25. - 26. 9. 2019

Koncom septembra sa už tradične konala odborná konferencia s medzinárodnou účasťou, ako súčasť pravidelnej série podujatí organizovaných komárňanským archívom, pracoviskom Ministerstvom vnútra SR, Štátneho archívu v Nitre. Tohtoročná téma „Spravodlivosť pre všetkých ...“, obsiahla široké spektrum príspevkov z historicko-právnej problematiky, výkonu spravodlivosti či protiprávneho konania a kriminality v prostredí sídliskových lokalít, samosprávnych celkov a štátu v minulosti. Priestor dostali aj referáty zaoberajúce sa príčinami vzniku a rozmanitými podobami trestnej činnosti a priestupkov, ich odhaľovaním, sankcionovaním, ale aj prípadnou prevenciou. Rovnako sa tiež zaoberali menej závažnými prečinmi alebo konfliktami či aktivitami na hranici zákona a inštitútmi zabezpečujúcimi bezpečnosť a verejný poriadok. Jednotlivé bloky a v nich prezentované príspevky boli zaradené do širšieho časového rozpätia, od stredoveku po 20. storočie. Podujatia sa zúčastnili odborníci z vedeckých, edukačných inštitúcií a archívov zo Slovenska a susedných krajín a pred početným auditóriom odznelo dovedna počas dvoch dní 24 prednášok v slovenskom a maďarskom jazyku.

Úvodný príspevok prvého bloku na podujatí, pod názvom Hrdelné tresty v stredovekej Bratislave zaznel od Vladimíra Segeša (Vojenský historický ústav). Autor v ňom pútavým spôsobom predstavil súdnu prax v trestných veciach na pôde stredovekého mesta, keď sa venoval kategorizácii zločinov a príslušných trestov, spôsobov získavania priznania cez vynesenie ortieľu a samotnému výkonu popravy. Upozornil tiež na fakt, že hoci mesto na základe písomných svedectiev disponovalo právom meča už od 13. storočia, oficiálny doklad o jeho udelení pochádza až z polovice 15. storočia. V ďalšej prednáške, Nové poznatky o krupinskom práve a súdnictve, Peter Chlepko (Univerzita Hradec Králové) priblížil v hrubších kontúrach najstaršiu štruktúru Krupinského mestského súdu. Autor pripomenul tiež skutočnosť, že mesto Krupina bolo v stredoveku významným právnym centrom, ktoré z pozície miesta odvolania zahŕňalo značný počet lokalít a mnohé ďalšie sa na neho obracali ako na poradnú inštanciu. Príspevok doplnený o analýzu najstaršej štruktúry mestského súdu a jeho jednotlivých funkcií, rozšíril poznatky v doteraz publikovaných štúdiách, zaoberajúcich sa problematikou počiatočného formovania a pôvodu krupinského práva. Branislav Geschwandtner (Centrum spoločných činností, Ústredný archív Slovenskej akadémie vied) vystúpil na konferencii s referátom Výkon spravodlivosti v Prievidzi alebo „prievidzský kat“, v ktorom uviedol všetky podstatné skutočnosti, ktoré vyplynuli z jeho dôkladného výskumu k tejto téme v časovom rozpätí od 14. do 18. storočia. Zaoberal sa výkonom spravodlivosti v najvýsadnejšom meste regiónu Horná Nitra, ktoré ako jediné malo disponovať od roku 1383 právom meča. Napriek tomuto faktu sa mohlo v tejto lokalite podľa autora javiť ako nejednoznačné, že výkon spravodlivosti realizoval kat. V ďalšom príspevku Blanka Szeghyová (Historický ústav SAV) zhrnula doterajší stav bádania, nové parciálne výsledky a ďalšie perspektívy problematiky Pranierov v Uhorsku. Autorka poukázala na rituály, symboliku a špecifické tresty vykonávané „na“ či „pri“ pranieri. Figuroval v úlohe mikroarchitektonickej pamiatky, objekt právnej archeológie či svedectva súdnej praxe a justície raného novoveku. Svojím príspevkom nadviazala na výsledky historikov najmä z prvej polovice 20. storočia, ktoré bohato doplnila o nové zistenia a čiastkové výsledky vlastného výskumu o situovaní a využívaní pranierov v mestskej trestnej praxi. Prvý blok prednášok na konferencii uzavrel Miroslav Nemec (Archív Slovenského múzea ochrany prírody a jaskyniarstva) s referátom Miesta súvisiace s výkonom súdnictva v minulosti na Liptove. V ňom predniesol súhrnné poznatky o výkone práva a trestnej praxi v období stredoveku a raného novoveku a tiež bližšie predstavil lokality, kde boli situované šibenice, praniere, siene a ďalšie budovy spojené so súdnou exekutívou vo vybranej stolici na severe Slovenska. Osudom týchto špecifických miest sa zaoberal, ako počas doby ich fungovania, tak aj potom, čo svoju funkciu stratili, až do dnešných čias.

