Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat

A Nagy Háború idejében - az olasz hadszíntereken - hegyi terepen, igen gyakori volt az állóháború kialakulásánál, hogy a föld felszínen nem bírtak egymással az ellenfelek. Ilyenkor jutott eszükbe az ellenfél alá ásni - igen hosszú és fáradságos munkával - majd felrobbantani őket. Megtette ezt mind a két fél, kinek nagyobb volt a szerencséje az robbantott.

1916. szeptember 22-én óriási robbanás rázta meg a Monte Cimone hegyormát. Az osztrák-magyar csapatoknak sikerült eltüntetniük az alaposan befészkelődött olasz ellenfelet. Az olasz csapatoknak a hivatalos jelentés szerint az emberveszteségük 1128 katona volt. Legtöbbjük holteste még mindig ott van a berobbantott alagútrendszerben, kavernákban, sziklába vájt járatokban. A mi hadvezetésünk szerint napokig lehetett hallani a segélykérő kiáltásokat. A környező olasz tüzérség a robbantás után azonnal tűz alá vette a területet. Kértek tűzszünetet a mieink, az ellenfél katonáinak mentésére, de ebbe nem egyezett bele, az olasz hadvezetés.

A Monte Cimone (1230m) csúcsának lerobbantott részén, 1929 szeptember 22-én emlékművet emeltek - a hősök tiszteletére - Umberto Savoy herceg jelenlétében.

( Bővebben olvashat az eseményről a "Nagy Háború írásban és képben" -c.sorozat, "Az olasz háború" kötetének 311-313. oldalán.)