A zsidó történelem

Mindenkinek köszönjük, aki ismerősként jelölt minket. Megtiszteltetés számunkra az Önök ismerősének lenni. A nézeteinkről a vakitfed google oldalak tartalma árulkodik. Minden érdeklődőnek, látogatónak kijár a köszönet. Azonban mi, mint a közvetlen, igazi demokrácia feltételen hívei, senkire sem akarjuk a nézeteinket ráerőltetni. Mindenkinek tiszteletbe tartjuk, a véleményét, respektálunk, sőt megfontolásra és a köztörvények alakítására alkalmasnak tartunk, minden véleményt, amennyiben a vélemények a demokrácia elvei és szabályai szerint vannak összesítve.

Egyelőre nincs fórum oldalunk, de rajta van a listán.

A folytatás a vakitfed „Társadalomfejlődés, társadalomkritika, társadalomismeret” tanulmányban található.

Addig is találkozunk bizonyos közösségi oldalakon, fórumokon.

A zsidó történelem. Kik azok a zsidók?

Pontosabban: gondolatok a zsidóság történelme kapcsán.

Ez a vakítfed társaság (vakitfed google oldalak) véleménye: minden véleményt le lehet írni, közzé lehet tenni (a szóbeli közlést nem tudják megakadályozni), ha azon vélemény, nem rosszindulatú, nem bizonyíthatóan gyalázkodó. Mi jóindulatúak vagyunk, és a direkt gyalázódást is megpróbáljuk kerülni. Természetesen sokak nem értenek egyet a véleményünkkel, mások pedig kifejezetten károsnak, hamisnak, netán gyalázkodónak tarthatják. De ezt bizonyítani kell, bizonyítás hiányában az ellenérvelés, a kritika áll rendelkezésükre. Nem tagadjuk, mi az átlagos, átlagműveltségű kívülálló szemszögéből nézzük a zsidóság történelmét, sorsát. Talán ilyen véleményre is szükség van. Ha konkrétan bizonyítják, miben tévedtünk, akkor elfogadjuk a „bennfentesek” ezen kritikáját: hát ezek minek beszélnek bele, semmit sem tudnak.

De mi is az, a zsidó kérdés?

A világon, de kiváltképpen, Európában és az arab térségben, és Magyarországon biztosan az emberek általában azt gondolják, hogy a népek közül a zsidó nép volt, van a legnagyobb hatással a világ és főleg Európa sorsára. És azt gondolják, hogy ez a hatás összességében, negatív. Egyszerűbben a zsidó kérdés, a viszonylag elterjedt és nagyfokú antiszemitizmus problémája.

Szerintünk azon talán nem nagyon érdemes vitatkozni, hogy a népek közül a zsidó népnek nagy szerepe volt, van a világtörténelemben. Azt azonban hozzátesszük: a világ sorsát elsősorban az országok vezetései (minden vezetés) határozzák meg, nem egyforma de osztott felelősséggel. Utána az emberek, minden ember, nem egyforma, de osztott felelősséggel. Az egyes vezetők, ill. az egyes népek hatása ehhez képest csekély.

A második feltevésbe (a zsidóság összesített szerepe inkább negatív) nem foglalunk egyértelműen állást. Azonban egyfajta állásfoglalásnak tekinthető, hogy ezen feltevésre nem vágjuk rá: ez ostobaság. Inkább azt mondjuk: gondolkozzunk el ezen elfogulatlanul és alaposan.

Az elfogult érzelmi alapon a zsidókat gyűlölő, vagy éppen imádó emberek számára ezen gondolatok semmit sem érnek. Ők mindenképpen, úgy válogatják ki, és rakják össze a tényeket és a megkérdőjelezhető tényeket, hogy a maguk igazsága jöjjön ki. Azaz: a zsidóság egy borzalmas nép, vagy ha nem is borzalmas, de mindenképpen betegség-góc az emberiség szervezetében. Vagy, a zsidóság felsőbbrendű nép.

Az írás azoknak szól, akik elfogulatlanok, de nem tudják hová tenni a zsidóságot, a zsidó kérdést.

Szerintünk nincsenek felsőbbrendű, kiváló, ill. aljas, alávaló népek, a népek sok vetületben különböznek egymástól, de ezen különbségek, viszonylag csekélyek. Az egyének közötti különbségek ennél sokkal nagyobbak. A népek sorsa, mely specifikus irányokból, véletlenekből is áll, hozza létre a nagyobb, nem a nép jelleméből eredő, történelmi, sorsbeli különbségeket.

A zsidóságot mi nem tartjuk szerencsétlen üldözött népnek sem, de világuralomra törő leigázó népnek sem. A legtöbb zsidó emberről, ha nem tudnánk, és magáról sem tudná hogy zsidó, meg sem lehetne mondani, ő zsidó. Átalagos, jó és rossz emberekből áll, akár a többi nép.

Kik azok a zsidók?

Ezt egy fokkal nehezebb megmondani, mint ezeket: kik azok magyarok, kik a németek, kik az oroszok, stb., bár ezeket sem könnyű megmondani. A zsidóság még az átlagosnál bonyolultabb történelme miatt nehezebb megmondani.

De már ideje lenne, hogy a világ elfelejtse, a származási, genetikai kiindulásokat, mert ezek zavaros zsákutcába vezetnek.

Ideje lenne leszámolni azon tudománytalan zagyvasággal, hogy vannak népi gének (még ha lennének ilyen tiszta gének, de nincsenek) melyek meghatározzák a jellemet. A jellem ezerszer árnyaltabb, bonyolultabb, mint a külalak. A jellemet az egyéni, szülői gének (nem népi gének) talán befolyásolják, de sokkal inkább meghatározza a neveltetés. Családi, rendszerbeli, iskolai, kulturális vallási, stb. oktatás, nevelés, szellemi környezet.

A történelem során sok idétlen gondolat született arról, hogy mi a nép (etnikum), kik alkotnak népet. (A „nép” szónak van egy másik jelentése, úgy, mint népréteg, lakosság.) Az egyik az említett genetikai vonal volt. Egy másik idétlenség, a szüleik vallása (ráadásul egy szülőt vettek alapul) alapján való meghatározás. Ez dupla ostobaság, egyfelől, lehet, hogy a szülők bizonyos vallást, kultúrát, szokásrendszert követnek, de mi köze van ennek a gyerekhez, ha az nem követi, netán éppen ellenszenvet is érezhet ezen vallás iránt. Másfelől, már a szülőket is így sorolták be, tehát lehet, hogy már a szülő sem követte azt a vallást, kultúrát.

Már ideje lenne, hogy a világ eljusson eme definícióig:

Valamely nép (etnikum) azon emberekből áll, akik magukat a nép közé tartozónak vallják magukat, büszkék erre (nem közömbösek, nem ellenségesek, de használni akarnak az adott népnek), illetve olyan közösségbe tartoznak melyek többnyire, általában a nép kultúráját, vallását, nyelvét követik ezek szerint élnek, éltek.

Elméletileg függetlenül attól, hogy mely országban élnek, de gyakorlatilag nyilván nem lehet ettől függetlenedni.

És persze eme meghatározás alapján a népbe tartozás, szinte független az ősi génektől.

A következőkben tehát ezen írásban a „zsidósághoz”, ezen definíció alapján meghatározott emberek taroznak.

Már ideje lenne, hogy a világ eljusson oda, hogy az egyes embert ítéli meg, kizárólag hasznos, vagy ártó cselekvései alapján és más szempontokat (nép, kultúra, vallás, származás) harmadlagosnak tekint.

De a következő felosztás se hagyható ki:

Kettős néptudatú emberek, közösségek. Ők vannak a legkevesebben, viszont a zsidóságban viszonylag sokan vannak. Ők szinte egyformán szeretnek két népet, szinte egyformán élnek két nép kultúrája vallása szerint. Az egyik nép, rendszerint azon ország melyben élnek, a másik melyben ők vagy a szüleik korábban éltek. (Nem véletlenül hagytam ki a „származás” szót, mert az már genetikai vonatkozásokat vet fel.) Nehéz ügy a kettős néptudat, ezért ritka. Mivel ritka talán nem is kell azon elgondolkodni, hogy az ilyen emberek pl. zsidónak nevezhetők. De ezen el lehet vitatkozni.

A zsidóság körében, viszont a külső nyomás miatt vannak ezen emberek többen. Vagyis egy másik néphez gyengén kötődő embert zsidónak tartanak, szinte rákényszerítik, hogy zsidó legyen, mire az illető eljut a kettős néptudatig.

Egy másik néphez gyengén, negyedesen kötődő emberek, közösségek. Ők egyértelműen egy néphez tartoznak, de van egy másodlagos nép, kultúra, vallás, melyhez valamely oknál fogva viszonylag gyengébben kötődnek. Tehát az ilyen emberek beolvadtak valamely népbe, ők teljesen beolvadt emberek közé tartoznak.

És az egyértelműen beolvadt emberek, akiknél szinte fel sem merül egy másik néptudat, egy másik kötődés.

A zsidóság az átlagnál nehezebben beolvadó (asszimilálódó, integrálódó) nép, ennek ellenére a zsidóság döntő többsége, legalább 90%-a a történelem során beolvadt más népekbe.

Sok más nép viszont teljesen beolvadt, ezért mondható, hogy a zsidóság több belső és külső ok miatt az átlagnál nehezebben olvadt be. Ez részben a zsidóságból eredt, részben abból, hogy kevésbé fogadták be a zsidóságot.

Ugyanakkor az, hogy zsidóság egy része megmaradt önálló népnek, a 90%-a pedig beolvadt látszat-zsidó, egy olyan körülmény, amely alkalmassá teszi a zsidó kérdés felnagyítását. Ugyanis a népek vagy teljesen beolvadtak, vagy ha fennmaradtak, akkor sokkal kisebb a részben kötődők aránya.

