Hasonlóságok és különbözőségek

A "nagy" történelem, a csaták és politikai események mellett keveset tudunk a hétköznapi életről, például a lakókörnyezet változásairól.

Két különböző forrást mutatunk, egy képet és egy szöveget. Nézd meg és olvasd el a szöveget alaposan, majd válaszolj a kérdésekre!

Szegfi Mór: Jelentek a zsidó életből, 1848.

Lakószoba

A szoba bútorzata és egész belrendezete különösségénél fogva megérdemli, hogy leírjuk.

Első, mi a hosszúdad négyszög szobában a benyitónak szemébe tűnt, a fényesen kicsiszolt sárgaréz lámpa volt, mely csillagidomú nyolc ágaival a mestergerendáról éppen az asztal közepébe lecsüngött. Csak szombat vagy ünnep előestéjén gyújtatik meg e nyolc ág, mik aztán oly vidáman derítik ki a zsidó szobáját, hogy azt hiszi, miképp az angyalok szálltak alá mennyükből, vele együtt „a szép arát”, a nyugnapot üdvözlendők. A keletre szolgáló falon nagy kép függ. Két oroszlánát ábrázol, hátrafordított fejek-, hosszan kiöltött nyelvek- és fölfelé csavarított farkakkal. Hátulsó lábaikon állva, az elölsőkkel fölágaskodnak, két, egymás mellett álló, cserépzsindely alakú, domborfejű ábrát támogatva, melyeken a tíz parancs első szavai sorban írva állnak. Azon két kőtáblát ábrázolja ez, miket Mózes faragott, és mikre Isten saját ujjával bevéste a tíz parancsot. A kép közepén e vers áll héber nyelven írva: „Magam előtt tartom Jehovát mindig!” Alját több zsoltár és egyéb szentírási mondatok foglalják el, titokteljes értelműek azoknak, kik a Szentírásban titkokat fejtegetnek. E kép, mely ezüstrámába van foglalva, első pillanatra egyszerűnek látszik, de közelebbről vizsgálva az emberi türelem és ügyesség csodás bizonyítványát adja. Ugyanis az oroszlányok és a kép minden vonása csupa betűkből áll. Mózes öt könyve egészen föl van jegyezve rajta, csak a legélesebb szemmel kivehető. Végén az író neve föl van jegyezve. Börtönben, úgy írja, hová hamis reáfogás által került, kilenc évig dolgozott rajta, míglen elkészítette. Írni pedig sohasem tanult. E kép előtt áll a házigazda háromszor napjába, midőn ősei Istenéhez imádkozik. Kelet felé, hol ő egykor szabad volt, fordulva, mindennap kéri istenét, némítsa el árulkodói száját, és adja vissza neki ősi szabadságát. Oldalt ezzel, a fal szélén, fekete pamlag, pitykeforma sárgaréz szegekkel köröskörül kiverve. Átellenben ezzel nagy kétszárnyú szekrény áll. Tárt ajtaján a legszebb kötetű könyvek látszanak ívrétűektől kezdve le a nyolcadrétűekig, a legszebb rendben fölállítva. Ez a házigazda legbecsesb tulajdona. Ezzel táplálja lelkét. Az egészet a mestergerenda közt lehajló pálmagally (lulab) és a múlt húsvétkor félretett sótalanul sütött lepénynek egy darabja (afikoman) kerekíti ki. Az első, melyet keleti szokás szerint az úgynevezett lombsátoros ünnep alkalmával a zsinagógában bemutatnak, tűztől óvja meg a házat; a másik pedig, azt tartják, nagyon élesíti az emlékezetet. Most is, mintha tanulással akarna foglalkozni a házigazda, mert az asztalon, mely előtt csinos hálóköntösben és kis bársonysapkával fején ül, könyvek fekszenek rétegenkint egymás fölött tornyosulva.