Archív v Komárne uchováva mnohé vzácne a pozoruhodné historické dokumenty. Z plejády mnohých písomností možno poukázať na tie, ktoré sa viažu na dejiny komárňanskej meštianskej komunity. Ako prvú treba uviesť najstaršiu zachovanú privilegiálnu listinu pre komárňanských mešťanov z roku 1277. Hoc im už v roku 1265 boli udelené uhorským panovníkom Belom IV. výsady po vzore budínskych práv, o necelé desaťročie neskôr sa ocitli v závislom postavení od vysokopostaveného hodnostára bána Tomáša, bratislavského, nitrianskeho a komárňanského župana. Ten vo svojom privilégiu, vydanom 15. apríla 1277 v Komárne, vyňal komárňanských hostí spod súdnej právomoci kastelánov a podžupanov Komárňanskej stolice a podriadil ich priamo županom. Ďalej dostali právo voliť si spomedzi seba richtára so súdnou právomocou, právo ľubovoľne nakladať so svojím majetkom v testamentoch, právo kosby na pozemkoch nad riekou Váh a právo slobodnej plavby po rieke. V privilégiu boli stanovené povinnosti hostí z Komárna platiť pozemkovú daň 1/2 fertóna za dom v meste alebo usadlosť ročne v dvoch termínoch (oktáva sv. Juraja a oktáva sv. Michala), povinnosť zabezpečiť doručenie posolstva sa vzťahovala už len voči ich zemepánovi a kráľovi (už nie na príkaz kastelána alebo podžupana) a z úrody boli povinní odvádzať cirkevné desiatky.

Meštianske privilégiá potvrdil na žiadosť richtára, prísažných a mešťanov v listine vydanej priamo v Komárne 14. 8. 1307 aj známy magnát Matúš Čák Trenčiansky. Významný uhorský magnát potvrdzoval slobody zahrnuté v staršom privilégiu zosnulého palatína Matúša, jeho strýka, ktoré sa však do dnešných čias nezachovalo. Táto listina je unikátna, keďže ďalšie obdobné originály listín pre meštiansku komunitu od Matúša Čáka v súčasnosti nie sú známe.

Výsadné mesto Komárno sa 29. augusta 1320 dostalo od ostrihomského arcibiskupa do rúk kráľa Karola Róberta výmenou za majetky v Tekovskej a Hontianskej stolici. Približne o desať rokov neskôr, 6. októbra 1331 vo Vyšehrade, boli jeho obyvateľom potvrdené meštianske privilégiá v listine, ktorej originál sa však nezachoval. V archíve magistrátu je uložený transumpt Pannonhalmského opátstva sv. Martina, v ktorom je odpísané zmienené kráľovské privilégium Karola Róberta spolu s konfirmáciou od jeho vnučky, kráľovnej Márie zo 7. decembra 1382. Výsady udelené uhorským panovníkom sa významne ponášajú na privilégium udelené vyššie zmieneným bánom Tomášom. Kráľ vyňal obyvateľov Komárna spod právomocí komárňanského župana a kastelána. Zároveň nariadil týmto hodnostárom, aby práva zahrnuté v jeho listine dodržiavali a nezaťažovali komárňanských mešťanov ďalšími povinnosťami. Súdna právomoc mala odvtedy náležať richtárovi a v závažnejších kauzách sa mohli mešťania odvolať pred kráľovský, alebo tavernícky súd. Dôležitým bodom pre rozvoj obchodu a prosperitu bolo právo slobodnej prepravy tovaru po celom kráľovstve, ako na cestách tak aj na riečnych tokoch.

Dikcia meštianskych práv bola od Karola Róberta prenášaná a potvrdzovaná aj jeho nasledovníkmi počas ďalších štyroch storočí, v ktorých sa Komárno nachádzalo v pozícii privilegovaného kráľovského mesta. Situácia sa výrazne zmenila 16. 3. 1745, keď sa proces snahy mešťanov o povýšenie na slobodné kráľovské mesto zavŕšil v obsahu privilégia Márie Terézie. Uhorská panovníčka s prihliadnutím na zásluhy, služby a mimoriadne odvody komárňanských mešťanov upravila mestské práva a povinnosti a zároveň potvrdila s čiastočnými zmenami mestský znak, ktorý nechala odkresliť v miniatúre v podobe erbovej pečate s latinským kruhopisom. Zmena statusu mesta a jeho jurisdikcie s konkrétnymi právomocami sú obsiahnuté v dvadsiatich prehľadne spísaných bodoch privilégia.

K významným archívnym jednotlivinám patrí zmluva o predaji domu na námestí Veľkého trhu za 2500 rýnskych florénov z 9. 7. 1763, uzatvorená medzi komárňanskými mäsiarmi, predávajúcim Matejom Postlom (Posztl) a kupujúcim Jozefom Sodricom (Sodricz). Je zaujímavá najmä pre pútavé znázornenie, variáciu komárňanského mestského erbu v ktorom bola miesto hradieb s ochrannými vežami na listine kresbou zvečnená strecha s kostolmi. Nemenej zaujímavý je aj fakt, že podľa datovania vznikla v období krátko po ničivom zemetrasení, ktoré zasiahlo mesto Komárno a všetky významné budovy, ako aj kostolné veže boli v ruinách.