Na úvod ďalšieho bloku vystúpil Richard Papáč (Východoslovenské múzeum v Košiciach) s príspevkom pod názvom „...Meretricariam duxisset vitam...“ Prostitúcia v Košiciach v 16. – 18. storočí. V ňom sa bližšie zameral na podrobnú definíciu aktivít, ktoré boli označované ako prostitúcia v novovekých Košiciach od 16. po 18. storočie. Vychádzajúc z dôkladného archívneho výskumu, najmä písomností magistrátu mesta, načrtol súdnu prax, sociálne a teritoriálne postavenie obvinených, vyšetrovanie a rozsudky nad ženami usvedčenými z prostitúcie. Na prednesenú problematiku úvodného referátu druhého bloku, z hľadiska teritoriálneho a časového, nadviazal Gabriel Szeghy (Archív mesta Košice) s príspevkom „Najstaršie remeslo“ v Košiciach v období po Rakúsko-uhorskom vyrovnaní. Svoju prácu poňal ako úvod do danej problematiky, v ktorom priblížil dejiny prostitúcie a možnosti výskumu archívnych prameňov k dejinám prostitúcie v najdôležitejšom meste severovýchodnej časti Rakúsko-uhorskej monarchie, od polovice 19. storočia do roku 1918 aj s presahom do obdobia Československej republiky. S týmto pálčivým spoločenským problémom, konkrétne Nevestincami a predpismi týkajúcimi sa "ľahkých žien" v Komárne, vystúpila Katarína Répásová (MV SR, ŠA NR, pracovisko Archív Komárno). V príspevku sa zamerala na zmapovanie nariadení proti šíreniu prostitúcie, ktoré sa však v konečnom dôsledku míňali účinkom, keďže jednotný zákon v danom období neexistoval. Autorka vyslovila predpoklad, že mesto Komárno vychádzalo z vôbec prvých pravidiel tohto druhu v Uhorsku, vydaných slobodným kráľovským mestom Pešť v roku 1867. Podrobne sa tiež zaoberala jednotlivými bodmi komárňanských nariadení, ktoré boli vydané v rokoch 1880 až 1923. V ostatnej prednáške druhého bloku sa Lukáš Paluga (MV SR, ŠA NR, pracovisko Archív Komárno) zaoberal Procesmi s osobami obvinenými z podpaľačstva v Komárne v rokoch 1750-1842. Na príklade 18 samostatných káuz si všímal dobové dôkazné prostriedky, trestnú dikciu s praxou meštianskeho súdu a tiež jednotlivé rezultáty. Zvláštnu pozornosť si zaslúžili konečné súdne výroky nad obžalovanými, ktoré mnohokrát nekorešpondovali s neúprosnými konštrukciami nastolenými v prvotnej obžalobe. V súvislosti s analyzovanou mierou previnenia, určenou v konečnom dôsledku meštianskou súdnou stolicou, si autor všímal aj pestrú sociálnu štruktúru a osudy obvinených osôb. Po zakončení rokovania prvého dňa podujatia sa uskutočnila zaujímavá exkurzia účastníkov, ktorí zamierili do pôsobivého prostredia Rímskeho lapidária, situovaného v Bašte č. VI. v Komárne.

