Demokráciáról szóló részletek

A demokrácia összefoglalása. Részlet a jövő általános iskoláinak, társadalomismeret a hetedik osztályosoknak, tankönyvéből.

A modelltörténet, a példázat.

Egy 30 tanulóból álló hetedikes osztály egyhetes kirándulást tervez. Három lehetséges helyszín merül fel, a Mátra, a Pilis, és a Balaton. A kirándulás helyszínét kell eldönteni.

A következő döntéshozási lehetőséges vannak.

A demokratikus döntés: a 30 diák, minden diáknak a szülei (de ez egy döntés, ők azért érintettek, mert pl. ők adják a pénzt) az osztály osztályfőnöke szavazással dönt, ez 61 szavazat, ill. e szavazás összesítéséből jön ki a döntés. A legtöbb szavazatot kapó helyszínre utaznak. Egyenlőség esetén, két helyszín között kell szavazni, az előző résztvevőknek, az érintetteknek. A szavazás történhet közgyűlés keretei között és írásban.

A szavazás előtt az objektív tájékoztatás és vita lehetősége biztosítva van, mindenki elmondhatja, egyenlő arányban, és világosan, hogy miért, melyik helyszínt javasolja.

Demokratikus döntés, mert sok ember, az összes érintett, a relatív, vagy abszolút többség akarata érvényesül.

Ha nagyon gyors, vagy nagyon szakmai döntést kell hozni, akkor vitatható a jósága, egyébként nem, de erre még visszatérünk.

A szavazóegységes döntés: pl. három szavazóegység, jön létre. Pl. az osztályfőnök szavazata 25%-ot jelent, a 30 diák szavazata 49%-ot jelent, a 30 szülő szavazata 26%-ot jelent. Ha az osztályfőnök és a szülök egy helyszínre szavaznak, és az eltér a diákok helyszínétől, akkor ez a helyszín nyer, minden más esetben a diákok szavazása által kijelölt helyszín nyer.

Ennek egy másik változata, az egyenlőtlen arányú szavazás: minden résztvevő szavazata (60) 1,5%-ot jelent, az osztályfőnök szavazata 10%-ot jelent. Ha két helyszín közel egyforma tetszésnek örvend, akkor végeredményben az osztályfőnök szavazata dönt.

A „képviseleti” döntés: a diákok kijelölnek, megválasztanak egy vagy pl. öt diákot, hozzák meg helyettük a döntést. A képviseleti döntés lényegében diktatórikus (csak részben demokratikus, a rossz döntés után a leváltás „fenyegeti” a képviselőt) mert egy, vagy kevés ember akarata érvényesül, és nem sok ember, a relatív, vagy abszolút többség akarata érvényesül.

A diktatórikus döntés: a leválthatatlan osztályfőnök dönt. Ennek egy enyhített változata, a részben diktatórikus döntés, ha egy öttagú tanári testület dönt, pl. szavazással.

Annak bizonyítása, hogy általában a demokratikus döntés a legjobb, a szavazóegységes döntés, ill. az egyenlőtlen arányú szavazás még jó lehet. A „képviseleti” döntés általában már inkább az átlagnál rosszabb, a részben diktatórikus döntés (pl. öttagú tanári testület) általában rossz, a diktatórikus döntés (csak az osztályfőnök dönt) a legrosszabb.

A felsorolás nagyjából a különböző demokráciaszintekről szólt. Jelenleg a képviseleti döntés és a vezetőtestületi döntés szintjén áll a rendszer.

Az egyszerűség kedvéért hasonlítsuk össze a két szélsőséget, a demokratikus és a diktatórikus döntést. És az osztályfőnök, ill. az öttagú tanári testület jelképezze a vezetőt, vezetést.

Egy lehetséges demokratikus döntés: 22-en Balatonra mennének, 18-an Mátrába, 15-en pilisbe, 5-en tartózkodnak. Természetesen így a Balaton győz a többség, a relatív többség akarata érvényesül. Nem tudjuk, hogy a szavazók mennyire okos, kiváló emberek de a többség akarata érvényesül. Legalább 22 ember a relatív többség elégedett lesz, kívánsága teljesül, a kirándulás közben viszonylag rendesen fog viselkedni.

Diktatórikus döntés, csak a vezető (pl. az osztályfőnök) dönt.

(Az alapvita a következő: sokak szerint a kiváló emberekből álló vezetés jobb döntést tud hozni, mint a kevésbé kiváló nép.)

Ez nem szakmai kérdés (hová menjünk kirándulni), hanem ízlésbeli kérdés, tehát a „kiválóság” nem számít. Nagyon sok társadalmi kérdés, ízlésbeli, vagy jelentős részben, ízlésbeli kérdés.

(De vegyünk ennél szakmaibb kérdést.) Mi a bizonyíték arra, hogy a vezető kiválóbb, bölcsebb, mint a többség, azaz kiválóbb, mint az átlag? Esetleg, ha lenne egy jó vezetéskiválasztó, leváltó mechanizmus. Esetleg. Viszont minden vezető vonatkozásában megjelennek a „vezetők szükségszerű negatívumai”. Ez kb. olyan 20 negatív determináció, mely a legjobb, leginkább népérdekű döntés ellen hat. Pl. hogy a vezető szerint: a nép érdekében, (vagy a saját érdekében) fenn kell tartani hatalmat, és innen a hatalommegtartás, a nép érdekénél fontosabb szempont lesz, még akkor is, ha egyébként a vezető népérdekű. És még lehetne sorolni a szükségszerű negatívumokat.

