Szózat

Hazádnak rendületlenűl

Légy híve, oh magyar*;

Bölcsőd az s majdan sírod is,

Mely ápol s eltakar.

A nagy világon e kivűl

Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze:

Itt élned, halnod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor

Apáid vére folyt;

Ez, melyhez minden szent nevet

Egy ezred év csatolt.

Itt küzdtenek honért a hős

Árpádnak hadai;

Itt törtek össze rabigát

Hunyadnak karjai.

Szabadság! itten hordozák

Véres zászlóidat,

S elhulltanak legjobbjaink

A hosszu harc alatt.

És annyi balszerencse közt,

Oly sok viszály után,

Megfogyva bár, de törve nem,

Él nemzet e hazán.

S népek hazája, nagy világ!

Hozzád bátran kiált*:

"Egy ezredévnyi szenvedés

Kér éltet vagy halált!"

Az nem lehet, hogy annyi szív

Hiában onta vért,

S keservben annyi hű kebel

Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erő,

És oly szent akarat

Hiába sorvadozzanak

Egy átoksúly alatt.

Még jőni kell, még jőni fog

Egy jobb kor, mely után

Buzgó imádság epedez

Százezrek ajakán.

Vagy jőni fog, ha jőni kell,

A nagyszerű* halál,

Hol a temetkezés fölött

Egy ország vérben áll*.

S a sírt, hol nemzet sűlyed el,

Népek veszik körűl,

S az ember millióinak

Szemében gyászköny űl.

Légy híve rendületlenűl

Hazádnak, oh magyar:

Ez éltetőd, s ha elbukál,

Hantjával ez takar.

A nagy világon e kivűl

Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze:

Itt élned, halnod kell.

1936

az 1-2. sor a vers első fogalmazásában: "Hazádhoz, mint szemedhez, / Tarts híven, oh magyar"

a 25-26. sor a vers első fogalmazásában: " S természet, isten és világ, / Hozzátok felkiált:"

nagyszerű: értsd: tömeges, nagyméretű, óriási (az első fogalmazásban ezen a helyen még a népölő szó állt)

a 43-44. sor a vers első fogalmazásában: "Melly semmi egyház lapjain / Jegyzőre nem talál."