük a kereteket, a rendszert, és az adott vezetést is. Csak áttételesen.

Csak ezekről, bármiről lehet úgy beszélni, hogy:

1. A jelenlegi politikai vezető, vezetés, azok tevékenysége szavakban ne fogalmazódjon meg, a törvények intézmények sem. (De a háttérben nyilván ott vannak.)

2. Néha azért megfogalmazódhat, de jelzős szerkezet nélkül minősítés nélkül. És semmi konkrétum. (De nyilván ott van a háttérben. Pl.: „Hát ez a doki rosszul kezelt, és sokat kellett várnom” - mondat minősíti az egészségügyet, és egyben a kormányt, tehát politizálás, közügyekkel való foglalkozás.)

3.Gyakrabban szóba kerülhetnek, sőt konkrét nevek is elhangozhatnak. De az általános megfogalmazás gyakoribb, mint a konkrét.

4. És végül gyakran szóba kerül a rendszer, a jelenlegi vezetés, a vezetések és pártok összehasonlítása. Miközben valamilyen hétköznapi téma is pl. egészségügyi tapasztalat, is mint példa megjelenik.

Tulajdonképpen mindegyik politizálás, csak más stílusba.

A köztudatban mégis ez van. Az 1. beszélgetés: nem politizálás. A köztudatba a 2. beszélgetés még mindig nem politizálás, pedig az. Méghozzá a klasszikus szükséges politizálás, - a közügyekkel való foglalkozás. Mondhatjuk ez az emberi mivoltunk szükségessége. A 3. már politizálás, de amolyan „elmegy még” politizálás.

A 4. a „fúj politika, ne politizáljunk állandóan” kategória. De hozzá kell tenni, valójában a megoldások szempontjából ennek a kategóriának lenne e legtöbb értelme, mert ebben megfogalmazódnak a konkrétumok.

Ebből az egészből azt akartam kihozni, hogy tartalmi vonatkozásban alig van különbség, a „politizálás” fogalom többnyire egy formai, stilisztikai fogalom. Hogyan beszélnek az adott témáról.

Szóval az emberek állandóan akaratlanul is politizálnak, de amikor azt valaki őszintén, nyíltan teszi, akkor rászólnak: nem politizálok, te se politizálj, ha velem beszélsz.

Hát ilyen okos az ember.

A hosszú kitérő után visszakanyarodok. Az említett csoportnak, értelmiségiek, művészek stb. azt is tudni illene, hogyha nem akar cinkos lenni, akkor a 4. pont alatti politizálásnak van értelme. És persze azt is, h. - ez folyik állandóan, unom, - és egyebek duma, egy baromság.

Az érthető, ha valaki intelligensen akarja a jelenlegi vezetést kritizálni, vagyis nem direkt alpári módon teszi ezt, hanem történelmi társadalmi igazságokkal bizonyítja.

Akkor kritizáljon, politizáljon így, de ne jöjjön ezekkel - fúj piszkos, unom, stb.- frázisokkal.

Haszonlesők, önteltek ezek az emberek de az önigazoló ürügy gyártása sem okoz nehézséget nekik.

Na és a „sértődés”, hogy jön ide?

Nagyon egyszerűen, tudatosan, vagy tudat alatt ezt gondolják: „Engem, a bölcset, a sok mindent tudót, miért nem kérdeztek meg, arról, hogy mit kellene tenni a megbuktatás érdekében és milyen legyen az új rendszer. Minderről nem kérdeztek meg, vagy ha meg is kérdeztek rosszul kérdeztek, és nem is követték a tanácsaim. Hát ha nem kellek nekik akkor hallgatok, akkor vesszenek, akkor maradjanak a rosszak.”

Sok értelmiségit láttam, aki e miatt (nem értékelnek eléggé) oly sértődésbe esett, h inkább a korábban utált ellenséges táborhoz pártolt.  Hát ilyenek általában az árulók, nem is harminc arany, hanem a sértődés miatt, persze a sorsuk általában, az általános megvetés.

Az arcvesztéstől való félelem alapja pedig: senki nem szívesen vallja be se másnak, se magának, hogy tévedett. Inkább kitart a tévedése mellett. Főleg egy ilyen „közember”, aki attól is fél, h elveszti a tisztelőit. Persze hibásan, mert az önkritikus egy normális társadalomban sok új hívet szerezne. Normális társadalomban hosszabb távon népszerű lenne, de manapság, ez számára talán probléma lehet.

Szerintem a nép önzőségének kialakításban, életének, sorsának romlásában, azok a gerinctelen, önző, politika iránt közömbös, „nem politizáló” művészek, közemberek, médiaemberek, műsorkészítők, stb. is hibásak, akik még vészhelyzetben is lapítanak, akik helyzetük picike romlásától tartva,  három kritikus mondatot sem mernek mondani az uralkodó rezsimre.

Az Orbán-Fidesz börtönfal sok téglából épül fel, de  az értelmiségi lapítás faldarabja  egyik erős  pillére a falnak.