De ha ezek a negatívumok nem is jelentkeznek, akkor is a vezető pl. a három lehetőség közül egyformán, választhat, és ugyanannyi eséllyel választhatja a legrosszabb, a nép számára legkevésbé jó variációt, mint a legjobbat. Pl. az osztályfőnök egyáltalán nem biztos, hogy a Balatont választja, lehet hogy a Pilist (a legkevésbé jót) választja. (Nagyközösségekben a vezető képtelen több tízezer ember véleményét végighallgatni. Ha pedig végighallgatja és megfogadja, akkor az már demokratikus döntés, azaz népszavazás.)

Lényegileg, bár a demokratikus döntésben mindenféle jó és rossz döntés benne lehet, ezek is egyéni érdekekről szólnak, de ezek összesítése, mégsem adhat ki népellenes döntést, azaz mégis a relatív többség, a többség érdekének leginkább megfelelő döntés születik. A diktatórikus döntésben, ha a vezetés szükségszerű negatívumaival nem is számolunk, jelentős esélye van annak is, hogy rossz, népérdekkel szembeni döntés jön létre. Egy pár ember akarata érvényesül, és nem biztos, hogy ezen akarat a nép érdekével, akaratával azonos. Sőt gyakran, (pl. profitszerzési esetekben), valószínűleg a nép akaratától, érdekétől eltérő a kevesek érdeke, akarata. (Ha én, mint versenyző, határozom meg a versenyszabályokat, akkor nyilván olyan versenyszabályokat hozok, melyek leginkább nekem kedveznek. Ennek ellenkezője, nekem kedvezőtlen versenyszabályok hozása, ostobaság lenne a részemről.)

Minél több tag, érintett vesz részt a döntésben, azon döntés általában annál demokratikusabb és jobb, és ez minden közösségi döntésre igaz. Általában, tehát lehetnek kivételek, de azok csak kivételek.

Kiinduló alapvetések.

1. Minden társadalmi elemzés kiindulása, hogy legalább százezer törvény, rendelet, paragrafus irányítja az emberek életét és ezen kívül is számtalan egyéb döntés van. És akkor még csak az országos törvényekről, döntésekről beszéltünk. A törvények jelentős része több okból, nem tökéletes, nem lehet tökéletes, ill. lehetne jobb. Soroljatok fel néhány okot.

2. Jó törvény, jó döntés, amelyik a legmagasabb szélesen értelmezett életszínvonalat biztosítja a legtöbb ember számára. Egyszerűbben a jó, törvény a jó döntés, népérdekű.

Lehetnek, vannak hiányzó törvények is. Azért kell általános elveket, célokat, igényeket, követeléseket megfogalmazni, mert azokból kiderülnek a hiányzó törvények. Ezért az általános nagy elveket, célokat, igényeket, követeléseket is be kell sorolni a döntések közé.

3. A törvények, döntések jósága elsősorban attól függ, hogy kik, és milyen szempontok alapján hozzák a döntéseket, törvényeket. Ez a döntéshozó mechanizmus. A döntéshozó mechanizmus legjelentősebb tényezője a demokrácia, a demokráciaszint.

A demokrácia mértéke attól függ, hogy a törvények, döntések megfogalmazásában, megalkotásban, elfogadásában milyen mértékben és mennyi ember vett részt.

Másképpen mennyi törvénnyel, döntéssel mennyi ember ért egyet, de ez is csak úgy derülhet ki, ha erről szavaznak az emberek. A demokráciaszintet nem lehet feltételezésekre alapulva (ez a törvény szerintünk, jó népérdekű, ezt elfogadná a nép, stb.) mérni.

Nyilvánvalóan a törvények, döntések kialakítói egyet is értenek a törvényekkel. Ezért gyakorlatilag is egyszerűbb a demokráciát úgy biztosítani, hogy a törvények, döntések kialakítási fázisában biztosítják a részvételt (a javaslattevést és az elfogadást.)

Tehát egy törvény, döntés esetében, a létrehozás, egyetértés lehet, pl. az osztályzás ötös skálája szerint: elégtelen gyenge közepes, (eddig nem értek egyet, meg kell változtatni, innen egyetértek) jó, és kiváló. Mindez az összes törvény esetében hogy alakul.

A másik, lényegesebb része, a demokráciamérésnek, hogy mennyi ember, mondja egy-egy törvényre, döntésre: nem értek egyet, meg kell változtatni, avagy egyetértek. Elfogadott, egyben demokratikus egy törvény, döntés, ha az érintett emberek relatív többsége, vagy abszolút többsége egyetért, elfogadja, (avagy jelentősen részt vett a kialakításban), ellenkező esetekében az ellenkezőjéről lehet beszélni. És mindezt az összes törvény, döntés vonatkozásában kell nézni.

Mindez egyszerűen: a demokráciaszint attól függ, hogy az összes döntés törvény, kialakításának vonatkozásában (összesítésre van szükség) az emberek relatív többsége sem vesz részt (csak a szűk vezetés vesz részt), legalább a relatív többség vesz részt, vagy az abszolút többség, vesz részt.

A konkrét demokráciamérésnek több fajtája lehet. A pontos mérés 100-as skálán levő demokráciaszinteket mér.

Csak a vezetés vesz részt a döntéshozásban, ezen mechanizmus is külön osztályozható, viszonylagos demokráciaszintről lehet beszélni.

Ha a többség önként (szavazással), a döntéshozást, törvényalkotást átengedi a vezetésnek, akkor ott megmarad az emberek önrendelkezése, de a demokráciaszint lesüllyed.