Komárňanská konferencia pokračovala na ďalší deň tretím blokom s úvodnou prednáškou Renáty Skorka (Magyar Tudományos Akadémia) Počiatky spolupráce miest a taverníckych súdov (A városok és a tárnoki ítélőszék együttműködésének kezdetei). Autorka v nej poukázala na významné postavenie taverníka, najdôležitejšieho riadiaceho funkcionára finančnej správy krajiny. Tento vysoký hodnostár v stredoveku postupne nadobudol aj druhostupňovú súdnu právomoc v súdnych kauzách na pôde významných slobodných kráľovských miest, ktorých počet sa v 30. rokoch 15. storočia ustálil na sedem. Svoj rozbor dôležitých bodov vývoja tejto funkcie s rozsiahlou súdnou právomocou v Uhorskom kráľovstve časovo ohraničila od druhej polovice 14. storočia do roku 1456. V druhom príspevku sa Boglárka Weisz (Magyar Tudományos Akadémia) venovala Falšovateľom a ich trestom v stredoveku (Hamisítók és büntetésük a középkorban). Postupne analyzovala viaceré druhy tejto nezákonnej činnosti. Opísala dobové falšovanie peňazí, listín a doposiaľ menej známe falšovanie súkna, pri ktorom sa žiadaná komodita klamlivo vydávala za import z Anglického kráľovstva. Previnilcov v tejto oblasti čakali mnohokrát prísne tresty, pričom neraz skončili na popravisku. O tomto fenoméne dejín výkonu trestného práva vystúpil s príspevkom Archeologické pamiatky popravísk v Európe a na území Uhorského kráľovstva v 14.-16. storočí (A vesztőhelyek régészeti emlékei a 14.-18. századi Európában és Magyarországon) ďalší prednášajúci, István Kováts (Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeuma, Visegrád). Autor venoval pozornosť archeológii popravísk, ktorú publiku uviedol ako jednu z najmladších interdisciplinárnych odvetví historickej archeológie, ktorá sa zaoberá ich lokalizáciou a odkrývaním. Dané vedné odvetvie zároveň skúma právny systém, miesta výkonu spravodlivosti a špecifické znaky materiálnej kultúry. V mnohých prípadoch už terénne výskumy potvrdili údaje zo zachovaných písomných, obrazových a kartografických prameňov. Príspevok so zameraním na štátom akceptované zvykové právo, Od "klebiet" k "potupe". Význam zvykového práva v tradičných vidieckych spoločenstvách (A „Falu Szájától” a „Pacalvétesig” A közvélemény-büntetések helye és szerepe a hagyományos közösségekben) odznel od Janky Teodóry Nagy (Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar Szociális Tanulmányok Tanszék). Poukázala na rozdiely medzi spoločenskými vrstvami aj vo sférach zvykových noriem, respektíve štátom neakceptovaného zvykového práva, ktorého porušovanie prinášalo zo sebou kolektívne tresty, vychádzajúce z verejnej mienky daných spoločenstiev. V rámci príspevku autorka predstavila najmä tresty v tradičných vidieckych komunitách vo forme kolektívneho trestu, vychádzajúceho z verejnej mienky dedinskej society. Na záver prvého bloku vystúpil Roland Kelemen (Széchenyi István Egyetemen Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar) s referátom na tému Vojenská spravodlivosť v Rakúsko - uhorskej monarchii od roku 1867 až po prijatie zákonného článku č. LXIII. v roku 1912 (A katonai igazságszolgáltatás Magyarországon 1867-től az 1912-es nemzeti jogalkotásig). V ňom priblížil z viacerých aspektov proces tvorby uvedeného zákona, ktorý upravoval potreby a podmienky uhorskej domobrany. Do platnosti vošiel až polstoročie po vzniku dualistickej monarchie a bol výsledkom spolupráce panovníka s ministerstvom obrany.

Na začiatku štvrtého bloku prezentoval Szilárd Ferenczi (Kolozsvári Magyar Történeti Intézet, Babeș-Bolyai Tudományegyetem) problematiku vzťahov žandárstva a mesta Kluž v období dualizmu v príspevku pod názvom Agresor a obeť (Agresszor és áldozat. A kolozsvári rendőrség és a város viszonya a dualizmusban). Mapoval vývoj inštitútu mestskej polície počnúc rokom 1870 ako súčasti municipálnej štruktúry mesta a obzvlášť sa venoval funkcii mestských kapitánov, ktorí predstavovali kľúčové osobnosti v mestskej politike. V danom období zastávali tretiu najvýznamnejšiu pozíciu v miestnych samosprávach. Boli členmi mestskej rady a rozhodovali o dôležitých interných záležitostiach v oblasti mestskej polície, komunálnych služieb a ochrany mesta. Autor podrobne rozobral škandály, rozháňanie demonštrácií, vraždy zo strany žandárstva, ale aj samotných žandárov a iné kontroverzné situácie, ktoré vzbudili záujem celoštátnej tlače. László Nánási (Szegedi Tudományegyetem) prispel referátom s názvom Právo a kriminalistika procesov s beťármi na Dolnej zemi (1869 - 1874) (A dél-alföldi betyárperek joga és kriminalisztikája (1869-1874). Predstavil zhoršenú situáciu na úseku bezpečnosti po Rakúsko-uhorskom vyrovnaní, keď vo vybranom dolnozemskom regióne Uhorska dochádzalo k mnohým trestným činom, krádežiam dobytka, vraždám, prepadom štátnych inštitúcií, železníc a pôšt. Po Rakúsko-uhorskom vyrovnaní došlo k decentralizácii ochrany verejnej bezpečnosti a výkonu spravodlivosti, ktorá sa dostala do rúk autonómnych municípií, čo autor interpretoval ako vyslovené zhoršenie dovtedajšej situácie. Boj s kriminalitou bol v danom období napokon zverený zriadenému výboru s centrom v segedínskej pevnosti. Na čele s Gedeonom Rádayom, disponujúcim rozsiahlymi právomocami a za použitia tvrdých opatrení, bol v danej oblasti po piatich rokoch opätovne nastolený poriadok. Nasledujúci príspevok pod názvom Kapitoly týkajúce sa trestného práva v diele etnografa a zberateľa zvykového práva Károlya Tagányiho (Tagányi Károly jogszokásgyűjtő programjának büntetőjogi fejezetei) predniesla Sabina Bognár (Magyar Tudományos akadémia). Pripomenula významné 100. výročie vydania prvého zväzku diela spomínanej významnej osobnosti uhorskej vedy. Množstvom príkladov priblížila trestné zvykové právo, ktoré tvorí bohatú súčasť rozoberanej zbierky, publikovanej v štvorzväzkovom diele. Bližšie sa venovala aj procesu zbierania informácií týkajúcich sa trestného práva. V ďalšom príspevku Balázs Beregszászi (Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára Mosonmagyaróvári Fióklevéltár) postupne zaznamenal Dejiny výstavby Okresného súdu v Magyaróvári (A Magyaróvári Járásbíróság építéstörténete). Po územno-právnych zmenách slúžili dočasne k justičným účelom v danej oblasti rôzne priestory a myšlienka postaviť reprezentatívnu budovu vznikla v krátkom čase pred 1. svetovou vojnou. K jej realizácii sa pristúpilo až v roku 1926 a do užívania bola daná v roku 1929. Autor v príspevku podrobne zachytil všetky etapy vzniku účelovej budovy súdu vo vybranej západomaďarskej lokalite. Poslednou zo štvrtého bloku prednášok bola prezentácia Szabolcsa Nagya (Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltára) o Majetkových trestných činoch skúmaných v súdnych procesoch bývalých funkcionárov Maďarskej republiky rád (A magyarországi tanácsköztársaság funkcionáriusainak büntetőpereiben vizsgált vagyon elleni bűncselekmények). V ňom sa zameral na veľké množstvo káuz, ktorých aktéri, bývalí exponenti zvrhnutého režimu, boli v nových podmienkach nastupujúceho Horthyho režimu vyšetrovaní ako súkromné fyzické osoby.