• 1. A zsidó nép, mint nem beolvadó zsidóság, és a beolvadó zsidóság történelme, bár nyilván összefügg, de két különböző történet és problémakör.

  2. Az elkülönítés és a beolvasztás problémája, a kisebbségi, a nemzetiségi politika problémája nem zsidó probléma (a zsidóságon kívül sok más embert, népet érint), bár vannak jelentős zsidó vonatkozásai is.

  3. A rasszizmus, ill. a túlzott nacionalizmus problémája nem zsidó probléma (a zsidóságon kívül sok más embert, népet érint), bár vannak jelentős zsidó vonatkozásai is.

  4. A nagytöke, a pénzügyi és bankrendszer problémája nem zsidó probléma (a zsidóságon kívül sok más embert, népet érint), bár vannak jelentős zsidó vonatkozásai.

Kérdés, hogy a felsoroltakkal akkor a zsidóság történelme kapcsán kell? De, ha ezekkel foglalkozunk is, tudni kell, hogy ezek általános társadalmi problémák és nem zsidó problémák.

Pl. nem minden zsidó bankár, és nem minden bankár zsidó.

Kicsit árnyaltabban: a zsidók többsége nem bankár, a bankárok többsége nem zsidó.

De ha egy népben csak egy kivétel is van, akkor azon népet már nem lehet egy jelzővel, jellemzővel illetni. Pontosabban a népek megítélésének megvannak maga szabályai, de erről később lesz szó.

Viszont Izrael állam jelen problémája zsidó probléma, mert az ott élők a definíció szerint is zsidók.

Visszatérve: kik a zsidók. Akik büszkén vallják a zsidóságukat, használni akarnak a zsidóságnak, és akik emellett leginkább a zsidó vallásban hisznek, zsidó szokások szerint élnek, ill. beszélik a zsidó nyelvet, héber jiddis, stb.

Újra megjegyezendő: a zsidó kérdést erősen összezagyválja, és hamissá teszi, hogy a beolvadt zsidóság problémáját (mert közvélemény őket zsidónak tartja), nem külön problémaként kezelik. Nem azok a zsidók kiket a közvélemény zsidónak tart, hanem azok, akik magukat zsidónak tartják. Hiába lenne valaki genetikailag teljesen zsidó, (egyébként nincs ilyen), ha magát nem tartja zsidónak, ha történetesen attól sem riad vissza, hogy utálja és ártson a zsidóknak.

Amikor zsidókról gondolkodunk, akkor nem árt más kisebbségben élő, gyakran üldözött népekre is gondolni, pl. a határon túli magyarságra.

Hogyan nevezhetők eme beolvadt zsidók, kiknek van valami gyenge zsidó kötödése, de összességében nem zsidók. A legtalálóbb egyszerű elnevezés szerintünk a „látszat-zsidó” lenne. Egyébként a vallásos zsidók sem tartják eme embereket zsidónak, gój zsidóknak, vagy egyszerűen gójoknak nevezik őket.

Ráadásul egy-egy „zsidó ember” pl. Marx, Lenin, Sztálin, Rákosi, stb. (nem éltek a zsidó vallás és szokások szerint, nem tartották magukat zsidónak) viselkedése, történelmi szerepe, azon oknál fogva sem zsidó probléma, mert egy-egy kiragadott esetből nem lehet általánosítani. A zsidók többsége nem volt kommunista, a kommunisták többsége nem zsidó volt. A kommunizmusnak nincs köze a zsidó valláshoz.

5. A kommunizmus problémaköre már ezen oknál fogva sem zsidó probléma. (A zsidóságon kívül sok más embert, népet érint)

6. A nácizmus, fasizmus nem zsidó probléma (a zsidóságon kívül sok más embert, népet érint), de vannak jelentős zsidó vonatkozásai. A fasizmus, az elfajzott rendszerek, a rasszizmus ill. a háborúk problémakörébe tartozik. A zsidóság elsősorban az elszenvedője és nem a létrehozója fasizmusnak. Persze az elvakultak az elszenvedőt provokálónak tekintik. De ez már a vicc kategóriája: ha van rajta sapka azért, ha nincs akkor azért.

7. A keresztény vallás kialakulása nem zsidó probléma (a zsidóságon kívül sok más embert, népet érint), de jelentős zsidó vonatkozásai vannak.

De ezért ez elég kevés, nem ártana néhány jellemzőt is felsorolni. Természetesen mi az alaptalan bizonyíthatatlan jellemzőktől tartózkodunk, ez a rágalmazás kategóriája.

1. A zsidó vallás ill. szokásrendszer (kultúra) rendkívül részletes, szigorú, kötött, és ezért is, de tartalma miatt is, különálló.

2. A zsidókra jellemző, volt van, hogy városlakók és értelmiségi foglalkozást (bankári, kereskedelmi, politikusi, jogi, tudósi, orvosi, művészi, stb.) űznek. Tehetségük, hagyományaik és a külső nyomás is, az értelmiségi tevékenység irányába tolta a zsidóságot.

3. A zsidók az átlagosnál óvatosabbak, gyanakvóbbak. Kétségtelenül az átlagosnál több sértést kell elviselniük ill., történelmük is ezt mutatja, ezért a külvilágot másoknál ellenségesebbnek érzékelik. Ebből sok minden ered, pl. a spórolás (kvázi kapzsiság), az összetartás, az elkülönülés, az erős önvédelmi reflex. Ugyanakkor az elkülönülés, és szembeállás ellenére nem mondható, hogy eme népre jellemző volt a törvényszegés, a bűnözés.

Most itt hosszasan ki lehetne térni arra, hogy miért alakultak ki a zsidóság ezen jellemzői.

Csak néhány megjegyzés:

A vallásuk az első jelentősebb egyistenhitű vallás, ez eléggé kilógott az akkori sorból. Valószínűleg voltak előzményei, már azért is, mert csak viszonylagos egyistenhitről beszélhetünk. A sokistenű vallásokban is van egy főisten, az egyistenhitű vallásokban pedig a „főistennek” megvannak a maga segítői, társai. Pl. angyalok, proféták (kvázi alistenek) stb.. A különbség a főisten kiemelkedésének, magasabb rendűségének mértékében van. Ugyanakkor az egyistenhitűség az ókorban mégis elkülönítő aspektussal bírt. Ez egy intenzívebb és szorosabb vallási kötődést jelent a hívőknek.

Más: valószínűleg kevesen tudják, hogy a 19. századig Európában szinte mindenütt a zsidóság diszkriminációjához hozzátartozott az iparosság tiltása, ill. a zsidóság beszorítása a kereskedelmi, bankári, (pénzügyi, hitelezői, uzsorási) tevékenységbe. Esetleg az orvosi és néhány más munkát még engedélyezték számukra. Mivel az iparosságot a legmenőbb foglalkozásnak, a kereskedelmet, bankárságot a legalantasabb munkának tartották. Túl azon, hogy ez meglehetősen nagy ostobaság (erről még érdemes beszélni), nyilván a zsidóság foglalkozási, munkavégzési szokásait befolyásolta. A zsidóság értelmiségi hajlamai és ezen belül is kereskedelmi, bankári hajlamai tehát két oldalról érkezetek: a zsidóságból magából és a külső környezet is ezen irányba nyomta őket.

A felsorolt jellemzőknek azonban vannak következményeik is.

Részben, magyarázzák, hogy a zsidók miért különülték el, ill. miért különítették (utálták) őket. Ez a kettő, az elkülönülés és az elkülönítés egyébként egymást gerjeszti.

A gyanakvásból eredő elkülönülés ezen gerjesztő folyamat része.

Pl. nyilván a kötött, különleges vallás, és szokásrendszer, gátolja a beolvadást.

Pl. az értelmiségi tehetség, hozzáértés azt jelenti, hogy a jól fizető, presztízst, hatalmat, ismertséget jelentő pozíciókba zsidó emberek kerülnek, kerülhetnek, mely nyilván a többségi társadalomnak nem tetszik.

A zsidó történelem.

Ha az ember a zsidóság kacifántos történelmét olvasgatja, akkor ilyen szavak jutnak eszébe: Szétszóródás (diaszpóra), kiűzetés, meghurcolás, hányattatás, üldöztetés, de leginkább a vándorlás.

Érdekes módón a biblia ótestamentum része is mely a zsidóság egyfajta legendás történelme, is tele van vándorlással. Ugyanakkor az ókori népek jelentős része vándorolt. A zsidók ókori történelme nem volt szokatlan abból a szempontból, hogy egy közepes népet az aktuális nagyhatalmak (egyiptomiak, asszírok, babiloniak, rómaiak) leigáznak, direkt, vagy indirekt elűznek, vándorlásra kényszerítenek. De erősen úgy tűnik a zsidóság az üldöztetések nélkül is igencsak szeretet kisebb közösségekbe vándorolni, letelepedni. Mintha tudatosan követtek volna ilyes parancsot: szóródj szét a világban, tartsd meg és gyarapítsd a zsidóságot, és a zsidó vallást, sok helyütt, építs hálózatot. Nem állítjuk, hogy mindez abszolút tudatos stratégia lett volna a zsidóság részéről, de végeredményben, ha nem is tudatosan, és nem is csak a zsidóság szándékából, de ez jött létre. De egyfajta túlélési stratégiának is nevezhető.

Ugyanakkor mivel zsidóság egész mai Európa, Oroszország, ill. a Közel-kelet, Észak-Afrika, sőt Közép-kelet, India, Kína területén is élt (általában kisebb zártabb közösségekben) sőt az újkorban eljutott Amerikába és a világ összes tájára - a zsidóság története szinte száz részre osztható. Ugyanis, annyiféle zsidó történelem van, ahány országban éltek (ez kb. száz ország) a zsidók, mivel a „befogadó” ország történelme, és a zsidókhoz való hozzáállása határozta meg a helyi zsidóság sorsát. És nem volt olyan saját anyaország, zsidó-ország, melynek lakosságának történelme dominálna.