A Komáromi Fióklevéltár sok értékes és figyelemreméltó történelmi dokumentumot őriz. Ezek közül most közelebbről bemutatjuk azokat, amelyek a polgári társadalom életéhez fűződnek. Az első Tamás bán, Pozsony, Nyitra és Komárom vármegye alispánjának a kiváltságleve. Attól függetlenül, hogy a komáromi polgárok már 1265-ben megkapták IV. Bélától a budai kiváltságokról mintázott szabadalmakat, nem egész egy évtizeddel később alárendelt helyzetbe kerültek. Tamás bán ugyanis az 1277. április 15-én kiadott szabadalomlevelében kiemelte Komárom polgárait a várnagy és az alispán bíráskodása alól és az ispán hatásköre alá rendelte őket. Joguk volt maguk közül bírót választani. Szabadon végrendelkezhettek vagyonukkal, akadálytalanul kaszálhattak a Vág feletti telkeken és hajózhattak a Vágon. A szabadalomlevél a kiváltságokon kívül a kötelezettségeiket is tartalmazta. A polgároknak földadót kellett fizetniük évente kétszer, mégpedig Szent György és Szent Mihály ünnepe után 8 nappal (1/2 fertót minden házért a város területén, illetve minden tanyáért a városon kívül), a különböző küldemények kézbesítésének biztosítását már csak a földesúr és a király követelhette tőlük (már nem a várnagy illetve az alispán parancsára) és kötelesek voltak a terményből az egyházi tizedet beszolgáltatni.

Csák Máté trencséni tartományúr a bíró, hitesek és polgárok kérésére, az 1307. augusztus 14-én Komáromban kiadott kiváltságlevelében megerősítette azokat a kiváltságokat, amelyeket már korábban az elhunyt nagybátyja, Máté nádor ajándékozott Komárom polgárainak (sajnos Máté nádor kiváltságlevele nem maradt fenn). Csák Máté trencséni tartományúr kiváltságlevelének egyedisége abban rejlik, hogy jelen időben nincs ismeretünk bármilyen más szabadalomlevélről, amit tőle kaptak volna az egyes városok polgárai.

Károly Róbert király kezébe Komárom az esztergomi érsek által került, aki 1320. augusztus 29-én elcserélte Bars és Hont vármegyékben lévő más gazdaságokért. Körülbelül tíz évvel később, 1311. október 6-án Visegrádon Károly Róbert Komáromnak városi szabadalmakat ajándékozott, ez a szabadalomlevél azonban eredetiben nem maradt fenn. Megtalálható nálunk azonban a Pannonhalmi apátság hiteles másolata, amelyben Károly Róbert unokája, Mária királynő, 1382. december 7-én megerősíti a korábban Károly Róbert által ajándékozott szabadalmakat. Ezek nagyon hasonlítanak a korábbi, Tamás bán által ajándékozott kiváltságokra. A király a komáromi polgárokat kiemelte a várnagy és alispán bíráskodása alól, egyúttal elrendelte a nevezetteknek, hogy a szabadalomlevélben szereplő kiváltságokat minden esetben tartsák be és a komáromi polgárokat ne terheljék további kötelezettségekkel. A bíráskodás azóta a bíró kezében volt. Jelentősebb kihágásoknál vagy pereknél a királyhoz vagy a tárnoki székhez folyamodhattak segítségért. A további fejlődésnek és gazdasági erőlehaladásnak a legfontosabb tényezője a szabad áruszállítás volt az ország területén, úgy a vízen mint a szárazföldön is.

Ezeket a kiváltságokat Károly Róbert után a többi uralkodó is megerősítette az elkövetkezendő négy évszázadban, amikor is Komárom szabadalmazott királyi városként működött. A helyzet 1745. március 16-án változott meg, amikor Komárom megkapta Mária Teréziától a szabad királyi városi rangot. A magyar királynő megerősítette az addig kapott polgári kiváltságokat, a városi címeren történt néhány változást és a város lakóinak kötelezettségeit. A város státuszváltozása és juriszdikciója a konkrét szabadalmakkal 20 pontban olvasható a kiváltságlevélben.

Szabadalomleveleken kívül más jellegű dokumentum is található a levéltárban. Ezek közül a legérdekesebb egy adásvételi szerződés 1763. július 9-i keltezéssel. A vétel tárgya egy Nagy Piactéri ház, amelynek az ára 2500 rajnai forint, az eladó Posztl Mátyás, a vásárló pedig Sodricz József volt, mindkettő hentesként tevékenykedett Komáromban. Különlegessége a városi címer ábrázolásában rejlik. A bástyákon található védőtornyok helyett egy tetőt láthatunk templomokkal. Nem kevésbé érdekes az a tény is, hogy a keltezése szerint nem sokkal a Komáromot pusztító földrengés után jött létre. Ez a földrengés a városban található épületeket és templomtornyokat is elpusztította.