V záverečnom bloku komárňanských kolokvií vystúpila ako prvá Enikő Szépvölgyi (Széchenyi István Egyetem) s prednáškou o Opatreniach týkajúcich sa neurčitého trvania odňatia slobody v Maďarsku v 20. storočí (Relatíve határozatlan tartamú szabadságot elvonó intézkedések a 20. századi Magyarországon). V nej si všímala diferenciáciu skupín páchateľov a reakcie súdneho systému na zvyšujúci sa počet recidivistov v prvej polovici 20. storočia, čo vyústilo do prijímania prísnych opatrení, považovaných vo všeobecnosti za negatívne. Medzi sankcie patrili donucovacie pracovne so sprísneným prístupom a väzbou. Ich spoločným znakom bolo, že sa o definitívnej dĺžke trvania trestu rozhodovalo až počas výkonu. Po nej nasledovala Dalma Takó (Széchenyi István Egyetem), ktorá sa venovala Trestom za vlastizradu od roku 1941 - špeciálny súd Veliteľa hlavného veliteľstva Maďarského kráľovského honvédstva (A hűtlenség bűntettének megtorlása 1941-től – A Honvéd Vezérkar Főnökének különbírósága). Vo svojom príspevku zachytila pôsobenie a kompetencie tohto orgánu vojenskej spravodlivosti, jej chodu, vykonávanej praxi a osobitne judikatúre. V nasledujúcej prednáške pod názvom "Malý" človek pred "veľkým" súdom (Kisember a bíróság előtt. A büntetőpolitika hozzájárulása az 1950-es évek elejének társadalmi elnyomásához) Zoltán Hegedüs (Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára) priblížil podiel trestnej politiky štátu na útlaku spoločnosti v časovom období na začiatku 50. rokov 20. storočia. Prostredníctvom analýzy súdnych sporov poukázal najmä na zistenie, že sa počas Rákosiho éry v Maďarsku mohol občan ocitnúť pred súdom prakticky za akýkoľvek skutok. Dôsledky politiky sústavného udržiavania širokých vrstiev obyvateľstva pod tlakom a v neustálom strachu ilustroval na viacerých konkrétnych prípadoch. Po ňom vystúpil Marcell László Tóth (Széchenyi István Egyetem) s príspevkom Neslávne známy prokurátor Július Alapi ml. (Egy hírhedt főügyész – Ifjabb Alapi Gyula), v ktorom predstavil činnosť syna, v komárňanskom prostredí dobre známeho právnika a archivára, Júliusa Alapiho staršieho. Opisovaná osobnosť sa dostala do popredia a zapísala do dejín Maďarska po druhej svetovej vojne najmä pre jej aktívny podiel na súdnych procesoch s drakonickými rozsudkami, ktoré sa udiali po ukončení revolúcie v roku 1956. Na túto významnú udalosť z maďarskej histórie nadviazal ostatný príspevok konferencie Komáromskí "hlavní vinníci" revolúcie v Maďarsku v roku 1956 (1956 komáromi „főbűnösei” – a periratok alapján) prezentovaný Gáborom Pokornyim (Komáromi Klapka György Múzeum). Autor ho geograficky determinoval mestom Komárom, odkiaľ pochádzali ním skúmaní aktéri. Zameral sa tak najmä na osudy osôb, ktoré boli za svoju činnosť a presvedčenie po potlačení Maďarskej revolúcie v októbri 1956 následne perzekvované a odsúdené Krajským súdom v Ostrihome.