És mint említettük mindez legalább további kettő részre osztható: a nem beolvadt zsidók és a beolvadt látszat-zsidók történelme. Amely történelem gyakran összekapcsolódik, néha szétválik.

És mindennek az időtartama legalább 3500 év, az ókortól, napjainkig. Napjainkban is aktívan tart a zsidó történelem, pl. Izrael állam helyzete miatt.

Nagyjából ezért idő szempontból pl. ilyen részekre felosztható a zsidó történelem:

1.A zsidóság ókori történelme.

2. A kettő, vagy több, nagyobb diaszpóra, (szétszóródás).

Van a babilóniai leigázás, üldöztetés miatti elvándorlás. Ill. a római leigázás, üldöztetés miatti elvándorlás.

De ennél sokkal több elvándorlásról, és elvándorlási okról beszélhetünk. (Valószínűleg az elvándorlások zöme kisközösségekben történt.)

Másfelől vannak az Ázsiába, észak-Afrikába, Oroszországba, és Kelet-európába, ill. nyugat-Európába történő vándorlások. Tehát a vándorlások története aszerint, hogy hová mentek.

Ennek része a dél-európai, észak- afrikai szefárdi és észak-európai askenázi, meglehetősen zavaros „szétválás”.

És persze jelentősek a másodlagos továbbvándorlások. A vándorlások, szétszóródások nagyobb része, másodlagos továbbvándorlás, ill. átszóródás volt. Annál is inkább, mert a zsidó őshaza ahonnan az eredeti elvándorlás lehetséges Kr.u. 70 és 140 között a zsidóság számára gyakorlatilag megszűnt.

Fontos látni, hogy nem néhány nagyobb szétszóródásról van szó, hanem 3 ezer éven tartó folyamatos szétszóródásról, beolvadásos és beolvadás nélküli szétszóródásról van szó.

3. A középkori zsidó történelem, a kisebb szétszóródások, továbbszóródások története, ill. a zsidó bankárosodás kialakulásnak története.

4. A klasszikus kapitalizmus történelme a zsidóság aspektusából.

5. A zsidóság 19. századi történelme, ill. a 20 század első feléig, ill. 20. század második felében.

6. A napjaink zsidó történelme, ill. a jelenlegi Izrael állam története, bár ez a történet is a 19. század végén kezdődött.

Összességében azonban kibogozhatatlanul kacifántos a zsidóság történelme.

Vannak azonban közös, hosszabb távon, szinte minden zsidó közösségre vonatkozó jellemzők.

• 1. A helyi lakosság a többségi nép általában más népek nem kedvelték őket, nem tartoztak a népszerű, szimpatikus népek közé, de ez azért az erőszakig nem fajult volna el, ha a vezetés ezt nem generálja.

  2. A helyi vezetés az uralkodó, és uralkodó osztály, hullámzóan ellentmondásosan kezelte a zsidóságot. Néha megtűrte, sőt egyenjogúan kezelte, gyakrabban azonban a negatív megkülönböztetésben (diszkriminálta) részesítette őket. És nem ritkán az üldöztetés, a diszkrimináció eljutott a kiűzetéshez, sőt a népirtásig is.

Ugyanakkor szinte mindenhol, mindenkor megfigyelhető azon kettős játék, hogy egyes gazdag befolyásos zsidók szinte a hatalom a vezetés részévé váltak, a helyi uralkodó osztály szoros szövetségbe lépett velük, míg szegényebb széles zsidó réteg, üldöztetésnek diszkriminációnak volt kitéve. Pl. mi történt a nácizmus alatt, a leggazdagabb zsidók már rég biztonságba voltak, miközben a szerencsétlen kisember-zsidókat aprították.

A fentiek okairól néhány gondolat:

Természetes, hogy nem kedvelték őket, hiszen elzárkózó, furcsa szokású, furcsa öltözködésű embereket láttak. Ráadásul azért egy részük meglehetősen jómódban az átlagnál jobban élt, és értelmiségi foglalkozásokban kvázi kiszorították a többségi nép, ill. más népek fiait. Ráadásul azonosították őket az uzsorásokkal, ami persze nem egy szimpatikus tevékenység.

A vezetések hullámzó viszonya zsidósághoz szintén magyarázható. Most itt csak az ellenségkép vonatkozást emeljük ki. A zsidóság kiváló ellenségkép. Az ellenségkép arról szól, hogy az emberek, vezetések tehetségtelenségéből, lustaságából eredő problémákat mintegy magukat felmentve, rákenik pl. a zsidókra. A szegénység, egyéb problémák okai pl. a zsidók, tehát nem mi vagyunk.

Úgy tűnik, hogy a zsidóság és a többségi társadalom viszonya (hullámzó, de gyakran negatív) igen kevéssé, kor, ország és rendszer specifikus.

Kivéve persze a fasizmus nácizmus korát, rendszerét. A nácik végleg el akarták intézni a zsidókérdést. Nem nehéz kitalálni, mire gondolhattak. Az más kérdés, hogy ez a megvalósíthatóság szempontjából is ugyanakkora baromság, mint az egész világuralmi elgondolásuk.

Néhány érdekes kérdés a zsidóság történelmével kapcsolatban.

Hogyan jöhetett létre ez a szinte folyamatos vándorlás, a világ minden táját érintő szétszóródás?

Hogyan jöhettek létre a világban rendkívül szétszórt, viszonylag kicsike vallásilag, kulturálisan zárt zsidó kisközösségek?

Hogyan maradhatott fenn a zsidóság, miért nem olvadt be teljesen (szűnt meg) a zsidóság, a magas beolvadás, a nagyfokú népirtás, a jelentős üldöztetés ellenére?

Vázlatosan hasonlítsuk össze a zsidóság történetét néhány más nép történetével.

Pl. a hunok nagyobb egységben, kvázi egy tömbben vándoroltak, majd egy tömbben letelepedtek a Kárpát-medencében, harcoltak, konfrontálódtak, majd Attila halála után egyszerűen eltűntek. Nyilván nem eltűntek, hanem nagyon gyorsan beolvadtak. Ez a zsidóság történelmével ellentétes történet.

Az ókorban, középkorban egyébként sok nép tűnt el, olvadt bele valahová, ill. erősen átalakult. Itt van pl. a római nép, ill. a romai birodalom eltűnése.

De azért voltak, vannak fennmaradó, sőt terjeszkedő nagyobb népek birodalmak is.

Érdekes történet még a tartományokból, autonómiákból való összekovácsolódás, nem kevés ország, nemzet így jött létre.

Pl. a magyarok, mint viszonylag kis nép, nagyobb közepes egységekbe vándoroltak, voltak leszakadások szétszóródások is, de végül is a Kárpát-medencében egységesültek (akár szét is szóródhattak volna, ami kvázi eltűnést, beolvadást jelentett volna) és létrehozták a hazájukat, a nemzetüket.

Pl. a kunok beolvadtak a magyarokba.

De voltak félrevonuló, kvázi rejtőzködő (nem vándorló) kisebb népek is, melyek így maradtak fenn.

Pl. cigányok. Kisközösségekbe vándoroltak, szertágazóan szétszóródtak, de kisközösségekben, mégis hálózatosan fennmaradtak, nem olvadtak be. Ez a történet már erősen hasonló a zsidó történethez. Más vonatkozásban, pl. a cigányok nemhogy értelmiségi hajlamúak, de kvázi anti-értelmiségiek, erősen gyakorlatias emberek, szinte ellentétei a zsidóknak.

A felsorolás után talán jobban el lehet helyezni a zsidóság viszonylag kivételes történelmét (szétszóródtak, de fennmaradtak) a világtörténelmi kavalkádjában.

Akarva, akaratlanul hogyan segítette a külvilág, a „befogadó” uralkodó osztály ezt a folyamatos furcsa zsidó szétszóródást.

Kezdjük azzal, hogy valójában, alapvetően háromféle nemzetiségi, kisebbségi politika van:

1.A beolvasztás, gyakran erőltetett beolvasztás

2. A negatív, rosszindulatú megkülönböztetés (kirekesztés, stb.). Gyakran elüldözéssel megtoldva. (A népirtásokról itt nem beszélünk)

3. A pozitív jóindulatú megkülönböztetés az autonómia-adás. Sajnos ez utóbbit alkalmazzák legritkábban. Első látásra valóban félelmetesnek tűnik az uralkodó osztályok számára: persze ha autonómiát adunk, akkor majd jól visszaélnek vele, egyre többet akarnak, egyre messzebbre mennek, külön államot alapítanak, majd ellenünk fordulnak. Nem állítjuk, hogy ilyen még nem volt. Viszont a másik kettő, (erőszakos beolvasztás, rosszindulatú megkülönböztetés) egy fokkal ennél is rosszabb. Ugyanakkor egy sereg ország, nemzet a tartományok, autonómiák szövetségére alapul és egészen jól működnek. Persze ha ezek a tartományok, autonómiák az optimálisnál kisebb szabadságot kapnak, akkor megint baj van.

A lényeg, hogy a múltban (és a jelenben is) jellemzően, szinte kizárólag csak az erőszakos beolvasztás, ill. a rosszindulatú megkülönböztetés kisebbségi politikát alkalmazták, többek között a zsidósággal szemben is.

Folytassuk azzal, hogy jön az új uralkodó, és azt mondja: na majd én ezeket a zsidókat (akárkiket) magam mellé állítom és beolvasztom a nemzetbe. Méghozzá úgy, hogy viszonylagos engedményeket adok nekik, ami lényegében a korábbi megszorítások, megkülönböztetések enyhítését jelenti. A maximum, hogy egyenjogú polgárok lesznek. Egy idő után, az uralkodó osztály érzékeli, hogy a helyzet alig javult valamit (ennek sok oka lehet) és akkor azt mondja: na ti hálátlanok akkor majd megkapjátok. És jön a rosszindulatú megkülönböztetés, netán a kiűzetés.

