33. Kiben bűne bocsánatáért könyörgett akkor, hogy házasodni szándékozott. Balassi Bálint nevére

Az nótája: Bánja az Úristen

1. Bocsásd meg, Úristen, ifjúságomnak vétkét,

Sok hitetlenségét, undok fertelmességét,

Töröld el rútságát, minden álnokságát,

Könnyebbíts* lelkem terhét!

2. Az én búsult lelkem én nyavalyás* testemben

Té-tova* bujdosik, mint madár a szélvészben,

Tőled elijedett, tudván, hogy vétkezett,

Akar esni kétségben.

3. Látja magán* való szántalan* nagy sok jódat*,

Kiért*, tudja, téged nem tisztelt, jól tött* urat,

Háládatlanságát látván hamis voltát*,

Ugyan* szégyenli magát.

4. Akarna gyakorta hozzád ismét megtérni,

De bűnei miatt nem mér elődben menni,

Tőled oly igen fél, reád nézni sem mér,

Színed igen rettegi.

5. Semmije sincs penig, mivel elődben menjen,

Kivel jóvoltodért viszont* téged tiszteljen,

Vagy alázatossan, méltó haragodban

Tégedet engeszteljen.

6. Sok kísértet* éri, mindenképpen rettenti,

Veled ijeszgeti, kétségre sietteti,

Ki miatt majd elvész, ha vele jól nem téssz,

Magát Pokolra ejti.

7. Jajgatván nagy sokszor említi szent nevedet,

Mondván: Vajha az Úr hozzá* venne engemet,

Bizony* kedvét lelném*, mert őtet követném,

Mint édes Istenemet!

8. Bátorítsad, Uram, azért bíztató szóddal,

Mit használsz szegénynek örök kárhozatjával?*

Hadd inkább dicsérjen ez földön éltében

Szép magasztalásokkal.

9. Az te szódat, tudom, mihelyen* meghallhatja,

Ottan szent nevedet, mint atyját, úgy kiáltja,

Kiterjesztett kézzel, sűrű könyves* szemmel

Magát reád bocsátja*.

10. Legörögvén könyve orcáján, úgy megkövet,

Magad is megszánnád, látván, mely* keseredett,

Mert zokogásokkal, siralmas szép szókkal

Kér fejének kegyelmet.

11. Irgalmasságod is annál inkább kitetszik*,

Az mennél* több vétkem nekem megengedtetik*,

Inkább kegyelmedben, mint büntetésedben

Te irgalmad tündöklik.

12. No, nem tartod, tudom, tovább haragod rajta,

Mert az békességre te jobb kezed kinyújtva,

De csak olyanoknak, kik utánad járnak,

Mert vagy mindennek ura.

13. Térj azért, én lelkem, kegyelmes Istenedhez,

Szép könyörgésekkel békéljél szent kezéhez,

Mert lám, hozzáfogad*, csak reá hadd magad*,

Igen irgalmas úr ez.

14. Higgyünk mindörökké igazán csak őbenne,

Bűntül őrizkedjünk, ne távozzunk el tőle,

Áldott az ő neve örökké mennyekbe,

Ki már megkegyelmeze.

15. Éneklém ezeket megkeseredett szívvel,

Várván Úr kegyelmét fejemre szent lelkével,

Té-tova bujdosván, bűnömön bánkódván,

Tusakodván ördöggel.