Odznením poslednej 24 prednášky piateho bloku sa zdarne naplnil IX. ročník Komárňanských kolokvií historikov a archivárov, ktoré boli v širších súvislostiach zamerané na dejiny výkonu práva a spravodlivosti. Dúfame, že v dohľadnej dobe dôjde k realizácii tlače zborníka príspevkov z tohto podujatia.

-lp-

A Szlovák Belügyminisztérium, Nyitrai Állami Levéltár Komáromi Levéltárának rendszeresen megrendezett rendezvénysorozataként immár hagyományként jött létre szeptember végén az a szakmai konferencia, amely nemzetközi részvétellel zajlott. Az idei téma ,, Igazság mindenkinek …,, a történelmi és jogi kérdések, az igazságszolgáltatás vagy az illegális cselekmények és a lakótelepek környezetében elkövetett bűncselekmények, az önkormányzati egységek és a múltbéli állam széles skáláját tartalmazta. Léteznek olyan dokumentumok, amelyek a bűncselekmények és a vétségek okaival, azok különféle formáival, felderítésükkel, szankcionálásukkal és megelőzésükkel foglalkoztak. Kevésbé súlyos bűncselekményekkel, konfliktusokkal, a hatósági tevékenységekkel, valamint a biztonságot és a közrendet biztosító intézetekkel is foglalkoztak. Az egyes hozzászólások a középkortól a 20. századig terjedő szélesebb idői intervallumban szerepeltek. A rendezvényen szlovákiai és szomszédos országok tudományos intézményeinek és levéltári szakértők számos, a két nap alatt 24 szlovák illetve magyar nyelvű előadást hallhattak.

Halálbüntetések a középkori Pozsonyban című első bevezető hozzászólást Segeš Vladimírtól hallottuk (Hadtörténeti intézet). A szerző egy középkori város területén büntetőügyekben folytatott bírói gyakorlatot lebilincselő módon szemléltette, a bűncselekmények és a megfelelő büntetések csoportosításakor, a vallomások megszerzésének módszereivel itélethozatalon át egészen a kivégzésig. Felhívta a figyelmet arra a tényre, hogy a városi írásos bizonyítékok alapján a 13. századtól kezdve volt joga a kardhoz, de megadásának hivatalos dokumentuma csak a 15. század közepéből származik. Chlepko Peter (Hradec Králové – I Egyetem) A Krupinai városi bíróság legrégebbi struktúráját durva változatban szemléltette Új megállapítások a Krupinai törvényről és igazságszolgáltatásról című előadásában. A szerző felidézte azt a tényt, hogy Krupina város a középkorban fontos jogi központként szolgált, fellebbezési helyszínként és többen tanácsadói testületként fordultak hozzá. Tanulmányában kibővítette ismereteit a már korábban publikált tanulmányban megjelent Krupinai – törvény kezdeti kialakulásának és eredetének kérdését és kiegészítette a városi bíróság legrégebbi struktúrájának és egyedi funkcióinak elemzését. A konferencián Geschwandtner Branislav (A Szlovák Tudományos Akadémia Központi Levéltára, Közös tevékenységek központja) beszédet mondott A Prievidzai igazságszolgáltatásról vagy ,,prievidzai hóhér,, címmel, amelyben az alapos kutatásai során ebben a témában összegyűjtött lényeget a 14. és 18. század alatti időszakból szemléltette. A legkiváltságosabb város Felső Nyitra igazságszolgáltatásával foglalkozott, amelynek 1383 – tól egyedi joga volt a kardot használni. A szerző szerint ennek a ténynek elllenére ebben a térségben kétértelműnek tűnhet, miszerint az igazságszolgáltatást egy hóhér látta el. Szeghyová Blanka a következő előadásában (Történelmi intézet SAV) az eddigi kutatásokat, új részeredményeket, a magyarországi Pellengér problémákat összegezte. Rámutatott a szertartásokra, jelképekre és a speciális büntetésre amelyeket a pellengéreken hajtottak végre. A jogi régészet, a korabeli újkori bírói gyakorlat és igazságosság bizonysága, mikroarchitektonikus emlékmű szerepeiben vett részt. Különösen a 20. század első felében követte a történészek eredményeit, melyeket saját eredményeivel, a pellengérek városi bűnügyi gyakorlatban való felhasználásával kapcsolatos saját kutatásainak részeredményeivel egészítette ki.