Folytassuk azzal, a kérdéssel: mire is ösztökéli a vezetés a zsidókat (akárkiket) azzal, hogy megkülönbözteti őket? Idétlen ruhába kell járniuk, sárga csillagot kell viselniük, gettóba élhetnek, csak bizonyos munkákat végezhetnek, nem jelenhetnek meg mindenhol, nem köthetnek vegyes házasságot, stb.. És ha valaki nem is tartaná magát zsidónak, azt mondják, sőt parancsolják: de te zsidó vagy. És persze mindennek a tetejébe jöhet a kiűzetés, a száműzés. És közben direkt, vagy indirekt (a hányattatás okán pl. betegségek járványok, alakulnak ki) gyilkolják a népet. Merthogy ezen intézkedéseket nem a nácik találták ki, pl. zsidóság történetében ez sok helyütt, sok korban megtörtént. (De nemcsak a zsidókat cseszegették a történelem során. Másfelől a nácik azért szignifikánsan elkülönülnek más zsidóüldözőktől, a tervszerű, következetes, egyértelmű népirtás által.)

A kérdés, mire is ösztönzi mindez a zsidókat (akárkiket)? Arra hogy elkülönüljenek, csak az övéiben bízzanak, gyanakvók legyenek, zárt kisközösségekben éljenek egymást segítség, stb..

A kiütetés száműzetés következménye pedig, hogy egy másik helyen, egy távolabbi helyen telepednek le, kénytelenek letelepedni. Tulajdonképpen a rendszeres megkülönböztetéssel egy profi, vándorló, a világot kisközösségekkel behálózó, és a világgal, és a többségi társadalommal ellenséges zsidóságot alakítottak ki.

De a zsidó probléma két oldalról jön, jöhet, magából a zsidóságból (ez kisebb rész) és a külvilágból (ez a nagyobb rész).

Kitérés a zsidó szokásokra.

A zsidó vallás, a zsidó ünnepek, a zsidó szokások szorosan összefüggnek. A zsidó szokások rendkívül részletes, kötött, és tetemes mivoltáról az alábbi szabályrendszer képet nyújthat.

Őszintén bevalljuk, nem tudjuk, hogy az alábbi szabályokat a zsidók minek tartják talán: vallási előírásoknak. Szerintünk azonban ezek inkább egyfajta népszokások, de erre még visszatérünk.

Hozzá kell tenni egy-egy ilyen szabályzat, átlagosan 14 al-szabályból, pontból áll, ez tehát kb.3000, leirt, törvénycikkely-szerű szabály, és akkor még a szabályok értelmezéséről, aktuális alkalmazásról nem is beszéltünk. Ezen szabályok zöme ugyanis nemcsak elvi szabály, és nemcsak kivételes esetekre vonatkozó erkölcsi, „jogi” szabály, de a mindennapi életet, a napi cselekvéseket előíró szabály.

Nagyjából eme felsorolásban benne vannak a zsidó ünnepek is, melyekből legalább nyolc fontosabbat össze lehet számolni. Kétségtelenül a szombat (sabbosz) a legjelentősebb. Tehát az ismert szabályoknál (a körülmetélés, a szombat-tartás, a fejfedőhordás, a pajesznövesztés, a kóser étkezés, a hús és tejtermék elkülönítése, a menstruációs tisztátalanság, a fürdőzés, a házasságközvetítés, a ruha-megszaggatás, a sírokra tett kövek, stb. szabálya), sokkal több szabály van.

Egyesek szerint ez csak hasznos tanácsok gyűjteménye, azonban ezen szabályok zöme egyáltalán nem praktikus.

A vallásos zsidók szerint, mindez az Istennek tetsző élet leírása, azonban a kívülálló jogosan kételkedik, abban hogy Isten ilyen kicsinyes szabályokkal foglalkozna.

A természet, Isten nem foglalkozik kicsinyes szabályokkal, leginkább a lényeggel, az önzőséggel-önzetlenséggel foglalkozik, ez más vallások bírálataként is elmondható.

Leginkább mindez a népszokások, hagyományok (köztük babonás jellegűek), leirt, kvázi törvényesített változata. Mindez leginkább ahhoz hasonlatos, mintha valakik pl. a magyar népszokásokat, sőt egy körzet szokásait, kezdve a kalocsai hímzéstől, a népviseleten, a halászlén, az esküvői szokásokon, a temetési szokásokon, a vallási szokásokon és még sok mindenen keresztül, mondjuk a karácsonyi szokásokig, részletesen leírnák, de nem kijelentő módban (ez van) és nem is feltételes módban (ez lehet), hanem felszólító módban. Csak így tehetsz, és ha nem, akkor bizony jön a büntetés (leginkább az isteni büntetés). Ráadásul mindezt felettébb részletesen, precízen.

Ugyanakkor a heti rendszerességgel megtartott szombat (sabbosz) rituálékkal telerakott ünnepe, végeredményben családi ünnepnek tekinthető (bár nem ez az eredeti rendeltetése), és mint ilyen kétségtelenül fenntartja a családi közösséget. A zsidóságra jellemző a meghitt, összetartó, család.

Minderre mondható, hogy az átlagnál bővebb, részletesebb, kötöttebb kultúra, mely a zsidó identitás része. Zsidó (a meghatározásunk szerint), aki ezen szabályok egy részét, fontosabb részét betartja, és mindezt büszkén, önként teszi.

Elnézést az ismétlésért, de ezen rendkívül részletes kötött szabályzat azon okból alakulhatott ki, hogy a zsidó identitás, a zsidó kultúra, kvázi a zsidóság fennmaradjon. Mintha az előíró így gondolkodna: ha fellazul a szokásrendszer, felbomlik a vallás, felbomlik a nép is. Tehát a külső elkülönítés, eltüntetés és a fennmaradási stratégia következménye, legalábbis szerintünk.

Úgy tűnik az ortodox, vallásos zsidóknak alig van szabadsága, szinte minden cselekvésüket szabály szerint kell végezni, de lehet, hogy ez csak a látszat. Ugyanakkor ezen részletes és parancsoló jellegű szabályzatnak mégis van egyféle fanatizmusgeneráló hatása. Ami persze nem jó, de ha megmarad az önsanyargatás szintjén, akkor nem tiltható. Ha belép a másoknak ártás szintjére, akkor azt a jognak kellene kezelnie. Más vallásban hívők között is vannak fanatikusok.

Ugyanakkor van egy taszító hatása is, többek között a zsidóság köreiben is, ennek tudható be a sok zsidóban és beolvadt zsidóban kialakuló zavaros identitás tudat.

Ugyanakkor az általános intelligencia része, hogy a népek szokásait nem bíráljuk (legfeljebb pozitív értelemben csodálkozunk, és mosolygunk) amennyiben azon szokások nem ártanak másoknak. Márpedig ezen szokások nem ártanak a másoknak, a nem zsidóknak. A kultúrák (minden nép kultúrája) sokszínűsége csodálatos dolog, a csodálkozás egyfajta örömérzés.

Mielőtt továbbmennénk, a népek megítélésének etikai szabályzata, szerintünk.

Egy kis előzetes ehhez a témához. Az igazságot a hamiságtól gyakran csak a pontos megfogalmazás választja el.

Pl. statisztikailag kimutatható, hogy az ezer főre eső búnőzők száma cigány nép vonatkozásában nagyobb, mint más népek vonatkozásában. De ez mégis helytelen megfogalmazás: a cigányok bűnözők.

A helyes megfogalmazás: a cigány népben a bűnözés aránya nagyobb az átlagnál. Avagy: történelmi, kulturális, rendszerbeli, szociális okokból, bizonyított statisztika alapján, a cigányságra kissé jellemző a bűnözés. De miért is „kissé”? Leginkább azért, mert a rendes cigányok védelmében udvariasan, visszafogottan kell fogalmazni A bunkó, sarkított megfogalmazás már elmehet hamisság irányába. De azért is, mert a statisztikai számolások eredménye többnyire nem mutat nagy, csak kisebb különbséget. Ez tehát egy etikai udvariassági szabály. Más kérdés, hogy ezt jog alkalmazhatja, vagy sem. Pl. nem kötelező köszönni, de aki nem köszön, az magát minősíti.

A legfontosabb, hogy elsősorban a cselekvéseket, viselkedéseket, közléseket kell minősíteni, azután az egyéneket hasznos, önzetlen, avagy ártó, önző cselekvések alapján, szükség esetén jogilag, a népek megítélése csak harmadlagos és nem jogi ítélet.

• 1. Fontos a nép fogalmának definíciója. Ez helyesen: valamely nép (etnikum) azon emberekből áll, akik magukat a nép közé tartozónak vallják magukat, büszkék erre (nem közömbösek, nem ellenségesek, de használni akarnak az adott népnek), illetve olyan közösségbe tartoznak melyek többnyire, általában a nép kultúráját, vallását, nyelvét követik ezek szerint élnek, éltek.

  2. Egy nép vezetésének cselekvéseit (a közlés is cselekvés), ne azonosítsuk a nép cselekvéseivel.

  3. A nép negatív megítélése is, csak a másoknak ártás szempontjából történhet, oly dolgokért (bőrszín, szokás, vallás, stb.) melyek nem ártanak másoknak nem szabad elítélni sem egyént, sem népet.

  4. Egy nép megítélése csak meghatározott szavakkal, meghatározott mondatokban lehetséges. Pl.: ezen X népre, történelmi, kulturális, rendszerbeli, szociális okokból, Y tulajdonság kissé jellemző, bizonyított statisztikai adatok alapján.

  5. Illik ugyanannyi pozitív tulajdonságot felsorolni, mint ahány negatívot.

  6. Nem illik, de jogilag is tilos (egyébként is rossz megoldás) egy népet üldözni, diszkriminálni, száműzni. (Az erőltetett beolvasztás is elfogadhatatlan.) Ami miatt természetesen a népirtás, és minden ártás, károkozás is tilos. Nincs kollektív bűnösség.

