Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat

Solkan, az egykori különálló település ma már Nova Gorica város része. (Szlovéniában, az olasz határnál) E városrészben található a település egyik temetője. A temető falánál elballagva találjuk meg az egykoron rettegett Isonzó folyó és a vasút által közbezárt osztrák- magyar katonatemetőt. (Érdemes a „civil”temetőn is átmenni, megcsodálhatjuk pedáns rendjét és igen nagy gondozottságát.) A katonatemetőt a legmagyarabb temetőnek mondják a nagy létszámú, itt nyugvó magyar hősi halott miatt.

Itt van szinte karnyújtásnyira Sabotino hegye, arrébb a laposabb Podgora, még arrébb Görz város (ma Gorizia). Hihetetlen emberáldozatot követelő helyek.

Az Isonzó folyó környékén zajló csatákat számozták, 12-ig jutottak. Csak érzékeltetni szeretném a csaták szörnyűségét. A 3. isonzói csatában az olaszok vesztesége 62 ezer, az osztrák - magyar csapatoké 42 ezer katona volt. A 4. isonzói csatában az olaszok a Sabotino hegyét 15-ször rohamozták meg, a Podgorát 40- szer, minden siker nélkül. Az olaszok részéről 49 ezer, a osztrák – magyar csapatok részéről 25 ezer katona lehelte ki a lelkét.

Ma már csend van itt. Csak a tovaszáguldó, Adriába igyekvő Isonzó moraja hallatszik fel, ide a halál kertjébe. Az ápolt temetőkert közepén hatalmas obeliszk, a környék legnagyobbja. Azt veszik körbe az emlékkövek, a hősök emlékkövei. Porladó emlékkövei! A háború után mindegyiken volt névtábla, ma már csak kevés található az eredetiből. Ami van, azok többsége a győri Révai Miklós Gimnáziumnak köszönhető. A temető bal sarkában kisebb emlékművet találunk, Gyurcsók János, Jancsó József, Jáger János és Antal István emlékére állítatta a szülői kegyelet. Tálán egy faluból való barátok voltak!?

A környéken harcoló – életüket adó – magyar katonák megtették kötelességüket! S mi utódok! (Államunk 1945 óta nem vesz róluk tudomást, csak az egyszerű „közkatonák”, őrzik emléküket, kikből még nem oltották ki az emlékezés lángját!)