A konferencia első blokkját előadásával Nemec Miroslav (Szlovák Természetvédelmi és Barlangkutatási Múzeum Levéltára) A múltbeli Lipótban zajlott igazságosság végrehajtásával kapcsolatos helyek zárta. Bemutatta a középkori összefoglaló ismereteket és a kora újkori jog és büntetőjogi gyakorlatáról, valamint részletesen a helyiségeket, Szlovákia északi részén elhelyezkedett településeket részletesebben bemutatta a csarnokok előterében felállított akasztófákat, és a végrehajtóval összekapcsolt épületeket. E konkrét helyek működésük alatti és utáni sorsával foglalkozott, melyek azóta egészen a mai napig megszűntek működni.

Papáč Richard (Kassai Kelet Szlovák múzeum) a következő blokk elején ,,…Meretricariam duxisset vitam…,, A 16. és 18. századi kassai prostitúció című előadását adta elő. A kassai modern időkben meghatározott prostitúció értelmezésére, annak részletes tevékenységére a 16. és 18. században összpontosított. Az alapos levéltári kutatásokból kifolyólag, főleg a városi tanács dokumentumai alapján felvázolta az alperesek nyomozásának társadalmi és területi státusát, valamint a prostitúció miatt elítélt nők ítéleteit. Szeghy Gabriel (Kassai Városi Levéltár) a második blokk bevezetéseként előadásában nyomon követte a területi és időbeli szempontból ,, A legrégebbi szakma,, az Osztrák – Magyar kiegyezést követő időszakban. A 19.század közepétől 1918 évig a Csehszlovák Köztársaság időszakának átfedésében megközelítette a prostitúció történetét és a levéltári források kutatásainak lehetőségeit az Osztrák – Magyar monarchia északkeleti részén fekvő városokban zajlott prostitúció történetét, melyet munkájában az adott kérdésben bevezetőként foglalta össze. Répásová Katarína (Szlovákiai Belügyminisztérium, Nyitrai Állami Levéltár, Komáromi Fióklevéltár) beszámolójában kimondottan foglalkozott ezzel az égető társadalmi problémával Bordélyházak és a könnyű nőkre vonatkozó előírások címmel. Előadásában a prostitúció terjedése elleni szabályozások feltérképezésére összpontosított, aminek végső soron nem volt jelentősége, mivel még ebben az időben nem volt erre vonatkozó egységes törvény. Azt feltételezte, hogy Komárom városa a Magyarországon az első ilyen jellegű kiadott szabályok, amelyet Pest szabad királyi város 1867–ben adott ki alapszik. Paluga Lukáš (Szlovákiai Belügyminisztérium, Nyitrai Állami Levéltár, Komáromi Fióklevéltár) a második blokk utolsó előadásaként Az 1750 – 1842 Komáromban történt gyújtogatással vádolt személyek tárgyalásával foglalkozott. Korabeli bizonyítékokat, büntetőjogi beszédet a polgári bíróság gyakorlatát valamint az egyéni eredményeket 18 különálló eset példáján vette észre. A vádlottakkal kapcsolatos jogerős bírósági határozatok külön figyelmet érdemeltek, amik sokszor nem feleltek meg az eredeti vádiratban megállapított könyörtelen konstrukcióval. A szerző észrevette a vádlottak sokszínű társadalmi struktúráját és sorsát is az elemzett bűncselekményekhez viszonyítva, amit végül is a polgári bíróság határozott meg. Az esemény első napjának végén a résztvevők a Komáromi VI. Bástyában található lenyűgöző római lapidárium környezetének érdekes kirándulásával zárták.

Másnap a komáromi konferencia harmadik blokkal folytatódott, amelynek bevezető előadása A városok és a tárnoki ítélőszék együttműködéseinek kezdetei címen Skorka Renáta (Magyar Tudományos Akadémia) adta elő. A szerző ebben rámutatott az ország pénzügyi igazgatóságának legfontosabb vezetőjének a tárnoknak jelentős helyzetére. Ez a magas rangú bírósági ügy másodlagos joghatóságot nyert a középkorban fontos szabad királyi városok területén amelynek a száma a 15. század 30-as éveiben hétre stabilizálódott.