  7. Az egyént nem lehet a népbe tartozása alapján megítélni. Még akkor sem, ha a bizonyítottak a nép bizonyos tulajdonságai és az egyén biztosan (büszkén betartja a nép kultúráját, stb.) a népbe tartozik. Mert mindezek ellenére az egyén kitűnhet, kilóghat a népből. Az egyéneket csak saját tetteik alapján lehet megítélni.

Ezen etikai szabályzat betartása nemcsak a zsidóság érdeke, de minden nép, pl. a magyarság érdeke is.

Mi értelme van egy népről, bármely népről véleményt mondani?

Az előzőek szerint tényleges jogi intézkedésről nem lehet szó. Jelenleg is leginkább locsi-fecsi szintről van szó. De veszélyes locsi-fecsiről van szó, mert valóságos konfliktusokat eredményezhet.

Az ideális jövőben viszont lehet értelme, mert megállapítható lesz: valóban különálló népről, etnikumról van szó? Milyen jellegű autonómiát igényelnek az adott nép, etnikum jellemzői?

A locsi-fecsi szintről, mindenképpen el kellene jutni a tudományos szintig.

Ne hibáztassuk a zsidóságot oly dolgokért, melyek más népekre, vallásokra is jellemző. Néhány példa.

1. A zsidó vallás (egyesek szerint, ama aljas hit) kimondja, hogy ez az egyetlen igaz hit, más vallások, hitek, hamisságok. Sajnos ezt majdnem minden vallás szinte szükségszerűen kimondja. Többek között a keresztény vallás is. Egyébként a zsidó vallás, a keresztény, és az iszlám vallás ősapja, ami nem jelenti azt, hogy a leszármazott nem lehet különb, de az ellenkezőjét sem.

Ha valaki meg akarja ismerni a zsidó vallást, akkor többek között érdemes tanulmányoznia a keresztény bibliát. És nemcsak az ótestamentum részét, de Jézus tanításait is. Ugyanis Jézus tanításai közvetve arról is szólnak, hogy mik azon alapeszmék, alapvető értékek, melyek a zsidó vallásból hiányoznak.

Visszatérve, miért szükségszerű, az „egy igaz hit” dogmája? Mert, ki követne olyan vallást, amelyik azt mondja: lehet, hogy van a miénknél igazabb vallás. De ha itt megállnának a vallások, és a valláskövetők, akkor nem lenne nagy baj. Akkor csak azt mondják: a miénk az igazi vallás, de ez most nem bizonyítható, majd valahogy kiderül, pl. a másvilágon. A baj akkor kezdődik, amikor az elvakult hívek, vezetők hozzáteszik: miénk az igaz hit, ezért minden más vallást és annak híveit meg kell téríteni, és ha nem térnek meg, akkor el kell pusztítani. Ez a fundamentalizmus, ami a sovinizmus, rasszizmus testvére. Minden valláshoz kapcsolódnak fundamentalisták, a keresztény valláshoz is, a zsidó valláshoz sem kapcsolódik több elvakult, mint más hithez.

Egyébként szinte minden vallási vita, vallásharc mögött, a vagyon és a hatalom birtoklásának kérdése van.

2. De ha már a vallásnál tartunk, nézzük ezt a képtelen, kifordított gondolatot: a zsidók (azok a gazok) ölték meg Jézust. És egyesek még hozzáteszik, Jézus nem zsidó, de arámi volt.

Először is Jézust konkrétan a rómaiak ölték meg, egyes zsidó emberek legfeljebb bűnrészességgel vádolhatok. Pl. Heródes, a zsidó főpapok, Júdás, és a téren gyülekező, nem Jézus mellé álló tömeg többsége, bár nem lehet tudni, mekkora hányaduk volt zsidó.

Arra most nem is hivatkozunk, hogy Jézus halála, és feltámadása az isteni terv része volt.

Az viszont komoly érv, hogy Jézus és nemcsak Jézus, de társai (keresztelő szent János, szent Péter, a többi apostol, szent Pál, Mária szűzanya, az evangélisták, stb.) mindannyian fiatalkorukban vallásilag, kulturálisan és kötödés szempontjából zsidók voltak. Azaz, zsidók voltak. Ezen különleges emberek, Jézussal az élükön, a zsidó vallás megújítói, a keresztény vallás megalakítói voltak. Jézus társaival együtt a zsidó vallás megújítója volt, melyet bizonyít, hogy a feltehetően vallásos zsidóság körében térit, hogy kritizálja az írástudókat, a farizeusokat, a zsidó papokat, akik szintén ellenérzéssel voltak Jézus iránt. A keresztény biblia ótestamentum része szintén azt bizonyítja, hogy a zsidó vallás megújításról van szó. Tehát az egész történet úgy szól elfogultság nélkül, hogy zsidók között voltak rossz, aljas, és kiváló emberek, akár a többi népben. De ha csak ezt a történetet nézzük, akkor azért a különleges kiváló zsidó emberek dominálnak, Jézussal az élükön. És akkor ebből a történetből azt kihozni, hogy a zsidók aljas emberek, enyhén szólva negatív elfogultság.

3. De ha már a képtelen, kifordított ítélkezésnél tartunk, akkor a holokauszt (második világháborúhoz kötődő zsidó holokauszt) problémája mellett sem mehetünk el. Pontosabban azon nézetekről van szó, mely szerint nem voltak gázkamrák, és egyébként is kevesebben haltak, meg, és a kártérítések, ill. egyéb megtorlások sem voltak arányosak, tehát a zsidók aljas emberek, nem volt holokauszt. Erről az alábbi példázat jut eszünkbe: valakit össze-vissza, nyomorékra vernek. Majd azt mondják, de hiszen nem is tört el mind a két keze, két lába, mert az egyik keze éppen maradt. És egyébként, ő is adott védekezésében két pofont. Akkor mit siránkozik, mit szimulál ez az aljas ember.

Szóval, hogy voltak, vagy nem voltak gázkamrák erősen másodlagos kérdés. Ha választani kellene a rossz körülmények, az éhezés, a betegség miatti lassú halál (a legtöbb zsidó így halt meg, sokakat pedig lelőttek) és a gázkamrák gyors halála között, akkor mi az utóbbit választanánk, inkább így halnánk meg. Akkor, mire mentség, hogy nem voltak gázkamrák? A nácik zsidóság-likvidáló szándéka egyértelmű, hiszen nem száműzték (tiltották a kivándorlást) és nemcsak diszkriminálták, és elkülönítették a zsidókat, de olyan táborokba tették ahol előbb-utóbb a biztos megsemmisülés várt rájuk. És hogy nem 6, csak 5 millió zsidó halt meg. És ha öt, vagy akár négy, akkor már rendben van minden? Az aránytalan kártérítés vádja pedig legfeljebb úgy igaz, hogy némely esetben aránytalan, vagy teljesen oktalan volt a kártérítés, összességében azonban nem lehetett aránytalan és oktalan. Összességében nem lehetett, mert több millió ember halála és másik több millió ember szenvedése ellenébe, mondjuk egymillió ember kapott büntetést.

Ugyanakkor a holokauszt tagadásának tiltását mi is ostobaságnak tartjuk. Mindenki saját magát minősíti a nézeteivel. A tiltás csak arra jó, hogy ezen zsidógyűlölő emberek azt mondhassák: éppen az bizonyítja az igazunkat (nem volt holokauszt), hogy törvénnyel tiltják a tagadását.

4. A zsidók kapzsi, hataloméhes emberek – szól a vád. Először is minden népben vannak kapzsi, hataloméhes emberek. Azt kellene bizonyítani, méghozzá pontos statisztikai adatokkal, hogy a zsidóságban több ilyen ember van, mint más népekben. Ez nincs bizonyítva és kétséges, hogy lehetséges e bizonyítani. De tételezzük fel, mégis sikerül ezt statisztikai adatokkal igazolni, ez a mondat „a zsidók kapzsi hataloméhes emberek” akkor is hibás lenne.

Az etikai szabályzat szerint így kell fogalmazni. A zsidóságra bizonyított statisztikai adatok alapján, történelmi, kulturális, rendszerbeli, szociális okokból kissé jellemző a kapzsiság és a hataloméhesség.

5. A protekció problémája.

A zsidók összetartanak, mint minden más normális nép. A zsidók összetartása még egy fokkal indokoltabb a már említett okok (üldöztetés, elkülönítés, stb.) miatt. A normális nacionalizmus rendben van, a sovinizmus (felsőbbrendűségi érzés, más népek utálata, leigázása, szabálytalan versenyzés, stb..) nincs rendben, és ez minden népre igaz.

Maga a protekció azt jelenti, hogy rokonnak, barátnak, ismerősnek érdemtelen előnyt adnak, ill. olyan pozícióba, állásba segítik, melyre alkalmatlan, lenne rá alkalmasabb. Természetes káros, nemcsak igazságtalanságot, de rossz működést is eredményez.

A protekció testvére pl., a tisztességtelen üzleti szövetség, vagy „a főnök talpnyaló (és nem alkalmas) beosztottat, helyettest, utódot választ” jelenség.

A rokonság, barátság, stb. kétségkívül létrejöhet, az azonos népbe tartozás alapján.

De a barátság létrejöhet véletlenül is.

A legveszélyesebb változat, a párttagsági protekció. Sokan azért lépnek be egy pártba azért segítik hatalomra, mert párt-protekciót remélnek. Így egy alkalmatlan és tisztességtelen banda fog uralkodni.

Szélesebb értelemben ez arról szól, hogy meggyőződés nélkül, vagy magunknak hazudott hamis meggyőződéssel az erősek mellé csapódunk a személyes előny reményében.

A protekció világ (emberiség, történelmi) probléma, nem zsidó probléma, bár van zsidó aspektusa.

