20. 6. 2013

Dňa 28. júna 2013 uplynulo 250 rokov od nešťastnej udalosti, ktorá ovplyvnila nielen život obyvateľov Komárna, ale sa tragicky zapísala aj do dejín Strednej Európy. Pri tejto príležitosti sa 20. júna 2013 konal v reprezentačnej sále budovy Podunajského múzea, medzinárodný odborný seminár s názvom Zemetrasenie v meste Komárno v roku 1763, na ktorom sa zúčastnili odborníci zo Slovenskej republiky, Českej republiky a Maďarska. Organizátormi podujatia boli : Ministerstvo vnútra, Štátny archív v Nitre, pobočka Komárno a Nitriansky samosprávny kraj, Podunajské múzeum v Komárne. Seminár sa uskutočnil s finančnou podporou Mesta Komárno. Seminár otvorili svojimi príhovormi, riaditeľka Štátneho archívu v Nitre, pobočka Komárno, Mgr. Oľga Kasalová a riaditeľ Podunajského múzea v Komárne Ing. Jozef Csütörtöky, CSc. Prvá prednáška, ktorej autorom bol RNDr. Jan Kozák, Phd., člen Geofyzikálneho ústavu Akadémie vied Českej republiky, sa zaoberala Makroseizmickými informáciami na predfotografických obrazoch historických zemetrasení. Autor v nej zaujímavým spôsobom prezentoval ako pomocou malieb a obrazov súdobí umelci zobrazovali silu zemetrasení. Druhá časť sa zameriavala na využitie týchto informácií v praxi a ich aplikáciu na spomínané zemetrasenie. Ako druhý v poradí sa predstavil Mgr. Lukáš Paluga, pracovník Komárňanskej pobočky Štátneho archívu v Nitre. Vo svojom príspevku s názvom Zástoj predstaviteľov mestskej komunity Komárna po zemetrasení v roku 1763 sa venoval činnosti zástupcov mesta po ničivom zemetrasení, ktorá v značnej miere napomohla k zmierneniu nepriaznivej situácie, ktorá v Komárne nastala. Analyzoval prístup a pomoc krajinských orgánov, rovnako ako aj obyvateľov celého Uhorska, ktorú poskytli zemetrasením zničenému mestu. V reprezentačnej sále Podunajského múzea sa nachádza jeden z piatich zachovaných obrazov, ktoré zachytávajú toto ničivé zemetrasenie. Jeho autorom je Karl Friedl a nesie názov Zemetrasenie v Komárne v roku 1763. Obraz zreštauroval akademický maliar Ladislav Pavlovský spolu s Vladimírom Kožárom. Pán Pavlovský nás vo svojom referáte oboznámil s presným postupom a použitými metódami, ktoré boli využité pri obnove tohto veľkorozmerného závesného obrazu. Po skončení jeho prednášky sa s výsledkami svojho výskumu s nami podelil Prof. Dr. Péter Varga, DrSc., člen Seizmologického observatória R.Kövesligethyho Maďarskej akadémie vied v Budapešti. Vo svojom príspevku sa zaoberal seizmologickým prieskumom, onoho, už spomínaného ničivého zemetrasenia v Komárne z roku 1763. Počas tohto prieskumu dospel k záverom, že epicentrum zemetrasenia sa nachádzalo približne 10 km severozápadne od Komárna, v tektonickej línii Ráb - Hurbanovo – Diósjenő. Drvivá väčšina škôd vzniknutých počas zemetrasenia je spôsobená otrasmi zeme. Na množstvo a veľkosť škôd má dopad aj rozsah poškodenia pôdy. Medzi najčastejšie úkazy týkajúce sa poškodenia pôdy patrí padanie kameňov, zosuvy pôdy, praskliny a najmä skvapalnenie pôdy. PhD. Erzsébet Győri zo Seizmologického observatória v Budapešti nám priblížila práve spomínanú problematiku skvapalnenia pôdy. Vo svojom príspevku s názvom Úkaz skvapalnenia pôdy a ponaučenie zo zemetrasenia v Komárne, sa zamerala na úkazy skvapalnenia, na to ako vplýva samotné skvapalnenie na priebeh zemetrasenia a na jeho následky. Dáva nám tiež odpovede na to či bolo skvapalnenie príčinou, prečo zemetrasenie v roku 1763 napáchalo také obrovské škody. Ako posledná sa predstavila Katalin Gribovszki PhD. (členka Seizmologického observatória R. Kövesligethyho Maďarskej akadémie vied v Budapešti), ktorá vo svojom príspevku Využitie stalaktitov na odhad ohrozovania zemetrasením. Ponaučenie zo slovensko – maďarského výskumného projektu. Dokumentuje slovensko-maďarskú spoluprácu v jaskynnom systéme Baradla v Maďarsku a na slovenskej strane v jaskyni Domica. Keďže časť stalaktitov v tomto jaskynnom systéme bola vhodná na skúmanie, zamerali sa na zisťovanie odhadu intenzity zemetrasení, ktoré sa tu v minulosti vyskytli a tiež počet týchto zemetrasení. Z ich výskumu vyplynulo, že v okolí jaskynného systému sa pravdepodobne v uplynulých niekoľkých desiatich tisícročiach nevyskytlo podobné alebo silnejšie zemetrasenie aké bolo zaznamenané v Komárne v roku 1763. Príspevky, ktoré odzneli na tomto odbornom seminári sa stali podkladom pre zostavenie rovnomenného zborníka.