A 14. század második felétől 1456 évig a Magyar Királyságban kiterjedt joghatósággal rendelkező funkció fejlesztésének fontos pontjainak elemzését korlátozta. Weisz Boglárka (Magyar Tudományos Akadémia) második előadásában a Hamisítók és büntetésük a középkorban témára összpontosított. Eme jogi tevékenység többi típusát is fokozatosan elemezte. Leírta az akkori pénzhamisításokat, dokumentumok hamisítását és a kevésbé ismert szövethamisítást, amelyben a kért árut félrevezetően az Angol Királyságból származó behozatalként adták ki. A bűncselekmények elkövetőit gyakran szigorúan megbüntették, akik nem egy esetben akasztófán végezték. A következő előadó Kováts István (Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Királyi Múzeuma, Visegrád) erről a jelentőségről beszélt a büntetőjog gyakorlásának történetében A vesztőhelyek régészeti emlékei a 14.-18. Századi Európában és Magyarországon. A kivégzőhelyek régészetére, amelyet a történelmi régészet egyik legfiatalabb interdiszciplináris ágaként ismertetett meg a hallgatósággal a szerző. A kérdéses tudományos szektor a kérdéses jogrendszert is vizsgálja, az igazságszolgáltatás helyszíneit és az anyagi kultúra sajátosságait. Sok esetben a terepkutatások már megerősítették a már megőrzött írott kép- és térképészeti források adatait. A ,,pletykától,, a ,, megaláztatásig,, hozzájárulás az állam által elfogadott szokásjogra összpontosított. Eltűnt a szokásjog jelentősége a hagyományos vidéki közösségekben (A ,,Falu szájától,, a Pacalvétesig,, A közvélemény-büntetések helye és szerepe a hagyományos közösségekben) hangzott el Nagy Janka Teodórától (Kultúratudományi, Pedagógusképző és Vidékfejlesztési Kar Szociális Tanulmányok Tanszék). Az állam által el nem fogadott szokásjog, amelynek megsértése az adott közösségek közvéleményén alapuló kollektív büntetéseket vont maga után, a társadalmi rétegek és a szokásos normák közötti különbségekre mutatott rá. A falusi társadalom közvéleményén alapuló kollektív büntetés formájában mutatta be a szerző elsősorban a vidéki hagyományos közösségek büntetéseit. Kelemen Roland (Széchenyi István Egyetemen Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar) az első blokk befejezéseként előadásával A katonai igazságszolgáltatás Magyarországon 1867-től az 1912-es nemzeti jogalkotásig. Az említett törvény kidolgozásának folyamatát több szempontból közelítette meg, amely osztályozta a magyar milícia igényeit és feltételeit. A Honvédelmi Minisztériummal való együttműködés eredményeként jött létre, de csak a dualista monarchia megalakulása után fél évszázaddal lépett hatályba.

Agresszor és áldozat. A kolozsvári rendőrség és a város viszonya a dualizmusban címmel Ferenczi Szilárd (Kolozsvári Magyar Történeti Intézet, Babes-Bolyai Tudományegyetem) a negyedik blokk elején mutatta be a csendőrség és a Kolozsvár város kapcsolatainak kérdését a dualizmus időszakában. Különös figyelmet szentelt a városkapitányok funkciójára, akik a várospolitika kulcsfigurái voltak majd feltérképezte a városi rendőrség intézetének fejlődését 1870 óta a város önkormányzatának részeként. Abban az időszakban a harmadik legfontosabb pozíciót töltötték be az önkormányzatoknál. A városi tanács tagjaként a városi rendőrség, az önkormányzati szolgáltatások és a városvédelem fontos belső kérdéseiről döntöttek. A szerző részletesen megvitatta a botrányokat, tüntetések szétszórását, csendőrök által elkövetett gyilkosságokat, magukat a csendőröket és más vitatott helyzeteket is, amelyek felkeltették az országos sajtó érdeklődését. Nánási László (Szegedi Tudományegyetem) A dél-alföldi betyárperek joga és kriminalisztikája (1869-1874) című dolgozattal járult hozzá. Az osztrák-magyar kiegyezés utáni romló közbiztonság védelmi helyzetét és az igazságszolgáltatást mutatta be, amely független rendelet alá került amit a szerző az eddig kialakult helyzet romlásaként értelmezett.