A protekció problémáját egyhamar, egykönnyen nem lehet megoldani. Csökkenteni lehet, pl. ezen erkölcsösödéssel: az rendben van hogy a rokont, barátot, ismerőst egy fokkal jobban segítjük, de ennek is van határa. Illetve, ha olyan társadalmi, gazdasági környezet alakul ki, melyben mind az ajánló, mind az érdemtelenül ajánlott, hosszabb távon pórul jár. Mert pl. a csapat, lemarad a versenyben.

A zsidó aspektus abból ered, hogy a zsidók, értelmiségi jellegűknél fogva magasabb funkciókban vannak, így a protekciójuk többet ér. Most már sokadszor jön elő ez az „értelmiségi aránytalanság” probléma. Ha ez a nem zsidóknak ekkora probléma, akkor a megoldás csak az lehet, hogy a tanultak az értelmiségiek arányában utolérik a zsidókat.

A megoldás része, a szakmunkások segédmunkások nagyobb arányosabb, ill. a bankárok, spekulánsok, más hatalmas jövedelműek, kisebb arányosabb megbecsülése.

6. De ha már a zsidóság bizonyos tagjaiból ítéljük meg a zsidóságot (ráadásul nagyobb része beolvadt zsidó), a rosszak melletti jókról se feledkezzünk el. Mert azért itt olyan zsidó tudósokról, orvosokról, mérnökökről, feltalálókról, művészekről, stb. van szó, akik sokat tettek az emberiségért, nemcsak a zsidóságért.

Vázlatos kitérés a híres zsidókra.

Az interneten olvasható, pl. olyan lista, melyben kb. 3 ezer híres zsidó van felsorolva.

• 1. A híres zsidók közül többen (Rothschildok, Rockefellerek, Sztálin, stb.) nem éppen pozitív figurák.

  2. A fő probléma, hogy a híres zsidók tekintetében sincsenek a definíció szerinti zsidók szétválasztva, azoktól, akiknek csak valamilyen kötödése van a zsidókhoz. Tehát a lényegében beolvadt zsidókat, a negyedrészben, felerészben zsidó származásúakat, stb., azokat, akik lényegében nem zsidók (látszat-zsidók), a zsidók közé számítják. A zsidóság negatív megítélésénél ragaszkodtunk a szűkített zsidó definícióhoz, akkor a pozitív megítélésnél is ragaszkodni kell. Egyébként is ez a logikus igazság.

Ebben a 3 ezres listában többnyire ilyen emberek szerepelnek, mint pl. Nicolas Sarkozy francia elnök, Paul Newman amerikai színész, hogy csak kettőt említsünk. Egyébként mindkettőnek van magyarországi kötödése is, de senki nem nevezi őket magyarnak.

De megint felmerül, ki a zsidó? Ha pl. Sarkozyt kérdeznénk, udvariasságból talán azt mondaná, hát igen van zsidó származási kötődésem, de alapvetően francia vagyok. Van százezer francia törvény azokat 100%-osan betartja. Alapvetően a francia kultúrában él, francia ételeket eszik, francia színházba jár, stb.. Van 3000 kvázi zsidó „szokástörvény” lehet, hogy annak az 5%-át betartja, és valamennyire szimpatizál a zsidókkal. Akkor az egyik oldalon van egy homályos genetikai kötődés, egy szimpátia és 5% törvény és kultúrakövetés. A másik oldalon van egy határozott tartozástudat, 100% törvénybetartás, és nagyfokú kultúraismeret. Akkor most Ő mennyire nevezhető zsidónak? Ugyanez vonatkozik Paul Newmanra és még rengeteg állítólagos zsidó emberre.

Ha a zsidókhoz kötődő zsidókat (látszat-zsidókat) is bevennénk a híres zsidó emberek listájába akkor nem 3 ezer, de 30 ezer embert kellene felsorolni.

De még így is, az átlagnál több a híres, hírhedt ember a zsidóságban, mint más népben, melynek oka az említett értelmiségi pálya-dominancia. Vagyis, hogy a zsidók és a kötődő „zsidók” is, döntő többsége diplomás ember lesz, értelmiségi pályát választ, és nyilván a híres emberek döntő többsége szintén tanult, diplomás, értelmiségi ember.

Mindezzel együtt a pozitív zsidó hírességek javítják a zsidóság megítélését.

És akkor számoljunk egy kicsit.

A vallásos, tényleges zsidók száma a világon kb. 14 millió ember. Ez az emberiség 0,25%-a. Ebből 7 millió Izraelben él, és legalább 3 millió az Egyesült Államokban. A maradék 4 millió legalább 80 országban él, oszlik szét. Átlagosan egy ilyen országban 50 ezer tényleges zsidó él. 2001-ben 13 ezer zsidó vallású élt Magyarországon, de legyünk elnézőek és a kettős vallásúakat, kettős néptudatúakat is számoljuk, és mondjuk napjainkban 50 ezer tényleges zsidó él Magyarországon. Ez a lakosság 0,5%-a. A köztudatba viszont minden 10. embert zsidónak tartanak, tehát lakosság 10%-át, tartják zsidónak. Vagyis kb. hússzoros a túlbecslés, a zsidók „felemelése”, a zsidó kérdés felfújása. Egyrészt sokan hazudnak másrészt sokan felületesen ostobán „gondolkodnak” e kérdésről. De az ostobákon, és gyűlölködőkön, kívül kiknek érdeke ez a felfújás? Egyes politikusoknak, akik ebből kívánnak hasznot húzni. Illetve egyes beolvadt zsidóknak, látszat-zsidóknak, akik így próbálnak protekciós hasznot húzni. Viszont sok az ostoba és a gyűlölködő, akit meg lehet vezetni.

Néhány általános lényeges gondolat.

Nem szívesen, de kénytelen vagyunk belemenni, bizonyos részletkérdésekbe. Álláspontunk szerint, a lényeg, hogy kiderüljenek az emberiség társadalomfejlődésének, rendszerfejlődésének, kultúrafejlődésének, erkölcsfejlődésének, értelmi fejlődésének törvényszerűségei. A felderített törvényszerűségek alapján lehet a jövőt építeni. A történelem, a vallások, és még sok mindennek a tanulmányozása csak e cél miatt fontos és nem önmagában.

A korai történelem beleértve vallástörténelmet is, nem deríthető ki pontosan, a valóság keveredik a legendával, ill. kitalációval. De nem is fontos, hogy pontosan kiderüljön - a lényeg, hogy a homályos mozaikdarabokból mégis, világosan kirajzolódjon a teljes kép.

Társadalom, ill. rendszer alatt a több országra kiterjedő un. történelmi rendszert értünk. A rendszer egyik fontos (többek között) tényezője a döntéshozó mechanizmus. Egy másik fontos tényezője (többek között) azon elvek, szabályok, ismeretek, melynek alapján a gyerekeket, fiatalokat oktatják. Ha pl. az egyik oldalon pl. a főpapok, hozhatnak fontos döntéseket, a másik oldalon a nép, a többség szinte ki van zárva a döntésekből, akkor az meghatározza a rendszert. Ha ezzel összefüggésben a gyerekeknek, fiataloknak elavult vallási dogmákat tanítanak, akkor az, végképp meghatározza a rendszert.

Ha ez egyik oldalon pl. a gazdag pénzemberek, magánbankárok hozhatnak fontos döntéseket és a másik oldalon nép, a többség nagymértékben ki van zárva a döntésekből, akkor az meghatározza a rendszert. Ha ezzel összefüggésben a gyerekeknek, fiataloknak neoliberális dogmákat tanítanak, akkor az végképp meghatározza a rendszert.

Visszatérve a zsidó kérdésre, a zsidó kötődésűek (látszat-zsidók) protekciós összetartása (vélt, vagy valós összetartása) egyfajta probléma. Ez már nem a zsidóság problémája, hanem a beolvadt, a nagy részben beolvadt zsidósághoz köthető probléma. Tulajdonképpen nem népről, hanem érdekcsoportról, ill. ideológiai csoportról van szó. E csoport erejét nem a számarányuk adja, hanem, hogy tagjaik többnyire értelmiségiek, és sokan közülük pozícióban levő, elismert emberek. Leginkább a homályosság, a tisztánlátás hiánya kelt problémát, e csoportnak nincsenek definiálható határai.

Elméletileg két szinten lehet e protekciós összetartás. A személyes szinten, X ajánlja, felveszi Y-t. A másik szint, hogy olyan társadalmi rendszert (törvényeket, kisebbségi, nemzetiségi politikát, stb.) propagálnak eme emberek, melyek a zsidóságnak, ill. a látszat-zsidóknak leginkább megfelel, és persze az ettől eltérőket kritizálják. Pl. a jelenlegi bankrendszer, pénzügyi rendszer, nagytőkés rendszer stb. propagálására gondolunk. Tehát vannak erre utaló jelenségek, de csak homályos jelenségek. Ha van is ilyen, akkor sem összeesküvésről, csak konkrétumok nélküli érdekszövetségről lehet beszélni.

Csak azt tudjuk ismételni, hogy a megoldás érdekében ezen ideológiai, politikai, vitákból ki kell hagyni azt: kik mondják, csak arra kell koncentrálni, hogy mit mondanak. A szellemi érvelés szintjén kell győzni, és nem ezen a szinten: te ilyen-olyan nép tagjai eleve kussoljatok, mert eredendően rosszak vagytok, ármánykodók vagytok. A megoldás a fejekben való rend, és a társadalmi rendszer rendje, és az ilyen hozzáállás ezt a rendet nem szolgálja.

De mielőtt elmennénk az egyoldalú dicséret irányába, kijelenthető, volt, van zsidó probléma.

A zsidó probléma röviden: a zsidóság iránt érzett gyakori ellenszenv (a zsidóság összességében inkább ártott, mintsem használt az emberiségnek) nem teljesen alaptalanul.

Ez pedig véleményünk szerint kettő további problémához köthető:

A bankrendszer, a pénzügyi rendszer, a hitelezés problémája, ill. a nagytőke problémája.

