Vízmegőrzés az erdőben

Az utóbbi időben jelentkező szélsőséges csapadékeloszlás egyszerre teszi szükségessé a hirtelen érkező csapadék károkozásának megelőzését, és e csapadékmennyiségek elraktározását a vízben szűk időszakokra, az egyre aggasztóbb mértékű aszály idejére.

Emiatt nem megoldás többé - kárelhárítás szempontjából sem - a vizek gyors levezetése, hanem a lefolyás kiegyensúlyozása, időbeni elhúzása szolgál védelmül mind  a hirtelen sok víz, mind a későbbi vízhiány ellen.

Különböző felszín-borítottsági típusokat (tájhasználati módokat) összehasonlítva az erdő jól szolgálja e célt, szakkifejezéssel élve viszonylag nagy az érdessége.

Nem mindegy azonban, hogy hogyan kezeljük erdeinket, mekkora és milyen eloszlású vágásokat végzünk benne, különösen lejtős terepen.

Nagy vágásterületeken ugyanis olyan mennyiségű csapadék tud akadálytalanul a talajra érkezni, ami a terület keréknyomaiban egyesülve már önálló medreket alkot, majd ezeken begyorsulva eróziót, és komoly mértékű vízveszteséget okoz az erdő számára.

Ha (akár ugyanekkora összterülettel) kis lékeket vágunk csupán, és talajkímélő anyagmozgatással (kíméletes faközelítés, vízérzékeny közlekedés) megelőzzük a mély keréknyomokat és azok vízelvezető árokká alakulását, akkor e kis (vágás)területek beérkező csapadéka jobban le tud fékeződni a környező, avarral, fekvő holtfával borított, zárt faállományú területrészeken.

Szélsőséges csapadékesemények nyomán a völgyek vízfolyásain - főleg, ha területünknél magasabban irtás, szántó, vagy beépített terület helyezkedik el, ahonnan felénk folyik a csapadékvíz - még így is összegyűlhet annyi víz, ami a vízgyűjtő alacsonyabb pontjain fekvő településeken kárt okozhat. Ilyenkor jönnek szóba a művi megoldások, amelyek rossz változatát adják a vizet begyorsító, ezzel lejjebb még nagyobb veszélyt okozó, fent a tájat kiszárító, jelenleg széles körben alkalmazott megoldások; jó változatát pedig azok a záportározók mutatják, melyek (az erdő hatásához hasonlóan) késleltetik a hirtelen érkező víz levonulását, helyet adva a víznek


 








































A záportározó tehát nem feszített víztükrű halastó; működésének lényegét a völgyzáró gátba épített áteresz, és a fölötte lévő gátmagasság képezte pufferkapacitás adja. Ugyanakkor a képen szereplő példán az is látszik, hogy a felvízi oldalon a műtárgy kombinálható egy halastavaknál szokásos pallóbetétes vízszintszabályozó zsilippel, így állandó víz is lehet a tározóban.
Comments