Releváns információk gyűjtése

A vizsgált téma szempontjából releváns információk megtalálása és kiválogatása a történeti kutatás fontos része. A múltból megőrzött rengeteg információból és adatból ki kell válogatnunk azokat, melyek a témánkhoz tartoznak, és el kell különíteni azoktól - bármilyen érdekesek is legyenek egyébként - melyek nem segítik a vizsgált téma részleteinek pontosítását.

Számla

Az 1858-ban kelt számla kétnyelvű (magyar és német) fejlécén azt olvassuk, hogy a számlát Mössmer József Rumburgi vászon raktára állította ki. Az üzlet a "Menyasszonyhoz" az Úri utca báró Orczy ház 10. szám alatt volt.

Újságcikk

Az alábbi újságcikk 1896-ban jelent meg az Új Idők című lapban. Ennek az évnek talán legfontosabb eseménye a magyar honfoglalás ezeréves évfordulóját ünneplő Millenniumi ünnepségsorozat volt. A hatalmas érdeklődést kiváltó eseménysorozat része volt a Városligetben, több erre a célra épített épületben berendezett Ezredéves Országos Kiállítás, ahol a korszak szinte valamennyi művésze megjelent. Mivel a király, Ferenc József is meglátogatta a kiállítást, ezért Thorma János Aradi vértanúk című képét nem mutatták be a Műcsarnokban, hogy a királynak ne kelljen szembesülnie a képen megfestett történelmi eseménnyel. Azért, hogy a közönség mégis láthassa a képet, az Orczy ház "rendezvénytermében", a Wasserman szálában állították ki. Erről szól az alábbi tudósítás.

Az aradi vértanuk képe.

Mint ahogy régen, öregapáink fiatal korában az első magyar tragédiákat szerény színekben mutatták be, éppen olyan szerény helyen látták meg először Budapesten Thorma János nagy festményét, melyet a mi szívünk az első igaz magyar képnek szeret mondani. A régi Pest egy ránk maradt nagy bérkaszárnyájában vonultak meg az Aradi Vértanúk, az Orczy-ház egyik ódon termében, melyben egykoron sok viharos mulatság pergett le, sok csárdással meg sok palotással. Meg is felelhetett az a derék hambár ebbéli rendeltetésének, legalább így erősítgetik nagyapáink, akik sok emléket tartogatnak az Orczy-ház táncterméből. A régi építmény hűségesen megtartotta a külső formáját, csak az élete változott el. Szatócsboltok meg korcsmák nyíltak meg benne, az udvarai nyílt raktárakká lettek, targoncák meg kiselejtezett ládák hevernek minden zugban. Keskeny lépcsőn át jutni fel ahhoz a teremhez, melyben az aradi vértanuk tragédiája íme a szemünk előtt folyik. Bánatosabb képet, nagyobb stílű szomorújátékot nem festettek még meg Magyarországon, mint amilyen Thorma Jánosnak ez a műve. Nem számító, rendező ész festette ezt, hanem buzgó fajszeretettel teljes szív. Nem páthosz, hanem nagyságos egyszerűség az előadása. Az első kép, mely előtt könnyezni láttam embereket. Pedig a művészi hatásnak nagyon rovására volt a kedvezőtlen hely és rossz világítás. Ez a kép csak fél-hangon beszélhetett itt, de így is meg-értette mindenki. Most azonban jobb helyre került, a hol egészen érvényesül a hatása. Áttették az állatkert melletti vendéglő emeleti nagytermébe, a hol kitűnő világításban és megfelelő környezetben látható, itt már teljesen át-érezzük ennek a végzetes reggelnek egész hangulatát s a borult ég alatt lefolyó tragédiát. Most még jobban kiérezzük azt a hangtalan nyugalmat, mellyel a halál leszállt Magyarország legnemesebb vértanúira. Nemcsak az előadása, de a tartalma is nyert ezzel a helycserével. A kép most már itt marad a kiállítás bezártáig. Reméljük, hogy innen aztán odakerül, a hol legméltóbb helye volna, a Nemzeti Múzeumba.