A jelenlegi Izrael állam problémája.

A bankrendszer, a pénzügyi rendszer, a hitelezés, és a nagytőke problémája vázlatosan.

Erről külön könyvet lehetne írni és nem is vékonyat. De itt leegyszerűsítve talán túlzottan is leegyszerűsítve foglalkozunk a problémával.

A probléma nem zsidó probléma, de a megoldása nélkül nem oldható meg a zsidó probléma.

Mi azok táborába tartozunk, akik azt állítják, hogy a bankrendszer, pénzügyi rendszer, hitelezési rendszer nem volt, jelenleg sem jó, lehetne sokkal jobb és igazságosabb, alapvető változásokra van szükség. Komoly, a világ sorsát befolyásoló problémáról van szó. Ez tehát a kiindulásunk. Az említett vastag könyv, döntően arról szólna, hogy bizonygassa, miért nem jó, miért káros a jelenlegi, bank, pénzügyi, hitelezési rendszer, ill. a nagytőkés rendszer. Itt ezer érv áll szemben ezerszáz érvvel, nyilván ezt itt most nem lehet részletezni.

A zsidók között nagyobb arányban vannak bankárok, pénzemberek, hitelezők, nagytőkések (ezek jelentősen képesek hatni a világra, és ez a hatás a rendszer rosszasságából adódóan összességében negatív), ezért kapcsolódik a probléma a zsidósághoz.

Ugyanakkor:

1.A bankárok pénzemberek, hitelezők, nagytőkések jelentős része nem zsidó.

2. De akik „zsidók, zsidó bankárok, pénzemberek” azok többsége sem a definíció szerinti zsidó, csak beolvadt zsidó, zsidó kötődésű, stb., lényegében nem zsidó.

3. Arról is szó volt, hogyan sodródott, részben sodorták (az iparosságot tiltották, a kereskedelmet, bankárkodást, engedélyezték) a zsidókat, eme tevékenység felé.

4. Eme helyzet csak részben a bankárok, pénzemberek, hitelezők, nagytőkések vétke, az országok vezetései és az emberek is jelentősen felelősek. A felelősség megosztott.

Mindezek ellenére, amíg fennáll ez a probléma, addig nem egészen alaptalanul élni fog a zsidóság elleni ellenszenv. A hatalmas vagyonnal, tőkével és ezért politikai hatalommal rendelkező zsidók miatt, ezen hálózat miatt, a zsidóság mégis jelentős befolyással bír a világra.

Vázlatos, hiányos felsorolás. (Mindez múlt időben is érvényes.)

Pénzre, pénzkezelésre, pénzügyi rendszerre, bankokra, sőt hitelezésre szükség van, csak szűkebb határok és más, szigorúbb szabályok mellett.

Az egyszerű emberek jelentős része is belemegy a tisztességtelen játékba, és amikor veszít, akkor dühösen a másik játékos ellen fordul.

Az egyszerű emberek jelentős része is aktív tagja a kapzsiságdeterminált, pénzéhes, anyagi igényekre koncentráló világnak, majd amikor ennek árnyoldala sújtja, akkor nem győz siránkozni.

A hitfelvevők, (kölcsönkérők) jelentős része, (legyen az egyszerű ember, vállalkozó, vagy ország-vezető politikus), költekező, felelőtlen, lusta, spórolni nem tudó, a jövővel nem törődő, a pénzügyhöz nem értő ember.

Az ország-vezető politikusok (uralkodók) ráadásul nem saját, de az emberek pénzével játszanak. Alapvetően az elit politikusok (uralkodók) és a gazdag pénzemberek játszmájáról van szó, az emberek (népréteg) többnyire bábok ebben a játszmában.

Miért engedik, engedték át az uralkodók a pénzügyek kezelését, és miért adósítják el az országot? Nagyon egyszerűen, mert ők nem képesek, (ostobák, felelőtlenek,) az ország pénzét normálisan kezelni, nem képesek spórolni, költekeznek, nem értenek a pénzügyhöz. Átadják a kezelést és így még a korrupciós pénzeket is zsebrevághatják, ha nem adják át a pártjuknak. Valamint pénzügyi vonalon akarnak, akartak ártani más országoknak, ill. maguknak előnyt kovácsolni, de ehhez pénzes szövetséges kell. A nagytőkés rendszer lényege, hogy a külföldön működő nagytőkés, pénzember hazahozza a külföldön szerzett vagyonát, végül is hazai gazdaságba teszi bele, saját országának használ, a másiknak árt. Mélyebb ok, pl. az óriási hatalmi és vagyoni különbségek fenntartása, a hatalom és a vagyon szövetsége.

Nem kötelező pl. hitelt felvenni, a zsugori bankár nem kényszerít senkit.

A zsugori bankár spórol, számol, ért a pénzhez, de azért neki is van felelőssége. Mert a zsugori gazdag bankárnak is tudni kell, hogy amit tesz, az enyhén szólva nem egészen kóser, nem Istennek tetsző. Nem tisztességes és gazdaságilag is ártalmas, és nem kicsit, de nagyon. Ha pedig nem tudja, akkor az a baj.

Van egy rosszirányú (már átesett a ló másik oldalára) gazdaságpolitikai irány, mely a homályos „neoliberális” elnevezéssel illethető. Van egy rosszirányú (már átesett a ló másik oldalára) erkölcsalakulási (jogi irány is) irány, mely a homályos „neoliberális” elnevezéssel illethető. A neoliberalizmus és a nagytőke összeköthető. A neoliberalizmus és a zsidóság áttételesen homályosan összeköthető.

Nem csoda hogy a nyugati gazdaság nem növekszik, hiszen az erősforrások végesek, és ebből az erőforrásokból egyre többet vesz vissza a természet, és egyre többet vesznek el a fejlődő országok (Kína, India Brazília, stb.).

Eddig szólt a megmagyarázható oldala a problémakörnek.

Azért van egy elképesztő oldala is a problémakörnek. (Mindez múlt időben is érvényes.)

Hogyan lehetséges, hogy a bankokat nem az igazságos versenynek megfelelően adóztatatják, miért lehet kevesebb az adójuk? Sőt időnként miért kell az államoknak (adófizetőknek) kisegíteni a bankokat? Annak ellenére, hogy ezen munka jelentősen improduktív, és a bankvezetők meglehetősen nagy profitot tesznek zsebre.

Hogyan lehetséges ennyi mindent megengedni a bankoknak, pénzembereknek, spekulánsoknak?

Miért játszhatnak az nemzetek pénzével? Miért játszhatnak, tőzsde címen tisztességtelen szerencsejátékot? Miért megengedett a spekuláció?

Hogyan lehetséges ily hatalmas vagyonokra hasznos munka nélkül szert tenni? De ha valaki ellop egy kiló kenyeret, mehet a börtönbe.

Hogyan lehetséges, hogy végső soron a gazdag pénzemberek, megválasztatlan külföldi magánemberek határozzák meg egy ország gazdaságpolitikáját?

Hogyan lehetséges, hogy a nagybankok, a nagy-pénzemberek, a pénzügyi, gazdasági embargó, a pénz elrontásával, a konvertibilitás megvonásával, a bankcsőddel, az államcsőddel tönkre tehetnek egy országot? Sokszor nem gazdasági teljesítmény, de a pénzügyi rendszer elutasítása miatt jön a bünti. Vagy a pénzügyi tévedések miatt, (szorgalmas lennél, nem számít, óvatlan voltál, már besétáltál a csapdába) jön a feketeleves.

Hogyan lehetséges, hogy az országok, számukra károsan, folyamatosan külföldi hitelt vesznek fel? Sőt folyamatosan eladósodnak.

Hogyan lehetséges, hogy gyakorlatilag mindig csak a hitelfelvevők bűnhődnek, a másik oldal a rosszul, és tisztességtelenül hitelezők sosem? Legalábbis, ha nagybankokról, nagy-pénzemberekről van szó. Mert a kisembereknek tilos az uzsorahitelezés, a pilótajáték, stb..

Hogyan lehetséges, hogy bankok dúsgazdag pénzemberek a vagyonuk ide-oda rakosgatásával, kivonásával pénzügyi válságokat okozhatnak és okoznak? Olyan pénzügyi válságokat melyek, „ok nélküli” valóságos gazdasági termelési visszaesést okoznak. Hogy lehetséges, hogy a pénzügyi zavarok, a rossz kezelés következtében, termelési (és életszínvonal) válságokat idézzenek elő?

Hogyan lehetséges olyan közgazdaságtan, mely ezen elképesztő dolgokat megpróbálja megmagyarázni? Hogyan lehetséges, hogy mindezt a politikai elit elnézi, sőt segíti? Saját hatalmát és népének életszínvonalát gyengítve, is elnézi. Az életszínvonal-csökkenés, pedig többek között, emberek nyomorát, és nyomor ill. a rossz egészségügy miatt, emberek idő előtti halálát jelenti.

Hogyan lehetséges mindez? Leginkább úgy hogy az egyik képtelenségből ered a másik képtelenség. De a fő magyarázat, hogy a nyugati hatalmak, az USA, és barátai és mindezek vezetői összességében még mindig egy negyed fokkal jobban járnak, mintha a változtatás nehezebb útját választanák. Leginkább pedig az ilyen Magyarország-típusú országok, népek faragnak rá, de rájuk nem sokan figyelnek. A világ azonban összességében károsul.

Tehát eme problémakört megközelíthetjük a magyarázhatóság oldaláról és megközelíthetjük a megmagyarázhatatlanság, az elképesztő dolgok oldaláról. Egyébként a magyarázható oldal is kettő szintre tagolódik: az egyik, amelyik hasznosnak, jónak, legalábbis szükségszerűének tartja a rendszert, a helyzetet. A másik szint: nem jó, de nem lehet nála jobb – álláspontot képviseli. (Valójában lehetséges jobb világ.)