-kr-

2013 június 28–án, azaz 250 év telt el a szomorú esemény óta, amely nem csak a komáromiak életére volt hatással, de tragikus fejezete Közép–Európa történetének is. Ennek kapcsán a Dunamenti múzeum dísztermében nemzetközi szemináriumot rendeztek 2013 június 20.–án Földrengés Komárom városában 1763–ban címen, ahol több szakértő jelent meg Szlovákiából, Csehországból és Magyarországról. Az esemény szervezője a Belügyminisztérum Nyitrai Állami Levéltár Komáromi Fióklevéltára, a Nyitrai Önkormányzati régió, Komáromi Dunamenti Múzeum voltak. Komárom város által nyújtott anyagi támogatással jött létre a szeminárium. Megnyitó beszédével a Nyitrai Állami Levéltár, Komáromi Fióklevéltárának igazgatója, Mgr. Kasalová Oľga és a Komáromi Dunamenti Múzeum igazgatója, Ing. Csütörtöky Jozef, CSc. köszöntötte a jelenlévőket. RNDr. Kozák Ján, Phd., a csehországi Tudományos Akadémia Geofizikai Intézetének tagja tartotta az első előadást amelynek címe a Makroszeizmikus információk a történelmi földrengésekről a fényképezés előtti korszak alkotásain keresztül. Érdekes módon, kortárs festők által készített festmények segítségével szemléltette a földrengés erejét. Az említett földrengésben szerzett adatok gyakorlati felhasználásáról szólt az előadás második része. A második előadó a Nyitrai Állami Levéltár Komáromi Fióklevéltárának munkatársa Mgr. Lukáš Paluga volt. Komárom város elöljáróinak helytállása az 1763–as földrengés idején címmel tartott előadásában bemutatta a komáromi földrengést a város történetének legpusztítóbb természeti katasztrófáját és a komáromi városi elöljárók helytállását ebben az időszakban. A szomszédos ország Magyarország lakosságát, az elpusztított, romba dőlt városnak nyújtott segítségét és hozzáállását elemezte. Az 5 megmaradt festmény közül egy a Dunamenti múzeum előadótermének falait ékesíti, amely ezt a pusztító földrengést ábrázolja. A kép címe Földrengés Komárom városában 1763–ban, amelyet Friedl Károly festett. A restaurátori munkálatokat Pavlovský Ladislav akadémiai festő Kožár Vladimírrel közösen végezték el. A nagyméretű festmény pontos felújításáról számolt be Pavlovský úr beszámolójában, annak során felhasznált módszereiről. Az ő beszámolóját követte Prof.Dr. Varga Péter, DrSc., a Budapesti Magyar Tudományos Akadémia Kövesligethy R. Szeizmológiai Obszervatórium tagja, aki megosztotta velünk kutatási eredményeit. Feljegyzéseiben az 1763-as Komárom városát pusztító földrengésről végzett szeizmológiai kutatásokról számolt be. Az összefoglalójából kiindulva a földrengés epicentruma Komáromtól körülbelül 10 km-re északnyugatra Rába – Ógyalla – Diósjenő vonal volt, ami a medence legfontosabb tektonikai szerkezete. A földrengések során okozott károkat túlnyomó többségében a földfelszín egy darabjának hirtelen bekövetkező mozgása okozza. Ennek nagysága és mennyisége hatással van a talajkárosodás mértékére is. A leggyakoribb jelenségek közé soroljuk a sziklaomlások, földcsuszamlások, repedések és különösen a talaj vízgazdálkodásának kedvezőtlen irányú megváltozását(talajfolyósodás). A talajfolyósodás problémájával PhD. Győri Erzsébet a Budapesti Szeizmológiai Obszervatórium tagja foglalkozott. A talajfolyósodás jelensége és az 1763-as komáromi földrengés tanulságai című előadásában kitért arra, hogy maga a talajfolyósodás hogyan hat a földrengésre és annak következményeire. Választ kaptunk arra, hogy az 1763-as földrengés miért okozott ekkora hatalmas károkat, mennyire befolyásolta azt maga a talajfolyósodás. PhD. Gribovszki Katalin (Budapesti Magyar Tudományos Akadémia Kövesligethy R. Szeizmológiai Obszervatórium tagja) Cseppkövek felhasználása a földrengés veszélyeztetettség becslésére címmel megtartott beszámolója volt az utolsó. Egy szlovák – magyar kutatási projekt tanulságai. A magyarországi Baradla-barlangrendszeren és a szlovákiai Domicai- barlangrendszeren keresztül rögzíti a szlovák – magyar együttműködést. A barlangrendszer néhány cseppköve lehetővé tette annak tanulmányozását, ezáltal feltudták mérni az itt bekövetkezett földrengések intenzitásának becslését valamint a földrengések számát is. Ezeknek a kutatásoknak köszönhetően, kimutatták, hogy az 1763-as komáromi földrengést leszámítva valószinűleg az elmúlt néhány tíz évezredben a barlagrendszerek körül nem fordultak elő hasonló vagy erősebb földrengések. A szakmai szemináriumon elhangzott előadások alapul szolgáltak egy azonos nevű gyűjtemény összeállításához.