Ismét bérelt buszunkba ültünk reggel, hogy eljussunk az Attikai-félsziget legdélibb pontjára, a Cape Sounion-ra, ahol Poszeidon templomát tekintettük meg. Ám előtte megálltunk a híres lauroni bányáknál, hogy egy újabb földrajzi, geológiai és történelmi „terepbejárást” végezzünk.

A bányák miatt - melyeknek legfőbb kincse az ezüst volt - a felszín alatt ma is tele van járatokkal. Szinte olyan, mint egy nagy lyukas sajt. Amerre mentünk, mindenhol bányajáratokat találtunk, többe be is néztünk. Periklész korában Athén gazdaságának alapját e terület bányászat adta. Egy ókori város nyomait is megnéztük, ahol az épületek és a színház romjai mellett a korabeli ezüstmosót is megnéztük. A tetején, benne állva értettük meg igazán hogyan is működik, főként ezen a „nehezített terepen” , ahol az évi csapadék mennyisége szinte a sivatagéhoz hasonlóan kevés. Minden csepp vizet féltve őriztek!

Ezután Poszeidon templomának romjait néztük meg. Mivel ez a félsziget legdélibb csücske, a szakrális funkciója mellett e helynek védelmi szerepe is volt, hiszem innen belátni a tengert, innen lehetett először észlelni a betörni készülő hajóhadakat.

Ezen a napon is jó sokat utaztunk és este még várt ránk egy búcsúzás, mivel az utolsó, pénteki napon a résztvevők különböző időpontokban indultak haza, így jobbnak láttuk előrébb hozni. A piaeus-i színház pompás éttermében összegeztük a hetet.