Az elképedés szintje pedig a hüledezés szintje: ez nem lehet igaz, ez teljesen érthetetlen.

De összességében ezen pénzügyi rendszer, bakrendszer, hitelezési rendszer, nagyon nincs rendben.

A megoldás a politikai ország-vezetések összefogásával, egy nemzetközi szövetségben történő a pénzügyi rendszer, bankrendszer, hitelezési rendszer alapvető megváltoztatása. Ezzel együtt a nagytőkés rendszer megváltoztatása. Végső soron a teljes rendszer megújításra lenne szükség.

A jelenkori Izrael állam problémája.

Ha nem tudsz dönteni az igazságban, vedd elő az empátia módszerét, éld bele magad az egyének helyzetébe. Mi is ezt tesszük.

Az egyik oldalon van egy ember (sok ember), aki egy szétszóródott, üldözött népben él, benne nem alaptalanul merül fel: kellene egy haza, ahol mi zsidók otthon, vagyunk, ahol egyesülni tudunk, ahol biztosan nincs, nem lesz üldöztetés, ahol meg tudjuk védeni magunk. Garantáltan meg kell védeni magunk többek között az olyan népirtásoktól, mint amit második világháborúban szenvedtünk, és ez csak a saját hazában garantált. De hiszen volt nekünk egy őshazánk, szentföldünk, ahonnan minket elűztek, az pont alkalmas lenne. Mások pedig tovább nem vádaskodhatnának, milyen nép ez, aki nem tud hazát szerezni magának. Egyébként a történelem során állandóan azt vágták a fejünkhöz: miért nem mennek már vissza Palesztinába. Hát most visszajöttünk.

Nyilván az ilyen ember (emberek), nem alaptalanul igazságtalannak tartja, ha nem teljesül az igénye.

A másik oldalon van egy ember (sok ember) aki él valamely hazában pl. Franciaországban, Hollandiában, Magyarországon, Palesztinában, bárhol, és azt veszi észre, hogy egyre több idegen jön a hazájába. De ez még nem is lenne baj, de egyszer csak azt veszi észre, hogy az egyik idegen nép, mások segítségével fokozatosan átveszi az irányítást, fegyverkezik, erőszakoskodik, terjeszkedik. És végül azon helyzet tárul elé, hogy azon hazában, melyben az ősei éltek már kétezer éve, amibe a népe otthon volt, ahol ők irányítottak, ez a föld, ez haza már nem az övé. Sokmillió idegen ember él már ott. Másodrangú kiszolgáltatott lakos lett. Szinte megszállt, leigázott nép tagja lett, elvették hazáját.

Nyilván az ilyen ember (emberek) nem alaptalanul igazságtalannak tartja a helyzetét.

És ha két igazságtalanságot összehasonlítjuk, akkor ezen utóbbi ember, emberek (másik oldal) igazságtalansága nagyságrenddel nagyobb, mint az előző ember, emberek igazságtalansága. Vagyis az elemi igazság a palesztin nép mellett van.

Ugyanakkor ebben az „ősi új hazában” van vagy ötmillió ártatlan zsidó ember, akit szinte betereltek ebbe a csapdahelyzetbe. (Azért nem az összes zsidó ártatlan.) Mert a jelen helyzet senkinek sem, jó a zsidóknak sem jó, a világnak sem jó, de a palesztinoknak, ill. araboknak a legrosszabb.

A világnak nem jó, és ezért zsidó probléma, mert az okozója mégis a zsidó vezetés, ill. a zsidóság jelentős része részt vett benne.

Mi lenne, ha elfogadnánk ezen elvet, minden népnek joga van az őshazájába élni. Ill. ez paralel azzal, hogy mindenki menjen az őshazájába. Nyilvánvalóan borzalmas állapotok alakulnának ki.

De a jelen helyzetben már az sem lenne jó megoldás, hogy akkor a zsidók (7 millió zsidó) menjenek innen Palesztinából máshová.

Mégis hogyan lehetne megoldani, a zsidó emberek igazságtalanságát. Még az sem kizárt, hogy olyan hazát is lehetne nekik találni, amit nem kellene elvenni másoktól, szívesen adnák nekik. Azonban a megoldás a jó nemzetiségi politikában, az autonómiákban ill. a nemzetközi garantált jogban keresendő.

A következők kapcsolódnak és erősítik, bonyolítják a problémát.

A konfliktus (zsidó-palesztin) fokozatos elfajulása, azon tekintetben, hogy növekszik az ellenségeskedés. A kölcsönös okú elfajulás nem kérdés, de az kérdés, hogy ki volt ebben a kezdeményező és a domináns, aki nagyobbakat ütött vissza.

A konfliktus (zsidó-palesztin) kacsolódik, ill. felerősít egy másik nagyobb konfliktust, az arab világ, iszlám világ és az USA, nyugati világ konfliktusát. Mely konfliktus szintén inkább erősödik, mintsem csendesedik. A USA vezetése, USA nagytőkések, de az európaiak is ilyesmikre hivatkoznak, béke, demokrácia, jogállam. De valójában legalább annyira szítják a tüzet, mint amennyire oltják. Sokkal inkább a térség és a térség olajának felügyelete áll a háttérben. Az iraki háború, a világtörténelem egyik legaljasabb háborúja volt. Most, 10 évi háború, rombolás, öldöklés, szenvedés után mi a helyzet Irakban? Rosszabb, mint a háború előtt. Általában úgy állítják be helyzetet, hogy van a szinte tökéletes nyugati demokrácia, és vannak ezek a szerencséetlen népek, melyek nem érettek a demokráciára. De ezt a vádat Magyarországgal kapcsolatban is gyakran hallani. Csakhogy ez a beállítás több szempontból büdös. És eszünkbe juthat ezzel kapcsolatban a rendszerváltás. A rendszerváltásban csak az ország fele bízott, a másik fele szkeptikus volt. És akik bíztak azok zöme, viszont csalódott.

A demokráciában egyre több embernek kellene alkalmasnak lenni, de ehelyett egyre kevesebben alkalmasak, legalábbis nő a csalódottak száma.

Tehát ha magunkkal szemben kétségesnek vesszük e teóriát (a szinte tökéletes rendszer, kontra, éretlen nép), akkor az arab világ vonatkozásában is kételkedhetünk. Ha olyan kiváló „demokratikus” világ, akkor miért nem próbálják meg követni? Nyomós okai vannak, hogy az arab világ (az emberek sokaságával együtt) nemhogy követni akarja, de kifejezetten aljas, sunyi, kapzsi világnak tartja ezt a „tökéletes” nyugatot. Ahol többek között egy ilyen sunyi embereket kizsigerelő pénzügyi rendszer van. Az arab térségben nemcsak a palesztin-zsidó háború zajlik.

A probléma magva, hogy az un. fejlett világ, egyáltalán nem követendő példakép, de inkább elkerülendő, visszataszító rendszer .A fejlődő világ, főleg az arab világ mindenképpen ilyennek látja. Elkerülendő, visszataszító (aljas, kapzsi) rendszer, pl. az igazságtalan háborúk, a direkt és a közvetett kizsákmányolás miatt, pl. bank és pénzrendszer miatt.

Visszatérve, eme nagyobb konfliktus része, sőt gócpontja a zsidó-palesztin konfliktus. Háborús, sőt világháborús gócpont, ez az 50 éves háború. A kilátások szerint lesz ez még 100 is. Már említettük, az araboknak rossz, de senkinek sem jó. Minket pl. magyarokat, hogy érint. Mondjuk úgy, hogy amikor pénzügyi válság van, vagy olajár-emelkedés van, akkor abban az is benne van, hogy ez a háború meglehetősen költséges. Tehát van zsidó probléma.

A korlátolt rasszisták (a rasszisták csak korlátoltak lehetnek) még mindig azt hajtogatják: zsidók takarodjatok Palesztinába, Nem veszik észre, hogy pont az a baj, hogy ott vannak.

Újra zsidó szemszögből:

A világ egyik része azt kiabálja: zsidók takarodjatok Izraelbe, és ez alatt nemcsak az igazi zsidókat értik, hanem akiket zsidóknak tartanak. A világ egy másik része azt kiabálja: zsidók takarodjatok Izraelből. Megint ide-oda zavarnának minket. Még mindig egy ellenséges világgal állunk szembe. Jobb, ha mi irányítjuk a dolgokat. Jobb, ha a mi kezünkben van a pénzügyi, gazdasági irányítás, és ezzel a hatalom is.

A megoldás.

Mondanom sem kell: rendszerváltásra van szükség. De miből is áll ez, többek között?

Kétségtelenül valahogy meg kell oldani a világ természeti kincseinek igazságos elosztását.

Egy követhető, szimpatikus, jól működő rendszert (népréteg részt vesz a döntésekben, társadalomtudományos igazságok oktatása, normális bank és pénzügyi rendszer, optimális hitelezés, stb.) kellene kialakítani.

A háborúk, konfliktusok, beleértve nemzetiségi, kisebbségi konfliktusok megoldását közelítsük meg az ideális jövőről gondolkodva.

Népek nemzetek, fennmaradhatnak úgy is, ha autonóm tartományokra osztódnak.

Pl. Izrael térsége a, b, c autonóm zsidó tartományra, és d, e, f, autonóm palesztin tartományra tagolódik. Az autonóm tartományok békés egymás mellett élését, pedig egy erős, demokratikus, világszövetség (törvények alapján) felügyeli. Barátságos verseny lehet, az ellenségeskedés, leigázás tilos. És ez nemcsak Izraelre érvényes.

Ugyanakkor a zsidó probléma más oldalról, a kirekesztés, a kívülálló összetartás, a fanatizmus, a zavaros etnikum-meghatározás, a viszonylagos értelmiségi túlsúly, a jelen kapitalista rendszer, mindezek összekapcsolódó keverékéből adódó probléma. Egyébként a zsidóság, ahogy a többi nép sem, nem különleges.