Az erdőgazdálkodó felel alapvetően az erdőben folyó gazdálkodás jogszerűségéért, és őt illeti a fakitermelés joga.
Az erdőgazdálkodó lehet a tulajdonos maga (pl. magánerdő egyszemélyi tulajdonosa esetén), de erdőgazdálkodó lehet az erdő jogszerű használója is: magánerdő esetében általában haszonbérlője, állami erdőnél a vagyonkezelője. Létező fogalom továbbá a közösségi erdő, pl. önkormányzatok erdeje.
Az állami erdőt ma a legtöbb esetben az állami erdő zrt.-k (vagyon)kezelik, vagyis ezek a cégek az erdőgazdálkodók, gyakran a védett, akár nemzeti parki területeken is. Az állami természetvédelem e helyeken az erdőgazdálkodásba csak az erdőtervezés folyamatában való részvétellel, illetve a jogszerűtlen tevékenységek elleni fellépéssel tud beleszólni. Természetvédelmi kezelésként egyes beavatkozásokkal javíthatja az élővilág feltételeit, azonban természetbarát erdőgazdálkodás (folyamatos erdő-borítással) vagy az erdőgazdálkodás beszüntetése csak ott valósul meg, ahol az erdőgazdálkodó ezt az utat választja, vagy a terület különlegessége miatt (pl. erdőrezervátum) hatóságilag kötelezik rá.
Nem kizárt ugyanakkor, hogy védett állami erdő vagyonkezelését az illetékes nemzeti park igazgatóság kapja meg (van is rá példa), ez esetben erdőgazdálkodóként a NPI hozhatja meg azt a döntést, hogy a vágásos helyett szálaló, átalakító, vagy faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódban kívánja kezelni erdejét.
Az erdőgazdálkodás gyakorlati folyamata - tulajdonformától függetlenül - az erdészeti szakszemélyzet útján valósul meg.