Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat

Egy új név mely nemrégen bukkant fel a magyar történelem mélységeiből, egy hős neve, kinek nevét tulajdonképpen a szlovének csiszolták újra ragyogóra.

Rostás Pál közhuszárról van szó. A huszár története éppen 200 éves.

Az eset a kanyargó Vipava folyó völgyében történt - melyet az adriai tengertől jó 25 km.-re találunk Szlovénia déli részén - Budanje település mellett, a 444-es úton, a háromtornyos templom bal oldalán.

A napóleoni háborúk idején, 1813. október 3-án a 5. Radetzky huszárezred katonáinak egy része összeakaszkodott a menekülő franciákkal. Az ezred sebesültjeinek biztonságos elvonulása miatt, Rostás Pál négy huszártársával feltartóztatta a jelentős - több mint 16 szoros - túlerőben lévő franciákat. Egy negyedórai viaskodás után Rostás Pál 30 golyóval a testében hullott le utolsónak a lováról. Az ellenfelei már lőttek, mert a kardjával már nem bírtak.

A bátor tettet a helybéliek végignézték, a hős magyar huszárt eltemették. Bajtársai díszes sírhelyet alakítottak ki 1836-ban, majd emlékművet emeltek a sírja fölé 1845-ben.

1915-ben egy erre járó magyar katona - B.Sárközi Gergely - még írt visszaemlékezéseiben a huszár szobráról, de később még múzeumi kőtárban is feküdtek romos darabjai.

2009 és 2010-ben helyiek kezdeményezésére megmozdult valami. A szlovének felkeresték a Ljubljanai nagykövetségünket a szobor felújítása ügyében. Így került sor, a szobor restaurálására, újbóli felállítására - Hadügyminiszterünk jelenlétében - szép példájaként két nép összefogásának.

Csapatunk két héttel az avatás előtt járt itt.

(Képeink sajnos csak kis méretben tekinthetők meg.)

Vers Rostás Pálról