„Ahhoz hogy az elmélkedés egyfajta szellemi kulináris élvezetté váljék, először gazdag érzelmi, etikai és intuitív tartalommal kell fűszereznünk, azután a koncentrált figyelem kemencéjében ropogósra sütnünk, majd a végső értékek iránti mély tisztelet és alázat köretével tálalnunk.”
(ismeretlen szerző)
A meditáció jelentőségét lassan egyre szélesebb körben ismerik el. Az utóbbi néhány évtizedben már-már megszokott látvánnyá válik az indiai jógik, szvámik, buddhista szerzetesek jelenléte a világ nagy kutatóközpontjaiban.
A szellemi út nem korlátozódik a pszichikai harmóniára, vagy a jó közérzet elérésére. Az őshagyomány úgy tartja, hogy a meditáció a látszatvilágból (illúzió vagy májá) a Valóságba, az Igazság Birodalmába vezető jármű.
Annak érdekében, hogy Rámakrisna tökéletes egységlátását érzékeltetni tudjam, segítségül hívok egy rövid idézetet.
„A formával bíró Káli az anyám, a személytelen Brahman pedig az apám.”
Jézus egy kozmológiailag kiemelt időszakban érkezett erre a Földre, mindazonáltal nem Ő az egyetlen, kizárólagos küldött. Különleges csodái a hiteles jógahagyomány magas fokának természetfeletti képességeivel, az úgynevezett szidhikkel tökéletesen összhangban voltak. Számos indiai nagymesterről jegyeztek fel hasonló eseteket.
Összeállításom célja, hogy a bulvár cikkek felszínességéhez - valamint a stand up comedy képviselőinek minősíthetetlen megnyilvánulásaihoz - képest igényes és komoly expozét adjak.
Tekintettel arra, hogy 2018 decemberében nagy vihart kavart a Joao de Deus személye körül kirobbant botrány, elöljáróban kívánom elmondani, hogy a fősodrású média által közzétett hírek alapján nem lehetséges hiteles képet kapni.
Manapság nem csupán a hiteles, és feddhetetlen mesterek ritkák, de a kellőképpen felkészült spirituális keresők is. Ha valaki ténylegesen jól képzett vezetőt kíván találni, akkor nagyon válogatósnak kell lennie.
A vallási irányzatok, vagy filozófiai rendszerek esetében éppen az mutatja a látásmód hézagos voltát, amit tagadni vagy kizárni igyekeznek, nem pedig az, amit hirdetnek. Márpedig amelyik eszmerendszer nem állja ki az összehasonlítás próbáját, azt nem érdemes követni.
A hindu és az iszlám misztika metszéspontjában született az egységesítő irányzatok egyik koronaékköve, a szikh tradíció.
A jóga szimbolikája szerint a gyakorlatsor egy pompás fához hasonlítható. A jáma és nijáma a gyökerei, a gyakorlás a törzse, az ászanák az ágai, a pránajámák a levelei, a pratjahára a háncsa, a dháraná a nedvkeringése, a dhjána a virága, a szamádhi pedig a gyümölcse.
A 3 gúna, és az 5 őselem kombinációjaként létesülő pszicho-fizikai karakterünk miatt ösztönösen az alkatunkhoz jól illeszkedő spirituális gyakorlatokhoz vonzódunk.
A mantra lényege éppen abban áll, hogy az elme egyik alapvető tulajdonságát aknázza ki. Mégpedig azt, hogy folyton mozog, mindig pörget valamilyen gondolatot. Óriási előnye, hogy szinte bárhol és bármikor ismételhetjük magunkban.
Fontos tisztán látni, hogy nem feltétlenül új módszerekről van szó, talán hasonló jelenségeknek lehettünk valaha szemtanúi a sámánkultúrákban, illetőleg a szentek, vagy a nagy hatóerejű gyógyítók körében.
David Hawkins személyét és munkásságát illetően a legvégletesebb reakciókkal találkozhatunk. Léteznek elvakult hívei, és véresszájú ellenzői. Jómagam igyekszem csendesebb és tartózkodóbb alapállásból vizsgálódni.
Dr. Ian Stevenson azoknak a lelkiismeretes kutatóknak az élharcosa volt, akik első kézből származó bizonyítékokat kerestek a reinkarnáció létezésére. Elismert szakember volt, több száz szakmai cikket publikált, tehát tudományos hitelességéhez, igényességéhez nem fér kétség.
Az indiai pálmalevelek hallatán sokan hitetlenkedve csóválják a fejüket, mert mindez a racionális értelem számára emészthetetlen. Állítólag az ókortól fogva léteznek, ma élő emberek sorsáról szólnak, Indiai titkos könyvtáraiban őrzik, és így tovább.
Bruno Gröning az emberiség azon jótevői közé tartozott, akit végtelen jószándéka, áldozatvállalása, kiemelkedő karizmája, és léleklátó képessége az apostoli gyógyítók rangjára emelt. Vagy buddhista szóhasználattal: a bódhiszattva-eszmény mintaképe volt.
Minden létező a primordiális lélegzetből vagy energiából áradt ki. A „csi” a világegyetemet betöltő természeti erő vagy energia. Fordítják levegőnek, életleheletnek, lélegzetnek, életeszenciának, energiának, szélnek.
Ha már mindenképpen párhuzamot szeretnék vonni a Gájatríval, akkor azt mondanám, hogy a mi hagyományunkban ilyen a Miatyánk, amely - bármennyire meglepő is - felfogható egy tökéletes csakra-harmonizáló gyakorlatsorként. Ezért a kereszténység alapimája külön kitérőt érdemel.
A „hosszú ösvény”, az öntisztítás, a fokozatos önfejlesztés útja, a „rövid ösvény” pedig - amely figyelmünk állandó ráirányítása igazi valónkra. Illethetjük ezeket a „közvetett”, és a „közvetlen” jelzővel is.
A homeopátia úgy közelíti meg a gyógyulás kérdését, hogy ha egy emberből (a mikrokozmoszból) hiányzik egy ősprincípium, megkereshetjük azt a makrokozmoszban. Amikor valamelyik ősidea működése sérül, akkor a gyógyírt is annak az alapelvnek a függőleges láncolatából kell elkészíteni.
Szinte azt mondhatjuk, hogy vaskalaposság tekintetében a tudományba vetett hit olykor felülmúlja a vallásos szektákét. Van krédója, apostolai, főpapjai, szent iratai, tekintélyelvű szervezetei, vallásos intoleranciája, üldözött eretnekei, és mártírjai.
Nemrégiben találkoztam a fent említett közösségi oldalon egy teljesen értelmes, és nagyon is időszerű kérdéssel, amely így hangzott:
„Szerintetek van joguk az embereknek állatokon kísérletezni az emberek érdekében?”
Az igazi megértés birtokában a táplálkozást nem önmagában szemléljük, hanem a spirituális fejlődést támogató egységes filozófia részeként. Erősen gyanítom, hogy nem lenne bölcs hozzáállás „fekete-fehér típusú” kijelentéseket tenni.
