Patakjaink védelme és újbóli életre keltése

Valójában minden patak erdei patak. A vízelvezető doktrína ugyan sokukat kiegyenesítette, kimélyítette és megfosztotta növényzetétől az elmúlt évszázadok során, azonban a jó ökológiai állapotuk helyreállítása - ideértve a meder kanyargósságán és az árterek újbóli bekapcsolásán túl kísérő ligeteik újratelepítését is - nem halogatható a végtelenségig.

Erre nem csak a vizes élőhelyek különleges természetvédelmi értéke vagy az EU-s kötelezettség (Víz Keretirányelv) miatt van szükség, hanem azért is, hogy a fák árnyalásukkal megvédjék a patakokat a lágyszárú növényzet túlburjánzásától, megtisztítsák vizüket, kiegyensúlyozzák vízjárásukat (a teljes völgytalp/völgyület növényzetével együtt) és stabilizálják partfalukat.

Mindezek miatt még vágásos üzemmódú erdőrészletben folydogáló patakjaink mentén is illik - az erdőrészlet végvágása esetén is .- védőzónát hagyni, amit jó esetben a hatóságok meg is követelnek.

Ugyanakkor sok változtatásra van még szükség a vízhez való hozzáállásban, a jogszabályalkotásban és a támogatások terén ahhoz, hogy nagy területen megkezdődhessen az élhető környezetünk megőrzését szolgáló revitalizáció. Ennek egyik első lépése a tervezők számára is iránymutató MSZE 12333-as előszabvány (sajnos szerzői jogi okok miatt nem áll módunkban mellékelni).

Vízfolyások revitalizációja és az árterek újjáélesztése

A jövőben nem tartható fenn a vízfolyások vizének jelenlegi arányú elvezetése a tenger felé, (a Kárpát-medence kiszáradásának veszélye nélkül), ehelyett az a cél a jövőben, hogy minél nagyobb területet vissza tudjunk adni a vizet hasznosító, megőrző, elpárologtató természeti rendszereknek

• • lefolyóvá változtatott vízfolyásaink regenerációs folyamatainak segítésével, vagyis

    • • kanyargósságának és változatosságának helyreállításával

      • a mederszint-visszatöltődési folyamatok segítésével

      • vízparti, ártéri, szigeteken lévő őshonos fás növényzet megőrzésével, életrekeltésével, az ártéri szántók egy részének beerdősítésével, a vízfolyás-menti exóta faültetvények (pl. nemesnyárasok, akácosok) erdővé való fokozatos átalakításával, az erdők folyamatos erdőborítást szolgáló kezelésének (szálalás) széleskörű bevezetésével

  • elzárt („ármentesített”) eredeti árterek (szabályozott) újbóli megnyitásával.

A vízfolyások, vizes élőhelyek, ártéri természeti rendszerek felélesztésével számos, ma szinte megoldhatatlannak tűnő gond orvosolható:

• • Megoldódhat az árvízi károk elleni védelem

  • Megoldódhat az aszálykárok megelőzése

  • Újra több vízhez juthatnak a természeti rendszerek (vizes élőhelyek, rétek, erdők stb.)

  • Javulhat a térségi éghajlat

  • Javulnak a vízi élővilág feltételei,

  • bővül a vízi haszonvételek lehetősége,

  • Javul a (felszíni és felszín alatti) vízminőség

A vízfolyások revitalizációja kedvező hatást gyakorol majd a vízjárásra is, különösen a teljesen művivé tett (pl. lebetonozott) vízfolyások esetében (pl. a Balatonba ömlő kisvízfolyások egyenletesebb hozama hozzájárulhat a tó folyamatos vízellátásához).

Mellékletek:

• Vízzel a klíma helyreállításáért: Az Új Víz Paradigma (People and Water)

• Létforrásaink felújítása (Agócs József)