Képek

A kép egy vízfestmény, melyen az Orczy házban berendezett zsinagóga Tóraszekrényét láthatjuk, gyász-alkalomra feldíszítve: V. Ferdinánd császár és magyar király 1835. március 2-án bekövetkezett halálát követő gyász-szertartáson. A kép felirata szerint a "régi zsinagógát" láthatjuk, azaz a közösség konzervatív tagjainak hagyományos imahelyét. A tóraszekrényt fekete gyászlepel borítja, melyen három helyen is látható a császári címerben látható kétfejű sas mellén az uralkodó címerével.

A kép egy nem sokszorosított, hanem egyedi ábrázolás, vízfestmény. Pontos készítési dátuma nem ismert, de feltehetően nem sokkal az esemény után készülhetett.

A kép realisztikusnak tűnik, feltehetően így, vagy hasonlóképpen jelezték a zsinagóga térben az uralkodó halála miatti gyászt. Nem az ábrázolás módja próbál befolyásolni, hanem annak ténye: az esemény rajzos megörökítése azt a tényt rögzíti, hogy a zsidó közösség lojális az uralkodóhoz.

A képen az Orczy ház másik zsinagógájának, a modernebb irányzat követőinek épített "Kórustemplom vagy Kórtempel" néven említett imateremnek a képét láthatjuk.

A kép még a fényképezés elterjedése előtti időben készült: rajz alapján sokszorosított, színezett litográfia. A zsinagóga berendezése és megnyitása utáni időszakban keletkezett - valósághű ábrázolása a korai korszaknak.

A kép a lehetőségekhez képest realisztikus ábrázolásnak tűnik, nem az ábrázolás módja, hanem az ábrázolás ténye igyekszik befolyásolni a nézőt. Amikor készült (1833-ban), akkor a zsinagógák belső terének ábrázolása nem volt még szokás, ezt a zsinagógát azért rajzoltatták le mégis, mert a közösség büszkén hirdette a hagyományostól eltérő, modern, a korszakban "csendes"-nek is nevezett zsinagógáját, az abban követett reformokat. Ezek szellemében ebben a zsinagógában már nem egyéni imaszékeken hanem sorokba rendezett padokon ülhettek a hívek, akik már nem állták körül a tóraolvasó emelvényt (bimát), ezért az a tér közepéről a tóraszekrény elé került. A nők ugyan még a karzaton ültek, de a karzaton már nincs olyan rács, ami miatt lentről ne lehetne látni őket.

A kép portré: Denhof Károly Edének (1798–1840), az Orczy házban berendezett Kórustemplom kántorának arcképe. Denhof Óbudáról származott, majd Bécsben, Salamon Sulzernél képezte magát. A Kórustemplomban szinte operai stílusban vezette az imákat, ami gyökeresen más zenei élményt nyújtott, mint a hagyományos liturgia. A szertartásokhoz Denhof fiúkórust is szervezett. Denhof viselete sem a hagyományos: arca borotvált, és ruházata a protestáns lelkészekére emlékeztető.

A kép nem is kép, hanem egy dokumentum, mely igazolja, hogy Schwarz Lipótné 1845-1846 folyamán a bal oldali 52-es számú ülésen részt vehet a zsinagógai istentiszteleten. Az összesen 491 imaszék közül egyet egy évig ő használhatott, azaz feltehetően jelentős összegért megváltotta a használat jogát. Ekkoriban a zsidó közösségi intézményeket kizárólag a közösség tagjainak adományaiból és fenntartási hozzájárulásaiból tartották fenn, ezért az ülőhelyek "eladása" általános gyakorlat volt. Ez a dokumentum annyiban tér el az átlagos bilétától, hogy a Kultusztemplomban imádkozók számára a zsinagógai környezet esztétikai megújítása is része volt annak az ideológiának, melyet akkoriban a haladók, a modern kor igényeihez a vallási intézményekben is igazodók követtek. A belépőjegyet a korszak jeles rézmetszője, Tyroler József készítette - őt egyebek mellett az 1848-1849-es forradalom alatt használt Kossuth bankók készítőjeként ismerjük.