In laudem verni temporis*
az "Fejemet nincsen már" nótájára
1
Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókot könnyebbítő szele!
2
Te nyitod rózsákot meg illatozásra,
Néma fülemile torkát kiáltásra,
Fákot is te öltöztetsz sokszínű ruhákba.
3
Néked virágoznak bokrok, szép violák,
Folyó vizek, kutak csak néked tisztulnak,
Az jó hamar* lovak is csak benned* vigadnak.
4
Mert fáradság után füremedt* tagokat*
Szép harmatos fűvel hizlalod azokat,
Új erővel építvén űzéshez inokat.
5
Sőt még az végbéli jó vitéz katonák,
Az szép szagú mezőt kik széllyel* béjárják,
Most azok is vigadnak, s az időt múlatják.
6
Ki szép füvön lévén bánik jó lovával,
Ki vígan lakozik vitéz barátjával,
Ki penig* véres fegyvert tisztíttat csiszárral*.
7
Újul még az föld is mindenütt tetőled,
Tisztul homályából az ég is tevéled,
Minden teremtett állat megindul tebenned.
8
Ily jó időt érvén Isten kegyelméből,
Dicsérjük szent nevét fejenkint* jó szívből,
Igyunk, lakjunk egymással vígan, szeretetből!
in laudem verni temporis: a tavaszidő dicséretére
hamar: gyors
benned: értsd: miattad, neked köszönhetően
füremedt: felfrissült
tagokat: tagjaikat, testrészeiket
széllyel: teljes szélességében
penig: pedig
csiszár: fegyverkovács
fejenkint: fejenként, értsd: mindnyájan, egy emberként