Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat

A Hadtörténeti Múzeumban akkoriban láttunk egy korhű 6 fontos ágyút. Ez az! Ez kell! Nem megyünk mi más településre huszárnak, mert Nagykátának tüzércsapata lesz! Az ágyú korabeli rajzának másolatát megkaptuk a Hadtörténeti Múzeumtól. A Nagykáta Barátainak Köre állt az ügy mellé, így megindult a szervezés. A helyben működő Ipari iskola a hozzáértő mesterek felkutatásában jeleskedett. Nagykáta lakossága a csőhöz szükséges színes fémet gyűjtötte. Egy helyi kádármester, Magó János kádárműhelyében szépen alakultak a famunkák. A bognár Pándon gyalulta a hatalmas kerekek alkatrészeit. A nagykátai Kucza Péter vasműhelyében hétről hétre szép vasalatok kerültek a fa alkatrészekre. A jászberényi öntöde is leszállította a hatalmas 322 kg súlyú ágyúcsövet. Közben észrevétlenül eltelt úgy három és fél, négy esztendő. Már majdnem kész volt az ágyú, mikor a csapat szervezéséhez kellett látni. Lelkes, hazafias érzelmű emberek gyűltek össze. Így tüzérjelöltek már voltak, de egyenruha egy darab sem. Segített az Önkormányzat. Megajánlott 500 ezer Ft-ot, s ez elég volt az öltözetekre. A fejfedők, a csákó a Takarékszövetkezet jóvoltából lettek készen. Így, ilyen példás összefogásból elkészült az ágyúnk, és felállt a csapat is mellé.

1998. április 4-én, a Szabadságharcunk 150. évfordulóján megjelent az ünnepségen Magyarország első 6 fontos, korhű ágyúval felszerelt tüzércsapata. Azóta már sok víz csobogott le a városkánk határában csordogáló Tápió patakban. Az elmúlt 12 évben csapatunk nagy utat járt be. A klubunk falán lévő Magyarország térképét tüskésre tűzdeltük a jelenlétünk tűjeivel. A jól felépített csapatunk nem csak katonai hagyományt őriz.

Dolgoztunk egy hetet Déván, Csaba testvér gyermekotthonában. Később, mikor az erdélyi Farkaslakán átcsordogáló egyébként békés Nyikó, hatalmas áradattal lepte meg a falut, nem sokára ott voltunk, s három napot dolgoztunk az iszap és a törmelék elhordásában. Dolgoztunk egy hétig Olaszországban is, a Pasubio hegyén 2023 méter magasságban, a 157. számú regiment első világháborús temetőjének rendbehozatalán. De szerveztünk már táncházat is, mely közel két évig működött. Tüzérbáljainkra szép hazánk több településéről, sőt ideiglenes határainkon túlról is – Erdély, Olaszország – érkeztek vendégek. Jóakaratú emberekkel összefogva műsoros estet tartottunk, bort palackoztattunk az 1849-es tápióbicskei csata emlékére emelt emlékmű felújításának javára. Több éve már, hogy rendezvénnyel emlékezünk a Doni hősökre, és megtartjuk helyben a Hősök Napját. A csapat fejlődése hozta, hogy már nem csak az 1848-49-es Szabadságharcunk szép zsinóros egyenruhája lehet rajtunk, hanem időközben elkészültek a két világégés magyar tüzéreinek egyenruhái is.