4. A demokrácia, demokráciaszint sok elemből, (egységből, részből, tényezőből) épülhet fel. Egy elem lehet a képviseleti demokrácia. A képviseleti demokráciában a többség nem vesz részt a törvényhozásban, döntéshozásban. A képviseleti demokrácia lényege hogy a nép által választott és leváltható vezető (képviselő) bizonyos fokig népérdekű döntésre van motiválva, mert a nép leválthatja. Ez a motiváció, csak valószínűség, csak egy eleme, ráadásul nem túl erős eleme a demokráciának. (A demokrácia legerősebb eleme a „kötelező” népszavazás.) A képviseleti demokrácia további elemei: a többpártrendszer, a választási és leváltási rendszer. Tehát, ha a többpártrendszer, a választási, leváltási rendszer jól működnének, akkor is csak a képviseleti demokrácia jó működéséről lenne szó.

A demokrácia bizonyos elemei, pl. a képviseleti demokrácia, ill. az elem, elemei, pl. a többpártrendszer, a választási rendszer, nem azonosak a demokráciával. A felsoroltak csak bizonyos szintű, alacsony, közepes szintű demokráciát tudnak biztosítani.

A képviseleti rendszerben, a törvényeket, döntéseket egy szűk vezetés hozza, (nem a többség), amely szűk vezetés részben népérdekűségre van motiválva (és nem kötelezve).

5. A történelem során, a különböző rendszerekben még a rabszolgatartó rendszerben (pl. ókori görögök, rómaiak) is megjelennek a demokrácia bizonyos elemei, (gyakran a képviseleti demokrácia), ami nem jelenti azt, hogy komoly demokráciaszint alakult volna ki. Az ókori népek beleértve a görögöket, rómaiakat is a legaljasabb rendszert, a rabszolgatartó rendszert alakították ki. Nem véletlenül ekkor lépett színre Jézus. Ezután már egy lassú, hektikus hullámgödrös, zsákutcákkal tarkított fejlődés, de mégis fejlődés jött létre.

6. Ha a jelennél van egy lehetségesen jobb jövő, akkor teljesen érdektelen a múlttal foglalkozni, akkor a jövőépítéssel kell foglalkozni. Ennek ellenére egy kis történelmi fejlődés.

Ez a fejlődés pedig haladjon az alapelvek meghatározásából, törvénybe iktatásából.

Jézus tanításának lényege: szeresd felebarátod (minden embert, idegen embereket is) úgy, mint önmagad. Egyébként pedig a szegényeket védte, a gazdagokat, és a fejeseket (írástudókat) kritizálta.

Lényegében erről szól: az ember (minden ember) szabadon és egyenlő jogokkal születik, és ilyen marad. – az alapvető emberi jogok, melyek Jézus után több mint ezerhatszáz évvel, több forradalom után fogalmazódtak meg, több helyen, de ez már jogalkotás volt. Ill. minden embernek joga van a biztonsághoz, a tulajdonhoz, az önkénnyel szembeni ellenálláshoz. Ill. kicsit később, a lelkiismereti szabadság, véleménynyilvánítási szabadság, sajtószabadság joga is deklarálva lett. A következőket lehet megállapítani:

1. A jézusi alapelv és az alapvető emberi jogok lényegében ugyanarról szólnak: az embereknek, a születési adottságaiktól függetlenül, és az adott erősségüktől függetlenül egyenlő esélyűeknek kell lenni. Ne tégy igazságtalan különbséget az emberek között. Csakhogy a jézusi tanítás, csak erkölcsi parancs volt, az alapvető emberi jog, pedig jogi parancs volt. Viszont csak deklarált elv, volt ez a jogi parancs, aminek át kellene menni százezer konkrét törvénybe.

2. Jézus idejében még a király, császár volt a legfőbb döntéshozó, az arisztokrácia volt a második számú, és a kongresszus csak a harmadlagos. A XVIII. századra egyes országokban a király döntéshozása gyengült, az arisztokrácia döntéshozása (hatalma) szintén gyengült, a kongresszus (népgyűlés, stb.) erősödött, ráadásul megjelent a döntéshozásban egy új jelentős sok emberből álló réteg, ez volt a polgárság. Kimutatható, a döntéshozás demokratikus szintje, az elfogadott törvények jósága népérdekűsége között és a rendszerfejlődés között az oksági kapcsolat.

3. Az elveket és az elvekkel visszaélő, azt ürügynek felhasználó gyakorlati politikát, ill. az elveket és az elveket, felhasználó, kifordító zsarnokokat ne azonosítsuk. Ez érvényes pl. a Marxizmusra is.

4. Lényegében manapság a XXI. században ott tartunk, mint kétszázötven évvel korábban. A jézusi elvek és az alapvető emberi jogok, a mai napig, sem, az emberi tudat világában sem terjedt szét teljesen, (talán csak félig), a jog világában sem terjedt szét teljesen (talán csak félig).

5. Ideje lenne továbbgondolni a „ne tégy igazságtalan különbségeket az emberek között” gondolatot.

Az ember az állati lényéből hozta, hogy az erős harcban (és nem szabályozott igazságos versenyben) győz, a gyenge elpusztul. Az sem számít, hogy önerőből lett erős vagy nem, azaz a születési adottság teljesen rendben van. Ezzel szemben, az új gondolat: az ember csak arról tehet, amiről saját érdeméből, hibájából tehet. Mivel a születési adottság, milyen családba, népbe, vallásba, kultúrába született, ill. feketének, betegnek, stb. született, nem önérdem, önhiba, ezért ezeket korlátozva, máskor egyáltalán nem szabad figyelembe venni. Valójában az ember önérdeme és önhibája, hogy árt, vagy használ az embertársainak. Ezért az új pontosított elv, legalábbis ha folytatjuk a jézusi tanítást és az alapvető emberi jogokat: igazságos és arányos hatalmi és vagyoni különbségekre van szükség, melyben a különbségtevés alapja, a másnak ártás, ill. a másnak hasznosság, a hasznos munka. Olyan igazságos szabályozott versenyre, versenyekre van szükség, melyek elsősorban ebben versenyeznek: ki használ többet embertársainak, képességeihez, lehetőségeihez képest ki végez hasznosabb munkát.

