Valójában minden patak erdei patak. A vízelvezető doktrína ugyan sokukat kiegyenesítette, kimélyítette és megfosztotta növényzetétől az elmúlt évszázadok során, azonban a jó ökológiai állapotuk helyreállítása - ideértve a meder kanyargósságán és az árterek újbóli bekapcsolásán túl kísérő ligeteik újratelepítését is - nem halogatható a végtelenségig.
Erre nem csak a vizes élőhelyek különleges természetvédelmi értéke vagy az EU-s kötelezettség (Víz Keretirányelv) miatt van szükség, hanem azért is, hogy a fák árnyalásukkal megvédjék a patakokat a lágyszárú növényzet túlburjánzásától, megtisztítsák vizüket, kiegyensúlyozzák vízjárásukat (a teljes völgytalp/völgyület növényzetével együtt) és stabilizálják partfalukat.
Mindezek miatt még vágásos üzemmódú erdőrészletben folydogáló patakjaink mentén is illik - az erdőrészlet végvágása esetén is .- védőzónát hagyni, amit jó esetben a hatóságok meg is követelnek.
Ugyanakkor sok változtatásra van még szükség a vízhez való hozzáállásban, a jogszabályalkotásban és a támogatások terén ahhoz, hogy nagy területen megkezdődhessen az élhető környezetünk megőrzését szolgáló revitalizáció. Ennek egyik első lépése a tervezők számára is iránymutató MSZE 12333-as előszabvány (sajnos szerzői jogi okok miatt nem áll módunkban mellékelni).
A jövőben nem tartható fenn a vízfolyások vizének jelenlegi arányú elvezetése a tenger felé, (a Kárpát-medence kiszáradásának veszélye nélkül), ehelyett az a cél a jövőben, hogy minél nagyobb területet vissza tudjunk adni a vizet hasznosító, megőrző, elpárologtató természeti rendszereknek
lefolyóvá változtatott vízfolyásaink regenerációs folyamatainak segítésével, vagyis
kanyargósságának és változatosságának helyreállításával
a mederszint-visszatöltődési folyamatok segítésével
vízparti, ártéri, szigeteken lévő őshonos fás növényzet megőrzésével, életrekeltésével, az ártéri szántók egy részének beerdősítésével, a vízfolyás-menti exóta faültetvények (pl. nemesnyárasok, akácosok) erdővé való fokozatos átalakításával, az erdők folyamatos erdőborítást szolgáló kezelésének (szálalás) széleskörű bevezetésével
elzárt („ármentesített”) eredeti árterek (szabályozott) újbóli megnyitásával.
A vízfolyások, vizes élőhelyek, ártéri természeti rendszerek felélesztésével számos, ma szinte megoldhatatlannak tűnő gond orvosolható:
Megoldódhat az árvízi károk elleni védelem
Megoldódhat az aszálykárok megelőzése
Újra több vízhez juthatnak a természeti rendszerek (vizes élőhelyek, rétek, erdők stb.)
Javulhat a térségi éghajlat
Javulnak a vízi élővilág feltételei,
bővül a vízi haszonvételek lehetősége,
Javul a (felszíni és felszín alatti) vízminőség
A vízfolyások revitalizációja kedvező hatást gyakorol majd a vízjárásra is, különösen a teljesen művivé tett (pl. lebetonozott) vízfolyások esetében (pl. a Balatonba ömlő kisvízfolyások egyenletesebb hozama hozzájárulhat a tó folyamatos vízellátásához).
Mellékletek:
Vízzel a klíma helyreállításáért: Az Új Víz Paradigma (People and Water)
Létforrásaink felújítása (Agócs József)