Istenes versek

Balassi Bálint az istenes költészet első jelentős képviselője Magyarországon. Az istenes líra a középkori vallásos líra és a reneszánsz kori protestáns énekköltészet hagyományain alapul, de sok szállal kapcsolódik a kora vallásos epikájához (vallásos históriák) és a korabeli irodalomban elterjedt jeremiádákhoz, siralmas énekekhez. Balassi istenes költészetére a későbbi századokban sok magyar költő (pl. Ady Endre, József Attila) épített.

Balassi protestáns nevelésben részesült, protestáns iskolákban tanult, protestáns hite azonban nem volt mély vallásosság. Sokkal inkább a kétely, a bizonytalanság jellemzi hitét, mint a meggyőződés. Rekatolizálása nem feltétlenül jelenti a „régi” hitre való visszatérést (bár halálos ágyán meggyónt), inkább személyes biztonságának érdekében döntött így. Nem lehet pontosan azt sem megállapítani, hogy az ellenreformáció „harcos” vitairatát – Edmund Campianus művét – miért akarta lefordítani.

Istenes verseket első költői kísérletei óta írt élete végéig. Ezek a költemények az életműnek a szerelmes verseknél kisebb részét teszik ki, a tizenkilenc istenes vers az összes szövegnek körülbelül tizenöt százaléka.

Az istenes versek megalkotásakor Balassi nem rendelkezett egy már készen kapott kifejezéskinccsel, formavilággal, tartalmi konvenciók szabályrendszerével, mint szerelmi lírája esetében. Ezért ezeknek a szövegeknek többségét költői eszközökben kicsit szegényesebbnek, szerkezetüket gyakran lazábbnak, nyelvezetüket némileg nehézkesebbnek érezzük. Másrészt viszont nem uralják el a verseket a konvencionális elemek, s ezért a lélekállapot kifejezése sokkal személyesebb, egyénibb bennük. Idővel az istenes versek nyelvi megformálása is tökéletesedett, amire jó példa az Adj már csendességet... kezdetű költemény. Ennek az új költői nyelvnek a kidolgozása nehéz feladatot jelentett, hiszen Balassi a zsoltárokon kívül más műfaji előzményre nem támaszkodhatott.

De a zsoltárköltészet hagyományát sem követhette igazán, hiszen egy lényeges vonatkozásban törekvései más irányúak voltak. A zsoltárok - mind a bibliai szövegek, mind az ennek nyomán létrejövő egyházi műfaj darabjai - közösségi élményt fejeznek ki, olyan lélekállapotot, amelyet a közösség minden tagja átélhet. Balassi viszont istenes verseiben az Istenhez fűződő személyes viszony megszólaltatására és személyességre törekedett, s ez csak az általa kialakított egyéni és eredeti költői nyelv segítségével valósulhatott meg. Költeményeiben a szenvedő, sokszor magányos, bűntudatos ember szólal meg, akinek kételyeire, bizonytalanságaira nem gyógyír a hit, sem a vakbuzgóság, sem a gyülekezet közössége; egyéni útján, egyéni céljaiért, egyéni sorsáért vár útmutatást, vigaszt, kegyelmet: tisztában van esendőségével, bűnösségével és minden hitetlenségen túl is hisz Istenben, a megváltásban és a kegyelemben. E versekben a bűntudat, a gyötrődés, a kín, a szenvedés nem póz, nem konvenciókon alapuló szerep, hanem – mint Balassi szerelmi lírájában is – őszinte, tiszta gondolat és érzés. A Bocsásd meg Úristen..., az Adj már csendességet... kezdetű versek vagy a Mint a szomjú szarvas kezdetű 42. zsoltár parafrázisa jól példázzák e líra jellegzetességeit.

Talán szubjektivitásuk miatt nem váltak Balassi istenes énekei a református istentiszteletek részévé; csak három ének, a Bocsásd meg Úristen ifjuságomnak vétkét..., a Menyei seregek boldog, tiszta lelkek... (148. zsoltár), valamint a Kegyelmes Isten, kinek kezében... szerepel a protestáns énekeskönyvekban a graduálé (azaz a szöveget és kottát is tartalmazó, ünnepekhez, szertartásokhoz kapcsolódó énekek) melletti, Vegyes énekek című kiegészítő részében.

Annak ellenére, hogy a fentiek alapján Balassi istenes versei nem sorolhatók a korabeli vallásos irodalomba, megtaláljuk közöttük a protestáns énekköltészet kedvelt műfajait: a bűnbánó énekeket, zsoltárparafrázisokat, dicsérő énekeket, könyörgéseket. Egyik első istenes verse, a Balassi Bálint nevére, melyben könyörög bűne bocsánatjáért... például bűnbánó ének. A bibliai zsoltárok közül földolgozta a 27., a 42., az 50., az 54. és a 148. számút. Ezek a zsoltárparafrázisok az eredeti szövegek szabad, lírai átdolgozásai. Mindazonáltal Balassi a legtöbb versében elszakad a felidézett műfaj kötöttségeitől, s teljes mértékben egyedivé teszi műveit: a vallásos tartalom, a vallásos motívumok, jelképek új értelmet kapnak, a könyörgések, bűnbánati énekek nem közösségi énekek, de nem is a középkori himnuszköltők fohászai.

Az istenes versek formaiságára szintén a sokféleség jellemző. Egyrészt meghatározza a versformát a dallam (különböző himnuszok, korabeli egyházi énekek dallamai), másrészt – ha a költő úgy látja helyesnek – saját, kedvelt formáiban írja e verseit is. Például a Szentháromságról írt három himnuszát háromféle formában: az első négysoros, bokorrímes (a a a a) tizenegyes strófákból áll, a másodikat Balassi-strófában írta, a harmadik formája három kétütemű tizenkettes sor és egy hat szótagú zárósorból álló bokorrímes strófa.

Források:

Gintli Tibor - Schein Gábor: Irodalom tankönyv 14-15 éveseknek. Korona Kiadó, Budapest, 1998. 265. oldal

Diószegi Endre - Fábián Márton: Irodalom 9. Krónika Nova Kiadó, Budapest, 2003. 191-192. oldal,

illetve ennek elektronikus változata a Sulinet Tudásbázisban: >>>