Jelenleg többek között az érdemtelen hasznosulás lehetséges (ők nem büntetést de jutalmat kapnak), miközben: ha valaki érdemtelenül hasznosul, akkor valahol valakik érdemtelenül károsodnak. Tehát jelenleg pl. ezért sem érvényesek az igaz és egyébként deklarált elvek.

1. Ha majd kialakul a demokratikusabb döntéshozás, (a korszerű

népszavazási rendszer), akkor jobb, népérdekű döntések születnek. Akkor a jézusi elvek, és az alapvető emberi jogok, és az itt megfogalmazott elvek is, nemcsak deklarálva, de valóságosan is megjelennek a jogalkotásban.

A demokrácia és kissebség érdeksérelme.

Bárki is hozza (vezetés, vagy többség) a döntést, egy kisebbség „érdeke sérül”.

Szét kell választani az abszolút érdeksérelmet (a korábbi állapotokhoz képest van romlás) és a viszonylagos érdeksérelmet (a korábbi állapothoz képest nincs romlás, csak a javulás a többséghez képest viszonylag kisebb, avagy zéró).

A demokrácia, a demokratikus döntés azt jelenti, hogy a viszonylag sérült kisebbség a legkisebb, mert ez a kisebbség a viszonylagos vagy abszolút többség.

A demokratikus döntés során sem sérülhet a kisebbség abszolút érdeke, csak a viszonylagos. Kivéve, ha egy korábbi igazságtalan állapot felszámolásáról van szó, de ezt is következetesen, de fokozatosan kell felszámolni.

Hozzá kell tenni, hogy a közösségi döntések azért kötelezettségeket jelentenek. A közösségi döntések szükségesek, lásd pl. osztálykirándulás. Helytelen gondolkodás, lemondani a közösségről, csak azért, mert a kisebbség érdeke sérülhet. Annál is inkább, mert az egyénekre bomlott társadalomban (szervezetlen, mindenki, mindenkivel harcol, az erőszakosak győznek) az egyének érdeke többszörösen sérül.

A kisebbség érdeksérelmének korlátozásának elemei:

A várható nyilvánvaló kisebbség kapjon viszonylagos szavazati aránytalanságot, pl. 1 szavazat helyett 1,5 szavazatot.

Fontos döntések esetében, ill., ha nyilvánvalóan lesz abszolút károsodó kisebbség, akkor csak az abszolút többség dönthet. (Sőt ki lehet kötni kétharmados és még szigorúbb arányokat.)

Nem jöhet létre olyan döntés, amelyben létrejön az abszolút károsodás.

Ha mégis létrejön, akkor kapjon a károsult kártérítést.

A sérült kisebbség kapjon végrehajtási engedményt. Pl. a rájuk vonatkozó törvény, legyen szélesebben limitált.

A kezdeti példára visszatérve.

A 61 érintettből mindössze 22 érdeke érvényesül a többieké, a 39 emberé nem.

Bármely más döntés esetében ez a 39 szám még több lenne.

Fel lehet vetni: egyáltalán szükség van e osztálykirándulásra? Itt ki kell lépni a példázatból és általánosítani szükséges. Egyáltalán szükség van e iskolákra, osztályokra? Szükség van a közkórházakra? Szükség van a központi rendőrségre, és igazságszolgáltatásra? Szükség van e központi segélyezésre, szociális rendszerre? És még lehetne folytatni.

A nemzet, az állam, és a demokrácia problémaköre itt összekapcsolódik, mindegyik a közösségről szól.

El kell képzelni, milyen lenne egy állam és nemzet nélküli társadalom? Egyénekre, esetleg, családokra osztott ill. esetleges közösségekre osztott szervezetlen társadalom? A társadalomfejlődés a szervezett közösség irányába halad. Ugyanakkor lehetséges átesés a ló másik oldalára: tiltsuk meg az egyéni, családi létet, az esetleges közösségek létét. Nyilván ez sem lenne jó, ilyenre is volt már negatív kimenetelű történelmi példa. Akkor tehát marad az optimális arány. A kérdés, hogy a jelen társadalom, rendszer, hol áll az optimális arányhoz képest összességében és részeiben. Ugyanakkor a demokrácia szellemében az ilyen kérdéseket is meg kellene szavaztatni.

Az optimális állami arány, demokrácia, magas demokratikus szint nélkül csak negyed siker.

Pl. az osztályban arról is szavazni kellene, hogy egyáltalán legyen e osztálykirándulás.

A fontos kérdések kapcsán jön elő, hogy a relatív többség nem, csak az abszolút többség dönthet. (Sőt lehetnek ennél szigorúbb arányok is.) Ha a többség érdeke, igénye szerint, igen, akkor: lenni kell, pl. osztálykirándulásnak. A demokrácia szabálya: a kisebbség köteles a többség döntéseit végrehajtani, ha az megfelelően korlátozza, kompenzálja a kisebbség érdeksérelmét.

