Erdőterületek átvezetése örökerdővé

Kiindulásul 2 alapvetést meg kell fogalmaznunk:

• a vágásos erdőgazdálkodás nyomán egykorúvá lett faállományainkban sok helyen van értelme természetközeli mintázatban, szelíd eréllyel (első sorban lékek vágásával) időről időre segíteni a fiatalabb korosztályok megerősödését, ezzel segítve a természetes kor- és átmérőszerkezet kialakulását (ami azt is jelenti, hogy a jövőben kisebb eséllyel érik el nagy területen egyszerre az idős fák élettartamuk végét)

• ugyanakkor az Erdő nem igényli (sőt!) a kidöntött/kidőlő fatörzsek kiszállítását (annak általában csupán gazdasági oka van). Bőven van hová hízni erdeink szervasanyag-készletének, talajának.

 Az időben és térben folyamatosabb erdővel való borítottság fenntartásának, a vegyeskorúság, szerkezeti sokféleség kialakításának  lehetőségei erdeinkben

A beavatkozások mintázatát és erélyét tekintve - az erdőgazdálkodás körében is - több technológiát különíthetünk el:

• Először említendő lehetőség, hogy a gyérítések során széthúzzuk az átmérő-eloszlást azzal, hogy csak a közepes méretosztályt vágjuk, így valóban csak a legnagyobb fák koronái közé szoruló egyedeket éri fahasználat, az alsó szint(ek) érintetlenül maradnak (ez tölgyesekben a vegyeskorúsítástól függetlenül is kívánatos a törzsárnyalás miatt). 

• A gyérítés erélyét is változtathatjuk az erdőrészlet területén, így akár kisebb újulatfoltokat is megsegíthetünk (ezzel egyben "megágyazva" a majdani szálalásnak).

• Még mindig a vágásos (vagy átmeneti) üzemmódban számos formában közeledhetünk a természetesebb felújulási térstruktúra felé szálaló vágás révén.

• Egykorú(vá tett) erdeink elindítására a vegyeskorúvá válás felé sok esetben a lékes átalakítás a legalkalmasabb módszer.

•  

Készletgondozás javafák kijelölésével 

A szálaló gazdálkodás nem azonos az erdő regenerációját szolgáló természetvédelmi kezeléssel! A mérsékelt övi természetes (ős-)erdőben nem csak az "optimálisnak" vagy "szálalónak" nevezett fejlődési fázis jelentkezik meghatározott területen, hanem "öregedési fázis" is. A természetes erdő élőfakészlete - vegyeskorúságával együtt - megközelítheti egykorú, "vágásérett" faállományainkét. Vagyis kellenek sok öreg fát tartalmazó, árnyas területrészek is, a hozzájuk kötődő élővilággal.

 Ugyanakkor a vegyeskorúvá válás elősegítése a fenti módszerek egyes elemei - fakihozatal és fatermesztési célok követése nélkül -  részét képezhetik erdeink területi és szerkezeti regenerációját szolgáló (természetvédelmi) területkezelésnek. 

Ha a szerkezeti változatosságot és hiányzó populációk megtelepedését segítő erdőkezelést kiegészítjük a talaj és a víz megtartását szolgáló beavatkozásokkal, akkor pedig - Agócs József szóhasználatával élve - valódi erdőéltetést - folytathatunk.