Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat

A legszebb katonatemetőnek mondják! Ami igaz, hiszen a látvány szemet gyönyörködtető. Fái miatt árnyas, fehér kőkeresztjeinek haragoszöld hátteret adnak a bukszusok.

Szent területre enged a temető kovácsoltvas kapuja, hiszen a kőlábazatú drótkerítéssel kőrbevett területen nagyjából 10000 osztrák – magyar (többségében magyar) katona álmodik egy jobb világról, ahol megöregedhetnek az emberek. Mára már a neveik is enyészeté váltak. A sírköveken meg van a tábla helye, de csak a helye. Kicsit szerencsésebbek a tisztek önálló emlékei, azon még némileg olvasható a márványba vésett felirat. De az idő már azon is erősen próbálja karmait.

(A környékbeli kisebb temetők felszámolása után is ide hozták a katonák földi maradványait.)

Ritka vándor errefelé a magyar, legalábbis az, aki megáll a temető kapuja előtt, hoz egy szál virágot, egy magyar szalagot. A feledés ködének leeresztéséhez igen hozzájárult egy ostoba eszme Magyarországon való hosszú időzése.

Bár az igazsághoz tartozik, hogy Bedécs Gyula tanár úr vezetésével épen egy csoport érkezett a temető elé, ott jártunkkor.

Ha Triesztet elhagyva száguldunk Udine felé a 202 sz. autóúton, az alagút után a második lehajtónál, de a harmadiknál is lemehetünk a Sistianainál. Ide kb. 12 km.-re van a temető, jobbra fel Gorjanszkoban.

Csapatunk hazafelé az olaszországi Rivoli Veroneseből, tért le az autóútról, hogy elhelyezzünk egy koszorút a hőseink emlékére.