Az osztálykirándulásról szóló szavazólap ezután így nézhet ki.

A szavazók: a 30 diák, 30 szülő (minden diákhoz tartozik egy szülő) és az osztályfőnök.

Egyetértesz azzal, hogy a leginkább rászoruló öt diák kirándulási költségét 50%-ban, ill. további öt diák költségét 20%-ban a közösség fizesse.

Egyetértesz azzal, hogy azok is kötelesek a kirándulás költségének 10%-át befizetni, akik nem mennek kirándulni, kivéve a rászoruló diákokat. A kirándulás nem kötelező.

A fennmaradó ill. hiányzó összeg az osztálykasszába kerül, onnan pótlódik.

(Ez eddig a kisebbségek kötelezettségeiről és érdeksérelmeinek kompenzálásáról szólt. Kettő sérült kisebbség képzelhető el. Az egyik, a szegénydiákok, akik el szeretnének menni, de kijelölt, többségnek kedvező helyszíneket nem bírják fizetni. A másik a viszonylag gazdagok, akik, nem karnak elmenni, nekik nem az egész összeget, de csak 10%-ot kell fizetni.)

Egyetértesz e azzal, hogy legyen osztálykirándulás.

(Abszolút többség szükséges. Ez a fő kérdés.)

Az előzetesen lehetséges három helyszín közül (Pilis, Mátra, Balaton) közül az általad választottat jelöld meg. (A döntéshez elég a relatív többség.)

Megjegyzések a szavazással kapcsolatban:

A szavazás előtt lefolytatódik a demokratikus vita, melyben esetleg módosulhatnak a kérdések.

Közvetlen demokrácia és a társadalomtudomány.

A jövő legnagyobb kérdése, hogyan lehet a közvetlen demokráciát (a nép által hozott döntéseket) összeegyeztetni a független, elfogulatlan társadalomtudományos véleményekkel.

Ez a jövő kérdése, mert jelenleg a közérdekű döntéseket nem a nép, és nem is az elfogulatlan társadalomtudomány hozza, hanem bizonyos csoportok melyek pártoknak ill. frakcióknak nevezik magukat, és melyek elsősorban a saját hatalmi vagyoni érdekeik mentén döntenek. Illetve olyan homályos arcú, leválthatatlan, még inkább önös érdektől vezérelt csoportok hozzák, melyeket pl. nagytőkéseknek, nevezhetünk.

Ugyanakkor a jelennek is fontos kérdése, amennyiben szükséges radikális átalakításban gondolkodunk, mert ebben az esetben, a jövő határozza meg a jelen lépéseit.

Reméljük, létrejön, létre kell hozni (törekedni szükséges) olyan elfogulatlan társadalomtudományt, (társadalomtudományos vezetést), mely objektív ismérvek, tényezők alapján meghatározza, pl. az állam optimális nagyságát szerepét, a nagytőke optimális nagyságát szerepét, korlátozásának módjait, a nemzet optimális függetlenségét, az optimális hitelezést, stb., stb..

Ugyanakkor szükség van közvetlen demokráciára (népszavazásokra, stb.) is, erről már sok helyen, sokat beszéltünk, ezért az alábbi összeegyeztetések szükségesek:

a) A szakmai kérdéseket a társadalomtudomány hozza, az ízlésbeli kérdéseket (ezekből is meglehetősen sok van) a nép hozza. A vegyes (a szakmai és ízlésbeli aspektus keveredik) kérdéseket megosztottan pl. 50-50%-os arányban (szavazóegységes módszer) hozzák.

b) A társadalomtudomány a népszavazás előtti tájékoztatás meggyőzés egyik fontos szereplője, a döntéseket ugyan a nép hozza, de objektív társadalomtudományos tájékoztatás alapján. (Pontosabban az objektív tudományos elfogulatlan tájékoztatás is erősen jelen lesz, mert jelenleg hiányzik. Végső soron itt feladatokról gondolkodunk.)

c) A társadalomtudomány optimális értékeinek, arányainak kialakításakor figyelembe veszi a nép véleményét, igényét, keresletét, ez is egy tényező, ismérv a sok közül.

d) A társadalomtudomány egyik ága, éppen a közvetlen demokrácia optimális kialakítása.

e) Végső soron a nép véleménye akarata kijelöli a szakmai, tudományos vezetés működésének kereteit, valamint a jogalkalmazó szervek működésének kereteit, majd a nép önként (egy kisebbség kényszerrel) aláveti magát a szakmai törvényeknek és a jogalkalmazó szerveknek. A jelentős döntéshozásokban viszont közvetlenül vesz részt a nép.

Szóval az elfogulatlan társadalomtudományt és a közvetlen demokráciát össze lehet egyeztetni. Ellenben a jelenlegi uralkodó érdekcsoportok (pártok, nagytőke) zsigerből „utálnak” mindent (közvetlen demokráciát és elfogulatlan társadalomtudományt), ami korlátozhatja az érdekeik érvényesítését.

Az átalakításnak (a jelen rendszer lebontásának) tehát két iránya, ága lehet: a jelen vezetés átalakítása független tudományos vezetésé. Illetve a független és megalkuvás nélküli társadalomtudomány kialakítása, és annak bevonása a döntéshozásba, jogalkotásba. Ennek egyik mellékága a vezetés decentralizálása, a valóságos fékeket és ellensúlyokat képező intézmények, testületek.

A rendszer-átalakítás másik ága: a közvetlen demokrácia kialakítása. Ennek első lépcsője a közvetlen demokrácia tisztázása és propagálása.

