Közzététel dátuma: Jan 21, 2020 8:49:59 AM
Ez a csárda nevezetes,
Gólya jár rá, nagy kelepes*.
Ha én gólyamadár volnék,
Ilyen házra nem is szállnék.
Kidőlt-bedőlt az oldala,
Belejár az isten nyila,
A forgószél dúdol rajta,
Boszorkánytánc van alatta.
Hej kívűl is, hej belűl is,
Ki van itthon, ha beteg is?
Ki hoz nekem bort eleget,
Piros lánytól hókenyeret?
Puha kenyér eledelem,
Szomjam ellen borral telem*,
S ha felindít a szerelem,
A szép leányt megölelem.
Hej, de itt senki sem felel,
Csak az egy gólya kelepel:
Útra készül az is szegény,
Nem ülhet a ház tetején.
Gyerünk innen, fakó lovam!
Tisza innen nem messze van,
A Tiszába megitatok,
A Dunáig meg sem állok.
Isten hozzád, puszta szállás,
Gözütanya*, denevérház!
Hordjon el az őszi zápor,
Mért nincs benned egy ital bor.
(1829)
puszta: értsd: üres, elhagyatott
nagy kelepes: értsd: hosszú csőrű
telem: értsd: töltekezem
gözű vagy güzü: rágcsáló, mezei egér