Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat

Úgy gondolom a Magyar Kápolna történetét kiegészítem még egy megható szép történettel.

A történet majdnem száz évvel ezelőtt kezdődött és napjainkban fejeződött be.

Egy gyönyörű költemény részlettel kezdem a történetet, mely Somlyó Zoltán "A doberdói Mária" -c költeményéből való.

" Fönt a Doberdón kis kápolna áll,

Fehér falát az idő megcibálta.

A napfényben s a hold sugárinál

A vándornak a megnyugvást kínálta.

És hervadt koszorúk közt odabent

Egy fehér arcú szent pihent.

A jobb karján az istennek fia -

A doberdói Mária.......

S a vad bozót közt úgy éjfél felé

A kápolnát egy üteg célba vette,

A tüzér bizton lőtt belé,

A láng pokoli fénnyel szállt felette."

A doberdói fennsíkon nem kíméltek semmit, mindenre lőttek ami mozgott, mindenre lőttek ami magasabb volt a föld szintjénél.

Egy ilyen szétlőtt templom romhalmazán bóklászott egy magyar katona és rátalált egy alaposan megsérült Krisztus szoborra, melyet kikotort a törmelékből és a háború végeztével haza vitte Debrecenbe. A katona, nővérének ajándékozta a szobrot, majd így került az unokához. Az unoka visszavitte olasz földre, ide a magyar kápolnába. Hogy melyik templomból került el Debrecenbe, azt már tudni nem lehet, de itt lett otthona a magyarok kápolnájába.

A kép még az eredeti helyén készült, a kápolnai elhelyezésről nincs képem.