A pártok a jövőben remélhetőleg nem hatalmi erők lesznek, hanem eszmeközösségek.

A probléma ott van, hogy jelenleg érdekközösségek, az emberek jelentős része, nem a közös eszmék miatt, hanem a hatalmi és vagyoni előnyök megszerzése miatt lép be a pártokba, és végül is ez a pártok jelenlegi célja, lényege. Viszonylag tisztességes azon kevés párt mely csak a hatalomra törekszik, ezek még eszmeközösségek. Viszont nincs hatalom vagyon nélkül, a hatalom és a vagyon szétválaszthatatlan.

Az alapvető társadalmi előrelépés feltételei és feladatai, avagy a közvetlen demokrácia dicsőítése. Avagy, érthetően sokan azért fordulnak el a politikától, mert nem látnak igazi megoldást. Mert azt érzékelik, hogy valami lapvető probléma van, de nem látják a megoldást. Valójában van egy megoldás: a közvetlen demokrácia.

1. Akkor lehetséges alapvető társadalmi előrelépés (mely jobb életet is jelent), ha az emberek jelentős része, egyre többen, majd a többség, hisz a közvetlen demokráciában. Hisz magában, és embertársaiban. Követi Jézus legelső tanítását: a földi életben a legfontosabb az embertársaink szeretete, tisztelete, annak hite, hogy az emberek általában becsületesek és jó döntésekre képesek. Ne légy önző a tekintetben sem, hogy magadat, és, vagy az emberek egy kisebb részét a többiek felé helyezed. A kisebbség vezette világban, a többség (beleértve saját magadat is) szükségszerűen a szolgálók, közé kerül.

A közvetlen demokrácia: népválasztásokra, népszavazásokra, közvélemény-kutatásokra épített döntéshozó, jogalkotó rendszer, valamint egy olyan rendszer melyben mindenki panasza javaslata, ha jogos és jó, jobb, mint az addigi, akkor elfogadásra kerül. A közvetlen demokrácia nemcsak országos, de kisközösségi, (pl. párton belüli) és intézményi (pl. parlamenten belüli, vezetésen belüli) rendszer is – az összes tag, ügyfél, dolgozó, érintett (és nem a vezetők) dönt. A demokrácia lényege, a közvetlen demokrácia. Döntsön minél több érintett ember – elvből következtetve: a lényeg, lényege mégis az országos közvetlen demokrácia.

2. Akkor lehetséges alapvető társadalmi előrelépés, ha az emberek jelentős része, később a többsége) nemcsak hisz a közvetlen demokráciában, de ésszerűen is végigköveti, megérti: a közvetlen demokrácia sok okból leginkább képes a társadalmi haladást, előrelépést (fejlődést) biztosítani.

Megérti, hogy a közvetlen demokrácia, nem az egyén által favorizált embercsoport uralma, hanem mindenki (beleértve saját magam is, tehát én is uralkodok) uralma, döntéshozó rendszere. A mindenki döntése, ha közvetlen demokrácia igaz, jó módón működik, hosszabb távon és általában mindenki életét (beleértve magadat is) javító döntés lesz. Mert az emberek általában nem olyan ostobák (akármit is mondanak róluk), hogy a jövőt ne vegyék figyelembe.

3. Sok okból képes a társadalmi haladást (fejlődést) leginkább biztosítani, de leginkább azért mert az egyedüli módja, hogy az ember kilépjen az örökös társadalmi csapdahelyzetből. Ez pedig az, ha egy kisebb-nagyobb csoport uralkodik, és ha még feltételezzük is, hogy népérdekű akar lenni, (ami egyáltalán nem biztos), akkor is idővel szükségszerűen a saját hatalmának, vagyonának megőrzése, növelése lesz a legfontosabb (csak az uralkodásommal maradhat meg a népérdekűség), de eme hatalom-törekvéssel a népérdekűség máris alárendelt helyzetbe kerül. És ekkor a vezető, a vezetés a népérdekűség jegyében kisebb-nagyobb diktátorrá válik. A történelmi példák ezt igazolják. Ez egy szükségszerű ellentmondás, csapdahelyzet, melyből csak a közvetlen demokrácia vezet ki. Aki tehát az alapvető társadalmi előrelépést valamilyen kiváló vezetésben képzeli el, annak kiindulása eleve hibás. Ha a vezetések, időszakok többsége rossz, akkor nem személyekre, hanem általában a vezetésre jellemző dolgokat kell keresni. Ez pedig az, hogy általában a vezetések érdeke és hatalma ellentétes a közvetlen demokráciával, gátolják a közvetlen demokráciát, ill. hogy saját hatalmukat, vagyonukat építik.

4. Akkor lehetséges alapvető társadalmi előrelépés, ha az emberek jelentős része, később a többsége, a vezetést megítélő (kiválasztás, leváltás) szempontja, elsősorban a közvetlen demokrácia építése, valamint a szélesen értelmezett életszínvonal növelése lesz. Csak a szabad nemzet (a külföld sem igázza le) élhet közvetlen demokráciában, viszont a külföldtől független nemzet nem biztos, hogy demokráciában él. Vagyis a társadalmi haladás (fejlődés) kettő feltétele, a külföld is hagyja érvényesülni, sőt támogatja, és a belföldi vezetés is hagyja, sőt támogatja a közvetlen demokráciát. Ugyanakkor észre kell venni, a tettek nélküli, csak szavakban deklarált demokráciapártolást. Ha az emberek többsége helyesen ítéli meg a vezetést, a vezetéseket (külföldit és belföldit), akkor jöhet létre alapvető társadalmi előrelépés.

