Az erdőgazdálkodó felel alapvetően az erdőben folyó gazdálkodás jogszerűségéért, és őt illeti a fakitermelés joga.
Az erdőgazdálkodó lehet a tulajdonos maga (pl. magánerdő egyszemélyi tulajdonosa esetén), de erdőgazdálkodó lehet az erdő jogszerű használója is: magánerdő esetében általában haszonbérlője, állami erdőnél a vagyonkezelője. Létező fogalom továbbá a közösségi erdő, pl. önkormányzatok erdeje.
Az erdőgazdálkodás gyakorlati folyamata - tulajdonformától függetlenül - az erdészeti szakszemélyzet útján valósul meg.
Az állami erdőt máig - a 2026. tavaszáig eltelt bő 3 évtizedben - a legtöbb esetben az állami erdő zrt.-k (vagyon)kezelik, vagyis ezek a cégek az erdőgazdálkodók, gyakran a védett, akár nemzeti parki területeken is.
Az állami erdőgazdálkodók érdekeltsége meghatározó erdeink sorsát illetően:
jelenleg a fakitermelésben érdekeltek, hiszen az Állam erdejéből kitermelt fák eladásából származó jövedelmet (szinte) szabadon fordíthatják az általuk szükségesnek tartott költségekre, befektetésekre. Amennyiben mégis képződik eredmény (általában a bevétel néhány százaléka), abból osztalékot is csak a legutóbbi időben von el az Állam az erdőgazdaság Zrt-ktől (az állami erdő vagyonkezelési jogáért pedig csak egy jelképes vagyonkezelői díjat fizet, ami nem mérhető össze egy haszonbérlet összegével). „Non-profit zrt-k” létrehozása esetén a fakitermelési, bevétel-érdekeltség semmit nem változna a zrt-k szintjén, a bevételnek a jelenleg eredményként kimutatott néhány százalékát is szabadon költségelhetnék le.
Kinek az erdeje?
Mivel az állami erdő nem a vagyonkezelők tulajdonát képezi, hanem az Állam tulajdonát, az Állam mint tulajdonos dönthet úgy, hogy közérdekű funkciók (ökoszisztéma-„szolgáltatások” a biodiverzitás fenntartásától a klímaszabályozáson át a rekreációig) teljesülését várja el a vagyona kezelőitől, és e célból levezetett jellemzők erdőrészletenkénti vizsgálata alapján díjazza a közreműködésüket, míg a fák esetleges kitermeléséből és eladásából származó bevétel (a közvetlen gazdálkodási költségek levonása után) akár a Kincstár bevétele is lehetne, és közcélokra is fordítódhatna.
Az állami természetvédelem - 2026. tavaszáig - a vagyonkezelésében nem álló védett természeti területeken (pl. a nemzeti parkokban is) az erdőgazdálkodásba csak az erdőtervezés folyamatában való részvétellel, az éves vágásbesorolási tárgyalásokon, illetve a jogszerűtlen tevékenységek elleni fellépéssel tudott beleszólni. Természetvédelmi kezelésként egyes beavatkozásokkal javíthatja az élővilág feltételeit, azonban természetbarát erdőgazdálkodás (folyamatos erdő-borítással) vagy az erdőgazdálkodás beszüntetése csak ott valósul meg, ahol az erdőgazdálkodó ezt az utat választja, vagy a terület különlegessége miatt (pl. erdőrezervátum) hatóságilag kötelezik rá.
Védett természeti területen elvileg természetvédelmi kezelési tervnek kellene meghatároznia, mi történhet, ez az eszköz azonban szoros láncon volt tartva azzal, hogy az erdőgazdálkodó egyetértése nélkül nem hirdette ki az eddigi kormány ezeket. Kezelési terv híján pedig az erdőterv lépett a helyébe, ami valójában a fakitermelés/fatermesztés terve.
Indokolt tehát áttérni az Erdő regenerációját szolgáló, fakitermelési érdektől mentes természetvédelmi kezelésre, legalább a védett természeti területeken!