E módszer alkalmazásakor nem vágunk le egy nagy fa magasságánál nagyobb átmérőjű területet egy adott helyen, vagyis foltokban, lékekben termelünk ki fát, lehetőleg 300-400 nm-nél nem nagyobb területen (pl. egy 10 m sugarú kör, 20 méteres fa átmérővel számolva 314 nm-es léket eredményez). A pontos méretet, tájolást, formát a kitettség, és a terepi megfigyelések (szomszédos állomány, újulat stb.) kell, hogy meghatározzák.
Ezzel az őserdőben kidőlő nagy (több száz éves) fák helyén keletkező léket imitáljuk, amelyben a többletfény (és a megmaradó oldalárnyalás kedvező mikroklímája) hatására az újulat erőre kap.
Az átalakítás kezdetén - közel egykorú faállományainkban - érdemes megtervezni az átalakítás térbeli rendjét, a különböző korú foltok fejlődése során pedig az egyes facsoportokon belül kell az erdőnevelési döntéseket meghozni.
Melyek az első lépések, ha erdőgazdálkodóként a lékes átalakítást választjuk?
Üzemmódváltást kell kezdeményeznünk az erdészeti hatóságnál (magánerdőben tulajdonosi 2/3-os egyetértéssel). Szálaláshoz magánerdőben támogatást is kaphatunk, ha részt veszünk az erdő-környezetvédelmi célprogramban (124/2009. FVM r.).
erdőrészletenként meg kell terveznünk az átalakítás idejét, a kitermelendő fatérfogatot, és adott esetben - főleg egyöntetű faállomány esetén - érdemes megtervezni a lékek elhelyezésének térbeli rendjét is.
be kell mérnünk az első lékek középpontjának térkép koordinátáit, valamint a terepen ki kell jelölnünk a lékek területére eső fákat, esetleg több lépcsős kitermelésnél a hagyásfákat, valamint a közelítőnyomokat.
Az átalakítás ideje fogja meghatározni, hogy a folyamat végén milyen korú lesz a legelőször vágott lékben felnövő újulat (ezek lesznek a legidősebb fák, leszámítva a lékek közti pufferterületeken maradó érintetlen részeket).
Az is az átalakítási időből következik, hányad részét vághatjuk le 5 vagy 10 évente a területnek. Ugyanakkor a kitermelhető fatérfogat magasabb is lehet, mint ami a lékekből kihozható: a még több évtizedig nem bolygatott foltokban (a leendő lékek helyein) akár tisztíthatunk, gyéríthetünk is.
A jövőre szóló gazdasági tervezéshez létezik olyan számítógépes alkalmazás, mellyel lékenként nyomon követhető (átlagadatok alapján) a leendő növedékesedés.
A lékek elhelyezésének térbeli rendje azért fontos, mert megtervezésével lehetővé válik, hogy a teljes átalakítási idő (90 év vagy annál több) alatt elkerüljük azt a helyzetet, amikor rákényszerülünk valamely nemrég nyitott lék szomszédjában újabb léket nyitni, ezzel veszélyeztetve a folyamatos erdő-borításból fakadó előnyök (pl. fény- és klímaviszonyok) érvényesülését.
A kedvező lék-struktúra kialakításához rendelkezésünkre áll olyan algoritmus, amellyel meg tudunk felelni annak a feltételnek, hogy 25-30 év korkülönbség legyen minden szomszédos lék között, így valóban folyamatos legyen az erdő-borítás.
A lékstruktúra tervezéséhez figyelembe kell vennünk a domborzatot, az állomány jellemzőit, és a fő közelítési lehetőségeket. Ugyanakkor az ideiglenes közelítőnyomok kitűzése már a lékek elhelyezéséből vezethető le; ennek során érdemes törekedni a vízelvezető hatások és az újulat-károsítás csökkentésére. A korkülönbséget biztosító algoritmus ebben is segítséget jelent.
Természetesen vannak olyan jól differenciálódott állományok, ahol fontosabb lehet az egyes fák helyzetének figyelembe vétele, és le kell mondanunk a sematikus lék-struktúra kínálta előnyökről.