5. Akkor lehetséges alapvető társadalmi előrelépés, ha az emberek megértik, hogy a történelmi a politikai rendszer fejlődése, lényegében a közvetlen demokrácia fejlődése, mert pl. a népválasztás nem más, mint a közvetlen demokrácia egyik tényezője.

De azt is meg kell érteni, hogy eme történelmi fejlődés még messze nincs befejezve, legfeljebb a közepén tartunk. Pl. azért, mert ha kimondjuk, „közvetlen demokrácia” (népszavazás, figyelembe vett közvélemény-kutatás, a javaslat nem személy, de tartalomfüggő), akkor mindenki értetlenül néz, és aztán jön a nemtelen ellenvetések, lejáratások áradata. Azt is látni kell, a jövőnek egyszerűen nincs már más alapvető alternatívája (minden ki lett próbálva), csak a közvetlen demokrácia.

6. Akkor lehetséges alapvető társadalmi előrelépés, ha egyre kevesebb ember ül fel a közvetlen demokrácia ezerféle lejáratásának, észreveszi, hogy ezek a lejáratások butaságból, még inkább hatalmi, vagyoni érdekből erednek. Az is lejáratás, ha azt mondják: ez, ami van, az már a teljes, ennél nagyobb nem lehet, demokrácia. Az is lejáratás, ha hamis, hiányos, rossz módszerekkel működtetik a közvetlen demokráciát. Az is lejáratás, ha szükségtelenségét, lehetetlenségét, bizonygatják, a káros oldalát kihangsúlyozzák a hasznosat, elfelejtik. Az is lejáratás, ha a nép alkalmasságát kétségbe vonják. A hatalmasoknak, vagyonosoknak érdekeik szerint sikerül elérni, hogy az emberek legyintenek és mondják: az emberek rosszak, nem lehet itt fejlődés. De ha az emberek rosszak, akkor kijelentő saját magát is szidalmazza. Egyébként pedig közvetlen demokrácia nélkül, hogyan, és minek javuljanak meg.

7. Ugyanakkor a demokrácia-ismeret egy külön, sok könyvet kitevő tudomány, az első lépések után e tudást is el kell sajátítatni, a folyamatos társadalmi fejlődéshez.

Mégis mi választja el a liberálist, és az ál-demokratát, az igazi demokratától, (a közvetlen demokrácia hívétől)? Az igazi demokrata megfontolásra és a köztörvények alakítására alkalmasnak tart minden véleményt, amennyiben a vélemények a demokrácia szabályainak megfelelően vannak összesítve. (A liberálisok, és más látszat-demokraták szerint mindenki ordibáljon eredménytelenül össze-vissza a vakvilágba, szólásszabadság jegyében, a háttérben viszont, kizárólag a saját véleményük érvényesítésére törekednek.) Az igazi demokrata nem ahhoz ragaszkodik, hogy a kizárólag a saját véleménye alakítsa a törvényeket, döntéseket, hanem ahhoz, hogy mindenkinek a véleménye, beleértve saját véleményét is, alakítsa a törvényeket, döntéseket. Végső soron ragaszkodik a saját véleményének érvényesüléséhez, de van annyira értelmes, hogy felfogja, csak a demokrácia szabályai szerinti szavazásba bevont véleménye érvényesülhet.

Azt is tudja, hogy a „nem” szavazatok (látszólag eltűnő vélemények) is érvényesülnek, mert kijelölik a többség akaratának határait.

Az igazi demokrata tisztában van azzal, hogy egy figyelembe vett (pl. ügydöntő népszavazásba beillesztett leszavazott vélemény) vélemény többet ér, mint egy olyan vélemény (lehet az bármilyen jó, éles, ismert, stb.) aminek nincs hatása a döntésekre.

Az igazi demokrata csak úgy veszi át mások véleményét, ha az alapos átgondolás után megegyezik a saját önálló véleményével, tehát az igazi demokratának van saját önálló véleménye.

Az igazi demokrata nem az emberektől, de egyes véleményektől, cselekvésektől szigetelődik el.

Az igazi demokrata megpróbálja mások véleményét, tetteit elfogulatlanul értékelni mely többek között az érzelmek viszonylagos kizárását jelenti és azt is, hogy az ügyek, és nem az emberek mentén dönt.

Az igazi demokrata az ügyek mentén alakít ki véleményt és nem egyéni szimpátia alapján. Nem azt nézi, ki mondja, de azt, mit mond. A látszat-demokrata az nézi, ki mondja, és nem azt, mit mond.

A téves nézet pedig nagyjából így szól: hiába mond és tesz, valaki (valakik) időnként elfogadható dolgokat, ha az összesített osztályzata pocsék, ha egészében az ember (csoport) rossz, aljas sunyi, önző, diktatórikus, stb.. Érdekes módón többek között ez az előítéletesség, a rasszizmus kiindulópontja. E nézet az előítéletes rasszista nézetek, a feloldhatatlan konfliktusok, a kompromisszumképtelenség, a harcok, háborúk alapja.

Megállapíthatom e róla, hogy ő rossz, aljas, sunyi önző, stb. ember általában? Mert akkor az én ítéletem a megdönthetetlen ítélet. Vagy akkor bárki, bárkiről ugyanazt megállapíthatja, pl. az általam utált ember, rólam. Ne felejtsük el, a másik ugyanolyan jogosan gondolhatja rólunk azt, amit mi róla.