Akkoriban a megbízott bizottság aki a szegedi erődben székelt felügyelte a bűnözés elleni küzdelmet. A kiterjedt hatáskörrel rendelkező Ráday Gedeonnal az élen és szigorú intézkedések alkalmazásának bevezetésével újra sikerült az adott területeken 5 év múlva helyreállítani a rendet. Következőként Tagányi Károly jogszokásgyűjtő programjának büntetőjogi fejezetei című előadást Bognár Szabina adta elő. A magyar tudomány már említett kiemelkedő alakja által kiadott művének első kötetének megjelenésének fontos 100. évfordulójára emlékezett. Számos munkában közelítette meg a szokásos büntető jogot amely a négykötetes műben megjelent elemzett gyűjtemény gazdag részét képezi. A büntetőjogi információk gyűjtésének folyamatát alaposan megvizsgálta. Egy másik bejegyzésben Beregszászi Balázs (Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára Mosonmagyaróvári Fióklevéltár) fokozatosan jegyezte meg A Magyaróvári Járásbíróság építéstörténetét. A területi változások után különböző helyiségeket használtak fel ideiglenesen bírósági célokra, ezért nem sokkal az első világháború előtt felmerült egy reprezentatív épület megépítésének ötlete. Építését csak 1926-ban valósították meg, de csak 1929-ben helyezték használatba. A kiválasztott nyugat magyarországi régióban erre a célra épített bírósági épület létrehozásának minden szakaszát részletesen megörökítette a szerző. Az utolsó negyedik előadás blokk Nagy Szabolcs (Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltára) tolmácsolásában A magyarországi tanácsköztársaság funkcionáriusainak büntetőpereiben vizsgált vagyon elleni bűncselekmények témájáról szólt. Azokra az esetekre összpontosított, amelyeknek szereplőit a megbuktatott rendszer korábbi képviselőit magánszemélyként vizsgálták az új, emelkedő Horthy-rendszer körülményei között.

A komáromi kollokvium utolsó blokkjában elsőként Szépvölgyi Enikő (Széchényi István Egyetem) Relatíve határozatlan tartalmú szabadságot elvonó intézkedések a 20. századi Magyarországon című előadását adta elő. Tudomásul vette a 20. század első felében az elkövetők csoportjainak megkülönböztetését az igazságszolgáltatás reakcióját az egyre növekvő számú újrafeldolgozásra, ami általában szigorú, negatívnak ítélt intézkedések elfogadását eredményezte. A büntetések közé tartoztak a szigorúbb hozzáféréssel és fogva tartással rendelkező bűnüldöző szervek. Közös jellemzőjük volt, hogy a büntetés végső időtartamáról csak a végrehajtás során döntöttek. Őt követte Takó Dalma (Széchenyi István Egyetem) akinek előadásában hallhatták A hűtlenség bűntettének megtorlása 1941–től – A Honvéd Vezérkar Főnökének különbírósága tanulmányt. Közreműködésével megragadta a katonai igazságszolgáltatás e testületének tevékenységeit és kompetenciáit működésében, gyakorlatában és különösen az ítélkezési gyakorlatban. A következő előadásban ,,Kisember a bíróság előtt. A büntetőpolitika hozzájárulása az 1950-es évek elejének társadalmi elnyomásához,, Hegedűs Zoltán (Magyar Nemzeti Levéltár Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára) megközelítette a 20.század 50-es évek elejének időszakát az állami büntetőpolitika részesedését a társadalom elnyomásában.

A perek elemzése által rámutatott, különös tekintettel arra a megállapításra, hogy a magyarországi Rákosi idő alatt az állampolgárok gyakorlatilag bármilyen cselekmény miatt bíróság elé kerülhettek. A lakosság nagy részének elnyomása és állandó félelembe tartása következménye a politikának, amelyet számos konkrét eseten szemléltetett. Ő utána Tóth Marcell László szólalt meg előadásával Egy hírhedt főügyész – Ifjabb Alapi Gyula című előadásával, amelyben bemutatta fia tevékenységét, idősebb Alapi Gyula jól ismert ügyvéd és levéltárost a komáromi környezetben. Az említett személyiség az 1956-os forradalom vége után bírósági tárgyalásokon zajlott drákói szigor ítéletekkel került előtérbe. A magyar történelem e fontos eseményére következett előadás 1956 komáromi ,,főbűnösei,, - a periratok alapján Pokorny Gábor (Komáromi Klapka György Múzeum) előadásában. A szerző földrajzilag Komárno városát határozta meg, ahonnan az általa tanulmányozott aktorok származtak. Elsősorban olyan személyek sorsára összpontosított, akiket az esztergomi regionális bíróság üldözött és elítélt, miután tevékenységük és meggyőződésük miatt 1956 októberében elnyomták a magyar forradalmat.

A történészek és levéltárosok komáromi kollokviumának 9. évét, amely tágabb értelemben a jogigazgatás és igazságszolgáltatás történetére koncentrált az ötödik blokk utolsó 24 előadása sikeresen teljesítette. Reméljük, hogy a közeljövőben megvalósul egy gyűjtemény kiadása erről az eseményről.