Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat

Bohinjska Bistrica egy magas hegyek által körbeölelt szép település, egy rohanó hegyi folyócska mentén, még a Bohinji tó előtt.

Az első világháborúban ide már a szakadatlan ágyúdörej sem hallatszott át. Az öldöklő harcok a hegyeken túl dúltak, az Isonzó mentén, a doberdói fennsíkon.

Itt hadikórház működött, ahol lábadozhattak a sebesült katonák. Ha felgyógyultak, mehettek vissza a frontra, nyomorékká válva talán haza. Ahol kórház van ott a halál is dolgozik és ott temető is kell. A kórházi ágy gyűrött lepedőjéről többjüknek csak a sóhaja, az álma szállt csak haza. Ha a katonából a lélek elillant s a lélegzete is elcsendesedett, belerakták egy idétlen hadi koporsóba és egy ütött-kopott kordén kivitték a közeli katona temetőbe. Egy pap elbúcsúztatta e földi léttől, majd hamar ráhúzták a nehéz anyaföldet.

Így adta ki lelkét a katona a Császárért a Hazáért.

Később a császár is itt hagyta a birodalmát, a haza is megfeledkezett a régi katonáiról.

A bohinjska bistricai temetőben is elfeledett, zömében magyar katonák nyugszanak 297-en.

A helyieknek köszönhető, hogy kegyeletből ápolják a temetőt. Az osztrák Fekete Kereszt nevű szervezet is gondoskodik az osztrák- magyar katonatemetőkről szerte Európában. Az itt látható fehérre festett kereszteken is ez a szervezet cserélte le a réz táblákat. Hibásan írják a magyar neveket, de legalább ki vannak írva.

Egyenlőre a hivatalos Magyarország a temetők ügyében vajmi keveset tesz. A magyar civil szervezetek végzik a dolgukat, igen kevés anyagiakkal a hátuk mögött.

A képeket Burkus Pál és Solymár Andrea készítette.