Az igazi demokrata, akárcsak az igazságos tanár, az emberekről, csoportokról, megállapít egy összesített osztályzatot és ettől függetlenül minden aktuális vélemény, cselekvést külön értékel. Az összesített osztályzat az aktuális vélemények cselekvések értékelésnek összesítése után jön ki, azonban az aktuális értékelésekbe nem számítja bele az összesített osztályzatot. Az összesített értékelést és annak „szankcióját” nem keveri össze az aktuális értékeléssel és annak „szankciójával”.

Egyébként a megjavulás lehetőségét sem szabad bárkitől elvenni.

Nem az ügyek mentén döntők, vagyis akkor bármit is mond, tesz az ellenfél, akár olyant, amivel én egyetértek, nekem ellent kell mondanom. És ő is ugyanezt teszi, ez az állandó konfliktus forrása.

Az igazi demokratát érdeklik a közügyek, közvetlen érdek nélkül is hajlandó véleményt mondani, szavazni, tehát nem önző. Az igazi demokratát érdeklik a közügyek, mert hajlandó véleményt mondani, tehát nem szkeptikus, legfeljebb röviden, sarkosan fejezi ki az elkeseredését, elégedetlenségét, és azt, hogy a megoldást nehéznek találja.

Az igazi demokrata nemcsak azt tartja fontosnak, milyen döntések születnek, de azt is, hogyan születnek a döntések, mert tudja a döntések jósága attól függ, hogy a nép, a többség hozza a döntéseket.

Az igazi demokrata legfőbb társadalmi célja: a tiszta (nem torzított, ledegradált, manipulált, stb.) közvetlen demokrácia kialakítása.

Az igazi demokrata nem szívesen lép be pártba, eszmeközösségbe, klikkbe, úgysem, mint szimpatizáns, mert az mégis a saját független véleményének kordába terelését jelenti. Szinte minden párt eszmeközösség, klikk kimondott, kimondatlan célja, ha az önös érdekek célját el is felejtjük: majd mi leszünk az élcsapat, akik majd megmutatják, megmondják, akik irányítanak. Nos az igazi demokrata ezt az „élcsapat” elképzelést elutasítja. Legfeljebb azokhoz társul tartósan, akik a közvetlen demokrácia hívei.

Az igazi demokratának is vannak alapelvei, világnézete, és örül annak, ha az, sok emberéhez hasonló (nem akar mindenáron különcködni), de mégsem vesz részt eszmeközösségekbe, pártokba, klikkekbe, mert tudja, hogy azok akarva-akaratlanul korlátozzák a közvetlen demokráciát.

Az igazi demokrata ugyanakkor elismeri az emberek azon jogát, hogy pártokba, eszmeközösségekbe tömörüljenek, de a közvetlen demokráciát mindig megvédi.

Az igazi demokraták és a pártok, eszmeközösségek viszonya, mert azért valahogy viszonyulni szükséges.

Az igazi demokrata mindenkivel hajlandó akár tevőlegesen is együttműködni, aki, akik betartják a közvetlen demokrácia elveit, szabályait, függetlenül attól, hogy milyen véleményt képviselnek. E szerint azon pártokkal, eszmeközösségekkel is hajlandó együttműködni, akik betartják a közvetlen demokrácia elveit, szabályait, függetlenül attól, hogy azok milyen eszméket, véleményeket képviselnek. Ellenben jelenleg a pártok (szinte minden párt) nem tartják be a demokrácia elveit, szabályait, bár magukat trükkösen demokratának állítják, de a valóságos céljuk, a kizárólagos véleményük érvényesítése, ráadásul többnyire hatalmi, vagyoni haszonszerzés céljából. A pártok, szinte minden párt, a demokrácia trükkös kisajátítására, eltorzítására törekszik. Az igazi demokrata azonban türelmes és nem előítéletes, ezért a közvetlen demokrácia keretén belül együttműködik azon pártokkal, melyek komolyan betartják, demokrácia elveit és szabályait. Nem is tudna mást tenni, mert párttagság, pártszimpátia, stb. alapján senkit sem lehet kizárni a népszavazásokból.

A közvetlen demokrácia közössége egy olyan közösség, amelyben a tagokat egyetlen kapocs tarja össze: a közvetlen demokráciában való hit, ill. annak tudása, hogy ez a legjobb döntéshozó mechanizmus, mely végső soron mindenkinek, a közvetlen demokrácia híveinek is hasznos.

A közvetlen demokrácia akkor jöhet létre, ha a közvetlen demokrácia hívei, az igazi demokraták, sokan vannak.

A pártok a következő módokon tagolódhatnak be a közvetlen demokrácia szövetségébe.

Egyfelől segíthetnének a független népszavazási, közvélemény-kutatási rendszert kialakítani.

Másfelől felkérhetik a tagjaikat, szimpatizánsaikat, hogy vegyenek részt a népszavazásokban (a kialakítandó népszavazási rendszerben.)

Továbbá a párt belő döntéshozását a közvetlen demokrácia rendszerében szervezhetnék meg.

(Egy ilyen pártba sokan belépnének, mint tagok, ill. szimpatizánsok. De már annak a tudata is sok szimpatizánst hozna, hogy az emberek megtudnák, hogy e párt a közvetlen demokrácia barátja.

Nem lehetetlen, hogy eszmeközösség párt rátelepedés nélkül támogassa a közvetlen demokráciát, amennyiben a saját véleményét szét tudja választani, a közvetlen demokráciától. A szükséges hozzáállás: nekünk eszmeközösségnek van saját határozott véleményünk, de ezt csakis úgy szeretnénk érvényesíteni, hogy sok embert meggyőzünk, akik belépve a szavazási rendszerbe a mi véleményünket szavazzák meg.