Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat

Visintini, Olaszország. Magyar kápolna.

Csendes, pár házból álló kis falucska ásítozik itt az egykori doberdói frontvonalon.

Azok a hadat járt férfiak akikben ez a szó: Doberdó, félelmet gerjesztett, és összerándult gyomorral és száraz torokkal gondoltak a háborús múltra, azokban már régen elhalt a lélegzet. A háborús évek már régen elmúltak, béke telepedett meg a táj fölött.

Az utolsó csatazajos években ez a tájék már hátországnak számított, hosszú völgye temetőnek alkalmatos volt. Temettek is ide állandóan, szünet nélkül.


"S ki tudja hányszor, hányadik ezernek

Mond itt a pap már tábori misét,

Az ágyúk is most népeket sepernek

S az emberélet olyan semmiség."

Finta Sándor sorai.


Hogy kinek jutott eszébe az építése és ki tervezte meg ezt az itt lévő magyar kápolnát, már kitudni nem lehet. Tény, hogy az utolsó háborús évben, a temetővel szembeni emelkedőn, gyönyörű kápolnát kezdtek építeni a hátország katonai. A háború elcsendesedett, a katonák hazamentek, a kápolna, a magyar kápolna, félig készen itt maradt, álmodva az Úr igéiről.

Idővel a temetőt is felszámolták, elvitték az "örök nyugalomra helyezetteket"más felé, így egyedül maradt a kicsiny kápolnának szánt építmény emlékeztetőnek.

A megérkezett békességes időben hazaköltöztek a falucska lakói. Örültek is a majdnem elkészült építménynek, mert teteje volt, így használni is lehetett. Lett is belőle lomtár, fáskamra és még házi állatok is tanyáztak benne. A kicsi kápolna elkeseredésében omladozni is kezdett.

Úgy tudni, a győri Isonzó Baráti Kör terjesztette legelőször a hírt a magyar kápolnáról 2001-ben. A hír útra kelt, itt-ott mint a mag, termékeny talajra talált.

Eltelt jó pár év - nem kevés - nemzeti összefogásból (milyen jó ezt leírni) és nemzetközi összefogásból avatásra, felszentelésére gyűltek a kicsiny kápolna köré az emberek, 2009 május 29.-én a Hősök Napján. Az avatáson - szentelésen Dr. Sólyom László köztársasági elnökünk is megjelent. Az elnöki koszorút a tüzércsapatunk két tagja vitte és helyezte el a kápolnában.

Az felszentelés zaja elcsendesedett, ma már az itt járó magyarok koszorúi és az emlékszalagjai gyűlnek a kicsiny kápolna körül.