Örökerdő létrehozása a "semmi"-ből

Erdőtelepítés a Természet regenerációs folyamatának segítésével

Ha szántóként használt területen szeretnénk erdőt létrehozni, a természetes folyamatok szempontjából mindjárt 2 problémával kell szembe néznünk:

• az erdő természetes körülmények között a regenerációs célú szukcesszió útján foglalja vissza egykori területeit, vagyis nem rögtön tölgyest, keményfás állományt hoz létre, hanem cserjék, pionír fák (gyorsan növő, rövidebb életű, nagy szaporodó képességű populációk: éger, nyír, fűz, nyár, egyes helyeken fenyők) teremtik meg a feltételeket (elsősorban fény-, klíma-, talajviszonyokat) a klimax (hosszú életű, sok populációból álló, adott klímán maximális anyagkörforgalmat biztosító) erdő életéhez;

• a másik probléma, hogy vegyeskorú erdőt nem tudunk telepíteni, pedig erre lenne szükség a majdani örökerdő fenntartásához.

A 2 probléma összekapcsolva oldható meg: területünk egy részén keményfás erdőt telepítünk, élve a jogszabály által ma már támogatott elegyítés lehetőségével, míg egy kisebb részén pionír erdőt hozunk létre, ahol az elkövetkező 40-50 évben folyamatos magszórással segítjük a keményfás betelepülést.

A keményfás erdőrész magtermésének kezdetén (kb 50 év múlva) megkezdhető annak lékes átvezetése (átszálalása) folyamatos koreloszlású (szálaló) erdőalakba, az időközben a pionír erdőrészből fokozatosan keményfássá váló terület fái pedig az 1-50 évvel idősebb egyedeket fogják adni.