Sor került az első terepgyakorlatra. Gyönyörű úton, a tengerpart vonalát követve, mentünk el a Sousaki vulkánhoz, Athéntól 75 km-re. Egy már nem működő vulkán kráterében a kőzeteket, a növényzetet vizsgáltuk, amit körbelengett egy erős kénes szag. A vulkán nyomán létrejött barlangokba is bekukucskáltunk, sőt a keletkező széndioxidot is megfigyelhettük és megtapasztalhattuk. Az öngyújtó lángja kb.12.cm-re a felszíntől kialudt, jelezve ezzel a gáz jelenlétét, illetve érezhetően melegebb volt az alsóbb régiókban, ahol a barlangokból, a hegy mélyéről feltör a gáz.

Kőzeteket szedtünk, (alabástromot, vulkáni kőzeteket) növényeket vizsgáltunk- kapribogyó, olajfa liget, szentjánoskenyérfa, amelynek bogyójáról kapta nevét a karát, mellyel az aranyat mérték.

Ezután elindultunk a Korinthoszi-csatornához. Ennek a tervezésénél magyar mérnökök is közreműködtek. A csatorna megépülése gyorsabbá és egyszerűbbé tette a hajózást az Égei- és a Ion-tenger között. A csatornát már az ókorban megpróbálták megépíteni, de technikai adottságok hiányában csak egy részét sikerült kiásniuk. A mostani állapotát a XIX. század végén nyerte el.